Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-18 / 100. szám
* NÉPÚJSÁG Miért hallgat a mezőszemerei népi együttes? ♦ Tudósítónktól KETTEN ÜLÜNK a tanítói lakás jó meleg konyhájában. Galambos László, a mezőszemerei általános iskola igazgatója és én, hogy néhány szerény sorban örökítsem meg a híres helybeli néni együttes munkáját, törekvéseit. — A híres együttes? A munka? A törekvés? — Fanyar mosoly húzódik végig az igazgató arcán, félhangosan és szinte lemondóan legyint. — Hol van az már most? Sehol A népi együttes vált, nincs. Meghalt. Kerek egy esztendeje megszűnt létezni. Bevallom, csodálkozással, sőt nem kis megdöbbenéssel fogadtam e keserű szavakat. Ismertem láttam szerepelni az együttest. Nem vagyok kultúrszakértő, de mégis élvezettel tudtam végignézni táncukat, hallgatni énekeiket. Valahogy megragadott a tánc népi jellege, nemes egyszerűsége. Tetszett a népnek, a környék lakosságának. Az egyszerű falusi ember magára ismeri benne hisz az ő életét, fájdalmát örömét fejezték ki tánccal, dallal, vagy muzsikaszóval. A járás sőt a megye egyik büszkesége volt az a Heikes kis társaság, de vajon hol van az West? Kezdjük talán, az elején. A magas, szőke fiatal tanító hat évvel ezelőtt került ebbe a kis alföldi faluba, tele tettvágóval energiával és nem kevés kulturális érzékkel. Az első két év az ismerkedés, a megfigyelés és tanulmányozás ideje volt. Bőven nyílott elválam a megfigyelésekre hisz ez a község a környező falvaktól eltérően még a mai nang is megőrizte az évszázados népi hagyományokat Itt például még ma is van népviselet, igaz, már kihalóban GALAMBOS LÁSZLÓ azonban hamar meglátta azt. is hogy a mai fejlődő, rohanó modernizáló élet egyre inkább kiöli, elfeledteti ezeket a népi kincseket. Világosan látta, mi a teendő Meg kell menteni az értékes hagyományokat. Nagy hével és lelkesedéssel látott az anyag összegyűjtéséhez Szívós és kitartó munkára volt szüksége ahhoz hogy a ♦plusi nén legyőzze természetes szégyenérzetét, s táncelion. dafcsjon egy tanító előtt, öreg bácsik és nénikék jelentek meg az iskolában. daloltak néni táncfigurákat mutattak be, s az anyag egyre szüneten jott önkéntes alapon, minden kénysgor és erőszak nélkül összeverbuválódott egy 50 tanu k s pgyüittes s bemutatták az első nagyszabású összeállítást, a Lakodalmast. Galambos éjjeleken át fáradozott a nagy munkával, ő tanította a táncot rendezte, ő szolgáltatta a zenét, lelkét, tudását adta oda, s nem is hiába. Ha valami művészi és népi volt, akkor ezt méltán, nevezhetjük annak. Valóban a nép művészete volt, mindez belső irányítás, beavatkozás nélkül. Bemutatta, hogy a szegény népben — melynek sorsa évszázadokon át az elnyomatás volt — a sok nehézség és sanyarúság ellenére is mennyi tehetség, vidámság és egészséges népi humor gyökerezett. A nagy siker, a járási kultúrverseny első díja egyszeriben ismertté tette a kis együttes nevét. Újabb munka nyomán megszületett a Summástánc. Vidám nótákkal, táncmozdulatokkal mondták el, hogyan szerződtették régen a summásokat, hogyan ittak rá áldomást, miként dolgoztak a nagy uradalmi táblákon, hogyan gúnyolták ki életüket, a sovány bablevest, s hogyan szórakoztak, táncoltak a munka után este, közös szálláshelyükön, a hodályban. A megyei kultúrverseny első díja, a rádiófelvétel a sok-sok taps és elismerés jelezte újabb sikereiket. S most? Hallgatnak, mint a sír. Emberek jönnek ide a tanító lakására, többen is, az együttes volt tagjai. Tovább beszélgetünk, együtt próbáljuk kibogozni, miért is a hallga A HALLGATÁS oka csaknem megegyezik a felsőtárkányi együttes esetével. Az a sok apró rágalom, irigység, megnemértés, mely őket érte, elemi erővel robbant ki és rombolt egy évvel ezelőtt. — Soha egy fillérrel sem segítettek — panaszolja Horváth Béni, az együttes egyik erőssége. Erkölcsileg elismertek, ide-oda rángattak műsort adni, de az útiköltséget mindig saját zsebünkből fizettük ki. Nem fizetést várunk, még csak nem is kérünk tiszteletdíjat sem, de legalább a legelemibb kiadásokat fedezték volna. De nem is ez volt a legfőbb ok. Az együttes még így is szívesen ment, gyalogolt a szihalmi állomásra, cipelte a felszerelést, a lelkesedésben nem volt hiba. Ezután jöttek azok a parányi belső férgek, a rágalmak, melyek elvették a munkakedvét, nyakát szegték az egész vállalkozásnak. A suttogó propaganda hírül adta, hogy Galambos tanító több ízben néhány ezer forintot vágott zsebre az együttes munkájéból. . Tizenhat éve vagyok kultúrmunkás — mondja de soha egy fillér hasznot nem láttam. Nem a pénzért dolgozom én, s éppen ezért bánt a rá valóm .” Később fogadatlan prókátorok, új riválisok születtek. Becsmérelni kezdték az együttest, s az irigység és rágalom sárga mérge lassan és biztosan hatott. Hogy ez mi volt? Személyeskedések, ellentétek. Kényes kérdés ez előttük, nem szívesen beszélnek róla, hát nem faggatom. Ekkor jött október 23. A megfélemlítés elemi erővel csapott le a kis csoportra. Még a Summástánc előadását is népellenes dolognak bélyegezték meg. Ez azután végképp megpecsételte sorsukat. A nyáron még egyszer szerepeltek Poroszlón. Ez volt a hattyúdaluk. Galambos László most kedvetlen, letört, egyre csak azt bizonygatja, hogy végképp felhagy mindennel. Csak az iskolásokkal foglalkozik, ott éli ki kultúrszomját. „A gyerek az más — mondja — hálás anyag, velük lehet boldogulni.” S az együttes tagjai? Egyelőre várnak és hallgatnak. Vajon meddig? Ujjáéled-e a vér a tetszhalott ereiben? Lesz-e még egyszer jó népi együttes Mezőszemerén? Hogyan lehetne egyáltalán új életet belevarázsolni az együttesbe? MINDENEKELŐTT orvosolni kellene az együttes anyagi gondjait. Az állam — csak egyetlen járásban is — évente súlyos ezreseket áldoz népművelési célokra, csak valahogyan nem mindig a megfelelő helyre kerül ez a pénz. Néhány költséges központi rendezvény, tervszerűtlen beosztás és felhasználás felemészti a sok pénzt, ugyanakkor egy ilyen életrevaló együttesnek még a legelemibb anyagi támogatás sem jut. A másik feltétel! Szükség lenne a járási és megyei kulturális szervek közvetlen, gyakorlati segítségére. Sajnos, az ő munkájukból éppen ez hiányzik — mondják a mezőszemereiek. Megvan a nagyszámú, kiépített apparátus, — de gyakorlati segítséget nem képesek adni. S végül, ami talán mindennél fontosabb: a munkakedv, a bizalom, hogy újból erőre kaphassanak. Szűnjön meg az irigység, a sok alaptalan bántalmazás és rágalom. Bízzanak ebben a lelkes, csupaszív tanítóban, hogy a munkakedv, az alkotási vágy válthassa fel mostani hangulatát. Nem igaz az, hogy az együttes tagjai nem szeretnének és nem is akarnak táncolni. Mindannyian vágynak utána, s ha nem is mondják ki, ha egyelőre még dacolnak is, de titkon szeretettel dédelgetik magukban azt a gondolatot, hogy talán nemsokára ismét táncra perdülnek. HORVÁTH IMRE, Kelemen Lajos, Papp Barna és a többi lelkes tagok is bizonyára most sem hagynák cserben együttesüket. Bizalom kérdése csupán. Bízzanak bennük, támogassák őket, s akkor minden bizonnyal vége lesz a tetszhalálnak. Újra felcsendül majd énekük, vidám lesz a zene, ropogós tánccal, dallal bizonyítják, be, hogy újjászületett és él a mezőszemerei népi együttes. KERESZTREJTVÉNY ARANY JÁNOS V. Vízszintes: 1. Híres Arany-ballada első sora (utolsó előtti kockájában kettős mássalhangzó). — 11. Feudális tulajdonú. 12. Papírra vet. 13. Vízi állat. 14. Vissza nem eled. 16. Szelíden könyörög. 18. Autó szélei. 19. Az idézet vége. 21. Titkos adatokat gyűjt. 23. Csendesen. 25. Életveszélyes vegyszert. 27. Indulatszó. 28. Vissza: háziállat. 29. S. D. 30. Nem tegnap. 31. Izomkötői. 33. A lélek tükre. 34. . . mult-fuk. 36. Nem fiatal, de leányzó. 38. Bibliai város. 39. Eulenspiegel másik neve. 41. Nyugati nyelv. 42. Ha németül, fonetikusan. 43. Japán „Mari“ volt ő! 44. A pajzsmirigyvizsgálat eszköze. 45. Kötelezettség az állammal szemben. 46. összeeszkábál. 49. Mezőgazdasági szerszám. 50. Állóvíz. 51. Aranycsinálás tudománya. 53. Becézett Aladár (második kockában kettős mássalhangzó). 54. SZ. 55. Arany ballada címe. 56. Zenei hang. Függőleges: 1. Szállóige, mely a köznyelvbe is átment — egyik Arany elbeszélő költeményből. 2. Fizikai tényező. 3. L. I. 4. Öröm szélei. 5. Majdnem hátvéd! 6. Rágcsáló állatka. 7. Távbeszélőn, vagy rádión közölt tudósítás. 8. Arany része! 9. Y. H. 10. Három a. 15. Nagybátyja vagy nagynénje is ez. 17. Feleletet vár. 19. R. L. 20. Boráról híres spanyol város. 21. Még nincsen készen. 22. Meg mássalhangzói. 24. Indulatszó. 26. Mássalhangzó kimondva. 32. Náci egy kicsit komolyabban ! 33. Romlottságáról híres bibliai helység. 35. Ez a szoba........37. Súg mássalhangzói. 38. Második leszármazott! 40. Olt keverve. 42. Ser keverve. 46. Papi teendőt végez. 47. Siheder része 48. Majdnem Lili. 51. Fájdalom hangja. 52. Az Ábécé szorosan egymás után következő két betűje. Újabb kis- és öröklakások az O. T. P. terveiben ren az elért eredmények híven tükrözik a munkás—paraszt kormány iránt érzett bizalmat, s a teljes konszolidációt. Jelenleg 24.200 betétkönyvben a megye lakosságának több mint 25 millió forint összegű pénzmegtakarítását őrizzük. Ez az összeg különösen akkor szembetűnő, ha összehasonlítjuk az ez évi januári 8 millió forint betétösszeggel. Komoly anyagi bázist jelent a dolgozóknak a vállalatoknál megalakult kölcsönös segítőpénztárak működése. A megyében jelenleg 47 KST működik 3800 taggal, és több mint egymillió forint betéttel. Nemcsak az a jelentős, hogy december hónapban 400 ezer forint betét került visszafizetésre, hanem az is, hogy az év folyamán a KST-k 380 tagja részére négyhavi törlesztésre 325 ezer forint kölcsönt is folyósítottunk. Munkánk talán legtekintélyesebb része a kislakásépítkezési kölcsönök folyósítása. Ez évben 750 építkező részére 17 millió forint hitelt nyújtottunk és így OTP kölcsönnel eddig a megye területén 2980-an építettek házat, melyhez az állam kétszázalékos kamat mellett 57 millió forint támogatást adott. 1958-ra körülbelül 15—20 millió forint hitelkeret áll a lakóház-építők rendelkezésére. Ugyancsak 1958-ban kezdjük meg az öröklakások építését is. Elsőnek két egri épületben 27 lakás építését kezdjük meg. Az OTP bonyolítja le a bányavállalatok által épített házak eladását is a bányászok részére. Eddig Gyöngyösön, Petőfi- bányán és Rózsán 60 házat adtunk át új tulajdonosaiknak. E házak 2—3 szobásak, építkezési költségük 120—140 ezer forint, melyből az állam 25 százalék engedményt ad, a házat megvásárlók az eladási érték 10 százalékát fizetik be azonnal, a fennmaradó összeget két százalékos kamat mellet 25 év alatt lakbérként törlesztik le. Új feladata az OTP-nek a házhelyek értékesítése. A tanács által kijelölt házhelyeket forgalmi áron adjuk át az igénylőknek. Harmadik fő feladatunk a toto és lotto játékok lebonyolítása, amely igen sok örömet szerzett a szerencsés nyerteseknek. Az év utolsó lottó sorsolása december 27-én Egerben lesz, s ezzel kapcsolatban a Népújság egy későbbi számában tájékoztatjuk olvasóinkat. Szerkesztőségünkhöz nap mint nap érkeznek levelek, — melyben olvasóink felvilágosítást kérnek, hogyan kaphatnak házépítési kölcsönt, hogyan vásárolhatnak házhelyet, vagy öröklakást, mi a KST, — hogyan lehet kiskereskedői kölcsönt kapni. Olvasóink kérdéseivel felkerestük az Országos Takarékpénztár megyei fiókjának vezetőjét, Vadász Károly elvtársat, hogy olvasóinkat tájékoztassa a dolgozók bankjának feladatáról, és munkájáról. — Az OTP-nek három főfeladata van — mondotta Vadász elvtárs — először a lakosság megtakarított pénzének összegyűjtése, másodszor az állam által rendelkezésre bocsátott célhitek kiadása, harmadsorban a toto és lotto játékok lebonyolítása. Komoly feladatot jelent ezenkívül az államkölcsön kötvények sorsolása és a kisorsolt kötvények beváltása. Feladatainkat sorba véve, a betétgyűjtésről csak annyit tudok mondani, hogy ezen a té 1957. december 18. szerda 75 éves Kodály Zoltán a magyar zene világnagysága Kodály Zoltán 75. születésnapját ünnepli. Alkotó szelleme feltámasztotta romjaiból a nagy múltú kórusirodalmat, s működése nyomán énekkarok százai alakultak, s az országban virágzó énekkultúra keletkezett. Életműve az énekes és hangszeres muzsika minden területére kiterjedt. Alkotásait áthatja a felismerés: a magyar zene éltető forrását csakis a népzenében lehet megtalálni. Kodály életművét, alkotásainak javát a mi szocialista társadalmunk örökségképpen kapta. De örökségképpen vettünk át egy rosszul nevelt zenei közönséget is, amely szemléletben, ízlésben egyaránt elmaradt a társadalmi, gazdasági, sőt sok tekintetben az általános kulturális fejlődéshez képest. Ady, József Attila költészete tömegeink mindennapi kenyere már, de hol vagyunk ettől a zenében? Pedig modern zeneszerzőink közül Kodály az, aki leginkább a nép nyelvén beszél és a nép nyelvén szól. Elismerésben, értékelésben mégis félszemmel még mindig külföldre tekintve keressük a mértéket, pedig mit adhat a Háry János, vagy a Psalmus Hungaricus egy angol hallgatónak. Bizonyos, hogy nem azt, amit nekünk. Most hogy visszatekintünk nagyszerű alkotásaira, élettörténetének a haladás és maradiság harca címet lehetne adni A haladás maga Kodály, a maradiság az elmaradt magyar társadalom, amelyben él és alkotott. És a harc még ma is folyik, egyrészt mert Kodály Zoltán mindannyiunk örömére él és dolgozik, másrészt pedig társadalmunkban még mindig hatnak a maradiság visszahúzó erői. És igaz ugyan, hogy a zenekultúra területén sem győzött még a haladás a maradiság erői fölött, de az is igaz, hogy ma már általában egyre erősebbek a haladás erői a szocializmus, a népi demokrácia hozza majd meg Kodály művészetének teljes diadalát. S bár most Kodály Zoltán születésnapját ünnepeljük, s az ő életművét méltatjuk, beszélnünk kell Bartók Béláról is, akivel vállvetve küzdött, dolgozott, alkotott évtizedeken keresztül. Kultúrforradalmunk előfutama az a harc, amelyet Kodály és Bartók az ősi magyar dallamkincs feltárásáért és zenei birtokbavételéért indított. Felszabadító harc ez is, — csak a művészet síkján zajlik le —, s ugyanúgy kiváltja a hatalom birtokosainak ellenállását, — mintha politikai küzdelem volna. Kodály és Bartók szembeszálltak az uralkodó körök sovinizmusával. Először hirdették meg a zene területén, — hogy nincsenek előkelő ésközönséges népek, hogy a magyar, román, szlovák stb.. dallamkincs egy tőről fakad. Kodály ennél messzebbre is eljutott a finn és mari (,,cseremiz”) népdalfeldolgozások előszavában kimondja, hogy „néhány dallam ma is egyformán szól a Duna és a Volga mentén”. A felszabadulás hozta meg Kodály nevelő eszméinek teljes diadalát. Magyarország, mint egyik legnagyobb fiát, a megbecsülés minden jelével felruházta. Ö maga ezt a változást így fejezte ki: A magyar szegényember csak most vonul be a kultúrába, mint adó, ösztönző és fogyasztó. A Szovjetuniótól elsősorban a művészet és a művész megbecsülését kell megtanulnunk”. Amikor 1947-ben először járt a Szovjetunióban, ezt írja: „Ahogyan a Szovjetunió tudósait és művészeit ellátja, munkájuk minden akadályát elhárítja, arról példát vehet minden állam, amely a kultúra fennmaradását állami feladatnak tekinti”. Kodály Zoltán a 75 esztendős mester ma sem pihen. A hét és fél évtized elröppent, de munkakedve, akarata töretlen. Harcol az ifjúság zenei neveléséért, a magyar zene tisztaságáért. Szívünk melegével köszöntjük a fáradhatatlan, örökké munkálkodó halhatatlan alkotások mesterét, a 75 éves Kodály Zoltánt. TTIT HÍREI 1. Thut-Ank-Amon fáraóról dr. Hahn István egyetemi docens tart előadást f. hó 18-án, szerdán este 6 órakor a Főiskola I. e. 39 sz. termében. 2. „Az elektromos világítás múltja és jövője címmel érdekes kísérletekkel lesz előadás f. hó 19-én, csütörtökön d. u. fél 6 órakor a Főiskola II e. 70. sz. termében. 3. A Cannesi filmfesztiválon nagydíjat nyert „Bölcsek” és „Riport a viaszvárosról” című filmeket mutatja be a TÍZT és a Városi Kultúrház december 19-én, csütörtökön d. u. 5 órakor a Bródy moziban. Olyan jeleneteknek lesznek szemtanúi a nézők, melyeket természetjáró biológusok életükben egyszer ha láttak. Színpompás, eleven képsorozatban mutatja be a rovarvilág ösztönélete legérdekesebb megnyilvánulásának, az ivadékgondozás fejlődését. Megismerjük a méhcsalád mindennapi életét és ünnepi eseményeit. Előadás előtt a film írója dr Móczár László tart rövid bevezetőt. yW\AA^/v\A/vwwwwwWVWWV\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWVWiAAAAA/ Az elmúlt vasárnap az egri 9-es számú iskola tanulói bemutatták az Égigérő fa című mesejátékot. A gyerekek, s a felnőttek egyformán jól szórakoztak a sikeres előadáson.