Népújság, 1956. április (27-34. szám)
1956-04-04 / 27. szám
VILÁG PIOt[TARJAI EGYESÜLLETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM AHA 50 FILLÉR 1956. ÁPRILIS 4. SZERDA Akik valóra váltották adott szavukat Juhász Ferdinand, Petőfibánya Bodó Jenő traktoros a füzesabonyi gépállomáson Bodó Miklós traktoros a füzesabonyi gépállomáson Rácz Gábor géplakatos, Petőfibánya Korozs István gatteros, a szakma kiváló dolgozója, Felnémeti Fűrészüzem rrr hírek megyénk esetéből 1100 holdat öntöznek az idén a hatvani járásban Megyénk zöldségtermelő övezeteiben már zöldelnek az idejekorán elültetett melegágyi palánták. A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák az idén csaknem másfélszer akkora területen termelnek paprikát, káposztát és egyéb zöldségféléket, mint az elmúlt esztendőben. Sok helyen az öntözéses zöldségtermelést is fejlesztik. A hatvani járás dolgozó parasztjai, akik nagyrészt Petőfibánya és a Mátravidéki Erőmű dolgozóit látják el, 1100 holdon — kétszáz holddal nagyobb területen, mint tavaly — öntözik a konyhakerti növényeket. A járásban már minden kertész elvégezte az első tavaszi tennivalót, a melegágyak beültetését és most a kiültetéshez készíti elő a talajt. Kétezernégyszáz holdon vetnek négyzetes kukoricát megyénkben Megyénkben is egyre nagyob teret hódít a négyzetes kukoricavetés. Eddig 2400 holdra kötöttek szerződést a tsz-ek és egyéni gazdák. A kukoricának ilyenfajta művelése nagy szakértelmet, hozzáértő gondozást kíván. Ez a feladat elsősorban a kihelyezett agronómusokra vár. Tőlük függ menyire válik be a megyébe, és nem utolsó sorban milyen eredményeket érnek el. Nyolc gépállomáson készítenek jelenleg négyzetbevető gépet. Ebből tízet a tamnaszentmiklósi gépállomáson. Népfrontbizottságok segítik a tavaszi munkák sikerét Az SZKP XX. kongresszusa, valamint a Magyar Dolgozók Pártja március 12—13-i határozata alapján megelevenedett a Heves megyei népfront bizottságok munkája is. Kezdeményezők a füzesabonyi népfront bizottság tagjai voltak, akik a tavaszi munkák gyors elvégzése, és a mezőgazdasági terméshozamok emelése érdekében versenyre hívták a megye valamennyi népfront bizottságát. A kezdeményezőhöz először a füzesabonyi járásban csatlakoztak, ahol máris eredményes munkát végeztek. Valamennyi községben állandóan járják, figyelik a határt, a földeket és felhívják a gazdák figyelmét az időszerű munkák megkezdésére. A füzesabonyi járás népfront bizottságai mozgósító munkájának eredményeként szombaton délig 520 hold tavaszi búzát, 620 hold árpát, 311 hold borsót és 190 hold cukorrépát vetettek el. Az állatállomány növelése érdekében eddig 330 hold vörösherével növelték a járás takarmányterületét. A népfront bizotságok elhatározták azt is, hogy ebben az évben, a múlt évihez viszonyítva, a kenyérgabona átlagtermését egy mázsával, a cukorrépáét pedig 50 mázsával növelik. Ezenkívül a legelő javításra minden tehén után egy kocsi apró istállótrágyát szórnak a rétekre, legelőkre. Jó állattenyésztés — nagyobb jövedelem Hét esztendő óta sohasem volt ráfizetéses a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet gazdálkodása. Hét esztendő óta évről-évre egyre magasabb jövedelemhez jutottak a tagok. — véleményük szerint nem kis mértékben az állattenyésztés miatt. Ebben a termelőszövetkezetben saját zsebén tanulta meg a tagság, hogy érdemes és rendkívül kifizetendő dolog jószágot tartani. Általános vélemény ma már, hogy fejlett állattenyésztés néllkül nincs növénytermelés. A vélemény kialakításában nem kis szerepe volt a tavalyi esztendőnek, amikor a szarvasmarhatartás 214 ezer forintot hozott a „konyhára“, s ebből 118 ezer forint csak a tej jövedelme. Ezért van a régi tagok között több mint 80 százalékának a háztáji gazdaságában is tehén. Mennyiségben nincs már differencia, a Petőfi Termelőszövetkezet állattenyésztésében, különösen nincs a szarvasmarhatenyésztésben, ahol a 20 tehén közül 15 törzs könyvezett már. A szövetkezeti tagság most aztáni elhatározta, hogy fokozottabban ráfér a szarvasmarhatenyésztés minőségi fejlesztésére is. A közgyűlés határozata alapján öt új bőtejelő tehenet vásárolnak, amelyből egyet már meg is vásároltak, a hátralevő négy tehenet néhány héten belül ugyancsak megveszik valamelyik vásáron. Az év közepére a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet törzsállománya mind kiválóan tejelő, nagyhozamú egyedekből áll majd. A mezőgazdaságból röviden Megyénkben március 26-ig; 1308 család, 1815 tag, 6048 katasztrális holddal lépett a termelőszövetkezetbe. Ez idő alatt 10 mezőgazdasági tsz és három tszcs alakult. Befejezte összes tavaszi vetését az ősszel alakult kiskörei Új Élet Termelőszövetkezet. Utoljára a zabot vetette el március 28-án. A tagság most egy istálló építését kezdte meg. Elkészítették a melegágyakat, a melegágyba való vetőmagokat kicsíráztatták, a gépeket kijavították a tiszanánai Vörös Csillag termelőszövetkezetben. (Nagy Ida: Ismerkedő estet tartottak március 22-én a pélyi Rákosi és a Petőfi Tsz MNDSZ asszonyai. (Tóth Angéla) Zagyvaszántón is megalakult termelőszövetkezet. Az év első negyedében március 25-ig 1308 család 1815 taggal 6228 hold földdel lépett megyénkben a termelőszövetkezeti útra. Nemcsak a meglévő szövetkezetekbe léptek be, sokan újat alakítottak. Többek között Nagyrédén, Karácsondon, Gyöngyöspatán, Nagyfügeden, Poroszlón alakult ebben az évben, tsz. Hosszú előkészítő munka után megalakult Zagyvaszántón is a község első termelőszövetkezete 22 taggal, 150 holdon, Aranykalász néven. Több termelőcsoport tagjai magasabb fokra léptek, szövetkezetet alakítottak. Gyöngyöstarjánban és Tarnamérán egy-egy előkészítő bizottság működik. Az új belépőknek körülbelül 30 százaléka középparaszt, Nagyfügeden például középparasztok alakították az új szövetkezetet. Egy-egy új belépőre négy és fél hold föld jut. Tovább javul Gyöngyös környékének autóbusz közlekedése Az elmúlt években sokat fejlődött Gyöngyös és környéke autóbuszforgalma. A közlekedés lebonyolítására sok új kocsit kapott a Gyöngyösi Autóközlekedési Vállalat. Most újabb nyolc farmotoros, 55-ös Ikarusszal gazdagszik a vállalat gépkocsiparkja, ezeket a kocsikat főleg a mátrai járatokra osztják be. Javul a közlekedés azáltal is, hogy Gyöngyösön két és félmillió forintos beruházással felépül a Budapest Engels téri autóbusz pályaudvar kisebbített mása. A pályaudvar készítésének tervéhez még ez évben hozzáfognak. \ Megyénk büszkesége, az első ötéves terv alkotása: a Gyöngyösi Ércerőmű ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ Vagy húsz esztendővel ezelőtt valahol az országban, talán egy borongós délutánon írta le a költő, József Attila: „A munka robotosának nem jut kenyérre — labanc urak telnek, híznak henyélve”. Valamikor, vagy húsz, vagy éppen csak tizenkét esztendővel ezelőtt tizedért aratott a paraszt, angáriát adott a feles bérletért, s a külvárosok peremén emberi életről álmodott ereszkedett vackán a „nyomor”. Valamikor, években nem is olyan régen, de eseményekben messze távol a sikertelen proletárforradalom fájdalmával és dacával, elbukva, de nem megtörve, szabadságért küzdött a nép... Ünnepelünk. Ki gondolta volna tizenegynéhány évvel ezelőtt, hogy az idő méhében egy tavaszi nap, április 4-e tartogatja az ezeréves álom valóságát. Ki gondolta, hogy pont április 4-én válik valóra a ceglédi beszéd kívánsága, a kuruc szívek reménye, a szabadságharc álma, s 1911) minden meg nem valósítható terve. De azt mindenki tudta, érezte, hogy érik a nép szabadsága, s meghozza gyümölcsét: április 4-ét. Ünnepelünk. Tizenegyedszer... és április 4-ét: az új honfoglalás napját. Azon az első napon még nem száradtak fel könnyeink, s még frissek, elevenek voltak emlékeink, amelyek az ezredév nyomorába gyökereztek. Azon az első napon még kissé kábultan az igazságtól, mint ember, ki hosszú idő után végre napfényre lép, nem is tudtuk kifejezni hálánkat annak, aki napfényre vezetett. Vérével fizetve, a mi utunkért. Azon az első napon hittünk, bíztunk, reméltünk és egy kicsit féltünk: bírjuk-e, tudjuk-e hazává építeni a romba döntött, kifosztott országot, lesz-e erőnk a hatalmas tervekhez, amelyek a kommunista társadalomba vezetnek. De azon a napon már ott állt mellettünk a szovjet nép, s ott állt előttünk harcedzett vezetőnk, a párt. S azóta tizenegy esztendő, tizenegy ünnepi nap telt el. De micsoda évtized! Ezer esztendő elfojtott energiája, a szovjet nép példája nyomán a jövőbe vetett hit győzhetetlen ereje, a kommunisták harca vitte, ragadta magával egész népünket a fordulat éve, a három- és ötéves terv győzelmein keresztül a máig. S holnap ki tudja, milyen új csúcsokat hagyunk magunk után? A Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban jó néhány fiatal most vásárol motorkerékpárt. Egy éve, ha itt dolgoznak az üzemben. Az ötven éves Szarka László főművezető fiatal korában hat év után tudott venni egy kerékpárt, melyet többet vitt a vállán, mint az őz a nyergében. Vándorló falu táblák megyéje, országa lettünk. Azelőtt évek teltek el, míg néhány házzal megterebélyesedett a falu. Ma kisebb, s megint kijebb lehet vinni a községet jelző táblát: egy év alatt egy utcasor. Ez ma a tempó nálunk, de mondhatjuk azt is, hogy a norma. Tanítók és orvosok, gyógyszerészek és mérnökök kilincseltek, előszobáztak, hogy dolgozhassanak. Bármit. A mérnök, aki gyárat, hidat szeretett volna építeni, boldog volt, ha egy fészert tervezhetett. A mindennapi kenyérért. A pedagógus, aki az igazságot, a tudást szerette volna a gyermekek lelkébe ültetni, boldog volt, ha alkalmi munkát kapott. S aki dolgozhatott? Szívét, lelkét, becsületét szívta, rabolta el tőle a tőke, a nagybirtok, az egész ország, amelyet így hívtak: Horthy Magyarország. Hárommillió koldus és nyolcmillió rab országa volt hazánk. A föld ugyan lehetett isten kalapja, de ez az ország még fiainak sem termett bokrétát, csak bogáncsot. Emlékezzünk... és soha ne feledjünk emlékezni, hogy Horthy és az egész magyar úriosztály, mint vásári ócskás a zsibpiacon, úgy árulta a magyar nép szívét, testét, életét. A szerelmes szerelmét, a gyermek apját, az asszony férjét, a dolgozó embert. S e nagy zsibpiacon ha szólni mert az , áru”, volt eszköz, orgoványi módszer és Prónay tanítvány, aki biztosította a zavartalan árusítást. De a magyar Alföld csak látszólag volt „mély aludtej”, hánykolódtak benne a szögletes kövek, edzettebbé, elszántabbá vált munkásosztályunk, közelebb került a közös sorsot megértő falusi nincstelen, kisparaszt a városnoz... Tizenegy esztendeje ennek. A gyerekeknek mese, történet, amit úgy lehet kezdeni, hogy egyszer volt, hol nem volt... Csak azt nem érti, miért felhősödik el a mesétől a mesemondó szeme. Tizenegy esztendeje ennek s a pártvezette magyar nép életével, munkájával köszönte meg április 4-ét a fiát áldozó szovjet anyának. Díszszázad menetel az utcán. A nép hadserege. A tiszta nép fia, a harcos a a nép harcosa. Tanácsülés van, a város, a falu sorsáról esik szó: a város, a falu ül az elnöki emelvényen, a padsorokban, s együttesen dönt jövőjéről. Munkásigazgatók a gyárakban. Kisparasztok az ezerholdas szövetkezetek élén, kiknek gyermekei egyetemen tanulnak a holnapra. Nem, nem lehet mindazt rövid sorokban elmondani, mit alkotott a nép az új hidaktól a Váltógyárig, a modern Ikarusz autóbuszoktól a családi házak ezréig. Hogy hibáztunk is? Vállaljuk, éppen így, mint eredményeinket, mert az előbbiek eltörpülnek az utóbbiak mellett. Hogy nem mindenütt mennek rendben még a dolgok? Tudjuk, s rajta leszünk, hogy mindenütt csökkentsük a bajt, a nehézségeket, mint eddig is oly eredményesen tettük. S hogy mi erre a biztosíték? A párt, amely annyi győzelemre vezetett, a nép, amely ím, most is összefog, hogy segítsen árvízsújtotta társain, az a sok győzelmi jelentés, amelyet most kap szárnyára a szél, április 4-e előtt: teljesítettük terveinket, teljesítettük vállalásainkat. A petőfibányaiak, egereseinek szene, a horti, tarnaszentmiklósi traktoristák munkája, a falu beadott terményének kilói, az elvetett holdak százai és ezrei, az új versek, s a tudomány új eredményei a biztosítékok erre. És: a tizenegy év. Ünnepelünk. Szabadságunk 11. évfordulóját ünepli a város és a falu dolgos népe. Köszönti a XX. kongresszus útját járó felszabadítónkat, nagy támaszunkat, a Szovjetuniót. Köszönti győzhetetlen, egységes pártunkat és köszönti saját alkotását, a tizenegy év minden győzelmét. Ünnepelünk, s „Immáron új rőzse lobog a parázson — Felcsapó láng mellett tűnődünk egyen-máson.”