Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-01 / 25. szám

7 NÉPÚJSÁG ................................ 1 1 ................­ ■ ..................» az atkári gép­állom­ás pártszervezetének MUNKÁJÁRÓL A HOSSZÚ és kemény tél után már alig várták az em­berek, hogy ismét kitavaszod­jon. Mindenkinek kedves a ta­vasz, de mégis kevés helyen örültek úgy ennek, mint az at­­kári gépállomáson. Március 18-a volt a határidő, hogy a traktorok hozzáfogja­nak a tavaszi munkálatokhoz. A gépállomás traktorosai már alig várták, hogy a szántóföl­dekre vezethessék traktoraikat. Az első kiindulási nap március 15-én volt. Ezen a napon szo­katlan sürgés-forgás volt a gép­állomás udvarán, mindenki igye­kezett, a brigádvezetők azért, hogy a brigád tagjai és trakto­rai mielőbb kint legyenek a szántóföldeken. A raktáros, az­az anyagkiadó felszerelésekkel látta el a traktorosokat. A gép­állomás párttitkára, az alap­­szervezet vezetőségének tagjai, az igazgató elvtárs, a vezető­helyettes, mind, mind a trakto­risták között voltak, hogy útra­­valóul tanáccsal és útmutatás­sal lássák el őket. De ott voltak a termelőszövetkezetek vezetői, a még egyénileg dolgozó pa­rasztok is, akik már traktort, vetőgépet és egyéb mezőgazda­­sági gépeket igényeltek a gép­állomástól. Megindult tehát a harc a december 19-i — a me­zőgazdaság fejlesztéséről szóló — párt- és kormányhatározat végrehajtásáért. E határozat végrehajtásában igen nagy fel­adat hárul gépállomásainkra és így az atkári gépállomásra is, de elsősorban a gépállomáso­kon dolgozó kommunistákra. A Központi Vezetőség 1953 október 31-i határozata többek között kimondja, hogy a gép­állomások politikai osztályait meg kell szüntetni és helyette a párttitkárokat kell függetle­níteni’’. A vezetőség újjává­­lasztásával ezt az atkári gép­állomáson is végrehajtották. AZELŐTT a gépállomások politikai vezetői kettős irányítás alatt voltak, egyrészt a politi­kai osztály, másrészt a járási pártbizottságok segítették, irá­nyították őket. Előfordult, azon­ban az is, hogy a poli­tikai ve­zetők egyik helyről sem kaptak segítséget, így a politikai mun­kát eléggé elhanyagolták. Az atkári gépállomáson Blahó elv­­társnő is olyan „kis” igazgató­féle szerepet töltött be, inkább a gazdasági problémákkal törő­dött és kevesebbet a politikai tömegmunkával. A vezetőségválasztó taggyű­lésre való készülés egybeesett a téli gépjavítások elvégzésével. Az atkári gépállomás kezdetben igen lemaradt a gépjavításban, azonban a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, mint patronáló üzem a legjobb brigádot küldte el az üzemből — élén Glocsek elv­társsal — melynek tagjai együtt küzdöttek a gépállomás kom­munistáival és az összes dol­gozóval, hogy mielőbb meg­javítsák a gépeket, hogy idejé­ben hozzáfogjanak a tavaszi munkák elvégzéséhez. A mun­kájuknak meg is lett az ered­ménye, határidő előtt két nap­pal jelentették: befejeztük a téli gépjavítást’’ Ebből a mun­kából kivették részüket a gép­állomás kommunistái is. Jobb munkával készültek az alapszer­vezet vezetőség újjáválasztó taggyűlésére. A vezetőségbe olyan elvtársakat választottak, akik eddigi munkájukkal bebi­zonyították a párt és a nép iránti hűségüket. Mint például Nagy József brigádvezető, kinek brigádja az elmúlt évben első­nek teljesítette az éves tervet, vagy Pléh József elvtárs, aki jelenleg a műhely vezetője. A párttagság beválasztotta a veze­tőségbe Blahó Istvánné elv­társnőt is és a vezetőségi ülé­sen a funkciós elosztásnál őt választották meg az alapszer­vezet titkárának. A pártvezető­ség tagjai közé tartozik még Kormos István traktoros és Nánai József elvtárs. BLAHÓ elvtársnő jártas a gépállomás munkájában, hiszen már több, mint négy éve dol­gozik itt és úgy kezdte mint traktorvezető, majd brigádvezető és később politikai helyettes lett. Az elvtársnőnek megvan a szak­mai tudása is és így szakmai segítséget tud nyújtani a gép­állomás dolgozóinak, akik szí­vesen fogadják tanácsait. A párttitkárnak azonban elsősor­ban nem a szakmai segítés a feladata, hanem a tömegek kö­zött végzett politikai munka, a pártszervezet munkájának irá­nyítása és vezetése, persze a ve­zetőséggel együttesen. Kétség­telen, hogy van eredmény nála ezen a téren. Dícséretreméltó, hogy foglalkozik a dolgozók ügyes-bajos problémáival is. A pártvezetőség helyesen osz­totta el brigádonként a kommu­nistákat és a népnevelőket, a vezetőség egyénileg is foglalko­zik a párttagokkal és a gépállo­más dolgozóival, különösen a most odakerülő nagyüzemi mun­kásokkal. A gépállomásra érke­zett új szakemberekkel a párt­vezetőség közül különösen Préh elvtárs foglalkozik, aki szakmai­lag, politikailag egyaránt segíti az új dolgozók munkáját. A pártszervezet nem feledke­zik meg munkájában a párt­építésről sem, foglalkozik azok­kal a pártonkívüli dolgozókkal, akik eddigi munkájuk során ki­érdemelték, hogy felvegyék pár­tunk soraiba. Például Menyhárt Sándor sztahanovista traktoros tagfelvételi kérelméhez a Köz­ponti Vezetőség jóváhagyását kérték. Foglalkoznak Hanák András és Hanák Mátyás elv­társsal is, kik az elmúlt évben a gépállomás legjobb dolgozói voltak. A PÁRTOKTATÁSSAL is törődik a vezetőség. Az SZKP párttörténete I. évfolyamának foglalkozásait rendszeresen meg­tartják és itt a hallgatók vitat­koznak is, érdekli őket a feldol­gozásra kerülő anyag. A vita ki­alakulásához nagyban hozzájá­rul az, hogy Blahó elvtársnő rendszeresen felkészült a foglal­kozásokra és helyesen vezeti le azokat. Hiba a vezetőség részé­ről, hogy a politikai iskolán az utóbbi hetekben több foglalko­zást nem tartottak meg, pedig most dolgozzák fel a pártokta­tásban a Központi Vezetőség de­cember 19-i, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatát és ezt igen fontos ismerni a gép­állomás minden dolgozójának, különösen pedig az ott dolgozó kommunistáknak. Az atkári gépállomás párt­szervezete, de maga a vezetőség is az újjáválasztás óta jó és eredményes munkát végzett. Munkájuk közben azonban kö­vettek el hibákat is. A veze­tőség tagjai ahelyett, hogy se­gítséget nyújtottak volna a szakszervezetnek a verseny szer­vezéséhez és irányításához, in­kább a pártvezetőség vette ezt a kezébe s emiatt a szakszervezet nem törődik a versennyel és nem értékeli a harmadik párt­­kongresszusra tett vállalások teljesítését. A PÁRTSZERVEZET fel­adata, hogy jobban segítse a tömegszervezeteket és számol­tassa be a végzett munkájáról. A pártszervezeteknek az eddi­ginél szorosabb kapcsolatot kell teremteni a gépállomás körzeté­hez tartozó községi és termelő­szövetkezeti pártszervezetekkel. Adjanak nagyobb segítséget ezeknek és azoknak a mezőgaz­dasági szakembereknek is, akik bár a gépállomáshoz tartoznak, de valamelyik községben, vagy termelőszövetkezetben végzik munkájukat és a december 19-i határozat végrehajtásáért har­colnak. A pártvezetőség felada­ta, hogy fokozottabban érvénye­sítse a kollektív vezetést, ami munkamegosztást is jelent. Ne csak a határozatokat hozzák kollektíván, hanem annak végre­hajtásáért is kollektíván harcol­janak. Segítsen a vezetőség Blahó elvtársnőnek, de segítsen a járási pártbizottság is. Bár a járási pártbizottság eddig is se­gítette, de ezutá­n nagyobb szük­ség van erre a gépállomás párt­­szervezetének, mert az eddigi kettős irányítás már megszűnt. A Blaha elvtársnő véleménye az, hogy „eddig rossz volt, mert két helyről is kaptuk az utasí­tást, most pedig sehonnan”. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a járási bizottság tagjai eddig is segítették és bizonyára ezután még inkább segítik majd munkáját. IGEN FONTOS, hogy a párt­­szervezet megjavítsa kapcsola­­­tát a dolgozó parasztokkal is. A párt tagjai, amikor a dolgozó pa­rasztok földjein dolgoznak, be­széljenek azokról a kedvezmé­nyekről, melyeket népi demo­kráciánk állama nyújt nekik, ugyanakkor beszéljenek arról is, hogy ezt az állammal szem­beni beadási kötelezettség tel­jesítésével kell viszonozni. Népi demokráciánk csak úgy tud egy­re több és több kedvezményt biztosítani, ha növeljük a mező­­gazdaság terméshozamát, hogy idejében elvégezzük a mezőgaz­dasági munkálatokat, melyek nagyban elősegítik az egész dol­gozó nép felemelkedését szol­gáló december 19-i határozat végrehajtását. Oroszi József Könyv a ,,Mozgalmi nyelvről“ ,,A mozgalmi nyelvről” cím­mel a Művelt Nép Könyvkiadó­nál megjelent Fónagy Iván és Soltész Katalin munkája. A szerzők tárgyi adatokkal, példák­kal mutatják be a széles körben elterjedt, úgynevezett „mozgalmi nyelv” helytelen, magyartalan kifejezéseit, szóhasználatait. Ta­nácsokat adnak a helytelen ki­fejezések felszámolására, a he­lyes magyar beszédre. 1934 április 1. IFJÚSÁGUNK ÉLETÉBŐL’ Tanulnak, szórakoznak fiataljaink A megye különböző területé­ről számos levél számolt be az ifjúság életéről, munkájá­ról. Beszámolnak a III. párt­­kongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítéséről, a kultúrmunkáról. A levelek legtöbb része hivatkozik arra, hogy az elmúlt években a DISZ-szervezetek munkája nem volt kielégítő és hogy az utóbbi időben sokat javult a munka. Milkó István egerszóláti DISZ-titkár is azzal kezdi le­velét, hogy eddig nem igen dicsekedhettek a jó munká­val. De az új vezetőségválasz­tás óta sokat javult a DISZ- szervezet munkája, mert olyan vezetők kerültek a szervezet élére, akik szívügyüknek te­kintik az ifjúsággal való tö­rődést. Az egerszóláti fiatalok a maguk erejéből hozták rendbe a DISZ-szervezet helyi­ségét, amit ma már naponta szívesen látogatnak a fiata­lok. Az elmúlt hetek igen mozgalmasak voltak. Most ké­szül első fellépésre az újon­nan alakult kultúrcsoport, mintegy 30 taggal. De kiveszik a részüket a fiatalok a tava­szi munkából is, ezen keresz­tül harcolnak a párt és kor­mány határozatainak megva­lósításáért. Az egri tanítóképző DISZ- ifjúsága is tett felajánlást a 111. pártkongresszus tiszte­lére. Ők sem akarnak lema­radni a versenyben, a gyárak, üzemek munkásai mögött. Vállalták a tanulmányi ered­mény megjavítását, a fegyel­mezett magatartást. A DISZ- szervezet vezetősége pedig vállalta, hogy a szükséges szemléltető eszközöket bizto­sítja — írja Ruttkay Judit. Tóth Miklós, a hatvani gimnazisták életéről ír. Leve­lében megírja, hogy osztályok között tanulmányi verseny fo­lyik, melyet minden hónap végén értékelnek. A verseny eredményét kifüggesztik a versenytáblán. Harcolnak azért, hogy az osztályokban ne legyen igazolatlan hiányzó és ne legyen egyes félélet. Be­számol a levélben arról is, hogy ezen a téren egyes osz­­­tályokban van javítanivaló. Az úttörők is felkeresik szerkesztőségünket leveleikkel, melyben beszámolnak az őr­sök munkájáról. Kiss Mária úttörő pajtás azt írja levelé­ben Mátrafüredről, hogy az őrsgyűléseket pontosan meg­tartják és igazolatlanul nem hiányoznak. Az őrsgyűlésen foglalkoznak a heti tanulmá­nyi eredményekkel, majd utána vidáman szórakoznak. De nem feledkeznek meg az őrsök között beindított ver­senyről sem, mely jelenleg a III. pártkongresszus tisztele­tére folyik. Ők is elsősorban a tanulmányi eredményüket kívánják megjavítani. Segíte­nek a gyengébb tanulóknak. Céljuk a fegyelem megjaví­tása, elsősorban az őrsön belül. Vidám, boldog úttörőélet Szilvás­váradon Szilvásvárnál úttörőcsapa­tunk a Bükk hegység tövében végzi eredményes munkáját. Az elmúlt évben megkaptuk a magyar úttörők legnagyobb ajándékát, a Rákosi zászlót, amely még nagyobb fegye­lemre, jobb tanulásra ösztönöz bennünket. Munkánk eredmé­nyét a „Március 15.“ csapat­gyűlés is tükrözte, amelyen részt vettek a tanács, párt, szü­lői munkaközösség, MNDSZ és az üzemek küldöttei. Itt osz­tották ki a szavalóverseny győzteseinek, a 74 játsz­mát lejátszott sakkverseny, a „Mit tanulhatunk a márciusi ifjaktól?“ pályázat győztesei­nek végül a legjobb raj, őrs, szakkör és osztály megérde­melt jutalmát. Csapatunk a vasgyűjtésben is jó eredmé­nyeket ért el, eddig nyolc-tíz­­ mázsa körül lehet a gyűjtött hulladék. Tavasszal szeret­nénk kirándulni Budapestre, erre fordítjuk a gyűjtött fém­hulladékok árát. A közösségi munka, a különböző foglalko­zások nem veszik el időnket a tanulástól. Tervszerűen, min­denre fordítunk időnkből, ta­nulmányátlagunk egyre emel­kedik. A Vili. osztályból SS pajtás készül továbbtanulásra. Csapatunk újabb ünnepi csa­patgyűlésre. április 4. megün­neplésére készül. Az elmúlt évben a szovjet úttörőktől egy gyönyörű albumot kaptunk, most elhatároztuk, mi is készí­tünk nekik egy szép albumot környékünkről, munkánkról, — hálából a felszabadításért, szabad, boldog úttörő éle­tünkért. Molnár Margit úttörő. ELMÉLETI TANÁCSADÓ A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSE NEMCSAK PARASZTI ÜGY A Központi Vezetőség 1953 . október 31-i határozata mondja, hogy „lassítani kell szocialista iparosítás ütemét, ezen belül a beruházások emét, ugyanakkor fokozott értékben fejleszteni a gép­­zdaság azon ágait, amelyek jősorban a munkásosztály általában az egész nép sze­gleteinek kielégítését szolgál­­k: a mezőgazdaságot, a nagű- és élelmiszeripart”, ép gazdaságunkban ennek ér­tében átcsoportosításokat hajt­­ gre kormányzatunk. Az át­­oportosításokat megkövetelte :mi demokráciánk egész eddigi klitikai és gazdasági fejlődése, z átcsoportosítások átütemé­­se nagy mértékben a könnyű­­ár és mezőgazdaság javára íténik. A mezőgazdaság ter­­elésének gyors fellendítését ükségessé tette, hogy a nép­­izdaság fejlődésében a mező­­izdaság fejlődése elmaradt az ár fejlődése mögött, így ángtalanság keletkezett, mely­eztette hatását mind a mező­­tzdaság, mind az ipar termé­sében, valamint dolgozó né­­nik életszínvonalának emelé­sén. Az előbbi kormányintézkedé­­­k, mint a tagosítás, a túlzott temp ts­­szervezés bizonyta­nná tették a parasztság termel­­sét, így dolgozó paran­­z­á­­unk a termelés illesztésére em fordított elég gondot, igen ereset ruházott be, nem ny­­elte a talaj termelőerejét, ami­iatt nem emelkedett a terme­lés. A mezőgazdasági termelés alacsony színvonala nem tudta kielégíteni a lakosság élelmiszer­szükségletét, mely az utóbbi évek során megnövekedett, ugyanígy nem tudta kielégíteni az ipar nyersanyagszükségle­tét, amely nagy mértékben ép­pen a közszükségleti cikkeket gyártó ipar termelését akadá­lyozta. Mindezekből következően az életszínvonal emelését gá­tolta. A­hhoz, hogy tovább tud­­junk menni, mindenek­előtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anya­gi feltételét, elsősorban a mező­­gazdasági termelés fejlesztése útján biztosítani kell a lakos­ság bőséges ellátását, kenyér­rel, hússal, zsírral, tejjel, gyü­mölccsel és borral. Nagyobb mennyiségű nyersanyagot kell tovább biztosítani, könnyű - és élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő stb.” — mondotta Hegedűs elv­társ, a Központi Vezetőség ok­tóber 31 -i ülésén. A mezőgazdaság fejlesztését megköveteli a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása is. Éppen azért, mert a mezőgazda­ság fejlesztése a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellátá­sának megjavítását szolgálja, egységes érdekük, hogy több áru kerüljön a piacra. Iparunk fejlettsége megteremtette az alapot a mezőgazdaság fejlesz­tésére és egyben szükségessé teszi továbbfejlődésünk is, mert a szocializmus építése nem a személyi szükségletek szűkíté­sét, hanem azok sokoldalú bővítését követeli meg. Lenin és Sztálin elvtárs számtalan esetben rámutattak arra, hogy a szocializmust csak a termelő erők hatalmas növekedése alap­ján lehet felépíteni, mert a szo­cializmus egyértelmű a dol­gozók jólétével és a dolgozó nép kultúrájának nagyméretű fej­lődésével. A mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló határozat és a mező­­gazdasággal kapcsolatos ren­deletek egy részének meg nem értéséből, a bérből és fizetésből élő dolgozók közül egyesek hely­telen következtetést vontak le. Azt állították, hogy „a mező­­gazdaság fejlesztése nem érdeke a munkásosztálynak", vagy „a mezőgazdaság fejlesztése, a pa­rasztság segítése eltérés a mun­kások érdekeitől’’. „ okarják” a parasztság­sí”-­ nak nyújtott kedvezmé­nyeket és amikor megjelent egy­­egy rendelet a mezőgazdasággal kapcsolatban, azt mondták, hogy „már megint a parasztok­nak kedveznek”. Igaz, a párt­ és kormány határozatainak megvalósítása emeli a dolgozó parasztság életszínvonalát. De vajjon csak a parasztság élet­­színvonalát emeli-e? Nem. Azért nem, mert a határozatok növelték a parasztság termelé­si biztonságát, termelési ked­vét, ennek az eredménye ma az, hogy nincsenek olyan tartalék földterületek, melyeket dolgozó parasztságunk ne vett volna igénybe. Azok a tartalékföldek, amelyek az elmúlt években kényszerhasznosítás alatt ter­meltek három-négy mázsa gabo­nát, most,az 1954-es évben, mi­vel dolgozó parasztságunk szí­vesen megműveli a földet, így a közepes termés esetén elérjük a 8 mázsás termésátlagot. Me­gyénk területén ez annyit je­lent, hogy kb. 24 ezer hold tar­talékterületen búzában számítva 960 vagonnal termelünk többet. Hogy a parasztság termelési kedve megnőtt, azt mutatja az elkészített hároméves tervük is. Már a múlt őszön gondoskodtak a talajerő utánpótlásáról, nőtt a kereslet a műtrágya iránt is. Mindez a termelés növekedését vonja maga után. Heves község dolgozói, ami­kor kidolgozták a mezőgazda­ság fejlesztésének hároméves tervét, azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy emelik a növény­­termelés és az állattenyésztés hozamát. Búzatermelés terén a következő feladatot valósítják meg: 1953-ban 1434 holdon, 8 és félmázsás átlagtermelés mellett 133 vagon búzát ter­meltek. 1954-ben már 1886 hol­don 9 mázsás átlagterméssel 169 vagon búzát termelnek. 1955- ben 1900 holdon 10 má­zsás átlagterméssel 190 vagon, 1956- ban 2000 holdon 10 és fél­mázsás átlagterméssel 210 va­gon búzát termelnek. Ez termé­szetesen azt jelenti, hogy 133 vagon búza helyett 210 vagon kerül közfogyasztásra. S ezen keresztül is nagy mértékben ja­vul a kenyérellátás, s lehetővé válik a dolgozók zavartalan ke­nyérellátása. Ha Heves község hároméves terve mellett figye­ter­et készített országunkban élő dolgozó parasztság, akkor megállapíthatjuk, hogy a terv végrehajtása a több és az ol­csóbb termelést fogja eredmé­nyezni. Ha pedig olcsóbban és többet termelünk, megteremtjük az alapját az újabb árleszállí­tásnak. A terméshozam eme­lése nem közömbös, a bérből és fizetésből élő dolgozók számára. A bérből és fizetésből élő dol­gozóknak nem az a céljuk, hogy emelkedjen a bérük szám­szerűleg, hanem az, hogy a bér­ből egyre többet tudjanak vá­sárolni. Emelkedjen a reálbér is. Ha olcsóbban és megfelelő mennyiségben akarunk biztosí­tani közszükségleti cikkeket a dolgozók számára, ehhez első­sorban a nyersanyagtermelés, a kender, a lentermelés növelése, a juhtenyésztés fejlesztése szük­séges. Ha elegendő és szép ci­pőket akarunk, akkor növelni kell elsősorban az állatállo­mányt, ami biztosítja a szüksé­ges nyersanyagot. S mindezek termelése a mezőgazdaságban valósul meg. Ezért nem­ mind­egy tehát a munkások számára sem, hogy milyen színvonalon áll a mezőgazdaság termelése. H­ H­a a mezőgazdaság termés­­hozama megnövekszik, ak­kor sokkal több áru jut a piac­ra, ami lehetetlenné teszi az árak felemelését. A piacon a fe­ketézők akkor vágtak zsebre nagy nyereséget, amikor kevés volt a zsír, a liszt és a cukor. Ez a nyereség a bérből és fize­tésből élők zsebéből, kereseté­ből ment ki nagyrészt. Most, amikor növeljük a mezőgazda­ság termelését, megteremtjük az árak csökkenésének lehető­ségét és ezzel véget vetünk a mezőgazdasági terményárak emelkedésének. Ezért kell látni rembe vesszük, hogy hasonlója munkásosztályunknak, hogy napjainkban az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése a mezőgazdaság termelésének emelkedésétől függ. A mezőgazdaság fejlesztése­­egész dolgozó népünk érdeke. Helyesen cselekszenek tehát azoknak az üzemeknek a dol­gozói, akik nem nézik ferde szemmel a mezőgazdaság fej­lesztését, hanem a gépállomá­­sok patronálásával, szakembe­rek átadásával segítik a mező­­gazdaság terméshozamának emelését. Segítik a mezőgazda­­sági gépek gyártásával. A me­zőgazdasági termelés fejlődése nagymértékben függ attól is, hogy az ipar hogyan látja el a mezőgazdaságot megfelelő gépi felszerelésekkel. A Teves község dolgozói a hároméves tervük végre­hajtásánál számítanak arra is, hogy a meglévő gépállományu­kat kibővítik. Ebben a munkás­­osztály segítségére van szüksé­gük. A dolgozó parasztok most úgy készülnek a terv végrehaj­tására, hogy idejében elvégzik a mezőgazdasági munkálatokat, alkalmazzák a legfejlettebb termelési módszereket. Jó mun­kával vetik meg az alapját a gazdag betakarításnak, mely egyben alapját képezi annak is, hogy megnő a dolgozó paraszt­ság jövedelme, de egyben az egész ország élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátása. Mindezek pedig az életszínvonal emelkedését vonják maguk után. Nem tekint­hető tehát a mezőgazdaság fej­lesztése csak paraszti ügynek. Mivel a mezőgazdaság fejlesz­tése az egész dolgozó nép ügye, így ennek jó végrehajtása egy­ben erősíti a népi, nemzeti egy­ségünket. Molnár Gáspár

Next