Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-02 / 95. szám

2 NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) Falvak­ak kinőnek a régi rendszerben szűkre szabott bő­rükből. A községet jelző táb­lákat nem ritká­n kell az újon­nan épült egészséges, csinos házakból álló romok elé helyez­ni A luxus üdülőkben ma a dolgozók pihenik­­ ki fáradal­maikat. Mindezek a tények azt mu­tatják, hogy élni tudtunk a szabadsággal A választás izgalma, ünnepi hangulata még ott izzott a dol­gozók lelkében, szívében és ezt a hangulatot a Magyar Nép­hadsereg Vörös Csillag Érdem­­ren­del kitüntetett művész­­együttese csak fokozta. A ha­za iránti végtelen szeretet, an­nak bátor megvédése, a népi hagyományok legszebb gyöngy­szemeinek ápolása tükröződött jól összeállított műsorukban. A műsor legkiemelkedőbb száma Kodály. Felszállott a páva és a Rákóczi induló, az énekkar és zenekar együttes munkája. A fegyelmezett ki­tűnő hanganyagú énekkar a hangszínek változatos árnyala­tában tolmácsolta a szép mű­veket. A közönség virágesővel jutalmazta a kiváló teljesít­ményt. Nehéz lenne azonban eldönteni, hogy melyik szám késztette forróbb tapsra a közönséget, Erkel: Hazám, hazám című dala, melyet Ilos­­falvi Róbert énekelt, vagy a boszorkányos ügyességgel elő­adott ukrán tánc? Melyikben gyönyörködtek jobban; a kalo­taszegi táncok színpompás for­gatagában, vagy a kedves, idil­likus „Reggel a táborban“ cí­mű tánckompozícióban? A kompozíció a katonaélet vi­dám élményeit elevenítette fel. Kitűnő volt a kicsit lus­ta, de mégis nagyon kedves ka­tona szerepében Nép László, aki az Ukrán táncokban is csillog­tatta tudását. A műsor többi száma: Polgár 1848-as szvitje, Verdi és Gounod katonakórusai, a „Fiatal katonák“ és a „Doni fiúk“ című kórusszámok a zenekar és énekkar kiváló munkáját dicsérik. A táncra ko­ápoljuk a nép, haza iránti olthatatlan szeretetét, az ebből táplálkozó testvéri együttérzés, a felszabadult és szabadságuk­ért küzdő népek iránt. Ezzel mondjunk köszönetet felszabadítónknak, drága ba­rátunknak, a nagy szovjet nép­nek — fejezte be beszédét Ko­mócsin elvtárs. Komócsin Mihály elvtárs szavai után fehéringes, piros nyakkendős úttörők köszöntöt- Felszállott a páva... rés jó humorral elkészített ko­reográfiája. Hot­ár Olga éne­kesnő számai méltó kiegészíté­se volt az ünnepi műsornak. Külön meg kell dicsérni a karvezetőket, Pödör Bélát, Kiss Istvánt, akik tudásuk legjavát nyújtották. A közön­ség egyöntetű kívánsága volt: minél többször szeretnék látni és hallani a kiváló együttes műsorát. Másnap, november 30-án, Kegyelettel A városi népkert lombtalan fái közt hatalmas bronzszobor emelkedik. Fiatal, géppiszto­­lyos szovjet katona alakját n­intázta meg öntötte bronzba Váradi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. Eger város há­lás dolgozói állították ezt a szobrot a felszabadító szovjet hadsereg Egerben elesett hő­seinek emlékére. Tíz órakor az egri helyőrség katonai díszszemléjével kez­dődött a szobor­avatási ünnep­ség A szobor alkotójától, Kocs­­már János elvtárs, a városi tanács elnöke vette át a szob­rot. — Ez az emlékmű, melyet a hősi halált halt szovjet kato­nák emlékére állítottunk, sok mindenre kötelez bennünket. Kötelez elsősorban arra, hogy a magyar-szovjet barátságot úgy ápoljuk, hogy az örök ba­­rátság legyen. Ígérjük, hogy széttéphetetlenné fogjuk ková­csolni ezt a barátságot, mert ez­­ igaz barátság. Igaz, mert őszinte, kölcsönös és eredményes. Fénye éltető, benne a szabadság, testvériség, az egyenjogúság és a jólét vi­téli a közönséget, s a díszelnök­séget. Bátorhangú kis úttörő­­lány mondott beszédet az egri „tíz évesek nevében“: „együtt születtünk a szabadsággal és együtt növekszünk, izmoso­dunk az országgal.“ — mondot­ta. Megígérte, hogy szabadsá­gukat jó tanulással, fegyelme­zettséggel hálálják meg. Kis beszéde után társaival együtt virágot nyújtott át az elnök­ségnek. Ezután az ünnepi mű­sor következett: reggel fél 9-kor a gyöngyösi honvéd helyőrségi zenekar a Kossuth­ téren adott térzenéjé­vel vette kezdetét az ünnep­ség. Kilenc órakor ugyancsak a Kossuth-téren gyülekeztek az üzemek, dolgozó parasztok, vállalatok, hivatalok, társadal­mi szervezetek küldöttségei, ahonnan felvonultak a szobor leleplezés színhelyére, a Nép­kertbe. emlékezünk... " JuL Kötelez ez az emlékmű arra, hogy sorainkat, pártunk vezetésével, a Hazafias Nép­fronton belül még szorosabbra zárjuk, hogy sem az ország ha­tárain belül, sem határainkon kívül leselkedő ellenség meg ne bonthassa. Dicsőség a hősöknek, akik városunk felszabadításáért ad­ták életüket. A szobor átvétele után a gy­ászindulók hangjai mellett elsők között a megyei párt­bizottság, a debreceni szovjet konzulátus, a megyei tanács, a Hazafias Népfront megyei el­nöksége, a városi pártbizottság, és a városi tanács küldöttsége helyezte el a hála és megemlé­kezés koszorúját. Majd az egri mérnök, dolgozó parasztok, hi­vatalok és társadalmi szerve­zetek helyeztek koszorúkat a szob­or talapzatára. Este hét órától a járási kul­­túrházban, a szakszervezet s s­zékházban és a Dohánygyár­ban kultúrműsor szórakoztatta a város felszabadulását ünnep­lő dolgozókat. Száz forintot ér egy munkaegység a gyöngyösoroszi Február 24 tsz-ben Sokat beszélnek napjaink­ban a gyöngyösoroszi Február 24 tsz-ről. Különösen az egyé­nileg dolgozók számítgatják a szövetkezet eredményét. A szá­mok azt mutatják, hogy a tsz tagjai jól gazdálkodtak az idén: 100 forintot ér egy mun­kaegység. A csoportnak külö­nösen szépen jövedelmezett a szőlő, össze­ 38 holdról 700 hektó bort szüreteltek. Egy munkaegységre 3,05 kiló ke­nyérgabonán, 70 deka árpán, 3.64 kiló kukoricán, 33 deka burgonyán, 14 forint kész­pénzen kívül, öt liter bort osz­tottak. A jól dolgozó szövetkezet tagjainak jövedelme nagyon szép. Vallus János feleségével 530 munkaegységet szerzett, s pénzben számítva, kereken 50 ezer forintot kapott a zárszám­adáskor. Tizenhat mázsa búza, 19 mázsa kukorica, 371 kiló árpa, két mázsa burgonya gaz­dagítja háza táját, meg 26 hek­tó bor forr a pincéjében. A gyöngyösoroszi Február 24 tsz vagyona az idén már elérte az egymillió forintot. A FÉMGYŰJTÉS HÍREI — A BÉLAPÁTFALVI CE­MENTGYÁRBAN Bocsi Róbert, Sas Sándor, Csuhaly Sándor, Fehér József brigádja 160 má­zsa vasat gyűjtött. Jó munkáit végeztek a gyűjtésben Horváth Róza, Bársony Erzsébet és Bo­csi Erzsébet is. A VERPELETEN Kiss Géza nevelő­tanár vezetésével az ál­talános iskolások 60 mázsa vasat gyűjtöttek.­­ AZ EGRI MTH iskola ta­nulói közül 80-an vettek részt a fémgyűjtésben. Az elmúlt hé­ten 240 mázsa vasat adtak át a MÉH-nek. Rendőrségi hírek Csordás István boldogi kulák ellenséges, uszító tartalmú röp­cédulát talált, melyben a kor­mány, a párt és a fennálló társadalmi rendszer ellen irá­nyuló, rágalmazó, izgató kije­lentések voltak. Csordás a röp­cédulát nem szolgáltatta be az illetékes hatóságoknak, hanem lakásán rejtegette és több hoz­zá hasonló személy előtt felol­vasva terjesztette annak tartal­mát. A Belügyminisztérium He­­vesmezei Főosztálya ellensé­ges rémhírterjesztés miatt őri­zetbe vette Csordást és a nyo­mozás után a heves megyei ál­lamügyészségnek adta át ügyét. KÖSZÖNET AZ EGRI VÁROSI TANÁCSNAK A napokban dolgozók keres­­ték fel szerkesztőségünket és kérték, hogy tolmácsoljuk kö­­szönetüket a tanácsnak, mely lehetővé tette a Petőfi utca folytatásánál lévő sötét utca­részek megvilágítását, s beve­zették a villanyt az épülő kis­lakásokhoz. Eddig sötétben, sárban botorkáltak a dolgozók, s most a villany megkönnyí­tette közlekedésüket. A MEGYEI TANÁCS KÖZLEMÉNYEI — A minisztertanács 65/1954. (X. 8.) MT. számú rendelete 3. § (5) bekezdése helyébe a követ­kező rendelkezés lép, a 71/1954. (XI. 26.) MT. számú rendelet alap­ján: „A községi tanácsok alakuló ülését december hó 4. napjáig, a Járási és járási jogú városi (Eger, Gyöngyös, Hatvan) taná­csok alakuló ülését december hó 6-án kell megtartani”. — A minisztertanács 1097/ 1954. (XI. 1.) számú határozata a gépállomási dolgozók részére a mezőgazdasági tsz-tel járó munkaegység kiegészítés elszá­molásáról. A mezőgazdasági tsz-k, a gépállomási traktorveze­tőknek, kombá­jvezetőknek, munkagépkezelőknek és segéd­­kombájnvezetőknek, a gépállo­mástól biztosított béren felül járó munkaegység kiegészítésé­­nek olyan hányadát kötelesek megfizetni, hogy a gépállomási díjtétel és a munkaegység kiegé­szítés együttes összege ne halad­ja meg az l„ II. típusú termelő­szövetkezeti csoportok gépállo­más­ díjtételét. A fennmaradó különbözetet az állam fizeti ki a gépállomáson keresztül a trak­torosoknak. — Az igazságügyminiszter 13/1954. (XI. 18.) I. I­I. számú rendelete szabályozza a tula­don­­jog telekkönyvi bekebelezését. Ennek alapján ingatlanátruhá­­zás esetében a tulajdonjog telek­könyvi bekebelezése iránt előter­­jesztett kérelemhez bizonyítványt kell csatolni annak igazolására, hogy sem az átruházónak, sem a szerzőnek adóhátra­éka nincs. A bizonyítványt mindkét félnek a lakóhely szerinti illetékes ta­nács VB állítja ki. aooo*JO«x4CKXXXXXXXX|CX>:XXX>OOOOOOOCK)OOOOCX3000C)OOOOOOOOOOOOCeOOOOO<> »OOűOúOOOOűOŰQűűOOOOOOOOOOOOOOOOOooooOOQQQneonoiyKyffOooi A bérlők tekintsék sajátjuknak az államosított házakat Alig van a társadalmi élet­nek olyan területe, ahol több panasz hangzanék el, mint a lakáskérdésben. Panaszkodnak, akiknek nincs megfelelő laká­suk, panaszkodnak azok is, akiknek van ugyan, de a lakás állapota kifogásolható. Nem ki­vételek az államosított házak sem. Egerben 540 ilyen lakó­ház van az egri Ingatlankezelő Vállalat kezelésében. A hibák fő oka, hogy a volt háztulajdonosok, a bérbeadott házak karbantartásával év­tizedeken át nem törődtek, a berendezéseket, felszereléseket romlani hagyták, csupán a lak­bért szedték be. A hanyagság hatása most mutatkozik. Az államosítás után feladatunk, hogy a nép vagy­on­ána­k ezt a jelentős hányadát a további pusztulástól megmentsük. Saj­nos, az azóta eltelt két év alatt lehetetlen volt évtizedek bű­nös mulasztásait pótolni, de a párt és a kormány mindent megtesz, hogy a dolgozók egészséges, kényelmes laká­sokban, igazi otthonokban lak­hassanak. Ezt szolgálják a töb­bi között a házépítési kölcsö­nök is. Egerben ebben az évben több mint kétmillió forintos költség­­vetéssel 28 megrongálódott la­kóház külső és belső felújításá­val bízták meg a Tatarozó és Építő Vállalatot. Ezekből azon­ban a munkaerőhiány miatt csak 24 készült el. A többi la­kóházban is rendkívül sok a javítanivaló, amit a vállalat saját maga végez. Az év első tíz hónapjában, mintegy 600 ezer forint volt a javítási költ­ség. A javításokat azonban a rendelkezésünkre álló kevés munkaerővel nem vagyunk ké­pesek a kívánatos ütemben el­végezni. Elsősorban a halasz­tást nem tűrő és elkerülhetet­lenül szükséges javítási mun­kákat végezzük el, tervszerűen megállapított sorrendben. Bár minden szükséges javításra sor kerül, mégis gyakran előfor­dul, hogy az egyes javításokra hosszabb ideig várni kell. Amennyiben valamelyik lakás­ban kisebb átalakítás szüksé­ges, azt a bérlő, a vállalat en­gedélye alapján saját költségén is elvégeztetheti. A javításokat sok esetben az teszi szükségessé, hogy a laká­sokat elhanyagolják a bérlők. A lakásokban állatokat tarta­nak, a szobában, konyhában, vagy a folyosókon fát vágnak stb. A dolgozók egy része még nem ismerte fel, hogy az álla­mosított ház a nép, a dolgozók tulajdona, azt úgy kell hasz­nálni, mint ahogy a gondos ember a saját lakóházát hasz­nálja. Nem tesznek eleget a házfelügyelő felhívásának, nem hallgatnak a figyelmeztetések­re. Sokan késedelmesen fize­tik a lakbért, vagy indokolat­lan hibabejelentésekkel más sürgősebb munkától vonják el a munkaerőt. Károsítások tör­ténnek a vízvezetékek, fürdő­szoba és WC-berendezések használatánál, ami megenged­hetetlen vízpazarláshoz vezet. A vízcsaptömítéseket például csekély költséggel a lakók is elvégezhetnék, de ehelyett a vizet állandóan folyni hagy­ják, a csapokat olyan erősen becsavarják, hogy a csapszer­kezet eltörik. Mások az öblí­tővezetékekbe hamut, homo­kot, állatbelet, textilanyagokat öntenek, ami sokszor több la­kóház vízvezetékét teszi hasz­nálhatatlanná. A jövőben a szennyvízvezeték szándékosan, vagy gondatlanságból öltözött hibáit a vállalat nem javítja meg. A víz túlfogyasztása mintegy 130 ezer forint terhet jelent évente a vállalatnak, amelyből több nagyobb házat lehetne ta­taroztató. Hanyagság mutat­kozik a kapualjak, lépcsőhá­zak, világító berendezéseinek indokolatlan használatánál. A szocialista törvényesség meg­követeli, hogy a hatósági szer­vek és intézmények a lakások jogellenes és károsító haszná­lóival szemben a legszigorúb­ban járjanak el. Az Ingatlan­­kezelő Vállalat felmondhat azoknak, akik még az esedé­kes hó folyamán nem fizetik be lakbérüket. Felmondási ok a bérelt helyiségek rongálása, rendellenes használata, a szán­dékos károkozás, a felszerelé­sek eltulajdonítása, a fák ki­vágása stb. is. A bérlők sokszor vétenek a szocialista együttélés szabályai ellen. Pedig ezek a szabályok megkövetelik, hogy az említet­tek lakótársaikkal békésen, ve­szekedések nélkül éljenek. A bérbeadó ezentúl felmondhatja azok bérletét is, akik ezeket a szabályokat a figyelmeztetés után is megsértik. A be- és ki­költözést szintén kötelesek a lakók a vállalatnak bejelente­ni. Ha a bérlők megszívlelik mindezeket a követelménye­ket, akkor máris sok panasz nyer orvoslást. Az Ingatlan­­kezelő Vállalat mindent meg­tesz, hogy a hibákat megszün­tesse, de ehhez az öntudatos szocialista gondolkodású dolgo­zók támogatása is szükséges. A hibákat és panaszokat az In­gatlankezelő Vállalatnál min­den délelőtt 8—10 óra között le­het bejelenteni a házkezelősé­­geknél, különösen sürgős ese­tekben pedig az egész hivatali idő alatt. Csirmaz Dezső, az Ingatlankezelő Vállalat vezetője, Eger, I 1954 decemf­er 2. csütortafc, Ipari üzemeink legjobb leve­lezői kisebb-nagyobb levelek­ben, jelentésekben számoltak be üzemük életéről, munkájá­ról. Valóságos győzelmi jelen­tés hangján szólnak az éves tervek befejezéséről szóló írá­sok. A többiek pedig híven kifejezik a dolgozók lelkesedé­sét, tenniakarását, s azokat az erőfeszítéseket, melyeket az ipari munkásság a terv teljesí­téséért, az életszínvonal emelé­séért tesz. A Selypi Zsófia-malom dol­gozói örömmel jelentik, hogy november 7 és a tanácsválasz­tások tiszteletére tett felaján­lásaik teljesítésével éves tervü­ket november 25-én, a határidő előtt 36 nappal befejezték. Ez­zel is népünk életszínvonalá­nak emelkedését kívánják erő­síteni. Hasonlóképpen az éves terv teljesítéséről szól az Észak­magyarországi Bányászati Ak­namélyítő Vállalat munkaver­­seny előadójának, Laczik János elvtársnak levele is. A válla­lat már október 30-án teljesí­tette éves tervét. Hozzájárult ehhez a dolgozók versenylen­dülete, a jó műszaki vezetés és a politikai felvilágosító munka A vállalat jó munkája elő­segíti, hogy minél több szén jusson a kórházak, iskolák, családi házak részére. Az év hátralévő részében továbbra is jó munkát végeznek a vállalat dolgozói. Régi levezetőnk, Bravek László elvtárs a gyöngyösi téglagyár munkájáról ad tudó­sítást. Megírja, hogy a nyers­gyártás véget ért és megkezd­ték az üzem karbantartását. Ez igen lelkiismeretes munkát követel és kérik a vállalat ve­zetőségét, hogy a karbantar­tóknak mindenütt juttassanak meleg ruhát. Arról is írt Bra­vek elvtárs, hogy minden lehe­tőségük megvan ahhoz, hogy kultúréletet éljenek. Az üzem dolgozói és fiataljai használ­ják hát ki a kedvező alkal­mat. Csongvai Imre elvtárs, a Hatvani Cukorgyár termelési osztály vezetője arról ír, hogy üzemük a begyűjtési verseny­ben az első helyet foglalta el, paradicsombegyűjtési tervét 106 százalékra teljesítette. A termelők örömmel kötöttek szerződést a következő gazda­sági évre is — paradicsomra és zöldborsóra. A jövőben még jobban kielégítik a termelők igényeit és biztosítják, hogy azok idejében megkapják a többtermeléshez szükséges magvakat, műtrágyát, védő­szereket és melegágyi­üvege­ket. Országh B. András egercsehi levelezőnk szép levelet ír ar­ról, hogy a bányászok hogyan segítik a lakosság tüzelőszük­ségletének ellátását. November 24-én a bánya igazgatója röp­­gyűlést tartott és kérte a dol­gozókat, hogy szénjárandósá­gukból havonként egy mázsát adjanak át az iskolák, kórházak részére. A dolgozók egyhan­gúlag elfogadták ezt a javasla­tot, sőt többen két mázsát is felajánlottak. M­———............ Öntözési szakcsoportok alakultak Tarnabodon és Zaránkon Tarnabodon és Zaránkon a termelési bizottság, a Mezőker és az Öntözési és Talajjaví­tási Vállalat helyi kirendelt­ségeinek képviselőivel meg­beszélést tartott. Mindkét he­lyen az öntözéses gazdálko­dás lehetőségeivel és a szer­ződéses zöldségfélék jövő évi termesztésével foglalkoztak. Ezen a megbeszélésen elmon­dották, hogy a párt- és kor­mányhatározat a mezőgazda­ság fejlesztéséről, és így az öntözés fejlesztéséről is, nö­veli a parasztság termelési kedvét, növeli Tarnabodon is és Zaránkon is. Az eddigi munkákban külö­­nösen kitűnt Tarnabodon Kalic Albin, Zaránkon Vigh István. Az ő munkájuk ered­ményeképpen 1955. évre öntö­zési csoportok alakulta­k 5—10 holddal. Az Öntözési és Talaj­javító Vállalattól 12 motoros szivattyút igényeltek haszon­bérben. Reméljük, hogy a tarnabodi és zaránki termelési bizott­ságok és a község dolgozó pa­rasztjainak jó munkája példa lesz egész megyénk paraszt­sága előtt. BÖDI TIVADAR, agronómus Állattenyésztési szakemberek tapasztalatcseréje Egerben Megyénk állatorvosai, fel­cserei, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiváló állattenyésztői, élenjáró egyé­nileg dolgozó parasztok szom­baton egésznapos állategész­ségügyi ankétot tartottak Egerben, a Dózsa filmszínház­ban. A több mint száz rész­vevő előtt Jurányi József, a fü­zesabonyi törzsállattenyésztő állomás főállattenyésztője is­mertette a szarvasmarhate­nyésztés lemaradásának okait, valamint azokat a feladatokat, melyeket meg kell valósítani a szarvasmarha állomány fej­lesztéséért. A nagy érdeklődéssel foga­dott beszámoló után Kardeván László, a Földművelésügyi Minisztérium főállatorvosa be­szélt az egyik legveszedelme­sebb sertés- és szarvasmarha­betegség, a brucelózis elleni­­ védekezésről. A többi között­­ hangsúlyozta, igen fontos fel­­­adat, hogy az állami gazdasá­­gok, tsz-ek, de az egyéni gazdák is rendszeresen ellen­őrizzék állataikat. Ha valahol betegség üti fel a fejét, a fer­tőzött egyedeket azonnal kü­lön kell választani az egészsé­gesektől és gondoskodni kell a megfelelő védőoltásról. Szá­mos gazdaságban sikerrel al­kalmazzák a sertések várt ne­velését. Ez azért célszerű, mert így megakadályozzák, hogy a sűrűn cserélt jószágok betegséget terjesszenek. Azok­ban a tsz-ekben, állami gazda­ságokban, ahol ezt a módszert bevezették és egy anyáról sza­porítják jószágaikat, kevésbé jelentkezik e fertőző beteg­ség. Ezután foglalkozott a gümőkór elleni védekezés módszereivel is. Értékes hozzászólásokkal gya­rapították egymás tapasztala­tait az értekezlet részvevői. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle most megjelent októberi száma vezér­cikkben foglalkozik a Központi Vezetőség októberi Ülésének je­lentőségével. Markója Imre „A tanácsok — népi demokratikus államunk po­litikai alapja’’ címmel írt cikket. Zentai Béláné és Kahulits László írása a fogyasztási cikkek gyár­tásánál és a mezőgazdasági gép­gyártásnál mutatkozó fogyatékos­ságokat elemzi és rámutat a gépipar átcsoportosításának meg­gyorsítását szolgáló legfontosabb feladatokra. Jávorka Edit cikke a vásárló­erő, az árualap és az életszínvo­nal összefüggéseit vizsgálja. Soós Gábor cikkének címe: „A gépál­lomások szerepe a mezőgazdasági termelés fellendítésében.” Széc­henyi István közgazdasági néze­­teivel foglalkozik Mátyás Antal írása. A Szemlében Komját Irén a londoni és párizsi egyezmények­ről (r. Fogarasi Béla a zürichi fi­­lozófiai kongresszusról számol be. Sarkadi János az ókorkutatás legújabb hazai eredményeit is­merteti. Ungvári Tamás „Howard­­ Fast és az amerikai nép harca’” címmel Fast irodalmi munkássá­gát méltatja. I

Next