Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-01 / 60. szám

2 NÉPÚJSÁG CSIRKE LÁSZLÓ BÚZÁJA HA KÉT EMBER beszélget együtt, biztosan szó esik az árvízről, a Duna aljas támadásáról. Szerdán Tóth Miklóssal, a poroszlói párttitkárral is erről beszéltünk. Kicsit restelkedve mondta: — Még csak most kezdtünk hozzá a gyűjtéshez, kevés, nagyon kevés az eredmény. — De mégis van talán? — Hát akad. — Ki és mit ajánlott fel kérdeztem türelmetlenül, mert ki tudna nyugodt lenni, ha bajbajutott embertársairól van szó. — Csirke László. — s szeme felcsillant, mikor sorolja, mit ajánlott fel. — Fölajánlott egy mázsa búzát... egy mázsa kukoricát... két mázsa szénát. Szinte azt várta az ember, hogy tovább sorolja, de megállt. Többszáz kilométerre szállt a gondolat, oda, ahol most húzza vissza iszapos mancsát a féktelen folyó, azokhoz az emberekhez, akikért az egész ország aggódott. Nem kérdeztem tovább, mégis tudtam, talpig becsületes, igazszívű ember Csirke László. Mikor később találkoztunk, az járt az eszemben, milyen különös nép vagyunk mi, milyen mélyen érez a legegyszerűbb ember is. Nem dúsgazdag, de míg egy falatja van, nem hagyja megéhezni embertársát. NAPOKKAL EZELŐTT találkoztunk, de talán évek múlva is, mikor már régen beheggedt a Duna által szakított seb hazánk testén, ha az iszap helyén már búzatáblák ringnak, — akkor is emlékezem majd rá. Mikor a szépszál ember belépett az irodába, vele együtt besurrant a széna illata, a cséplőgépek álmosító mozgása. A kis eldugott irodába betört a nyár. Nem tudtam, hogy ő az. A párttitkárt kereste. Lassan indult a beszélgetés. Kérdezgettem, s ő csendesen válaszolt. Röviden, mintha érzékeltetni akarná, nincs most idő a beszédre, várja a munka. A négy hold föld sok dolgot ad. — A taggyűlésen ajánlottam fel, — válaszol kérdésemre. — Mikor az árvízről először hallottam, az járt az eszemben, hogy most nem úgy járnak ezek az emberek, mint a poroszlóiak 1930-ban, mikor elöntötte a határt a víz. A kutya se nézett feléjük, csak a végrehajtó. Amit a víz meghagyott, azt elvitte az adó. Segítségről szó sem esett. Most csak segítségről folyik a szó, az egész ország ad valamit — hát jómagam is. — És a többiek? — Azok még... gondolkodnak. Bennük él még a régi emlék, hogy őket senki sem segítette, pedig most más a világ. Az ország minden részéből érkezik a segítség. A munkások is elküldték már forintjaikat, rajtunk tehát a sor. Csirke elvtárs mindent megtett a károsultakért. Bizonyítja a párttitkár is, de nem folytathatja, mert új látogatóval szaporodott az iroda. Fiatal menyecske libbent be, egyébként derűs, vidám arcán most méreg honol, Kissnének hívják ÚGY LÁTSZIK, hallotta, amit a párttitkár mondott, mert ő is az árvízről kezdett beszélni. — Mikor minket kell segíteni, senki se néz felénk — pattogta. — Elverte a jég a búzát. Segít valaki? — Kezében ott volt a beadási könyv, ment volna az átvevőhelyre. Csirke elvtárs szép csendesen elkérte tőle, belenézett. — No, látod, 50 kiló beadást engedtek el a jégverés miatt. Ez neked semmi? S te még azt mondod, hogy nem segítenek? — Szavai mint a hűs víz a vígan ropogó tüzet, úgy csillapította a menyecske pattogó, vitázni való kedvét. A párttitkár is segített néha, ha látta, hogy nem tudja magát hirtelen kifejezni. — Azt mondod, nincs miből, hiszen gyönyörű kukoricátok van. — Ki tudja, mi lesz még belőle, őszig még százszor is tönkremehet — duzzogott tovább a fiatalasszony, de már érezte: ennek az embernek igaza van. Ha ő négy mázsát tud adni, néhány kiló őket sem vágja földhöz Mikor távozni készült, békülékenyen mondta: — Ne félj, én se maradok ki. Azt a félmázsa kukoricát én is odaadom. — S már igyekezett kifelé, nehogy észrevegyék rajta, hogy elérzékenyült. Hiába, az ő szíve sincs kőből, csak szeret vitázni néha. Becsukódott mögötte az ajtó, még látni az ablakon át, amint a terményraktár felé sietett. Nemsokára ment az üzenet Szigetköznek, Kissné küldte, az egyszerű poroszlói asszony; ne csüggedjetek, veletek vagyunk, segítünk. HÁRMAN maradtunk. Csirke elvtárs is készülődött, a párttitkárhoz lépett. — Azért még nem tettem meg mindent. Sokan gondolkodnak még így, beszélni kell velük. — Csak beszélj, mi is segítünk — ígérte a párttitkár. Ez történt Poroszlón 1954. július 28-án, délelőtt. ------------- Kovács Endre Jól dolgozik a Bélapátfalvi Cementgyár békebizottsága A Bélapátfalvi Cementgyár békebizottsága a községi békebizottság titkárával közösen fülkebeszélgetéseket tart az üzem dolgozói körében. Erre megragadnak minden alkalmat. Például a munkaközbeni szüneteket, kultúrestéket, kollektív kirándulásokat. Sashalmi Béla üzemi békefeletős úgy nyilatkozott, hogy e munkájukhoz nagy segítséget nyújt a „Békemozgalmi útmutató“ és a „Békeharcos“ című brosúra, amit a megyei békebizottság titkárságától rendszeresen megkapnak. A július 13-i számban például megjelent az „Ahol épít és fényt ad az atom“ című cikk, amelyről a következőket mondja Sashalmi elvtárs: „A Szovjetunióban az ember a maga szolgálatába állította az atomenergiát. Szinte hihetetlennek tartja ezt az újítást az az ember, aki nem tud, vagy nem akar hinni a tudomány és technika óriási fejlődésében. Jól tudjuk és állandóan ismertetjük, hogy az atomenergia emmberi szolgálatra való felhasználása, illetve beállítása a jólétet és a békét szolgálja.” Most tervbe vették, hogy augusztus elsején a községi kultúrteremben hangversennyel egybekötött táncmulatságot rendez a békebizottság, amelynek jövedelmét az árvízkárosultaknak juttatják el. / Falusi földmívesszövetkezetek a betakarítás szolgálatában A füzesabonyi járás földművesszövetkezetei jóelőre felkészültek a nyári mezőgazdasági munkákra és arra, hogy ez idő alatt zavartalan legyen a dolgozók ellátása. Figyelembe vették a fogyasztók igényeit és ennek megfelelően gondoskodtak az áruk beszerzéséről. A felvásárlási üzemegység biztosította a sertések felvásárlását és h ízlalását, így kellő mennyiségű ertésárut, húst és zsírt tudtak a dolgozók rendelkezésére bocsátani. Füzesabony, Dormánd és Besenyőtelek községek részére hetenként 4 hízó került levágásra. A füzesabonyi földművesszövetkezet áruházából öt boronát, négy ekét, egy vetőgépet, negyven kaszát, sok kaszaüllőt, kalapácsot és nagymennyiségű növényvédőszert vásároltak a dolgozók. Mindezen felül mintegy 1000 zsákot, és sok zsineget adtak el. Mindenhol mozgóboltok járták a határt, és igen szép forgalmat bonyolítottak le. A besenyőtelki mozgóbolt már az első napokban 5000 forintot jövedelmezett. A községekben szabályozták az üzletek nyitási és zárási idejét a vásárlók igényeinek megfelelően. A besenyőtelki dolgozók pedig társadalmi munkával új italboltot létesítettek. Süveges Benedek MESZÖV-propagandista Az árvízkárosultakért... A Mátraderecskei Téglagyár dolgozói 60.000 nyers- és ugyanannyi égetett tégla, 16.000 nyers- és 16.000 égetett cserép gyártásával, a Gyöngyösi Téglagyár dolgozói pedig 60.000 nyers és 30.000 égetett tégla gyártásával segítik az árvízkárosultakat. • Bodony községben Farkas Pál dolgozó paraszt ünnepélyesen szállította be gabonáját a begyűjtőhelyre és ezen felül még egy mázsát ajánlott lőtt fel az árvízkárosultak résére. (Bajzáth Ignác) Egerben a IV. körzetben gyűjtést folytattak az MNDSZ- asszonyok az árvízkárosultak részére. Sok edény, ruhanemű és cipő gyűlt össze. Nagy Mátyás Arany János utcai lakos egy zsák búzát adott. * Apc község munkásai ünnepi műszakot tartottak és 2700 forinttal segítettek. A magán kisiparosok 1000 forintot adtak. Egy-egy mázsa búzát adott Kovács Ferenc és Szabó István. A részes cséplőmunkások csapatonként egy-egy mázsa gabonát ajánlottak fel. A gyűjtésben élenjárt még Simon Gizella, Markolt Magdolna, Serfőző Mária és Bársony Mária általánosiskolai tanulók. • Balaton község MNDSZ asszonyai gyűjtést folytattak, hasonlóképpen a község DISZ- szervezete is, akik két alkalommal rendeznek kultúrműsort és bevételük összegét az árvízkárosultaknak ajánlották fel. A hatvani vöröskereszt aktívahálózata szorgalmasan látogatja az adakozókat. Egyegy mázsa búzát adtak Ludvig Istvánná, Fazekas Imre és Deák Ferdinánd hatvani lakosok. Bezzeg Attila VI osztályos úttörő ösztöndíját ajánlotta fel. A pénzgyűjtés eredménye három nap alatt közel 4500 forint. * Az ÉM III. számú Kőbánya Vállalat fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói termeléssel segítettek. A vállalat recski üzeme 3944, a somoskői 5.370, a szarvaskői 2160 és a gyöngyösi 979 forinttal járult hozzá a segítségadáshoz. összesen 12.453 forintot fizettek a 200-as csekkszámlára. A vállalat gyöngyösi üzeme túlteljesítette vállalását és 102 köbméter építőkövet termelt ki, mindamellett 52 köbméter meddőzést végzett el Petőfi fia lírai úttörők a szilvásváradi úttörőtáborban A DISZ-megyebizottság által szervezett úttörő üdülőtáborba 50 petőfibányai úttörő érkezik vasárnap, hogy két hétig vidáman szórakozzon, fürödjön, és gondfeledten örüljön a nyári vakációnak. 1954 augusztus 1. vasárnati 4/rllám* (A Gyöngyösi Földmívesszövetkezet vendéglőjében gyakran hogy a rizst szemetesen, kavicsosan tálalják a vendégek elé.) előfordul, Cincike: Nagypapa már nagyon kell... ! Nagypapa: Várjál kicsikém, már itt vagyunk a zsákoknál. tijbsa tiszaxaxAx! Javul a munka a brigádvizsgálat után Lapunk június 24., 27. és július 8-i számában a Népújság brigádja beszámolt arról, hogy mi akadályozza a begyűjtést Tiszanáras községben. Most újból szeretnénk tájékoztatni a megye dolgozóit, javult-e azóta a begyűjtés, hol kell még segíteni, hogy a község kikerüljön a hullámvölgyből. A cikk megjelenése óta javulás érezhető, s ebben nagy része van a tanács régi és új dolgozóinak, akik szakítottak a régi bürokratikus bánásmóddal, gyorsan intézik el a falubeliek ügyesbajos dolgait. Minden nap kint járnak a községben, beszélgetnek az emberekkel, személyes példamutatással buzdítják őket kötelezettségük teljesítésére. Az új elnök, Kiss Albert, már évekkel ezelőtt is vezette a községet, most nagy igyekezettel fogott munkához. A tanácstitkárban és a begyűjtési hivatal vezetőjében, Kasza elvtársban, becsületes és jó segítőtársat talált. Összegezve elmondhatjuk: jó vezetők kerültek a falu élére. A begyűjtés terén is kézzelfogható eredmények szólnak mellettük. A múlt héten két és fél mázsa baromfit, két mázsa tojást adtak be a község gazdái és megkezdték a gabonabeadást is. Jenei Mihály, idős Nagy Károly és több gazdatársa húsbeadásának teljesítése után az előcséplésből az árpáját is beadta. Adófizetésnél is javult a helyzet: július 22-ig 82 ezer forintot fizettek be, jóval többet, mint a múlt hónap hasonló időszakában. Az évek óta szunnyadó versenykedvet is sikerült feléleszteni. Ezidáig 151 dolgozó paraszt vállalta, hogy a cséplőgép alól teljesíti beadási kötelezettségét. A tanács dolgozói szervezik a versenyt. Javult a dolgozó parasztok hangulata is, mert látják, hogy elintézik panaszukat, hogy teljesül régi kívánságuk, megkezdték a kutak javítását. Nem tapasztalható azonban lényeges változás az ellenség elleni harc területén. A kommunisták egy része, akikre a munka oroszlánrésze vár, még mindig hallgatnak, még mindig nem teljesítették beadási kötelezettségüket. Godó Ferenc, s 14 kommunista még mindig hátralékos. Ugyanúgy nem tartanak népnevelő értekezletet, nem végeznek számottevő felvilágosítómunkát, mint régen. A pártvezetőség sem szívlelte meg a bírálatot, nem segítik a párttitkár munkáját. A járási pártbizottság nagyobb figyelemmel kísérte a pártszervezet munkáját. Varga elvtárs, a község instruktora pedig több segítséget adjon a hibáikból kirábolni igyekvő pártszervezetnek. Örvendetes tény az, hogy egyre jobban megszilárdul a törvényesség, hogy a kulákokkal szemben is alkalmazzák szocialista törvényeinket. Elmondhatjuk: az az út, amelyre a helyi tanács lépett, győzelemhez vezet, s nem lesz utolsó község Tiszámén. Közösségi munkával öt hidat javítottak meg (Tudósítónktól) Kovács Béla pétervásári községi tanács elnökhelyettese egyik tanácsülésen javasolta a dolgozóknak, hogy a község határában lévő rossz hidakat még a behordás megkezdése előtt javítsák ki közösségi munkával. Kovács Antal és Botka Imre nyomban társultak javaslatához, elfogadták a kezdeményezést és néhány dolgozóval öt hidat javítottak meg. Aratás befejezésével most már nyugodtan, zavartalanul kezdhetik a behordást. MEGYÉNKBEN befejeződött az aratás. Az aratással és a csépléssel azonban nem halad egyidőben a tarlóhántás és másodvetés. Ahhoz, hogy a jövő évi bőséges termést megalapozzuk, s pótoljuk a kapásnövények vetésében mutatkozó hiányt, hogy az árvíz sújtotta terület terméskiesését, az állatállomány bőséges takarmányszükségletét fedezzük, jó talajmunkára van szükség. Ezt a feladatot azonban csak úgy hajthatjuk végre, ha most megkezdjük a jó talajelőkészítést és idejében végzünk a tarlóhántással. A tarlóhántással megőrizzük a talaj nedvességét, s elpusztítjuk a gyomokat. A gyommagot kikelésre kényszerítjük, és néhány hét múlva boronával kiszaggatjuk, vagy őszi keverőszántással megsemmisítjük. Az idén azért lepte el annyira búzatábláinkat a gyomnövény, mert az elmúlt évben elhanyagoltuk a tarlóhántást , az idén sem halad jól ez a munka. A mulasztás azt vonja maga után, hogy az esős időjárás következtében még jobban elburjánzik a gyomnövény, jövőre nehezebb lesz a növényápolás, s így kevesebb termést tudunk betakarítani. A tarlóhántással, a jövő évi jó talajmunkával, gondos növényápolással a kapásnövényekből mintegy három-négy mázsás, sőt még ennél nagyobb terméstöbbletet érhetünk el. Ez jelentősen növeli termelőszövetkezeteink és egyéni parasztjaink jövedelmét. A HATVANI DÓZSA tíznek például, ha mind a 481 hold tarlóján elvégeznék a tarlóhántást, egy-két mázsás terméstöbbletet véve alapul, ezen a területen közel ezer mázsával több terményt takaríthatnánk be, ami 80 forintos átlagárat számítva, 80.000 forint többletjövedelmet jelentene. Minden munkaegységre átlagosan 2.50—2.60 forinttal több jutna. Az a tsztas, aki 270 munkaegységet teljesít, 6—700 forinttal többet kapna így a zárszámadáskor. Nagy mértékben növeli a tsz-tagok és egyénileg dolgozó parasztok jövedelmét a másodvetés is. Az időjárás lehetővé teszi, hogy kölest, muhart, barna csíkét, kukoricacsalamádét vessünk másodnövénynek. Sokat jelent ez. Nézzük meg ismét a hatvani Dózsa példáján. Ha a 481 holdból csak 100 holdon végeznék el a másodvetést, s ebből 50 holdon kukoricacsalamádét vetnének, holdanként 120—130 mázsás termés esetén hat-hétezer mázsa jó minőségű silótakarmányhoz juthat a szövetkezet. Egy hold másodvetésű csalamádé 4.000 liter tej termeléséhez elegendő. Ez azt jelenti, hogy az 50 holdról nyert hathét ezer mázsa silótakarmánnyal 260.000 liter tejet termelhetnek. Ez 2.80 forintos áron számítva 728.000 forintnak felel meg. Nem is beszélve arról, hogy ilyen mennyiségű silótakarmánnyal egy vagon abrakot is megtakaríthatunk, mely körülbelül 13.000 forint jövedelmet jelent a termelőszövetkezetnek Ebből is láthatjuk, hogy a tarlóhántás és a másodvetés meghozza gyümölcsét. A hatvani Dózsa 1954—55-ben, a jövő évi másodvetést nem számolva 250— 300.000 forinttal növelhetné így tagsága jövedelmét. NEMCSAK a termelőszövetkezeteknek, hanem az egyénileg dolgozó parasztoknak is szép jövedelmet jelent a tarlóhántás és másodvetés. Tiszanánán 4.500 hold vár tarlóhántásra. Ha elmulasztják a tarlóhántást, és a másodvetést, nagy jövedelemtől esnek el a köziség dolgozó parasztjai. Ha elvégzik, egy-két mázsás holdankénti terméstöbbletet, 5—6 ezer mázsa terményt jelent. Ez 100 forintos átlagáron számítva, 5—600.000 forintal növelné a dolgozó parasztok jövedelmét. Ebből az összegből 16 kétszobakonyhás, összkomfortos lakást építhetnének, vagy 500—600 ezer forintos férfiöltönyt lehetne belőle vásárolni. A másodvetéssel még tovább növelhetnék jövedelmüket. Legalább 800—1000 holdon lehetne másodnövényt venni. Ezután nincs beadási kötelezettség. Ha 1000 holdon mohák termesztenének másodnövényként — 13 mázsás átlagtermést véve alapul — 13.000 mázsa jó minőségű szénát nyernének. S ez több, mint egy millió forint többletjövedelmet jelentene a községbeli hímnek. Ha ezen a területen kukoricacsalamádét vetnének, 24.000 köbméter silótakarmányt lehetne betakarítani. Az egyénileg dolgozó parasztoknak is előnyös a tarlóhántás és a másodvetés. Egy kilencholdas gazdaságot véve alapul, három-négy hold tarlót lehet hasznosítani. Ha a tarlóhántást elvégzik, ezen a területen négy mázsával több termést takaríthat be a gazda, ami kereken 400 forint többletjövedelmet jelent. Ha ebből a területből másfél holdat másodnövénnyel vet be, mondjuk kölessel, akkor öt mázsa kölest értékesíthet, melyért 1.500—1.600 forintot kap. S marad még a 18—20 mázsa szalma almozás céljára. Ha ugyanez a gazda félholdon csalamádét termel, 50—60 mázsa zöldtakarmánya terem, késő ősszel is zölddel etetheti állatait és ezzel jelentős abractakarmányt takaríthat meg. LÁTJUK TEHÁT, mennyire hasznos e két munka elvégzése. Megyénkben mégis eléggé vontatottan halad. Az ellenség igyekszik félrevezetni a dolgozókat, azt akarja elhitetni, hogy a másodvetés kiszedi a talaj „zsírját“. A valóság az, hogy a gyomnövény sokkal jobban csökkenti a talaj termőerejét. Természetesen helyes, ha a másodnövény vetésekor holdanként 30—50 kilogramm pétisót is használunk, így a talaj termőereje nem csökken, a másodnövény felveszi a földből a felesleges vizet és megóvja a talajt a kilúgozódástól. Párszervezeteinkre vár az a feladat, hogy megismertessék dolgozó parasztjainkkal e két munka hasznát, hogy dolgozó parasztjaink munkája nyomán pótolni tudjuk az árvízsujtotta területeken esett kárt, hogy a másodvetésű takarmányból késő ősszel és télen is etethessük jószágainkat. BUKUCS JÓZSEF MB agit.prop. osztály alosztály vezetője. Dolgozó parasztságunk jövedelmét emeli a tarlóhántás és másodvetés