Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-04 / 17. szám
1954 március 4. NÉPÚJSÁG Nagyon szép a nyárutó Gyöngyösön. A levegő végtelenül tiszta, a napsugár úgy cirógatja az embereket, mint édesanya, tekintete a kis csecsemőét. A napnak minden órája gyönyörű ilyenkor. Úgy 10 óra tájban, ha a Mátra felől elindul egy kis játékos szél, s kecsesen végignyargalássza az utcákat, majd a Fő téren az emberek tiszteletére leír kéthárom kört — a levegő megtelik az érett gyümölcs semmihez sem hasonlítható finom illatával. Azután egy könnyed fordulattal nekiiramodik, a Váltógyár udvarán terem, s mint hős balzsam kenegeti, csókolgatja a munkások izzadt házát. Az emberek ilyenkor abbahagyják a vasrudak pakolását, kiegyenesednek, megropogtatják derekukat. De a szellő, mint lelkiismeretes kötelességteljesítő, továbbnyargal, tisztára sepri a Pest felé vezető műutat, megremegteti az eperfák lombját, megcsiklandozza a szőlőkarók közt hajladozó, kacarászó lányok nyakát, átugrik a patakon, belibben a Dózsa tsz földjére, s együtt fújdogálja a kukorica levelét a kapások ingével. Azután usgyi, vissza a városba. Ujra megmeglebegteti a nyitvahagyott ablakok függönyeit, majd ismét más világfái felé veszi útját: fel a Kálvária-partra, vágta a gyöngyösoroszi Ércei »készítőmfi felé. Mintha csak a járás gazdagságát ellenőrizné.★ Ezen a gyűlésen hamar abbamaradt a mozgás. Kiss Ferenc, a járási pártbizottság titkára tartotta a beszámolót, az ő hangján is érződött, hogy nem mindennapi dolgot tárgya mna a választmány. Az eredmények rövid ismertetése után hirtelen a hibákról kezdett beszélni. Elsősorban a járási pártbizottság hibájáról, azután saját egyéni hibáiról-Hát ilyen még nem történt választmányi ülésen, de még jó ülésen sem. Pedig a hang ott szállt férfiasan, bátran, ismerősen, egy kicsit palócos kiejtéssel. S ez a hang most saját magát vonta felelősségre. — A mi pártbizottságunkon is érvényesült személyemben a kiskirályoskodás, a basáskodás, ez különösen megmutatkozott a káderekkel való foglalkozás terén, ahelyett, hogy segítséget adtam volna elvileg a pártbizottság tagjainak munkájukhoz. Nálunk is szokás volt egyes pártbizottsági tagoknak „porondrarántása”, ahol a hibák helyes megmutatása helyett a pártfegyelmivel dobálóztam. Volt olyan idő, amikor majdnem minden héten fegyelmi előtt áll egy-egy pártbizottsági tag. Nagyon sokszor olyan kijelentést tettem: nem csináltok semmit, s ha munkátok után kapnátok a fizetést, akkor az csak 15, vagy 20 százalék lenne. Bugarszik, és Smatrala elvtársakat a börtönnel fenyegettem. Hatáskörömet túllépve, olyan utasítást adtam ki, még külső aktíváknak is, hogy egyes községekben teljhatalmúlag átvegyék az irányítást a pártszervezetek és tanácsok feje felett, ezzel megsértettük a pártdemokráciát. A kollektív vezetés személyi vezetéssel való helyettesítése, a kiskirályoskodás, basáskodás odáig vezetett, hogy a pártbizottság tagjai, valamint az alapszervezetek vezetőségi tagjai nem érezték egyenjogú embereknek magukat ... Szóról szóra igaz, tükröződött az arcokon. Hogy meg meri mondani magáról is — gondolják. S az emberek szívében megnyílt egy kis zsilip, valahogy felszabadultabbak lettek. Egyszeriben szabadabbnak, többnek érezték magukat. Hosszú idő után először gondoltak komolyan arra, hogy ők a járás kommunistáinak bizalmából ülnek itt, hogy választmányi tagok, akik felelősséggel tartoznak a maguk területén az egész életért. Még azért is, hogy a járási pártbizottság, vagy annak titkára hogyan dolgozik, hogyan bánik az embereikkel. Csak most döbbentek rá igazán: milyen messzire hagyták menni, mennyivel előbb tartanának már, ha mindez nem így történt volna. De büszkék is voltak. Lám, a mi titkárunk milyen becsületes, őszinte, mennyire szereti a pártot, milyen bátran beszél a hibáiról. Kiss járási titkár most igazán közel került szívükhöz. Felismerték benne a sajátjukéval rokon jellemvonásokat, az embert, aki a rohanásban észrevette, hogy hibázott. A szünetben, mintha csak ő is megérezte volna az emberekben lejátszódó érzéseket, boldogan szólt a megyebizottság kiküldöttéhez: „hej, de szégyellem volna, ha mindezt nem én mondom el magamról. Csak most értettem meg igazán, milyen helytelen módszerekkel dolgoztam”. Újra folytatták. Nagyon sok volt az emberek mondanivalója. Átszakadt a régen zárvatartott gát — frissen, egészségesen áradt az emberek szava. Keményen, kommunista módon bíráltak, éppen ezért mindegyikük szavából kiérződött az őszinte segíteni akarás. Egyöntetű vélemény volt: nem segítette eléggé munkájukat a járási pártbizottság. Sok volt a papír, a bürokrácia. Féltek a járási pártbizottságra menni, de különösen féltek Kiss Ferenctől. Becsületesen elmondták saját hibáikat is. Azután Zala Ilona, a markazi titkár, kicsit izgatottan, a figyelő szempárok kereszttüzében, talán hangosabban, mint szerette volna, így foglalta össze mindannyiuk gondolatát: „Mi most már el is várjuk Kiss elvtárstól, hogy javítsa ki a hibáit”. ★ ■ Szép és érdekes feladat megnézni azt az embert, akit ilyen keményen, de szeretettel bíráltak elvtársai, hogy él, hogyan dolgozik most, fél évvel az augusztusi sorsdöntő választmányi ülés után. Mennyit fejlődött munkában, magatartásban, közelebb került-e az emberekhez? Számomra annál is érdekesebb, mert hiszen itt kezdtem a pártmunkát, itt tettem 1947- ben az első bizonytalan lépéseket az emberek felé. A város, a járás dolgozóitól tanultam meg az élet igazi értelmét. Saját, szőkébb hazámban tapasztaltam először a költő szavainak igazságát, hogy szabad ember csodákra képes. S a „csudák” a Váltógyár, a gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű, a XII. akna, a Szerszám- és Készülékgyár, a 44 termelőszövetkezet, a két gépállomás, s bennük a megváltozott emberek. (Hogy csak a nagyobb csudákat említsük.) Nos, hazajönni, megfürödni az új életben, figyelni az emberek okos szavát, megnézni egy ember fejlődését, újra dolgozni ott, ahol hét évvel ezelőtt elkezdtük — lehet-e ennél szebb feladat?★ Maga Kiss Ferenc járási bizottsági titkár nagyon érdekes ember. Már az elején úgy summázhatnám: jól vezeti a járási bizottságot, s velük együtt a járást. Ősszel, amikor a legélesebb ham folyt megyénkben termelőszövetkezeteink megvédéséért, amikor Atkáron és számos más faluban kézről kézre járt a szövetkezet felosztását kérő ív, amikor az ellenség azt hitte, ez jött az ő ideje, s elkeseredetten támadott — akkor mutatkozott meg igazán Kiss hadvezéri képessége: a járás termelőszövetkezeteit nemcsak megvédték, de nyolc új csoportot alakítottak a dolgozó parasztok — 562-en léptek az új útra. Ő maga járt ki a legnehezebb helyekre, hogy harcoljon, példát mutasson. Munkatársai egy emberként követték. Most is, a vezetőségválasztásoknál, a kongresszusi verseny nagyszerű időszakában áldozatkészen dolgoznak, s példát ismét Kiss Ferenc mutat. S mégis úgy érzi az ember, nincs minden rendben. Rögtön nem tudnám megmondani miért, csak érzem. Talán abból, hogy az emberek ritkán mosolyognak, hogy hivatalos üléseken, melyeken nők is részt vesznek, Kiss káromkodik, s ezért senki sem szól neki. Talán abból a vitából, mely a városi pártbizottságon zajlott le, ki menjen ki a járási pártbizottsági ülésre — Jene, vagy Montvai elvtárs? (Úgy láttam, egyikőjük sem akart menni.) De lehet, hogy legjobban az rettentett meg: a járási bizottság ülésén Mladoniczki elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője jól lehordta a DÍSZ-titkárt, beszámolóját halandzsának nevezte, öt perc múlva pedig Kiss elvtárs megdicsérte, úgymond „rámenős ember ez a Mladoniczki” (hát ami azt illeti, ez igaz). Szóval számos jel mutat arra, hogy még mindig baj van az emberi magatartással. Jó, jó, de miért? Mi az oka ennek? A választmányi ülés feltárta a hibákat. Elég sok bírálat és önbírálat hangzott el akkor. Azóta hat hónap telt el, s a hibák jórésze még mindig kísért! Az eredmények mellett. Mert komoly eredményeket is tapasztaltam. Számtalan emberrel kellett beszélnem, amíg az igazságot meg tudtam közelíteni. Legtöbbet maga Kiss Ferenc segített. ★ Az egész élete szenvedés volt. Most 32 éves, ebből húszat dolgozott. Sokan voltak és szegények, kellett a kenyér- Sommásnak ment. Ritkán jutott számára egy kis boldogság, nagyobb karéj kenyér, zsírosabb leves, még ritkábban egy ceig nadrág. Az első pofont Horváth Károly zagyvaszántói kuláktól kapta. Így kezdte őt formálni az élet. Ahogy felcseperedett,követte apját a selypi Cukorgyárba, azután jött a háború, front, fogság. A pártmunkát 1930-ben, a gyárban kezdte. Lelkiismeretesen dolgozott, felfigyeltek rá. Rövidesen a hatvani járási pártbizottságra került. Pankóczi József volt akkor a járási pártbizottság titkára. Erényei mellett rendkívül száraz, mord, s egy kissé elfásult ember volt. A munkatársaktól már a második napon annyit követelt, mint saját magától. Pankóczi József erős iramot diktált a munkában. Vasárnap sem pihent. Kevesett foglalkozott családjával is, pedig felesége, négy gyermeke van. Vasárnap reggelenként beült a kis zöld Skodába — irány a járás, s csak késő este jött haza. Másnap azokat becsülm akik ugyanazt csinálták vasárnap is, mint 5. Sohasem kérdezett semmit a munkán kívül. Kiss elvtárs egy alkalommal segítségét kérte, megszórunk anyagilag. Pankóczi széttárta a karját és szinte sértődötten szólt: „mit csináljak veled elvtárs?” Az ilyen vezetőben igazán nehéz volt észrevenni az embert. Féltek tőle. De ami még nagyobb baj: a körülötte élő emberek is elfásultak, elvesztették életkedvüket, mordakká, s egy kicsit ők is embertelenekké váltak. Pankóczi József becsületes proletárvezető, de a jó ügyért rossz módszerekkel harcolt. Most egyéves pártfőiskolán tanul. Minden bizonnyal új emberként kerül ki onnan. * Ilyen terhekkel jött Kiss Ferenc Gyöngyösre. S ha el is ítélte Pankóczi elvtárs magatartását, akaratlanul is őt választotta példaképéül. Munkája, magatartása legalábbis ezt mutatja. A járási bizottság hangulata is sokban hasonlít a hatvani járási bizottság akkori hangulatához. Igaz, a pártimunka, a munkásmozgalom férfiasságot követel, de a férfiasságot nem szabad durvasággal helyettesíteni. Már pedig durvaság akad itt még bőven az augusztusi ülés óta is. A járási bizottságon nemrég „elmenési láz” ütötte fel a fejét, amit csak az utóbbi időkben sikerült megszüntetni. Ha négy-öt munkatárs (ebből már kettő elment) elválik a pártmunkától, annak komoly oka van — semmiesetre sem azt jelenti, hogy ezek az elvtársak nem szeretik a pártot. Távolról sem! Mindegyikük derék, becsületes ember, nem egy közülük régi pártmunkás. Sokkal inkább azt jelenti, hogy lebecsülik, sértegetik őket, sok az éjszakázás, a rohanás, a hajsza- Emberi problémájukkal alig foglalkoznak. S hogy becsületesek, bizonyítja, hogy a nagyobbik részük ott maradt a pártnál. A városi pártbizottság munkatársait még mindig utasítgató hangon hívják ülésekre, körülbelül így: gyere át azonnal, nincs mese. Ezért ezek az elvtársak azt tartják Kiss elvtársról, hogy nem képes barátságosan beszélni. Ez rendkívül elszomorító vélemény egy emberről. A bírálatot sem fogadja még el teljes egészében — pedig az elvtársak segíteni akarnak. A járási DISZ-titkár sem kapja meg azt a segítséget, amire szüksége volna — még emberi hangban sem. Kiss elvtárstól még mindig tartanak a politikai munkatársak, mert elég nyers modorban foglalkozik (ha egyáltalán foglalkozik) velük. Olyan benyomása van még mindig az embernek, hogy csak az történik a járási pártbizottságon, amit Kiss elvtárs megszab. Az sem helyes, hogy olyan könnyen kimondja: a járási tanács nem csinált semmit. Száztíz ember, köztük kommunisták — elképzelhetetlen, hogy semmit sem csinálnak. A járási bizottsági titkár szavának súlya van! Nem szűntek meg tehát teljesen a hibák, van még javítanivaló bőven. ★ De a hibának, Kiss elvtárs nyers, nem egyszer durva magatartásának Pankóczi József csak részese, de nem oka. „Minden ami bennem jó, azt a könyveknek köszönhetem” — ezt Gorkij mondotta. Kiss Ferenc még sohasem hívta fel munkatársai figyelmét egy-egy könyvre. Még sohasem vitatkozott velük egy-egy új filmről, mert önmaga sem olvas, moziba is ritkán jár. A politikai képzéssel is baj van: kapkodva, az utolsó napon tanul, a konferencián gyengén szerepel. ( Társadalmi életet nem él, későn jár haza. Az asszony hónapszámra otthon ül, a vasárnap is legtöbbször munkában találja. Így azután nem tudta ezidáig megszerezni a vezetéshez szükséges műveltséget. Egyedül a technikumot veszi komolyan, ahol most tanul, hogy pótolja azt, ami a Horthy-időkben nem állt módjában.• Egy hétig dolgoztam velük együtt. Nagyon sokat tapasztaltam, tanultam, a hibák mellett sok jót is. • Azt írtam Kiss Ferencről, hogy érdekes ember, s valóban az, igen sok emberi jóságot fedeztem fel benne, de sokszor az volt a benyomásom, hogy ezt is durvasággal igyekszik leplezni, nehogy lágy, lekvár embernek tartsák. Tiszta szívű ember. Hogy fel tud háborodni igazságtalan dolgokon, s a falu dolgozóival milyen barátságosan beszélget. A dolgozó parasztok, közel állnak lelkéhez. Egyik pártmunkás beszélte, hogy egy alkalommal gyalogosan ment egyik községből a másikba. Kiss elvtárs az autóból észrevette őt, s azonnal kocsijába ültette. Nagyon megható és szép az, ahogyan a járási bizottság dolgozói bírálják, segítik ezt az embert. Csak értékes emberekkel szemben tapasztalható ilyen megnyilvánulás. Nagy jellemformáló harc a mi életünk. Tegnap még a gyár, a föld, ma egy község, egy járás vezetése — nem könnyű dolog ez! Kiss Ferenc talpig becsületes ember. Érzi, hogy nincs minden rendben, s most jó ösztönnel megkereste és meg is fogta az elvtársak, a dolgozó nép kezét. Szorítsa is jó erősen, sohase eressze el! Suha Andor Hat hónap (Kiss Ferenc gyöngyösi JB-titkár életéből) Fjokla Bezzubova (mordvin költő) Ó, hány sugár árad közöttünk! Ó, hány virágot bont a rét! S ha jön az est, nem oltja lángunk? A tél foga se marja szét? Nem, mert a mi napunk Sztálin, s az ő fénye sohsem apad, mikor az erdő megrecseg a fagyban és a bő tavak beállnak, hül az égi lámpa, nem lobban ki neve világa. Mert ő ragyogóbb, mint a nap, mert, mint a hajnal, messze fénylik: hazánk viruló lett, szabad, s egyenrangú a nő s a férfi. A kombájn mellé én magam, a traktorhoz meg férjem ártott : tágult az élet. Nem csupán házasfelek vagyunk: barátok, ősz lett. Soha ilyen szép napot! Szólt férjem: „Vedd az ünneplődet, Sztálin elé együtt megyek veled s a színarany mezővel, beszámolónkat együtt visszük, magunk fényében megfürösszük!” Fiam karomban ringatom: „Nőj, mint a búza kék virága, az első szó Sztálin neve, melyet kiejt majd csöppnyi szájad; te majd tudod a fény csodáit, füzetedbe lefested Sztálint!” 0. a kertemben hogy benno! hogy bomlik a meggyfa virága! Az életem is kibomott, harmatos, mint a meggyfa ága. E lángot, sugarat, napot ki hozta ránk? Feleld: Sztálin! Hisz rád is tüze! melege túl erdőn, hegyek csúcsain. 3 tf*t i? ! !<1 <*s **tiI: ♦ :♦ ?«I [UNK] « I:♦ ♦ «*:;£:I*♦ ét Szovjet filmmel a békéért A magyar-szovjet barátság hónapjának esztendőről esztendőre kimagasló kulturális eseménye a szovjet film ünnepe. Évről évre nagyobb érdeklődéssel tekintünk nemcsak a filmünnep újdonságaira, hanem a már jól ismert szovjet filmek felé is. Nem véletlen ez. .A szovjet film az élő, valóságos, magas eszményekért küzdő embert mutatja be. Azt az embert, aki kemény helytállásra, s emellett az élet szeretetére neveli önmagát, s másokat, azt az embert, aki humanizmussal ölel erős, széles mellére minden elnyomottat, minden kizsákmányoltál. Ezért jutott el a szovjet film dolgozóink érdeklődésének olyan fokára, hogy szinte nélkülözhetetlenné vált. Vonzódunk a szovjet filmhez, mert vonzódunk a Szovjetunióhoz is, és szeretnénk megismerni minél jobban eredményes munkáját, örömét, művészetét. Szeretjük a szovjet filmeket, mert hőseik szívünkhöz nőtt személyes ismerőseink. ..Igaz emberek”, akik felejthetetlen órákkal ajándékoznak meg bennünket. Olyan művészek ezrei készítik a filmeket, akik érzik mély kapcsolatukat a néppel, a dolgozó tömegekkel és így munkájukat a nép szolgálatának szenell 4k. A Szovjetunió művészei legemberibb, legpéldamutatóbb jellemeket állítják elénk, akiket szívesen követünk. Ezért van elvitathatatlan fölényben a szovjet film a burzsoá filmgyártással szemben, amely — különösen Amerikában a szellemi züllöttség, az állati lealjasodás félelmetes képét mutatja. A szovjet filmek nemcsak nálunk, nemcsak a népi demokratikus országokban népszerűek, hanem az egész vf.A*on »ismeréssel írnak a szov’et filmekről, elismerik magasrendűségét, amelyeket a különböző filmfesztiválokon elért sikerek is bizonyítanak. „Az ember természeténél fogva — írta Gorkij — életét valamilyen módon igyekszik megszépíteni”. Ezt kell nekünk is szem előtt tartani, ezt a gorkiji értelmezésű művészetet kell elsajátítanunk, ezzel kell életünket megszépíteni. Pártunk határozata, kormányunk programmja is ezt tűzi ki célul, ezt írja elő a szocializmus alaptörvénye is. A szovjet film ünnepi hetében a filmművészet nagyszerű alkotásait láthattuk. A „Visszatért szerelem”, az „Örs a hegyekben”, a „Haza dalai” gazdag, változatos képekben, derűs fordulatokon, kedves dallamokon keresztül még közelebb hozza hozzánk a Szovjetuniót. S ezzel nemcsak a magyar filmművészetek a magyar nép fejlődését, hanem a világ békéjének, egyetemes haladásának célját is szolgálják. Fink Kálmán Két nap alatt terven felül 114 vagon szén A Petőfibánya Vállalat gyöngyösi XlI-es akna dolgozói február 25-én este befejezték, illetve teljesítették az üzem havi tervét, 26-án estére pedig 114 vagonnal túlteljesítették. Bányászaink mindannyian kivették részüket a versenyből. A legjobb eredményt érték el: Pál Antal sztahanovista vájár 153, Milkovics János vájár 142, Valiskó István 130, Molnár János és Báth Ferenc 122 százalékra teljesítették havi tervüket. De a többi dolgozó is az üzem legtöbb munkása teljesítette, sőt túlteljesítette előirányzatát Az eredmény eléréséhez Bakos Sándor párttitkár és Zwillingen Zoltán üzemvezető jó munkája is sokban hozzájárul. Édes Gyuláné