Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! - <£/ NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM. 51. SZÁM. Ára 50 fiLlér 1954 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK. Új félév küszöbén Fél esztendő, hat kemény hónap van mögöttünk. Életünk soha sem szűkölködött eseményekben, de bízvást elmondhat­juk, hogy az elmúlt félév olyan erőpróbák elé állította hős mun­kásosztályunkat, melyeknek legyőzése az utóbbi évek legna­gyobb győzelmei közé sorolható. A szokatlanul kemény, rideg tél, a hatalmas hófúvások, az emiatt fellépő áramkorlátozások visszavetették a munkát, s tetemes tervlemaradással indultunk a második negyedévnek. A kongresszusi verseny lendülete, a párt iránti mély tisztelet és őszinte szeretet azonban szárnya­kat adott megyénk dolgozóinak, műszaki vezetőinek is. Ennek köszönhető, hogy bányáink, ipari üzemeink döntő többsége nemcsak letörlesztette adósságát, de terven felül több és jobb minőségű terméket is adott népgazdaságunknak. Ennek köszönhető, hogy a Mátrai Ásványbánya, a Petőfi­­altáró, a Gyöngyösi XlI-es akna, a Mátravidéki Erőmű, s még egy egész sor más kisebb-nagyobb üzemünk jóval határidő előtt teljesítette féléves termelési előirányzatát. A terv teljesítése mel­lett javulás tapasztalható a minőség, az önköltség csökkentése, a munka- és bérfegyelem megszilárdítása terén is A Mátravidéki Erőmű dolgozói például a májusra vállalt önköltségi tervüket 400 százalékra teljesítették. Ez annyit jelent, hogy már egy fillérrel sikerült csökkenteni az egy kilowatt energia előállítási költsé­gét, így lesznek a fillérekből milliók! Az elért, kétségtelenül nagyszerű eredmények nem maguk­tól születtek, a kongresszusi verseny sikere, most a kongresszus határozatainak végrehajtásáért folyó harc sok győzelme, a mű­szaki és fizikai dolgozók egységének, a vezetés javuló színvo­nalának, s végül, de nem utolsó sorban, a párt, s a tömeg­szervezetek jó politikai, versenyszervező munkájának köszönhető. Munkásosztályunk egysége, a párt és a nép összeforrottsága tette lehetővé, hogy bizakodva induljunk a második félév eddi­ginél is nagyobb feladatainak. Az egész ország most a párt III. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásán dolgozik. Jelentős feladatokat szabott meg a kongresszus ipari üzemeink, bányászatunk számára is: harcolni a munka termelékenységéért, csökkenteni az önköltséget, javí­tani a bér- és munkafegyelmet, megszüntetni az állam rájuk­­bízott értékével való pazarlást. „Pártunk fő irányvonala és egész politikája helyes. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, né­pünk milliói magukénak vallják ezt a politikát és követik pár­tunkat, a Magyar Dolgozók Pártját” — mondotta Gerő elvtárs kongresszusi felszólalásában. Bizonyítják ezt napjaink eredmé­nyei, az a lendület, amellyel munkásosztályunk igyekszik az életbe átültetni, megvalósítani a kongresszus határozatait. Új félév kezdődik a mai nappal. E félév lesz hivatott, hogy döntő vonalaiban meg is valósítsuk ezeket a határozatokat. Hogy olcsóbban, jobban és többet termeljünk. A -iker biztos­­ ás ér­dekében feltétlenül s­zólnum­­­ kell azokról ■ .hibákról, melyet, göröngyök monk.o «’utha­t. a­ ".s rergeteg erőt rengeteg energiát pazar ollóinak és dolgozóinkkal. Mindennek alapja — a többtermelésnek, az önköltségcsökkentésnek, sőt a szilárd mun­kafegyelemnek is — a gazdasági vezetés egysége, irányításának megfelelő színvonala. S itt bizony bőven van mit javítani.­­ Az üzemek kollektív szerződéseiben a szociális juttatáso­kon túl, a munkáltató vállalat arra is ígéretet tesz, hogy biz­tosítja a munkafeltételek megteremtésével a munkások képes­ségeinek megfelelő kereseti lehetőséget. S amíg a gumicsizma, legényszállás, vagy fürdő biztosítása terén egyre kevesebb a hiba — bár itt sem megy minden rendjén — éppen erről, a leg­fontosabbról, e munkafeltételekről, a munkások kereseti lehető­ségének megteremtéséről, ezen keresztül a többtermelés bizto­sításáról feledkeznek meg a gazdasági vezetők. Az egri 63­5-ös Építőipari Vállalatot igen sok munkás hagyta ott, — mert nem tudtak keresni. Az egri Egészségház-úti építkezés befejezésé­nek harmadik határideje is vészesen közeledik, mégis az ott dol­gozók — igen kevesen vannak — csak lézengenek, piszmog­nak, mert nincs cement, homok, nincs anyag a munkához. S ez a példa nem egyedülálló, hasonló jelenségek tapasztalhatók építőiparunk más területén, de szénbányászatunkban is. Mindez természetesen kihat a munkafegyelemre, növeli a béralapot. A vezetés színvonalának megjavítása nélkül elképzelhetetlen, hogy akár csak egy lépéssel is előbbre menjünk. A másik, talán még döntőbb feladat: megismertetni a dol­gozókkal a kongresszus határozatait, megértetni azok jelentő­ségét és mozgósítani végrehajtásukra. Mindaz, amit a kon­gresszus népü­nk elé tűzött, mindaz, ami szép és jó előttünk áll,­­ hogy megvalósul-e­ dolgozó népünk keze munkáján szívén múlik. Csak akkor lesz olcsóbb az áru, ha a munkás olcsóbban állítja elő, csak akkor lesz több, ha többet termel, csak akkor jobb, ha jobb minőséget gyárt. Olyan egyszerű ez, mint az egy­szeregy,­­ csak meg kell magyarázni és meg is érti dolgozó népünk. A megmagyarázás, a mozgósítás a pártszervezetekre vár. Félre kell dobni a „konfekciós” agitációt, a mindenütt, és mind­untalan, százszor elmondott, előregyártón érveket, meg kell ta­nítania pártszervezeteinknek minden népnevelőt, minden kom­munistát, hogy az állandóan változó élet kimeríthetetlen tárhá­zából merítse új meg új érveit. Egyéniség, sajátos egyéni íz szükséges az agitátor munkájához, s ezt magának kell kiala­kítani, magának kell érveket találnia. A pártszervezeteknek ehhez a „találáshoz” kell segítséget, módszert adni. Csakis így lesz eleven, friss, az életet minden pillanatban nyomonkövető, következetes az üzemekben végzett politikai munkánk. De az agitátor szava a tettekből, saját példás munkájából fakadjon,­­ mert csak így hiteles az elhangzott szó. A DISZ-szervezetek a fiatalok között végzett nívós politikai munkával, elsősorban a fiatalság lelkesedésére, kezdeményező erejére, vidámságára épített szervező munkával mozgósítsák a brigádokat a DISZ-tagokat a fegyelmezett magatartásra, a jobb munkára. A kongresszusi verseny ideje alatt számtalan, kitűnő ver­­senyszervező és nyilvántartó módszer került felszínre a szak­­szervezetek munkájában. Az most a feladat, hogy e módszerek alapgondolatának, ötletének talaján — s nem a régiek egyszerű állandósításával — harcoljon tovább a szakszervezet a verseny­­lendü­let töretlen továbbvitele érdekében. A sokrétű, mindig új és friss versenynyilvántartás, a bizalmiak odaadó munkája egyik legfőbb biztosítéka a további eredményeknek. Itt félévet kezd iparunk, nehéz feladatokkal kell megbir­kóznia. Azt várja népünk a petőfibányai bányásztól, a cement­gyári klinkerégetőtől, a váltógyári gyalustól, a dohánygyári munkásnőtől, hogy szilárd munkafegyelemmel, jó minőségű mun­kával, sok és olcsó árut, közszükségleti cikket termeljen. A kon­gresszus határozatainak végrehajtása egész népünk ügye, ipa­runk nagy feladata. Ahogy helytállnak ebben a harcban ipari mun­kásaink. úgy emelkedik saját, de az egész magyar dolgozó nép életszínvonala is. Van-e ennél szebb, nemesebb feladat? Az új lakásépítkezések egyre több és több cementlapot igé­nyelnek. A Felnémeti Cement­üzemben Katona Kálmánná, Mező Klára, Farkas Erzsébet a maga részéről megtesz mindent a szükségletek biztosítására: 130 százalékos teljesítménnyel dolgozik. FALU A VÁROSÉRT Megkezdődött az aratás Poroszlón Beérett az őszi árpa a po­roszlói állami gazdaság ha­talmas tábláin , elérkezett az aratás ideje. Nem is késleked­tek a dolgozók, s hétfőn reggel munkához látott a három ké­ve­kötő-aratógé­>, kedden reggel pedig a két kombájn. Már ed­dig is megállapítható, hogy a jól végzett talajmunka, a gon­dos ápolás következtében az őszi árpa a tavalyinál jobb ter­mést ad. Egy-két nap és a he­vesi járás déli részén, vala­mint a hatvani járásban is megkezdődik az új kenyér be­takarítása.­ ­Fiatalok az aratásért Kora reggel van. A besenyő­telki Szabad Föld tszes fiatal­jai indulásra készen állanak a szövetkezet udvarán. Elhang­zik a szó: „no még egy-két erős nap s befejeztük a nö­vényápolást.“ Kriston Piroska azonban tovább fűzi a gondo­latot: „a növényápolás után itt az aratás.“ Közben elindul a szövetkezet tagsága ki a határ­ba. Az úton gyönyörködve be­szélnek a szép kalászosoktól örömmel gondolnak arra, hogy . . .'Y­i'1­ sok it!'»/ b r,‘ Aratáskor tudják meg, miért dolgoztak egész évben, itt mu­tatkozik meg munkájuk gyü­mölcse. A déli ebédszünet alatt is arról esik sok szó, hogy az aratás itt van a nyakukon. Már szervezik melyik kaszás­nak ki lesz a marokszedője. Mert a kézierőre is szükség van, ha az aratógép nem győzi. Nemcsak itt, hanem­ a járás­ban máshol is így tervezget­nek a fiatalok. A sarudiak pon­tosan úgy akarják az aratást megszervezni, mint ahogy ta­vasszal a közös munkákat vé­gezték. Közösen végezték a trágyahordást, növényápolást és munkájuknak meg is van a nyoma. Most azt tervezik, hogy utcánként szervezik meg az aratóm­igádokat, ugyanígy a hordást és a cséplést is. Gon­doskodnak a tűzőrségről is. Háromtagú bizottság vizsgálja az előkészített vízedényeket, f­iataljfc.’üv­t*. .11 nincs aka­­dály, mert megértették pár­tunk és kormányunk célkitű­zéseit és így harcolnak meg­valósításukért. Minden tszcs­­ben, minden állami gazdaság­ban, nagy a versenyszellem és a fiatalok egymással verseny­ben szereznek több dicsőséget országunknak. Sz. Kovács János Füzesabonyi DISZ jb. Pár nap múlva aratni lehet a hatvani Dózsa tsz őszi búzáját is — mondja Juhász Mihály, a nagyteleki állami gazdaság brigádvezetője. Szedik a paprikát Boldogon Boldog község dolgozó pa­rasztjai nagy mesterei a pap­rikatermelésnek. Földjeikről minden évben elsők között ke­rül piacra a húsos boldogi pap­rika. Az idén is csaknem öt­száz holdon termelik az öntö­zéses paprikát, mely jó termést ígér a falu gazdáinak. Különö­sen szépen fejlettek a gyep­kockákban nevelt palánták ter­mései. A „Vörös Hajnal“ ter­melőszövetkezet paprika föld­jéről már leszedték az első ter­mést. A legelsőnek beérett fél­hold földről közel 700 nagy paprikát szedtek le. A jövő héten teljes erővel megindul a paprika­szüret Boldogon, mely 100—150 mázsás termést ige holdanként. Gondosan ápolják a rizsvetéseket a tiszamenti községekben A megye tiszamenti községei­ben gazdag termést ígér a rizs. A termelőszövetkezetek és egyé­nileg dolgozó parasztok seré­nyen dolgoznak, hogy az aratá­sig megtisztítsák a gyomtól a csaknem 1600 hold rizsvetést. A kiskörei Dózsa termelőszövetke­zet 146 holdas rizsföldjén az as­­­szonyok és a DISZ-fiatalok vég­zik a gyomlálást, csaknem térdig érő vízben, mintegy harmincan, irtják a sást, a mahart és a rizs különböző ellenségeit. Segítséget nyújtanak a tsz munkájához az úttörők is, akik mintegy 10 hol­dat szabadítottak meg a gyom­tól. Az áldozatos munka nyomán szombaton délre az utolsó hold rizst is megtisztították a Dózsa tsz földjén. Tiszanánán az egyé­nileg dolgozó parasztok 144 hold rizs termelésére társultak. A helybeli Vörös Csillag termelő­szövetkezet példáját követve, már két nappal ezelőtt elvégez­ték a gyomirtást. Tiszamenti községeinkben már több mint ezeregyszáz holdon gyomtalanították a rizst az ara­tásig. A hátralévő két-három napban minden erőt a rizsföldek művelésére fordítanak, hogy egyetlen szál gyom se éktelen­kedjék a rizsföldeken. Kerekharaszt a 220 mázsás cukorrépatermésért község dolgozói versenyre hív­ták a hatvani járás k­özségeit a növényápolási munkák, az aratás, behordás, cséplés, tar­­lóhántás, és másodvetés mun­káival kapcsolatban. A ver­seny eredményeképpen július elsejére minden kapálást be­fejezünk. A kukorica kapálá­sa 22-ig kétszer megtörtént és most folyik harmadszor. Az Új Élet tsz-nél háromszor kapál­ták a cukorrépát ugyanígy a Szabad Nép tsz-nél és a Béke tsz cukorrépáját már ötször kapálták: itt a 220 méter má­zsás holdankénti termésért ver­senyeznek. A sikernek egyik oka, hogy a tanács, a termelőszövetke­zetek és az egyéni dolgozók­ között szoros kapcsolat áll fenn. VB ülésekre, a tanács mindig meghívja a termelőszö­vetkezetek elnökeit is. Megtör­tént az aratásra való felkészü­lés, július elsejével megkezd­hetjük ezt a nagy munkát. Három aratógép vár az aratás­ra, ? az aratással egyidőben folyik a tarlóhántás és a má­sodvetés. Bizakodó a hangulat a tsz-ekben és a dolgozó pa­rasztoknál egyaránt, mert a termés többet ígér a tavalyinál. A Béke tsz a Budapesten meg­rendezendő őszi mezőgazdasági kiállításra is készül növényfé­leségeivel és állataival. A ta­nács most a tűzfigyelő szolgálat beosztását készítette el, jövő évi kenyerünk biztosítása érdeké­ben. A termelőszövetkezetek­ben a népnevelők és a politikai felvilágosító munka egyre fo­kozódik a tanács­­ részéről. A növényápolási munkák mellett nem hanyagolják el a kislakás építkezéseket sem. őszre mint­egy 30 termelőszövetkezeti csa­lád foglalja el újonnan épült lakását. Jelenlegi felvilágosító munkánk középpontjában­­ a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre való gyors terménybeszolgál­tatást állítottuk. Katona László VB elnök. Gondos növényápolás aratás előtt A gyakori esőzések igen sok munkaerőt elvontak a növény­­ápolástól, mert szőlőinkben igen nagy volt a peronoszpóra veszély. A gyakori permetezés feltétlen szükséges a mostani időjárás mellett, így nap, nap után mennek a kocsik, s az emberek, hogy megmentsék a szőlőtermést. Vas György már hatszor permetezte szőlőjét, azonkívül rézmészporozott is. Nap-nap után egyre többen végzik a gondos permetezést. Feltétlen szükséges azonban, hogy a növényápolási munká­kat, a kukorica, napraforgó és egyéb növényeinknél is elvé­gezzük. E munkálatok elvégzé­sében Visonta községben élen­jár Vereb László, a mezőgaz­dasági állandó bizottság elnö­ke. A jó termés eléréséhez azonban minden dolgozó pa­rasztnak és tsz-tagnak biztosí­tani kell az utolsó talpalatnyi terület növényápolását is az aratás megkezdéséig. Váradi János vison­tái négy hold területtel rendelkező dol­gozó paraszt nyugodtan néz az aratás elé, hisz már elvégezte a növényápolást. A naprafor­gót háromszor kapálta meg, s talán szebb napraforgó nincs is a határban, mint az övé. Dolgozó parasztságunk meg­növekedett termelési k­­edvét bi­zonyítja, hogy idejében felké­szül az aratásra. Dér József agronómus Vigonta

Next