Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-03 / 86. szám

IfláS, november 3. Csütörtök. NÉPÚJSÁG A beregi járásból jelentjük: Zárszámadást előkészítő közgyűlés az erdőtelki Rákosi Termelőszövetkezetben Egy esztendei munkájukról beszéltek az elmúlt napokban az erdőtelki Ráko­si Tsz-nen a zárszámadást előkészítő tag­gyűlésén. borra vettek, a terv­előirányzatokat, megnézték, hogyan váltották valóra mindazt, amit terveztek. Szép eredmények születtek az el­múlt hónapok alatt. A nö­vénytermesztésben majdnem minden növénynél magasabb átlagot értek el a tervezett­nél. Búzából például 8.5 má­zsát terveztek, 10.17 mázsát arattak. Árpából egy mázsa negyven kilóval, kukoricából 4 mázsával, napraforgóból há­rom mázsával, borsóból öt mázsával termeltek holdan­ként többet a tervezettnél. A kertészetben is jóval nagyob­bak lettek a termésátlagok, majdnem kétszer annyit ter­meltek mindenből, mint amennyire előzetesen számí­tottak. Egyedül a cukorrépá­nál és a dohánynál termeltek kevesebbet. A cukorrépánál az volt a hiba, hogy a hevesi gépállomás hibájából tavaszi szántásba került. A dohány­hoz pedig nem volt szakem­berük. De még így is jelentős összeggel járult hozzá a nö­vénytermesztés a jövedelem­hez. 27 ezer forinttal lett több a növénytermesztés jöve­delme a tervezettnél. És ami még emellett jelentős, nem használtak fel sehol sem a tervezettnél több munkaegy­séget, nagyobb összeget. Az állattenyésztésben már nem ilyen jó a helyzet. Az ál­lattenyésztésből 165 ezer fo­rint jövedelmet vártak ebben az évben, s csupán 96 ezer fo­rint lesz a bevétel. A lema­radás jórészt a sertéstenyész­tés miatt van. A tenyészkoca­­állomány felét ki kellett selej­tezni brucellózis fertőzés miatt, azonban ehhez még hoz­zájárult az is, hogy a megma­radt egészséges állománynál nem volt tervszerű, helyes a pároztatás, így nem értek el olyan eredményt, amire meg lett volna a lehetőség. A tehe­nészek is adósok maradtak másfélezer liter tejjel. Hiba ez, de nem szabad megfelejt­kezni arról sem, hogy igaz, a tervezettnél kevesebb tejet fejtek, de az elmúlt esztendő­höz még így is sokat javult a munkájuk. Amíg tavaly 13 fo­rint 22 fillérbe került egy li­ter tej előállítása, az idén már csak 3­70 forint volt. Megvitatták, milyenek az idei eredmények, de arról már kevesebb szó esett, ho­gyan lehet ezt tovább fokoz­ni, melyek azok a hibák, amik gátolják az új eredményeket. Esett ugyan szó arról, hogy a vezetőség nem irányít helyesen, nem őrködnek elég­gé a munkafegyelem betartá­sán. De ennél meg is álltak. Arról már nem beszélt senki, hogy maga a tagság sem tá­mogatja a vezetőket, hogy fe­lelősségre vonja a mulasztó­kat. A termelőszövetkezet egyik tagja ellen igen sok a panasz ,Besenyei Pál tsz-tag nem vigyáz eléggé a közös vagyonukra, összetörte a rá­bízott gazdasági felszerelést s hanyagságáért nem vonta fe­lelősségre a vezetőség, de nem követelte meg ezt a tagság sem. Hasonlóan nem történt akkor sem intézkedés, amikor a növendék­gondozó két napra elment a háztáji kukoricát le­törni, s a helyettesítésével megbízott tagok feléje sem néztek a jószágnak. A vezetőség kötelessége, hogy az egész szövetkezet ér­dekében fellépjen a köteles­ségmulasztókkal szemben, azonban ezt csak akkor teheti meg eredményesen, ha a tag­ság egy emberként támogatja őket. Egy kicsit eluralkodott ez a hangulat „ma nekem, holnap neked!“ — s nem is hoztak még olyan határozatot például, hogy a munkából iga­zolatlanul elmaradóknak le kell vonni a munkaegységből. A munkafegyelem lazaságá­ra vezethető vissza az is, hogy például a kertészetben, amikor még csak kezdetén volt az érés, nem szívesen mentek ki szedni exportra, mert nem lehetett gyorsan ha­ladni. Az igaz, hogy egy napi munkával akkor még nem le­hetett sok munkaegységet sze­rezni, de az is igaz, hogy a kevesebb munkaegységre több pénz jutott volna az ex­portáru jövedelméből. Nem ártana azt sem alapo­sabban elemezni, hogy egy­­egy mázsa gabona, vagy ker­tészeti termék megtermeszté­­se mibe kerül a szövetkezet­nek. Épp úgy, mint a tehené­szek a tejtermelést, a növény­­termesztők a növénytermelést igyekeznének olcsóbbá tenni, ha ismernék egy-egy tennék önköltségét. Nem sok idő múlva elérke­zik a zárszámadás,­­ amikor fil­lérre pontos képet kapnak a Rákosi tsz tagjai is egy esz­tendő munkájának eredmé­nyéről. A szövetkezet ügyét előbbre viszi, ha a zárszám­adás készítésénél arra is gon­dolnak, hogy alaposabban ele­mezzék az eredményeket, a hibákat egyaránt, hogy az idei tapasztalatokat hasznosíthas­sák a jövő esztendei terv vég­rehajtásánál. December 15-re teljesítik éves tervüket a Selyp­ Cementgyár dolgozói A Cementgyár dolgozói az év elejétől kezdve szép ered­ményeket értek el tervük tel­jesítésében. A Rákosi Mátyás Művek felszabadulási ver­senyfelhívásához csatlakozva úgy szervezték meg a januári nagy karbantartást, hogy pél­dául az építő brigád nyolc nappal a határidő előtt már az összes kemencéket befalaz­ta. Ez azt jelentette, hogy a tervezett február 2-a helyett már január 25-én megindul­hatott az üzem. Tehát már az indulásnál nyolc nap előnyt szereztek. Az előnyt tovább növelték a dolgozók. Alkot­mányunk ünnepére tett ver­senyvállalásaik teljesítése kö­vetkeztében már 14 napra nö­velték az előnyüket. Az október 26-án megtartott termelési értekezleten pedig vállalták, hogy november 7 méltó megünneplésére még két nappal növelik az előnyt, azaz éves tervüket december 14-én teljesítik. Vetést szabotáló kulákokat jelentett fel az egri városi tanács Az egri városi tanács mező­­gazdasági osztály feljelentést tett több osztályellenség, kulák ellen az őszi kenyérga­bona vetés elszabotálásáért. Cs. Kovács Gáspár, Nyika Elekné, Bóta Gábor, Czeglédi Gáspár, Vladár János, Szere­­mi Pálné, Papp Lászlóné, Ko­vács István, Bánfi Sándor, bár már augusztusban meg­kapták az előírt vetéstervet, hol a száraz időre, most meg a sárra hivatkozva, nem tel­jesítették vetésterveiket. A vá­ros dolgozó parasztjai, Papp József, Tóth József, Keskeny Bernáth, Bóta Dezső, meg a többiek időben végeztek a ve­téssel, sokuknak földjén már zöldes a búza, de a kulákok átlátszó kifogásokkal próbál­nak kibújni a vetés teljesítése alól, így próbálnak ártani dol­gozó népünknek. Minden bi­zonnyal megkapják méltó bün­tetésüket. Nagy Béla, mg. oszt. vez. December 1-re a tavasziakat is előkészítik Kevés helyen végezték el oly jól az őszi munkákat, mint a domoszlói állami gazdaság vámosgyörki részlegében. A szántás­vetés mellett a foga­solást és a hengerezést sem felejtették el. És azt sem mondhatjuk, hogy ezek miatt elmaradtak a munkákkal, hi­szen október 4-én első között jelentették, hogy a 200 katasz­­trális holdon befejezték az őszi munkákat. Az ősziekből 50 holdat érett istállótrágyá­­val javítottak, a többi terüle­ten műtrágyával pótolják a talajból kivont tápanyagot. November 7-re ebben a gaz­daságban is tettek felajánlást. Megígérték, hogy december­ 1-re előkészítik az összes ta­vaszi talaját. Vállalásukat elő­reláthatólag néhány nappal előbb teljesítik. — Megyénkben az elmúlt negyedévben 94 lakás épült állami kölcsön segítségével. Ezzel 183-ra emelkedett azok­nak a lakásoknak a száma, amelyeket az év eleje óta az Országos Takarékpénztár fo­lyósított kölcsöne segítségével építettek fel. Pihenő... jól esik az öreg juhásznak a pihenés, a pipa Befejezéshez közeledik a vetés Csán­­yiíHl! Csány községben is befeje­zéshez közeledik a vetés. Ed­­­dig az ősziek nagyobb részét már elvetették. Nagy része bú­za, rozs, kevés őszi árpa is került a földbe. A község dol­gozóinak és a Kossuth Ter­melőszövetkezetnek nagy se­gítségére volt az idén a horti gépállomás. A traktoristák a szántás befejezése után nyol­ban megkezdték a vetést is csoportnál, hogy itt végett az egyénieken is segíthess­­ek. A községben elsőnek Gc­dag Dávid végezte el a veti három holdba még szeptem­­­­ber közepén elvetette az ő; árpát és búzát. ■Í­CŰS: ZŰRSZÁMFIÖÜS ELŐTT az atkári Micsurin Termelőszövetkezetben Az atkári Micsurin Terme­lőszövetkezet tagjai hetek óta számolgatják: vajjon mennyi lesz egy munkaegység értéke, meghaladja-e a múlt évi 33 forintot. A nyári termésered­mények azt bizonyították, hogy most bizonnyal sokkal magasabb lesz, hiszen 14 má­zsás lett a búzaátlag, és 10 mázsát megközelítette az árpa is. Csupán előlegnek öt kiló búzát adtak egységenkint, eh­hez most a zárszámadásnál még egy kiló jön. A napokban megtartják a zárszámadást. Úgy számítják, hogy egy kiló árpát, 8.50 fo­rintot, 5 kg burgonyát, háro kiló csöves kukoricát, 1,3 ter bort, cukrot, cigaret stb. osztanak munkaegy­ genkint. Az évi jövedelemből egyrészt bent tartanak a­­­zös vagyon gyarapítására,­­ szarvasmarhát, két pár loi szerszámmal és kocsival, hét vetőgépet, két boronát és­­ magtakarót akarnak vásárol , 50 ezer forintot pedig különféle tatarozásra teszi­ek félre. A szövetkezet tagjai az őszi munkákról sem feledkezt­ek meg, több mint 640 hold­­ gabona van elvetve. ELŐSZÖR IS bemutatkozom, már ahogy illik: Hanyi Gábor vagyok, szövetkezeti tag, én is, meg az asszony is. Itt volt a földem, a paskomi dűlőben. Egyfélét apámtól jussoltam­, másfélét az asszony hozta, ragasztottunk is hozzá, no nem so­kat, csak vagy három holdat. — egyszóval 12 jó hold föld volt. Megadta, ha csak tőle telt, a munka árát mindig. Na igen, még azt elfelejtettem mondani, hogy éppen a napokban léptem át a 60. esztendőt, s a jövő hónapban leszek 38 esztendeje házasember. ő eglány már az én párom is, de most is rózsás­nak látom az arcát, tüzesnek a szemét, mert végig a 38 esztendőn keresztül igazán hűséges társam, ha ,néha nyelves társam is volt, s az lesz, tudom, mindhalálig. Egyedül vagyunk már otthon, a fió­kák kiröppentek a fészekből. Egy lányom vagy négy megyével odébb, a legkisebb fiam katona, a nagyobb meg ipari ember. Hát ezek volnánk mi. Úgy gondoltam, hogy az illendőség megkövetelte, hogy bemutatkozzam. Most már akkor rátérnék arra, ha lesz szíves türelmük végig­hallgatni, hogy miért is lettem én megőszült fejjel, hat évtized után szövetkezeti tag. Ne sértődjenek meg az elvtársak, de nekem nincs annyi panaszom a múltra, mint amennyi másnak. Nem azért, hogy visszasírjam, mert kí­vánja vissza a kórság — már megbocsássanak a kifejezésért, de én csak így mondom, parasztosan — de hát nem is lehet épeszű, akinek a múlt tet­szett. .. Csak hát akkor is megvolt már a földem, s ha gyakran kínnal is, de megéltem belőle. Ne­kem nem kellett cselédeskedni, — igaz hogy a gye­rekek eljártak napszámba, — a karajkenyér is meg­volt mindig... biztos értik, már mire gondoltam az előbb. Na és persze, hogy nem volt rossz a sorsom, mint egyéni a felszabadulás után, sőt, ahogy múltak az évek, úgy gyarapodtam én is. Volt olyan esztendő, hogy három hízót vágtam és rendszerint tavalyi búzából őröltettünk lisztet a malomban. Ezt csak azért akartam elmondani, nehogy azt higyjék, hogy én bemenekültem a szö­vetkezetbe, a semmi elől. Mondták már ugyan, hogy az adó fájt neked, te Gábori Hát mit mond­hassak rá? Az igaz, hogy mindig elfogott a mé­reg, ha olyat olvastam az újságban, hogy valaki nagy lelkesedéssel fizette be az adóját, mert azt én nem hiszem. Azt csak fizetni kell, minthogy kellett a múltban is, s ki szeret fizetni?­­ De más a lelkesedés és más a becsület. Ha a múltban kifizettem, amikor gyenge lábon álltam, hogyne fizetném ki most, amikor a sorsom is jobb, meg hát nem a tekintetes Veszey jegyző úr zsebét dagasztom vele. Egyszóval adó, beadás nálam renben volt mindig, tudtam, mi a becsület, s így utólag is mondhatom, hogy úgy tudtam én: jus­son is, maradjon is. Maradt is. MÁS OKA VAN annak, hogy beléptem az Új világba.. Bizony más­­utt kezdődött talán a dolog, hogy egy este ülünk az asszonnyal az asztalnál és hallgatunk nagyokat. Csönd volt az egész házban, még az asszony szívverését is hal­lani lehetett, olyan csend- Egyszer csak látom én, hogy megvizesedik az örzse szeme­— Hát téged mi lett? —fordulok hozzá. — Jaj, én édes istenem. — de egyedül va­gyunk, apja­ — szipákolt nagyokat az asszony. — Már­ miért volnánk egyedül? — kapott el a méreg a könnyek láttán, mert ezt 38 év alatt sem tudtam megszokni, — itt volnék én is, meg a gyerekek is, vagy mi a kórság. — Hol vannak? — Ki itt, ki ott- Az is ha hazajön a katonáéktól, ki tudja, hová köti szekere rúdját- Mi meg maradunk megint egyedül. Csak a munka reggeltől estig, meg a hallgatás, aztán megint a munka, — senkivel nem beszélni.­­. A szám is tátva maradt, úgy figyeltem, — hogy mi szállhatott ebbe az asszonyba, vénségére­ De ami igaz, az igaz, gondoltam magamban, — nem nagyon kéri tőlünk senki szívből, hogy va­gyunk, mint vagyunk, de hát ha ilyen a világ­ — ilyen is volt, ilyen is lesz..­­. és kész-Akkor este abbamaradt a dolog, jó ideig nem is beszéltünk róla- Dolgoztunk, nem mondom, fi­gyeltük az Új világot is, valóban szép munkát végeztek az ottaniak, talán majdnem olyan szé­­­t, mint én. Szóltak is itt-ott, hogy nem volna-e­edvem belépni, de csak fejem ráztam- Minek? Amink van, az elég nekünk, többre nem nagyon vágyok már. Meg aztán, ami az enyém, az csak az enyém, megvagyok én egyedül is-Úgy látszik, a szövetkezetbeliek értettek a szóból, nem nagyon háborgattak többé, azaz, hogy csak egy ideig­ Szaladtak a napok, közele­dett az ősz, nem nagyon értünk rá mi más dolgá­val, bajával foglalatoskodni, de csak a fülünkbe jutott a hír, hogy a szövetkezetiek valamiféle bált rendeznek, évfordulójuk van, tán ezért. — Mulassanak, nem nekünk csinálják meg­lesznek azok nélkülünk is, egészen biztos, — rán­tottam meg a hírre a vállam­ Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor egy este Jancsó Pista, fiatal, jófejű gyerek, ő az Új világ elnöke, szóval egy este ő toppant be hozzánk. Ritka a vendég nálunk, hát ültetnénk le, de szabó­­dik, hogy most nem vendég, hanem kétlábon járó meghívó. — Mifene vagy te Pista fiam? — kérdem nagy csodálkozva, mire szépen előadja, hogy a szövetkezet báljára a vezetőség nevében meghív és elvár az Új világ. EZ VOLT SZERDÁN, a bál szombaton. — Menjünk, ne menjünk? — folyt a vita az asszony, meg közöttem. Ha én ráálltam, ő talált ki valami kifogást, ha ő nem, hát én­ Szombaton délután mégis korábban jöttünk haza, s végül is azzal vágtuk el a tépelődést, hogy nagy illetlenség volna ilyen szíves hívásnak nem eleget tenni. A kultúrház nagyterme igazán szépen ki volt díszítve- Hosszú asztalok megterítve, a szö­vetkezet tagjai mind ott, de eljöttek a tanácstól, a tanítók közül, sőt még a járási pártbizottságtól is. De eljött még vagy tíz egyéni gazda, rajtam kívül, hát mi aztán rögtön egy csordába terelőd­tünk. Nem sokáig­ jöttek a rendezők és úgy szét­ültettek bennünket, hogy mire jól körülnéztem, hát mellettem az elnök ült, az asszony mellett meg éppen az elnök felesége. Zavartak voltunk­ egy kicsit, nagyokat hallgattunk, de a szövetkezet főztje az igazán jó volt, meg is mondtam Örzsé­­nek ott helyben. Aztán jött a tánc, vigalom- be­szélgetni kezdtünk- Fejünk felett repkedtek a vi­dám tréfák, keresztü­l-kasul a teremben. Ilyesfélék: „Mi házasítunk ki, de aztán öt kis szövetkezeti tag legyen­. ..jöhetsz a torta, de te mosod a beleket", „persze, hogy megfájdult a háta, úgy forog a legények után, hogy a szél­kakas is megszédülne.“ És még sok más efféle- De ismerik ezek egy­mást, gondoltam magamba, s a bor-e, a hangu­lat-e, de kezdtem jól érezni magam. Láttam, hogy az asszony is melegedik, mint a tavaszi föld. Az elnök meg szóval tartott. Hogy hát én is tudhatom, nincs mit szégyenkeznie az Új világ­nak .­­de ha még sok olyan emberük volna, mint én- ilyen jó szakértelemmel bíró, csak több­re jutnának- Azt meghiszem — csúszott ki a szá­mon, de az elnök úgy tett, mintha észre sem vette volna. Ak­i a bál", olyan volt, mint valami lakodalom, ahol együtt van a család, az örömszü­lők, mindenki, aki csak a rokonsághoz tartozik. De mit keresek én itt — kaptam észhez, nem tartozom én ehhez a családhoz, meg­­ is akarok. Megvagyok én magamban ezután ! — Tudja Gábor bácsi — folytatta az el nem figyelve töprengésemre — milyen ne volt, míg így összeszoktunk. Én is földet hoz be, de hiába voltam már elnök, még mir meg-megsajdult a szívem azért az öt hold Most már ötszázhúszért sajog... Csak több az nem igaz? — Több — hagytam helyben —, de látom­ is szereted a földet­ Azt mondják egyesek, hog földhöz való átkozott ragaszkodás, a földszer fékezi a magyar paraszt fejlődését. Hát én ami vagyok, szeresse csak minél jobban, akkor fej­thet igazán. — Jól beszél Gábor bácsi — felelte ki az elnök — de én már csak inkább az ötszá­­szat szeretem, mint az ötöt­ A mi ötszázhúsz dunkat. Ezen aztán jót nevettünk, koccintottan beszélgettünk, hát nagyon sokat beszélgettünk rább. Azon vettem magam észre, hogy cinek kell, mert hajnalodik, a lábaim meg hát nagy­ hajnalhoz igazodnak. Másnap azt mondja az Örzse, aki egész a szövetkezeti asszonyokkal kötötte a szót. — Rendes emberek ezek, hiába.. • na. S ismerik egymás búját-baját, akár csak ha testű lennének. Rendes emberek­ •­ rendes emberek. • — kellene még oda szakértelem, tapasztalat- Az lene, s még rendesebbek lennének. EGY HÉTIG tanakodtunk magunkban - vel- de egy szót nem szóltunk a másiknak, h hát végül is mit tegyünk- Az akkori éssz szövetkezetiek mulatsága többet mondott , mint egy seregre való népnevelő. Az egy aztán vettem a pennát, meg a papírt, s írni sem a fiamnak, a katonáékhoz. Örzse is f a pápaszemet­ s a vállamon keresztül néz' is Írok­„Kedves fiam Jóska­.. az isten tartsa jó egészségben sokáig. * • tudatom veled ! anyáddal úgy döntöttünk. .. • hogy áttér nagyüzemi gazdálkodásra“­ A végét kihúz mert nagyon hivatalos volt, s azt írtam a bel, hogy „belépünk Jancsó Pista szövetkezetébe Az asszony nagyot sóhajtott, s azt­­ : csak nem bánjuk tán meg.. • Hát így történt* S ha valaki megír s kérdi, miért léptem be a szövetkezetbe, a­­szolom, hogy én­.. ezért- Feljegyezte: Gyurka - Hanyi Gábor választása

Next