Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-03 / 10. szám

Vila 6 proletárja/ egyesüljetek! NÉPUJSÁ­G AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM. 10. SZÁM. Ara 50 fillér 1955 FEBRUÁR 3. CSÜTÖRTÖK. A Tóth-brigád példáján Néhány nappal ezelőtt újabb dicsőséget, újabb győzelmet ünnepeltek Petőfibánya DISz-fiataljai. Az üzem legjobb DISz-brigádjának vezetője, Tóth Lajos, magas kitüntetésben részesült. Büszkén tűzte mellére a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést, a bri­gád húsz tagja pedig nem kisebb örömmel és büszke­séggel vette át a DISz Központi Vezetőségének dicsérő oklevelét. Mindannyiunk, az egész dolgozó nép hálájának, megbecsülésének tanújelei ezek a kitüntetések. Forró baráti kézfogással, meleg szavakkal mondunk köszö­netet a petőfibányai széncsaták legjobb ifjúsági bri­gádjának. Elismerésünket fejezzük ki, mert életünk majd minden pillanatában érezzük, hogy hősies mun­kájuk, a több szén, a meleg, a fény, mit jelent szá­munkra. Tóth Lajos brigádja követendő példaként áll nem­csak Petőfibánya, hanem megyénk minden DISz-fia­­talja előtt. Példamutató, kötelességtudó, a nép és a haza szeretetével áthatott diszisták, akik helytállásuk­kal, személyes példamutatásukkal, s ami ennél is több, munka­hőstettekkel szolgálják dolgozó népünk, szocia­lista építésünk ügyét- Az új típusú szocialista ifjúság legjobbjai ők, akik már megtanulták, mi a kötelességük, mit vár tőlük a haza. Nemcsak megtanulták, hanem gyakorlati munkájukkal is tanúságot tettek a szocialista ifjúság, a ciszisták leg­szebb erényeiről. Munkahelyük Petőfi-altáró XV-ös frontja, az a front, ahonnan régebben más brigád igyekezett minél előbb megszabadulni. Rossz a front, meddős, nem lehet eredményesen dolgozni, mondották. Tóth Lajosék helytálltak és ott dolgoznak a mai napig is. Tettekkel bizonyították be, hogy a siker nem csupán az objektív feltételeken, a külső körülményeken, hanem az embe­reken, az emberek akaratán, munkaszeretetén múlik. Négy hónapon át 130 százalékon felül teljesítették tervüket. Méltán jegyezték hát be nevüket a DISz-szervezet dicsőség könyvébe. Ha munkamódszereiket most nem is ismertetjük, de feltétlen szólnunk kell sikereik titkáról. A brigád húsz tagja már régóta egy­ütt dolgunk. Úgy ismerik egymást, mint saját testvérüket. Tudják egymás örö­mét, búját, baját, szinte még a gondolatát is. Ez a jó kollektív szellem, a testvéri, baráti egybeforrottság munkájuk sikerének legfőbb záloga- Odalent a fronton egymás keze alá dolgoznak, segítik egymást, s ami a legfontosabb, apjukként hallgatnak a brigád vezetője, Tóth Lajos szavára, minden utasítására. Tíz éves fejlődésünk, szocializmust építő jelenünk dolgos hétköznapjai nevelték a brigád minden tagját. Nevelőik voltak a párt és a DISz, az üzem műszaki ve­zetői, idősebb bányászai. Nevelő hatással van rájuk mindaz a nagyszerű létesítmény, amely néhány év alatt Pernyepusztából Petőfibányát alakított, s az a rend, amely belőlük boldog, szabad, megbecsült, szo­cializmust építő embereket faragott. Nem véletlen hát, hogy Tóth Lajos brigádja, a többi DISZ-brigád példaképe, élenjár a felszabadu­lási versenyben is. A 130 százalékot most is túlteljesí­tik, hogy április 4-re terven felül 150 tonna szénnel gyarapítsák a népgazdaságot. De nemcsak ez a törek­vésük. Megszívlelték a bányásztanácskozás tanulságait, s a felszabadulási versenyben úgy akarnak dolgozni, hogy minél több bányafát és robbanó­anyagot takarít­sanak meg. Hiszen tudják, hogy a népgazdaság fillér­jeivel és forintjaival való takarékosság is a feladat. Munkahelyük eléggé meddős, ami erősen rontja szén minőségét. A Tóth-brigád lelkiismeretes, becsüle­tes emberekből áll. Tudják, hogy a meddőből nem lesz szén, nem lesz kalória, s gondosan kiválogatják. Foga­­dalmukhöz híven négy százalékkal javítják a ligni minőségét. Ismerjük a brigád munkáját és becsületét­ ígére­titk teljesítésében egy pillanatig sem kételkedik senk Adott szavak valóra váltásának legfőbb biztosíték, hogy állandóan segíti és támogatja őket az altáró párt­és DISz-szervezete. A DISz-szervezet vezetőségében olyan fiatal technikusok és mérnökök dolgoznak, akik nem sajnálják a baráti támogatást Tóth Lajoséktól. A tröszt fiataljai a felszabadulási vesenyben 56­ tonna szén túltermelésére tettek ünnepélyes fogadal­mat. Nagy feladat ez, fokozott helytállást követel min­den brigádtól. Megköveteli, hogy a legjobbak Tó Lajosék példáját követve dolgozzanak a verseny mi­den munkanapján. Folytassák lelkesedéssel a brigá­dók párosversenyét, elevenítsék fel a termelés régi, s bevált mozgalmait, módszereit. A munkafegyelem­­ szintén a Tóth-brigád tagjainak példáját kövessék. I­ bizonyos, hogy április 4-én újabb győzelemsorozatot ünnepelhet a tröszt fiataljainak tábora Győzelmi ün­nepet, melynek hősei és győztesei a legjobb DISz-bri­­gádok lesznek. Már említettük, hogy a Tóth-brigád sikereinek tit­ka: összetartás a munkában és az életben, a jó kollek­tív szellem. Ez az erényük, jó tulajdonságuk vezeti majd őket céljaikhoz, amikor mindannyian elnyerhetik a sztahanovista címet. Szép és nemes ez az elhatározás­ Büszkén és várakozással tekintünk rátok Tóth-brigád tagjai és sok sikert kívánunk további munkátokhoz, Új medence épül az egri strandon, mely az idény megkezdésekor már a kö­zönség rendelkezésére áll. Morvai Gábor idős kubi­kos megelégedéssel gyújt pipára, jól halad a munka. Gyöngyös város üzemei április 4 méltó megünneplésére készüln­ek Felszabadulásunk tizedik év­fordulójának megünneplésére készül a falu, a város dolgozó népe. Nem múlik el nap, hogy e nagy esemény eszünkbe ne jutna, s az ígéretek, a válla­lások teljesítésének egy-egy nehezebb percében a cél erőt ne adna munkánkhoz. Lelkes vetélkedés, egymás eredmé­nyeinek túlszárnyalása jel­lemzi a Téglagyár karbantartó brigádjának mun­káját is. Még a felajánlások idején úgy határoztak, hogy a javításokat február 15-re be­fejezik, de úgy lehet, hogy öt nappal előbb végeznek. A téglagyári munkások egy része már a termeléshez, a téglagyártáshoz készíti elő a földet. Ezek a dolgozók meg­ígérték, hogy a tervezettnél 5 százalékkal több földet szed­nek le. A versenyben elsők között van Kiskő László bri­gádja 120—130 százalékos tel­jesítésével. A földelhordásnál Bartha János csoportja mutat példát 135 százalékkal. A kar­bantartók legjobbjai: Gábor Mihály, Szántó Sándor műve­zetők és Malmos István bri­gádvezető. Az utóbbi időben mindenki elismeréssel beszélt a Vágóhíd dolgozóiról. Megérdemelték az elismerést, hiszen a tervtelje­sítésben mindig példát mutat­tak és napi feladataikat nem egyszer többszörösen túlszár­nyalták. Januárban sok álla­tot kaptak levágásra, 21-én 380 százalék volt teljesítmé­nyük. Sertésvágási tervük ja­nuár végére elérte a 105 szá­zalékot. Náluk is visszhangra talált a felszabadulási ver­seny. Munkában, társai segíté­sében egyaránt példaként áll­hatnak a többiek előtt a vágó­hídon dolgozó Kerek Ottó és Hagymási György vágólegé­nyek, akiknél gyakori a 150 százalék. Eperjesi József vágó­hídvezető és Lesznyik József művezető a minőségre vi­gyáznak, irányítják a munkát. A vágóhíd dolgozóinak mun­kája igen felelősségteljes, hi­szen ők látják el húsáruval a hevesi, a gyöngyösi és a hat­vani járást, Petőfibánya dol­gozóit, az egész Mátrát és az Erőművet. A versenyben eddig elért eredmények a húsfeldolgozó üzemben Kerti László, Füleki László, Csesznek Bertalan kolbász- és szalámikészítők­nek is becsületükre válik. A feldolgozási részleg a veszte­ségnél ígért 2 százalékos csökkentést a sertésbőr lefej­tésnél, a 0,5 százalékot a zsír­­olvasztásnál és vágásnál máris betartja. A termelésben ritkán tapasz­talható olyan lendület mint napjainkban a MÁV Kitérőgyártó­i zrmi Vállalat dolgozóinál. Mindenki az ex­portterv teljesítésén szorgos­kodik. Fáradozásuk nem ma­radt eredménytelen eddig sem, hiszen sikerült a 100 százalé­kot elérni és exportáruikat az átvevők elsőosztályúnak nyil­vánították. Havi tervüket 108 százalékra teljesítették. Az ön­költség csökkentésében is ér­tek el eredményt a gyalusok vidrakés fogyasztásával. Vállal­ták, hogy a 12 kés helyett hét késsel gyalulnak meg egy mangánacél-öntvényt. J­anuár­­ban már a gyaluláshoz hat kés is elegendőnek bizonyult. Kiváló munkát végeznek Tóth Gábor, Tóth János és Tóth László mangángyalusok, szerszámtakarékosságban Nagy József és Katona Jenő marós mutat példát. Vámos Bélát és Dékán Józsefet, mint a legjobb marósokat ismerik társai. A Beloiannisz brigád 160 száza­lékot ért el. Az exportkitérők szerelésénél pedig Tóth László végez igen jó munkát. A VII. -es akna már január 28-án befejezte havi tervét. A terv befejezése napján 126.1 tóáraí estött.í vl. Az elővárosi csapatok között Csiba Ferenc 23-as csapata jár a versenyben élen 172 száza­lékkal, de igen jól dolgozik Kotrócz Barna csapata is, ame­lyik 154 százalékot ért el. Pél­dát mutatnak a DISZ-brigádok is, különösen a 13-as DISZ- fronton Kovács Béla csapata, a 15-ösön Szarka István brigád­ja. A felszabadulás tiszteletére indított versenyben javult a bánya faanyagellátása és a termelés is kisebb zökkenőktől eltekintve jól halad. Tíz pincészet és három üzem­egység versenyezik a Körforgalmi Vállalatnál A felszabadulás tiszteletére a begyűjtési terv teljesítését ígérték. Vállalásukban az első negyedévre eső begyűjtés 106 százalékos teljesítése szerepel. Eddig már január végén 56,8 százaléknál tartottak. A gyön­gyösi I-es pincészet pedig már teljesítette havi tervét. A bor forgalmi dolgozói a felvá­sárlási átlagárnál egy százalé­kos megtakarítást vállaltak, ez 50 562 forintot jelent, ön­költségcsökkentésük pedig a vállalásban 40 000 forintnyi ér­ték. Az önköltségcsökkentés­hez nagyban hozzájárul a kar­bantartóknál dolgozó Zavarka Alajos esztergályos jó munká­ja és 127 százalékos eredmé­nye. Bágyi Ferenc a legjobb borszűrők egyike. A vállalat­nál még igen jó munkát végez a gyöngyösi I-es számú pince préselő brigádja. A Vas- és Fémipari Vállalat január havi átlaga 126 száza­lék volt. Jól dolgoztak az ön­tödében, ahol 148, a rézműve­seknél, ahol 144, és a forgácso­lóknál, ahol 98,2 százalékot ér­tek el. Ahogy ígérték, úgy csökkentették a selejtet — há­rom százalékkal. A műhelyek­ben kedvezőbb feltételeket te­remtettek a munsanoz, a ,,Nép­újság brigádja” jelentése óta Ma már ablaküveg van min­denütt, a gépeknél védőrá­csok, fűtött helyiség és min­denki munkaruhát kap. Az üzem dolgozói vállalá­sukban fontosnak tartották az önköltség csökkentését. Ezért a villanytelep átalakításánál a törött téglák bedolgozása 100 ezer forintot jelent. Ennek fe­lét már be is dolgozták. Az épület betonaljazatába cement helyett szintén törött téglát használtak, ezáltal is sok pénzt takarítottak meg. Az üzemben közszükségleti cikkeket is készítenek. Eddig elkészült 100 kénporozó, hul­ladékanyagból 40 lábrács. Az öntödében jó munkájával tűnt fel Pethes József, Grizner István, a rézüzemben Debrei Imre, Balogh Gyula és Lukács Károly. A forgácsolóknál pe­dig Kisa István esztergályos. A közeljövőben az öntödé­ben még egy kemencét állíta­nak be, ezzel is a felszabadu­lási verseny alatt a munka za­vartalanságát akarják bizto­sítani, így, ha az egyik ke­mence elromlik, a másik dol­gozhat. A Szerszám- és Készülékgyár dolgozói felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére vállal­ták, hogy első negyedéves ter­vüket határidő előtt fejezik be. Ebben az időszakban főleg traktor pótalkatrészek gyártá­sával járulnak hozzá a mező­­gazdaság megsegítéséhez. A napokban az üzem vezetősége, párt- és szakszervezete öröm­mel jelentette, hogy a fizikai és műszaki dolgozók a válla­lat január havi tervét 28-án délelőtt 10 órakor befejezték. Vállalták, hogy 50 traktor főjavításához szükséges pót­­alkatrészt gyártanak. Ígéretet tettek arra is, hogy a negyed­év hátralévő hónapjainak ter­vét is határidő előtt pontosan teljesítik.

Next