Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-02 / 44. szám

A » , Vilag proletárjai egyesüljetek! NE P UJ SA­G AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX ÉVFOLYAM, 44. SZÁM. Ára 50 fillér 1955 JÚNIUS ?.. CSÜTÖRTÖK A vas- és gépipari munk­anormákról A szocialista bérezés alap­­elve: mindenki a vég­zett munka mennyisége és minősége szerint részesül a fo­gyasztásra szánt társadalmi javakból. A munkásoknál a végzett munka mennyiségét és minőségét legjobban a munka­­normákkal és a jól megállapí­tott alapbérekkel lehet kife­­jezni, így a munkanormák ké­pezik az alapját a legkövetke­zetesebb szocialista bérrend­szer, a darabbérrendszer meg­valósításának. Fontos a munkanormák sze­repe a szocialista versenyben is. A helyesen megállapított normák teljesítésére, illetve túlteljesítésére tesznek válla­lást az üzemek dolgozói. A verseny értékelését is a mun­kanormák alapján végezzük­­— a normák teljesítésével mérjük az egyes dolgozók eredményeit. A helyesen megállapított normák ösztönzik a dolgozókat a jobb eredmények elérésére, újításokra, ésszerűsítésekre, a gyártás technológiájának töké­letesítésére. Azok a munka­­normák hasznosak tehát, ame­lyek ösztönzően hatnak a tech­nika fejlődésére és ezen ke­resztül elősegítik a termelé­kenység emelését, a termelés növelését, az önköltség csök­kentését. Az elavult normák nem tölthetik be ezt az ösz­tönző szerepet, mert túlhala­dott technikára épülnek. Az elavult normák­ éppen ezért fékezik a munka termelékeny­ségének növelését — és ezál­tal a­­ t­ársadalom­ f­ej­l­edé­sé­t. A legutóbbi normarendek alatt­­ gyorsan fejlődött a vas­iparban, különösen a gépipar­ban a technika, a gyártás technológiája. Az elmúlt évek folyamán több mint két­milliárd forintot­­ fordítottunk a gépiparban korszerű gépek­re, készülékekre, szerszámok­ra, fejlesztettük a gyártás tech­nikáját, nem is beszélve a sok tízezer újításról, ésszerű­sítésről, kiváló munkamód­szerről, amelyek üzemeinkben meghonosodtak, ugyanakkor a normák és prémiumfeltételek nem igazodtak az új adottsá­gokhoz és így fellazultak. A normák fellazulásához ve­zetett másrészt az ipar szere­pét lebecsülő, megalkuvó, op­portunista nézetek terjedése. Mindezek hatására alakult ki iparunkban, különösen a vas­iparban a bér- és normafegye­lem terén az a tarthatatlan helyzet, amely­ akadályozza gazdasági életün­k egészséges továbbfejlődését, a termelé­kenység növelését. A dolgozók életszínvonalát viszont csak úgy lehet tartósan javítani, ha a munka termelékenysége állandóan növekszik és az ön­költség rendszeresen csökken. A norma- és bérfegyelem, a normák lazulásának mértékét jól szemlélteti egy-két szám­adat. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumhoz tartozó üzemek­ben az elmúlt évben csaknem négy százalékkal csökkent a munka termelékenysége, ezzel szemben majdnem tíz száza­lékkal növekedett a dolgozók átlagos keresete. A munkabé­rek és a termelékenység vál­tozása között tehát mintegy 14 százalékos az eltérés. A Gyöngyösi MÁV Váltó- és Ki­térőgyártó Vállalatnál egy-egy dolgozó átlagteljesítménye igen magas volt, de az üzem gyakran mégsem teljesítette a tervét. Minden józan­­­ gondol­kodású ember belátja, hogy ezen az úton nem mehetünk tovább, hogy ez nem előre, ha­nem visszafelé vezet. A laza normákkal szerzett " magas kereset egyik­ já­­sik dolgozónak pillanatnyilag előnyös. De a dolgozók több­ségének, az egész társadalom­nak mérhetetlen károkat okoz, ha megfelelő ellenérték nélkül fizetünk ki indokolatlanul ma­gasabb béreket. Elképzelhető-e olyan háztartás, ahol a házi­asszony többet akar kivenni az éléskamrából, mint amen­­­nyit beszerzett? Nyilvánvaló, hogy így még a legdúsabban ellátott éléskamra is előbb­­utóbb kiürül. S ha ez így van egy család háztartásában, ho­gyan lehetne másképp nép­gazdaságunkban? Ha ezt nem látnánk be és többet akarnánk elosztani, mint amennyit meg­termelünk — önmagunk alatt fűrészelnénk a fát. Súlyos hi­ba volt már eddig is, hogy az életszínvonalat a közelmúlt­ban az állami tartalékokból, a beruházásokra szánt össze­gekből emeltük. A cél tehát az, hogy helyreállítsuk az egészséges arányt a munka­termelékenység és a kifizetett bérek között. Ez az arány pe­dig akkor áll helyre, ha a ter­melékenység gyorsabban emel­kedik, mint a munkabérek. Abban, hogy ilyen lazaságok kialakulhattak és hogy ezeket az üzemek többségében meg­tűrték, nagy szerepe van a párt politikája elferdítésének, a jobboldali elhajlásnak. A jobboldali elhajlásnak számos megnyilvánulása van. A többi között az, hogy a gyár­tásban, a munkafolyamatok­ban bekövetkezett műszaki szervezési változásokat a nor­mák megállapításánál nem vették figyelembe holott a Minisztertanács 1952 ben ha­­....ozatot hozott t­rt . E­u -i rendelkezést azonban az üze­m­ek gazdaági, műszaki veze­tői és sok esetben a szakszer­vezeti funkcionáriusok is libe­rálisan kezelték, így a normák elavultak, nem tartottak lé­pést a fejlődéssel. Ezért, ahe­lyett, hogy újabb erőfeszítések­re mozgósítanák a dolgozókat, a termelés fékjeivé válnak, gá­tolják a munka termelékeny­ségének továbbfejlődését. Elem kisebb szerepe van a ■­­­ ' normák fellazulásában annak a gyakorlatnak, amely az életszínvonal emelését úgy­nevezett „helyi módszerekkel” akarta megvalósítani. Egyes üzemekben olyan nézetek kap­tak lábra, hogy egy-egy mun­­káscsoportnak „törvénysze­rűen” el kell érnie a 170—180 százalékos teljesítményt. A normákat tehát úgy határoz­ták meg, hogy minden különö­sebb erőfeszítés nélkül ilyen százalékkal dolgozzanak a mű­helyben. Számos üzemben az is szo­kássá vált, hogy az új munkák normáit már eleve úgy szab­ták meg, hogy az első napok­ban is olyan teljesítményt ér­jenek el vele, amennyi a mű­hely, vagy üzemrész átlagos teljesítményszázaléka a már begyakorolt munkáknál, így természetesen a munkásoknak nem érdekük, hogy új eljárá­sok kidolgozásán, ésszerűsíté­seken törjék­ a fejüket, hiszen a megszokott kereseteket könnyűszerrel, minden külö­nösebb szellemi megerőltetés nélkül is elérhetik. A liberalizmusnak, a nor­mák fellazításának az lett a következménye, hogy a bérezésben aránytalanságok keletkeztek. Azonos munkát végző dolgozóknak különböző üzemekben más az órakerese­te. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet sérti a szocialista bére­zés egyik alapelvét, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. De felrúgjuk azt az elvet is, hogy szakképzettebb, igénye­sebb, nehezebb munkáért több bér jár. A laza normahelyzetből fa­kadó aránytalanságok sértik a magasabb szakképzettségű, jó munkát végző dolgozók igaz­ságérzetét. Ugyanakkor a laza normából fakadó aránytalan­ságok szinte csábítják a ke­véssé öntudatos dolgozókat munkahelyük elhagyására, hi­szen nem nehéz üzemet talál­ni, ahol könnyebben kereshe­tik meg a pénzüket. Az utóbbi időben hatalmas méreteket öltő munkaerővándorlásnak egyik oka éppen a bérezésben kialakult aránytalanság. A laza norma- és bérhelyzet szinte melegágya a fegyelme­zetlenségnek. A laza normák miatt egye­sek indokolatlanul magas bé­rekhez jutnak, tehát olyan ke­resethez, amely mögött nincs megfelelő termelés. A jogtala­nul felvett bérek pénzt von­nak el a népgazdaságtól. Emiatt kevesebbet fordítha­tunk az üzemi berendezések korszerűsítésére, új gépekre, az ipar, a mezőgazdaság fej­lesztésére, közszükségleti cik­kek gyártására. Ez viszont kárt okoz az egész társadalomnak, hiszen gátolja az életszínvonal emelését és a technika fejlesz­tését. A vas- és gépipari normák­­ területén tehát végre rendet kell teremteni. Óriási szerep és felelősség hárul eb­ben a pártszervezetekre, az üzemi bizottságokra. Köteles­ségük, hogy öntudatosan, ha­tározottan állást foglaljanak a munkásosztály érdekeit szol­gáló intézkedések­­ mellett és segítsék azok végrehajtását. dolgozásnak­, miért törvé e­ysze­rű velejárója a fejlődésnek a normák elavulása, miért válik időnként szükségessé rendezé­sük. Szavaik akkor lesznek meggyőzőek, ha mindezt nem általánosságban fejtegetik, ha­nem helyi példákkal bizonyít­ják. Számíthatnak ar­ra is, hogy az ellenség igyekszik a dolgozók kevésbé öntudatos rétegeit befolyásolni. Ezt az aknamunkát az öntudatos dol­gozókra támaszkodva akadá­lyozzák meg és már a kezdet kezdetén határozottan utasít­sanak vissza minden ilyen próbálkozást. Szakszervezeti aktivistáink egy pillanatig se feledkezze­nek meg a verseny szervezé­séről. Ellenőrizzék, hogy a dolgozóknak rendelkezésükre áll-e az anyag, a szerszám, a rajz és a munkalap. Követel­jék meg a műszaki vezetőktől a munka jobb megszervezését. Fontos feladatuk a munka­módszerátadás, a patronálás megszervezése is. Járjanak az élen a kommunisták, a szak­­szervezeti aktivisták az új technika alkalmazásában, a jó munkamódszerek átvételében. Eredményeikkel a gyakorlat­ban bizonyíthatják be, hogy milyen tartalékaink , vannak még a termelés, a termelé­kenység fejlesztésében. K­­özben ne hanyagolják el a dolgozók ügyes-bajos dolgait, a munkavédelmi elő­írások betartásának, a kollek­tív szerződésben vállalt köte­lezettségek teljesítésének az ellenőrzését. A cél az, hogy a munka ter­melékenysége emelkedjék és ezzel megteremtsük az egész társadalom számára az anyagi javak mind nagyobb mennyi­ségét. További cél a bérek kö­zötti aránytalanságok és a ki­rívó igazságtalanságok meg­szüntetése. Ezekkel a célokkal a munkásosztály nagy része egyetért, helyesli azokat és megérti, hogy csak így jutha­­­uunk tovább előre az életszín­vonal emelésének és a szocia­­izmus építésének útján, Erdős, hegyes megyénk kedvelt helye a kirándulóknak. Egy-egy kiemelkedő pontról festői látványt ny­ijt az öreg Bükk TRAKTOROS NAP: június 12 Az idei „traktoros napot” június 12-én rendezik meg Budapesten a megyeszék­helyeken, gépállomásokon és azokban az állami tan-, kísér­leti és cél­gazdaságok­ban, ahol legalább tíz traktoros dolgozik állandóan. A traktoros nap ünneplé­­s­ei : adják a* a ered­m­­ény* fdièr* traktorosoknak a földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ elnökségének ju­talmait. Ugyanekkor adják át a felszabadulási versenyben kiváló eredményt elért gép­állomásoknak, traktoros-bri­gádok­na­k és traktorvezetők­nek s Földművelésügyi Mi­nisztérium és a MEDOSZ ■ noksegének juta­ir­a es «stebanoveste okleveleket. jó tejbeadásért jutalom-korpát kaptak a legjobb termelőszövetkezetek Megyénk termelőszövetkeze­tei közül három tsz: a tárná­méról Alkotmány, az egerfar­­mosi Új barázda és a verpe­léti Dózsa kiváló tejbeadá­sáért jutalmat kapott. Ezek a csoportok élen jártak a köte­lező és a szabad tejbeadásban az első negyedévben. Tehe­neik mind törzskönyvezettek, így a beadott szabad tej után a megfelelő áron felül literen­­kint még 30 deka korpát is kapnak. És a tarnamérai Alkotmány 9000 liter után 25 mázsa, az egerfarmosi Új ba­rázda 5000 liter után 15, és a verpeléti Dózsa 3000 liter tej után 10 mázsa jutalom korpában is részesült Ez a jutalom szolgáljon buzdításul a többi csoportok­nak, hogy a következő negyed­év után ők is hasonló juta­lomban részesüljenek. Heves megyei Tejipari Vállalat Eger Új bérházak épülnek Gyöngyösön Egyre szépül és­ épül Gyön­gyös városa. A munkásosztály, valamint a dolgozó parasztság részére ebben az évben két­száz lakást építettek­. Nagy ütemben épül a két, egyenként negyvenlakásos bérház is, me­lyek közül az egyik már tető alatt van, a másikra pedig most húzzák a második eme­letet. A tizenkettes bányaüzem dolgozói részére negyven iker­házat építenek fel, melyben nyolcvan család talál otthonra. Az ásványbánya dolgozói is tizenkét lakáshoz jutnak ebben az évben. A lakásépítkezés mellett gyors ütemben folyik a­ város közkút­jainak rendbehozatala is. Rövidesen elkészül a kór­házhoz vezető új bekötőút és a régi, töredezett maka­­dámutat új beton­úttal cseré­lik le. A város kultúrájának fej­lesztéséért a régi Orczy-kas­­tély udvarán szabadtéri szín­padot építenek, ahol a nyári hónapokban a város színját­szói szórakoztatják majd Gyöngyös lakóit. Többezer hold vegyszeres gyomirtást végeztek el ebben az évben megyénkben. Az új agrotechnikai eljárás lényegesen növeli kalászosaink terméshozamát Negyvenezer forint megtakarítás Az­ Egri Gépállomás dolgozói az elsők között csatlakoztak a Bar­anya, megyei gépállomások versenyfelhívásához. Elhatá­rozták, hogy a termelőszövet­kezetek gabonavetés területé­nek mintegy 70 százalékát gé­pi erővel takarítják be, s ezen­kívül jelentős segítséget nyúj­tanak az egyénileg dolgozó pa­rasztoknál: i.i. Alaposan fe­l­­ké­szültek a nagy nyári méa­­gazdaság: munkára 51 cséplő­gépet, négy kévekötő-arató gé­pet és egy kombájnt javítottak ki. A kombájnra tisztító be­rendezést szereltek fel, hogy cséplés után ne kelljen még külön rostálni a gabonát- Jelentős megtakarítást értek el a gépjavítás során. Egy-egy cséplőgép javítását a tervezett 220 óra helyett átlag 167 óra alatt végezték el. Ezzel közel 15 ezer forintot takarítottak meg. Régi alkatrészek felhasz­nálásával is jelentősen csök­kentették a javítási költséget; 14 kiselejtezett cséplőgépből közel 25 ezer forint értékű al­katrészt használtak fel. Szőlőtermelőink növelik a termésátlagokait Az elmúlt esztendőben is szép termést takarítottak be szőlőtermelőink. A jó termést gondos, szak­szerű munkával az idén is biztosítják. A szőlő első perme­tezését már csaknem teljesen befejezték, s mintegy 4000 holdon elvégezték a­­ tőkék másodszori permetezését. A peronoszpóra elleni véde­kezést 40 peronoszpóra jelző állomás segíti. Állandóan el­lenőrzik a határt, s a jó termés érdekében legalább hétszer­­nyolcszor permeteznek az idén. Száznegyven mázsa vasat gyűjtöttünk Bélapátfalva utcáin gyakran hívja fel kocsik zörgése az a­r­­rajárók figyelmét. A vasgyűj­tők szorgalmasan szállítják a MÉH-hez az összegyűjtött hul­ladékokat. Mi úttörők is be­kapcsolódtunk a fémgyűjtésbe. Még a legkisebbek, a pajtások is derekasan kivették részüket ebből a munkából. Május vé­géig 143 mázsa vasat gyűjtöt­tünk. De a tanulást sem hanyagol­juk el. Kettős feladat áll előt­tünk: vasgyűjtéssel és jó ta­nulásunkkal teszünk hitet a varsói egyezmény mellett. Dudics Zsuzsanna Bélapátfalvi Petőfi Úttörőcsa­pat csapattanácselnöke,

Next