Népújság, 1954. október (78-86. szám)
1954-10-03 / 78. szám
2 PÁRTÉLET Egerben a III.-as pártkörzet területén valamennyi foglalkozási ágban dolgozó ember megtalálható, de a lakosság zömét dolgozó parasztok és munkások alkotják. Mindenkinek más-más a panasza, öröme, kérése, nehéz tehát igazságot tenni. Nehéz dolga van a pártszervezetnek is, mert ezt a körzetet nem könnyű összefogni, helyesen irányítani. Ezt a feladatot csak olyan kommunisták tudják megoldani, akik nem maradnak el az élettől, állandóan tanulnak, fejlesztik politikai tudásukat — s ismerik a dolgozó népet. Most különösen jól kell ismerni az új szakasz feladatait, hogy helyesen magyarázhassák meg pártunk politikáját. A kormányprogrammot és a III. pártkongresszus fontos és jelentős határozatait sok helyen nem ismerik még, vagy csak felületesen tanulmányozták, emiatt gyakran félremagyarázzák. A népnevelők közt is nagy a tájékozatlanság ezekben a kérdésekben, ez is szükségessé teszi, hogy az idén alaposan tanulmányozzák a pártkongresszus anyagát. Ezt megkönnyíti az idei pártoktatási év is, melyben alkalom lesz részletesen megismerni a párthatározatokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártoktatási év is akkor lesz sikeres, ha jó előre gondoskodunk róla. Az egri III-as körzet kommunistái is érzik ezt, ezért készültek nagy igyekezettel az új oktatási évre. Igen helyesen azzal kezdték, hogy a tavalyi oktatási év hibáiból okulva, gondosan állították össze a hallgatók kiválogatását végző bizottságot. Tavaly az önkéntességet sem tartották fontosnak, ezért évközben sokan abbahagyták a tanulást. A politikai iskola első évfolyama majdnem teljesen lemorzsolódott. A második évfolyamról is sokan hiányoztak. Ezért, az idén alaposabban megbeszélték minden hallgatóval, miért fontos tanulni. A III-as körzet vezetősége bátran elmondhatja, hogy a háromtagú előkészítő bizottság — melyben a párttitkáron kívül az agit. prop. felelős és az a pártcsoport bizalmi is részt vett, akinek területén dolgozott a bizottság — az önkéntességet nem sértette meg. Két hónapig dolgozott a bizottság, nem siette el a munkát. Volt idő gondolkodásra, érvelésre. Igaz sokszor nem is volt szükség agitációra, önként jelentkeztek. Dorkó Jánné, aki egészségi okok miatt elhagyhatta volna a tanulást, vagy Nagy Lajosné, idős asszony létére kérte, hogy őt is osszák be a pártoktatásba. Ahová nem jutott el a bizottság Szabó Lájosáéhoz, a többiekhez, azok sem maradtak ki az oktatásból, maguk keresték fel a párrtszervezetet. A körzetben dolgozó kommunisták tehát nem félnek a tanulástól. Felismerték, hogy csak így tudnak válaszolni arra a sok kérdésre, amelyekre tőlük várják a választ. Persze ezt sem lehet általánosítani, a bizottságnak is volt munkája. Naponként három-négy embert hívtak be, hogy beszélgessenek velük az oktatásról. De sokkal eredményesebb lett volna munkájuk, ha lakásukon, vagy munkahelyükön beszélgetnek az emberekkel, így meghittebb kapcsolat alakult volna a hallgatók és a párt között. Mivel behívatták a párttagokat, s így a beszélgetésnek „hivatalos színezete volt“, néhányan a régi „beosztó“ módszert látták benne, s nem jelentek meg a bizottság előtt. Varga Bernátot, Tóth Andrásnét, s még néhány kommunistát ugyan a lakásán kereste fel a bizottság, de mivel nem készültek rá, s nem tudták bebizonyítani a tanulás jelentőségét , eredménytelenül tértek vissza. Itt a bizottság munkájában bizonyos tehetetlenség mutatkozott, mikor valóban bizottságnak való munka akadt, nem tudták elvégezni. Azok közül, akik húzódoztak a tanulástól, vagy egyszerűen nem tartották fontosnak, egyetlen egyet sem tudtak meggyőzni. Ez a vezetőség szerint azért történt így, mert nem akarták, „megsérteni“ az önkéntesség elvét, inkább lemondtak a kommunisták egy részének — főleg a dolgozó paraszt párttagok — képzéséről. Súlyosbítja a hibát az is, hogy a felkészülés időszakában Lesnyicki elvtárs, a pártszervezet agit. I prop. felelőse többször volt tapasztalatcserén a város többi alapszervezetében. Lehet, hogy ott is baj volt az „önkéntesség“ körül, azért nem vette észre a hibát de nehéz lenne elhinni, hogy így van ez a többi alapszervezetnél is. Az önkéntesség nem azt jelenti, hogy most már nyugodtak lehetünk, aki tanulni akar, majd jelentkezik. Nem. Felvilágosító munkát kell végezni, hogy párttagjaink és a legjobb pártonkívüliek közül minél többen tanuljanak, anélkül, hogy adminisztratív eszközökkel, összeírásokkal próbálnánk növelni a hallgatók számát. Hogy a meglévő hallgatók megmaradjanak, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy olyan propagandistát, vagyis előadót bízzunk meg nevelésükkel, akit szeretnek az emberek, akinek előadására szívesen járnak. Annak, hogy az elmúlt években sokan abbahagyták a tanulást, sokszor a rossz előadó volt az oka, aki nem tudott érdeklődést kelteni a tananyag iránt. A pártszervezet jó propagandistáról gondoskodott Vigh László személyében. Tavaly a fiatalokat tanította nagy türelemmel és leleményeséggel. Hogy a fiatalok ne találják unalmasnak az előadásokat, egybekötötte lövészkiképzéssel, ezután mindig többen jártak az előadásra. Az idén egyhónapos propagandistaképzőiskolán vett részt, szakmailag is felkészült az új oktatási évre. Azt hiányolja, hogy nem vehetett részt a hallgatók kiválogatásában, s így nem ismeri még személyesen a hozzá beosztott kommunistákat. Ezen még lehet segíteni, hiszen az oktatási év kezdetéig még meleg barátság alakulhat ki közöttük, szívesebben eljárnak az előadásokra, ha érzik, hogy a propagandista törődik velük, szívesen tanítja őket, foglalkozik ügyes-bajos dolgaikkal. Még néhány hét hiányzik a pártoktatási év kezdetétől. Ezt az időt is hasznos munkával kell eltölteni. Itt a hármas körzetben sok pártonkívüli népnevelő dolgozik. A kommunisták nagyobb része szintén felvilágosító munkát végez — mégis kevés azoknak a népnevelőknek a száma, főleg a pártonkívülieké, akik az idén tanulnak. A pártonkívüliek közül csak néhányan vesznek részt a pártoktatásban, esek is pedagógusok. Kozák elvtárs, a körzet párttitkára szerint „kevés embert kerestünk fel, hogy tanuljanak, különösen a pártonkívülieket hanyagoltuk el“. Szomorú tény ez. Nemrégen népnevelő értekezlet volt, 60—80 népnevelő vett részt rajta. S ennek a III-as körzet vezetősége még az egyharmadát sem vonta be a pártoktatásba. Kohajdáné, Indig Imréné kommunista népnevelők részt vesznek a tanulásban, ők el is tudják mondani az érdeklődőknek, hogy mit akar pártunk, s mit vár a körzet lakóitól. De a többiek? Nekik bizony nehéz lesz agitálni, anélkül, hogy maguk nem ismerik a párt határozatait. Ezért nagyobbrészt a körzet vezetősége felelős, de a városi pártbizottság sem ellenőrizte, vajjon a legjobb pártonkívüli népnevelők tanulnak-e? A hiba tehát közös, közösen kell kijavítani is. Míg meg nem kezdődik a pártoktatási év, meg lehet győzni a legjobb pártonkívüli népnevelőket, a dolgozó parasztokat a tanulás fontosságáról. Megkönnyíti ezt az is, hogy az idén csak fele annyi kommunista és pártonkívüli jelentkezett pártoktatásra, mint az elmúlt évben. S főleg a pártonkívüliek, s a dolgozó parasztok maradtak távol. Biró Sándorné, s a többi pártonkívüli népnevelő nem akar szégyenben maradni a körzet lakói előtt. Nem akarják, hogy a pártszervezet nemtörődömsége miatt ne bízzanak bennük az emberek, s előforduljon, hogy nem tudnak kielégítő választ adni kérdéseikre. Segíteni kell őket abban, hogy tanulmányozhassák a III. pártkongresszus határozatait. KOVÁCS ENDRE Félreértett önkéntesség Eredményes volt a Történellmi Társulat viselése Színvonalas, eredményes viselést rendezett a Magyar Történelmi Társulat északmagyarországi csoportja. A társulat megjelent tagjai hozzászóltak Szántó Imre elvtárs referátumához, bírálták a társulat működését, helytörténeti, kutatómunkájuk eredményeit. A vita sok értékes tapasztalattal gazdagította a társulattal a* A avaratok és hozzászólások nyomán a következő feladatok állnak a társulat előtt: Ki kell bővíteni a vezetőség elszigetelt működését a vidéki fiókcsoportok alakításával, a vidéki pedagógusok kutatómunkájának felhasználásával. Helytörténeti kutatómunkájukkal segítsék elő az országos jellegű tudományos problémák megoldását, tudományos írásaiknak igyekezzenek publikációs lehetőséget biztosítani. A közeljövőben nagy szolgálatot tehetnek történészeink a Hazafias Népfront politikájának támogatásában, hogy feldolgozzák megyénk haladó hagyományait. A helyi kutatómunka eredményeinek, az elhangzott előadások anyagainak felhasználása segíti az általános- és középiskolai pedagógusok oktató, nevelő munkáját. Szükség van a magas színvonalú elvi vitákra, a társulat és a TTIT szorosabb együttműködésére, támogatására A vitaest rovására írandó, hogy főleg csak gyakorlati problémákat ölelt fel, kevés elvi, eszmételi kérdést tárgyaltak meg, s nem bírálták eléggé a vezetőség munkáját. Az itt elhangzottak mégis biztatást és sok hasznos útmutatást adtak a társulat további munkájához. Az ünnepi könyvhét programmjából A ma megkezdődő ünnepi könyvhét gazdag műsorával méltó keretekbe foglalja azt a hét napot, amelyen a könyv barátai még közelebb kerülhetnek kedves íróikhoz, kedvenc könyveikhez. Egerben a járási kultúrházban október 4-én, Almási Györrgy főikolai néven tart előadást Gárdony Gézáról, a Lámpás, az Egri csillagok nagy írójáról Október 6-án a megyei könyvtár olvasótermében teadélutánon látja vendégül olvasóit a könyvtár, hogy megbeszélje velük, milyen könyveket szeretnének olvasni, hogyan segíti munkájukat a megyei könyvtár Ünnepi könyvkiállítások is lesznek Egerben. A megyei könyvtárban, a Szakszervezeti Székház, valamint a járási kultúrház ifjúsági olvasótermében mintegy 500 mű kerül kiállításra, felöltve a magyar- és világirodalom ma élő nagyjainak, klasszikusainak legszebb alkotásait. Gyöngyösön október 4-én irodalmi estet, boripari szakánkétól tartanak. Bányászankét lesz a XII. aknánál is, ahol a legújabb bányászakirodalommal ismertetik meg az aknaüzem dolgozóit. A járási kultúrházban nagyszabású könyvkiállítást rendez a megyei könyvtár. Hatvanban Gergely Miklós író és neves fővárosi művészek részvételével irodalmi estet és könyvkiállítást rendeznek. A megye területén 16 helyen, főleg mezőgazdasági jellegű községekben tartanak irodalmi esteket, több helyen mesedélutánt az ünnepi könyvhét ideje alatt. n epujsäg 1951 október 3, vasárnap Fiatalok segítik a silózást A DISZ Központi Vezetősége és a földművelésügyi minisztérium felhívására a hatvani járási DISZ-bizottság nagy aktívaülést hívott össze, ahol a járás szakemberei és fiataljai silózási feladatokról tárgyaltak. A járási tanács főagronómusa, Sibak János ismertette, mennyire fontos a siló állataink téli takarmányellátásához. A tanácskozáson részvevő fiatalok elhatározták, hogy termelőszövetkezetünkben segítik a silózást, a csányi és a többi DISZ-szervezet is csatlakozott a fiatalok országos silózási versenyéhez. Az aktivaülésen felszólalt Fentor Mária, a csányi Kossuth tsz DISZ-titkára. Megfogadta, hogy a szövetkezet silózási terület Ivét, vagyis a 200 köbmétert, a fiatalok segítségével határidő előtt teljesítik. Az összes kukoricaszárat besilózzák, s ha ez nem lesz elég, a zöld burgonyaszárat, uborka- és tökszárat is felhasználják a silózásra. A csányi Kossuth tsz fiataljai versenyre szólították a járás DISZ-szervezeteit a silózási tervek teljesítésére. A versenyhez csatlakozott a csányi állami gazdaság DISZ-szervezete is. Rapi Mária, a gazdaság DXSZ-fiatalja bejelentette, hogy már meg is kezdték a silózást. Fekete Sándor, a herédi Micsurin tsz elnöke is megígérte, hogy segíti a fiatalok silózási versenyét. Sebestyén János Hatvan, járási tanácas A békekölcsön jegyzés hírei — a kiskörei Állami GAZDASÁGBAN jó eredményt hozott a békekölcsönjegyzés. A gazdaság 202 dolgozója 61 ezer forintot jegyzett az Ötödik Békekölcsönből. — KÖMLÖN, ahol az első napokban már 151 dolgozó paraszt jegyzett. 13-an már a jegyzést követő órákban befizették a jegyzett összeget. — LÓCSIK JÁNOS szűcsi kétgyermekes bányász, akinek három hold földje is van a községben. 1500 forintot jegyzett üzemében. Otthon, a faluban újabb 200 forintot jegyzett földjére, melyet befizetett a községi tanácsnál. — A PARARSASVÁRI ÜVEGGYÁRBAN 151 dolgozó készíti a híres narádi üveget. A gyár dolgozói kivétel nélkül mind jegyeztek — átlagosan 400 forintot — s összesen 60 ezer forinttal járultak hozzá a kormány* Programm sikeres megvalósításához . A PÉTERVÁSÁRI JÁRÁS egészségügyi dolgozói kereken 15 ezer forint békekölcsönt jegyeztek, dr. Bakonyi 3000 forintot jegyzett, az egészségügyi védőnők átlagban 200 forintos jegyzésekkel segítették a kölcsönjegyzés sikerét. — ÁTÁNY KÖZSÉG ebben az esztendőben három új pedagóguslakást, négyszázméteres villanyhálózat-bővítést, s egy kilométer hosszúságú járdát kapott. Ezért jegyzett a község dolgozó parasztsága a múlt évi 10 ezer forint helyett szeptember 29-ig 14 ezer forintot. A DISZ-szervezet tagjai 2650 forintot jegyeztek, Sebők Irén, Barát Katalin, Ferencz Sándor 400— 400 forintot írt a jegyzésgyüjtő ívre. Október 10-ig lehet jelentkezni vájártanulónak A Munkaerőtartalékok Hivatala az idén is sokszáz vájártanulót képez ki. Vájártanulónak 16—18 éves fiúk jelentkezhetnek, de a 15 évesek közül is felvesznek olyanokat, akik fejlettségüknél fogva alkalmasak a szakmába. A vájártanuló iskolában a fiatalok lakást, állami ellátást, és pénzjuttatást is kapnak. Eddig több, mint 1700 fiatal jelentkezett, de még többszázra van szükség. Az iskolák október 15-én kezdődnek, és október 10-ig lehet jelentkezni Budapesten a munkairányító kirendeltségeknél, vidéken a járási tanácsok munkaerőgazdálkodási csoportjánál. A ma kezdődő könyvhéten megyénk dolgozói tizedszer ünneplik szabadon a könyvet, mely immár teljes egészében az övék, részükre írják, s anyagi gondok sem gátolnak abban, hogy eljusson a könyv a dolgozók legszélesebb rétegeihez. Dolgozóink legszélesebb rétegei megismerkedtek a szépirodalom legkiválóbb alkotásaival, rájöttek az olvasás ízére, s ma már könyvkiadásunk sokszor nem tud lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel. A felszabadulás óta eltelt csaknem 10 év alatt megyénk városaiban és nagyobb falvaiban a könyvterjesztő vállalatok, községekben pedig a földművesszövetkezetek könyvárusításai elégítik ki a megnövekedett igényt. Kormányunk gondoskodott a tudományos könyvtárak mellett az állami és szakszervezeti tömegkönyvtárak hálózatának kiépítéséről. Ennek eredményeként ma már megyénk minden községében és nagyobb tanyai települési helyén van könyvtár. Egerben megyei, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen járási könyvtárak s emellett 136 falusi és 169 üzemi könyvtár működik. Ezek a könyvtárak közel 200.000 könyvvel szolgálják a dolgozók szórakozását, művelődését. E tekintélyes könyvtári létesítmény mellett ez év szeptemberében nyitotta meg kapuit Gyöngyösön a Tudományos könyvtár és több évszázad után hozzáférhetővé lett mindenki számára az ott összegyűjtött 25.000 kötet, főleg kódex, XVI—XVII. században megjelent irodalmi termékeivel. Füzesabonyban még ez évben elkészül és megnyílik a Járási Könyvtár. Nemcsak könyvkiadásunk és könyvtári hálózatunk ért el ilyen nagyarányú fejlődést, ez év felében 30 százalékkal emelkedett a dolgozók által vásárolt könyvek értéke is. A könyvtárak olvasóinak száma is jelentősen emelkedett. Egerben ez év januárjától szeptemberig 2700 olvasó 78.009 kötet könyvet kölcsönzött a Megyei könyvtártól. A megye járási és falusi könyvtárai nem számítva ide az üzemi könyvtárakat, ez időszak alatt 470.349 kötet könyvet kölcsönöztek. TV épünk kulturális színvonalának, igényeinek emelkedését jelentik ezek a számok, s ebben nagy része van annak, hogy a kormányprogramm óta anyagilag is több telik kulturális célokra, de nem utolsósorban annak is, hogy könyvkiadásunk demokratikusabb lett, sokkal inkább figyelembe veszi a dolgozók igényeit. Dolgozóink olvasmányának zömét a magyar- és világirodalom jelentős alkotásai teszik. Az Olcsó Könyvtár egyes kötetei lehetővé teszik, hogy az irodalmi szemét helyett Móricz, Mikszáth, Jókai, Veres Péter művét forgassák. Az ünnepi könyvhét irodalmunk, és könyvkiadásunk nagy seregszemléje. A könyvtárakban, az ünnepi könyvsátraknál a dolgozók ezrei gyűlnek össze, hogy megvitassák az írókkal, könyvtárosokkal és könyvkiadókkal a könyvkiadás, az irodalom helyzetét, a könyvtári munka eredményeit. Az ünnepi könyvhét számadás. írók, kiadók, olvasók, könyvtárosok számadása. Ezen a számadáson nem kell szégyenkezni, íróink új írásaikkal nemcsak szórakoztatnak, hanem nevetnek is. Veres Péter, Szabó Pál, Urbán Ernő, Sarkadi Imre, Déry Tibor új elbeszéléseikben, színműveikben a szocialista ember kialakítását segítik elő. Az új győzelmét ábrázolják a régi felett. Könyvkiadásunk vezető szervei és könyvkiadóink felismerve a hibákat, egyre inkább számba veszik a dolgozók kívánságait, ez megmutatkozik abban is, hogy ez évben 50 százalékkal több szépirodalmi könyvet adnak ki, vagy az olvasók által régóta kért olyan művek jelennek meg új kiadásban, mint a Jókai-, Móricz-, Mikszáth-sorozat, vagy az ifjúság körében nagy szeretetnek örvendő Molnár „Pálutcai fiúk“ Kipling: „Dzsungel könyve“, Katajev: „Az ezred fia“ című művek. Az Olcsó Könyvtár sorozatai ezrek és ezrek számára tette hozzáférhetővé a legnagyobb élő és klasszikus írók műveinek megismerését, ezreket és ezreket nevel az értékes iodalomnak. A szakkönyvek kiadása területén is jelentős lépés történt. Az eddigi magas fokon írt szakkönyvek helyett egyre több valóban népszerű szakkönyv jelenik meg. A szak és ismeretterjesztő, népszerű művek biztosítják, hogy dolgozóink szórakozva szélesíthessék ismereteiket, hozzájuthassanak ahhoz az általános műveltséghez, mely elől a kizsákmányoló rendszer elzárta őket. Emellett oktatásunkban mind a pedagógusok, mind a diákok kezében is értékes segédeszközt jelentenek. Míg 1938-ban 7,800.000 példányban adtak ki könyvet, addig 1952-ben 15,755.300, 1953-ban 17,092.500 példányban, jelent meg. Ez a számokban is hatalmas fejlődést jelentő könyvtömeg részben a kereskedelmi hálózaton, részben a könyvtárakon keresztül kerül a dolgozók kezébe. Ma már a legkisebb falu, szövetkezeti boltjában is árusítanak könyvet, amellett, hogy az állami könyvkereskedelmi hálózat 1950 óta Budapesten 233 százalékkal, vidéken 418 százalékkal növekedett. A meglévő több mint 11.000 könyvtárban egyre inkább több azoknak a könyvtárosoknak a száma, akik egyetemet, vagy főiskolát végeztek és sok az olyan könyvtárosoknak a száma, akik kiemelkedő könyvtári munkájukért a Népművelési Minisztérium „Szocialista Kultúráért“ című kitüntetését megkapták. Megyénkben sok az olyan falusi népkönyvtár, mint Karácsond, Márkuz, Tarnaörs, Tiszanána, Mezőtárkány, Noszvaj, ahol az 1951. dec. havi 14 olvasóhoz viszonyítva, ma a beírt olvasók száma 1020 és a nyári hónapok alatt is közel 1500 kötet könyvet kölcsönöztek. Az ünnepi könyvhét nemcsak számadás. Az írók és a dolgozók találkozása segítse elő még több, a mai életünkről szóló mű születését. Az ünnepi könyvhét segítse elő az olvasók táborának kiszélesítését. Ennek egyik feltétele az új, irodalmi közvélemény kialakulása. Irodalmunk, könyvkiadásunk csak akkor fejlődhet egészségesen, ha a dolozok széles tömegeinek véleményére támaszkodhat, ha az irodalom, a könyvkiadás ügyét nemcsak néhány író és kultúrmunkás érzi man óénak, ha a dolgozóink többet is úgy érzi, hogy ez az ő ügye, az ő személyes ügye. Reméljük, hogy az idei könyvhét irodalmunk, kultúrforradalmunk újabb sikereinek forrásává válik. Hegedűs András A KÖNYV ÜNNEPÉRE