Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-04 / 17. szám

• 0 VK­ÁS PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉP UJS­Á­G AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM. Ára 50 fiLlér 1954 MÁRCIUS 4. EMLÉKEZZÜNK SZTÁLINRA Egy évvel ezelőtt, fájdalmas, szomorú hír járta be a­­ világot: meghalt Sztálin! 1953 március 5-én elcsendesedett az a szív, amely mindig az elnyomottakért, a szegényekért, az emberi szabadságért, a dolgozó ember jogaiért, megbecsüléséért dobogott. A veszteség nagy volt, szinte felmérhetetlen. Lenin halála óta nem érte ilyen nagy veszteség a világ dolgozóit, a földkerekség békéjéért, szabadságáért küzdő milliókat. Eltávozott az élők sorá­ból Lenin harcos­társa, Lenin ügyének lángeszű folytatója, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának bölcs vezére, tanító­­mestere, a béke nagy barátja, pártfo­gója ... Sztálin elvtárs neve egyaránt végtelenül drága a szabad és az elnyomott országok dolgozóinak: Sztálin neve a béke, a sza­badság. A felszabadult országok fiai — köztük hazánk fiai is — ha megváltozott, szabad, boldog életükre gondolnak — Sztálinra gondolnak. Az imperializmus, a tőke igáját húzó elnyomott dolgozók, ha szabadulásukról, felemelkedésükről beszél­nek — Sztálint idézik. A gyarmatok pá­riái, akiket kifacsart az idegen elnyomás, ha független, szabad országukról álmo­doznak — éhségtől elhomályosuló szemük­kel Sztálint látják. A párt tette naggyá, halhatatlanná Sztálin elvtárs nevét. Az a párt, melyet Leninnel együtt alkotott, nevelt és edzett, az a párt, amelynek egységét, alapját, kommunista mártírok millióinak vére ol­vasztotta sziklakeménnyé; az a párt, amely az emberek legkiválóbbjait tömöríti soraiba: a kommunisták hatalmas pártja. Sztálin elvtárs az életénél jobban szerette a pártot és a népet — életét a párt, a nép ügyének szentelte. Nem félemlítette meg a fári terror, nem törtek meg a száműzetés keserves évei — élete végéig áldozatot nem sajnálva szolgálta a pártot, a népet. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lel­kesítője és vezére. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a világ első szocialista álla­mának megalapítója. Ott állt az első szo­cialista állam bölcsőjénél, óvta, védte — hol mint a marxizmus-leninizmus nagy tudósa, hol mint zseniális hadvezér — míg a párt és a szovjet nép áldozatos mun­kájának gyümölcseként felépült a világon elsőnek a szocializmus. Fasiszta horda tört ekkor a virágzó szovjet államra. A finánctőke hiénái jó előre dörzsölték piszkos kezüket, s már marakodtak a kincsekben gazdag orszá­gon. A párt, a szovjet nép Sztálin elvtárs vezetésével áthúzta számításukat. A Sztálin elvtárs által irányított Szovjet Hadsereg a néppel szorosan együttmű­ködve kiűzte a fasiszta hódítókat és saját barlangjában pusztíotta el a fasiszta fe­nevadat. A fasiszta támadás felmérhetetlen áldo­zatot követelt a szovjet néptől. A szovjet nép legnagyobb eredménye, hogy újjáépí­tette a hódítók által elpusztított gyárakat, városokat, kolhozokat és erőműveket — a párt, a kormány vasakarata, a nép önfel­áldozó hősi munkája legy­őzött minden ne­hézséget, s napjainkban, mikor biztosan halad a Sztálin által megmutatott úton — a kommunizmus útján — messze maga mögött hagyta azt a gazdasági színvona­lat, melynek elérésekor a háború meg­szakította a békés munkát. Sztálin elvtárs elhunyténak híre mély fájdalommal töltötte el a Szovjetunióban élő milliók szívét. E szomorú napokat akarta kihasználni az imperializmust ki­szolgáló Berija, hogy megtörje a szovjet nép egységét és külföldi támogatással visszaállítsa a kapitalizmust. Nem sikerült a galád, aljas terv. A szovjet nép a gyász napjaiban még szorosabban tömörült Lenin, Sztálin pártjához, nem feledte Sztálin elvtárs állandó figyelmeztetését, éberen őrizte a szocialista hazát. S az áruló Berija felett ítélkezett a nép. Szovjetunió erőinek világában, a gazdaság és a kultúra hatalmas fellendü­lése közepette halad a kommunizmus út­ján. A szovjet ipar 1953-ban két és félsze­resen felülmúlta az 1940. évi színvonalat. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar hatal­masat fejlődött, csupán 1953-ban körül­­belül 300 fogy­asztási cikket gyártó üzem kezdte meg működését. Állandóan nő a dolgozók életszínvonala. 1953-ban csak az állami és szövetkezeti kereskedelemben 21 százalékkal több árut vásárolt a lakos­ság, mint 1952-ben. A Szovjetunióban napjainkban 57 millió ember — hazánk lakosságának hatszorosa — vesz részt különböző oktatásban. A Szovjetunió Kommunista Pártja a sztálini úton halad­va, egyik legfontosabb feladatának tartja az élenjáró szovjet tudomány virágzásá­nak, további szakadatlan fejlődésének biz­tosítását. A magyar munkások, parasztok, értel­miségiek milliói sem felejtik Sztálin elv­társat. Nem felejtik, mert az ő általa ne­velt és vezetett Szovjet Hadsereg hozta el számunkra — amiért a nép legjobbjai év­századok óta hiába küzdöttek — a leg­drágábbat: a szabadságot. Sztálin elvtárs­nak, a Szovjetuniónak köszönhetjük nem­zeti függetlenségünket, az ő baráti segít­ségével léphetünk rá a szocializmus útjá­ra. S mikor a lázas építőmunkában hibát követtünk el, Sztálin elvtárs tanítása fi­gyelmeztetett a hibára és megmutatta a helyes utat, melyen haladnunk kell. Sztálin elvtárs legbecsesebbnek, legér­tékesebbnek az embert tartotta. Gazdag élete folyamán az ember boldogulásáért, jólétéért harcolt. Utolsó zseniális művében gazdag örökséget hagyott a szocializmus országaira. Az egész társadalom állandó­an növekvő anyagi és kulturális szükség­letei maximális kielégítése biztosítását tűzte a szocializmus országai elé. E tör­vény betartásában követtük el a hibát. S a hiba kijavítását, e törvény betartását szolgálják most a párt júniusi, októberi határozatai, a kormányprogramm, a me­zőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat és a különböző intézkedések. Sztálin elv­­társ arra tanította a pártot: erősítse állan­dóan a munkások és parasztok szövetsé­gét, harcoljon azért hogy­ e szövetség tar­tós, szilárd legyen. Sztálin elvtárs tanítá­sa nyomán a szovjet paraszt virágzó, bol­dog életet teremtett magának a szovjet munkásosztály segítségével. Megyénk dolgozói — hazánk minden dolgozójával együtt —­ nagy utat tettek meg az elmúlt évek alatt. Az egész ország­gal együtt megyénk is állandóan szépül, gazdag­od­ik. Az egykori papi birtokon gör­nyedő nincstelen ma felemelt fejjel jár — emberré, a társadalom megbecsült tagjá­vá vált. Az egykori summás, vagy munka­nélküli most gondosan dolgozza földjét, új — vagy megnagyobbodott — üzemünk egyik gépe fölé hajol, vagy éppen embere­ket nevel, tanít, vezet. A sztálini politika megvalósítását tükrözi a Gyöngyösi Vál­tó- és Kitérőgyár, az a számos termelő­­szövetkezet, melyben boldog, megelégedett emberek munkálkodnak a szocialista me­zőgazdaság megteremtésén, az egyénileg dolgozó parasztnak nyújtott segítség, az új bölcsőde, az új iskola. Eltűnt a kétség, a bizonytalanság, nem kell már félni a holnaptól — népünk hosszú, évszázadok harca után révbe jutott, biztosan halad a kitűzött úton, a szocializmus felé. Nagy, győztes harcok vannak mögöttünk melye­ket pártunknak, népünknek köszönhetünk. Nagy győzelmek vannak előttünk, melye­ket pártunk helyes politikája, népünk ál­dozatkészsége biztosít számunkra. Pártunkat — melynek példaképe a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin, Sztálin pártja — a sztálini útmutatás for­málta, acélozta népünk győzelmeinek szer­vezőjévé. Emlékezzünk Sztálinra és támo­gassuk minden erőnkkel a pártot további győzelmeinek útján! Népünket a sztálini békepolitika követése emelte a világ béké­jéért küzdő milliók első soraiba. Emlékez­zünk Sztálinra és emeljük még magasabb­ra a béke ügyének zászlaját! Sztálin elvtárs halálának évfordulóján minden becsületes, jószándékú ember, kommunista és nem kommunista, munkás és paraszt, fehér, sárga, vagy feketebőrű, Berlinben, vagy Koreában, Vietnam ős­erdeiben, vagy a Franco-börtönökben egy­aránt Sztálin elvtársra gondol és mind­egyikük erőt merít Sztálin elvtárs tanítá­saiból. Emlékezzünk mi is a nagy Sztálinra, merítsen erőt megyénk népe is az előttünk álló nagy feladatok megvaló­sítására! Tartsuk magasra a sztálini zászlót és Sztálin elvtárs eszméjének megvalósításá­val egységesen haladjunk a boldog élet, a szocializmus felé! H HmtHHiHHHiKH­mm­HMmmmHiuiHmiHflmMHiMmMMmHMmHaHimmmii BARÁTI LÁTOGATÁS Pén­teken délelőtt kedves vendég érkezett városunkba: J. M. Nyeprincev Sztálin-díjas fes­tőművész. Képei régi ismerő­­seink, a „Harc utáni pihenő”, „üdvözlégy Leningrad”, a „Liza Csajkina” nálunk is nagy nép­szerűségnek örvendenek, mert a hős szovjet embereket ábrázol­ják. , — „örömmel jöttem ebbe a városba — mondta Nyeprihcev elvtárs a fogadásnál — mert hallottam történelmi hagyomá­nyáról, az egri hősökről. Szeret­ném megismerni a várost, az itt élő képzőművészeket. Ezek a­ ta­lálkozók szorosabbra fűzik a szovjet és magyar emberek ba­rátságát.” A fogadás után megtekintette a várost. Sokáig gyönyörködött a várból látható szép tájban. A­­ hófödte hegycsúcsokról, a vár alatt elterülő városról, s a vár néhány részletéről vázlatokat­ is készített. A kazamatákban a kü­lönleges építkezés, az­ Eger vár ostromából fennmaradt műemlé­kek , régi fegyverek kötötték le figyelmét, majd ellátogatott a Dobó István Múzeumba, a Peda­gógiai Főiskolára, ahol a műem­lékeket és freskókat , tekintette meg. Este az MSZT-ben egri képző­művészekkel találkozott. Hossza­san beszélgettek a képzőművé­szet problémáiról. Nyeprincev elvtárs a képzőművészek kéré­sére elmondotta, hogyan festette Sztálifz-díjas művét.­­ A Nagy Honvédő Háború első hónapjait a­ leningrádi fronton töltötte. A körülzárt, hősiesen harcoló vá­rosban sok olyan emberrel talál­kozott, akiket megszeretett és örökre emlékezetébe vésett. Ott, a leningrádi fronton 1942 ke­mény telén olvasta Tvardovszkij gyönyörű költeményét, melynek hőse Vaszilij Tyorkin. A háború nehéz éveiben sokszor találko­zott igazi, élő „tyorkinokkal”, kik nehéz pillanatokban jókedvre de­r­ítették, felvidították bajtársai­kat,, amikor pedig tettre került a sor, az igaz bátorság példáját mutatták, így számos harctéri találkozásból kristályosodott ki az elképzelése a Nagy Honvédő Háború hőséről. Ez volt az alap­­gondolata nagy művének, a „Harc utáni pihenőnek”. " — „További munkám célja is az — mondotta Nyeprincev elv­társ — hogy minél színesebben, teljesebben és mélyebben tükröz­zem képeimen az egyszerű szov­jet emberek alakját, kimeríthe­tetlen lelki gazdagságukkal és legyőzhetetlen, optimista erejük­kel.” Beszélgetés közben a szak­mai problémák egész sora vető­dött fel. Képzőművészeink igen sok kérdést intéztek Nyeprincev elvtárshoz, aki gazdag tapaszta­lataiból merítve válaszolt, ezzel is segítve képzőművészeinket. Elmondotta, hogy a Szovjet­unióban a vidéki képzőművészek is éppolyan megbecsülésben ré­szesülnek, mint a fővárosiak, se­gítik őket, ellenőrzik művészetü­ket, s igen nagy jelentőségűek a képzőművészeti alapok, melyek az üdülést, pihenést biztosítják. Majd rátért­ a kiállított képek értékelésére, különösen Adler Miklós „Öreg paraszt” című ké­pe nyerte meg­­ tetszését. Erről mondotta azt: „Ehhez a műhöz magyarázat sem kell, hiszen sar­ját magáról beszél. Forma és szín szempontjából is kiváló.” Adler Miklós fametszeteiről megállapította, hogy az élet reális szemlélete alapján készül­tek. Igen tetszettek Nyeprincev elvtársnak Kátai Mihály törté­nelmi művei is. Itt is tanácsot nyújtott, egy-egy kompozíción át megmutatta, hol kell elevenebb színeket használni, felhívta a figyelmet arra, hogy a történel­mi képek alkotásához hosszú vázlatkészítés és tanulmányozás szükséges. Kedves tanácsaival, bírálatával segítette képzőmű­­vészeinket. A témaválasztással kapcsolatban elmondotta, na­gyon fontos az, hogy a művé­szek az életjelenségek előtt ne hunyják be szemüket. Legfonto­sabb a mai élet ábrázolása és hogy ez sikerüljön, arra van szükség, hogy a művész, ne zár­kózzon be szűk körbe, hanem érintkezzen az emberekkel, az élettel, gyűjtsön sok-sok tapasz­­talatot, élményt. — „Ha sikerült nekem — mondotta — vissza­adni és jól ábrázolni a szovjet ember életét, hangulatát, ez azért volt, mert nemcsak közöttük, ha­n­em velük együtt éltem és har­coltam.” Elmondotta, hogy a Szovjet­unióban nem fordul elő, hogy a képzőművészeknek ne lenne munkájuk. A klubok, gyárak, kolhozok, különféle szervezetek, iskolák, intézmények nagyszámú megrendelést biztosítanak. Ha mégis előfordul, hogy egyik-má­sik művésznek kevesebb a mun­kája, akkor a képzőművészeti szövetség segít nekik rendelést szerezni. Ezután baráti vacsorán vett részt, ahol a szovjet-magyar ba­rátságra ürítette poharát." Szom­baton délelőtt megtekintette a bélapátfalvi románkori templo­mot, s innen tovább utazott, hogy a többi, vidéki városban is megismerhesse a magyar embe­reket, magyar képzőművészeket.­ Törös Károlyné Az Ejj £ î­ben járt Nyeprincev elvtárs ellátogatott a megyeszékhely képzőmű­vészeihez is és értékes tanácsokat adott munkájukhoz. Nyeprincev elvtárs a Bélapátfalvai Cementgyárban

Next