Népújság, 1956. július (52-59. szám)
1956-07-04 / 52. szám
2 NÉPÚJSÁG PÁRTÉLET • A községi pártbizottságok munkájáról A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG párt- és tömegszervezetek osztálya az elmúlt pénteken tanácskozásra hívta össze a községi pártbizottságok és MDP vezetőségek függetlenített titkárait, hogy megvitassák munkájuk tapasztalatait és azokat a hibákat, melyek gátolják a falusi pártszervek munkáját. A tanácskozást Putnoki László elvtárs, a Megyei Pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya vezetőjének rövid vitaindító beszámolója nyitotta meg. Mind a beszámolóban, mind pedig a hozzászólásokban elmondott jelentős eredmények, vélemények igazolták a Központi Vezetőségnek a falusi pártmunka megjavításáról szóló határozatának helyességét, és hogy e határozat alapján a nagyobb községekben pártbizottságokat, illetve közös MDP vezetőséget hoztak létre. A községi pártbizottságaink megalakulásuk óta — állapította meg a beszámoló — nagyrészben sikerrel harcoltak a párt által kitűzött feladatok megvalósításáért. Megalakulásuk óta aktív részesei azoknak az eredményeknek, melyeket megyénk az elmúlt hónapok során az állampolgári kötelezettségek teljesítésében, a tsz szervezésben és a pártépítő munkában elért. Különösen az év első hónapjaiban voltak jelentős eredményeink. Ez év első felében több pártonkívülivel erősítettük pártszervezeteinket, mint az elmúlt esztendőben egész év alatt. Eredményünk titka abban van, hogy sikerült összefogni a falusi kommunistákat, és erejüket, tevékenységüket egy közös cél szolgálatába állítani. Így érte el sikereit Abasár, Nagyfüged a begyűjtésben, Tiszanána, Kömlő és még több község a tsz-ek szervezésében. Kisköre, Abasár a pártépítő munkában. E FIATAL pártszerveink munkájában — mint a tanácskozás alapján megállapítható — az eredmények mellett szép számban voltak — és vannak még ma is — olyan hibák, amelyek komoly mértékben akadályozták és akadályozzák munkájukat. Mindenekelőtt az, hogy a XX. kongresszusnak a pártdemokrácia és a pártvezetés demokratizmusára vonatkozó gazdag és széleskörű útmutatásaival nem éltek eléggé a titkár elvtársak, — jóllehet, régebbi helytelen módszerek miatt ennek a megvalósítása talán a legnehezebb. Egyes községi pártbizottságoknál, mint Párádon. Pétervásárán a vezetőség választás óta nem tartottak pártbizottsági ülést. Nem tanácskoztak a község első politikai vezető testületével. Még mindig tapasztalható, hogy fontos, az egész községet érintő kérdésben csak a párttitkár és a tanácselnök dönt, azzal „magyarázva” ezt, hogy a pártbizottság tagjai, vagy az aktíva résztvevői úgy sem szólnak hozzá. Sok községben elhanyagolják a taggyűlések előkészítését, a párttagsággal való tanácskozást, s ugyanakkor arról panaszkodnak, hogy passzívak a párttagok. Nem lehet kétséges senki előtt, hogy ez a pártmunka lenini normáinak, a pártvezetés demokratizmusának súlyos megsértése A pártbizottsági ülések, a taggyűlések a dolgozókkal való szinte mindennapos tanácskozás elhanyagolása eleve kizárja, hogy falusi pártszerveink aktivizálni tudják a falvak kommunistáit a közös cél érdekében. Mindebből következik, hogy nem fejlődött kielégítően gyenge falusi pártszerveink irányító munkája Még mindig gyakori — ezt a tapasztalatok, de a tanácskozáson elhangzott egy-két hozzászólás is igazolta —, hogy a függetlenített titkárok, az alapszervezetek vezetőségei nem egy helyen még a végrehajtó bizottság tagjai helyett is dolgoznak. Elkészítik a beszámolót, intézkednek helyettük. Igaz, ez a könnyebb, de egyben a legrosszabb módja is a dolgoknak, mert önállótlanságra tanít, csírájában fojt el minden öntevékeny gondolatot, kezdeményezést. Egyszóval emberek százait zárja ki a vezetés demokratikus jogainak gyakorlásából. Természetesen igaza van Barna András elvtársnak, mikor hozzászólásában arról beszél, hogy van, mikor ez elengedhetetlen. Igen, szükséges, mert falusi pártszervezeteink titkárai, vezetőségi tagjai sem született pártfunkcionáriusok, de itt az a feladat, hogy velük és nem nélkülük, munka közben tanítva vezetni, kell segíteni az alapszervezetek gyakorlatlanabb vezetőit. EZ A MÓDJA annak is, hogy a községi pártbizottságok titkárai több időt tudjanak tölteni a falu dolgozói között, hogy tanácskozzanak a tömegekkel. Sajnos, ma még nem ez a jellemző. Többen beszámoltak a tanácskozáson például, hogy az aratás, cséplés, begyűjtés nagy munkájára tervet készítettek. De kik készítették a tervet? A párttitkár ,a tanácselnök, az agronómus. A cselekvő, a végrehajtó erő, a dolgozó parasztság pedig egy-két község kivételével nem vett részt a terv előkészítésében. Ez pedig csökkenti felelősségérzetüket a terv végrehajtásáért. Minél többet tanácskozni a dolgozó tömegekkel, bevonni a tervezésbe, s majd akkor részt vállalnak a végrehajtásból is. Ez volt a tanácskozás egyik legfontosabb tapasztalata. S a jég megtörésére most van a legjobb alkalom, a kuláklistára jogtalanul felvett középparasztok rehabilitálása során. Ennek alapos és helyes elbírálása lehetetlen a dolgozó parasztok legszélesebb rétegeinek véleménye nélkül. A vita során sok szó esett általában a tömegszervezetek, de különösen a tanácsok pártirányításáról is. A tanácskozás csak igazolta a korábbi tapasztalatokat, hogy falusi pártszerveink, ami a tanácsok államhatalmi jellegét illeti, — adófizetés, begyűjtés, — beszámoltatják és ellenőrzik munkájukat. De annál kevésbé ellenőrzik, hogyan gyakorolják tömegszervezeti funkciójukat Hogyan intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait, megtartják-e a tanácstagok a fogadóórákat, beszámolnak-e rendszeresen a tanácstagok választóiknak a rájuk bízott feladatokról. A községi tanácsok pártirányítása tehát sok helyen eléggé formális. Párádon például minden tanács VB. ülés anyagát először a párt végrehajtó bizottsági ülés hagyja jóvá. Gyakori az a jelenség, hogy a pártszervezetek és a tanácsok kapcsolatát azon mérik, milyen a viszony a községi párttitkár és a tanácselnök között. A tanácsok pártirányításának gyengeségét bizonyítja az is, hogy a felszólalók zöme az MDP csoportok gyenge működéséről számolt be. Ennek vajon mi az oka? Többek között az, hogy a kommunista tanácstagokkal nem foglalkoznak a pártszervezetek, így azok nem érzik, hogy a tanácstagi funkció felelősségteljes pártmegbízatás. Beszélgessenek többet ezekkel az elvtársakkal, mint kommunistát számoltassák be, érezzék, hogy a pártszervezet számít rájuk, figyelemmel kíséri munkájukat. Jelentős érdeme a tanácskozásnak, hogy nagyrészben sikerült eloszlatni azt a téves felfogást, hogy nyáron, a nagy dologidőben nem lehet a tsz agitációt folytatni, mert ahogy Apostol János elvtárs, a pélyi végrehajtó bizottság titkára mondotta: az zavarja a nyári munkák végzését. E téves nézet helytelensége nyilvánvaló. A zárszámadást kivéve, egyetlen időszak sem nyújt olyan és annyi konkrét agitációs érvet, mint éppen a nyári időszak, mikor az életet takarítják be és a termelőszövetkezetek kézzelfoghatóan tudják bizonyítani fölényüket, egyrészt az emberi verejtéket kímélő gépi munkák alkalmazásával, másrészt a fejlettebb agrotechnika alkalmazásának gyümölcseként a jelentősen nagyobb terméseredményeket. Tiszanána és Mezőtárkány példái is azt bizonyítják, hogy ott, ahol nem álltak meg a tsz-agitációval, ezek az érvek sikeresen felhasználhatók. Ezek mellett még sok más kérdést is megvitatott a tanácskozás és nem kétséges, hogy komoly segítséget nyújtott a falusi pártmunka további javításához. A vitából azonban le kell vonni a tanulságot a felsőbb szerveknek is, a Megyei Pártbizottság, párt- és US- megszervezetek osztályának, de különösen a járási pártbizottságoknak: az eddigiektől sokkal több gyakorlati és elvi segítséget kell nyújtani a függetlenített párttitkárok részére. Járási pártbizottságainknál általános gyakorlat az, hogy abban a községben, amelyben függetlenített titkár van, ritkán mennek ki. Olyan jelenség is tapasztalható, hogy a községi pártbizottságok a járástól függetlenül dolgoznak, egyrészt a rendszeres ellenőrzés miatt, másrészt pedig, mert a járási pártbizottság még a határozatait sem küldi meg a községi pártbizottságoknak. Természetes, hogy a fenti hibákhoz mindezek nagymértékben hozzájárultak. IGAZ, HOGY függetlenített falusi párttitkáraink legtöbbje régi gyakorlott pártmunkás. A rendszeres irányításra, ellenőrzésre, különösen pedig a tájékoztatásra azonban szükségük van. A járási pártbizottságokon múlik tehát elsősorban, hogy a községi pártbizottságok mihamarább ki tudják javítani mindazokat a hibákat, amelyeket a tanácskozás feltárt és ezzel tovább erősödjön, munkánk. SÁRKÖZI MIKLÓS ip- 1956. július 4. szerda Külpolitikai jegyzetek Moszkvában közzétették Lenin „végrendeletét“ A Kommunyiszt című folyóirat legújabb, 9. száma, az SZKP Központi Bizottságának útmutatása értelmében V. I. Lenin több, eddig közzé nem tett levelét közli, így közli Lenin 1923 januárjában lediktált feljegyzéseit. Ezek között van a Levél a kongresszushoz, amelyet Lenin „végrendelete” néven ismernek, továbbá az állami tervhivatal törvényhozói hatásköréről és a nemzetiségi kérdéshez, vagy az „autonomizálásról” szóló levelei. Mint a folyóirat közli, az SZKP Központi Bizottságának határozata alapján a szóban forgó Lenin-dokumentumokat ismertették az SZKP XX. kongresszusán részt vett küldöttek előtt, utána pedig megküldték a pártszervezeteknek. Eltemették a poznani rendzavarások áldozatait A poznani rendzavarások áldozatainak temetésére szombaton került sor a város különböző temetőiben. Az egyik temetőben Edwart Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára beszélt az áldozatok sírjánál. Ugyanezen a napon Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a különböző kórházakban meglátogatta a poznani rendzavarások sebesültjeit. Varsó, Lodz, Wroclaw, Lublin és más városok üzemeiben, valamint az ország falvaiban a munkások és a parasztok tömeggyűléseken és pártnapokon bélyegzik meg az imperialista ügynökség és a reakciós földalatti mozgalom poznani véres provokációját. Tiltakozó gyűlések voltak Poznan több ipari üzemében is. Két hónap alatt közel negyedére csökkentette éveleji adósságát a Bélapátfalvi Cementgyár A szénbányák hideg okozta éveleji tervlemaradását bizony sokan megéreztük, mert a fagyos téli napokban nem tudtunk jó szénhez jutni. De megérezték a szénhiányt üzemeink is, csökkent, sőt részletekben le is állt helyenként a termelés. Szén miatt legnagyobb adóssága megyénkben a bélapátfalvi Cementgyárnak maradt. Ez az üzemünk első negyedéves tervének csak a töredékét tudta teljesíteni, s helyzete nem volt valami biztató a tavaszi és nyári lakásépítkezésekre. Mivel felsőbb szerve a nagy lemaradást látva sem változtatott a terven, az üzem kommunistái és pártonkívüli dolgozói közösen elhatározták, hogy év végéig pótolják a lemaradást. Elhatározásuk valóra váltását nehezítette, hogy többnyire csak a száz százalékhoz kaptak szenet s ha a tervet túl akarták teljesíteni, első perctől kezdve takarékoskodni kellett a szénnel. Összeszámolták adósságukat: klinkerből 8694 tonna, cementből 14694 tonna és mészből 5387 tonna. Alig múlt két hónapja, hogy termelésükhöz folyamatosan kapják a szenet, és mégis klinkerből 2222, cementből 4440, mésznél 1441 tonnával csökkent az év elején szerzett adósság. S még jobb minőségben, mint azt a követelmény megszabja. Mészből például a másodosztály terve nincs teljesítve, viszont az első osztályú mész előállítása jóval meghaladja a tervezetet. A hónap elejétől pedig exportra is dolgoznak, ebben tervteljesítésük 20-ig 140,4 százalék. A cementgyár még mindig meg-megakad a szén miatt. Most már a minőséggel van baj, mert tervüket a kiváló egercsehi szén kalóriájához kapták, viszont a felhasználásra kerülő szén alacsony kalória értékű. Ezért amennyire lehet, csökkentik a salak éghető százalékát. Ebből a szénből kapnak, túl a száz százalékhoz szükséges tételen, a takarékosságra mégis nagyon ügyelnek. A lemaradás eddigi pótlásának közel felét a megtakarított száz tonna szénnel állították elő. Az elmúlt két hónap alatt a legtöbb szenet Bikki József, Berecz Sándor és Pelyhe Kálmán takarította meg. ALIG ÖTVEN métert megtéve eljutunk a Szpartak, majd a Vörös Lobogó sportelepeihez, amelyeken 4-4 teniszpálya, kosárlabda- és röplabda-pálya van, szép klubházzal. A park egyre szebb lesz, fenyőfák között sétálunk tovább, hogy egy perc múlva már a CDNA (az itteni Honvéd) csodás sport-kombinátjába jussunk. Van itt minden bőven 8 teniszpályás sportelep, benne két központi pálya az egyiken 3000, a másikon 2000 nézős lelátó 3 röplabda, 2 kosárlabda-pálya, salakos labarúgó edzőpálya, klubházak, majd az erdő a park fáitól övezett 25 000 személyes CDNA stadion, magas körlépcsővel szegélyzetten atlétikai pályával, s ott is pompás, gondozott gyepszőnyeggel. Kénytelen leszek ismét azt írni, hogy nem sokkal több, mint egy perc múlva eljutunk sétánk során a bolgár OTSB 7 teniszpályás sporttelepéhez, amelyet akác és fenyőfák között találunk, szép verandás klubházzal. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a parkban van egy szép nagy csónakház, ahol az evezős sport, s a kajak-sport hívei találnak szórakozást. A leírt sportlétesítmények a város szívében vannak, oly közel a központhoz, mint a mi egri stadionunk! A Szabadság Parkban van elhelyezve a monumentális partizán emlékmű, mintegy 20 méter magas kőoszlop, két oldalt a partizánok életéből vett alakokkal, középen a három méter magas férfi és női partizán bronzba öntött alakja. Hatalmas kőkockás előtér, szökőkutak, medence és virágágyak, csodás sziklákért ad ennek a környezetnek felejthetetlenül szép keretet. AZ EMLÉKMŰTŐL húsz-harminc méterre, fenyőfák között olvasó asztalok, székek, álmak, ahol a tanulni vágyók csendben készülhetnek a vizsgáikra, feladataikra. (Sétám alkalmával mind a félszáz asztal fölött elmélyült arcok, fejek hajoltak a könyvek fölé...) Tovább haladva eljutunk a debreceni nagyerdeihez hasonló stílű és szépségű szófiai strandhoz. (A környezeti hasonmáson kívül itt az a különbség, hogy a szófiai strand vize bizony jéghideg, mert a közeli 2200 méteres „Vitosa” hegy forrásai pótolják vízzel, mint általában az egész várost így a medence soha sem túlzsúfolt, viszont annál többen röplabdáznak a fenyők között elterülő zöld pázsiton... Mondjuk még el, hogy a Szabadság Park egyben a gyermekek paradicsoma és soksok játszótérrel, lubickolóival, hintákkal, s a felnőttek számára is hatalmas terület áll rendelkezésre a pihenéshez. Szabadtéri színpad, kertmozi nyújt itt még szórakozást a naponta itt megforduló tízezreknek. S hogy megjegyezzem még a mi ugyancsak szép Népkertünkkel kapcsolatosan a szófiai Szabadság Parkban nincs szükség rendőrre, hogy ne kerékpározzanak benne A szófiai dolgozók öntudatosak, tudják, hogy mit jelent számukra ez a gyönyörű környezet és ehhez mérten is viselkednek. Jellemző, erre, hogy órákig barangolhatnék, míg találnék egy papírhulladékot, vagy akár egy cigaretta csutkát a hatalmas parkban! Az is igaz viszont, hogy Szófában gondoskodnak arról, hogy szemétkosarak legyenek elhelyezve mindenütt. SÉTÁNK SORÁN eljutunk a park szinte teljesen erdőt képező részébe, ahol szép, gondozott sétautakon haladva gyönyörködhetünk a természet végtelen csendjében a fenyőkben, s helyenként a hazai emlékeket adó akácokban. A park végében megnézzük még a tudományos intézetek új városrészét, a most készülő 3—4 emeletes palotákat, amelyek gyönyörű stílusban, hatalmas arányaikban lenyűgöző látványt nyújtanak, a közelben lévő új egyetemi épületekkel együtt. Messze távolban gyárak kéményei füstölögnek, jelezve hogy a modern, új építészet, városrendezés a lakóhelyektől távol helyezi el a gyárakat, száműzve ezzel a kormot, füstöt, zajt a város területéről. Felülünk egy piros trollibuszra és a szép, széles sugárúton, a Lenin-bulevároson, megyünk vissza a belvárosba. A város szívében sétálva, megcsodáljuk az Alexander Nevsky székesegyházat hatalmas arányaival, zöld kupoláival, a templom belsejében pedig a csodás márvány falakat, az óriási trapézokon belógó 3—4 méteres átmérőjű csillárokat, amelyek számolását húsznál abbahagytam, s lenyűgöz bennünket a templom belsejének óriási aránya a hatalmas freskókkal. A templommal szemben találjuk a Sofranát, a bolgár parlament impozáns épületét, tágas, kőkockás, gránitkockás térségen, amely mellett a Ruszksche bulevárd széles fasoros útja halad, a hársfák illatát árasztva. A város központjában vagyunk, csupa egységes stílusú, négy-ötemeletes modern palota között. Itt találjuk a Bulgária, Slasianszka, Serostopol szállodákat, öt-hatemeleteseket pazar szépségükben, olyan berendezéssel (társalgók, éttermek, bár, sok száz összkomfortos szoba), amely bármely európai világvárosnak díszére válna... AZ UTCÁKON sok-sok külföldi autó suhan (Chevrolet, Buick, Ford Zisz, Pobjeda) a Hotel Bulgária előtt pedig mindig parkol 10—15 autócska, amelyekben gyönyörködnek a járókelők A Bulgária Hotel közvetlen közelében, hatalmas gránitkockás térségen áll a Dimitrov mauzóleum, amelyben a bolgár nép nagy fia alussza örök álmát. Sok ezer ember tiszteleg egy-egy alkalommal Dimitrov előtt, aki úgy fekszik koporsójában, mintha csendesen aludna. A mauzóleum kapujában éjjel-nappal díszőrség áll, mozdulatlan, néma katonák... őrségváltásuknál kemény, dongó díszlépésben vonulnak el a mauzóleum előtt A mauzóleummal szemben van a volt cári kastély, szépen karban tartva. Felejthetetlenül szép esténként ez a hely, a kivilágított mauzóleummal, az utcai lámpák különleges neonfényű világításában, a most épült három óriási palotával, amelyek ötemeletesek, több mit száz méter hosszúságban terülnek el, közöttük széles úttal, gyeppázsittal. Itt lesznek majd a mnisztériumok, egy sok száz szobás óriási szálloda, valamint a minisztertanács és a párt épületei. Helyesebben: már elkészültek ezek az épületek paloták, s már a belső munkálatot tk, egy részükben pedig már megindult az élet. Sétáljunk még egyet a belváros üzleti negyedében, majd menjünk ki a hatalmas Sztálin útra. Nagy áruházak, elegáns, bő választékú üzletek, nagy forgalom, sok bel- és külföldi áru. Nagy áruházak, sok osztállyal, választékos árukkal. Meglátogattam a szófiai élelmiszer-csarnokot is, amely ragyogóan tiszta, hatalmas épület: hús, kolbász, szalonna, szalámi, vaj és a mostani időszaknak megfelelő zöld áruk rengetegével. Az üzletekben bőségesen, kapható bors rizs, füge, hogy néhány különlegességet említsek az egri háziasszonyoknak... De ki ne hagyjuk ebből az útilevélből a pesti Operaház nagyságához hasonló Nemzeti Színházat és a nemrég elkészült Operaház impozáns épületét. A mozikban bolgár, szovjet, cseh, francia és egyéb filmeket játszanak. Most játszák nagy s ker mellett az „Egy pikoló világos” című magyar filmet is. KÉT ÉVE nyílt meg a magyar étterem, amely Szófia egyik legelegánsabb és leglátogatottabb helye. Kitűnő konyhája és remek cigányzenéje miatt sok bolgár és külföldi vendége van, a magyarokon kívül, s néha az ember igazán zavarba jön, ha egyik boxban Miskolci Balog János és zenekara a „Csak egy kislány van a világon”, vagy az , Akácos út, ha végig megyek rajtad én a nótákat húzza, hogy vajon bolgárok, vagy magyarok-e akik hallgatják, annyira elmerülnek a zene dallamára... (Persze ilyenkor a mi szívünk is elszorul, mert nincs fájóbb, mint magyar nótát hallgatni idegenben..) Kedves olvasók! Talán sikerült megközelítő képet adnom arról hogy a Balkán fogalma megváltozott a valóságban és egy törekvő, egyre kultúráltabb nép nagy dinamizmusával találkozunk itt Szófiában, Bulgária gyönyörű városában. Bulgáriai útinaplómat folytatni szeretném, sokrétűen bemutatva az itteni életet. Bulgáriában szeretik a magyarokat, népeinknek sok közös vonása van: munkaszeretet, alkotni akarás, szorgalom tanulni vágyás, a család, a haza nagy szeretete. Sőt, még az is közös sors volt hogy mindkét nép sokáig nyögte a törökök igáját! (A bolgárok 500 évig!) Így helyesnek látszik, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy népeinket közelebb hozzuk egymáshoz. (FolytatjukJj Lovcsányi Jenő: Három hónap Bulgáriában