Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-07 / 1. szám

4 GYÖNGYÖSOROSZI ÉPÜLŐ, ÚJ ÜZEME A FELSZABADULÁS ÓTA országunkban nem egy helyen talpais­étál­ha­tjuk, hogy népi de­mokráciánk iparosko töre­kvései nyomán, több jelentéktelen, eddig alig ismert falu vá­lt je­­lenad­ős ipari központtá. Megyénk újabb ipari létesítményei közé tartozik a most épülő gyöngyös - oroszt ércet okés­zítő míd, amely Gyöngyös környékén, a Mátra tövében meghúzódó kis falu. Gyön­gyösorosszai nem­ teszi hí­ressé, és ez­t a községet fejlesz­ti fontos ipari központtá. Sűrűn közl­ekednek az építő­anyaggal, és gépekkel megra­kott tehergépkocsik a­ györt­gyös­­oroszi országúton és szállítják az építéshez és az üzem felé­­ te­reléséhez szükséges anyagokat és igépeiket. A községtől mint­egy k­ét kilométernyire az út melletti, lerakott hatalmas mé­retű gépek, vezetékcsövek, fo­gaskerekek hevern­ek szán­aszéj­­jel, várnak a beszerelésre. Tá­volabb cserepek, vöröstéglák, deszkáik sora fornnak hosszú la­kásban, mellet­tük, a­­ leendő ha­talmas épületek vasvázai mere­­dezne­k az ég felé és mindezek m­ár jód­őre érzék­eltetik velünk a hatalmas építkezést, a le épü­lendő üzem nagyszerű körvonal­jait Ettől a helytől néhány ki­­lomé­ternyire a Mátra festői szépségű hegyvonulatai között vám­ai gyöngyösoroszi ércbá­­nya, amelynek termét nyers­­anyagát, majd az érckeszítőmű dolgozza fel. 1928-BAN e­gy kapitalista cég az Uriká­nyi—Zsilvö­­gyi rész­vénytársaság aranyat keresett ezen a helyen­,és megnyitotta a Péter—Pá­l -aknát. Számításuk­ban azonban csalódtak, tervük csődöt mondott, mert aranyat nem tan­láltak és az állandó víz­betörések nagy bányafenntar­­tá­si költséggel­ jártak. Abba­hagyták a kutatási munkálato­­kat. 1949-ben a geológusok ku­tatása nyomán államunk fel­figyelt az itt vevő gazdag ter­mészeti kincsekre, fontos nyers­anya­­go­kra és megindította azok feltárását. Még abban az évben megkezdték az új, három és fél kilométeres alt­áró fúrását, ab­ból mellékfoly­ósdikat nyitott­ak, melyek tele voltak értékes nyers­anyagokkal, s ereik a könny l­­es nehézipar számára egyaránt fontosak és értékes behozatali cikkeket takarítanak mag­veink. Gaóennif (elemére), és szfale­­rint (cinkére) talar iható a Gyön­­gyösbroszi Ércbányában, ahol még jelenleg osialk kutatási és feltárási munkákat végeznek, a teljes üzemi termelés csak az ércelőkészítőmű felépítése után indul meg, s akkor ez az üzem az orszaág­ legnagyobb ólom- és cinkbánny­áj­aiként növeli Heves megye hírnevét. A bányában végzett munka­­folyiamatok már most­­ is népesí­tettek. A zgv kéménysépni érc­kőzetet fúrókalapáccsal fe­tik és ennek vé­gére vidra betétsap­kás fúrókoronát szereltek, a munka könnyebbé tétele és a bányászok egnészségéne­k memóra is a cél re­bel. A bányává ItoH?? éves tervé­nek t­öltés­­lésével bizony elma­­radt. Ennek oka, a­­ rossz áram­ellátás. Az elmaradás másik oka, hogy az itt dolgozó bányá­szok még­ nem válta­k igazi bá­nyászokká, a legtöbbnek saját szől­ő­e van, melynek terméséből műszak előtt, bizony sokat n­o­­gatn­ak és így ez a munka és a munkafegyelem rovására megy. Van, aki od­aba»» közszükség­­leti cikkek fanaigá­ával keres. Inkább a bányábajárá­s helyett. Nagy nevelői- és felvilgosító­­munkára van még szükség a vállalat vezetősége, párt- és tö­­megszervezet részéről­, hogy ezeket a hibákat minél előbb kijavítsák és valódi bányászo­kat, jó szakembereket nevelje­nek a bányavállalat dolgozói­ból. A BÁNYÁT öt kilométer hosszú vasútvonal köti majd össze az ércelőkészítővel, ahol a kohók szám­ára feldolgozzák az olvas­o­zás­hoz előkészített ér­cet. Az ércelőké­­szítő gépei ve­gyi mechanizmussá­ vál­asztják ki a kőzetből a­z ércanyagot, különböző zúzó és őrlő eljárá­sok után és színporrá őrlik azt. A szívirpor kiválais cffcásához ren­geteg vízre van szükség, és ezért a megfelelő mennyiségű víz tárolása érdekében, folya­matban van egy völgyzárógát építése, ame­ty majd 300.000 köbméter vizet tud tárolni. Az itt felhasznált vizet szűrőbe­rendezéseken keres­zt­ül meg­szűrve engedik ki a patakokba, hogy újra, mint tiszta vizet használhassa fel a lakosság. Az üzem 1952 óta épül és elő­reláthatólag 1954 nyarán kezdi a termelést. Az Ércbányái fej­lesztése, a kutatások és az érc­­előkészítő építési községeinek fedezésére, állhmunk több mint 100 milió forintot fordít. A munkai megindulása utáni körül­belül napi 50.000 forintot jöve­delmez, illetve takarít meg a népgazdaság számára. Több vállalat dolgozik itt és közös munkáva­l építik ezt a fontos ipari üzemet. Az építés­ munkálatokat a 21-es Építőipari Tröszt végzi. A munkát beton- és malterkeverőgének végzik. A szállítás lebonyolít­ására pedig kábel­daru áll a­z építők rendel­kezésére. El­őregyártot­t épület­elemekből, kész betongerendáik­ból építik a­ négy flotációs épü­­letet, a transzformátorházat és a munkás­­lakásokat. Az ipari villanyszerelő vállalat a transz­formátor ház berendezését végzi és beszereli az üzem gépeinek villamoshál­óztak­át. Budapesti­­ szakmunkások végzik a­ gépi berendezések öss­zeál­lítá­sát. Ezek a munkások indítják be a gépeket és a sikeres próbaüze­meltetés után átadják a válla­latnak. Az ércbánya és az érc­­előkészítő közötti öt ki­lométer hos­szúságú vasútvonalat, s a két rendezőpályaudvart a Va­sútépítő Vállalat építi. Még egy siklópá­lya építése van folyamat­ban. A MÁTRA VIDÉKE termé­sze­t­kincsekben igen gazdag. Jelenlegg újabb érckutatások folynak Mátrakeresztesen, Má­t­­ras­zentimrén, és Bányabércen. Nagy tehetőségek és fényes jö­vő előtt áll a Gyöngyösoroszi É­rcelőkészí­tő mű­, amely népi demokráciánk ipari létesítmé­nyeinek emik fontos bázisa. A kormányprogramm nyomán meginduló inani átszervezés mellett, d­e feledjük el, hogy a szocializmust épí­tő ország egyik alap­jai továbbra is a ne­hézipar fejlesztése, amely fon­tos nyersanyagokat termel a­ könnyűipar és az egyéb üzemek számára. A gyön­gyösoro­szi ércél­őké­szítő miű üzembeállása és termelése megyénk hírnevét öregbíti, növe­li megyénk na­gy­­ipari üzemeinek számát, a me­gye dolgozóinak jobb kereseti és­­ megélhetési lehetőséget biztosít, s gazdagítj­a a szocializmust ép­ítő Magyaro­s­z­áigot. Császár István ­i­louses jelen» a gépjavítási verseny 1953 decem­ber 31-i állásáról: 1. Boconád terve 77 darab, teljesítve 42 darab (54.5%)) Igazgató: Báli Jenőné, mechanikus: Vonó Mihály. 2. Sarud terve 106 darab, teljesítve 45 darab (42.4%). Igazgató: Dobó József, mechanikus: B­arkóczi György. 3. Pétervására terve 78 darab, teljesítve 24 darab (30,7%). Igaz­gató: Kovács Gyula, mechanikus: Antal István. Lemaradtak a gépjavítási versenyben: L Füzesabony terve 121 darab, teljesítve 17 darab (14%). Igaz­gató: Kovácsk­a­ Mihály, mechanikus: Kovács Benedek. 2. Deák terve 83 darab, teljesítve 14 darab (16,8%). Igazgató: Sütő Józsefné, mechanikus: Molnár Ferenc. 3. Egerfarmos terve 100 darab, teljesítve 19 darab (19%). Igaz­gató: Tóth Albert, mechanikus: Dudics Lajos. NÉPÚJSÁG A falusi oktatás színvonaláért A heves megyei kisiskolák ne­velői részére hétnapos bent­lakásos konferenciát rendezett a megyei tanács oktatási osztá­lya december 29-én és 30-án. A jelenlévő nevelők két napon ke­resztül részletesen megbeszél­ték a kiadott nevelői továbbkép­zési anyagot: matematika kis iskolák felső tagozati nevelői részére. A tanult ismeretek bir­tokában az osztatlan és rész­ben osztott iskolák felső tago­zati tanulóit sokkal eredménye­sebben tudják okta­ni nevelőink, így küzd kormányzatunk az ál­talános iskolák között lévő­­ szín­­­­vonalbeli különbségek eltünteté­séért. A búcsú­beszéden minden megjelent nevelő 25—30 kötetes ház könyvtárat, alsó tagozati, szem­éitelőképet és vászonra vont két-két darab falitérképet kapott iskolája részére. A kor­­mányprogramm alapján így iparkodik a megyei tanács ok­­tatási osztalya az általános is­kolák fejlődését előbbre vinni. Körmendi Károly, megyei tanács oktatási oszt. sajtófelelőse. KARÁCSONYRA virradó éj­jel nem aludtam. Hallgattam feleségem nyögdécsel­éseit este tíztől éjféli­g. Nagy türelemmel hallgattam, hiszen sóhajai új élet kezdetének közeledtét jelez­ték. Útban a harmadik, két lány után! Minden gon­dol­atom a­z volt, hogy bárcsak fiú lenne! Nem sok időm volt a filozofál­­gatásra, a tettek mezejére kel­lett lépni. Minél hamarabb el­jutni az ilyenkor legbiztonságo­sabb helyre, a kórház szülészeti osztályára. Elkísértem a páro­mat és miután biztos kezekbe tettem le a jövendő nagy ígé­retét, hazatértem. Egész éjjel nem tudtam aludni, csak néha szenderedtem el egy-egy pil­lanatra, a­kkor is mindig lá­nyokkal küszködtem álmomban. A reggel 8 óra ott talált a kór­ház kapujában, amint a­­ ténye­ket közöltem a portással és vártam az örömhírt. Azonnal kérem, egy pillanat! — A tele­fon sarka alá wit csiptetve egy kis cédula, a portás felvette és nézte. Irtózatosan hosszú pillanat... Hát kérem, meg­van a baba... Igen?! Mondja csak, fiú, vagy­­ lány? Várjon csak kérem, nem látom jól! — és messze tolta szemétől a pa­pírt. Kérésemre beleegyezett, hogy nézzem meg magam. Fe­leségem neve után az állt, hogy fél három és egy bizonytalan „f” betű. Fiú! És már rohantam is neki a lépcsőnek. Álljon meg! Hová rohan? Délután kettőkor lesz látogatás! Harsogott a rendreutasítás. Mint egy sihe­­der, akit rajt­a csíptek valami csíny levésen, úgy mentem ki az ajtón az utcára. Ebben a pill­a­­natban tudtam volna a legiga­­­zabban megcsókolni felesége­met, aki Hvon nagy boldogsá­got szerzett nekem, magamhoz szorítani a kis pólyást, nevem birtokosát, dehát a rend az rend. A DÉLUTÁN MINDENBEN kárpótolt. Nincs szebb dolog a világom, mint agának l­enni! Azaz ... Ha legközelebb jössz látogatni, hozz magaddal egy munkáltatói igazolványt! — mondta a­ feleségem. Le kell adni az irodába. Aztán az anya­sági segélyhez szükséges irato­kat is szerezd be! — toldotta meg kívánságainak ksorát. Hát hogyne! Persze, minden rend­ben lesz. Legközelebb hozom az egész irat­csomót — nyugtattam meg. Itt kezdődött, hogy üröm vegyült az örömbe, dehát aki­nek fia van ... Egy szót se! Hajrá az iratokért! POSTAHIVATAL, EGER 2. Kérek egy „Munkáltatói igazol­­vány”-t­ Sajnos, nincs, kérem, tessék a nagypostára fáradni, ott tetszik kapni! — és visszatolták az üvegablakot. Nincs mit tenni, mint menni. Akinek fia van ... POSTAHIVATAL, EGER 1. Itt a lap! Kérek öt fülért! A biz­tonság kedvéért megnéztem, mit kaptam? „Szakszervezeti Tár­sadalombiztosítási Központ” — alatta feltűnően nagy betűkkel­: „Munkáltatói igazolvány”. Ez azt Már rohanok is, hogy ki­tölt­sem és az igazgatómmal aláírassam. Tűkön állva foga­dom a kartársak gratulációit a ■ nagy fiúhoz, ment sietek, még ma el akarok intézni minden aiktadolgot. No, egészen egy­szerű ... A dolgozóra vonat­kozó adatok... Név ... Szüle­tett. Mely napon dolgozott utol­jára... Jel­enlegi munkavi­szonya előtt, hány napig állott fol­y­am­atos mu­n­k­a­v­iszonyban... Hát ide mit írjak? Ne írj sem­mit! — szólt az igazgatóm.. Itt a­ lényeges úgyis csak az, hogy igazoljuk a munkaviszonyt. Aláírja, Már viszem is, egye­nest a­ kórház irodájába. Jó, elvinns, rendben van! Böngész­geti a kórház tisztviselője. Ér­dekes, ezelőtt más formájú iga­zolványokat­­ láttam. Úgy lát­szik újkeletű a nyomtatvány. Hopp! — ezen nincs együttélési igazolás. Tessék a­ városi ta­nácshoz e’menni és kéri egy ,, E­gy­üttélési bizon­y­ít­v­án­y”-t! Igen­, város, tanács ... Kérem ehhez a munkáltatói igazol­­­­ványhoz kellene egy együttélési bizonyítvány. Tessék kiállítani! Szabad? Odanyúj­torni a papírt. Miért kell ehhez együttélést iga­zolni? Az elvtárs táppénzt kér? Meg kellett osztaná a pad örömömet az elvtá­rsnővel], min­dent elmondva töviről hegyire. Hát akkor ez a munkáltatói iga­zolvány nem jó! — mondta ki a rettenetes szót. Méltatlankod­tam, bizonygattam a magam igazát. Nézze elvtárs, ez jó lenne ha... Ha teszem azt, az elvtárs volna benn­e szülésze­ten, mint dolgozó! Vegyen má­sikat, töltse ki De olyat ve­gyen­, amely a munkavállaló csialiárdtagj­ainak van rendszere­sítve. Annak a hátlapján az együttélést is igazoljuk. Ó, mi­lyen egyism­erű, nem kéU két pa­pír! Indulás! Akinek fia van ... POSTAHIVATAL, EGER 1. Sajnos, olyan munkáltatói iga­zolvány amilyet az eltáns kér, nincs! Talán az SZTK-ban kap. Igen, SZTK... Újabb elbeszé­lés enről, hogy volt, mit mt volt. Tudom miről van szó — mond­ta kedvesen az elvtársnő, a ti­zes számú ablak mögött — itt van a lap. Kettőt is adok, mert egy az anyasági segélyhez is kel­l. Igen hálásan mosolygok, hiszen egy újabb úttát mentett meg az elv­társnő. Most már megy minden, mint a karika­csapás! Kiállítom, aláíratom, viszem »z együttélést igaz«Itat­ni a tanácsra és... No látja, ez az — szólt a tanács tisztvi­selője, mikor átnyu­jtottaim ai p­ra5be­ űs, kitöltött nyomtat­­váinyk Miért kell igazolni az együttélést? Újra elmondok mindent, úgy, ahogy egy órá­­val előbb. Mikor született a baba? Karácsony napján? Ak­kor már anyakönyvezték. Lép­jen át az anyakönyvi hivataliba és kérjen „Születési értesítőt’'! Addig kiállítóim az együttélésit, a... is íratom és ha fel tetszik mutatni a­z értesítőt, át is adom. Nem értettem, hogy az együtt­élés igazolásához miért kell születési értesítő? Már szólni­­ akartam, amikor megtudtam, hogy szükségem lesz rá még néhányszor. Szolgálati helyem, gazdasági hivatalának is kell egy, hogy folyósítani tudja a magasabb családi pótlékot, az anyasági segélyhez is egy, a szak­szervezetnek is egy... Hát hia kell, megyek. Különben is, akinek fia van... Igen, I. eme­let tizenkettő, anyakönyvi hiva­tali. Kiről kéri az értesítőt? Hát a fiamról! — mondom zavar­tan. Hol kötöttek önök házas­ságot? Baranyában? Szentlő­­rincen? Még nem anyakönyvez­tem be kérem. Házassági mint fa­­könyvi kivonat kell hozzá. Nincs otthon? Ak­kor megkérem Szent­­lőrincről. Néhány na­p és Mit van. Be se kieírt jönnie érte, ki fogom küldeni a lakásra, így­­ lesz egyszerű... EZER SZERENCSE, hogy beáll néhány nap szünet. Úgy érzem, azért minden rendiben lesz. Eltűnik az üröm az apai örömből. De miért is került be­le?! Talán azért, mert hivatalos szerveink mindent a lehető leg­egyszerűbben csinálnak?! Nagy Sándor, Eger, Merengő-út. 1. sx. 1954 január 7. KÖNYVESPOLC Rideg Sándor: Daruszegi vasárnapok A „Daruszegi vasárnapok” helyszíne a hatalmas történel­mi változások tűz­ében edződő magyar falu. Maga a regény cselekménye, amely a felsza­badulásit követő időktől a szö­vetkezeti mozgalom kibonta­ko­­zásáig és az acsarkodó ellenség­gel való leszámolásig terjed, szinte bármelyik hazai faluban le­j­á­tsz­ódhatnék. Király Gergő volt kubikosnak, a földigénylő bizottság elnöké­nek minden áldozatkészsége és jószándéka­ ellenére harcok dúl­nak a földosztás körül. Sok a panasz, a vitás kérdés, a nagy­gazdák arról kárognak, hogy hiába kaptak a szegények föl­det, semmire se mennek majd vele. A volt nagybirtokos kép­viselő ügyvédje hamis okmá­nyok alapján visszaköveteli megbízója már felosztott földjét, a zsíros gazdák pedig a vén pa­pot akarják felhasználni arra, hogy uszítson a­­ kommunisták ellen. Mesterkedéseik nem ve­zetnek sikerre. Amikor a rend­őrök elvonutatják­­ a cséplőpépei­­ket, nehogy — mint már tették — mégegyszer szabotálhassák a cséplést, képtelennél-képtele­nebb rémhírekkel kürtölik tele a falut. Az osztályharc élesedé­sével ennél veszélyesebb fegy­verekhez nyúlnak, végül már arról tanácskoznak, hogy a ve­zető kommunistákat elteszik láb alól. A feszült légkör ellenére fokról-fokra felvirágzik a dol­gozó nép ügye. Nagy nép­gyűlé­sükön hármas győzelmet arat­nak: leleplezik a látszatra közé­jük állt, valójában ellenséges volt főjegyzőt — a kezdeti lépé­sek után most erősítik meg a szövetkezeti mozgalmat — végül új bírót választanak Király Zsófi személyében, aki sok fér­fit megszégyenítő fáradhatatlan munkájával és a kulákokkal szembeni kemény kiállásával be­bizonyította, hogy méltó a hiva­­­talra. A győzelmet mégsem kö­vetheti azonban zavartalan öröm, vészhír rázzal meg a fa­lut: lelőtték Kocsis Lajost, a já­rási párttitkárt, a megalkuvást nem ismerő harcost. Elkezdődik a tisztogatás és a törvény vég­leg megszabadítja a daruszegie­­ket a szabad életükre, munká­jukra törő belső ellenségtől. Thury Zsuzsa: A francia kislány Újszerű nézőpont­jával hat elevennek, frissnek- ez az ifjú­sági regény. Egy francia bánya­vidékre emig­rált magyar kom­munista bányász kislányának sorsa az a keret, mely lehetővé teszi az író számára úttörőink boldog életének megmutatását. Rosta József 1937-ben emig­rált Franciaországba. Ott letele­pedett, francia lányt vett el. Kislánya, Jeanette a francia munkásgyermekek életét éli. A francia proletárasszony fiatalon elpusztul, a magyar kommunista bányászt nem köti már semmi Franciaországhoz, a kapitalista életformához. Elhatározza, hogy részese lesz a szabad Magyar­­ország építőmunkájának: 1952- ben kislányával együtt hazauta­zik Magyarországra, így csöppen a 12 éves kislány — a magával hozott idegessé­gével, árvaságával, vadságával — a budapesti úttörőik rendezett, szervezettt, kiegyensúlyozott kö­zösségébe. A magyar úttörők életét fi­gyeli a francia­ proletár kislány; kisebb-nagyobb lel­ki válságon ke­resztül a maga boldogságát is megtalálja Jeanette-Annuska eb­ben az új világban. Ennek a folyam­a­tnak az ábrázolása adja a regény üde báját, komoly ne­vel­őértékét. Jeanette-Anouska nyelve meg­oldódik a magyar iskolában, szíve kitárul a pajtások előtt, szelleme megvilágosodik. A n­em­zetkö­z­i m­u­nk­ás s­zol­id­ar­itás, hazafiság, családiasság, pajtá­­siasság, jótanul­ói becsvágy azok az eszmék, erények, amelyek lass­an-lassan k­épülnek a fran­cia kislány lelkében. Szmirnov: Fiúk Az író helyesen és meggyő­zően írja le a kolhozmozgalom előtti szovjet falut, a kolhoz­­mozgalom kibontakozását a har­mincas években, a kuláksá­g kártevéseit, azután a kolhozmoz­­galom egyre fokozódó politikai, termelési és kulturális eredmé­nyeit. Főszereplője szegény­paraszt özvegyasszony, aki fér­jét a polgárháborúban elvesz­tette, utána két ikerfiával a falu­­bel­i kulák cselédje és csak nagy­nehezen küzdi át magátba kol­­hoz­mozgalmat megelőző éve­ken. Egész sor társadalmi és vallási előítélet rabja, csak nehezen birkózik meg az új renddel, de amikor megismeri két fiával együtt a­ szocialista verseny élenjárója lesz. A re­gény azzal fejeződik be, hogy az asszonyt, mint kiváló lenter­mesztőt, a Lenin-rendjeliel tün­tetik ki. HELYESBÍTÉS: Kedves Elvtársak! Az 1953 december 31-én meg­jelent Népújságban a VILLÁM- rovatban vállalatunkat bírálta Dancza János elvtárs. Bírálja az e­vtárs a Füszért vál­lalatot, hogy december 22-én érkezett 41 mázsa margarint miért nem hoztuk forgalomba, hogy az a dolgozók asztalára kerülhetett volna az ünnepekre. A bírálatot nem fogadhatjuk el, mert nem fedi a valóságot: u­gyanis érkezett az említett na­pon margarin az egri fiókunk­hoz, de nem 41 mázsa, hanem csak 21 mázsa, de ez még nem változtatna a helyzeten. A való­sé­g az, hogy az érkezett marga­rin már január havi keret és mi­vel a margarin a zsírféleségek­­hez tartozik, ami azt jelenti, hogy keretgazdálkodás alá vont cikk, így nem hozhatjuk forgalomba csak az esedlékes hónap folya­mára. A helytálló bírálatot a Fű­­szért vállalat mindenkor elfo­gad­ja és igyekszik a hibát kija­vítani, de ezt a­ bírálatot dol­gozóink sérelmesnek tartják és kérjük a Népújság szerkesztősé­gét, hogy a jövőben nagyobb fi­gyelemmel el­lenőr­izzük a bíráló cikkek helyességét és ezt a bí­ráló cikket kérjük a Népújság legközelebbi számában helyes­bíteni. Elvtársi üdvözlettel; Fűszer és Édességkereskedelmi Vállalat, Eger. A szerkesztőbizottság meg­állapította, hogy a fentiek meg­felelnek a valóságnak, a hibát a szerkesztőbizottság követte el, mikor nem ellenőrizte kellő­képpen a cikk igaz voltát. Szerkesztőbizottság A Néműis­ég november 26-i számi­­ban ..174 kisiparos kapott működési engedélyt” cím alatt meg­jelent cik­künknek az a része, hog ry ..Felnéme­ten például nem volt borbély és a férfiaknak Egerbe kellett járni borét, válkozni” — nem felel meg­ a való­ságnak. Ez az elkövetett hiba a me­­d­yei tanács sajtóosztálya és a Ma­gyar Távirati Iroda vezetőinek té­ves adatközléseiből származik. Szer­kesztőségünk pártszervezete a hiba közvetlen elkövetőit felelősségre vonta. Szerkesztőbizottság — Január 8-án, pénteken délelőtt 9 óraikor ankétot tar­tunk a­z Egri Gyógyfürdő Vál­lalat helyiségében, amelyre a város dolgozóit meghívjuk, hoagy hozzászólásaikkal segít­sék a gyógy- és strandfürdő fejlesztési tervének elkészíté­sét és tereprendezésének vitá­ját. A fürdőfejlesztés előadója Szabó József igazgató. Mű­szaki tervek előadója, Márkus Béla mérnök, az egri tervező­­iroda vezetője. — Az elmúlt évben me­gyénkben az élelmiszeripari osztály beruházási tervét 97 százalékban teljesítette, s en­nek keretében 1.300.000 forin­tos felvásárlást eszközölt. Az egri vágóhidat 240 méter hos­­­szú kői kerítéssel körülkerítet­ték, ezenkívül e<gy korszerű zsíregalizálót, fürdőt, zu­­hanyt kaptak a vágóhíd dol­gozói. A gyöngyösi vágóhidat 350 méter hosszú kerítéssel, úgyszintén zsíregalizá­lóval, öltözővel, szekrényeikkel lát­ták el,

Next