Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-03 / 18. szám

2 ÜJ ÜTŐN MAKLÁRI FIATALOK ÉS AZ EPOSZ A MAKLÁRI FIATALOK között egyre több szó esik a helybeli EPOSZ-ról, mely 98 taggal alakult meg, s amelyről még senki sem tudja itt pontosan, milyen is lesz. Egy biztos: akarják, bíznak benne a fiatalok és sokat várnak tőle. Ezt figyelembe kell venni, nem szabad visszaélni vele, mert ha újra „elszervezzük” az ifjúságot, akkor igaza lesz Hídvégi elvtárs, a maklári szervezet ideiglenes elnökének: „ha az EPOSZ a DISZ-hez hasonlóan működik, akkor még egyszer nem lehet a fiatalságot megfogni”. Bár a DISZ állandó szapulása nem adhat megoldást, sem elégtételt, azt mégsem árt megjegyezni: a fiatalok szervezése olyan legyen, melyhez ragaszkodnak, és szeretik is. Bár sok szervezeti tag van itt egyesek szerint jól is dolgoznak, a valóságos tények mégis azt mutatják, darabos és általános a programtervezet, kiegészítésre szorul. Mert nézzük csak, mit terveznek Makláron? Húsvétkor a Mágnás Miskát akarják előadni a színjátszók. Most a sportkör foglalkoztatta őket elsősorban, a labdarúgás, melyet mostohagyermekként kezeltek az elmúlt időben. Egyesülni akar a két szervezet, hogy a játékosoknak legyen felszerelése és pénz az utazásra. Ezenkívül röplabda- és asztalitenisz csapatokat akarnak létrehozni. A közeljövőben összehívnak egy taggyűlést, melyen megvitatják mindezt, vezetőséget választanak és megállapítják a tagdíjakat. Március 15-ét méltóképpen akarják megünnepelni. Szó van arról, a későbbiek során, hogy kézimunka tanfolyamot indítanak a lányok részére. A könyvtárak kis gondozással hozzáférhetővé teszik, hogy a falusiak idejüktől függően, olvashassanak. Az EPOSZ helyiségbe kellene egy lemezjátszó rádió hétköznapon esténkint szeretnének zenét hallgatni, és ha úgy tetszik, néha táncolni is az EPOSZ-isták. Egyik fő dolognak ma is a bálok jó szervezését tartják. Eddig gyakran előfordult az, hogy vasárnaponkint egy harmonikás beállt a terem sarkába és kimerülésig játszott. Az egytagú „zenekar”, minden igyekezete ellenére sem tudta a táncosok igényeit kielégíteni. Pedig ez így volt, majdnem minden vasárnap. Ma a vezetőségnek az a véleménye, hogy inkább ritkábban legyen tánc, de jó és rendes zenekar játsszon. Igazuk van! TERMÉSZETESEN ezek csak még tervek, holnapi próbálkozások. A fiatalok is így érzik, akik megosztó kívánsággal keresik a maguk elképzeléseit a szervezetben. A kis szőke Légrádi Kati röplabdázni szeretne, meg táncolni. Neki ez elég — hangoztatja, de arcán látszik, hogy nem mondta a teljes igazságot. Takargat valamit ő is, vidámabb, elevenebb és bátrabb barátnője is, de a fiúk is. Félősen szégyenkezve és gyanakvón beszélik el, mi az igazság a mai Makláron. Szórakozásra nincs sok lehetőség, egyetlen állandó valami a mozi és a kocsma, az utóbbi borral és biliárddal. Tavasszal, nyáron, kora ősszel, a főút megtelik sétálókkal, lányok fiúk egy-egy beszélgető, nevető csoportja itt is, ott is. Ha eljön az est... hazamennek. Most télen néhol összejön néhány lány és fiú, kártyázni, beszélgetni, udvarolni. A filkózások időszaka ez. És a falu tele van a régi hagyományos rossz szokásokkal. Makláron nagy divat a „kinézés”, két fiatal eljövendő életébe döntően beleszól a család, vétójogot formál magának a szülői „eleve elrendelés”. Számít az, mennyi földje, milyen háza van valakinek. Ha kevesebb, mint az „érdeklődőé”, visszakozót rendel a család. Még mindig kevés azoknak a száma, akik kiszabadítják magukat a rossz előítélet és megszokás bilincseiből és „kettőnk érdeke” elvet vallják. Ezt biznyítja az is, hogy sok fiatal a kényszerházasság után elválik. Van még egy másik nyugtalanító dolog is. Nagy családi viharokat okoz a vegyesházasság. Mindenki ragaszkodik a maga vallásához és a leggyakoribb áldozat a fiatal pár. Ez akkor is bonyodalmas családi tragédiákhoz vezet, ha összeházasodnak, s akkor is, ha nem. ÉS A FIATALOK, általában az emberek nem nyugodnak bele, a „látszatért” való könyörtelenségbe. Keresik a kiutat és a megoldást egyéni bajaikra. Azzal nincs még minden elintézve, hogy néhányan szembefordulnak a szerelem jogán a szülőkkel. A falu életét úgy kell megváltoztatni, hogy igazságot találjon az egyén, az újfajta szokásban, megítélésben, és gondolkozásban. Találja meg a fiatalság is! Úgy gondoljuk, ebben segíthet sokat segíthet az újjászülető szervezet, s ha így lesz, magukénak érzik a fiatalokat. Hankóczi Sándor Az O. T. P. hírei Az OTP megyei fiókja félmillió forintot kapott arra a célra, hogy a racionalizálások során elbocsájtott dolgozók önállósítási kölcsön kérelmeit kielégítse. A jelentkezők között van asztalos, villanyszerelő, lakatos, cipész, műszerész. A OTP, a KIOSZ és a KISOSZ, illetve a tanács javaslata alapján dönt. Kölcsönt természetesen az kaphat, akinek iparigazolványa már megvan, s megfelelő műhely áll rendelkezésére. Tavaly, mintegy 40 KST működött a megyében 3000 taggal, s mintegy félmillió forintot takarítottak meg. Az újjáalakult KST-k tagjai eddig 70 ezer forintot takarítottak meg. Megyénk erdőgazdasági dolgozói 40 ezer forint méhészeti kölcsönt kapnak az idén. A kölcsönt az OTP folyósítja. Az igénylők 3000 forintig terjedő kölcsönt kaphatnak, háromévi visszafizetés mellett Tavaly közel 20 millió forintot őrzött az O. T. P., amely a munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok összegyűjtött pénze volt. Az októberi események utáni napokban, a rémhírekre hallgatva sokan kiváltották pénzüket. Most ismét fellendült a takarékbetét. December 31-e óta mintegy két és félmillió forinttal emelkedett a megyei betétállomány. Sok újdonsággal késztfil az NDK a lipcsei vásárra A tavaszi lipcsei vásáron sok újdonságot mutat be az NDK is. Nemcsak a nagyüzemek, a kisipar is készül, Suhl kerület kisiparát például 190 cég képviseli a vásáron. A berlini Német Tudományos Akadémia készülékgyártó ipari intézete például a többi között egy dózismérőt mutat be, sugárvédelmi mérésekhez. Az intézet egy olyan mikrotómát is bemutat, mellyel lehetővé válik az elektron mikroszkópiában, hogy 5/100.000-től 2/100.000 miliméteres részecskéket vágjanak ki a megvizsgálandó anyagból. A mimóza ■ Negyvenöt éves volt, még lány és mindig szerelmes dalokat énekelt. Ilyenkor lehányta — tényleg — seprű pilláit, fejét kissé hátrahajtotta, s úgy törtek fel belsejéből a dallamok, hogy senkinek nem jutott eszébe a hasonlat, hogy honnan is jönnek ki ezek a hangok. Ezek után lehet-e csodálkozni, hogy ’ szerelmes dalainak állandó ihletője — a szerelem volt. Sok „e”-vel, s kevés férfivel. Olyan kevéssel, hogy az már a semmivel egyenlő, de rengeteg vággyal, amely ilyenkor, a dalospacsirta perceiben úgy rázta nimtasággal nem vádolható testét, mintha gyomorgörcsei lettek volna. > Mimóza — mert ezt ő mondta lelkéről, egyéniségéről —, az ilyen szerelmes, dalos I ölelkezések után néhány pillanatig elernyedve ült a féltő gonddal kefélt, mindig tiszta huzatú karosszékben, aztán nagyot sóhajtott, »— így: áhhh! — s könyvet vett elő. Detektívregényt, ahol sok a hulla, a vér, a rémület, ahol a végén egymásé lesznek a gyilkossággal gyanúsított szűz, amely úgy hasonlít hozzá, s a detektív, amely ugyancsak úgy hasonlít HOZzÁ. Akkor is hasonlít, ha alacsony és barna, akkor is, ha magas és szőke, mert férfi. S ez elég. Nagyobb hasonlóságra igazán nem tartott igényt. Mimóza lassan negyedszázada énekel és olvas, igazán boldogan telnek estéi, még boldogabban éjszakái, s nem kevésbé boldogan napjai. Általában boldog az egész élete, — mert mint mondani szokta, aggódó ismerősei finom kérdéseire: Tudod (vagy tudja)... gyűlölöm a férfiakat, mert azokkal csak baj van és keserűség. Nekem nyugodt élet kell, nem holmi fruskás szerelem... Bizony. S az ismerősök csodálattal figyelik kiegyensúlyozott életét és Kovácsné, amint a szomszédban veszekszik a fizetés miatt, Mimózára gondol, hogy annak mennyire, de mennyire igaza van. Bizony... (egri) 1957. március 3. vasárnap szocialista országon életéből Kínai tehergépkocsik a lipcsei vásáron Kína az idei lipcsei vásáron mintegy nyolcvan százalékkal több kiállítási tárggyal szerepel, mint tavaly, bemutatnak egész sor olyan szerszámgépet, amit az idén készítenek először Kínában. Bemutatják a „Csieng Fan” (Felszabadulás) elnevezésű négytonnás tehergépkocsijukat is. Az új kocsiból 400 darabot gyártottak januárban, a csangcsumi autóművekben. Ennek a gyárnak a kapacitása a teljes felépülés után évi 30 ezer darab gépkocsi lesz. Kukoricából — orvosság Epekiválasztási zavarokkal kísért máj betegségek gyógyításához új gyógyszert készítettek a szovjet központi gyógyszerészeti tudományos kutató intézetben. A kukorica bibéből készült kivonatot 70 százalékos szeszben oldják fel, s epehajtóként alkalmazzák. Adatok vannak arra is, hogy az új készítmény oldja az epekövet. Alkalmazása után megfigyelték, hogy szűnnek a máj és epehólyag-táji fájások, az émelygés, a hányás és a bőr sárgás színeződése. M. G. Szeldjukov professzor sikersen alkalmazta a kukoricabibét vérzések megállítására is. Több selyemhernyót tenyésztenek Jénában A jénai selyemhernyó tenyésztő telepen kísérletek folynak, hogy keresztezéssel ellenállóbb és több selymet adó •hernyókat tenyésszenek ki. A •kísérleteknél hasznosítják a J _________ Kínában és Bulgáriában szerzett tapasztalatokat Ugyancsak ebben az intézetben folynak kísérletek dúsabb lombozatú eperfák kinemesítésére is. Évente 8 millió diafilm A szovjet diafilmek igen népszerűek az ország határain túl is. Az elmúlt esztendőben 8 millió filmet — köztük 3 millió színest — készítettek. A filmek tárgyköre sokféle, színes filmek a távoli Óceánia szigeteiről, a laoszi dzsungelekről, Izland vulkánjairól. A szovjet diafilmek csaknem minden ország fővárosába elkalauzolják a nézőket. Sok diafilm foglalkozik irodalmi nagyságok életével. A kínai filmipar sikerei A kínai Népművelési minisztériumokhoz tartozó filmstúdiók 1956-ban 40 játékfilmet, 89 híradót és 39 népszerű tudományos filmet készítettek. A sanghaji stúdióban nyolc trükkfilm készült és összesen 118 külföldi filmet szinkronizáltak a Kínai Népköztársaságban. Fejlődik a kínai könnyűipar A kínai sajtó nap mint nap közöl híreket olyan könnyűipari cikkek gyártásának megkezdéséről, amelyet azelőtt soha sem gyártották Kínában. Sanghaj könnyűipara például az idén 400 új cikk gyártását kezdi meg. Többek között félvezető-hőmérőket, hallókészülékeket, ultrahangterápiás készülékeket fognak gyártani. : iBÉRCES alezredes és RRCZ százados I elvtársaknak — LEVÉL * Kedves Elvtársak! Én Önöket vánosság előtt megbántottam ! február 21-én a nagy nyilván önöket, a nagy nyilvánosság mosság előtt megbántottam, a- előtt ké hogy mindkett •mit nagyon megbántam, de én bocsássanak meg mert én ezt nem így akartam, de a tör ,le ° ocsássanak meg, mert én a téritekkel kapcsolatban már az nem önöket akartam megser• idegesség erősebb volt nálam. * De úgy, ahogy a nagy nyíl 1 Bíró Józsefné, Gyöngyös ! SZÖLŐTELEPÍTŐ gazdák fi 1 HATVANBAN megnyúl a rágyelem! Akinek ládás, friss olt. dió javító service. Vállal: rádió. 1 ranyra van szüksége I. osztály - „ . .. . . . , , • vadalanyon 1.20 fillérért, minden erDSlt0- 1<'mezJatSz'° javításokat és • fajtában megrendelhető bizalom- karbantartásokat. Basa István, a mai Misi Kálmán termelőnél, Hatvan, Iskola u. 4. Búzapiac tér Abasár, Fő út 175. ren. REJTŐ JENO (P. HOWARD): Ugyanis King Roswang neje, Izabella őrvezető, mint súlyemelő működött a társulatnál. Miután három katona lakik egy sátorban, az asszony nem vétett a puritán erkölcsi szabályok ellen, mert férjével és fiával hált együtt, csakúgy, mint eddig. Ami pedig a katonák beszédmódját illeti, az egy kisebb vándorcirkusznál szokásos hangnemnek még mindig messze előtte jár finomság dolgában. A kis cirkusz azért menekült a „légióba”, mert Pipike, a berber oroszlán egy őrizetlen pillanatban kiszabadult a ketrecéből és elfogyasztott néhány nézőt. A rendőrség elől egy Cavelotti nevű barátjának az írásával jelentkezett Bayonne őrmesternél aki Durien és Podvinecz megbízásából toborzott. Felvették családostul. Mivel a hajózási szezon végén állították össze a kis csapatot, a sereg zömét mégis matrózok, orvhalászok, csempészek és a Lucretia shooner teljes legénysége adta ki, Fleur de Bac „sorhajóhadnagy” vezetésével. Igen! Ez volt Fleur de Bac rangja: „Sorhajóhadnagy”. A Lucretia shoonnar Port Said és Port Szudán kikötőkből angol sört csempészett Oranba, tehát joggal nevezték „sörhajónak”, és parancsnokát „sorhajóhadnagynak”. Hogy a Lucretia sörhajó hogyan pusztult el, ez nem tartozik a regényre. Hullámsír, a gyilkos vihar ott leselkedik naponta az óceán valamennyi gőzösére. Lucretia sorsát is egy viharos éjszaka pecsételte meg. Elkártyázták! ... A Vörös-tenger felett tomboló fergeteg visszaszorította a déli áramlást és megduzzadt a csatorna. Fleur Bac sorhajóhadnagy nem indult útnak ahogy tervezte és legénysége társaságában felkereste a „Hét apagyilkos” nevű varietét, ahol heves kártyacsatába bonyolódtak egy csempészkollégájukkal, a Vad Tülökkel. A kártyacsata hajnalban elfajult, a Lucrétia tulajdonosa elveszített mindent, hajót, rakományt, sőt Tuotain, a kormányos, még a fél arcát is elveszítette a kártyacsatát követő verekedésben. A többi is nagyjából hasonló legény volt, kivéve talán Kratochvillt, a kárpitost aki regényén dolgozott és azért állt a csapatba, hogy nyugta legyen a főbérlő gyermekeitől, akik olyan elevenek és pajkosak voltak, hogy a legidősebbet két alkalommal ítélte el egy év javítóintézetre a fiatalkorúak bírósága. A hatalmas hangárban ott feküdt felhalmozva minden. Wilkie úr (aki változatlanul civilben járt), Podvinecz és Durien derekas munkát végeztek. Csak a hétszáz darab gumikesztyű okozott némi gondot. A lakktáskákat és a napszemüvegeket valahogy elhordja majd a legénység, de a gumikesztyűt mire használják? Teniszütőből hála Istennek, csak negyvenet kellett venni. A katonák felszerelését Durien írta elő. De nem kívánta meg a sereg számára a gumikesztyűt, a teniszütőt és azt a hetven tucat „Macwaif- Gruber” patent biztosítótűz, ami utoljára került elő a csomagokból. Ez rejtélyes ügy volt és nem firtatták. Ö csak összeírta egy listán, ami a légióban elengedhetetlenül szükséges, így festett a dolog: LELTÁR, a csapat számára beszerzendő elengedhetetlen felszerelési tárgyakról: 1. Minden ember számára egy teljes öltözet egyenruha, a hozzátartozó lábszárvédőkkel és hatlövetű pisztolyokkal. 2. A sivatagban előforduló heves napsütésre való tekintettel egy-egy napszemüveg, kulacs, sapka, és aprópénz-tárca, továbbá oldalfegyver. 8. Minden közlegény számára önborotvakészletet, két pótszappannal, hogy a másodnaponként kötelező borotválkozás a Szaharában ne okozzon fejtörést. Egy csajka, egy ivópohár, egy kulacs, hat zsebkendő és a szükséges lövedékek (revolver, puskagolyó, stb., stb). 4. Három fehérnemű készlet, fél tucat harisnya, egy francia zászló, egy csomag kötszer (fejenként). Utóbb kiderült, hogy néhány nem túl jelentős felszerelési tárgy kimaradt a leltárból, például minden ember számára legalább egy pár cipő, de ettől eltekintve pompás volt a felszerelés. A csempésztől vásárolt hadifelszerelés teljes volt. Gépfegyverek, puskák, pisztolyok, megfelelő munícióval. Ehhez csak öszvéreket kellett szereznie. Egy összerakható páncélkocsi, aminek kis gyorstüzelő ágyúja volt, csak jól jöhet háború esetén. Ehhez szerződtetett egy soffőrt és egy mechanikust. A kocsi belsejében sok hely volt a szükséges legénység számára, itt raktározták el a boros, rumos hordót, az üvegeket romlandó húsárut és egy hűtőkészüléket alkalmaztak a motorhoz kapcsolva. Mondom, pompás volt a felszerelés, csak a kereskedők nem akarták elég drágán számítani a dolgokat. Márpedig Wilkie úr keresni akart. Ezért aztán engedményeket kellett tenni, így például a piperekereskedő hajlandó volt magasan számlázni a borotvakészleteket, de csak akkor, ha Wilkie úr megveszi a raktárban száradó hétszáz gumikesztyűt, amit egy forró napon pillanatnyi önkívületében rendelt meg. A sportfelszerelési üzlet tulajdonosa csak úgy ment bele a kulacsok és turistapoharakkal történő manipulációba, ha negyven teniszütőt is eladhat. Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért, és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat „Macwulf-Grúber” patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek, nagy hasznát veheti és mikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése. Nem merült fel többé. A ruhák kissé elütöttek a légió uniformisától. Messziről nem különbözött élénken, mert a szabás, az összeállítás, a gomb és a századnézés tökéletes volt. De a szövet színe... Hát igen... ennek némi előzménye volt. Durien százdos hozta a szövetet. Egy jó ismerőse, aki temetkezési vállalkozó volt, átköltözött üzletével egy másik gyarmatra, és ott a gyász színe kék volt. Arra kényszerült tehát, hogy a sötét anyaggal felszerelt áruraktárától megszabaduljon és a természetes halandóság nem adott elég gyors módot a kiárusításhoz. Így aztán Duriennek (ahogy mondta) megesett a szíve a szegény nagykereskedőn és gondolta, a légionista katonák végtére járhatnak sötét kabátban is. A szudáni gyalogosok is sötét szövetet hordanak. A díszdrapériák, halotti leplek, koporsótakarók, sőt a lovakra szabott fekete terítő is Dubois úrhoz került, aki véletlenül Wilkie úrnak távoli rokona volt és hajlandónak mutatkozott a fekete posztóból kabátok és köpenyek készítésére, de csak akkor, ha ibolyaszín nadrágot csináltatnak. Ugyanis egy revütársulat csődtömegében, amit adósság fejében kapott meg, ilyen ruhadarabok nagy számmal voltak. Végre is az ibolya és a fekete elég impozáns összhatás. Sapkát nagyon olcsón kaptak, csak ehhez egy lakktáskát kellett venniök, hogy simán menjen az ügy, így a hátizsák helyett minden katona majd egy avart kis táskát visz a bal kezében. Jobb vállán a puska. Egész kényelmes, harcias és mégis divatos viselet. Hol áll az márványba vésve, hogy a hátizsák elengedhetetlen? Lehet, hogy utánozni fogja őket az egész világ mert rájönnek, hogy a katonaság kofferrel sokkal mozgékonyabb. (Folytatjuk)