Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)
1957-10-02 / 78. szám
2 NÉPÚJSÁG A párt és a tömegek kapcsolata a legfontosabb probléma Illést tartott az MSZMP megyei bizottsága Szombaton délelőtt 9 órakor ülést tartott az MSZMP Heves megyei bizottsága, amelyen részt vettek a megyei pártbizottság tagjai. Az ülés előadója Tóth Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a pártbizottság, a párt és a tömegek közötti kapcsolat néhány aktuális kérdéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a párt és a tömegek kapcsolata, a párt számára mindig a legfontosabb probléma volt, s ez elsősorban nem szervezeti kérdés, hanem a párt helyes politikai vonalával kapcsolatos. A párt csak úgy tudja megnyerni a dolgozó tömegeket a maga számára, ha politikája kifejezi a dolgozó tömegek, mindenekelőtt a munkásosztály alapvető érdekeit. A Magyar Kommunista Párt több évtizedes története is azt igazolja, hogy a pártnak akkor voltak mélyek a gyökerei a dolgozó tömegekben és akkor támogatták a dolgozók legaktívabban, amikor az egybeesett alapvető érdekeikkel. A továbbiakban vázolta azokat a hibákat, amely a párton belüli szektás és dogmatikus vezetés nyomán a párt tömegkapcsolatának meglazulásához vezetett. Ez a lazulás teret engedett a jobboldali revizionista nézetek elterjedésének is. Termékeny talajra találtak az olyan jobboldali, antileninista nézetek, mint az általános szabadságjogok, függetlenség, nacionalizmus, amelyek jelentős tömeget zavartak és tévesztettek meg. Az ellenforradalom leveréséről szólva hangoztatta, hogy november 4-e után a párt politikája a dolgozó tömegek, mindenekelőtt a munkásosztály túlnyomó többségének alapvető érdekeit fejezte ki. Ezekben az időkben a legfontosabb feladat a proletáriátus hatalmának, törvényes rendjének visszaállítása volt. A párt síkraszállt amellett, hogy biztosítani akarja a rendet, a nyugalmat és a békét ebben az országban. Ez szintén a dolgozó tömegek túlnyomó többségének helyeslésével találkozott. A párt újjászervezésének időszakában következetes harcot indított az elkövetett hibák kijavításáért, célul tűzte a dolgozók életszínvonalának emelését az adott lehetőségeken belül. Mindez jelentősen erősítette a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát és ez volt az alapja az elért, kétségkívül jelentős eredményeknek. Tóth Sándor elvtárs azután arról beszélt, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolatnak vannak komoly, zavaró és figyelemreméltó tényezői. Sokan, párttagjaink közül, a munkásosztály hatalmát szilárdnak tudva azt követelik, hogy erélyesen, adminisztratív rendszabályokat alkalmazzunk az élet különböző területén. Sokan akadnak olyanok, akik ma sem tudnak, s egyesek talán nem is akarnak különbséget tenni az ellenforradalom alatt megtévedt, vétkezett vagy ténylegesen bűnös, a munkásosztály hatalmát gyűlölő ellenséges elemek között. A párt és a tömegek kapcsolatának komoly akadályozója még, az az ideológiai zűrzavar, amelyet az ellenforradalom hagyott ránk. Ma is elég gyakori, hogy a tömegek megnyerését a marxizmusleninizmus politikájától idegen módszerekkel, a hibák, a problémák és a való igazság feltárása nélkül akarják biztosítani. Elég gyakori az is, hogy nem merik határozottan és elég világosan tudatosítani a Szovjetunió és a népi demokráciák eredményeit, s érdemeit. Hangoztatta Tóth elvtárs, hogy egyértelmű választ kell adni arra is, milyen irányban és hová fejlődik egész népgazdaságunk, benne mezőgazdaságunk is. Le kell szögeznünk, hogy az egész népgazdaság és benne mezőgazdaságunk is a szocializmus útján, a szocializmusba fejlődik. A párt és a tömegek kapcsolatát zavarják a még meglévő jobboldali opportunista és a baloldali szektás, dogmatikus nézetek. A párt tömegkapcsolatának kiszélesítése és elmélyítése szempontjából rendkívül fontos, hogy erőteljes harcot folytassunk mindkét irányzat ellen. Szembe kell néznünk, épp e cél érdekében a bizalmatlansággal is. Sokan bizalmatlanok a pártonkívüliekkel szemben, s úgy vélik, hogy csak a párttagok kezében van biztosítva a különböző funkciók egész sora. Ez rendkívül nagy veszélyt rejt magában, hiszen ha minden funkciót párttagsághoz kötünk, akkor azok, akik jelentősebb beosztásba akarnak kerülni, belépnek a pártba, így pedig a párt elveszti élcsapat jellegét, nem a munkásosztály legöntudatosabb részének harci szövetsége, hanem a funkciókért harcolók gyülekezete lesz. Itt kell arról is beszélni, mennyire helytelen, a Szombaton délután a petőfibányai üzemi kultúrotthonban a Heves megyei bányák, üzemek és a KSZ-szervezetek 100 főnyi küldöttsége gyűlt össze ifjúsági tanácskozásra, hogy megvitassák, milyen feladatok várnak a bányászokra, KISZ-tagokra, az Októberi Szocialista Forradalom és a KISZ országos értekezletének ünnepi előkészületeiben. E két nevezetes napot az egész megyére kiterjedő munkaversennyel akarják emlékezetessé tenni a megye KISZ szervezetei. A petőfibányai kiszisták kezdeményezése eredményes volt, mert a tanácskozásra összegyűlt fiatalok sok hasznos ötlettel, a versenyszervezés új módjaival, ismerkedtek meg a tanácskozás során. Morvai László a tröszt szakszervezeti bizottsága nevében szólt a fiatalokhoz, dicsérte a bányászfiatalokat, akiknek nagy része volt abban, hogy a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt hamar kiheverte az ellenforradalom és a sztrájk okozta károkat, s hogy a bányásznap tszteletére indított munkaversenyben a KISZ fiatalok sokszor az idős bányászokat is megelőzve említésre méltó eredményeket értek el. „A petőfibányai 53-as front Bagi József KISZ fiatal frontaknász vezetésével 125,4 százalékra teljesítette tervét, s ezzel elsők lettek a frontok versenyében.” — mondotta Morvai elvtárs, majd megdicsérte Szaniszló és Zsemle elvtárs KISZ brigádját, rózsaszentmártoni 9-es akna Zelnik András ifjúsági brigádját, akik 94 műszakon 60 métert haladtak előre. A vita során Hancsz János bányamester arra hívta fel a fiatal bányászok figyelmét, hogy ne szégyeljenek tanácsokat kérni, s tanulni az idősebb, tapasztaltabb bányászoktól, hogy ne utasítsák vissza a szakképzettebb bányászok segítségét. Bérczi Károly a hatvani Cukor és Konzervgyár KISZ-titkára arról beszélt, hogy most olyan versenyt szerveznek, melynek sikere a fiatalok munkakedvétől, igyekezetétől függ. Elhatározták, hogy 4 százalékra csökkentik a selejtet, s hogy vállalásukat teljesíteni tudják, tapasztalatcserére Kecskemétre vitték el a fiatalokat. A legtöbb selejtet okozó, az üveglezáró munkahelyre két lakatos brigádot szerveztek, hogy megakadályozzák az üvegek törését. „A KISZ védnökség alá tartozik egy front a gyöngyösi XII-es aknában, ezt ifjúsági frontnak nevezzük, főleg fiatalok dolgoznak itt, és elsősorban a lőszerfogyasztás csökkentésére, az igazolatlan hiányzások megszüntetésére és természetesen a széntermelés növelésére fordítanak nagy gondot”. — Mondta Vég Máté KISZ titkár, majd arról beszélt, hogy KISZ elővárosi brigádot is szerveznek és egy volt MDP tagokkal szembeni bizalmatlanság is. A továbbiakban Tóth elvtárs a párt egységéről beszélt, s hangoztatta, hogy a párt egysége a marxizmus-leninizmus elvei alapján jön létre. Ez feltételezi, sőt megköveteli a határozatok előtti szabad véleménynyilvánítást és a határozathozatal utáni következetes végrehajtást. Beszélt a párt politikájának állandó tudatosításának fontosságáról, s a tömegszervezetekben végzett munka megbecsüléséről. Külön is kitért a szakszervezet munkájára, melyet Lenin a kommunizmus iskolája néven emleget. Éppen ezért a tömegszervezetek önálló és felelősségteljes munkája érdekében nagyobb önállóságot és több jogot is kell biztosítani Kitért az ifjúság szerepére is. Hangoztatta: nem lehet közönbös a párt számára, hogy a jövő generációja milyen szellemben nevelődik, milyen szabadnapon leszállnak a bányába, hogy rendbetegyék a munkahelyeket. Papp Lajos a Gyöngyös város KISZ bizottságának titkára hiányolta, hogy a VIT-versenyt sem értékelték, s a verseny győztesei nem kapták meg nekik járó megbecsülést, vagy jutalmat. Felhívta a figyelmet a verseny szervezőinek arra, nehogy az Ünnepi Hónap eredményei is ismeretlenek maradjanak. A tanácskozás során sokat foglalkoztak a vájár tanulók képzésével. Dénes Zoltán a Petőfi-altáró frontmestere javasolta, hogy szervezzenek barátkozási esteket a fiatal és idős bányászok között, hogy jobban összemelegedjenek és megszűnjön az ellentét a fiatalok és az öreg bányászok között. Ifjúsági brigádja nevében, — mely nem egyszer nyert már versenyt, — a tröszt összes ifjúsági frontjait szocialista munkaversenyre hívta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére. A tanácskozás végén a fiatalok felhívást szerkesztettek. FELHÍVÁS AZ IFJÚSÁGHOZ Mi, a Heves megyei bányászifjúsági tanácskozás résztvevői az első országos KISZ értekezlet, a Nagy Októberi Szocialita Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére október 7-től november 7-ig, „Ünnepi Hónap” műszakot indítunk. Felhívjuk hazánk minden bánya- és ipari üzemének fiataljait, csatlakozzanak az általunk elindított mozgalomhoz. Az Ünnepi Hónap célja: az ifjúságban rejlő alkotókészség, erő kibontakoztatása, az ifjúság bevonása az ország előtt álló gazdasági feladatok sikeres megoldására, s az, hogy ezzel is kifejezzük a magyar dolgozó néphez, a Nagy Október szelleméhez való ragaszkodásunkat. Az Ünnepi Hónap alatt a következő legfontosabb feladatokat akarjuk megoldani: 1. Megyénk minden bánya és ipari üzemében a KISZ szervezetek vezetésével mozgósítjuk a fiatalokat a gazdaági tervek teljesítésére, túlteljesítésére. 2. A tervfeladatokat a megállapított anyagi normán belül teljesítjük. 3. Mindent elkövetünk a munkafegyelem megszilárdításáért, a hiányzás, igazolatlan mulasztás, későnjövés, a lógás megszüntetéséért. 4. Társadalmi és közhasznú munkákkal felkutatjuk az elfekvő készleteket, hozzájárulunk az üzem gazdaságos termelésének megszilárdításához, az üzem rendben tartásához. 5. A lopások megszüntetésére ifjúsági őrjáratokat szervezünk. A KISZ-tagokat, tiszta lelkiismeretű, a lopást elítélő, becsületes emberekké neveljük. 6. Minél több ifjúsági frontbrigád, elővárosi brigád és más építőjévé válik a szocializmusnak. A párt egymaga az ifjúság ilyen természetű nevelését nem tudja biztosítani. Ezért van szüksége, hogy az ifjúság szervezetén vagy szervezetein keresztül állandó kapcsolat legyen velük. A KISZ alapvető feladata, hogy a párt politikájának végrehajtására mozgósítsa ifjúságunkat, megértesse vele a párt politikáját, ugyanakkor a pártnak is tolmácsolja az ifjúság problémáit. Befejezőben foglalkozott a helyi tanácsok, a hazafias népfront, a nőtanácsok, a békebizottságok munkájával, s rámutatott arra, milyen jelentős feladataik vannak e szerveknek a párt és a tömegek közötti kapcsolat megerősítésére. A beszámoló után a megyei pártbizottság a párt és a tömegek közötti kapcsolat további javítására határozatot fogadott el. ifjúsági brigádok versenyével járulunk hozzá megyénk széntermelési tervének, az ipari üzemek tervének túlteljesítéséhez. Felkérjük a párt-, szakszervezeteket, az üzemek vezetőit, segítsék az ifjúság hasznos kezdeményezését, hogy az Ünnepi Hónap ideje alatt termelési győzelmekkel köszönthessük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Heves megyei Bányász Ifjúsági Tanácskozás résztvevői. Ifjúsági tanácskozás Petőfibányán 1957. október 2. szerda. „SEPRŰ ÉS VÖDÖR« akár tetszik nekünk, akár nem, új német •‘l gyakorlatozik a nyugatnémet erdőkben, esak vágnak mély csapásokat a vidéken... és 1960-ban a német haderő számbelileg is erősebb lesz, mint az angol” — így kesereg a Daily Express. Akaratlanul is Goethe bűvészinasa jut az ember eszébe, aki megtanulta a varázsszót, hogy munkára indítsa a vödröt és a seprőt, de a „megállj”-t elfelejtette. És a seprő sepert, a vödör hordta a vizet, pedig már az egész ház vízben úszott. Csak a bűvészmester hazatérése mentette meg a helyzetet. Az tudta a „megállj"-t! S most söpör a bonni német „seprű”, hordja a vizet a bonni német „vödör” és a Daily Express siránkozik, s már meg is jósolja, hogy 1960-ra elönti a házat a víz. Hisz ha csak a „bűvészinason” múlna a dolog, akkor az egész világot is, de a „bűvészmesternek” is lesz és van szava ehhez a bűvészkedéshez. A világ népeinek lesz és van tudása, hogy kimondja a bűvös igét: megállj! ' És akkor a seprők és vödrök visszakerülnek oda, ahova valók... ... A kedves vendég igazán kedves vendége volt ezekben a napokban Angliának. Túlzás volna azt állítani, hogy szívrepesve várták, hogy álmatlan éjszakáik voltak az embereknek a vendégvárás örömétől, s ha voltak, mert biztos voltak azért, akkor sem az örömtől éppen, de mindenképpen vendég, s egyeseknek igenis kedves: Speidel. Speidel, aki felülről már nagyon jól ismeri a ködös Albiont, aki egy- két bomba erejéig maga is tevékenyen hozzájárult London kéretlen városrendezéséhez... Speidel a nácik büszkesége, az amerikaiak kegyeltje, a NATO középeurópai szárazföldi erőinek német parancsnoka. Hogy mit keres Speidel Angliában? Amit a hóhér az elítéltek között (bocsánat a kicsit drasztikus hasonlatért) szemrevételezi esetleg majdani áldozatait. S természetesen a béke ügyén fáradozik, amit ismét csak természetesen a szocialista országok akarnak „felfüggeszteni”. S bizony olyan a helyzet, hogy egy Speidelnek kell erőfeszítéseket tenni, hogy megvédje a világ békéjét, ha kell a háború árán is. Most a béke érdekében éppen a háborúnk fáradozik Angliában. Még az a szerencse, hogy azért mégsem Speidelen és gazdáin múlik a béke ügyének, a mi életünknek a védelme. Mert akkor aztán jól meg lennénk védve! (látó) A DUNÁNÁL (Pozsonyi képeslap) A LAKOSOK SZÁMÁT tekintve Pozsony alig kétszer akkora, mint Debrecen. Egyébként azonban össze sem hasonlíthatók. Pozsony főváros, tele kormányépületekkel, konzulátusokkal. 8 egyeteme és főiskolája, 3 színháza, operája és értékes múzeumai vannak. Fejlődő ipar, élénk kereskedelem jellemzi, a tervek szerint 1970-re megkétszereződik a lakosság száma. Persze addig még sok minden problémát meg kell oldaniok. A lakáskérdés náluk is fejtörést okoz. Egyesek szerint most mindjárt vagy 30.000 családnak kellene lakás. Részben, hogy csökkentsék a környező falvakból naponta bejáró dolgozók számát, (most mintegy 70.000 ember jár be az üzemekbe és hivatalokba a környékről), részben, hogy a régi városrész egészségtelen lakásaiból ki lehessen szabadítani az embereket. Az ilyen 2—300 éves házak igen érdekesek és legtöbbször szépek is, de ha a sötét, nedves udvarokba benéz az ember, akkor látja, hogy mit jelent állandóan ott lakni. * * * Egyszóval mindenkinek megvan a maga baja, gondja. Nekünk is, nekik is. De ott is az a vélemény, hogy jó egyetértésben és közös erővel majd úrrá leszünk összes nehézségeinken. Akikkel beszéltem, mind természetesnek találták, hogy az ellenforradalom sújtotta Magyarországnak segítséget kellett adniok. Pedig ez a segítségadás a gazdasági tervek átdolgozását tette szükségessé és sokszor bizony a dolgozók zsebe is megérezte ezt. — Szlovákiában magasabb az életszínvonal, mint nálunk. Jelentékenyen olcsóbbak az ipari termékek, a bérek pedig koronában azonosak kb. a mieinkkel. (Ez utóbbi megállapítás csak egyes adatokra támaszkodik és nem óhajt tudományos igénnyel fellépni.) * * * 1956. SZEPTEMBERÉBEN sikerült az egri Pedagógiai Főiskolának kisebb tanár-diák csoportcserét lebonyolítani a pozsonyi pedagógiai főiskolákkal. Első utam most is a főiskolákhoz vezetett, hogy meglátogassam barátainkat, ismerőseinket. Szívesen fogadtak szlovákok, magyarok egyaránt. Elhatároztuk, hogy kapcsolatainkat továbbfejlesztjük, hiszen annyi a közös problémánk. Ott is forr, változik az élet. Erősen vitatják a nevelőképzés rendszerét. Megszűnőben a tanítóképző. Helyette ők is akadémiát akarnak az érettségi után 2 év tanulmányi idővel. Egyetem és Pedagógiai Főiskola ott is vetélytársak a tanárképzés terén. Akárcsak nálunk, ők is most kezdenek elvi vitát a nevelőképzés rendszeréről. A pedagógusok ott is nagyobb stabilitást szeretnének a közoktatás területén, várják a perspektivikus terveket, hiszen ha valahol, úgy a közoktatásban csak hosszú távlatú tervekkel lehet és szabad dolgozni. A törekvéseknek, vágyaknak és nehézségeknek hasonlósága, néha megdöbbentő azonossága teszi azt, hogy az ember nem érzi magát Pozsonyban idegennek. Majdnem úgy vagyunk, mintha otthon lennénk. Ezt az érzést még csak erősíti a régi városrész sok magyar történelmi vonatkozása és a magyar szó az utcákon. A hajón való lét pedig egyenesen függő helyzetben tartott Pest és Pozsony közt. A parton egy más ország fővárosa, a hajón csupa honfitárs, más időszámítás. A pesti rádió állandóan tájékoztat arról, ami otthon történik, magyar a koszt, amit eszünk, és főleg magyar a feketekávé. * * * DE EZ AZ érdekes, vonzó függő helyzet nem tartott sokáig. A néhány nap elröpült és a Devin Hotel elegáns termeiben tartott búcsúest után véglegesen behajóztunk. Másnap reggel pedig megindult velünk a jó öreg „Deák Ferenc” kelet felé, a szűkebb hazába. Vendégszerető, velünk együttérző és egy célra törekvő embereket ismertünk meg. Gondjaink, bajaink is úgy hasonlítanak, mint az ételeink és boraink. Múltunk egy jó nagy darabját közös hazában tettük meg. Együtt szenvedtünk elnyomást, együtt harcoltunk a szabadságért, magyarok és szlovákok. A burzsoá nacionalizmus szembeállított bennünket: a szocializmus testvérekké tesz és megoldhatatlannak látszó kérdéseket is megold. * * * A Duna hullámain most sebesen visznek lefelé. Újra feltűnnek az ismerős tájak a két parton. Az emlékek pedig, mint méhraj zsongnak a lelkekben. És csoda-e, ha a nagy folyó hátán úszva éppen József Attila verse jut az eszembe: A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés. SOKSZOR HALLOTTAM már ezt a verset szavalni, s még többször olvastam, vagy mondogattam magamban, vagy magyaráztam tanítványaimnak. De soha nem értettem meg ennyire világosan a lényegét. Soha nem fogtam fel, miért köti ezt a mondanivalót a proletárköltő a Duna Pozsony—Buda alatt elfutó hullámihoz. — József Attila szavát akkor, mikor versét megírta elnyelte a fasizmus szennyes áradata. Kevesen hallották. De ma tiszta csillagok ragyognak Budapest és Pozsony egén: az üzemekre felröpült az ertber vörös csillaga. Most már itt az idő nemcsak a közös dolgok rendezésére, hanem a közös nagy tervek és célok kimunkálására is. Dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató.