Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-04 / 52. szám

2 NÉPÚJSÁG PÁRTÉLET • A községi pártbizottságok munkájáról A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG párt- és tömegszerveze­tek osztálya az elmúlt pénte­ken tanácskozásra hívta össze a községi pártbizottságok és MDP­ vezetőségek függetlení­tett titkárait, hogy megvitas­sák munkájuk tapasztalatait és azokat a hibákat, melyek gátolják a falusi pártszervek munkáját. A tanácskozást Put­­noki László elvtárs, a Megyei Pártbizottság párt- és tömeg­szervezetek osztálya vezetőjé­nek rövid vitaindító beszámo­lója nyitotta meg. Mind a beszámolóban, mind pedig a hozzászólásokban el­mondott jelentős eredmények, vélemények igazolták a Köz­ponti Vezetőségnek a falusi pártmunka megjavításáról szó­ló határozatának helyességét, és hogy e határozat alapján a nagyobb községekben pártbi­zottságokat, illetve közös MDP vezetőséget hoztak létre. A községi pártbizottságaink megalakulásuk óta — állapí­totta meg a beszámoló — nagyrészben sikerrel harcoltak a párt által kitűzött feladatok megvalósításáért. Megalaku­lásuk óta aktív részesei azok­nak az eredményeknek, me­lyeket megyénk az elmúlt hó­napok során az állampolgári kötelezettségek teljesítésében, a tsz szervezésben és a párt­­építő munkában elért. Különö­sen az év első hónapjaiban voltak jelentős eredményeink. Ez év első felében több pár­­tonkívülivel erősítettük párt­­szervezeteinket, mint az el­múlt esztendőben egész év alatt. Eredményünk titka ab­ban van, hogy sikerült össze­fogni a falusi kommunistákat, és erejüket, tevékenységüket egy közös cél szolgálatába ál­lítani. Így érte el sikereit Aba­­sár, Nagyfüged a begyűjtés­ben, Tiszanána, Kömlő és még több község a tsz-ek szervezé­sében. Kisköre, Abasár a párt­építő munkában. E FIATAL pártszerveink munkájában — mint a tanács­kozás alapján megállapítható — az eredmények mellett szép számban voltak — és­­ vannak még ma is — olyan hi­­­­bák, amelyek komoly mérték­ben akadályozták és akadá­lyozzák munkájukat. Minde­nekelőtt az, hogy a XX. kong­resszusnak a pártdemokrácia és a pártvezetés demokratiz­musára vonatkozó gazd­ag és széleskörű útmutatásaival nem éltek eléggé a titkár elvtársak, — jól­lehet, régebbi helytelen módszerek miatt ennek a meg­valósítása talán a legnehezebb. Egyes községi pártbizottsá­goknál, mint Párádon. Péter­­vásárán a vezetőség választás óta nem tartottak pártbizottsá­gi ülést. Nem tanácskoztak a község első politikai vezető testületével. Még mindig ta­pasztalható, hogy fontos, az egész községet érintő kérdés­ben csak a párttitkár és a ta­nácselnök dönt, azzal „magya­rázva” ezt, hogy a pártbizott­ság tagjai, vagy az aktíva résztvevői úgy sem szólnak hozzá. Sok községben elhanya­golják a taggyűlések előkészí­tését, a párttagsággal való ta­nácskozást, s ugyanakkor ar­ról panaszkodnak, hogy pas­­­szívak a párttagok. Nem lehet kétséges senki előtt, hogy ez a pártmunka le­nini normáinak, a pártvezetés demokratizmusának súlyos megsértése A pártbizottsági ülések, a taggyűlések a dolgo­zókkal való szinte mindenna­pos tanácskozás elhanyagolása eleve kizárja, hogy falusi párt­szerveink aktivizálni tudják a falvak kommunistáit a közös cél érdekében. Mindebből következik, hogy nem fejlődött kielégítően gyen­ge falusi pártszerveink irányí­tó munkája Még mindig gya­kori — ezt a tapasztalatok, de a tanácskozáson elhangzott egy-két hozzászólás is igazol­ta —, hogy a függetlenített titkárok, az alapszervezetek vezetőségei nem egy helyen még a végrehajtó bizottság tag­jai helyett is dolgoznak. El­készítik a beszámolót, intéz­kednek helyettük. Igaz, ez a könnyebb, de egyben a leg­rosszabb módja is a dolgoknak, mert önállótlanságra tanít, csí­rájában fojt el minden önte­vékeny gondolatot, kezdemé­nyezést. Egyszóval emberek százait zárja ki a vezetés de­mokratikus jogainak gyakorlá­sából. Természetesen igaza van Barna András elvtársnak, mi­kor hozzászólásában arról be­szél, hogy van, mikor ez elen­gedhetetlen. Igen, szükséges, mert falusi pártszervezeteink titkárai, vezetőségi tagjai sem született pártfunkcionáriusok, de itt az a feladat, hogy velük és nem nélkülük, munka köz­ben tanítva vezetni, kell segí­teni az alapszervezetek gya­korlatlanabb vezetőit. EZ A MÓDJA annak is, hogy a községi pártbizottságok titkárai több időt tudjanak töl­teni a falu dolgozói között, hogy tanácskozzanak a töme­gekkel. Sajnos, ma még nem ez a jellemző. Többen beszá­moltak a tanácskozáson pél­dául, hogy az aratás, cséplés, begyűjtés nagy munkájára ter­vet készítettek. De kik készí­tették a tervet? A párttit­kár ,a tanácselnök, az agronó­­mus. A cselekvő, a végrehajtó erő, a dolgozó parasztság pe­dig egy-két község kivételével nem vett részt a terv előkészí­tésében. Ez pedig csökkenti fe­lelősségérzetüket a terv vég­rehajtásáért. Minél többet tanácskozni a dolgozó tömegekkel, bevonni a tervezésbe, s majd akkor részt vállalnak a végrehajtásból is. Ez volt a tanácskozás egyik legfontosabb tapasztalata. S a jég megtörésére most van a legjobb alkalom, a ku­­láklistára jogtalanul felvett középparasztok rehabilitálása során. Ennek alapos és helyes elbírálása lehetetlen a dolgo­zó parasztok legszélesebb ré­tegeinek véleménye nélkül. A vita során sok szó esett általában a tömegszervezetek, de különösen a tanácsok párt­irányításáról is. A tanácsko­zás csak igazolta a korábbi ta­pasztalatokat, hogy falusi párt­szerveink, ami a tanácsok ál­lamhatalmi jellegét illeti, — adófizetés, begyűjtés, — beszá­moltatják és ellenőrzik mun­kájukat. De annál kevésbé el­lenőrzik, hogyan gyakorolják tömegszervezeti funkciójukat Hogyan intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait, megtart­ják-e a tanácstagok a fogadó­órákat, beszámolnak-e rend­szeresen a tanácstagok válasz­tóiknak a rájuk bízott felada­tokról. A községi tanácsok pártirányítása tehát sok he­lyen eléggé formális. Párádon például minden tanács VB. ülés anyagát először a párt végrehajtó bizottsági ülés hagyja jóvá. Gyakori az a je­lenség, hogy a pártszervezetek és a tanácsok kapcsolatát azon mérik, milyen a viszony a köz­ségi párttitkár és a tanácsel­nök között. A tanácsok pártirányításá­nak gyengeségét bizonyítja az is, hogy a felszólalók zöme az MDP csoportok gyenge műkö­déséről számolt be. Ennek va­jon mi az oka? Többek között az, hogy a kommunista ta­nácstagokkal nem foglalkoz­nak a pártszervezetek, így azok nem érzik, hogy a tanács­tagi funkció felelősségteljes pártmegbízatás. Beszélgessenek többet ezekkel az elvtársak­kal, mint kommunistát szá­moltassák be, érezzék, hogy a pártszervezet számít rájuk, fi­gyelemmel kíséri munkájukat. Jelentős érdeme a tanácsko­zásnak, hogy nagyrészben si­került eloszlatni azt a téves felfogást, hogy nyáron, a nagy dologidőben nem lehet a tsz agitációt folytatni, mert ahogy Apostol János elvtárs, a pélyi végrehajtó bizottság titkára mondotta: az zavarja a nyári munkák végzését. E téves né­zet helytelensége nyilvánvaló. A zárszámadást kivéve, egyet­len időszak sem nyújt olyan és annyi konkrét agitációs érvet, mint éppen a nyári időszak, mikor az életet takarítják be és a termelőszövetkezetek kéz­zelfoghatóan tudják bizonyíta­ni fölényüket, egyrészt az em­beri verejtéket kímélő gépi munkák alkalmazásával, más­részt a fejlettebb agrotechni­ka alkalmazásának gyümölcse­ként a jelentősen nagyobb ter­méseredményeket. Tiszanána és Mezőtárkány példái is azt bizonyítják, hogy ott, ahol nem álltak meg a tsz-agitációval, ezek az érvek sikeresen felhasználhatók. Ezek mellett még sok más kérdést is megvitatott a ta­nácskozás és nem kétséges, hogy komoly segítséget nyúj­tott a falusi pártmunka továb­bi javításához. A vitából azon­ban le kell vonni a tanulságot a felsőbb szerveknek is, a Me­gyei Pártbizottság, párt- és US- megszervezetek osztályának, de különösen a járási pártbizott­ságoknak: az eddigiektől sok­kal több gyakorlati és elvi se­gítséget kell nyújtani a füg­getlenített párttitkárok részé­re. Járási pártbizottságainknál általános gyakorlat az, hogy abban a községben, amelyben függetlenített titkár van, rit­kán mennek ki. Olyan jelen­ség is tapasztalható, hogy a községi pártbizottságok a já­rástól függetlenül dolgoznak, egyrészt a rendszeres ellenőr­zés miatt, másrészt pedig, mert a járási pártbizottság még a határozatait sem küldi meg a községi pártbizottságoknak. Természetes, hogy a fenti hi­bákhoz mindezek nagymérték­ben hozzájárultak. IGAZ, HOGY függetlenített falusi párttitkáraink legtöbbje régi gyakorlott pártmunkás. A rendszeres irányításra, ellenőr­zésre, különösen pedig a tájé­koztatásra azonban szükségük van. A járási pártbizottságo­kon múlik tehát elsősorban, hogy a községi pártbizottsá­gok mihamarább ki tudják ja­vítani mindazokat a hibákat, amelyeket a tanácskozás fel­tárt és ezzel tovább erősödjön, munkánk. SÁRKÖZI MIKLÓS ip- 1956. július 4. szerda Külpolitikai jegyzetek Moszkvában közzétették Lenin „végrendeletét“ A Kommunyiszt című fo­lyóirat legújabb, 9. száma, az SZKP Központi Bizottságának útmutatása értelmében V. I. Lenin több, eddig közzé nem tett levelét közli, így közli Lenin 1923 januárjában le­diktált feljegyzéseit. Ezek kö­zött van a Levél a kongres­­­szushoz, amelyet Lenin „vég­rendelete” néven ismernek, továbbá az állami tervhivatal­­ törvényhozói hatásköréről és­­ a nemzetiségi kérdéshez, vagy az „autonomizálásról” szóló le­velei. Mint a folyóirat közli, az SZKP Központi Bizottságának határozata alapján a szóban forgó Lenin-dokumentumokat ismertették az SZKP XX. kongresszusán részt vett kül­döttek előtt, utána pedig meg­küldték a pártszervezeteknek. Eltemették a poznani rendzavarások áldozatait A poznani rendzavarások ál­dozatainak temetésére szomba­ton került sor a város külön­böző temetőiben. Az egyik te­metőben Edwart Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titká­ra beszélt az áldozatok sírjá­nál. Ugyanezen a napon Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­­köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke a különböző kór­házakban meglátogatta a poz­nani rendzavarások sebesült­jeit. Varsó, Lodz, Wroclaw, Lub­lin és más városok üzemeiben, valamint az ország falvaiban a munkások és a parasztok tömeggyűléseken és pártnapo­kon bélyegzik meg az impe­rialista ügynökség és a reak­ciós földalatti mozgalom poz­nani véres provokációját. Til­takozó gyűlések voltak Poz­nan több ipari üzemében is. Két hónap alatt közel negyedére csökkentette éveleji adósságát a Bélapátfalvi Cementgyár A szénbányák hideg okozta éveleji tervlemaradását bizony sokan megéreztük, mert a fa­gyos téli napokban nem tud­tunk jó szénhez jutni. De meg­érezték a szénhiányt üze­meink is, csökkent, sőt részle­tekben le is állt helyenként a termelés. Szén miatt legnagyobb adós­sága megyénkben a bélapát­falvi Cementgyárnak maradt. Ez az üzemünk első negyed­éves tervének csak a töredé­két tudta teljesíteni, s hely­zete nem volt valami biztató a tavaszi és nyári lakásépítke­zésekre. Mivel felsőbb szerve a nagy lemaradást látva sem változtatott a terven, az üzem kommunistái és pártonkívüli dolgozói közösen elhatározták, hogy év végéig pótolják a le­maradást. Elhatározásuk való­ra váltását nehezítette, hogy többnyire csak a száz száza­lékhoz kaptak szenet s ha a tervet túl akarták teljesíteni, első perctől kezdve takarékos­kodni kellett a szénnel. Összeszámolták adósságu­kat: klinkerből 8694 tonna, cementből 14694 tonna és mészből 5387 tonna. Alig múlt két hónapja, hogy termelésük­höz folyamatosan kapják a szenet, és mégis klinkerből 2222, cementből 4440, mésznél 1441 tonnával csökkent az év elején szerzett adósság. S még jobb minőségben, mint azt a követelmény megszabja. Mész­ből például a másodosztály terve nincs teljesítve, viszont az első osztályú mész előállí­tása jóval meghaladja a ter­vezetet. A hónap elejétől pe­dig exportra is dolgoznak, eb­ben tervteljesítésük 20-ig 140,4 százalék. A cementgyár még mindig meg-megakad a szén miatt. Most már a minőséggel van baj, mert tervüket a kiváló egercsehi szén kalóriájához kapták, viszont a felhaszná­lásra kerülő szén alacsony ka­lória értékű. Ezért amennyire lehet, csökkentik a salak ég­hető százalékát. Ebből a szén­ből kapnak, túl a száz száza­lékhoz szükséges tételen, a ta­karékosságra mégis nagyon ügyelnek. A lemaradás eddigi pótlásának közel felét a meg­takarított száz tonna szénnel állították elő. Az elmúlt két hónap alatt a legtöbb szenet Bikki József, Berecz Sándor és Pelyhe Kálmán takarította meg. ALIG ÖT­VEN métert megtéve eljutunk a Szpartak, majd a Vörös Lobogó sportelepei­­hez, amelyeken 4-4 teniszpálya, kosárlab­da- és röplabda-pálya van, szép klubházzal. A park egyre szebb lesz, fenyőfák között sé­tálunk tovább, hogy egy perc múlva már a CDNA (az itteni Honvéd) csodás sport-kom­binátjába jussunk. Van itt minden bőven 8 teniszpályás sportelep, benne két központi pálya az egyiken 3000, a másikon 2000 nézős lelátó 3 röplabda­, 2 kosárlabda-pálya, sa­lakos labarúgó edzőpálya, klubházak, majd az erdő a park fáitól övezett 25 000 szemé­lyes CDNA stadion, magas körlépcsővel sze­­gélyzetten atlétikai pályával, s ott is pom­pás, gondozott gyepszőnyeggel. Kénytelen leszek ismét azt írni, hogy nem sokkal több, mint egy perc múlva eljutunk sétánk során a bolgár OTSB 7 teniszpályás sporttelepéhez, amelyet akác és fenyőfák kö­zött találunk, szép verandás klubházzal. Te­gyük ehhez még hozzá, hogy a parkban van egy szép nagy csónakház, ahol az eve­zős­ sport, s a kajak-sport hívei találnak szó­rakozást. A leírt sportlétesítmények a vá­ros szívében vannak, oly közel a központhoz, mint a mi egri stadionunk! A Szabadság Parkban van elhelyezve a monumentális partizán emlékmű, mintegy 20 méter magas kőoszlop, két old­alt a partizánok életéből vett alakokkal, középen a három méter magas férfi és női partizán bronzba öntött alakja. Hatalmas kőkockás előtér, szökőkutak, me­dence és virágágyak, csodás sziklákért ad ennek a környezetnek felejthetetlenül szép keretet. AZ EMLÉKMŰTŐL húsz-harminc méter­re, fenyőfák között olvasó asztalok, székek, álm­ak, ahol a tanulni vágyók csendben ké­szülhetnek a vizsgáikra, feladataikra. (Sétám alkalmával mind a félszáz asztal fölött el­mélyült arcok, fejek hajoltak a könyvek fölé...) Tovább haladva eljutunk a debrece­ni nagyerdeihez hasonló stílű és szépségű szófiai strandhoz. (A környezeti hasonmá­son kívül itt az a különbség, hogy a szófiai strand vize bizony jéghideg, mert a közeli 2200 méteres „Vitosa” hegy forrásai pótol­ják vízzel, mint általában az egész várost így a medence soha sem túlzsúfolt, viszont annál többen röplabdáznak a fenyők között elterülő zöld pázsiton... Mondjuk még el, hogy a Szabadság Park egyben a gyermekek paradicsoma és sok­sok játszótérrel, lubickolóival, hintákkal, s a felnőttek számára is hatalmas terület áll rendelkezésre a pihenéshez. Szabadtéri szín­pad, kertmozi nyújt itt még szórakozást a naponta itt megforduló tízezreknek. S hogy megjegyezzem még a mi ugyancsak szép Népkertünkkel kapcsolatosan a szófiai Sza­badság Parkban nincs szükség rendőrre, hogy ne kerékpározzanak benne A szófiai dolgozók öntudatosak, tudják, hogy mit je­lent számukra ez a gyönyörű környezet és ehhez mérten is viselkednek. Jellemző, erre, hogy órákig barangolhatnék, míg találnék egy papírhulladékot, vagy akár egy cigaretta csutkát a hatalmas parkban! Az is igaz vi­szont, hogy Szóf­ában gondoskodnak arról, hogy szemétkosarak legyenek elhelyezve mindenütt. SÉTÁNK SORÁN eljutunk a park szinte teljesen erdőt képező részébe, ahol szép, gondozott sétautakon haladva gyönyörködhe­tünk a természet végtelen csendjében a fe­nyőkben, s helyenként a hazai emlékeket adó akácokban. A park végében megnézzük még a tudományos intézetek új városrészét, a most készülő 3—4 emeletes palotákat, ame­lyek gyönyörű stílusban, hatalmas arányaik­ban lenyűgöző látványt nyújtanak, a közel­ben lévő új egyetemi épületekkel együtt. Messze távolban gyárak kéményei füstölög­nek, jelezve hogy a modern, új építészet, városrendezés a lakóhelyektől távol helyezi el a gyárakat, száműzve ezzel a kormot, füs­töt, zajt a város területéről. Felülünk egy piros trollibuszra és a szép, széles sugárúton, a Lenin-bulevároson, me­gyünk vissza a belvárosba. A város szívé­ben sétálva, megcsodáljuk az Alexander Nevsky székesegyházat hatalmas arányaival, zöld kupoláival, a templom belsejében pedig a csodás márvány falakat, az óriási trapé­zokon b­elógó 3—4 méteres átmérőjű csillá­rokat, amelyek számolását húsznál abba­hagytam, s lenyűgöz bennünket a templom belsejének óriási aránya a hatalmas fres­kókkal. A templommal szemben találjuk a Sofraná­t, a bolgár parlament impozáns épületét, tágas, kőkockás, gránitkockás tér­ségen, amely mellett a Ruszk­sche bulevárd széles fasoros útja halad, a hársfák illatát árasztva. A város központjában vagyunk, csupa egységes stílusú, négy-ötemeletes mo­dern palota között. Itt találjuk a Bulgária, Slasianszka, Serostopol szállodákat, öt-hat­emeleteseket pazar szépségükben, olyan be­rendezéssel (társalgók, éttermek, bár, sok száz összkomfortos szoba), amely bármely európai világvárosnak díszére válna... AZ UTCÁKON sok-sok külföldi autó su­han (Chevrolet, Buick, Ford Zisz, Pobjeda) a Hotel Bulgária előtt pedig mindig parkol 10—15 autócska, amelyekben gyönyörköd­nek a járókelők A Bulgária Hotel közvetlen közelében, hatalmas gránitkockás térségen áll a Dimitrov mauzóleum, amelyben a bol­gár nép nagy fia alussza örök álmát. Sok ezer ember tiszteleg egy-egy alkalommal Di­mitrov előtt, aki úgy fekszik koporsójában, min­tha csendesen aludna. A mauzóleum ka­pujában éjjel-nappal díszőrség áll, mozdu­latlan, néma katonák... őrségváltásuknál ke­mény, dongó díszlépésben vonulnak el a mauzóleum előtt A mauzóleummal szemben van a volt cári kastély, szépen karban tart­va. Felejthetetlenül szép esténként ez a hely, a kivilágított mauzóleummal, az utcai lám­pák különleges neonfényű világításában, a most épült három óriási palotával, amelyek ötemeletesek, több m­it száz méter hosszú­ságban terülnek el, közöttük széles úttal,­ gyeppázsittal. Itt lesznek majd a m­niszté­­riumok, egy sok száz szobás óriási szálloda, valamint a minisztertanács és a párt épü­letei. Helyesebben: már elkészültek ezek az épületek paloták, s már a belső munkála­tot­­ tk, egy részükben pedig már megindult az élet. Sétáljunk még egyet a belváros üzleti negyedében, majd menjünk ki a hatalmas Sztálin útra. Nagy áruházak, elegáns, bő választékú üzletek, nagy forgalom, sok bel- és külföldi áru. Nagy áruházak, sok osztállyal, választékos árukkal. Meg­látogattam a szófiai élelmiszer-csarnokot is, amely ragyogóan tiszta, hatalmas épület: hús, kolbász, szalonna, szalámi, vaj és a mos­tani időszaknak megfelelő zöld áruk ren­getegével. Az üzletekben bőségesen, kapható bors rizs, füge, hogy néhány különlegessé­get említsek az egri háziasszonyoknak... De ki ne hagyjuk ebből az útilevélből a pesti Ope­raház nagyságához hasonló Nemzeti Színhá­zat és a nemrég elkészült Operaház impo­záns épületét. A mozikban bolgár, szovjet, cseh, francia és egyéb filmeket játszanak. Most játszák nagy s ker mellett az „Egy pi­koló világos” című magyar filmet is. KÉT ÉVE nyílt meg a magyar étterem, amely Szófia egyik legelegánsabb és leglá­togatottabb helye. Kitűnő konyhája és re­mek cigányzenéje miatt sok bolgár és kül­földi vendége van, a magyarokon kívül, s néha az ember igazán zavarba jön, ha egyik boxban Miskolci Balog János és zenekara a „Csak egy kislány van a világon”, vagy az , Akácos út, ha végig megyek rajtad én a nótákat húzza, hogy vajon bolgárok, vagy magyarok-e akik hallgatják, annyira elme­rülnek a zene dallamára... (Persze ilyenkor a mi szívünk is elszorul, mert nincs fájóbb, mint magyar nótát hallgatni idegenben..) Kedves olvasók! Talán sikerült megköze­­lítő képet adnom arról hogy a Balkán fo­galma megváltozott a valóságban és egy tö­rekvő, egyre kultúráltabb nép nagy dinamiz­musával találkozunk itt Szófiában, Bulgária gyönyörű városában. Bulgáriai útinaplómat folytatni szeretném, sokrétűen bemutatva az itteni életet. Bulgáriában szeretik a magya­rokat, népeinknek sok közös vonása van: munkaszeretet, alkotni akarás, szorgalom ta­nulni vágyás, a család, a haza nagy szerete­­te. Sőt, még az is közös sors volt hogy mindkét nép sokáig nyögte a törökök igáját! (A bolgárok 500 évig!) Így helyesnek látszik, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy népeinket közelebb hozzuk egymáshoz. (FolytatjukJj Lovcsányi Jenő: Három hónap Bulgáriában

Next