Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-01 / 34. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1957. MÁJUS I. SZERDA fikikre büszkék vagyunk Szolnoki János, az Egri Dobó Gimnázium igazgatója nagy munkát végez az ifjúság szocialista neveléséért. Farkas József, a Mátravidéki Erőmű kazánüzemének mérnöke, Tomaskó Árpád kompolti tanácselnök, évek óta eredményes munkát végez. Kovács Irén, az Egri Közgazdasági Technikum KISZ szervezetének elnöke a tanulásban is élenjár. Szabó István főhadnagy 1947 óta példásan tesz eleget az esküjében vállalt kötelességének. Í MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL. Kik vehetnek részt a moszkvai VIT-en? — Néhány gondolat a vita szabadáságáról és a pártfegyelemről. — Beszéljünk őszintén a munkástanácsokról. — Van-e élet a bolygókon? — Félév múltán. — Keresztrejtvény. — Totó. — Sportjelentések. Éljen május 1,a proletárinternacionalizmus nagy ünnepe! Ma ezen a szép tavaszi napon világszerte kibomlanak a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlai. Ma, a munkásosztály nemzetközi ünnepén harsogva kiáltja oda a jelen és a jövő osztálya a világnak: az emberiség nagyobbik fele azon az úton akar járni, amely minden józan, becsületes dolgozónak jogot, szabad, igazságos életet biztosít — a szocializmus útján. Ma a munkásosztály ünnepel! S ahol katonai, rendőri terror, szurony áll szemben a munkássággal, kibomlanak a vörös zászlók ott is. Zárt helyen, szűk körben ugyan, de a nemzetköziség érzése, a szolidaritás napján lobogva lángol a szívekben. Sokan nem hitték volna közülünk októberben, hogy ilyen körülmények között köszönt ránk ez a nap. Sokan nem hitték volna, hogy szinte fennakadás nélkül, nélkülözésmentesen érjük az idei tavaszt. Méghozzá úgy, hogy talán kevesebb ma a kisebb kenyér, és több ma az elégedett ember. S ez a nemzetközi proletár összefogás eredménye. Sokszor elmondtuk, de az elmúlt hónapokban érezhettük igazán, mit jelent az összefogás, mit jelent a barátság. Nem maradtunk magunkra nehéz napjainkban. A Szovjetunió immár másodszor áldozott vérrel szabadságunkért. S hogy ma sem vagyunk egyedül, azt bizonyítja mindjobban rendeződő nemzeti életünk, az októberi sebek rohamos gyógyulása, megélénkülő gazdasági helyzetünk, a gyors és hathatós segítség gyógyszerben, gépekben, élelemben, pénzben, nyersanyagban, hitelben, úgyszólván mindenben. Elsősorban a Szovjetunió, és Kína, valamint a szocialista tábor többi országának összefogása segített ki bennünket a bajból, de nem hiányzott a kapitalista országokban élő munkások, népek együttérzése, támogatása sem. S most, a nemzetközi összefogás napján nem árt emlékezni arra, hogyan igyekezett elszakítani országunkat a szocializmus erőitől, az ellenforradalom, hogy hová vezetett volna ez az út. Nagy Imre és csoportja fel akarta bontani a varsói szerződést azon a címen, hogy legyen országunk független, semleges állam. Azóta már tisztán látunk abban, hogy ez a „függetlenség” szorosabb láncot fűzött volna népünk nyakára, talán még a Horthykorszak elnyomatásánál is, — gazdaságilag megbénította volna országunk fejlődő szervezetét, politikailag a katonai, a háborús készülődés csizmája alá került volna egész létünk. Mit jelentett volna a „semlegesség”? Mit jelentene az, nem vállalni közösséget haladó országokkal, szocializmust építő munkásosztályokkal, népekkel? Nemcsak azt, hogy az ilyen „semleges” állam percekig tarthatná csupán a létét, hanem azt is, hogy egyúttal utat nyitna a kapitalista törekvéseknek is. Ezt akarták Nagy Imréék, ezt akarta az ellenforradalom. És örömmel nyugtázhatjuk ma, a nemzetközi haladó erőknek közös ünnepén, hogy galád tervük nem sikerült. Pedig mindent megpróbáltak. A demagóg jelszavakat épp úgy forgatták, mint a nyugatról behozott fegyvereket. Egyformán szövetkeztek a bűnözőkkel és volt tőkésekkel, a néphatalom, a munkáshatalom ellen. Igyekeztek a nemzetközi haladó erők előtt lejáratni a magyar kommunisták pártját, a magyar népet. Mit harsogott a Szabad Európa, mit szajkóztak a Nagy Imre mellé hirtelen felnőtt, magukat nemzetinek nevező politikusok. Nem kevesebbet, mint hogy az elmúlt 12 év Magyarország szégyenletes kora. Szégyenletes kornak, bűnös időszaknak nevezték azt a 12 évet, amikor a nép jogos tulajdonába vette a földet, a gyárat, a bankokat. Amikor a nép fiai kerültek az ország, a kormány élére, amikor megnyíltak a főiskolák, az egyetemek kapui, a munkás és parasztgyermekek előtt, amikor gazdaságilag és kulturáltságban is jelentős utat tett meg országunk a felemelkedés felé. Ezt szégyeljük? Ezért piruljunk a nemzetközi munkásmozgalom előtt? Nem! Mindezekre büszkék vagyunk. Az ellenforradalomnak világos a célja. Az elmúlt 12 év eredményeinek tagadásával a munkásosztály, a magyar dolgozó nép alkotókészségét vonta kétségbe, becsülte le. De a nemzetközi munkásmozgalom, a világ haladó erői reálisan értékelik azt az utat, amit a magyar nép az elmúlt évtizedben megtett. Reálisan értékelik és látják azt, mivé válhat egy ország még ha annak politikai és gazdasági vezetői hibákat is követtek el, ha az a maga ura, a maga gazdája. A nemzetközi munkásmozgalom büszkén tekint a magyar munkásosztályra, a magyar népre, amely ezeket az eredményeket felmutatja, és elítéli azokat a törekvéseket,melyek visszájára akarták fordítani a magyar nép harcát, törekvését, a szocializmusért. Az ellenforradalmat barátaink segítségével levertük. Erősödünk gazdaságilag, szilárdulunk politikailag. De sok még a tennivalónk, sokat kell még megvalósítanunk, hogy a végső célt, amit zászlónkra írtunk, megvalósítsuk. Gondjaink vannak és nem kevés. De biztosak vagyunk abban, hogy barátaink segítségével kilábalunk ezekből a bajokból. Nem várhatunk azonban mindent barátainktól. Elsősorban nekünk, a magyar munkásosztálynak, a magyar parasztiságnak, az egész dolgozói népnek azon kell fáradoznia,« hogy a magunk erejéből, a magunk lábán élhessünk, — gyarapodhassunk. Bármennyire is értékeljük és nagyrabecsüljük barátaink segít-* részét, de azt világosan látjuk, más népek segítségéből* egy ország sem képes fenn» tartani magát. A május 1-i készülődésben különösen a magyar munkásosztály igen sokat vállalt magára, azért, hogy gazdaságilag tovább erősödjön hazánk. Ismét bontogatja szárnyát a munkaverseny, törekvő TM- vannak a termelési mutatókban előforduló torzulások kijavítására."" Parasztságunk lelkesen munkálkodik földjein, értelmiségünk újra a nép, a haza érdekében alkot. S ma május 1-én a demokráciáért, a szocializmusért küzdő erők összefogásának napján tegyen hitet Heves megye dolgozó népe is. Tegyen hitet és erejét nem kímélve harcoljon azért, hogy itt szőkébb hazájában mindent megtesz azért az eszméiért, amelyért már annyi munkásvér folyt és folyik ma is a gyarmati kapitalista országokban. Nekünk már van szabadságunk — ezt kell megvédenünk akár az életünk árán is. Mi ezzel segíthetjük leginkább elő a nemzetközi munkásosztály harcát. És ezzel szerezhet magának a jövőben is tekintélyt, megbecsülést a világ haladó erői elői’: a magyar nép... ! _______________________! Május elsején t 6500 tonna szén terven felül Április elején a mátravidéki szénmedence aknaüzemeinek bányászai újra munkaversenyre keltek egymással. Ekkor azt a célt tűzték maguk elé, hogy a termelékenység állandó fokozásával, az egy tonnára eső szén önköltségét is húsz forinttal csökkentik a hó végére. A reális alapokról induló bányászok valóra is váltották ígéretüket. A május elsejei versenyben, az aknaüzemek vetélkedésének eredményeként a tröszt bányászai hétfőn délután befejezték egész havi tervüket. A nagy munkásünnep kezdetéig még 6500 tonna szénnel tetőzik meg áprilisi előirányzatukat. A nyereség ötszörös . .. A Gyermekkocsigyár májusi tiszteletére kezdeményezett versenyéhez csatlakozott az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat is. A versenyt kezdeményező Gyermekikocsigyár hétfő délutánra j vállalásához híven teljesítette a havi tervét, s a többi május 1- vel lejáró versenypontokat is teljesítette. Az üzem műszakijai versenyben dolgoznak egymással, s a gyermekkocsgyáriak szinte valamennyien csatlakoztak a május 1-i versenyhez. Egyik jelentős vállalásuk az volt, hogy nyereségessé teszik vállalatukat. Az első negyedévben több, mint ötszörösét fizették be az egész évre tervezett nyereségnek, s negyedévi tervüket 146 százalékra teljesítették. j Ilyen kiváló eredményekkel készült a Gyermekkocsigyár a munka ünnepére. i -------- i Tízezer fiatal teszi színpompássá a munka ünnepét ♦ Május elsején megelevened♦nek a régi szokások, népi ha♦gyományok Heves megyében.Mindezeket az a több, mint 10 ezer fiatal hozza a felszínre, akik pompás népi viseletekben vonulnak majd fel a hevesi városok és falvak utcáin. Egerben ezen a napon reggel fél nyolc órakor indul meg a menet, élükön a kiszisták népes táborával, akik ez alkalommal viselik majd egyenruhájukat. Utánuk a város régi hagyományait megörökítő népviseletbe öltözött fiúk és lányok következnek. A fiatalok mindenütt zenével, dallal,] tánccal, színes zsebkendőkkel] vonulnak majd fel a nagygyűlések színhelyére. * A május elsejei felvonulások egyik szép színfoltja lesz még a megyében, hogy a 8000 tagot számláló művészegyüttesek színpadi jelmezükben vesznek részt a menetben, akik között] nemcsak fiatalok, hanem idő* sebbek is szép számmal van* nak. i ♦ J akikre büszkék vagyunk ! „ Bocsó Mihály, petőfibányai többszörösen kitüntetett vájár a május 1-re való készülődés során is példamutatóan végezte munkáját. Hidvégi Ferencné, a hatvani Petőfi Tsz kertészeti brigádvezető helyettese, szilárd híve a tsz-mozgalomnak Dorkó Sándor karhatalmista, november 29. óta fegyverrel védelmezi Egerben a munkáshatalmat. Kocsis József, a hatvani Cukorgyár bádogosa, a hatvani munkásőrség első századának Nagy D. József, a verpeléti parancsnokhelyettese, ferra Dózsa tsz elnöke vezetésével halmi fegyelmet követel meg szorgalmas és eredményes beosztottaitól, munkát végeznek a tsz tagjai.