Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-01 / 1. szám

VURG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZ. Ára 50 fillér 1955 JANUÁR 1. SZOMBAT. KÖSZÖNTJÜK AZ ÚJ ESZTENDŐT Irta: Császár István Új esztendőt kezdünk a mai nappal. Az évforduló alkalmával levesszük íróasz­talunkról, szobánk faláról a régi naptárt, új kerül a helyébe. Új naptár, amely az elkövet­kező esztendő napjait mutatja számunkra. Azután ünnepi ruhába öltözve a szokásokhoz híven elmegyünk mulatni, ünnepelni. Emlé­kezni a múltra, köszönteni az új esztendőt. Rokonok, ismerősök, barátok, családok boldog újévet kívánva koccintják össze poharaikat, s így mulat, így ünnepel most, mint egy nagy család az egész megye, az egész ország. Dal­lal, tánccal, víg muzsikaszóval ünnepeljük és köszöntjük az új esztendőt, mi Heves me­gyeiek is. Ám nemcsak az ünnepi mulatság vált szo­kássá, hanem az is, hogy ilyenkor mindenki számvetést készít múltjáról. Emlékezetében végig kíséri, hogyan dolgozott, mit tett az el­múlt évben. A számvetés után pedig a jövő­be néz, s tervekkel, reményekkel, bizakodás­sal tele indul az új évnek. i is miután ismét lezártunk egy nehéz gondokkal, bajokkal, de sok öröm­mel vegyes óesztendőt, illő, hogy számvetést készítsünk. 1954 végén nemcsak egy év, ha­nem egy fél évtized, öt esztendő küzdelmes munkájának a végére tettünk pontot. Most fejeztük be országépítő első ötéves tértün­ket. Öt nehéz év kemény csatája áll mögöt­tünk, melyet sok nehézség és harc árán, de mégis sikerrel vívtunk meg. A harcnak pedig mi voltunk a katonái, mi munkások, parasz­tok, értelmiségiek, akik két kezünk, szívünk és eszünk munkájával, szorgos hétköznap­jainkkal, verítékcsöppjeinkkel segítettük­ elő, hogy most győztes seregszemlét tarthassunk. Büszkék vagyunk nagyszerű ipari létesít­ményeinkre, a több millió forintos­­ költséggel felépült Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat hatalmas üvegcsarnokos épületére, melynek készítményei még a külföldi orszá­gokban is hirdetik megyénk dolgozóinak r­aktudását, hírnevét. Fennállása óig ifor­m­ál­ta a táj arculatát, jellegét, s az­ vmleere* két. Crlitutánk­­ a &/'«• jrj**. V*«* ** Érc előkészítemű hatalmas épület­­ömbjére, megyénk legkorszerűbb bányaüze­mére, a Gyöngyösi XII-es aknára. Új létesít­mény a Szűcsi XI-es aknaüzem, az Apci Fémtermia Vállalat, de a többi bányaüzemek és gyárak bővítése, korszerűsítése, újjáépítése mind-mind a mi munkánk, az ötéves terv gyümölcsét jelentik. Ebben az időszakban ta­­lált biztos talajra és vert gyökeret megyénk dolgozóiban is a szocialista munkaverseny, amely már nem egyszer, s nem egy üzemben szép eredményeket hozott. Boldogan könyveljük el eredményeink so­rában azt is, hogy sokat javult a közlekedés, a kereskedelemben az áruellátás, hogy meg­szűnt a jegyrendszer, hogy árleszállítás volt. Már sokszor elmondott, de mégsem elcsépelt, s nem lebecsülni való dolgok ezek. Nem árt, ha az ötéves terv zárósorompójánál ezekre visszatekintve emlékezünk. De az emlékezés ‘rce­ben hálával kell gondolnunk nagy ba­rátunk és segítőtársunk, a Szovjetunió ál­landó támogatására is.­­M­ezőgazdaságu­nkban erre az időszakra esik a termelőszövetkezeti mozgalom kezdete, szövetekezeteink megerősödése. Ma már jogos büszkeséggel nézünk az atkári Micsurin, a kiskörei Dózsa, a felnémeti Pető­fi, a herédi Micsurin, a füzesabonyi Petőfi, s m­ég számtalan más gazdag termelőszövetke­zetünkre. Megyénk 23 nagyüzemi állami gazdasága és 10 gépállomásának dübörgő traktorai hirdetik országszerte mezőgazdasá­gunk fejlődését. Nem lebecsülendő kulturális fejlődésünk ötéves eredménye sem. Egerben Pedagógiai Főiskola, Hatvanban Vegyipari, Gyöngyösön ’Mezőgazdasági Technikum. Kálban szakgim­­niázium létesült. Általános iskoláink, s a dol­­gozók iskoláinak fejlett rendszere a művelt­­­égtől távolabb álló rétegekhez, a kis falvak és tanyavilágok sötétjébe is eljuttatta a ínyt, a tudományt. Az ötéves terv folyamán vevőnkben 20 község és a három város ka­­i­­tt közkutat. 110 községben ég a villany, 77 kultúrotthon, 13 bölcsőde létesült. 2695 kis­­ikás épült fel, 11 község kapott iskolát és 1 pedig óvodát. Alig van már községünk, hol ne lenne villanyvilágítás mozi, kultúr­­iáz. A szép petőfibányai, a lőrinci, a füzes­­tbonyi járási, s a­ többi ól kultúritb­en is mind azt bízon vit­ta, hogy államunk sok-sok forintot fordított az ilyen célokra is. Igaz, hogy országépítő munkánk közben követtünk el hibákat és az ország poli­­kai és gazdasági vezetésében fennálló hibák is megyénkben is megmutatkoztak. A hibák írtái az új kormányprogram megjele­­ése • 'in " egészséges mederbe terelődött "zdií -n­íi elet ink. Megyénk néhány nagy és a bb k­iri üzeme eredményesen gyárt­a k­i.- s­iségleti cikkek tömkelegét. A ’.ezé az termelésben megnövekedett «t­t dolgozó párasatok szerepe, ter­nelé víz gyümölcsösöket, szőlőket te­­rít .■ a. .'erősödtek tsz-eink, újra világ-Vácot láttak megyénk híres mezőgazdasági exportterményei. Nem igaz tehát, hogy ötéves tervünk nem hozott teljes sikert, mert amint az előbbi pél­dák is igazolják, lerakta a szocializmus épí­tésének alapjait hazánkban, s megyénkben is. Új életünk építésének egész sor hőstörténete fűződik az elmúlt öt év majd minden m­o­­zan­afához. igazi, hősi énekként aranybet­űk­kel írjuk történelmünk lapjaira. Nem is ta­gadhatjuk: jó érzés ez a seregszemle utáni büszkeség, mert amit építettünk, az a miénk, megbecsüljük, szeretjük, hiszen megdolgoz­tunk érte. Van tehát okunk az újévi örömre, mulato­zásra, jókedélyre. A nagyság, biztonság és erőnk tudatában ünnepeljük, köszöntjük 1955-öt. Ez az erő, biztonságérzet, a jövőbe vetett törhetetlen hit és akarat vezet bennün­ket tovább a szocializmus építésének útjain. A két­arcú Janus-fej egyik arca hátra, a múltba, a másik pedig már előre, a jövőbe néz. Az évvégi számvetést készítő nagy család is a jövőre gondol. Mit ad, mit hoz az új esztendő, milyen lesz a jövő? S a tervezés­kor okul a múlt tapasztalataiból, hibáiból, felhasználja a jót, hogy annál biztosabban, eredményesebben, tapasztalatokkal gazda­godva indulhasson tovább előre. Mi hát a teendő, milyen tervekkel, elha­tározásokkal lássunk munkához az új év kü­szöbén? Ha mi is levonjuk a múlt tanulságait és megállapítjuk, hogy idáig a helyes utat jártuk, ebből természetesen következik a jövő feladata. Rákosi elvtárs az MDP III. kongresszusán tartott beszámolójában, már utalt arra, hogy az új, második ötéves ter­vünket csak 1953-ban kezdjük. A közbeeső egy év — vagyis a jelenlegi — a felkészülés, az erőgyűjtés esztendeje. A második ötéves terv hatalmas arányai, méretei — a szocializmus gazdasági alaptörvényeinek érvényesítése mellett — a szocializmust ékítik tovább ha­zánkban. Nagy szó, nagy tét, nagy terv ez, melynek megvalósításához feltétlenül szük­séges a jól kihasznált egyéves felkészülés, erő­­i­­eűjtés S a második ötéves terv sikere ■ ma is múlik, hogyan használjuk fel ezt az egy­éves időszakot. Ezt teszik az építőmunkások is egy-egy nagy építkezés kezdete előtt. Ásogatni, ter­vezgetni kezdik az épület alapjait, hordják a követ, téglát, készítik az állványokat stb. így készítjük most mi is mindannyian elő a „terv­­nélküli“ évben — de szigorú tervek alapján — az új tervidőszakot. Az előkészítés közben ám nemcsak az épületre, hanem magunkra is kell gondolnunk, arra, hogy továbbra is bőségesen ellássuk magunkat élelemmel, ru­házattal, s általában mindennel, amire szük­ségünk van. Az ipar többtermelése, a me­zőgazdaság fejlesztése tehát, a korm­ány jú­niusi programja, a KV októberi határozata mutatja a helyes irányt ezután is. Mi pedig az új esztendőben munkánkkal tovább akar­juk fejleszteni eddigi eredményeinket. Bányászaink, ipari munkásságunk, dolgozó parasztjaink jól tudják, milyen nehéz, de szép és megtisztelő feladat vár rájuk, örömmel vállalják, hisz maguknak dolgoznak, mun­káink gyümölcsét csakis ők, a dolgozók él­vezik. TVÏ egyénk bányaüzemeinek — melyek­­­ már kis kivétellel újra szépen tel­jesítik tervüket — továbbra is elsőrendű kö­telességük a terv naponkénti teljesítése. Ha­sonlóképpen ez a feladata erőművünknek is, hogy így együttesen biztosítani tudják ipari termelésünk nyersanyagát, hajtóerejét. Vasas üzemeink a takarékos anyaggazdálkodással, tervük teljesítésével segíthetik az ipart, a közlekedést. Időben tegyenek eleget export­­kötelezettségeinknek, segítsék a mezőgazda­ságot, gyártsanak közszükségleti cikkeket. Helyi ipari vállalataink, KTSZ-eink, s szám­talan más kisebb közszükségleti cikket ter­melő üzemeink továbbra is a lakosság, a vá­sárlók igényeinek kielégítését tartják hivatá­suknak. Mezőgazdaságunk számára a párt és a kormány december 19-i határozata, s a me­zőgazdaságfejlesztés hároméves terve szabja meg az utat. A föld terméshozamának növe­lése, a talaj termőerejének biztosítása, az állattenyésztés fejlesztése, a jó helyi politika kialakítása mind-mind az egész dolgozó nőni életszínvonalának emelését segíti elő. E fel­adatok megoldása közben egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk a termelékenység, a minőség, az önköltségcsökkentés és a munka­­fegyelem követelményeiről sem. Mi ad még ezenkívül nagy segítséget, lendítőerőt a mun­kához? A Rákosi Mátyás Művek dolgozói ver­­senymozgalmat indítottak hazánk fel­szabadítása 10. évfordulójának tiszteletére. A felhívás megjelenése után üzemeink egész sora csatlakozott e nagyszerű kezdeménye­zéshez, újra fellángolt a szocialista munka­­verseny lelk«* tüze t­z«nveink az élüzem. Igozaink pedig a sztahanovista címért kezd­tek nemes versengésbe. Náluk a gyön­­gyösi XII-es aknaüzemnél talált először vissz­hangra a felhívás, örömmel csatlakoztak, s hívták versenyre a megye összes üzemeit. A verseny időszakában, de azután is ál­landóan szükség van a dolgozó tömegek ak­tivitására, javaslataik, elgondolásaik meghall­gatására. Hegyeket képes megmozgatni a tö­megek ereje. Szükség van arra is, hogy párt­tagjaink „kommunisták az élre“ jelszóval újra szép tanújelét adják a kommunista pél­damutatásnak. Hiszen számtalan eset bizo­nyította be már, hogy ahol a kommunisták élenjárnak, példát mutatnak a termelésben, ott a dolgozó tömegek követik őket és ott nincs is különösebb hiba: üzemi, párt- és szakszervezeteink, műszaki vezetőink segít­sék e nagyarányú munkaverseny kibontako­zását, a többtermelést. Községeinkben a párt­­szervezetek segítő munkája mellett a taná­csok, s a helyi népfront bizottságok nyújt­hatnak hathatós segítséget dolgozó paraszt­ságunknak. Elmondhatjuk hát, hogy a felkészülés évében erős, szilárd, gazdasági alapokra állít­juk országunkat, népgazdaságunkat. Azt is megállapíthatjuk, hogy eh­hez minden magyar dolgozó, ipari munkás, dolgozó paraszt és az értelmiség együttes, lelkiismeretes, odaadó munkája szükséges. Ezt követeli meg ma tőlünk a nemzetközi helyzet is. Az imperia­lista háborús törekvésekre úgy tudunk csak igazán kellő választ adni, ha mindennapi or­szágépítő munkákkal erőssé, egységessé tes­­­szük magunkat, országunkat. Igaz, hogy egy-egy ember ereje és aka­rata még nem nagy dolog. De egy község, város, vagy megye dolgozóinak együttes ereje, közös összefogása csodákra, nagy tettekre képes. És most az új év kü­szöbén nagy tettek megvalósítása előtt ál­lunk, erre szólít fel bennünket pártunk és kormányunk és erre szólít mindenkit az em­berekben élő hazaszeretet, kötelességérzet és lelki­ismeret. Ezekkel a gondolatokkal lássunk munká­hoz az új esztendő első munkanapjától kezd­ve, s végig így dolgozzunk. Fáradozásaink akkor ismét bőven gyümölcsöző termést hoz­nak, s egy év elteltével ismét örömmel ta­pasztaljuk, hogy menny­i fejlődtünk, erősöd­tünk, mennyivel különbek vagyunk, mint teg­ nap voltunk Ismét vígan koccan majd az ünnepi pohár, ünnepeltük egyéves csatánk hőstetteit, szép eredményeinket. M ÚJ ÉV — ÚJ TERVEK Minden ember új, megvaló­sításra váró tervekkel tekin az új év elé. Ahány ember annyi elgondolás, annyi ter­vezgetés. Hadd mondják e terveiket most azok, kiknél tervében mindannyian szerep­lünk, kiknek terve mindany­­­ íryiunkat érdekel. I Pft.^SZÁNTÓ IMRE I ^­­tanár a Hazafias Népfront He­ves megyei Bizottságának el­nöke: „Az oktatásügyi miniszté­rium megbízásából kiadvány készítek, címe: „Helytörténet kutatások módszerei és ered­ményeinek felhasználása az oktató és nevelő munkában" Munkámban segítségemre van­nak a történelmi tanszék dol­gozói. Ezzel a kiadvánnyal az a célom, hogy vezérfonala adjak az általános iskolai pe­dagógusok kezébe, s széles körben felkeltsük az érdeklő­dést a helytörténeti kutatások iránt. Ez elősegíti a demokra­tikus hazafiság kifejlesztését s továbbmenőleg a szocialista hazafiság érzésének kialakítá­sát. Május 1-re el is készítem ezt a kiadványt. Most van lektorálás alatt egy új munkám, „Alsópáhok­ története“ című falu-monográ­fia. A Művelt Nép könyvkiadó ezt ebben az évben ki is adja. Ennek a műnek a kéziratát elküldtem Alsópáhokba. Érte­sülésem­ szerint a falu embe­rei nagyon megörültek neki, s sa­­..zat.­.c! föld Téli Estéken örömmel olvassák szülőfalu­juk történetét. Szeretném, ha egy másik művem is megje­lenne, melynek címe „A mun­kásmozgalom története Heves megyében a Horthy-fasizmus idején“. Ez a munka nagy se­gítséget nyújt majd a magyar párttörténet tanulmányozásá­ban a Heves megyei dolgozók­nak. Ez évben két cikket kí­vánok megjelentetni, az egyik: „A parasztság helyi jellegű megmozdulásai Heves megyé­ben a jacobinus mozgalom ide­jén". A másik: „Heves m­e­gye parasztságának megmoz­dulásai a XIX. század első fe­lében". Az 1955-ös­­ évben „nyomdakészre“ készítem el Asbóth János keszthelyi geor­­gikum tanár útleírásait a na­póleoni háborúk korából, mely eddig kéziratban hevert. Ez az útleírás egyik legértéke­sebb gazdasági forrásmű a jel­zett korról. Ennek feldolgozá­sával érzékeltetem a palléro­zott mezei gazdaság fejleszté­sét a napóleoni háborúk korá­ban. Mint a népfrontbizottság elnöke arra törekszem, hogy a helytört­éneti kutatásokat, a szülőföld megismerését mind szélesebb körben ismertessem és a megye osztályharcos küz­­delmeit bemutatva segítsem a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását. Boldog va­gyok, hogy népi demokráciánk minden lehetőséget megad ku­tatásaim további folytatására és elmélyítésére.1' KOCSMÁR JÁNOS [ tanács elnöke: „Az 1955-ös évben javítani akarjuk városunk vízellátását. A Szala-parti munkálatok már a vízvezetékhálózat bővítésé­nek első jelei. Ez évben váro­sunk külső részein másfél kilométerrel bővítjük a víz­vezetékhálózatot, s ugyancsak egy kilométerrel bővítjük a szennyvízcsatornahálózatot is. Ez évben szebbé és csinosabbá tesszük városunk utcáit, hogy az emberek ne csak tavasszal és nyáron gyönyörködhesse­nek városunk szépségében, hanem az őszi és téli hóna­pokban is. A városi tanács eltökélt szándéka, hogy az új esztendő­ben enyhít a súlyos lakás­­problémán. Több hivatalt ös­­­szeköltöztetünk, s az így fel­szabadult lakásokat az arra rászoruló családoknak adjuk. Az a véleményem, hogy in­kább a hivatalokban legyen nagyobb a zsúfoltság, mint­hogy rossz lakásokban és a fáskamrákban éljenek az em­berek.“ MUCSI SÁNDOR, / a yem­^­ nács ipari osztályának veze­tője: „Ebben az évben még na­gyobb gondot fordítunk a köz­szükségleti cikkek gyártésára. Éppen ezért január 1-én ös­­­szevonunk négy vállalatot: az Autójavító, az Általános Javító és a Finommechanikai Vállalatot, a Babakocsigyárral együtt. Az új vállalat gyer­mekkocsi részlegén több új­típusú gyermekkocsikat gyár­tunk. Négy új típusú sport­kocsi és a szíjrúgós m­élykocsi gyártását kezdjük meg. Az Egri Faipari Vállalatnál meg­kezdjük a festett hálószoba s konyhabútor gyártását. Úgy tervezzük, hogy az első ne­gyedévben 190 konyhabútort és 60 hálószobabútort gyár­tunk. Tervünkben szerepel, hogy a Patyolat Vállalatnak új épületet építünk, közel egymillió forintos költséggel. Az építkezést tavasszal, mi­helyt az idő engedi, azonnal megkezdjük — sok-sok házi­asszony munkáját akarjuk ez­zel is megkönnyíteni. Bélapát­falván nagyon jó minőségű agyagot bányásznak, melyet az ország különböző részére, így Hódmezővásárhelyre is szállítanak vagonos tételekben. Az a tervünk, hogy kerámiai üzemet létesítünk Bélapátfal­ván. Itt megvannak a lehető­ségek az új üzem létrehozá­sára, szakemberek is vannak ott helyben.“ SZABÓ JÓZSEF,­­ az Füre­? vállalat igazgatója: „Sok szép tervünk közül hadd említsek meg egy párat. Eger strandfürdőjét a nyári szezon idején az ország min­den tájáról felkeresik kirán­dulók, nyaralók. Az 1955-ös évben, hogy a zsúfoltságot megszüntessük, bővíteni kí­vánjuk a strandot. A 25x50 méteres medence építését már januárban megkezdjük, s a nyárra átadjuk. Még a téli hónapokban próbafúrásokat végeztünk a fürdő területén. Ezek a próbafúrások sikerrel biztatnak. Harmincnégy méter mélyről 35 fokos víz tört elő. Azt reméljük, hogy nagyobb mélységből még melegebb vi­zet kapunk. A fúrások folyta­tására ez évben 150 ezer forin­tot fordítunk. A gőzfürdőben is nagy a zsúfoltság, különö­sen a hét végén. Ennek elke­rülésére újból üzembe helyez­zük a volt József-fürdőt, ahol olcsóbban lehet majd tisztál­kodni. A József-fürdőben tíz zuhanyozó és hét 8x4 méteres melegvízű medence áll majd a lakosság rendelkezésére. Mind a strandfürdőt, mind a gőzfürdőt még szebbé és csinosabbá akarjuk tenni. A strandon a mélyített zuhanyo­zónál Kisfaludy-Stróbl Zsig­­mond alkotását, a születő Vé­nusz szobrát helyezzük el a für­dőidény­re." SZÖLLŐSI GYULA,­­ a He­ 1________________________A vas me­gyei tanács népművelési osz­­­t­’­a vezetője: „Az 1955-ös évben a népmű­velési munka fő irányvonala a második ötéves terv megfe­lelő előkészítése lesz. Igyek­szünk mindenben kielégíteni a lakosság egyre növekvő kul­turális igényeit. Megyénkben az új év folyamán 20 kultúr­­otthont tataroztatunk és az összes kultúrotthonokban ki­egészítjük a még hiányos fel­szereléseket. Azt hiszem, hogy Eger város lakossága nagy örömmel fogja üdvözölni a legkomolyabb műsoros rendez­vények megtartására is alkal­mas, nyárra felépülő új sza­badtéri színpadot. A színpadot már a tavasz folyamán el­kezdjük építeni, nagy részét társadalmi munkában és re­méljük, hogy az üzemek dol­gozói és a diákok lelkesen vesznek majd részt ebben a munkában. Az 1955-ös évben a­ terv sze­rint Egerben állandó színházi társulat alakul, mely Egert, Gyöngyöst és Hatvant látja el állandó műsorral, valamint felkeresi megyénk kisebb köz­ségeit is.“

Next