Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-18 / 100. szám

* NÉPÚJSÁG Miért hallgat a mezőszemerei népi együttes? ♦ Tudósítónktól­ KETTEN ÜLÜNK a tanítói lakás jó meleg konyhájában. Galambos László, a mezősze­­m­erei általános iskola igazga­tója és én, hogy néhány sze­rény sorban örökítsem meg a híres helybeli néni együttes munkáját, törekvéseit. — A híres együttes? A munka? A törekvés? — Fa­nyar mosoly húzódik végig az igazgató arcán, félhangosan és szinte lemondóan legyint. — Hol van az már most? Sehol A népi együttes vált, nincs. Meghalt. Kerek egy esztendeje megszűnt létezni. Bevallom, csodálkozással, sőt nem kis megdöbbenéssel fo­gadtam e keserű szavakat. Is­mertem láttam szerepelni az együttest. Nem vagyok kultúr­­szakértő, de mégis élvezettel tudtam végignézni táncukat, hallgatni énekeiket. Valahogy megragadott a tánc népi jelle­ge, nemes egyszerűsége. Tet­szett a népnek, a környék la­kosságának. Az egyszerű fa­lusi ember magára ismeri ben­ne hisz az ő életét, fájdalmát örömét fejezték ki tánccal, dallal, vagy muzsikaszóval. A járás sőt a megye egyik büsz­kesége volt az a Heikes kis tár­saság, de vajon hol van az West? Kezdjük talán, az elején. A magas, szőke fiatal tanító hat­ évvel ezelőtt került ebbe a kis alföldi faluba, tele tett­­vágóval energiával­ és nem ke­vés kulturális érzékkel. Az el­ső két év az ismerkedés, a megfigyelés és tanulmányo­zás ideje volt. Bőven nyílott elválam a megfigyelésekre hisz ez a község a környező falvaktól eltérően még a mai nan­g is megőrizte az év­százados népi hagyományokat Itt például még ma is van népviselet, igaz, már kihaló­ban GALAMBOS LÁSZLÓ azon­ban hamar meglátta azt. is hogy a mai fejlődő, rohanó modernizáló élet egyre inkább kiöli, elfeledteti ezeket a népi kincseket. Világosan látta, mi a teendő Meg kell menteni az értékes hagyományokat. Nagy hével és lelkesedéssel látott az anyag összegyűjtésé­hez Szívós és kitartó munká­ra volt szüksége ahhoz hogy a ♦plusi nén legyőzze természe­tes szégyenérzetét, s táncelion. dafcsjon egy tanító előtt, öreg bácsik és nénikék jelentek meg az iskolában. daloltak néni táncfigurákat mutattak be, s az anyag egyre szünete­­n jott önkéntes alapon, minden kénysgor és erőszak nélkül öss­zeverbu­válódott egy 50 ta­­nu k­ s pgyüittes s bemutatták az első nagyszabású­ összeállí­tást, a Lakodalmast. Galambos éjjeleken át fára­dozott a nagy munkával, ő tanította a táncot rendezte, ő szolgáltatta a zenét, lelkét, tu­dását adta oda, s nem is hiá­ba. Ha valami művészi és né­pi volt, akkor ezt méltán, ne­vezhetjük annak. Valóban a nép művészete volt, mindez belső irányítás, beavatkozás nélkül. Bemutatta, hogy a sze­gény népben — melynek sor­sa évszázadokon át az elnyo­matás volt — a sok nehézség és sanyarúság ellenére is mennyi tehetség, vidámság és egészséges népi humor gyöke­­rezett. A nagy siker, a járási kultúrverseny első díja egysze­riben ismertté tette a kis együttes nevét. Újabb munka nyomán meg­született a Summástánc. Vi­dám nótákkal, táncmozdula­tokkal mondták el, hogyan szerződtették régen a summá­sokat, hogyan ittak rá áldo­mást, miként dolgoztak a nagy uradalmi táblákon, hogyan gú­­nyolták ki életüket, a sovány bablevest, s hogyan szórakoz­tak, táncoltak a munka után este, közös szálláshelyükön, a hodályban. A megyei kultúr­­verseny első díja, a rádiófel­vétel a sok-sok taps és elisme­rés jelezte újabb sikereiket. S most? Hallgatnak, mint a sír. Emberek jönnek ide a taní­tó lakására, többen is, az együttes volt tagjai. Tovább beszélgetünk, együtt próbáljuk kibogozni, miért is a hallga­ A HALLGATÁS oka csak­­nem­ megegyezik a felsőtárká­nyi együttes esetével. Az a sok apró rágalom, irigység, meg­­nemértés, mely őket érte, ele­mi erővel robbant ki és rom­bolt egy évvel ezelőtt. — Soha egy fillérrel sem segítettek — panaszolja Hor­váth Béni, az együttes egyik erőssége. Erkölcsileg elismer­tek, ide-oda rángattak műsort adni, de az útiköltséget min­dig saját zsebünkből fizettük ki. Nem fizetést várunk, még csak nem is kérünk tisztelet­díjat sem, de legalább a leg­elemibb kiadásokat fedezték volna. De nem is ez volt a legfőbb ok. Az együttes még így is szívesen ment, gyalogolt a szi­­halmi állomásra, cipelte a fel­szerelést, a lelkesedésben nem volt hiba. Ezután jöttek azok a parányi belső férgek, a rá­galmak, melyek elvették a munkakedvét, nyakát szegték az egész vállalkozásnak. A suttogó propaganda hírül adta, hogy Galambos tanító több íz­ben néhány ezer forintot vá­gott zsebre az együttes mun­kájéból. . Tizenhat éve vagyok kultúrmunkás — mondja de soha egy fillér hasznot nem láttam. Nem a pénzért dolgo­zom én, s éppen ezért bánt a rá valóm .” Később fogadatlan prókáto­rok, új riválisok születtek. Becsmérelni kezdték az együttest, s az irigység és rá­galom sárga mérge lassan és biztosan hatott. Hogy ez mi volt? Személyeskedések, el­lentétek. Kényes kérdés ez előttük, nem szívesen beszél­nek róla, hát nem faggatom. Ekkor jött október 23. A megfélemlítés elemi erővel csapott le a kis csoportra. Még a Summástánc előadását is népellenes dolognak bélyegez­ték meg. Ez azután végképp megpecsételte sorsukat. A nyáron még egyszer szerepel­tek Poroszlón. Ez volt a hat­­­tyúdaluk. Galambos László most ked­vetlen, letört, egyre csak azt bizonygatja, hogy végképp fel­hagy mindennel. Csak az is­kolásokkal foglalkozik, ott éli ki kultúrszomját. „A gyerek az más — mondja — hálás anyag, velük lehet boldogulni.” S az együttes tagjai? Egye­lőre várnak és hallgatnak. Va­jon meddig? Ujjáéled-e a vér a tetszhalott ereiben? Lesz-e még egyszer jó népi együttes Mezőszemerén? Hogyan lehet­ne egyáltalán új életet bele­varázsolni az együttesbe? MINDENEKELŐTT orvo­solni kellene az együttes anya­gi gondjait. Az állam — csak egyetlen járásban is — évente súlyos ezreseket áldoz népmű­velési célokra, csak valaho­gyan nem mindig a megfelelő helyre kerül ez a pénz. Né­hány költséges központi ren­dezvény, tervszerűtlen beosz­tás és felhasználás felemészti a sok pénzt, ugyanakkor egy ilyen életrevaló együttesnek még a legelemibb anyagi tá­mogatás sem jut. A másik feltétel! Szükség lenne a járási és megyei kultu­rális szervek közvetlen, gya­korlati segítségére. Sajnos, az ő munkájukból éppen ez hi­ányzik — mondják a mezősze­­mereiek. Megvan a nagyszá­mú, kiépített apparátus, — de gyakorlati segítséget nem ké­pesek adni. S végül, ami talán minden­nél fontosabb: a munkakedv, a bizalom, hogy újból erőre kaphassanak. Szűnjön meg az irigység, a sok alaptalan bán­talmazás és rágalom. Bízzanak ebben a lelkes, csupaszív ta­nítóban, hogy a munkakedv,­­ az alkotási vágy válthassa fel mostani hangulatát. Nem igaz az, hogy az együttes tagjai nem szeretnének és nem is akarnak táncolni. Mindannyi­an vágynak utána, s ha nem is mondják ki, ha egyelőre még dacolnak is, de titkon szeretet­tel dédelgetik magukban azt a gondolatot, hogy talán nemso­kára ismét táncra perdülnek. HORVÁTH IMRE, Kelemen Lajos, Papp Barna és a többi lelkes tagok is bizonyára most sem hagynák cserben együtte­süket. Bizalom kérdése csupán. Bíz­zanak bennük, támogassák őket, s akkor minden bizon­­nyal vége lesz a tetszhalálnak. Újra felcsendül majd énekük, vidám lesz a zene, ropogós tánccal, dallal bizonyítják, be, hogy újjászületett és él a me­­zőszemerei népi együttes. KERESZTREJTVÉNY ARANY JÁNOS V. Vízszintes: 1. Híres­­ Arany-bal­lada első sora (utolsó előtti koc­kájában kettős mássalhangzó). — 11. Feudális tulajdonú. 12. Papírra vet. 13. Vízi állat. 14. Vissza­ nem eled. 16. Szelíden könyörög. 18. Autó szélei. 19. Az idézet vége. 21. Titkos adatokat gyűjt. 23. Csendesen. 25. Életve­szélyes vegyszert. 27. Indulatszó. 28. Vissza: háziállat. 29. S. D. 30. Nem tegnap. 31. Izomkötői. 33. A lélek tükre. 34. . . mult-fuk. 36. Nem fiatal, de leányzó. 38. Bibliai város. 39. Eulenspiegel másik ne­ve. 41. Nyugati nyelv. 42. Ha németül, fonetikusan. 43. Japán „Mari“ volt ő! 44. A pajzsmi­­rigyvizsgálat eszköze. 45. Kötele­zettség az állammal szemben. 46. összeeszkábál. 49. Mezőgazdasági szerszám. 50. Állóvíz. 51. Arany­­csinálás tudománya. 53. Becézett Aladár (második kockában kettős mássalhangzó). 54. SZ. 55. Arany ballada címe. 56. Zenei hang. Függőleges: 1. Szállóige, mely a köznyelvbe is átment — egyik Arany elbeszélő költeményből. 2. Fizikai tényező. 3. L. I. 4. Öröm szélei. 5. Majdnem hátvéd! 6. Rágcsáló állatka. 7. Távbeszélőn, vagy rádión közölt tudósítás. 8. Arany része! 9. Y. H. 10. Három a. 15. Nagybátyja vagy nagy­nénje is ez. 17. Feleletet vár. 19. R. L. 20. Boráról híres spanyol város. 21. Még nincsen készen. 22. Meg mássalhangzói. 24. In­dulatszó. 26. Mássalhangzó ki­mondva. 32. Náci egy kicsit ko­molyabban ! 33. Romlottságáról híres bibliai helység. 35. Ez a szoba........37. Súg mássalhang­zói. 38. Második leszármazott! 40. Olt keverve. 42. Ser keverve. 46. Papi teendőt végez. 47. Sihe­­der része 48. Majdnem Lili. 51. Fájdalom hangja. 52. Az Ábécé szorosan egymás után következő két betűje. Újabb kis- és öröklakások az O. T. P. terveiben ren az elért eredmények hí­ven tükrözik a munkás—pa­raszt kormány iránt érzett bi­zalmat, s a teljes konszolidá­ciót. Jelenleg 24.200 betét­könyvben a megye lakosságá­nak több mint 25 millió forint összegű pénzmegtakarítását őrizzük. Ez az összeg különö­sen akkor szembetűnő, ha ös­­­szehasonlítjuk az ez évi janu­ári 8 millió forint betétös­­­szeggel. Komoly anyagi bázist jelent a dolgozóknak a vállalatoknál megalakult kölcsönös segítő­­pénztárak működése. A me­gyében jelenleg 47 KST műkö­dik 3800 taggal, és több mint egymillió forint betéttel. Nem­csak az a jelentős, hogy de­cember hónapban 400 ezer fo­­rint betét került visszafizetés­re, hanem az is, hogy az év folyamán a KST-k 380 tagja részére négyhavi törlesztésre 325 ezer forint kölcsönt is fo­lyósítottunk.­­ Munkánk talán legtekinté­lyesebb része a kislakásépít­kezési kölcsönök folyósítása. Ez évben 750 építkező részé­re 17 millió forint hitelt nyúj­tottunk és­­ így OTP kölcsön­nel eddig a megye területén 2980-an építettek házat, mely­hez az állam kétszázalékos ka­mat mellett 57 millió forint támogatást adott. 1958-ra kö­rülbelül 15—20 millió forint hitelkeret áll a lakóház-építők rendelkezésére. Ugyancsak 1958-ban kezdjük meg az öröklakások építését is. Első­nek két egri épületben 27 lakás építését kezdjük meg. Az OTP bonyolítja le a bá­nyavállalatok által épített há­zak eladását is a bányászok részére. Eddig Gyöngyösön, Petőfi-­­ bányán és Rózsán 60 házat­­ adtunk át új tulajdonosaiknak.­­ E házak 2—3 szobásak, épít­kezési költségük 120—140 ezer forint, melyből az állam 25 százalék engedményt ad, a házat megvásárlók az eladási érték 10 százalékát fizetik be azonnal, a fennmaradó össze­get két százalékos kamat mel­let 25 év alatt lakbérként tör­lesztik le. Új feladata az OTP-nek a házhelyek értékesítése. A ta­nács által kijelölt házhelyeket forgalmi áron adjuk át az igénylőknek. Harmadik fő feladatunk a to­to és lotto játékok lebonyolí­tása, amely igen sok örömet szerzett a szerencsés nyerte­seknek. Az év utolsó lottó sor­solása december 27-én Eger­ben lesz, s ezzel kapcsolatban a Népújság egy későbbi szá­mában tájékoztatjuk olvasóin­kat. Szerkesztőségünkhöz nap mint nap érkeznek levelek, — melyben olvasóink felvilágo­sítást kérnek, hogyan kaphat­nak házépítési kölcsönt, ho­gyan vásárolhatnak házhelyet, vagy öröklakást, mi a KST, — hogyan lehet kiskereskedői kölcsönt kapni. Olvasóink kérdéseivel felke­restük az Országos Takarék­­pénztár megyei fiókjának ve­zetőjét, Vadász Károly elvtár­sat, hogy olvasóinkat tájékoz­tassa a dolgozók bankjának feladatáról, és munkájáról. — Az OTP-nek három fő­feladata van — mondotta Va­dász elvtárs — először a la­kosság megtakarított pénzének összegyűjtése, másodszor az állam által rendelkezésre bo­csátott célhit­ek kiadása, har­madsorban a toto és lotto já­tékok lebonyolítása. Komoly feladatot jelent ezenkívül az államkölcsön kötvények sorso­lása és a kisorsolt kötvények beváltása. Feladatainkat sorba­ véve, a betétgyűjtésről csak annyit tu­dok mondani, hogy ezen a té­ 1957. december 18. szerda 75 éves Kodály Zoltán a magyar zene világnagysága Kodály Zoltán 75. születés­napját ünnepli. Alkotó szelleme feltámasz­totta romjaiból a nagy múltú kórusirodalmat, s működése nyomán énekkarok százai alakultak, s az országban vi­rágzó énekkultúra keletkezett. Életműve az énekes és hang­szeres muzsika minden terü­letére kiterjedt. Alkotásait át­hatja a felismerés: a magyar zene éltető forrását csakis a népzenében lehet megtalálni. Kodály életművét, alkotá­sainak javát a mi szocialista társadalmunk örökségképpen kapta. De örökségképpen vet­tünk át egy rosszul nevelt ze­nei közönséget is, amely szemléletben, ízlésben egy­aránt elmaradt a társadalmi, gazdasági, sőt sok tekintetben az általános kulturális fejlő­déshez képest. Ady, József Attila költészete tömegeink mindennapi kenyere már, de hol vagyunk ettől a zenében? Pedig modern zeneszerzőink közül Kodály az, aki legin­kább a nép nyelvén beszél és a nép nyelvén szól. Elisme­résben, értékelésben mégis félszemmel még mindig kül­földre tekintve keressük a mértéket, pedig mit adhat a Háry János, vagy a Psalmus Hungaricus egy angol hallga­tónak. Bizonyos, hogy nem azt, amit nekünk. Most hogy visszatekintünk nagyszerű alkotásaira, élettör­ténetének a haladás és mara­­diság harca címet lehetne ad­ni A haladás maga Kodály, a maradiság az elmaradt ma­gyar társadalom, amelyben él és alkotott. És a harc még ma is folyik, egyrészt mert Kodály Zoltán mindannyiunk örömére él és dolgozik, más­részt pedig társadalmunkban még mindig hatnak a maradi­ság visszahúzó erői. És igaz ugyan, hogy a zenekultúra te­rületén sem győzött még a ha­ladás a maradiság erői fölött, de az is igaz, hogy ma már ál­talában egyre erősebbek a ha­ladás erői a szocializmus, a népi demokrácia hozza majd meg Kodály művészetének teljes diadalát. S bár most Kodály Zoltán születésnapját ünnepeljük, s az ő életművét méltatjuk, be­szélnünk kell Bartók Béláról is, akivel vállvetve küzdött, dolgozott, alkotott évtizede­ken keresztül. Kultúrforradal­­munk előfutama az a harc, amelyet Kodály és Bartók az ősi magyar dallamkincs fel­tárásáért és zenei birtokba­vételéért indított. Felszabadí­tó harc ez is, — csak a művé­szet síkján zajlik le —, s­ ugyanúgy kiváltja a hatalom birtokosainak ellenállását, — mintha politikai küzdelem volna. Kodály és Bartók szembe­szálltak az uralkodó körök so­vinizmusával. Először hirdet­ték meg a zene területén, — hogy nincsenek előkelő és­­közönséges népek, hogy a magyar, román, szlovák stb.. dallamkincs egy tőről fakad. Kodály ennél messzebbre is eljutott a finn és mari (,,cse­­remiz”) népdalfeldolgozások előszavában kimondja, hogy „néhány dallam ma is egyfor­mán szól a Duna és a Volga mentén”. A felszabadulás hozta meg Kodály nevelő eszméinek tel­jes diadalát. Magyarország, mint egyik legnagyobb fiát, a megbecsülés minden jelével felruházta. Ö maga ezt a vál­tozást így fejezte ki: A ma­gyar szegényember csak most vonul be a kultúrába, mint adó, ösztönző és fogyasztó. A Szovjetuniótól elsősorban a művészet és a művész meg­becsülését kell megtanul­nunk”. Amikor 1947-ben elő­ször járt a Szovjetunióban, ezt írja: „Ahogyan a Szovjetunió tudósa­it és művészeit ellátja, munkájuk minden akadályát elhárítja, arról példát vehet minden állam, amely a kultú­ra fennmaradását állami fel­ad­atnak tekinti”. Kodály Zoltán a 75 eszten­dős mester ma sem pihen. A hét és fél évtized elröppent, de munkakedve, akarata tö­retlen. Harcol az ifjúság zenei neveléséért, a magyar zene tisztaságáért. Szívünk melegével köszönt­jük a fáradhatatlan, örökké munkálkodó halhatatlan al­kotások mesterét, a 75 éves Kodály Zoltánt. TTIT HÍREI 1. Thut-Ank-Amon fáraóról dr. Hahn István egyetemi do­cens tart előadást f. hó 18-án, szerdán este 6 órakor a Főis­kola I. e. 39 sz. termében. 2. „Az elektromos világítás múltja és jövője címmel érde­kes kísérletekkel lesz előadás f. hó 19-én, csütörtökön d. u. fél 6 órakor a Főiskola II­ e. 70. sz. termében. 3. A Cannesi film­fesztivá­­lon nagy­díjat nyert „Bölcsek” és „Riport a viaszvárosról” cí­mű filmeket mutatja be a TÍZT és a Városi Kultúrház december 19-én, csütörtökön d. u. 5 órakor a Bródy mozi­ban. Olyan jeleneteknek lesz­nek szemtanúi a nézők, melye­ket természetjáró biológusok életükben egyszer ha láttak. Színpompás, eleven képsoro­zatban mutatja be a rovar­világ ösztönélete legérdeke­sebb megnyilvánulásának, az ivadék­gondozás fejlődését. Megismerjük a méh­család mindennapi életét és ünnepi eseményeit. Előadás előtt a film írója dr­ Móczár László tart rövid be­vezetőt. yW\AA^/v\A/vwwwwwWVWWV\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWVWiAAAAA/ Az elmúlt vasárnap az egri 9-es számú iskola tanulói be­mutatták az Égigérő fa című mesejátékot. A gyer­ekek, s a felnőttek egyformán jól szórakoztak a sikeres előadáson.

Next