Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-01 / 25. szám
4 Csökkent-e a A kormányprogramm megjelenése óta kormányunk sok olyan rendeletet hozott, mely dolgozó népünk, köztük a parasztság életszínvonalát emeli. Ezek közül az egyik jelentős határozat a begyűjtés csökkentéséről szól. A kedvezményes terménybeadás mellett csökkent a húsbeadás is, de még mindig vannak olyan emberek, akik az ellenség szavára hallgatva lebecsülik a beadási kedvezményeket — mondván, hogy ez a pár deka hús nem sokat számít, hogy ez csak látszatengedmény. Most, hogy legnagyobb részt megtörtént a húsbeadás megállapítása, ez egycsapásra szétzúzta az ellenség által koholt rémhíreket. Kiderült, hogy „az a pár deka” kedvezmény nem is olyan kevés. A kétkedők kedvéért számokban is megmutatjuk, milyen különbség van az 1953 és az ezévi húsbeadás között a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek javára. Mézi János maklártályai dolgozó paraszt a múlt évben és ez évben is nyolc hold 177 öl szántó- és rétterületet művelt. Húsbeadása a következőképpen alakult: húsbeadás? gazdának ez évben 75 kilogrammal csökkent a húsbeadás, ezzel a húsmennyiséggel szabadon rendelkezik, vagy családjával elfogyasztja, vagy szabadpiacra viheti, ahol több mint 1500 forintot kaphat érte. Az egyénileg dolgozó parasztoknak is jelentős mennyiséget engedtek el húsbeadásukból, de termelőszövetkezeteinknél még nagyobbak az engedmények. A 4 maktártályai Kossuth, tszcsnek 110 hold szántó- és rétterülete van. A termelőszövetkezet nem rendelkezik szőlővel sem, hogy ez is csökkentené a húsbeadását, mégis több mázsával kevesebb a húsbeadási kötelezettségük a múlt évinél. A termelőszövetkezet húsbeadása így alakult az utóbbi két évben: A számok azt mutatják — s ez a valóság — hogy a termelőszövetkezetnek közel 10 mázsa húsbeadást engedett el kormányunk. Ez a kedvezmény kisebbnagyobb eltéréssel a többi termelőszövetkezeteket is megilleti, sőt a szőlőtermelő, vagy szerződéses termeléssel foglalkozó szövetkezeteknél sokkal nagyobb a húsbeadási engedmény értéke. 1953-ban Sertés 71.83 kg. Vágómarha 95.44 kg. Tojás 20.— kg. Baromfi________20.— kg. Összesen: 207.27 kg. 1954-ben Sertés 54.— kg. Szabad 54.— kg. Tojás 12.— kg. Baromfi 12.— kg. Összesen: 132— kg. Tehát Mézi János 8 holdas 1953-ban Sertés 10.24 mázsa Vágómarha 6.46 mázsa Tojás 1.21 mázsa Baromfi_____1.65 mázsa Összesen: 19.56 mázsa 1954-ben Sertés 5.50 mázsa Szabad 3.08 mázsa Tojás 0.55 mázsa Baromfi______077 mázsa Összesen: 9.90 mázsa Felejthetetlen két hetet töltöttem Hévizen Két hetet töltöttem a Vasas üdülőben, Hévízen. Egyszerű, hozzám hasonló munkásemberekkel töltöttem napjaimat a szépen berendezett, minden kényelmet megadó üdülőben. Még szebbé tette ezt a néhány napot a hófehér terített asztalok sok-sok finomsága mellett a felszolgáló személyzet kedvessége, szolgálatkészsége. Ebből az üdülőből hazatérve, kipihenve kerülnek vissza a munkások munkahelyükre, az üzemekbe, ahol újult erővel kezdhetnek ismét a munkához. Az ott tapasztalt előzékenységet, a szép kétheti üdülést további jó munkámmal akarom meghálálni kormányunknak, népünknek. Bodor József művezető Mátravidéki Erőmű NÉPÚJSÁG Példát mutatnak Egerszalókon a termelési bizottság tagjai (Tudósítónktól). Egerszalók község hosszú éveken keresztül mindig arról volt nevezetes, hogy az ott lakó dolgozó parasztok szerették azzal megcsalni a környező községek lakóit, hogy mindig korábban vezettek. Ennek nyomán természetesen korábban is arattak, büszkék voltak erre valamennyien. Az idén is még hótól fehérlett a határ, a kemény fagy erősen fogta a talajt, de a mezőgazdasági állandó bizottság már tárgyalta a koratavaszi munkák menetét, felhívta a parasztság figyelmét a gazdasági felszerelések kijavítására, a vetőmag beszerzésére és a műtrágya biztosítására. Nagy lendülettel fogtak hozzá a tavaszi munkák előkészítéséhez, amikor 62 fővel megalakult a termelési bizottság. Sohasem történt még meg, hogy saját termelésük irányítását a község élenjáró parasztjai vették volna kezükbe. A bizottság elnökének ifjú Hangácsi Józsefnek az a véleménye, hogy 14 mázsán alul ebben az évben sem adja a búza termését. Jelenleg öt katasztrális hold búzavetése van, 1956-ban pedig 16 mázsás átlagtermést akar elérni. A község lakói szívesen fogadják tanácsait, hiszen mindig élenjár a munkában. Sokan követik példáját. A községi terv elkészítése után nem tétlenkedtek a termelési bizottság tagjai. Példamutatóan elsőknek fejezték be a vetést. Röpgyűléseket tartottak és személyes beszélgetésen keresztül győzték meg a község dolgozó parasztjait a korai vetés előnyéről. Ilyen felvilágosító munka nyomán az eredmények sem maradtak el. A község tavaszi árpa vetését 108, búzavetési tervét 70, zabvetési tervét 111 százalékra teljesítette már az elmúlt héten. A koratavasz folyamán 280 katasztrális holdon simították az őszi mélyszántást, 240 hold őszi vetésen elvégezték a pétisóval való fejtrágyázást, megfogadták a szakemberek tanácsait és holdanként 40—50 kilogramm műtrágyát szórtak el. Hiba az, hogy a község dolgozó parasztjai által igényelt 230 mázsa pétisóból csak 115 mázsát kaptak meg. Az eredmények mellett még mindig vannak tennivalók. Elsősorban maradéktalanul teljesíteniük kell a tavaszi búza vetéstervét, ezenkívül a többi növényféleségek magvainak is rövidesen a talajba kell kerülni. A községi tanács pedig a versenytáblát ne az irodában tartsa és a hangos híradót ne csak nótaközvetítésre használja fel, hanem népszerűsítse a tavaszi munkák során kitűnt élenjáró dolgozó parasztokat. Kovács Ferenc. Az Egri Pedagógiai Főiskola másodéves matematika-fizika szakos hallgatói a katódsugár kisülését tanulmányozzák. ZUHOGOTT az eső. Az ablakon, mintha csak dézsát loccsantottak volna oda, vastag vízfüggöny takarta el a kihalt utcát. Négy nap alatt talán a tizedik zápor mosta kopárra a tájat — bolond, bolond nyár ez. Fabók Bálint elkeseredve nézett ki az ablakon — meddig tart még vájjon? Nem lehet ilyen időben vályogot verni, úgy szétmálik az esőtől, mint a lekvár. — A menyka csapna bele — mormogta foga alatt, miközben fintorogva nyelte az olcsó dohányból sodort cigaretta füstjét. A többiek némán kuksoltak széken, ágyszélen, ki hol talált helyet. A két szülő, a hat gyerek egy szobában, ahol megszorult az esőtől bekergetett fullasztó levegő, az emberi test izzadtságának, az olcsó dohánynak szaga, s ahol megszorult az izgalom is: mi lesz a házzal? A Fabók-család házat akar építeni. Saját házat. Elég volt a bérletből, elég volt más portáján kereskedni, még a homokszemre is vigyázva lépni, nehogy felháborodjon a háziúr. Elég volt. A fiúk között akad asztalos, lakatos, cimboráik között kőműves, segédmunkásnak ott van a leánytestvér, az anya, az „öreg" Fabók — vannak éppen elegen. Először persze vályogot kell verni. Sokat, mégha csak egyszobás, konyhás is lesz a ház. Ezért a nagy izgalom most, mert a vályoghoz ugyan kell víz, de csak annyi, amennyi kell, semmiesetre sem kéretlen, hivatlan zápor. És éppen akkor, amikor végre nekikezdhetnének. Telnek a percek, sűrűsödik a levegő, de ... csendesedik az idő is, sőt egy hírnök napsugár bukfencet is vet a fényesre kopott asztalon. Na végre, lehet kezdeni.S vagy 26 esztendővel ezelőtt, egy eső utáni nyári délután a nyolctagú Fabók-család nekiesett a miskolci földnek, gyúrta, taposta, formálta a házhoz a vályogot. Combig gyűrt nadrágok, izzadt, gyöngyöző homlokok, sajgó házak, érzéketlen ujjak, — eltelik két nap, szerencsére eső nélkül — s elkészült vagy 600 vályogtégla. Kevés is, száradni is kell — hosszú még az idő, amíg felépül a ház. ESTE reszkető tagokkal fekszik le mindenki. A fáradtság, mint valami vashenger, úgy tapogatja végig az izmokat, s mégsem tud az ember aludni. Fáradtan kell újabb harcot vívni — most meg az álomért... — Te, Bálint, figyeld csak! — neszett fel az apa éjféltájban. Fabók felriadt, s úgy hallgatózott, mintha nagy rostában kukoricát rázna valaki, úgy verte a várost a zápor, dühösen, féktelen elszabadultsággal. — A vályog — ugrott fel az ágyból, s rohant ki mezítláb a zuhogó esőben, utána mindenki. — A ház — görbült le az édesanya szája széle, mikor meglátta a kis sárga, töreket úsztató patakok ezreit, a hóemberként magába roskadó vályogtéglák sorát. Két nap megfeszített munkáját mosta el egyik percről a másikra a nyári zápor. De a házépítés „ördöge” nem hagyta békén a családot. Hitellel, kölcsönnel, új harccal az idővel — csak felépült a nyolctagú család első háza, s a háztulajdonosi örömöt az se tudta csökkenteni, hogy 1600 pengő adósság nyomta a gyöngefalú házat. Ezért-e, vagy azért, mert a miskolci föld nem jó vályognak — úgy foszlott le a vakolat az új házról, mint napégett emberről a bőr. Hol itt, hol ott, először tenyérnyi, később méternyi foltok tarkították a házat, meg is ereszkedett — egyszóval házacska volt, de nem „Ház”, amiről álmodoztak. — Adjátok el, kicsi is, kopott is. Építsetek nagyobbat, de téglából •— tanácsolták innen is, onnan is. Könnyű Katit táncba vinni, a nagy házáhítozás szorosan markában tartotta a család szívét, eszét. — Miért ne próbálnánk meg? A fiúk dolgoznak, én is bírom még. Veszünk fel kölcsönt, majd csak lesz valahogy — vélekedett a dologról az öreg Fabók. — Nehéz lesz az, nagyon nehéz. Beletörik az erőnk — aggodalmaskodott az anya. De, hogy az ember is, meg a gyerekek is annyira odavoltak a házért, meg mit is tagadjuk, ő maga is szeretett volna vasárnap délután a kőház ablakában könyökölni, eldőlt a régi, s egyben az új ház sorsa. ISMÉT hitel a banktól, téglát, fát az építőanyagkereskedőtől — kevés volt a pénz, amit a régi házért kaptak, sok volt a pénz, amit az új házhoz valóért kellett fizetni. A munkaerő mégcsak hagyján, befogta magát az egész család. Az édesanya hordta, cipekedte a követ, téglát, keverte a maltert, hajlongott százszor, ezerszer lányával együtt, a fiúk ácsoltak, vakoltak — hónapokig ment a munka a napi tennivalón túl. S mire kész lett az egyszobakonyhás kőház előszobával, az anya ágynak esett, a fiúk munka nélkül maradtak, a hitelezők követeltek, az öreg Fabóknak kiújult a szívbaja. Drága, nagyon drága volt ez a ház. De úgy kapaszkodtak bele tíz ujjukkal, körmeikkel, mint fuldokló a szalmaszálba, a boldogsághoz vezető út első lépésének tekintették a „Házat”. Még friss volt a házavatás emléke, mikor mellhártyagyulladásban, a túlfeszített munkától teljesen elgyengülve meghalt az anya. Az új ház első áldozata. Nem telt bele egy esztendő, a családot eltartó, gondozó, a fűszerestől újra és újra hitelt kunyeráló nővér halt meg — öngyilkos lett. Az új ház második áldozata. Újabb egy esztendő, s a kiújult szívbaj, a fojtogató adóság meggyilkolta az apát is. Az új ház utolsó áldozata. A három temetés, a munkanélküliség valósággal kisöpörte a gyerekek kezéből a házat. A szülők évtizedekig gürcöltek, életüket adták érte — s az, hűtlen szerelmesként, alig néhány esztendő alatt eltűnt kezeik közül. Egy házért három életet: nagyon drága ár ez, de fizettek drágábbat is a múltban. — MEGFOGADTUK, hogy soha az életben nem építünk többet házat — szakad el a múlttól Fabók Bálint, a kompolti kísérleti gazdaság asztalosa. Elhallgat, némán nézi a konyhában lomhán úszó füstkarikákat. Öreg apósa az asztalnál bólogatta végig a történetet — „így volt ez. így bizony mindenütt” — kisebbik fia meg elkönyökölve hallgatja a „mesét”. — Most aztán mégis házat építünk — töri meg a csendet. — Kőházat, kétszobásat, pedig nem is vagyunk nyolcan. Mert hát mégis kell az embernek öregségére a ház. Nem jó bérlősködni, költözni ide-oda. De most húszéves törlesztésre kapok 24.000 forintos kölcsönt, megkapjuk az anyagot, biztosítják a kőművest is, én is belesegítek ... az állam segít mindenben, csak építsek. Hirtelen felugrik, s a fiókból rajzfüzetet kotor elő. Óvatosan letörli róla a láthatatlan porszemeket. — Itt van, így néz majd ki a ház — mutatja a maga rajzolta, ízlésének módosított tervrajzot. — Ez itt előlnézet, ide jön a tornác, így néz ki oldalról — magyarázza vidáman. Szülei a „Házba” haltak bele — akkor, de most a házépítés fiatalítja Fabók Bálintot. A ház, melyért gyermekkora óta dolgozik, melyről gyermekkora óta álmodozik, a ház, mely most az állam támogatásával felépül, az övé lesz, fojtogató hiteltől, nyűgtől mentesen — egyedül az övé. ★ A TÖRTÉNETHEZ még annyit, hogy a terv megvan, a kölcsönt megkapta, néhány nap, s már szállítják is az anyagot, csak éppen házhely nincs még. A községi tanács, a járás, a megye — mindet végigjárta — csak ígér, de még nem adott. Fabók Bálintnak évtizedes vágya, hogy házat építsen, a kormány segíti, segítse őt, társait a tanács is. Teljesüljön végre álma, hisz hazánk a beteljesülő álmok országa. Gyurkó Géza HÁROM HÁZ 1954 április 1. Amit az elmúlt kilenc év alatt kapott az Egri Dohánygyár A közelgő felszabadulási ünnep indított arra, hogy visszatekintsek az elmúlt kilenc évre, s megnézzem, mit is kapott üzemünk az utóbbi évek alatt. A sokat fejlődött szivargyártás nemrégen olyan szivargyártó gépeket kapott, melyek az országban csak nálunk találhatók meg. Egy ilyen gép tíz ember munkáját végzi el. A szivarelőkészítési dolgozók munkáját is gépek könnyítették meg. A régi dohányvágó gépek helyett modern, gyorsjáratú gépek vágják a dohányt, melyek a régi 100 százalékkal szemben 170 százalékot érnek el. A gépkéseket nem kell lábhajtásos köszörűn élesíteni, hanem villanyerőre kapcsolt köszörűgép élez. A dohány nedvesítése porlasztókkal történik. A dolgozók ruháját a víztől gumicsizma és gumikötény védi. A csutka vágásnál nem kell nehéz kézi erőt kifejteni, mert lefűrészeli a gép. A dohány szállítása villanyliftek és gumikerekű kocsik segítségével történik. A gépgyártásnál, ahol hatalmas, modern gépek ontják a cigarettát, mindenütt védőrácsok biztosítják a dolgozók testi épségét. Ritka a baleset. A mai cigarettagyártó gépek 235,7 százalékkal gyártanak többet, mint a régiek. A kész cigaretták a csomagolóba kerülnek, ahol ma már gépek csomagolnak és a szállítókocsik olyan rendszerűek, hogy nemcsak a szállítás, hanem a szárítás is ezeken történik. A dolgozók életszínvonalának emelését szolgálja a gyönyörű kultúrterem, a számos előadás, táncmulatságok. Kultúr, tánc- és énekkarunk nem egy esetben lett megyei viszonylatban is első. Az üzemben kosárlabda és tekepálya is létesült a közelmúltban. A férfi és női zuhanyozó, valamint az udvari strandfürdő is a felszabadulás után épült. Üzemi konyhánkon naponta három forintért ízletes két tál ételt kapnak a dolgozók. Egyik épületszárnyunkra még egy emeletet húznak. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a napközi otthont, illetve a csecsemőotthont, ahol a dolgozók gyermekei teljes ellátást és jó nevelést kapnak. Néhány hetes koruktól, hatéves korukig az üzem napközijében nevelkedhetnek. Mindezekért, amit az utóbbi években, illetve az elmúlt kilenc év alatt kaptunk kormányunktól, jó munkával tartozunk, mert csak így tudjuk méltóképpen ünnepelni a felszabadulás napját. Licska Péterné Egri Dohánygyár Gondtalan életük A napokban meglátogattuk a gyöngyösi szeretetházat, ahol újból meggyőződhettünk az öregek iránti szeretésről és gondoskodásról. A háznak 52 idős lakója van, akik a gyönyörű, tágas, tiszta szobákat a nekik nyújtott kényeleiemmel, méltán nevezhetik második otthonuknak. Étkezésük megfelelő, néhány idősebb néni, akikkel beszélgettünk, megelégedéssel adott ellátásuk —ól választ. Könyvtáruk is van, amelyekben megtalálhatók a legszebb könyvek, s ezeket szeretettel olvashatják. AZ MNDSZ részéről mi többször meglátogatjuk őket, igyekszünk még nagyobb szórakozást nyújtani nekik. Legutóbb diafilm vetí- van az öregeknek téssel szereztünk meglepetést, amely megnyerte tetszésüket. Igyekszünk széppé tenni öreg napjaikat, gondtalanná tenni hátralévő éveiket. És erre törekszenek a velük foglalkozók, az otthon gondnoknője is. Segíti munkájukat a városi tanács szociális titkára, helyesen irányítja és gyakran ellenőrzi a gondozottakkal való törődésüket. Ma már ha valaki megöregszik, nem kell félni attól, hogy öreg napjaira koldusbotra jut, mert pártunk és kormányunk gondoskodik róluk, népünk megbecsülése, szeretete kíséri őket. Szepesi Andrásné Gyöngyös MNDSZ. Most éreztem igazán, hogy törődnek az emberrel Néhány héttel ezelőtt hirtelen rosszul lettem munkahelyemen, társaim segítségével hazamentem. Két napig eszméletlenül, közel egy hónapig lázasan feküdtem. De nem volt egyetlen nap, hogy az üzemben dolgozó lányomtól a párt, szakszervezet, vagy munkatársaim ne érdeklődtek volna hogylétem felől. Később Sass B. Sándor bizalmi elvtárs meglátogatott, és a sok jókívánság mellett átadta az üzemi bizottság ajándékát. A meghatottságtól nem tudtam szóhoz jutni, még könnyeztem is. Az jutott eszembe, hogy 1929 óta, amióta az üzem dolgozója vagyok, soha nem történt hasonló velem, soha nem látogattak meg. Most éreztem igazán, hogy törődnek az emberrel, nemcsak munka közben, hanem betegsége alatt is meglátogatják, érdeklődnek felőle. És ezt olyan jóleső érzés tudni. Ha egészségem újból visszatér, jó munkámmal hálálom meg társaim, pártunk, kormányunk szerető gondoskodását. Tőke László Bélapátfalvi Cementgyár. .......... Ezüstszínű por sorára. A film cselekménye Forthskill kis amerikai városba visz bennünket, Steel professzorhoz, a híres kutatóhoz Az Egri Dózsa Filmszínház április 2-től 6-ig új színes, magyarul beszélő szovjet filmet, az Ezüstszínű port tűzte mű