Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-01 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGY­ES­ÜL­JETEK ! AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1957. MÁJUS I. SZERDA fikikre büszkék vagyunk Szolnoki János, az Egri Dobó Gimnázium igazgatója nagy munkát végez az ifjúság szo­cialista neveléséért. Farkas József, a Mátra­vidéki Erőmű kazánüzemének mér­nöke, Tomaskó Árpád kompolti ta­nácselnök, évek óta eredmé­nyes munkát végez. Kovács Irén, az Egri Közgaz­dasági Technikum KISZ szer­vezetének elnöke a tanulásban is élenjár. Szabó István főhadnagy 1947 óta példásan tesz eleget az es­küjében vállalt kötelességé­nek. Í MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL. Kik vehetnek részt a moszkvai VIT-en? — Néhány gondolat a vita szabadáságáról és a pártfegyelemről. — Beszéljünk őszintén a munkástanácsokról. — Van-e élet a bolygókon? — Félév múltán. — Keresztrejtvény. — Totó. — Sportjelenté­sek. Éljen május 1,a proletárinternacionalizmus­ nagy ünnepe! Ma ezen a szép tavaszi na­pon világszerte kibomlanak a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlai. Ma, a munkásosztály nemzetközi ünnepén harsogva kiáltja oda a jelen és a jövő osztá­lya a világnak: az emberiség nagyobbik fele azon az úton akar járni, amely minden jó­zan, becsületes dolgozónak jogot, szabad, igazságos éle­tet biztosít — a szocializmus útján. Ma a munkásosztály ünnepel! S ahol katonai, ren­dőri terror, szurony áll szem­ben a munkássággal, kibomla­nak a vörös zászlók ott is. Zárt helyen, szűk körben ugyan, de a nemzetköziség érzése, a szolidaritás napján lobogva lángol a szívekben. Sokan nem hitték volna közülünk októberben, hogy ilyen körülmények között köszönt ránk ez a nap. So­kan nem hitték volna, hogy szinte fennakadás nélkül, nélkülözésmentesen érjük az idei tavaszt. Még­hozzá úgy, hogy talán kevesebb ma a kisebb kenyér, és több ma az elégedett ember. S ez a nemzetközi proletár összefo­gás eredménye. Sokszor elmondtuk, de az elmúlt hónapokban érezhet­tük igazán, mit jelent az ös­­­szefogás, mit jelent a barát­ság. Nem maradtunk ma­gunkra nehéz napjainkban. A Szovjetunió immár másod­szor áldozott vérrel szabad­ságunkért. S hogy ma sem vagyunk egyedül, azt bizo­nyítja mindjobban rendező­dő nemzeti életünk, az októ­beri sebek rohamos gyógyu­lása, megélénkülő gazdasági­ helyzetünk, a gyors és hatha­tós segítség gyógyszerben, gépekben, élelemben, pénz­ben, nyersanyagban, hitel­ben, úgyszólván mindenben. Elsősorban a Szovjetunió, és Kína, valamint a szocialista tábor többi országának össze­fogása segített ki bennünket a bajból, de nem hiányzott a kapitalista országokban élő munkások, népek együttérzé­se, támogatása sem. S most, a nemzetközi ös­­­szefogás napján nem árt em­lékezni arra, hogyan igyeke­zett elszakítani országunkat a szocializmus erőitől, az el­lenforradalom, hogy hová ve­zetett volna ez az út. Nagy Imre és csoportja fel akarta bontani a varsói szerződést azon a címen, hogy legyen országunk független, semle­ges állam. Azóta már tisz­tán látunk abban, hogy ez a „függetlenség” szorosabb lán­cot fűzött volna népünk nya­kára, talán még a Horthy­­korszak elnyomatásánál is, — gazdaságilag megbénította volna országunk fejlődő szer­vezetét, politikailag a kato­nai, a háborús készülődés csizmája alá került volna e­­gész létünk. Mit jelentett volna a „sem­legesség”? Mit jelentene az, nem vállalni közösséget ha­ladó országokkal, szocializ­must építő munkásosztályok­kal, népekkel? Nemcsak azt, hogy az ilyen „semleges” ál­lam percekig tarthatná csu­pán a létét, hanem azt is,­­ hogy egyúttal utat nyitna a kapitalista törekvéseknek is. Ezt akarták Nagy Imréék, ezt akarta az ellenforradalom. És örömmel nyugtázhatjuk ma, a nemzetközi haladó erők­nek közös ünnepén, hogy ga­lád tervük nem sikerült. Pedig mindent megpróbál­tak. A demagóg jelszavakat épp úgy forgatták, mint a nyugatról behozott fegyvere­ket. Egyformán szövetkeztek a bűnözőkkel és volt tőké­sekkel, a néphatalom, a mun­­káshatalom ellen. Igyekeztek a nemzetközi haladó erők előtt lejáratni a magyar kommunisták pártját, a ma­gyar népet. Mit harsogott a Szabad Európa, mit szajkóz­tak a Nagy Imre mellé hirtelen felnőtt, magukat nemzetinek nevező politikusok. Nem ke­vesebbet, mint hogy az el­múlt 12 év Magyarország szé­gyenletes kora. Szégyenletes kornak, bűnös idősza­knak ne­vezték azt a 12 évet, amikor a nép jogos tulajdonába vette a földet, a gyárat, a banko­kat. Amikor a nép fiai kerül­tek az ország, a kormány élére, amikor megnyíltak a főiskolák, az egyetemek ka­pui, a munkás és paraszt­­gyermekek előtt, amikor gaz­daságilag és kulturáltságban is jelentős utat tett meg or­szágunk a felemelkedés felé. Ezt szégyeljük? Ezért pirul­junk a nemzetközi munkás­­mozgalom előtt? Nem! Min­dezekre büszkék vagyunk. Az ellenforradalomnak világos a célja. Az elmúlt 12 év ered­ményeinek tagadásával a munkásosztály, a magyar dol­gozó nép alkotó­készségét vonta kétségbe, becsülte le. De a nemzetközi munkás­mozgalom, a világ haladó erői reálisan értékelik azt az utat, amit a magyar nép az elmúlt évtizedben megtett. Reálisan értékelik és látják azt, mivé válhat egy ország még ha annak politikai és gazdasági vezetői hibákat is követtek el,­­ ha az a maga ura, a maga gazdája. A nem­zetközi munkásmozgalom büszkén tekint a magyar munkásosztályra, a magyar népre, amely ezeket az ered­­­ményeket felmutatja, és elí­­­téli azokat a törekvéseket,­­melyek visszájára akarták­­ fordítani a magyar nép har­­­cát, törekvését, a szocializ­­­musért.­­ Az ellenforradalmat bará­taink segítségével levertük. Erősödünk gazdaságilag, szi­lárdulunk politikailag. De sok még a tennivalónk, so­kat kell még megvalósíta­nunk, hogy a végső célt, amit zászlónkra írtunk, megvaló­sítsuk. Gondjaink vannak és nem kevés. De biztosak vagyunk abban, hogy baráta­ink segítségével kilábalunk ezekből a bajokból. Nem vár­hatunk azonban mindent ba­rátainktól. Elsősorban ne­künk, a magyar munkásosz­tálynak, a magyar paraszt­i­ságnak, az egész dolgozói népnek azon kell fáradoznia,« hogy a magunk erejéből, a­ magunk lábán élhessünk, —­ gyarapodhassunk. Bármen­­­­nyire is értékeljük és nagy­­­rabecsüljük barátaink segít-* részét, de azt világosan lát­­­­juk, más népek segítségéből* egy ország sem képes fenn­» tartani magát. A május 1-i­ készülődésben különösen a­ magyar munkásosztály igen sokat vállalt magára, azért, hogy gazdaságilag tovább erősödjön hazánk. Ismét bon­togatja szárnyát a munkaver­seny, törekvő TM­- vannak a termelési mutatókban előfor­duló torzulások kijavítására."" Parasztságunk lelkesen mun­­­kálkodik földjein, értelmisé­­­günk újra a nép, a haza ér­­­dekében alkot.­­ S ma május 1-én a demok­­­ráciáért, a szocializmusért küzdő erők összefogásának napján tegyen hitet Heves megye dolgozó népe is. Te­gyen hitet és erejét nem kí­mélve harcoljon azért, hogy itt szőkébb hazájában min­­­dent megtesz azért az eszmé­i­ért, amelyért már annyi­­ munkásvér folyt és folyik ma­ is a gyarmati kapitalista or­­­szágokban. Nekünk már van szabad­­­ságunk — ezt kell megvéde­­­nünk akár az életünk árán­ is. Mi ezzel segíthetjük leg­­­inkább elő a nemzetközi­ munkásosztály harcát. És ezzel szerezhet magának­ a jövőben is tekintélyt, meg­­­becsülést a világ haladó erői­ elői’: a magyar nép... ! _______________________! Május elsején t 6500 tonna szén terven felül Április elején a mátravidé­­ki szénmedence aknaüzemei­nek bányászai újra munkaver­senyre keltek egymással. Ek­kor azt a célt tűzték maguk elé, hogy a termelékenység ál­landó fokozásával, az egy ton­nára eső szén önköltségét is húsz forinttal csökkentik a hó végére. A reális alapokról induló bányászok valóra is váltották ígéretüket. A május elsejei versenyben, az aknaüzemek vetélkedésének eredménye­ként a tröszt bányászai hétfőn délután befejezték egész havi tervüket. A nagy munkásün­nep kezdetéig még 6500 tonna szénnel tetőzik meg áprilisi előirányzatukat. A nyereség ötszörös . .. A Gyermekkocsigyár május­i tiszteletére kezdeményezett versenyéhez csatlakozott az Északmagyarországi Áram­­szolgáltató Vállalat is. A ver­­­senyt kezdeményező Gyermek­ikocsigyár hétfő délutánra j vállalásához híven teljesítette a havi tervét, s a többi május 1- v­el lejáró versenypontokat is t­eljesítette. Az üzem műszak­ijai versenyben dolgoznak egy­­­­mással, s a gyermekkocsgyári­ak szinte valamennyien csat­lakoztak a május 1-i verseny­hez. Egyik jelentős vállalásuk az volt, hogy nyereségessé te­szik vállalatukat. Az első ne­gyedévben több, mint ötszörö­­­sét fizették be az egész évre­ tervezett nyereségnek, s ne­­­gyedévi tervüket 146 százalék­­­­ra teljesítették. j Ilyen kiváló eredményekkel­ készült a Gyermekkocsigyár a­­ munka ünnepére. i ­ -------- i Tízezer fiatal teszi szín­pompássá a munka ünnepét ♦ Május elsején megelevened­♦­nek a régi szokások, népi ha­♦­gyományok Heves megyében.­­Mindezeket az a több, mint 10 ezer fiatal hozza a felszínre, akik pompás népi viseletekben vonulnak majd fel a hevesi városok és falvak utcáin. Egerben ezen a napon reggel fél nyolc órakor indul meg a menet, élükön a kiszisták né­pes táborával, akik ez alka­lommal viselik majd egyenru­hájukat. Utánuk a város régi hagyományait megörökítő nép­viseletbe öltözött fiúk és lá­nyok következnek. A fiatalok mindenütt zenével, dallal,] tánccal, színes zsebkendőkkel] vonulnak majd fel a nagygyű­­­lések színhelyére. * A május elsejei felvonulások­ egyik szép színfoltja lesz még a megyében, hogy a 8000 tagot­ számláló művészegyüttesek­ színpadi jelmezükben vesznek­ részt a menetben, akik között] nemcsak fiatalok, hanem idő­* sebbek is szép számmal van­* nak. i ♦ J akikre büszkék vagyunk ! „ Bocsó Mihály, petőfibányai többszörösen kitüntetett vá­jár a május 1-re való készülő­dés során is példamutatóan végezte munkáját. Hidvégi Ferencné, a hatvani Petőfi Tsz kertészeti brigád­­vezető helyettese, szilárd híve a tsz-mozgalomnak Dorkó Sándor karhatalmista, november 29. óta fegyverrel védelmezi Egerben a munkás­­hatalmat. Kocsis József, a hatvani Cu­­­­korgyár bádogosa, a hatvani munkásőrség első századának Nagy D. József, a verpeléti parancsnokhelyettese, ferra­ Dózsa tsz elnöke vezetésével halmi fegyelmet követel meg szorgalmas és eredményes beosztottaitól, munkát végeznek a tsz tagjai.

Next