Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-21 / 99. szám

1955 December 21. szerda. NÉPÚJSÁG A ZÁRSZÁMADÁSOK TAPASZTALATAIRÓL S I A KV EZ ÉV márciusi nagyjelentőségű határozatát minden tsz tag örömmel fogadta és lelkesen hozzálátott végrehajtásához. A határozat nyomán tsz-eink megerősödtek, a tagság bizalma megnőtt, szövetkezeteink fejlődtek. Abban, hogy a tsz mozgalom megyénkben is jelentősen fejlődött, nagy szerepe van pártszervezeteknek, a kommunistáknak. A válságos időkben többnyire ők álltak helyt, mentették meg a szövetkezetet a közös ügynek. De ott találhatjuk őket a legnehezebb munkában is. S most a pártvezetőségek beszámoltatásának, újjáválasztásának előkészítése idején személyes célmutatásokkal lelkesítik a tsz tagjait újabb sikerek elérésére. Hogy megyénkben mennyire fejlődik a tsz mozgalom, azt a következő számok bizonyítják legjobban: ez évben 2385 Ugyanakkor a község egyénileg dolgozó parasztságának termésátlagai 1955-ben őszi búzából 7.4 mázsa, őszi árpából 6.5, májusi morzsolt kukoricából 10 és cukorrépából 150 mázsa. Ez a példa nem egyedülálló, a jellemző az, hogy a tsz-ek még jobb eredményeket értek el, mint amennyit ez a példa mutat. Könnyű a magyarázatát megtalálni. Időben, megfelelően végzett munka, gépek alkalmazása, szántásnál, vetésnél, aratásnál, betakarításnál, család lépett a termelőszövetkezetbe, vagy alakított új tsz-t. A tsz-ek földterülete az idén három százalékkal szaporodott, így a megye összes szántójának mintegy 16 százaléka már közös tulajdonban van. 1955-ben 21 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult, de alakultak alacsonyabb típusú csoportok is. Őszi búzából megyénk össz szövetkezetei 1,8 mázsával , termeltek többet, mint az egyéniek. Az előző évektől eltérően, egy-két kivétellel, minden csoportunk aktívan zárta az évet. Az egy munkaegységre eső részesedés elérte a 35 forintot, a tavalyi 25 forintos átlaggal szemben. A milliomos szövetkezetek száma ez év folyamán a huszonötöt is meghaladta. A fejlődést leginkább a terméseredményeken mérhetjük le. A kiskörei Dózsa Tsz átlagtermései az utóbbi három évben a következőképpen alakultak: Növekedett a szövetkezetek fel nem osztható alapja is. A tiszanánai Vörös Csillagnál például 1955-ben 1,289 713 forint, a besenyőtelki Honfoglalásnál 1,055.352 forint, a kömlői Kossuthnál pedig közel három millió forint. Évrőlévre rendszeresen növekszik a tagság jövedelme is. A tiszanánai Vörös Csillag több mint egy millió, a kömlői Kossuth pedig másfél millió forintot osztott ki. A KV MÁRCIUSI határozat megjelölte a mésőgazdaság kettős feladatát: nagyobb termésátlagok elérésével a gazdaság megerősítése, és a tsz szervezés. Termelőszövetkezeteink pártszervezetei nagyrészt mindkét feladatot sikerrel támogatták. A gazdaság megerősítése mellett figyelmet fordítottak az új tagok szervezésére is. De ezt, sajnos, nem általánosíthatjuk és éppen ezen a téren van a legtöbb tennivaló. A zárszámadások idején meggyőzően lehet agitálni a számok és tények felsorakoztatásával. Hogy mennyi a közös vagyon, mennyi a tagok részesedése, milyen volt az átlagtermés, ezek mellett még azt is el lehet mondani, hogyan gondoskodnak az öregekről, mennyit tettek félre szociális és kulturális alapra, mennyi tartalék van, milyen jelentős állatállománnyal rendelkeznek, vagy mennyi prémiumot fizettek ki a legjobban dolgozóknak. Az ilyen agitációnak megvan az eredménye, mint ahogy meglett Besenyőtelken, Kiskörén, Komlón, Tiszanánán, vagy másutt is. A besenyőtelki Hornfoglalásnál például hat új tagot, a kiskörei Dózsa Tsz-ben ugyancsak a legutóbbi közgyűlésen 13 új tagot vettek fel. Nagyon fontos, hogy a tsz-ek kifizessék a földjáradékot. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértse a vezetőség és a tagság, segíteni kell a pártszervezetnek. A tiszanánai Vörös Csillag eddig 25 mázsa gabonát, a kömlői Kossuth pedig 18 ezer forintot fizetett ki földjáradék címén. Pedig a csoportban a tagok egy munkaegységre eső részesedése évről-évre növekedik. A tiszanánai Vörös Csillagban 1953-ban 28 forint volt, ma már 35 forintot osztottak, s a besenyőtelki Honfoglalásban két év alatt 27-ről 39 forintra növekedett az egy munkaegység értéke. A TERMELŐSZÖVETKEZETEINK túlnyomó többsége biztosította állatállományának a szükséges takarmányt. Mindenki előtt világos, hogy a fejlett állatállomány az igazi jövedelem forrása. A besenyőtelki Honfoglalás 3785 mázsa szálas- és abraktakarmányt tett félre, ez fedezi a szükségletet. De van 360 köbméter siló is. A zárszámadás után az a feladat, hogy a takarmány helyes összeállításával növeljék a hozamokat. Ügyelni kell arra, hogy az adag mindig megfelelő keményítő és fehérje értéket tartalmazzon. Egyes tsz-ek figyelmen kívül hagyják az állam iránti kötelezettségeket és a különböző alapok biztosítását. Pedig kiosztásra csak azt az összeget engedhetné az elnök, amely az összes tartozások, alapbiztosítások után megmaradt. Nem szabad engedni, hogy a csoportokban mind kiosszák például a takarmányt, s így az állatállománynak ne legyen biztosítva a szükséges mennyiség. Ilyen esetben a pártszervezetnek és a népnevelőknek kell fellépni és megmagyarázni, mennyire helytelen ez. (Folytatjuk.) Fajcsák Sándor, MB. politikai m. t. Őszi búza 1953 : 5.6q, 1954: 6.7q, 1955:9 q Őszi árpa 1953: 5.5q, 1954: 5.7q, 1955: 6.9q Kukorica 1953: 3 q, 1954: 9.3q, 1955: 11q (májusi Cukorrépa morzsolt) 1953: 44 q, 1954: 155 q, 1955:200q Hatvan adósság nélkül kezdi az új esztendőt Hatvanban már csak néhány tizedszázalék hiányzik az éves begyűjtési tervek teljesítéséhez. Egy-két nap és a városi begyűjtési hivatal dolgozói büszkén mondhatják, hogy egy-két notórius hátralékos kivételével, a városban minden dolgozó paraszt tiszta lappal kezdi meg az új esztendő. Hogy ilyen jól állnak a begyűjtési terv teljesítésével, abban nem kis része van a három termelőszövetkezet és a két termelőcsoport tagjainak. Az elmúlt esztendőben még nem egyszer találkozhatott az ember a hatvani termelőszövetkezetekben olyan hangulattal, hogy a beadásra váró terményt szívesebben felosztották volna maguk között. Az idén már nyoma sincs ennek. A termelőszövetkezeti tagok megértették, hogy nem lehet mindig csak várni az államtól, nekik is adniuk kell, rájuk is vonatkozik a begyűjtési törvény. Az idén a Dózsa Termelőszövetkezetben már minden közgyűlésen megtárgyalták, hogyan állnak a begyűjtéssel, mi lesz a következő hónapban esedékes és hogyan tudják azt teljesíteni. De hasonlóan történt a Petőfi és Kossuth Termelőszövetkezetekben is. A termelőcsoport tagjai között is sokszor esett szó a beadásról, s nincs is köztük egy sem, aki egyetlen tojással adós volna. Sőt! A Gorkij Termelőcsoport tagjai például a kötelező beadáson felül 100 mázsa szabadgabonát is adtak el az államnak. Az idén már nemcsak arra volt gondjuk a termelőszövetkezeteknek, hogy teljesítsék a tervet, hanem a beadási cikkek minőségére is. A Dózsa Termelőszövetkezet például minden esetben 200 kilogrammon felüli súlyú sertéseket adott át. A Kossuth Tsz-ben is 160 kiló volt az átlagsúly a szokásos 130 kilóval szemben. Hogy a termelőszövetkezetek és csoporok sorra határidő előtt teljesítettek, abban részük volt a begyűjtési hivatal dolgozóinak is, akik rendszeresen felkeresték a szövetkezeteket és nemcsak a vezetőkkel, hanem a tagokkal is elbeszélgettek a begyűjtés fontosságáról. így azután sok esetben maguk a tagok érdeklődtek, hogyan áll szövetkezetük. A termelőszövetkezeteket látva, az egyéniek is jobban teljesítették tervüket, s mindannyiuk közös törekvésénk eredménye, hogy Hatvan adósság nélkül kezdi az új esztendőt. Az új év azonban új feladatokat is jelent, s a hatvani tsz-ek már most felkészültek ezekre. A Petőfi Tsz-nek hét sertése hízik januári beadásra, s megvan már a többi helyeken is mindenütt a kellő súlyú süldő. Ebben az évben a baromfibeadás jelentett gondot a termelőszövetkezetekben, s ez, sajnos, a következő esztendőben is gondot fog okozni. Kevés a baromfi a termelőszövetkezetekben, s így részben sertéssel, részben tejjel teljesítették a beadást. A következő esztendőben változtatni kellene ezen, mert jó az, hogy határidő előtt teljesítenek a szövetkezetek, de minden beadási cikket az előírt termékkel kell teljesíteni, hiszen a közellátásban éppen olyan szükség van baromfira és tojásra, mint tejre, vagy sertésre. DEÁK RÓZSI VITA Dolgozzon-e az anya, a feleség? Szükség van az asszonyok munkájára A napokban én is olvastam a Népújságban a vitát arról, hogy dolgozzon-e az asszony. Nekem az a véleményem, hogy szükség van az asszonyok munkájára is, mert nem építhetjük fel a szocializmust anélkül, hogy az asszonyok részt ne vegyenek a munkában. De szükség van azért is arra, hogy dolgozzon az asszony, mert így sokkal jobban beszerezheti a család a szükséges dolgokat. Mint a hatvani Dózsa Tsz elnöke olyan munkakört töltök be, amely egész embert kíván, sokszor későn este ér véget a munkám -és már korán reggel kezdődik. Amellett, hogy a szövetkezet ügyeit intézem, miután kevés a munkaerő nálunk, arra is szükség van, hogy a reám eső területeken a növényápolási munkát is elvégezzem. Emellett a háztartásomat is igyekszem rendben tartani. Sokat segít az, hogy együtt lakunk az anyósommal, aki nappal vigyáz a gyermekre, azonban a háztartási munka nagyját nekem kell elvégezni. Ha nagymosás van, akkor úgy osztom be a munkát, hogy egy szabad napom legyen, a rendes heti mosásnál korábban kelek, beáztatok, este mikor hazamegyek, kimosok, másnap reggel öblögetek és teregetek. Másik este, vagy reggel vasalok. Ugyanígy reggel korábban kelek, ha kenyeret sütök. Egyébként így osztom be a napom: reggel 5 órakor felkelek, rendbeteszem a lakást, ellátom a jószágokat, a gyermek ruháját előkészítem, azután megyek a termelőszövetkezet irodájába, vagy ha úgy hozza a munka, a földekre, vagy az istállókhoz. Este nem egyforma időben megyek haza, hiszen ez kiszámíthatatlan egy gazdaságban. Este az állatok ellátása megint az enyém, azután rendbe teszem a lakást. Utána megkérdem a kislányom, mi volt a lecke, mi történt az iskolában és ellenőrzőm azt is, hogy az előző napi leckét elkészítette-e. Azt is megcsináljuk nem egyszer, hogy míg a házi munkát végzem, a kislány egy-egy mesét olvas fel. Férjem az állattenyésztési brigádban dolgozik, így a ház körüli munkákban nem sokat tud segíteni, azzal azonban nagyon sokat segít, hogy nem ellenzi a mukámat, megérti, ha valamit nem tudok időben elvégezni. Az időm úgy osztom be, hogy jusson az újság és a szaklapok elolvasására is, meg néha szépirodalmi könyv olvasására. Sokat jelent az a családnak anyagilag is, hogy én is dolgozom, mert így jobban be tudunk vásárolni mindent, a gyermeknek is bizosítani tudjuk azt, amire szüksége van. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a családom életszínvonala magasabb legyen és minden igényem ki legyen elégítve, nekem is dolgoznom kell. Tehát én azt tartom, hogy ha valaki többet akar szerezni, hogy igényeit kielégítse, annak dolgozni is kell, s be lehet úgy osztani a nap 24 óráját, hogy mindenre jusson belőle, a termelő munkára is, a háztartásra is, meg pihenésre is. Kovács Istvánné, a hatvani Dózsa Tsz elnöke Szerintem : DOLGOZZON Igen érdekesnek találom a „Dolgozzon-é a feleség, az anya“ című vitát. S megmondom, kicsit csodálkoztam azon, hogy a dolgozó nők, az édesanyák között ezzel kapcsolatban két ellentétes vélemény alakult ki. Szerintem: dolgozzon. Hosszabb ideje megszakítás nélkül munkában vagyok. Lánykoromban a szegedi Szalámigyárban dolgoztam. Nem igen volt nálam boldogabb fiatal. Társaimmal úgy megértettük, megszerettük egymást, mintha egy családhoz tartoznánk. Bárki mondhatja, hogy egy lánynak kevesebb az otthoni gondja, jobban dolgozhat. De aztán én is férjhez mentem s most sem változott meg a véleményem. Dolgozzon csak minden nő, főként addig, amíg gyermeke nincs. Nekem is van kiről gondoskodnom, van külön otthonom, amit nekem kell rendben tartani és én szeretem a tisztaságot. Ezért hozok áldozatot, hiszen minden reggel négykor felkelek, kitakarítok, ha kell, vásárolok vacsorára valót stb. Férjem is, én is munkahelyünkön ebédelünk. Reggeli után vonatra ülök, mert az Apcl Fémtermia Vállalatnál dolgozom. A mosás gondját főként a hétfői napon látom el, akkor ugyanis csak 10 óráig dolgozom. S mondani sem kell, hogy milyen jó, hogy havonta 850 forinttal több pénzből lehet vásárolni konyhára valót, összegyűjteni nagyobb darabra, vagy ruhafélékre. Úgy tervezem, hogyha gyermekem lesz, azt elhelyezem a bölcsődében és tovább dolgozom. Én már nem tudnék munka nélkül megtenni. Szűcs Józsefné 5 „Terveim az új ötéves tervben“ pályázat Magasabb színvonalra kell emelnünk hallgatóink erkölcsi-politikai nevelését Az egyetemek és főiskolái fontos előkészítő műhelyei a szocialista építésnek. E felsőoktatási intézményekben formáljuk a jövő mérnököket, orvosokat, pedagógusokat, jogászokat, akik felelősségteljes irányító posztra kerülnek. Ez a meggondolás mutatja ez intézmények fontosságát. Az egyetemek és főiskolák a most folyó tanévvel fejlődésük új szakaszába léptek. A Párt Központi Vezetősége 1955 márciusa után megvizsgálta az itt folyó tanulmányi és politikai munkát és szigorú bírálatot mondva a hibákról, megmutatta azok kijavításának útját, módozatait is. Az 1955— 56. tanévet az Egri Pedagógiai Főiskolán is azzal kezdtük hogy a KV útmutatásai alapján meghatároztuk feladatainkat: magasabb színvonalra kell emelnünk hallgatóink erkölcsipolitikai nevelését. Ezt pedig csak olyan tanárok tehetik meg, akik maguk is egyre buzgóbban, elmélyültebben tanulmányozzák a dialektikus materialista filozófiát és egyre bátrabban és határozottabban vonják le tudományuk világnézeti konzekvenciáit. Ifjúságot nevelni az ifjúság aktív részvétele nélkül nem lehet. A tanári testületnek együtt kell működnie a DISZ szervezettel, ha eredményt akar elérni, és jobban képzett, világnézetileg szilárdabb, a párthoz hű tanárokat akar nevelni. Arra a kérdésre, hogy mik a terveim az új ötéves terv első évében, én csak azzal tudok válaszolni: a fenti feladatok megvalósításán akarok dolgozni minden erőmmel. Talán kissé különösnek tűnik a válasz mintha nem egyéni feladatot jelölne meg. Valóban nem egyéni munka az, amiről eddig szó volt. Olyan munka, melyet csak egy jó kollektíva tud megoldani. Nyolcadik éve már, hogy vezetem a Főiskolát, és nem tudom egyéni életemet elválasztani tőle, munkámat nem tudom elhatárolni a főiskolai tanári közösség munkájától. Ezért tűnhet fel válaszom szokatlannak. De szokatlan a válasz azért is, mert az 1956. évre nem új feladatokat jelöl meg, hanem lényegileg folytatandónak tartja azt, amit már elkezdtünk. Ez pedig azzal függ össze, hogy az iskolai év nem esik egybe a naptári évvel. Nálunk szeptembertől júliusig tart egy év, erre készítünk munkatervet. A nevelésnek az iskolai év az üzemegysége. Júliusban derül ki, hogy helyes volt-e a célkitűzés, elég erőt dobtunk-e be a végrehajtásba, elértük-e céljainkat? A hallgatók eszmei-politikai nevelésének egyik fő formája az előadás. A korszerű tudomány eredményeit igazán, vagyis pártosan, a nép igazához híven kell hallgatóink elé tárnunk, hogy a hallottak ne csak eszüket, hanem szívüket is formálják, hogy ne csak tudásban gyarapodjanak, hanem világnézetileg is tisztuljanak. Nem könnyű dolog ezt elérni. Ezért tanulmányozzuk ebben az iskolai évben a tanári példamutatás szerepét az ifjúság nevelésében, a DISZ-szel valós együttműködés módozatait, a' Ezért vizsgáljuk országosan és helyileg egyes tanszékek oktató-nevelő munkáját, hogy azután a kritikából érthessen a többi is. Igyekezünk meghonosítani a bátor építőszándékú a kritikát, hogy az opportunizmus és a liberalizmus lápjait kiszáríthassuk. a Végre sikerült kellő óraszámban bevezetni nálunk is a filozófiai oktatást az első , éves hallgatóink számára. Sokat várunk ettől, és minden erőt összefogva készültünk fel _ rá. De csak elkezdtük 1955- ben és 1956 februárjában folytatjuk. S így van ez szinte _ minden munkánkkal, ezt hozza magával az iskolai nevelés ritmusa. • Mit tartok tehát feladatomnak a következő 1956-os évben? Lényegében azt, hogy a magam erőimhez képest vezessem, előrevigyem azt a sok irányú munkát, amit egy Főiskola jelent. Nagy feladat, nehéz feladat, de nagyon szép* feladat is egyben. A párt mutatja az utat! Beszélnem kellene még a Főiskolán folyó tudományos munkáról, melynek eredményeiből egy csokorra valót bemutattunk első Év’ könyvünkben. Már elkészült az Évkönyv második kötetének a terve, készülnek a tanulmá_nyok is: reméljük, még teljesebben sikerül megmutatni ’ majd azt a munkásságot, mely az íróasztalok mellett csendben folyik, de amelynek ugyancsak az a céja, hogy alátámassza az oktató-nevelő tevékenységet, és előbbre vigye 3 magunk szerény erőihez képest a magyar tudományt. A tudományos munkánál szeretnék egyéni célkitűzéseimről is beszélni. A felszabadulás után néhány évig nem dolgoztam szaktudományon, az irodalomtörténet terén, mert még nem álltam szilárd materialista talajon. Azután olyan évek következtek, melyek a szervező és átszervező munkával teltek el, így csak az utóbbi években kezdtem újra művelni régi területemet — új módon, marxista szellemben. Ez a régi terület a XVIII. század irodalma. Most két irányban dolgozom. Egyrészt kutatom a magyar nyelvű tudományosság kialakulását, a modern magyar nyelv kialakításáért folyó évszázados küzdelmet Erdősi Sylveszter Jánostól Kazinczy nemzedékéig. Ez egyben feltárná a magyar felvilágosodás előzményeit is, és áthidalná a régi és az új magyar irodalom között tátongó űrt. A másik problémakör, amely foglalkoztat, most már évtizedek óta, a modern magyar szénhózai stílus kialakulása a XVIII. században A magyar regény előzményeiről van itt szó, olyan művekről (nagyrészt fordításokról), amelyeket ma már jórészt csak a tudomány tart számon, de amelyek nemzedékeket neveltek a reformkor szellemóriásai műveinek megértésére és élvezetére. Remélem, hogy az 1956-os évben lesz annyi ,.független nyugalmam“, hogy legalább az egyik témát megérleljem és jelentkezhessen vele a kandidátusi fokozat elnyerése céljából. PR NÉMEDI LAJOS főiskolai igazgató. Szülőmetszési ankét volt Gyöngyösön (Tudósítónktól.) A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága, a Micsurin Agrártudományi Egyesület gyöngyösi csoportja és a Mezőgazdasági Technikum igazgatósága jól sikerült szőlőmetszési ankétot tartott a gyöngyösi Petőfi gazdakörben. Az előadást Katona Zsigmond egyetemi tanár tartotta meg a helyes szőlőmetszésről Az előadáshoz elsőnek Nagy József egyénileg dolgozó paraszt szólt hozzá az oltványszőlők telepítésének fontosságát hangsúlyozta. Izsó Andor, az egri Szőlészeti Kutatóintézet igazgatója a lugasszőlő termesztésről beszélt. Kecskés Péter tanár azokról a módszerekről, amelyekkel csökkenthető az önköltség, növelhető a termésmennyiség. Beszéltek az ankéton a szőlőtermesztésnél használható gépekről is. Az ankét résztvevői a megbeszélés után közös ebéden vettek részt a Mezőgazdasági Technikum diákotthonában. BOGNÁR PÁI, Szarvasmarha tenyésztési tanácskozás lesz A megyei pártbizottság, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az állami gazdaságok igazgatósága december 22-én, csütörtökön reggel 9 órai kezdettel a Tiszti-klub helyiségében megyei szarvasmarha tenyésztési tanácskozást tart, melynek megnyitóját Szitás Elek, a megyei VB elnökhelyettese mondja el, majd utána kerül sor a tanácskozás beszámolójára a szarvasmarhatenyésztés helyzetéről és soron levő feladatokról. A beszámolót Vajda László, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője tartja.