Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-03 / 18. szám

V­Ás PROLETÁRJA! EGYESÜ­­ETBE* NÉP UJ­SÁ­G IX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM. 1955 MÁRCIUS 3. CSÜTÖRTÖK Éljen a soha el nem múló magyar-szovjet barátság !írta: MS­it in­er János, 3ÉSZT megyei titkár­ ­ 7"­annak az életben, a történelemben­­ olyan élmények és események, ame­lyeket semmiféle más élmény nem homá­­lyosíthat el. Vannak napok, amelyekre bol­dog örömmel emlékezünk és amelyeket so­hasem felejtünk el. Ilyenek a Magyar— Szovjet Barátsági Hónap napjai is. A Ma­gyar—Szovjet Barátsági Hónapok a Szov­jetunió népei és a magyar nép barátságá­nak egyre erősebb gyökereit fakasztják. Az idei Barátsági Hónapnak az eddigieknél is nagyobb jelentősége lesz, nemcsak azért, mert az idei Barátsági Hónap egybeesik hazánk felszabadulásának 10. éves évfor­dulójával, hanem azért is, mert hazánkban az elmúlt hónapokban a párt által vezetett Hazafias Népfront zászlaja alá sorakozott fel szinte egy emberként az egész magyar nemzet. Tudtára adva ezzel az egész vi­lágnak, hogy egyetért és támogatja a párt helyes politikáját, hogy egy emberként sorakozik fel a Szovjetunió által vezetett béketáborhoz és el van szánva arra, hogy a Szovjetunió oldalán megvédje és to­vábbfejlessze az eddig elért eredményeket. Ezért az idei Barátsági Hónap messze túlnő a termelési, tudományos és kul­turális tapasztalatok átadásán. Az idei Ba­rátsági Hónap fontos politikai esemény lesz; egységes állásfoglalás a párt politi­kája mellett, felszabadítónk, a Szovjetunió mellett, amely megnyitotta a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és az értelmiség előtt a politikai, gazdasági és kulturális felemelkedés útját. Egy nap választ el ben­nünket március 4-től, a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap kezdetétől, amelyet né­pünk a szovjet népekkel együtt minden év­ben megünnepel, amely minden évben to­vább gazdagítja népünket, a szocialista termelést, a szovjet tudomány, irodalom és művészet vívmányaival. Tovább szilárdítja és bensőségesebbé teszi a magyar nép for­ró szeretetét az idősebb testvér, a szovjet nép iránt és fordítva. A magyar és a szovjet nép barátsága évtizedes múltra tekinthet vissza. Nem 1945-ben kezdődött, a felszabadítás­sal, a felszabadulásunk csak tovább széle­sítette az Októberi Szocialista Forradalom­ban már kialakult testvéri barátság alap­jait, amely a Horthy-fasizmus sötét évei­ben is mélyen élt a magyar dolgozók szívé­ben. Az elmúlt 10 év alatt a Szovjetunió baráti támogatásával mélyreható társadal­mi, gazdasági, politikai és kulturális át­alakuláson ment át hazánk. A valamikor kis, lebecsült országból a magyar nép te­kintélyes hazája lett és ugyanúgy, mint 1848-ban, ott halad az élenjáró nemzetek, a szabadság zászlaját magasra tartó népek sorában. Gyökeresen szakított mindazzal, ami nemzetünk múltjában rossz, gyűlöle­tes volt és megteremtette a dolgozó nép tekintélyes államát. Magyarország a Szov­jetunió barátsága révén a világ haladó népeink első soraiba került és a párt ve­zetésével, a Szovjetunió népének önzetlen politikai, anyagi és kulturális támogatásá­val, dolgozó népünk alkotó erejére támasz­kodva sikeresen építi a még szebb, a még boldogabb jövőt, a szocializmust. Szovjetunióhoz fűződő testvéri kap­csolatunk, népeink közötti barátság kimeríthetetlen forrás, amely országunk gazdasági és kulturális fejlődését rohamo­san viszi előre. A Szovjetunió mérhetetlen, önzetlen segítsége, kimeríthetetlen tapasz­talatainak alkotó felhasználása és dolgozó­ink munka­ lelkesedése az elmúlt 10 esz­tendő során megváltoztatta egész nép­gazdaságunk arculatát. Az egykor elmaradt agráripari országból fejlett iparral rendel­kező ipari agrár­ország lettünk. Megváltozott Heves megye gazdasági arculata is. Az egykori földesúri és egy­házi birtokokon modern ipari üzemek és modern technikai felszereléssel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek létesültek. Az elmúlt Barátsági Hónapok során a szov­jet ipari dolgozóktól, Sztálin-díjas tudó­soktól és sztahanovistáktól kaptak felbe­csülhetetlen értékű segítséget dolgozóink. Bargyin akadémikus, Zsuravljev öntő, Amaszov olvasztár tapasztalatai nyomán­­ olcsóbbá és termékenyebbé tették a vas­acéliparunkat, Valhovszkája, Dubjága a szövőiparban nyújtott támogatást. Felmér­hetetlen az a segítség, amit a mezőgazda­­sági és kulturális szerveink kaptak. Tavaly Heves megyében járt Guzanov kolhoz­­elnök elvtárs ellátogatott a felnémeti ter­melőszövetkezetbe. Hasznos tanácsokat adott a gazdaság fejlesztésére, különös tekintettel az állatállomány fejlesztéséhez, az állatok helyes takarmányozásához, a tejhozam növeléséhez. Ugyanakkor nagyra értékelte a felnémeti Petőfi TSZ dolgozó parasztjainak eredményeit. Úgy nyilatko­zott, hogy a szövetkezetben sok olyat lá­tott, amiből tanulni lehet és hazam­enve hasznosítani is fogja az itt tanultakat. E­mellett természetesen elmondotta, hogy a szövetkezetben viszont sok olyan van, amin feltétlenül változtatni kell, ha azt akarják, hogy a szövetkezet gazdasága to­vább fejlődjön. Egerben járt Nyeprincev Sztálin-díjas festőművész, dicséretével, az adott tanácsokkal és bírálatával segítette az egri képzőművészek munkáját, s G­yöngyösön Sesztjuk elvtárs adott hasznos tanácsokat a kultúrházak munkájához. Oszipova, Goncsarov elvtár­sak a Pedagógiai Főiskolát látogatták meg. Régen sok keserűséggel teli szó hangzott el, hogy egyedül vagyunk, hogy a magyar nép testvéritlen nép, hogy kultúránk nagyszerű értékei alig jutnak el határain­kon kívül Az elmúlt 19 év alatt ez alap­vetően megváltozott. A régi és új irodal­munkat, művészetünket, a szovjet embe­rek nagyra becsülik. Petőfi verseit a 200 milliós Szovjetunió népe ismeri, mert a Szovjetunióban élő, szinte minden nemzet nyelvére lefordították. Sokra becsülik képzőművészetünk klasszikusait és az új műveket, a filmművészetünk alkotásai. A szovjet és a magyar emberek közötti vi­szony kölcsönös, kétoldalú viszony. A szov­jet emberek nemcsak tanítani jönnek hoz­zánk, hanem tanulnak is a magyar néptől. Nagyra értékelik a magyar tudomány nagy és kiemelkedő alkotásait. Ezért, ha vis­­­szatekintünk az évenként megrendezett Barátsági Hónapokra, látjuk és tapasztal­juk, hogy a szovjet és a magyar nép kö­zötti tapasztalatcserék anyagi erővé válnak mind hazánkban, mind a Szovjetunióban. Olyan kapcsolatok ezek, amelyek csak a szocialista államok között állhatnak fenn, ahol az a törvény uralkodik, hogy az erő­sebb ország tanítja, segíti, védelmezi a kisebbet, kevésbé fejlett országot, ugyan­akkor éberen őrzi és legmesszebbmenően tiszteletben tartja, megszilárdítja a kisebb ország önállóságát, nemzeti függetlenségét. l­­­éteznek ma még a nemzetek között ezzel merőben ellentétes kapcsola­tok, kapitalista országok, a gyarmatok kö­zött. Az amerikai imperializmus most nem csak a népek nemzetközi kizsákmányolója és leigázója, hanem olyan erő, amely bom­lasztja a többi kapitalista államok gazdasá­gát, szétrombolja a kapitalista országok között, a történelem folyamán kialakult sokoldalú gazdasági kapcsolatokat. S ezek­kel az országokkal egyoldalú kapcsolatot teremt, olyan kapcsolatot, amely feltétle­nül biztosítja az amerikai bankároknak a legmagasabb profitot. Amerika tönkre­teszi csatlósainak iparát, megfosztja nyers­anyagaitól és ugyanakkor háborús gazdál­kodásra kényszeríti. A magyar nép ismeri ezeket a kapcsolatokat, hiszen tíz évvel ezelőtt drága árat fizetett a német milita­­rizmusnak az ilyen kapcsolatokért. Éppen ezért soha többé nem akarja ezeket a nem­zetközi kapcsolatokat. Bennünket, magyar dolgozókat örökre összefűz a világbéke legnagyobb védelmezőjével, a Szovjet­unióval való megbonthatatlan barátság, amely népünk boldog, békés életének és további felemelkedésének legfőbb záloga. A mai nemzetközi helyzetben, amikor a béke erőinek sikereitől felbőszült amerikai imperialisták a német militariz­­mus újjáélesztésén, a harmadik világhá­ború kirobbantásán fáradoznak, még szo­rosabbra kell fűzni a magyar és szovjet nép barátságát. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén a párt és a szovjet kor­mány vezetőinek elhangzott beszédei, nyi­latkozatai és az Amerikai Egyesült Álla­mok újságíróinak adott válaszai, Molotov elvtársnak a nemzetközi helyzetről tartott beszámolója felvértezik a dolgozó tömege­ket a világpolitikai helyzet fontos ismere­teivel. Megszilárdítja bennünk a hitet, hogy a béke erői ma már legyőzhetetle­­nek. Ugyanekkor megnöveli éberségüket és elszántságukat, új harci kedvet önt a szocializmusért és a békéért küzdő magyar népbe is, világossá teszi az összefüggést az építő munkában való helytállás és a béke védelme között. Megmutatja, hogy a Szov­jetunió, a béketábor vezetője hatalmas és erős, hogy teljes erejével az emberiség békéjéért és felemelkedéséért harcol JT­orró szeretettel üdvözöljük a h­zánkba érkező szovjet delegáció tag­jait, szeretett barátainkat. Meggyőződé­sünk, hogy dolgozó népünk a terme munkában való fokozottabb helytálláss; kifejezésre juttatja a szovjet embert iránti háláját és szeretetét. Ez a Barátság Hónap, mely március 4-én kezdődik , április 4-vel, hazánk felszabadításána 10 éves évfordulójával ér véget, ková­csolja még szilárdabbá a magyar és a szov­jet nép közötti elszakíthatatlan barátságot Gluscsenko Sztálin-díjas akadémikus, amikor az el­múlt évben itt járt hazánk­ban, ellátogatott a mátra­­szentlászlói fagykísérleti ál­lomásra, hogy a kompolti kísérleti gazdaság telepén behatóan tanulmányozza mezőgazdasági kutató mun­kánk eredményeit Értékes szaktanácsaival felbecsül­hetetlen segítséget nyújtott. A megyeszékhely dolgozó népe állította ezt a szobrot a város legszebb parkjában hálája jeléül a szovjet hősöknek, a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság gondolata jegyében Nyeprincev Sztálin-díjas fes­tőművészt mélyen szívük­be zárták az egriek az el­elmúlt évi látogatásakor. Meglátogatta a helybeli kép­zőművészeket is, sokat segí­tett tanácsaival, érthető te­hát, hogy forró szívvel, s há­lás köszönettel búcsúztatták az ősi város falai között a tá­voli szovjet honba vissza­utazó híres szovjet művészt. Goncsarov elvtárs, az elmúlt évben nálunk járt szovjet delegáció tagja, a parádi úttö­rő táborban a fiatalok között.

Next