Népújság, 1958. február (13. évfolyam, 9-32. szám)
1958-02-01 / 9. szám
Í VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR 1958. FEBRUÁR 1. SZOMBAT^ Í Í Í I Az újságíró őszinte szívvel, mély szeretettel írja sorait amikor a bányásznapon a bányászokat, pedagógus napon a nevelőket, vagy traktoros napon a gépállomások dolgozóit köszönti. Átérzi és megírja, hogy ezeken a napokon, egy-egy szakma munkásai felé árad a társadalom szeretete és megbecsülése, a ßeírásra kész tolla most tanácstalanul áll az üres papír felett... Nemcsak azért, mert február 1-én, a Magyar Sajtó Napján, nehéz az újságírónak az önteltség vágyának veszélye nélkül önmagát méltatni, hanem azért is, mert nekünk, Heves megyei újságíróknak kettős ünnep ez a mai. Február elseje: a magyar újságírók ünnepe. Február elseje: mától minden nap megjelenik a Népújság., . Megilletődötten írjuk most le az új napilap első sorait. Megilletődötten és mély felelősségérzettel. Nem vagyunk talán szerénytelenek, amikor megállapítjuk, hogy a helyenkint kétszer megjelenő lappal megálltuk a helyünket. I s ha utunk nem is volt zökkenőmentes, de az alapvető dolgokban teljesítettük azt a hivatásunkat, melyet a nép és a párt joggal elvárt tőlünk. Ezt bizonyítja sok olvasónk hozzánk küldött levele és a szerkesztőséget felkereső emberek elismerő szavai. De tudjuk azt, hogy a napilap a réginél sokkal nagyobb feladatokat ró ránk és nagyobb felelősséggel terhel. Büszkén és boldogan vállaljuk a feladatot és teljes lelkiismeretünkkel viseljük megnőtt felelősségünk súlyát. Már hetek óta boldog izgalommal várjuk ezt a napot, hetek óta lázasan készülünk, és most, amikor végre elérkezett az idő, hogy felzúg a nyomda új, óránként 20 ezer példányt ontó rotációs gépe, amikor az új napilappal megindultak az autók szerte a megyében, amikor a postás kora reggel megjelenik a Népújság első példányával, — mi örömmel állapítjuk meg, hogy dédelgetett és olvasóinkkal közös tervünk valóra vált: a Magyar Sajtó Napján napilap lett a Népújság. És most az első napilap, első vezércikkében, első szavunkkal köszöntjük az Olvasót. Szeretnénk most ott állni Önök mellett, figyelni az arcukat és hallgatni megjegyzéseiket, hogy lássuk: vajon tetszik-e az újság, vajon megtalálja-e abban, amit szeret, vajon felvilágosítja-e az élet naponta felvetődő kérdéseiről, vajon olyan barátjává tudja-e fogadni az újságot, amilyennek mi szeretnénk? ! Ez foglalkoztat most mindnyájunkat, persze nem öncélú hiúságból. Ez a lap a párt szavát akarja eljuttatni mindenkihez, , de ezt a célját csak akkor érheti el sikeresen, ha olvasói tábora szereti és becsüli, ha hisz benne, ha igaz barátjának hiszi és vallja. Ezért szükséges tehát nekünk olvasóink megbecsülése, ezért tekintjük elsődlegesnek, hogy az emberek örömmel vegyék kezükbe az újságot, s megelégedéssel tegyék azt le. Ennek a célnak az elérését tartjuk hivatásunk legfontosabb feladatának. De tudjuk, hogy ehhez kevés a mi akaratunk, nem elég a jó szándék, mert mindez légüres , térben mozgó szándék az olvasók segítsége és támogatása nélkül. Mi barátként ajánlottuk az újságot, de azt szeretnénk, hogy ne legyen ez egyoldalú barátság. Hívjuk is , várjuk olvasóinkat, legyenek barátai lapunknak. Segítsék észrevételeikkel, bírálják, mondják el, hogy mit várnak még tőle, vagy mit akarnak olvasni? És mi most a Magyar Sajtó Napján megígérhetjük, s minden megvalósítható javaslatot örömmel elfogadunk, s minden végrehajtható kérést teljesítünk és minden segítségünket kérő olvasónk számíthat ránk. De a Magyar Sajtó Napján kötelességünknek érezzük azt is, hogy néhány szóval köszöntsük azokat, akik neve nem áll ott a cikkek alatt, de akik nélkül alig lenne az újságírói gondolatból nyomtatott betű. A nyomdászokról van szó, az újság névtelen, de nélkülözhetetlen munkásairól. A fürgekezű gépszedőről, aki naphosszat görnyed az ólomgőzt árasztó szedőgép klaviatúrája előtt és ólomba önti a cikkek sorait. A mesterről, aki a hasábokat tördeli a tetszetős rendbe, a gépmesterről, aki a dübörgő rotációs gép felelősségteljes parancsnoka. Rajtuk múlik, hogy szép lesz-e az újság és hogy időben megérkezik-e az olvasóhoz Tudjuk, hogy nyomdász munkatársaink érzik felelősségük súlyát, s bízunk abban, hogy sikerrel látják el nehéz feladatukat. . S itt köszönjük meg derék postásaink áldozatos munkáját, melyet évek óta végeznek lapunk terjesztéséért, de különösen az elmúlt hetekben, amikor annyi előfizetőt gyűjtöttek lapunknak, amennyit a legoptimistább hangulatunkban sem mertünk volna remélni. ’ Köszörűjük tudósítóinkat és levelezőinket, akik naponta felkerestek soraikkal, hogy hírt adjanak falujuk, vagy üzemük életéről, akik felhívják a figyelmünket az élet ezernyi megoldásra váró kérdéseire, és akik mindezt, s a társadalom iránt érzett felelősségérzettől, és az újság szeretetétől ihletve teszik. * Lassan betelik a papír, kifogynak a köszöntő szavak. Elmúlik az ünnep, s jönnek a tervek, célok, és vágyak valóra váltásának dolgos hétköznapjai. Ezért fog most össze a nyomdász, a postás, a tudósító és újságíró, hogy a jövő sajtónapon, amikor felállítjuk az egyéves napilap mérlegét, nyugodtan elmondhassuk, hogy megfeleltünk nehéz, felelősségteljes, de nagyon szép küldetésünknek. És most kedves Olvasó, lapozd tovább az újságot, — ) tanulj, szórakozz, nevess. A mai naptól kezdve minden Jó nap megjelenik reggeliző asztalodon, vagy a munkapadod ? ! mellett, hogy elhozza Hozzád az ország, és a nagyvilág * híreit, hogy szórakoztasson és ily módon hivatását betöltve, j ! elnyerje barátságodat. f ä NAPILAP NÉPÚJSÁG! 1958. február 1-re Ilyenkor még a tél csatája tombol, a patak vize vár, jéggé fagyottan de ifjú lelkek álmai, a versek új tavaszt zengnek izgatott sorokban. Oly jó dalolni, vágyakról, tavaszról! mikor a szívben annyi annyi vágy van, és írni, írni az egész világnak, jövőben bízni és hinni a mában; mi emberé, azt embernek megadni, az igazságot, s szépet, egyszerűen, újság hasábján, könyvek szép papírján, ezernyi sorban, millió betűben... Repülj hát, vers, szállj, szerte a világba, kiáltsd a szót: „Igazság!” s „Béke! béke!” s induljunk együtt, füttyös, víg legények, az emberiség tavasza elébe. Antalfy István Nyomdászok, — akik a Népújságot készítik fM £»ro*s László Vive«frinior<iis4 Területi kultúrverseny Petőfibányán Február 2-án, vasárnap a Mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó és a környékbeli színjátszó és kultúrcsoportok területi döntőn vesznek részt a petőfibányai kultúrotthonban. A nagyszabású kulturális döntő délelőtt 10 órakor kezdődik. Részt vesz a versenyen a Recski VIT-díjas zenekar, a népi tánccsoport, a színjátszók is. Benevezett a szűcsi énekkar, népi tánccsoport, a rózsaszentmártoni fúvószenekar és színjátszócsoport. Az érdeklődők gyönyörködhetnek a petőfibányai szimfonikus gyermekzenekar, a fúvós- és tánczenekar számaiban. A petőfibányai népi tánccsoport és a színjátszó csoport is ott lesz a döntőm Az egésznapos versenyt álarcos farsangi bál zárja be, ahol a legtökéletesebb, a legszebb és a legcsúnyább jelmezeket díjazzák. A verseny eredményéről később tájékoztatást adunk, hogy már a reggeli órákban a megye legtávolabbi községeiben is olvashassák a párt megyei lapját. Most a nyomdászokból mutatunk be egynéhányat, akik napról-napra, helyesebben éjszakáról-éjszakára azon fáradoznak, hogy minél szebb és jobb kivitelben kerüljön a lap az olvasó elé. Mandula Ernő igazgató Nagy H. Pál gépszedő Tóth István tördelő Hangácsi András tördelő Vass Éva tanuló Tancsa Béla ellenőrző-olvasó Gyöngy Sándor öntő Csathó Ernő gépmester