Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-04 / 87. szám

2 A RUBBIKÁS TERVEK HÁTÚJÁBAN Két hónapja, hogy a tag- és tagjelöltfelvételi munkával ko­molyan foglalkozott a füzes­abonyi járási pártbizottság ülése. Az ülésen határozatot hoztak, az elvtársak, hogy ezt a munkát sem hanyagolják el, de a tag- és tagjelöltfelvétel azóta is gyengén halad a já­rásban. Igaz, hogy történt némi in­tézkedés. A megyei párt-vég­rehajtó bizottság párt és tö­megszervezeti osztályának egyik munkatársa részletesen Név: Kovács Mihály A felvétel hónapja: Január (1955) Most már­, hogy ilyenformán készen voltak a tervek, csak arra kellett várni, hogy Ko­vács Mihály januárban meg­érezze, hopp, nekem most tag­jelöltnek kell lennem, nosza a pártszervezethez! De nem így történt. A ter­vek, tervek maradtak, mégpe­dig rossz tervek. Igaz, hogy nem eldobni való az egész, mert az helyes, ha észben tart­­juk, hogy a békekölcsönjegy­zésnél Kovács Mihály párton­­kívüli népnevelő jól dolgozott, érdemes lesz vele foglalkozni, hogy idővel tagjelölt lehessen, sőt az is helyes, ha a pártve­­zetőség egyik tagját megbíz­zuk nevelésével. A hónapokra való beütemezés azonban a pártmunka bürokratizálását hozza magával. Előfordulhat olyan eset is, hogy arra az időre nem tud­nak tagjelöltet nevelni egy-egy dolgozó parasztból, de lehet, hogy az agronómus, vagy pe­dagógus érzi, hogy a pártban Erősítsük Tudnivaló, milyen nagy szükség van a pártszerveze­tekben az új, friss erőkre, a munkásokra, becsületes, szor­galmas dolgozó parasztokra, néphez hű értelmiségiekre. A párttagok elköltöznek, meg­halnak, egyeseket kizárnak, te­hát helyükbe fel kell venni a nép legjobbjaiból, akik készek dolgozni — sőt többet dolgoz­ni, mint mások —­ a párt po­litikájának valóraváltásáért. Máshol a párt szociális össze­tétele nem megfelelő. Túl sok az alkalmazott. Ezekben a pártszervezetekben — főleg h­a a községről van szó­ — első­sorban dolgozó parasztok fel-megmagyarázta a járásoknak, hogy készítsék el a községek tagjelölt felvételi tervét. Hány rubrika legyen benne, milyen adatokat tartalmazzon. A nagy szorgalomban odáig mentek, hogy még azt is meghatároz­ták, hogy melyik dolgozó pa­rasztot, vagy értelmiségit, me­lyik hónapban veszik majd fel tagjelöltnek. Íme, egy kis ízelítő a tagje­löltfelvételi munkát előrelen­dítő csodaszerből. Foglalkozás: dolgozó­k. Felelős: Nagy Sándor a helye, ho­gy többet tehessen a falu felemelkedéséért, s je­lentkezik a pártszervezetnél, hogy párttag akar lenni. A terv szerint várni kell „míg el­jön az ideje“, mert „nem fér be a keretbe“. Ez tehát badarság. Szeren­csére rájöttek erre a járási pártbizottságon is, igaz, egy kicsit késve. Most, ha­bár még őrizgetik a „rubrikás“ ter­veket, már javítottak valamit a tag- és tagjelöltfelvételi munkán. A gyengébb községekben fe­lelősöket állítottak, akik több termelőszövetkezetben alakí­tottak pártszervezetet, főleg a most­ felvett párttagokból. Az utóbbi hónapokban több köz­ségi pártszervezet is vett fel tagjelöltet, de­ a papírmunka és a tagjelöltfelvétel hanyago­lása még mindig jellemző a járás pártszervezeteire, kivéve a kompolti kísérleti gazdaság pártszervezetét, s még néhány községet, a párt át­­­ vételével kell helyrebillenteni az egyensúlyt. Ebből is láthatjuk, milyen fontos a párt erősítése. Ezért nem lehet a tag- és tagjelölt­­felvételi munkát félredobni a kampányok ideje alatt sem, sőt ilyenkor lehet igazán erősí­teni a pártot. Ilyenkor tűn­nek fel a pártonkívüli népne­velők, egyszerű emberek, aki­ket a kommunisták lendítő ereje ragadott magával, s ma­guk is élenjáró harcosaivá let­tek a párt politikájának. Így kellene ezt csinálni, de sajnos, sok helyen az ellenke­zőjét teszik. Gyus László, vagy Ondó Ri­chard. — akik rendszeresen részt esznek a falu politikai életében s értékes javaslata­ikkal segítik pártunk politi­kájának megvalósítását — szintén a pártszervezetben gyümölcsöztethetnék legjobban tudásukat. Persze a falu értelmisége sem maradhat a párt kapuin kívül. Szilágyi László, peda­Nem lehetetlen feladat te­hát, a pártszervezet új embe­rekkel való erősítése. A párt­­titkár elvtárs, s a pártvezető­ség egyszer már a helyes úton indult el, s a mezőtárkányi kommunistákban meg lehet bízni, segítik a pártvezetőséget az új kommunisták nevelésé­ben. A párttitkár elvtárs, s a pártvezetőség többi tagja is napról-napra találkozik, be­szélget ezekkel az emberekkel, tehát sok alkalom kínálkozik arra, hogy a falu dolgozó pa­rasztjaiból tagjelöltet nevel­hessenek. Reméljük, hogy ez­után a kampánymunkák sem akadályozzák, sőt inkább se­gógus, aki tevékenyen részt­­vesz a jelölőgyűlések szervezé­sében, méltán elfoglalhatná az őt megillető helyet pártunk soraiban. De rajtuk kívül tízen-szá­­zan lennének, csak foglalkozni kellene velük, megértetni pár­tunk politikáját, hogy ők is nagyobb lendülettel — mint eddig — dolgozhatnak a falu felvirágoztatásáért. Éítik a tag- és tagjelölt felvé­telt Mezőtárkányban is. A járási pártbizottságnak sok köze van a mezőtárkányi hanyag munkához, de bízunk abban, hogy akik a hibát el­követték, helyre is tudják hoz­ni, s a bürokratikus papír­munka helyett több gyakorlati segítséget adnak a pártszerve­zetek vezetőségének. Az eddigi hibák kijavítására kitűnő alkalom kínálkozik a tanácsválasztás idején. A leg­jobb munkát végző emberek­ből pótoljuk a pártszerveze­tekből eltávozott kommunis­tákat. Kovács Endre Nem lehetetlen feladat A mezőtárkányi községi pártszervezetre is rányomta bélyegét a tag- és tagjelölt­­felvételi munka lebecsülése. Egyrészt a járási pártbizott­ság hibájából, másrészt a párt­­szervezet vezetőségének tájé­kozatlanságából. Cseh László elvtárs, a köz­ség párttitkára nemrégen ke­rült a pártszervezet élére, nem is lehet tőle hibátlan munkát követelni. Nem segítették meg­felelően, hogy teljesen megis­merje feladatát, ahelyett hogy gyakorlatban megmutatták volna neki, mint foglalkozzon a tagjelöltekkel, inkább a já­rási pártbizottság munkatársai végezték el helyette ezt a munkát. segítés Nemrégen a helybeli Új Élet tsz-ben pártszervezetet alakí­tottak. Több tsz-tagot vettek fel párttagnak, de ezt a mun­kát is nagyobb részt a járási pártbizottság politikai munka­társai végezték. Most, az Ezüst kalász tsz pártszervezetének megalakításába szintén nem vonták be a község párttitká­rát. Ez a segítési forma nem he­lyes. Nem a párttitkár helyett, hanem vele kell végezni a munkát, ha azt akarjuk, hogy erős pártszervezet vezesse Me­­zőtárkány szövetkezeti és egyéni dolgozó parasztjait, a falu lakóit. Mezőtárkányban is szükség van az új párttagokra Itt is szükség van az új erőkre, főleg a dolgozó paraszt és értelmiségi tagjelöltekre. Az utóbbi időben mégis inkább alkalmazottakat vettek fel tagjelöltnek. Mikor a tagjelöltfelvételről kérdeztük Cseh elvtársat, ki­térő válaszokat adott, kiderült, hogy itt is megvolt a ..terv“, d­e szerencsére elvesztették. Ahogy Cseh elvtárs említette: — A tb megcsinálta a ter­vet, de elveszett, most azt sem tudom pontosan, kit írtunk fel s ki a felelős értük, majd hozzátette — de az úgysem sokat ért. Cseh elvtárs tehát jó szi­mattal megérezte, hogy eny­hén szólva ez a terv keveset ér. De már addig nem jutott el, hogy a helyes utat megta­lálja, így aludt el a tagjelölt­felvételi munka a mezőtárká­nyi pártszervezetnél. Kivel erősíthetik a pártszervezetet ? A pártszervezet vezetősége néhány bátortalan lépést tett ugyan a tagjelöltfelvételi munka megjavításáért, de az első kudarc után abbahagyta. „Félnek a gyűlésektől — mondja Cseh elvtárs — azért nem akarnak párttagok lenni, így aztán nem is beszélgettek tovább a „tervbe vett“ embe­rekkel, így maradt abba Né­meth Zsigmond tsz-tag neve­lése is. Pedig azóta ő is más­képpen vélekedik. Ha a tsz-ben pártszervezet alakulna, ő sem húzódna félre, de erről keve­set tud a pártszervezet. Akik a békekölcsönjegyzés­nél a legjobb munkát végez­ték, még azokkal sem tud mit kezdeni a pártszervezet. Pedig velük, a pártonkívüli népne­velőkkel lehetne igazán erősí­teni a pártszervezetet. Az élenjáró, a falu dolgait intéző dolgozó parasztok, mint Má- NÉPÚJSÁG Kinevezték a Termelőszövetkezeti Tanács tagjait A minisztertanács a Termelőszövetkezeti Tanács Elnöksége javaslatára kinevezte a Termelőszövetkezeti Tanács tagjait. Megyénkből a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai lettek: Barta András, a füzesabonyi Petőfi tsz elnöke és Tóth Albert, az egri gépállomás igazgatója. November 5-én indul a Petőfi-iskola Egerben November 5-én, pénteken indul Egerben a város DISZ alapszervezeteiben a Petőfi- DISZ-is­kola első és második évfolyamú oktatása. A fiata­lok nagy érdeklődéssel várják az oktatás megindulását, mely­nek anyaga a DISZ-szervezet létrejöttével, a fiatalok jogai­val, kötelességével, történelmi nagyjaink életével, és sok más érdekes témával foglalkozik majd. Eger város faliújság szerkesztőihez Az egri járási tanács dolgozói most, amikor az ország minden lapja, hangszórója, minden in­tézkedése a Hazafias Népfront­tal, a választás előkészületeivel foglalkozik, felhívással fordulnak Eger város üzemeihez a faliújság szerkesztésben. Az egri járási tanács faliújság szerkesztőbizottsága verseny­pontjai a következők: November 28-ig, a tanács­választás napjáig faliújságunkat teljesen az országos jelentőségű mozgalom középpontjába állítjuk és állandóan tájékoztatjuk a dolgozókat a Hazafias Népfront kérdéseiről és problémáiról. A tanácsválasztásokkal kap­csolatos kérdéseket megindítjuk és azokra a választ állandóan közöljük faliújságunkon. TÓTH JÓZSEF SZB-elnök 1954 november 4. csütörtök DEREKASAN HELYTÁLLTAK! A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárban a hordós paradi­­csomgyártás befejezésével megkezdték a cukorgyártást így a vákuumokat (speciális fő­zőedények) cukor gyártásához kellett átállítani, de az átállí­táshoz rövid idő állt rendelke­zésre. A cukorgyártás megkez­désénél mindjárt tapasztalták, hogy a nyolc vacuum három, három és fél óra helyett 11 óráig főzi a levet, amíg az centrifugálásra alkalmas lesz. Megnézték a csövezetet, amelyben körülbelül ötszáz 132 centis lerakodott cukoroszlo­­pot találtak. Ez alkalmat­lanná tette a vacuumokat to­vábbi használatra. Ilyen eset még nem fordult elő az üzemben, még a mű­szakiak sem emlékeztek ha­sonlóra. Úgy okoskodtak, hogy a csöveket kiszedik és helyük­be újakat raknak — de nem voltak csövek. Krajcsovics László rézműves művezető 78 fokos melegben vizsgálta meg a szerkezetet. Végül a válla­latvezető úgy döntött, hogy annak a négy főből álló ön­kéntes brigádnak, amelynek tagjai 24 órán belül üzemké­pessé teszik a vacuumot, 2000 forint jutalmat ad, Krajcso­vics vezetésével Bakos, Krom­­mer és Vass elvtársak 78 fo­kos hőségben megkezdték a munkát. Néhány óra múlva végig fűrészelték a csövet, amelyben beégetett cukorosz­lopokat találtak. Ezt aztán egy javított csővel pótolták és ventillátorral igyekeztek a hő­séget csökkenteni 72 fokra. A brigád tagjai úgy határoztak, hogy a vacuumot megpróbál­ják először kifőzni, hátha így lehet csökkenteni a besülés hosszát és a cukor feszítését a csőben. De néhány órai főzés után ismét 78 fokra emelke­dett a hőmérséklet. Hosszas munkával sikerült a cukorosz­lopokat kiverni és a brigád tagjai úgy határoztak, hogy reggel helyett már éjfélre át­adják az üzemképes vácuumot. A gyár dolgozói — akik nem voltak műszakban — gyüle­keztek és népfront-bizottság választási gyűlésre indultak. A gyűlést már megkezdték, ami­kor a vállalatvezetőnek 7 óra­kor jelentették, hogy a csövet megszabadították a berakódott cukortól, újból üzemelhet. A hatvani Cukorgyár négy­tagú brigádja derekasan helyt­állt. Karácsony Dezső Hatvani Cukorgyár Jánásai Farkas Ferenc felsőtárkányi lakos jogos sérelmét, akinek va­gyonához mérten helytelenül állapították meg adóját. A VB intézkedett, s így 1162 forintot töröltek az adóból. Pártpropagandisták, pártoktatásban részvevő elvtársak ! A Megyei Pártoktatók Háza „Népi demokráciánk 10 esz­tendeje“ című tananyag elsa­játításának segítésére a Me­gyei Pártoktatók Házában no­vember 5-től november 11-ig népi demokráciánk 10 éves fejlődéséről kiállítást rendez. Ebben az időszakban minden­nap 9 órától 18 óráig lehet megtekinteni a kiállítást. A propagandisták és a párt­­­oktatásban részvevők látoga­tását várjuk. Molnár Gáspár Pártoktatók Háza vezetője iff­útúsok Egerben Eger város fiataljai az el­múlt héten több helyen „ifjú­­választó" gyűléseket tartottak. Jól sikerültek a La­katosáru­­gyárban, Bútorgyárban és az Autójavító Vállalatnál meg­tartott ifjúválasztó gyűlések Itt a fiatalok a választással kapcsolatos kérdéseikre kap­tak választ. A lakatosárugyár­­ban a fiatalok a tanácstörvény tervezettel kapcsolatos kérdé­seket vitatták meg, majd Gre­­gász Sándor, a Hazafias Nép­­front kongresszusi küldötte beszámolt a fiataloknak a kon­gresszusról. A népfront-bizottságok jelentik A népfront bizottságok, a választási bizottságok segítsé­gével lelkiismeretes munkát végeztek a tanácsválasztás elő­készítésében. Október 28-ig 1579 községi, 66 városi, 252 já­rási, és 48 megyei tanácstag jelölőgyűlést szerveztek a me­gye területén. A jelölőgyűlések többségén a helyi népfront­bizottságok által javasolt je­lölteket választották meg. AZ ÚJSÁG a földre hul­ ______ . lett, s a kéz, amely eddig tartotta, most étovázó mozdulatokkal sz­­álgatott le s fel a szék alján. Kutasi hallgatott, lég­szemét is lehunyta, de a­éz, a keze, az ujjak ideges mozgása, egy-egy pillanatnyi süggedt pihenése, majd hirte­­­n rándulása — mintha futni kamnu valahová — egyszóval kéz élt, beszélt — ez a kéz tltakozott. Ősz volt, nyálkás, tüdőt té­pő, gyengét temető ősz. A vá­rosszél lakói között ilyenkor indul éjjeli útjára a beleket, szivet, az égés? belsőt tépő. Szaggató köhögés. És jár, ágy­ról ágyra, nyűvi — kínozza ál­dozatát, beleköhögteti a kopor­sóba, a nyirkos földbe. Szomo­rú, borongós ősz — mintha elmúlott volna a nyár, a me­leg, a bőrt simogató napsütés. Az egyik kapualjban két alak áll összefonódva. Csóko­­lódznak. Mit sem törődve ős­­szel, köhögéssel, temetővel, el­fulladva csókolják egymást az elsötétített város sötét kapu­­aljában. Aztán elválnak az ár­nyak, hogy vagy tíz házzal odébb ismét egybeolvadjanak. Kutasi János karpaszományos honvéd és ifjú felesége bandu­kol itt az állomás felé. Kutasi­nak letelt a tíz nap szabadsá­ga, indul vissza oda, ahonnan azt hitte, nem jön többé haza. Most ismét úgy érzi, miközben félkarjával átöleli feleségét. Másfél éves házasok, a fiú há­rom hónapos, most látta elő­ször. Szívtépő érzés, boldogító a találkozás, de kimondhatat­lanul fájó a búcsúzás. — Miért kell elmenned Jan­csikám, miért? Mikor annyira szeretlek — simul közelebb Kutasiné a férjéhez. Én úgy . . . GYURKÓ GÉZA: A K de úgy féltelek szivem... — Ugyan kedves — nyugtat­ja az asszonyt Kutasi, közben szabad kezével cigarettát igyekszik előkotorni a zsebé­ből. — Sohse aggódj. Ha nem tudnád, a karpaszományost nem bánt­ja a golyó... Te ezt még nem tudtad? Különben is most adott ki a honvédelmi miniszter egy rendeletet az egységes magyar hősi sírjel rendszeresítésére. öregem, ha én nem is, de a sírom olyan tartós lesz, mint a Gut­­mann-nadrág.. . — Hogy tudsz ilyen lenni Jancsikám? Két öklömet majd levágom, úgy aggódok érted, s te meg... — legyintett az as­­­szony bánatosan — ... te meg viccelsz itt velem .. . ! A VONAT“1 Vf 7 8, Kárpá­­t____________! tok alatt gür­cölte magát előre, de még mindig a fülében zúgott An­­nuska sírós hangja az állo­máson. — Jancsikám, várunk. Mind a ketten várunk. Haza kell jönnöd, mert nagyon visszavá­runk ... S aztán a borzalom napjai. Gyilkolni tudott volna vad dü­hében és elfulladt hangon át­­kozódott, mikor a doni pusztu­lás után kezébe került egy ré­gebbi Magyar Katonaujság. „Propaganda hazugság és na­­gyítás tehát, hogy a 2. hadse­reg megsemmisült. Erről hála isten, nincs szó ...“ — Laci, az anyjuk úristen­­nit, olvastad ezt? — ordított rá valósággal a cingár fiúra, aki éppúgy elfelejtette már, hogy bölcsésznek készült vala­mikor, mint ő, hogy azelőtt bé­­ ­­r Eé­ kés tanítási napok töltötték ki életét... Bele kell őrülni, amit ezek írnak. Nagyítás, hogy Nagy Sanyi ott fordult fel mellettünk. Nagyítás az a fekete kun gyerek, aki azért könyörgött, hogy lőjem főbe, mert nem bírja már a kínló­dást. Nagyítás... ez mind na­gyítás. Meg az, hogy menekü­lünk, menekülünk.. ? * Levél nem jött, hír sem ha­zulról. De hogy is jöhetett volna, amikor ide-oda dobál­ták őket, amikor német ve­zényszóra meneteltek, botla­doztak a halálba. De hogy is találta volna meg a levél, ami­kor a mindent szerencsésen megúszó Kutasi egy határszéli parasztházban elhajította az egyenruhát és dühösen tapos­va mormogta a foga alatt: — Elég volt ebből a rongy­ból, mindenből elég volt. Élet­re akarok nevelni én, nem ha­lált osztogatni... Aztán haza, mindenütt az orosz katonák lába nyomán. Haza az elpusztított, s lassan révedező országon át. Haza .. . haza! kézikocsik, kátyus, el­­nyúaott emberek, de külön­ben rom alig. Kutasi na­gyot sóhajtott: „Úgy látszik, ez az utca megúszta valahogy.“ S ahogy sietett, rohant ed­dig hazafelé száz kilométere­ken át, most úgy meglassultak léptei az utolsó métereken, Petőfi jutott eszébe: „Egész úton hazafelé azon gondolko­­dom...“ A fiú majd kétéves azóta. Biztosan beszél is. Azt fogja AZ UTCÁN mondani, apuka. Nem . .. in­kább így ... hogy apuka. Kicsi még, ilyenkor selypítenek a gyerekek. S Annuska? Élnek-e várjon? Hogyne élnének! Ha valakinek veszélyben volt az élete, az ő volt, s most mégis itt van. Hogyne élnének: An­nuska, a fiú — a család. Nagyot nyelt a ház előtt, az­tán egy iramodással fel az emeletre. A lépcsőház falán hatalmas repedések. Ezek újak, a háború jelei, de a rozs­dás korlát a régi, a lakásaj­tón a szám is a régi, régi a csengő is, minden megvan, minden a helyén .. . — Kit tetszik keresni — né­zett ki az ajtón egy borzas női fej. — Ja, Kutasiékat? A férfi eltűnt valahol a háború­ban, a családot meg itt vágta agyon a bomba a szomszéd ut­cában ... Szerencsétlen csa­lád, de hát nekik már mind­egy. Hiába, ilyen a háború .. . Ismerősük talán? Szédelegve támolygott le a lépcsőn. „Jancsikám, várunk. Mind a ketten várunk. Haza kell jönnöd, mert nagyon visszavá­runk ..." — suttogtak, zsong­tak lelkében a régi szavak, s könnytelen szemmel vánszor­­gott végig a romjából éledő városon. *# 7 vrő­f hirtelen ökölbe _______^ ! szorult, majd el­fehéredett a visszafojtott vari erőlködéstől. Aztán felárt Kutasi, észre sem véve, hogy rátaposott az újság­ra, rátaposott akaratlanul, de könyörtelenül a rövid hírre: „A párizsi egyezmény megin­dítja Nyugat-Németország új­­rafelfegyverzését, a Wehr­­­macht újjászervezését... “ Pedig nem az újság tehetett róla.

Next