Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

In­Áê PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM. ^ig 1q 11||éf 1954 MÁJUS I, SZOMBATÉ BOLDOG ÉLETÜNK ÉLHARCOSAI Harcos István lakatos brigádjával 130 százalé­kot ért el a kongresszusi versenyben. Pozsik Bertalan az egercsehi Vegyes KTSZ at­­része, kiváló munkamódszerátadó. Peszleg Ferenc többszörös újító, jelvényes szta­hanovista csőszerelő, brigádjával 118 százalékos vállalást tett a párt kongresszusára. Büszkék lehetnek rá a hatvaniak, mert 125.2 százalékot ért el Tóth Pál géplakatos, jelvényes sztahanovista­­ példát mutat a hatvaniaknak. 130.3 százalékra teljesítette kongresszusi vállalását. f----------------------------------------------------------­ Éljen május elseje, a proletár nemzetközi ség harcos ünnepe! V.______________________________________) A 10. szabad május elseje a 10. szabad május elsejét ünnepli hazánk, megyénk dolgozó népe. Tíz esztendővel ezelőtt üres kamrával, de teli szívvel, rombadőlt országban, de a jövőbe vetett tántoríthatatlan bizalommal ünnepelte népünk az első szabad május elsejét. Szokatlan volt a nyílt, a vidám, a harcos ünnep. Nem kellett félni a csen­dőrszuronyoktól, a lovas csendőrök kard­lapjaitól, a börtönöktől — szabadon, hi­tét, boldogságát a nagyvilágba belehar­sogva ünnepelte a magyar nép a prole­tárnemzetköziség nagy ünnepét. Azóta 10 esztendő telt el. Nem nagy idő egy ország, de még egy ember életében sem, de 10 esztendő alatt olyan léptekkel haladt elő­re népünk erős munkásosztályunkkal az élen a szabadság útján, hogy méltán vív­ta ki barátaink mély elismerését, ellensé­geink vad dühét. A rombadőlt ország, melyről úgy beszéltek a „tájékozottak”, hogy csak „volt” ország, s legfeljebb öt­ven év múlva lesz megint, talpraállt, népe nagyszerű alkotások sorát hozta lét­re — ipari ország, sporthatalom, a kul­túra országa lett Magyarország. Mi tette lehetővé ezt a hatalmas át­alakulást? Mi adott erőt a magyar mun­kásnak, hogy vereshagymán és kenyéren építse fel a rombadöntött hidakat, mi adott erőt az új gazdának, hogy kapával essen földjének, az értelmiségnek, hogy fűtetlen, hideg szobában, éhezve lásson hozzá a maga területén az építéshez? És mi ad ma is állandó biztatást, legyőzhe­tetlen erőt a nehéz feladatokhoz? Nagy pártunk útmutatásai mellett elsősorban a proletárnemzetköziség, a világ dolgozói­nak közvetlen, vagy közvetett támogatá­sa, megtisztelő bizalma. A szovjet nép segítsége nélkül színre megoldhatatlanok lettek volna azok a hatalmas feladatok, melyekkel ed­dig sikerrel, nem egyszer viszonylag könnyen birkóztunk meg. A Szovjetunió meg-megújuló támogatása, kimeríthetet­len tapasztalatainak felhasználása, a népi demokratikus országokkal való szoros kapcsolatunk nagyszerű példája a pro­­letárnemzetköziség teremtő erejének, s nem utolsósorban a proletárhazafiságnak. A nagy ünnep, május elseje azért kedves nekünk, mert a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek ha­talmas seregszemléje. Felmérhetetlen erő van ebben az ün­nepben, olyan erő, mely országokat épít, mely gátat tud vetni a háború pusztítá­sainak. A népek összefogása, a Szovjet­unió következetes békepolitikája tette le­hetővé, hogy az elmúlt esztendőben el­hallgassanak a fegyverek Koreában, ez tette lehetővé, hogy az amerikai impe­rialisták háborús tervei sorra meghiúsul­janak. Az „európai védelmi közösség” és más egyéb támadó tömb létrehozására irányuló imperialista terv sorsa minden szónál ékesebben jelzi: régen elmúlt az az idő, hogy a népek szó nélkül tűrjék, mint akarják uraik bőrüket vásárra vinni. A francia, az olasz dolgozók éles tilta­kozása az amerikai imperializmus gyar­matosító tervei, a német revans-szellem­ felélesztése ellen, az angol kormány hű­vös, sőt nem egyszer mereven ellenkező álláspontja, például a Kelettel való ke­reskedelem terén — azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb tömegeket, egyre több or­szágot győz meg a béke politikája, a különböző társadalmi rendszerek békés együttélésének lenini elve. "É­­s éppen ezekben a napokban, mi­­n­t­kor ünnepre készült és ünnepel a világ dolgozó népe, köztük a magyar nép is, az összefogás újabb győzelmének, a Szovjetunió békepolitikája újabb ered­ményének lehetünk büszke tanúi. Genf­ben összeült az öt nagyhatalom. Köztük a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere, hogy újabb lépések történjenek a nemzetközi béke megszilárdításában. Genf: a népek összefogásának, őszinte békevágyának legújabb állomása, sikere, egyben az imperialisták háborús tervei újabb kudarcának jelképe. A népek azonban tudják nálunk is, a kapitalista országokban is, hogy Genf nem a csodák városa, csak egy állomása, ha még oly jelentős állomása is, a világot átfogó békeharcnak. Az amerikai imperia­listák „készülődése” a genfi értekezletre — a hidrogénbombarobbantás, az indo­kínai háború nemzetközi háborúvá való kiterjesztésének terve, Dulles provokációs beszédének egész sorozata — intő példa, hogy nincs helye a megtorpanásnak, nincs helye a túlzott megelégedésnek. Bármi­lyen eredménnyel is záruljon az öt nagy­hatalom külügyminisztereinek genfi ta­nácskozása, szakadatlanul tovább kell fokozni a béke megőrzéséért folyó harcot, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért, a tömegpusztító fegyve­rek eltiltásáért. „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, s mindvégig kitartanak mellette”. S ebben a harcban a magyar dolgozó népnek is megnövekedett feladatai van­nak. Május elseje arra figyelmeztet ben­nünket, hogy nekünk is elvtársi köteles­ségeink vannak a világ proletáriátusa és népei iránt, hogy ránk is számítanak a világ elnyomott dolgozói, figyelik mun­kánkat, eredményeinket. Erőnk növekedé­se, életünk gazdagodása, a proletárnem­zetköziséget, a világot átfogó békeharcot erősíti, új erőt és példát ad a kapitalista, a gyarmati országok elnyomottjai számá­ra. A mostani május elsejének az is külö­nös jelentőséget ad számunkra, hogy fej­lődésünk új szakaszában, a korm­ánypro­­gramm után első ízben ünnepeljük ezt a nemzetközi ünnepet, mely egyben közel egyéves munkánk eredményeinek is ün­nepe. H­a számot vetünk egyesztendős mun­kánkkal, magabiztosan nézhetünk a világ szemébe, jelentős lépéseket tettünk a jólét megteremtésére, a törvényesség megszilárdítása terén. Az elmúlt közel egy esztendő alatt népünk alkotó ereje, pártunk útmutatása, kormányunk segíté­se nyomán hihetetlen mértékben kibonta­kozott, teremtőereje megnövekedett, szeb­bé, gazdagabbá változtatta jelenünket, még biztatóbbá jövőnket. Népünk ma egy­ségesebb, mint valaha, bizalommal követi a pártot, a kormányt az életszínvonal emeléséért folytatott harcban. De jogos büszkeségünk sem feledtetheti el egyetlen pillanatra sem, hogy a zord tél nehézségei, a nem mindenben kedvező tavaszi időjárás miatt iparban, mező­­gazdaságban egyaránt elmaradtunk ter­veinkben, jelentős törleszteni való vár dolgozó népünkre. Életünk középpontjá­ban — ez pártunk politikája — az ember áll, a maga szükségleteivel, állandóan növekvő igényeivel. De a párt politikájá­nak megvalósításához az szükséges, hogy dolgozó népünk is mindent megtegyen a termelés frontján a szükségletek kielégí­tése érdekében. A falu csak annyit kap­hat a nép közös vagyonából, az or­szág közös jövedelméből, amennyit maga is ad ehhez. A jó begyűjtés, a jó tavaszi munka — ez most a falu legfontosabb feladata. Munkásosztályunk a jobb minő­ségű áruval, az önköltség csökkentésével, fegyelmezett munkával járuljon hozzá nagyszerű feladataink megoldásához. T4/m­ájus elseje azon túl, hogy a prole­­tárnemzetköziség nagy történelmi ünnepe, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségének ünnepe is; s, hogy tovább erősödjék, izmosodjék ez az alkotó szövetség, adjon több gépet, iparcikket a munkásosztály, adjon több élelmet, nyers­anyagot az iparnak a falu. Ez a kor­mányprogramol meg­valósításának egye­düli helyes és járható útja. Gondoljon erre most minden dolgozó falun, városon egyaránt. Ennek jegyében ünnepeljük a munka ünnepét, készüljünk pártunk harmadik kongresszusára. Me­gyénk számos üzemében most azért har­colnak, hogy valóra váljon az adott szó: „A kongresszusig behozzuk a lemara­dást”. A párt iránti mély szeretetüket, békeakaratukat, a népek egysége meg­őrzésének óhaját juttatják dolgozóink ezzel is kifejezésre. Munkás, paraszt, ér­telmiségi lázas munkával, szive, tudása, legjavával készül az országot vezető párt tanácskozásaira. Egységes ez a készülő­dés, épp olyan egységes, mint egész dol­gozó népünk. A 10. szabad május elseje, a proletárnemzetköziség nagy ünnepe, a népek seregszemléje legyen egyben a tör­hetetlen egységnek nagyszerű kifejezője is. BOLDOG ÉLETÜNK ÉLHARCOSAI Bíró d. Sándor, egercsehi sztahanovista, napi nyolc csille helyett, 14 csille szenet termel, 328 százalékban teljesítette kongresszusi felajánlását Molnár Ferenc az egercsehi Vegyes KTSZ sza­bója állandóan selejtmentesen dolgozik, a már­cius havi tervét például 173 százalékban teljesítette. Péntek István hatvani villanyszerelő 200,3 szá­zalékban teljesítette túl a pártkongresszus tisz­teletére tett vállalását Bódi J. József egercsehi vájár 218 százalékban teljesítette kongresszusi vállalását

Next