Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Szép tervet készített a káli tanács az 1955-ös évre Az 1955-ös év, amely mező­­gazdaságunk fejlesztésének második esztendeje, többet vár a falu népétől, mint az eddigi évek. S erről nem feledkeztek meg a káli tanácstagok, szép terveket készítettek. A dolgo­zó parasztok nagy részének nincs igája, ezért ősszel a gép­állomáshoz fordultak a szán­tás ügyében. De sokan az igá­val rendelkezők közül is elő­jegyeztették egy-kétholdas par­­cellájukat, mert a gépi erő jobb is, meg gyorsabb is, mint az állati erő, így tehát ősszel sok munkájuk volt a traktoris­táknak, alig győztek eleget tenni feladataiknak. Legtöb­ben becsülettel helytálltak, de akadtak olyanok is, akik fit­­­tyet hányva a rendre, azoknak szántottak, akiknél a jó borra­való kilátásban volt. Nem nézték, hogy van-e igája vagy nincs. A tanács most elhatá­rozta — s ezt a traktoristákkal is megbeszélte , hogy ta­vasszal a szegény gazdákról nem feledkeznek meg. S ahová a traktor nem juthat el, ott kölcsön igával művelik meg a földet, de parlagon vagy kései művelésre nem hagyják. Néhány napja a határban jártak a tanácstagok. Az őszi vetés szépen zöldes, jól is kelt, nem lehet rá panaszuk. De ezen a határszélen meggyőződ­hettek arról, hogy a gazdák­nak igazuk volt a gyűlésen, mert a mezei egér sok helyen nagy károkat okozott a vetés­ben. Nem elég az egérirtóra gondolni, hanem amit eddig elpusztított az egér, azt ta­vasszal pótolni kell. Több bú­zát vetni és jobb vetőmagot készíteni, hogy jó termés le­gyen és ne éreztessünk ke­nyérből hiányt. Vetőmagigény­lésért már eddig többen fel­keresték a tanácsot, mint a múlt évben, ezért a tavalyi kétszeresét rendelik meg. Egy év alatt érdekes tapasz­talattal gazdagodott Káli Mi­hály gazda, aki 70 négyszögöl burgonyáját kísérletképpen »,kedvére“ műtrágyázta. Maga is elcsodálkozott krumpliásás­kor, mert ez a kis terület nyolc mázsa termést hozott. El is dicsekedett vele nyomban az első termelési bizottsági ülé­­­sen — mivelhogy bizottsági tag is — ahol Káló Albin is hasonló eredményekről szá­molt be. Ma már a szomszédok is ismerik a „csodát“, és a for­rását is. De a kerekharaszti­­ Béke és a mezőtárkányi ter­­­melőszövetkezetekben tett lá­­togatás is meggyőzte a káli dolgozókat a műtrágya nélkü­lözhetetlenségéről. Szabó Má­tyás, amikor a termésátlagokat sorolták a tagok, csodálkozva bólogatott: nem is gondoltam, hogy ilyen erős legyen egy csoport. El is határozta, hogy tavaszra közel két mázsa mű­trágyát igényel. A tanácsnál az 1954-es esztendő műtrágya­­felhasználásának 300 százalé­kát rendelték meg, ne legyen tavasszal fennakadás. Kál község tanácsa, az egy év alatt sokat fejlődött állat­­állománnyal kapcsolatban is készített tervet. Minden segít­séget megadnak a további sza­porodáshoz. Azok a gazdák, akiknek tehenük van, múlt év­ben, s most is gyakran meg­állították a tanácselnököt még útközben is: a kísérletezés nem vált be, kifogásuk van a tehenek mesterséges megter­mékenyítése ellen, mert nagy részük meddő maradt, így sok­ ezer literrel kevesebb tej jut a tejcsarnokokba. És az sem kis dolog, hogy nekik is ke­vesebb lesz a jövedelmük. Ezen akarnak segíteni, de a tanács — igen helyesen — felhívta figyelmüket a segít­ség egyik módjára, az apaállat nevelésre, amelyért jó pénzt is fizetnek és a megfelelőbb apa­ellátást is elősegíthetik. Baromfiállománya jóval ke­vesebb van a községnek, mint amennyit a lehetőség megen­gedne. Nyáron a baromfivész megritkította számukat, s már a kései oltás sem sokat segí­tett. Ezért tervükben az is szerepel, hogy a különféle ál­latbetegségek elleni védeke­zésre már most felkészülnek és minden szükséges védőszert beszereznek, hogy bármikor idejében olthassanak. A növekvő szarvasmarha-, sertés- és lóállomány egész nyárra jó legelőt kíván. Ezzel kapcsolatban a Legeltetési Bi­zottság tagjai beszéltek javas­lataikról. Több­felé erdősávot létesítenek legelővédés céljá­ból és évenként egy-egy részt több mázsa műtrágyával javí­tanak, hogy kora tavasztól késő őszig dús legelő legyen. A fá­sítást már az elmúlt hónapok­ban meg is kezdték. A Hazafias Népfront-bizott­ság a termelési terveken kívül is igen sok értékes javaslatot tett, melynek nagy része a dol­gozók szavainak tolmácsolása volt. A község határában kö­rülbelül 1700 holdas homokos, alig használható föld van. Ezen köves utat építenek, amely a földművelőknek és a Dormánd, vagy szomszédos falvakba munkába járóknak, egyaránt könnyítést jelent. Ez évben jobban támogatják a házépí­tést is, hogy még többen épít­hessenek. Egyik megbeszélésen úgy döntöttek, hogy a jelen­legi vásárterületet felosztják házhelyeknek, vásártérnek pe­dig olyan földet jelölnek ki, melyet másra nem tudnak felhasználni. Sokáig sorolhatnánk még a káli tanács terveit, amelyek­ben szerepel a járdaépítés, a villanyhálózat bővítése, az er­dőtisztítás, kút rendbehozása, a mozi bővítése, vagy kultúrte­­vékenységben, az új kultúr­­csoportok megalakítása, zene­­karnagyobbítás, röplabdapálya létesítése és még sok-sok minden. De ezekről most nem beszélünk, helyette inkább pár hónap múlva felkeressük a községet, s írunk a villany mellett tanuló ifjúságról, az egészséges, s tiszta vizet adó kutakról, a kényelmes, jó szó­rakozást biztosító moziról és könyvtárról, vagy egy előadás­ról, ahol az új tánccsoport szép mozdulatait már a „nagy“ zenekar kíséri. S most gazdag, eredményes új esztendőt és terveik megvalósítását kívánva búcsúzunk: viszontlátásra. Propagandista és pártoktatásban részvevő elvtársaknak Több propagandista és hallgató azzal a kéréssel fordult a Párt­oktatók Házához, hogy a tanulás segítése érdekében közöljük a hallgatókkal, milyen szépirodal­mi könyvek olvasása segíti elő a tananyagok alaposabb megér­tését. A következő könyvek olvasá­sát és filmek látogatását java­soljuk a kongresszusi­­ anyagot tanuló elvtársaknak: „Népgazdaságunk fejlődése jelenlegi helyzete és feladatai’­ című témához javasoljuk: SZÉPIRODALOM: Veres Péter: Próbatétel. Urbán Ernő: Kemény dió. Szabó Pál: Új föld Katajev: Hajrá! Ketlinszkaja: Az ifjú város. Solohov: Új barázdát szánt az eke. FILMEK: Tűzkeresztség. Élet­jel. Simon Menyhért születése: A nagy hazafi. Vihar. Ezért kell a béke! December 25-én már kora délután feltűnő volt a nyüzs­gés-forgás a Dobó utcában. Gyermekek és felnőttek igye­keztek a Kisker. Vállalat klubhelyiségébe, ahol az óvo­dás gyermekek karácsony es­téjét tartották meg. Óvodás, iskolás gyermekek műsora változatos ös­ állításban pergett le előttünk. Szavala­tok, táncok, énekek és jelene­tek váltották egymást. A néző­tér egyik részét felnőttek, má­sik részét pedig gyermekek töltötték meg. A jól sikerült számokat ragyogó szemek nézték. Az est fénypontja a Télapó megjelenése volt, aki minden óvodást külön-külön megjutalmazott. A kisebbek gumijátékokat, a nagyobbak kürtöket és labdákat kaptak. A szülői munkaközösség tag­jai a műsor befejezése és az ajándékozás után átrendezték a helyiséget. Óvodások, isko­lások ültek az asztalok köré, s úgy mint otthon, vidáman, mosolyogva, boldogan beszél­őé­ve iszogatni kezdték a me­leg, tejszínhabos kakaót. Mindannyian boldogan néz­tük a gyermekeket. Nincs szebb a boldog gyermekarcnál, nincs nagyobb boldogság, mint ka­cagó, ragyogó, csillogó szemű gyermekek között lenni. Ezért kell a béke. Bógyi Kálmán Eger ttirőstiffi ítéletek 1954 november 18-i számunk­ban megírtuk, hogy a recski Kőbánya Vállalatnál Foltán Béla volt igazgatóval az élen sikkasztásokat, lopásokat kö­vettek el. A pétervásári járásbíróság mely szerint Foltán Béla volt igazgatót társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás, sik­kasztás és a vállalati anyag hűtlen kezelése, valamint a közellátás érdekét veszélyez­tető bűntett miatt két évi és 6 hónapi börtönre és egyes jogainak gyakorlásától 4 évi eltiltásra, Tóth Andrást volt személyzeti vezetőt 10, Szilva Lászlót 7, Lakatos Józsefet 6, Gyürki Ernőt pedig 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. * A füzesabonyi járásbíróság lopás bűntette miatt Jakab Fe­renc mezőszemerei lakost 3 évi ■ és 8 hónapi börtönbüntetésre­­ ítélte. »Legfőbb érték az em­b­ r4* Ez az elv, meg a jogos védekezés életünk vészé­rv­e ellen, indított bennünket arra, hogy két hónappal a „Népújságon“ keresztül forduljunk — mi a Türk Be utca lakói — az illetékesekhez: szüntessék meg azt a­­ ti­lan állapotot, hogy a rendkívüli keskeny utcánkban c­­­e­lekedjenek! Az eltelt két hónapban intézkedés nem történt, s­­da: sem kaptunk. Most újból szeretném az illetékesek figyelmét hiú, annál is inkább, mert az eltelt idő alatt nem javult, de jóval romlott a helyzet. A Tárkányi Béla utca talán Eger legkesk­nyebb utcája, de talán a legforgalmasabb is. Nem beszélve a itt lakókról ,hiszen magunkról a múltkor már beszéltünk ebben az utcában járnak a betegek kezelésre és táppénzéi meg általában azért, amiért az emberek az SZTK-ba szokít járni, lévén az SZTK bejárata ebben az utcában. Ezenkívül: a Tárkányi utcán keresztül menve, rövidítik útjukat azok az anyák, akik a Sztálin úti napköziotthonb vagy onnét hazatolják kicsinyeiket, mert ilyenformán keve­sebb lépcsőn kell kézben felvinni a gyermekkocsikat. Ezen az utcán keresztül járnak haza csapatostól délben meg este is az iskolás kisgyermekek, de a közép- és főiskolásé is. Déli időben mindennap 2—300 ember ezen az utcán keres­z­tülmenve jut el az Egri Csillag vendéglőbe, ahol tudvalévő­­ legnagyobb számú üzemétkeztetés folyik. És miután én most érvelni és bizonyítani szeretnék, hozzál­­eszem még a „véletlen“ embereket is, akik az előbbi kategó­­riákból kiesnek, s csak úgy „véletlenül“ járnak erre, hogy „véletlenül“ éppen itt laknak. Ennyit az emberek forgalmi létszámáról. Ehhez jön az a pár száz autó, amely a fent említett emberek, gyermekek éle­tét veszélyeztetik. Veszélyeztetik, mert ez az utca nem alka­l­­mas teherautó, de semmiféle autóközlekedésre. Számtalan ember fordult az utóbbi időben ezzel kapcso­latban hozzánk. S az áldatlan állapot megoldására javaslatok­kal is éltek. Ezeket én most az illetékesek elé tárom. Először: A hatóságok tiltsák meg a Tárkányi Béla utcában az autóközlekedést, s autók — a teherfuvar kocsijai is — közlekedjenek a S spka utcában. ■.c,ds: ír: a fenti javasl­­t gyakorlati megvalósítása leheti­­­n már mint a Klapka, utcában teljes hosszában való közlés .i. •>.‘,*7 ttiindli •• út felé kivezető útri ■ :­•:< ■. .. ne­ v . . .yoncuiu. Harmadév>r: —* ■ , . . . ? vobu: a leg­erösebb — helyez­zék vára­t ___ Vállalatot a város szé­lére, s talán ezzel több problémát is megoldanánk, nemcsak a Tárkányi Béla utca közlekedését. Ezt kéri sok száz dolgozó, melyet én ezúton tolmácsolok. KADAS GÉZA tanácstag, a Népköztársaság Kiváló Sportolója ik magyar újgássiUetés fő­­ megindulása Heves megyében H­eves megye 1944 november elejétől december 24-ig terjedő időszakban szabadult fel a dicső Vörös Hadsereg győzelmei nyomán a hitlerista megszállók és a magyar fasiz­mus kettős járma alól. Fel­színre törtek a dolgozó ma­gyar nép erői, s végbement hazánk demokratikus nemzeti újjászületése. Rövid cikkünk­ben ennek az újjászületésnek Heves megyei megindulásáról szeretnénk írni. Tíz év nem nagy idő egy or­szág életében, bármilyen óriási változást és fejlődést jelentett is népünk számára. E tíz év alatt felnőtt ifjúság azonban már csak hírből ismeri a szol­gaság, a megalázottság gyöt­relmeit, a munkanélküliség és az éhség csontkezét, a leg­elemibb emberi szabadság­­jogok durva sárbatiprását, a nemzeti elesettség és kiszol­gáltatottság arcpirító érzését. Ezért aztán hajlamos arra, hogy a jelen nehézségeit egye­dül és­­ kizárólag azokra a hi­bákra vezesse vissza, amelyek pártunk úttörő, hősies munká­jába az utolsó évek során bele­csúsztak. Mivel nem látja azt, hogy a feudális és kapitalista múlt átkos örökségeként, a fa­siszta háború rombolása után milyen csődtömeget kellett el­takarítanunk az útból, szem elől téveszti nem egy esetben a fejlődés hatalmas ütemét napjainkban és nem látja a nagyszerű jövőt. Látnunk kell azt, mint ra­bol bennünket évszázadokon ■ —­­­ríül a török, a német, mint szipolyozott bennünket az angol-amerikai nagytőke, s milyen szörnyű két világhábo­rú szenvedései zúdultak a magyar népre. E szenvedéste a múlt Heves megye dolgozó né­pére is terhes örökséget ha­gyott. Most, felszabadulásunk tizedik évfordulója idején, büszkén hasonlíthatjuk ös­­­sze helyzetünket az elnyoma­tás idejével. A munkanélküli­ség a Horthy-rendszer idején a megye mezőgazdaságában és iparában állandó és nagymé­retű volt. „Emberek lézenge­nek itt, — írja az Eger című újság 1930-ban, — falszürke arccal álldogálnak a fal mel­lett, vagy ülnek a lócákon, le­csüggedt kézzel, napok hos­­­szán néma szájjal. Már a ke­serűségre sem futja, mert a keserűséghez is erő kell, erő pedig nincs, mert kenyér nél­kül elgyengül a test és elfon­­­nyad a lélek. Itt vannak egész nap. Nem mernek hazamenni. Minek nézzék a gyerekek el­ijedt hallgatását­. a kivándorlási láz, a mene­külési vágy a nyomor elől a latifundiumok harapófogó­jában igen jelentős méreteket öltött megyénkben. Hisz 1932 decemberében a 140.000-es la­kosságú Heves megye dolgozói közül 30 900 körül járt azok­nak a száma, akik kenyér és kereset nélkül állottak, az el­helyezkedés minden reménye nélkül. Vádolták a Horthy­­rendszert az üres bölcsők, de vádolta a kulturális elmara­dottság is. Nyomor, évszázados elmaradottság, kulturálatlan­ság jellemezte a magyar falut. A német imperializmus és a magyarországi nagytőkés­nagybirtokos osztályok szövet­sége háborúba sodorta az or­szágot a Szovjetunió ellen. A német katonai megszállással az ország látszólagos függet­lensége is megszűnt, teljessé vált az ország kirablása, foko­zódott a politikai terror, fel­számolták a demokratikus szabadságjogok látszatát is. Deportálták a zsidó származá­­súakat, büntető táborokba vit­ték a nemzetiségi dolgozókat, internáló táborba hurcolták a demokratákat, a kommunistá­kat. A felszabadulás azonban megnyitotta az utat az ország demokratikus átalakítása előtt, megnyitotta a lehetősé­gét annak, hogy a legálissá vált kommunista párt élére álljon az országnak és a Szov­jetunió segítségére támaszkod­va vezesse az újjáépítést és megteremtse a szocialista Magyarországot. Mohács óta nem volt olyan súlyos helyzetben az or­szág, mint a fasiszta hordák kiseprése után. De a kommu­nista párt összefogta az ország minden életképes, demokra­tikus erejét és kiadta a jelszót. ..Lesz magyar újjászületés!“ És ahogy most is a párt jár az élen — széles népi-nemzeti egységfrontra támaszkodva — a jólétért, a boldog és békés jövendő megteremtéséért foly­tatott harcban, ugyanúgy az élen járt közvetlenül a felsza­badulás után is. A Magyar Kommunista Párt megalaku­lása után kiáltványt intézett az egri dolgozókhoz: „Magya­rok! Munkások! Elvtársak! A rabbilincsek lehullottak. Saját sorsunk felett magunk határoz­hatunk. Csak egy út van: végezni a kapitalizmus, a feudális reakció, a fasizmus kizsákmányoló politikájával. Egyedül a Magyar Kommunis­ta­ Párt hivatott arra, hogy a dolgozó parasztok, munkások és szellemi munkások demok­ratikus Magyarországát fel­építse.“ A Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végrehajtó bizottsága 1945 február 27-én emlékiratot nyújtott át Heves megye főispánjának: „A de­mokratikus élet megalapozásá­nak első és föltétlen meg­követelt kelléke az, hogy biztosítani tudjuk a magyar nép zömének, a magyar falu és városok lakóinak ellátását. Az ellátás kellő termeléséséhez haladéktalanul szükséges, hogy minden néven nevezendő me­zőgazdasági munka megindul­jon.” A mezőgazdasági munka első feltételének tekintette a párt az elhagyott területek megállapítását, vagyis azok­nak a mezőgazdasági célokat szolgáló földeknek a számba­vételét, amelyeknek gazdái el­menekültek, földjeiket elhagy­ták. A párt követelte, hogy ezekre a földekre haladéktala­nul gondnokokat nevezzenek ki, akik felelősek a mezőgaz­dasági munkákért. A­ Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végre­hajtó bizottsága szükségesnek látta 4—5 tagú bizottságoknak azonnali megszervezését, ame­lyek a megye községeit fel­keresnék, hogy a megfelelő felhívásokat megtegyék és ú­ munka megindítását kezdemé­nyezzék. Ezek a bizottságok voltak hivatva a gazdasági felügyelőkkel karöltve, megin­dítani azt a nagyszabású har­cot, amelyet a társadalomért, a nép, a tömegek ellátásáért, a kenyérért folytatni kellett a háborús pusztítások folytán tönkrement megyében. A párt szükségesnek látta a tiszántúli részekkel való kapcsolat haladéktalan felvé­telét. Ez az országrész még 1944 ősz elején került a felsza­badító Vörös Hadsereg kezé­re és valószínűnek látszott, hogy megyénk a tavaszi vető­mag hiányát onnan pótolni tud­ja. De a párt nem hanyagolta el a burgonya- és kukorica­vetőmag ügyét sem. Nagy szüksége mutatkozott annak, hogy Eger vidékét a legrövi­debb időn belül mind a mező­gazdasági termelés, mind pedig a kerti gazdaságok munkájára megszervezzék. Ezért a párt javasolta a főispánnak, hogy a kibocsátott kormányrendelet értelmében a város lakos­ságának néhány 100 négy­szögöl veteményes céljaira al­kalmas területet juttassanak. Amennyiben a mezőgazdasági munkára alkalmas falusi és városban lakó, földműveléssel foglalkozók száma kicsinek bizonyulna és a munkához nem lenne elégséges, a párt javasolta, hogy a város lakói is vegyenek részt a kenyér meg­teremtéséért folytatandó mun­kában. „Példát kell vennünk Szovjetoroszország népeiről — olvassuk a főispánnak át­nyújtott emlékiratban — ahol is az ukrán és fehérorosz terü­leteken a fasiszta hadsereg ál­tal porig égetett és teljesen megsemmisített, kiirtott falvak helyére a Vörös Hadsereg fel­szabadítása után visszatért orosz paraszt, ha kellett szer­szám és egyéb gép hiányában faekékkel, de ezen túlmenőleg is tíz körmével művelte meg a földet, mert tisztában volt az­zal, hogy mit jelent a tömegek éhen pusztulása.. A Magyar Kommunista Párt egri szervezetének végre­hajtó bizottsága így indította meg az újjászületést Heves megyében: „ ... hogy valóban ne csak szavakkal, hanem tet­tekben és munkával is teremt­sük meg a demokratikus, sza­bad és független, szebb Magyarországot“. Úgy gondol­juk, hogy nem­ demokráciánk tízéves, fényes eredményeit csak akkor mérhetjük fel reálisan Heves megyében is, ha felidézzük megyénk dolgo­zó népe évszázados elnyomá­sának, fizikai és szellemi gúas­­bakötésének emlékét, a fasisz­ta terror 25 évét, a második világháború szörnyű pusztítá­sait és demokratikus újjáépí­tésünk s felemelkedésünk hősies kezdeti lépéseit a kom­munista párt vezetésével. Ha visszatekintünk arra az útra, ahonnan elindultunk, akkor láthatjuk igazán fejlődésünk hatalmas ütemét napjainkban, csak így küzdhetjük le a szűk látókörre valló közönyösséget és szűk prakticizmust. A mi hazaszeretetünk optimista ha­zaszeretet, hisz nemzeti létünk soha nem látott magasa, nag­y­szerű jövőnk igézete tekint felénk. Szántó Imre főiskolai tanár, a Heves megyei Hazafias Nép­front Bizottság elnöke.

Next