Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-01 / 135. szám

4 HEVESSY SÁNDOR: A’ Rátzoknak czifra Templomjok 66 4­7 Ispitálynak sorában 99 ugyan tsak a’ Rátz utt­­zában feljebb napnyugat felé díszűlt egy emelkedett parton, a’Rátzoknak czifra Templom­jok, azon a helyen tudniillik, a’melyen Egernek pogány kézre lett jutása előtt a’ Sz. Ágoston rendin levő Szerze­tesek ditsérték az istent. — Tsak ugyan ezen Templonról és a’ Rátzokról az egész utt­­zának, és a’ végin lévő kapu Rátz kapunak neveztetik .. írja gattáji Gorové László „több Ts. Ns. Vármegyék táb­­labírája” — „Eger városának történetei” című 1828-ban megjelent könyvében. Mai megemlékezésünk szóljon er­ről az egri görögkeleti — vagy amint itt általánosan is­merik — ráctemplomról, mint a város egyik nagy művészi értékű és érdekes történettel bíró műemlékéről. Amidőn egy-egy építészeti emlékünkkel ismerkedünk, először talán mindig az a kérdés merül fel bennünk: kik is voltak az építtetők, milyenek voltak annak a kor­nak viszonyai, amikor az al­kotás elkészült, megszületett. És ha minderre általában kí­váncsiak vagyunk, — különö­sen érdekelhet bennünket: hogyan kerültek a görögkeleti vallású szerbek és görögök — akik a­ „rác-templom” építői voltak — a ma már teljesen magyar és döntő többségében római katolikus Eger városá­ba —, és azután mi történt velük, hová lett ez az idegen népelem falaink közül? Az első szerbek letelepedése Egerbe a XVI. század utolsó éveiben — a városnak a tö­rökök által 1596-ban való el­foglalása után —■ mehetett végbe, legvalószínűbb, hogy a hódítók nyomán — mint ke­reskedők — kerültek hozzánk. Számuk a XVII. században állandóan emelkedhetett, mert a már többször említett Evlia Cselebi tí. török utazó, aki a XVII. század második felé­ben (1664—1655) járt váro­sunkban, azt állítja, hogy ak­kor „a lakosság legnagyobb része bosnyák volt..." Miu­tán pedig az egykorú forrá­sok a nemzetiségeket, ráco­kat, görögöket, stb. lépten­­nyomon összetévesztik, össze­keverik, feltehető és valószí­nű, hogy a fenti idézetben is bosnyákokon rácokat kell ér­tenünk. A későbbi időkről már ■s megközelítően pontos adataink vannak. Eger várá­nak a törököktől való vissza­vétele (1687) után „török, rácz és németajkúak gyülhelyévé lett”. Az 1690-i összeírás meg­említi a magyarok, németek és új keresztények (ittmaradt és keresztény hitre tért törö­kök) mellett a rácokat is. Számuk folytonosan emelke­dett és csakhamar ők alkot­ják a városi polgárság va­gyonosabb elemeit és a — később ugyancsak bevándo­rolt — görögökkel együtt a kereskedelemben uralkodó ál­lást foglalnak el. A Makedóniából származó görögök főleg a karlócai bé­ke (1699) után kerültek ha­zánkba és így Egerbe is. A békeszerződés értelmében ezek a török állampolgárságú görögök tekintélyes előnyök­höz jutottak, amelyeket — a külpolitikai helyzetnek meg­felelően — az 1718-as passza­­rovoci béke pontjai csak meg­erősítettek. Ennek a békekötésnek az alapján a görögök csak egy helyen és csak 3 százalék vá­mot voltak kötelesek fizetni a behozott áruik után, ami­nek következtében a belföldi , és így a már itteni ál­lampolgár szerb kereskedők sem versenyezhettek velük. Ebből származtak azok az el­lentétek, amelyek az egyéb­ként egyformán görögkeleti vallású szerbek és görögök között kisebb-nagyobb erővel, de jóformán az egész XVIII. század folyamán Egerben is jelenkeztek. Az itteni görög és szerb ke­reskedők 1748. után a nagy­kereskedelem mellett a kis­kereskedelemben is kiépítet­ték állásaikat. Most már a török árukon túl az Egerben olyan jelentős­­ borkereskede­lembe is bekapcsolódtak: ők az egri borok kiszállítói, főleg Lengyelország felé. És ha ezen keresztül jelentősen hoz­zájárultak is a város gazda­sági életének fellendítéséhez, mégsem lehet mondani —, hogy Egerben mindenütt szí­vesen látott jövevények lettek volna. K­­­ülönösképpen az egyhá­­zi vezetők, az akkori püspöki város urai fordultak minden lehető alkalommal ellenük. Mindent megtettek, hogy ha lehet „szép szóval”, de ha kell erőszakkal is „megtérítsék” őket. Az egri szerbek és görögök üldözésé­nek a püspök részéről első­sorban a vallási féltékenység és a vallási fanatizmus volt az oka. Ezért mondotta ki már a Fenesy-féle egyezmény, amely 1694—1695-ben jött lét­re a város és püspök között, hogy Egerben csak katoliku­soknak szabad letelepedniük, és a rácoknál is az „unió" (a görögkatolikus hitre való áttérés) volt az előfeltétele a polgárjog elnyerésének. Ké­sőbb, különösen Erdődy Gá­bor egri püspök (1715—1744.) buzgólkodott ezen a téren, aki elvette a görögkeleti szer­­bek kiváltságait: nem vehet­tek ingatlant, nem vették fel őket a céhekbe és vallásuk gyakorlását is akadályozták. A klérus vallási terrorjának lényegében csak az 1781. évi II. József-féle­­ „türelmi pátens” szabott korlátokat. Mégis a rácok és görögök további felemelkedésének nem az itteni korlátozás, vallási üldözés vetett véget, hanem inkább a külpolitika változá­sa következtében előállott új gazdasági helyzet. 1769-ben kormányrendelet jelent meg, amely szerint görögöknél levő tiltott árukat le kellett fog­lalni. 1772-ben a helytartóta­nács kimondotta, hogy a gö­rög és szerb kereskedőknek hűségesküt kell letenni, és akik ezt nem teszik, azokat hat hónap elteltével az or­szágból ki kell utasítani. Akik letették a hűségesküt, magyar állampolgárok lettek ugyan, de így viszont el­vesztették azokat az előnyö­ket, amelyeket mint török­állampolgárok élveztek. E­­gyre több magyar és né­■e­ i met kereskedő is jele­nik meg a gazdasági életben, a görögök és szerbek keres­kedelme pedig háttérbe szo­rul, így azután az idegen „merkatorok" (kereskedők) száma folyton csökkent, akik nem vándoroltak vissza Tö­rökországba, azok vagy be­hozták családjukat, vagy itt Egerben megnősültek, lassan­ként igaz magyarokká lettek. 1794-ben már azt jelenti a magisztrátus: „Egerben Senki sem találtatott, a‘Ki a’Török Birodalomban Kereskedést Űzne”. (Folytatjuk.) Falusi cukrászda A cukrászda mennyezete fehérre meszelt, fagerendás. Nem „stíl” cukrászda ez, ha­nem falusi, közelebbről a horti földművesszövetkezet cukrászdája, amelyet neon­fény világít meg, ízléses be­rendezésű és látogatott is. Nem kell talán egy félév se, és presszógép is lesz, egészen biztos, nem mintha a fekete­kávé egyet jelentene a kul­túrával, de feltétlenül egyet: az igények növekedésével. S maga az egész cukrászda a falusi lakosság igényeinek, a fiatalság igényeinek növeke­dését példázza. NEPDJSAO Maximánor EGRI VÖRÖS CSILLAG Simon Menyhért születése EGRI BRODY Tavasz EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Apák és fiúk EGRI L­AJ­OS V­ÁROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mexikói szerenád GYÖNGYÖSI PUSKIN Yves Montand énekel HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az élet háza HATVANI KOSSUTH Dankó Pista PÉTERVÁSARA Vetélytársak FÜZESABONY Becsületrablók HEVES Olivier bűne. 1958. július 1., kedd: 1921-ben alakult meg a Kínai Kommunista Párt. 1788-ban jelent meg a Magyar Múzeum, az első irodalmi folyó­irat. 1818-ban született Semmelweis Ignác, az orvostudomány magyar büszkesége. 1828-ban született Huber Károly hegedűművész-zeneszerző. 1808-ban született Kovács Pál novellaíró. NÉVNAP Ne feledjük szerdán: OTTOKÁR — EGERBEN a Vörösmar­ty utcában, illetve annak folytatásaképpen a Baktai úton, 1 kilométer hosszban készül útkorszerűsítés, olajos hengerléssel, amely július 1-ig befejeződik. — MIKÓFALVA községi ta­nácsa tegnapi tanácsülésén megtárgyalták az első féléves munkát és a nyári mezőgaz­dasági munkák feladatait. — TEGNAP ESTE hét óra­kor az egri Vörös Csillag Kollégiumban búcsúztatták azt az 57 diákot, akik a Han­ság lecsapolására indultak. A búcsúztatás ismertetésére la­punk következő számában visszatérünk. — DORMÁND községben, a községi kultúrotthonban, teg­nap este szövetkezeti taggyű­lés volt, ahol a tagságot a szö­vetkezet féléves munkájáról tájékoztatták. Utána a szövet­kezeti kultúrcsoport műsorral szórakoztatta a taggyűlés rész­vevőit. — TEGNAP ÜNNEPELTE 40 éves fennállásának évfor­dulóját a Kompolti Kísérleti Gazdaság. Az ünnepi beszé­det Tömpe István miniszter­­helyettes mondotta. — SARUD községben meg­kezdték a gyalogjárda építé­sét. A munkálatokat a szak­munkán kívül a község lako­sai társadalmi munkával biz­tosítják. A járdát szeptember végén adják át a forgalomnak. — AZ EGRI AUTÓIPARI Forgácsoló Gyárban a múlt hét végén az arra esedékes dolgozók megkapták a tör­vény biztosította munka­ruhát. — TARNABOD községi ta­nácsa megtartotta tanácsülé­sét, ahol az aratás, cséplés, behordás, valamint a cséplő­gépek menetidejének beosztá­sát tárgyalták meg.­­ AZ ÉV ELEJÉTŐL a szén beszállítását saját erő­ből végzi a Gyöngyösi Sütő­ipari Vállalat. Ezzel a mun­kával jelentős összeget tud­nak megtakarítani a népgaz­daságnak. 1958. Július 1., kedd Napirenden: A beszéd . . . közelebbről az előadói beszéd, amelyet éppúgy meg kell ta­nulni, mint az egyszeregyet, s amelyet sokan mégis úgy tekintenek, mint a lélegzést: megy az magától, oda se kell figyelni. Demosthenes, a híres görög szónok, követ tett nyelve alá, s a tengerparton tanult meg szónokolni, hogy nyelve ne akadozzék. Sok előadónak, szónoknak a gondola­tai alá kellene valamiféle kavicsot tenni, ugyanebből a cél­ból. Beszélni, közelebbről, mondjuk, munkásgyűlést, vagy pártnapot tartani, meg kell tanulni, hogy érdekes és élve­zetes legyen mondanivalónk, meg kell tanulni, hogy meg­találjuk azokat a kifejezési formákat — a tartalomhoz! —, amely az illető gyűlés részvevői számára a legkönnyebben és legvilágosabban érthető. Nem véletlenül került napirendre ez a probléma. A közelmúltban egyik építkezésünknél munkásgyűlés volt. Az előadó, az egyébként fontos és a munkások számára is érde­kes beszédanyagát egyrészt meglehetősen rendszertelenül és szárazon, másrészt feleslegesen használt „műszavakkal”, szakkifejezésekkel tűzdelte. Ilyeneket mondott például: „Név­leges bér... bérezési front... ide lejuttatott nomenklatúrát... koordináció...” stb. Szemmel látható volt, hogy a munká­sok jórésze nem értette ezeket a szavakat, s az elsikkadó szavak hátán elsikkadt a mondanivaló lényege is. Egyetlen példa ez, de sajnos, meglehetősen általános. Ma már többé-kevésbé, mint vicc is, ósdi az „átbeszélés”, „élére állít”, „szempont levitel" frazeológiája. Eredményes és kö­vetkezetes harcot folytattunk kirekesztésükért a magyar nyelvből, s egyáltalán a gondolatokból. Nem ártana most hasonlóan következetes és kitartó harcot folytatni az elő­adások, beszámolók színvonaláért, a műnyelv kiszorításáért onnan, ahol semmi keresnivalója sincs. Attól még egyetlen előadás sem lett színvonalasabb, egyetlen előadó se nagy­vonalúbb, ha minden ok nélkül, egyszerű munkások előtt dobálódzik idegen szavakkal, csak zárt körben, szűk, szakmai területen használt fogalmakkal, amelyeknek megvan a vilá­gos és mindenki számára érthető „magyar” párja. Új és nemes küzdelemre hat a közérthetőségért, a ma­gyar nyelv, a fogalomalkotás tisztaságáért­ . (9V...6) ÉRDEKES HÍREK­­ a világ minden tájáról ANGLIA: Alexandra, Kent angol tar­tomány hercegnője, a napok­ban ünnepelte 21. születésnap­ját. Mivel az angol törvények szerint most már Alexandra is a nagykorúak közé tartozik, királyi unokatestvérétől — Er­zsébet angol királynőtől — ér­tékes ajándékot kapott. Az örvendetes naptól kezdve a fiatal hercegnő két angol lo­vasezred büszke és tekintélyes parancsnokának mondhatja magát. JAPAN: A legutóbb készített állat­­statisztika adatai szerint a cseresznyevirágok országában levő állatkertekben nagyon megnőtt az oroszlánok szüle­tési arányszáma, olyannyira, hogy a királyi sarjak ellátása és gondozása hovatovább ko­moly gondot okoz az állatker­tek igazgatóságainak. A fe­nyegető túlnépesedés megaka­dályozására elhatározták, hogy az oroszlánok körében a leg­szigorúbb születésszabályozási módszereket fogják alkal­mazni. IRAK: Fazilet hercegnő, Feisal ira­ki király menyasszonya bos­­­szúsan és csalódottan jelentet­te ki vőlegényének, hogy a királyi palota környéke nem nyerte meg tetszését: poros, száraz és elhanyagolt. A jószí­vű és figyelmes jegyes azon­nal megtette a szükséges in­tézkedéseket. A királyi palota környékén azóta nagyszabású építkezésekhez kezdtek. Föld­alatti folyosókat ásnak, me­lyekbe csöveket fektetnek le. Kutak, szökőkutak, mestersé­ges vízesések és tavak készül­nek a rendkívül vízszegény területen. A szükséges víz­mennyiséget — körülbelül egy­millió litert hetenként — föld­alatti csöveken a Tigris-folyó­­ból nyerik. A szikkadt és ko­pár vidék — egy menyasszony kívánságára — azóta termé­keny és zöldellő kertté válto­zott. ANGLIA: John Ramsayet, a rettegett londoni betörőt 1942-ben az angol kormány parancsára ki­engedték a börtönből. A kor­mány ugyanis rendkívül fon­tos és kényes feladattal bíz meg az ügyeskezű és raff tolvajt: Göring páncél? nyét és kasszáját kelle' nyitnia. A vállalkozás járt és az angol bíró­ságot jutalmul vér­hadlábra helyezte hatalma azonb­­bizonyult; &T­rösen visszaeső pókban szabadi börtön falai k („Vie N: folyóirc Nagy l AZ EGRI VÁROSI művelő­dési ház a Heves megyei na­pok­­­ rendezvényeinek kereté­ben 1958. június 28-án tartotta meg évzáró balettvizsgáját a Gárdonyi Géza Színházban. A bemutatóra hat órakor és fél 9-kor is zsúfolt ház előtt ke­rült sor. Ez a tény is bizo­nyítja, hogy­ Eger város kö­zönsége igényli az ilyenfajta műsort. Igényli, mert a szü­lőkön és hozzátartozókon kí­vül nagy számú közönség je­lent meg, akik tetszéssel és tapssal fogadták a bemutatót. A koreográfia minden évben más elgondolással készül el. Ebben az évben az volt az elgondolás, adjuk vissza egy év különböző hónapjainak jel­legzetességeit. Ábrázolják a táncok az egyes hónapokat az egyes hónapoknak legkifeje­zőbb hangulatát. A zene adva volt. A zeneművészet klasszi­kusainak zenéje adta az ala­pot a koreográfia elkészítésé­hez, így sikerült létrehozni, hogy Csajkovszkij, Schumann, Delibes, Strauss, Motra Poppy örökértékű dallamaira táncol­hattak a növendékeik. A he­lyes zene­választás mindig fél­siker. Ha a koreográfia hozzá­való és a kidolgozás is sikerül, akkor nem is maradhat el a megérdemelt taps. Januárban a hópelyhek tán­ca és a hóember megfelelően adta vissza a hónap hangula­tát. A negyedik évfolyam tán­colta, fejlettebb technikával, itt-ott még kicsit lámpaláza­­san és drukkolva. Ez a drukk érthető volt az elején és szem­mel láthatólag lassan fel is ol­vadt és eltűnt. AZ EST EGYIK legsikerül­tebb jelente volt a farsangi jelenet (február). A farsangi bálok, a karnevál hangulat visszaadása volt a főcél. Kü­lönösen kiemelkedik Iványi Csilla Coquette-tánca, a kis­lány fejlett technikája és könnyed mozgása. Kiválót nyújtott a Tarantella táncolá­sánál Virág Éva, bájos és könnyed Péró Edit japán tán­ca, tüzes és temperamentumos a spanyol táncban Udvarhelyi Kati. Páka Eszter pillangó­tánca valóban a fekete pillan­gó mozdulatait igyekszik vis­­­szaadni — teljes sikerrel. Na­gyon sikerült Udvarhelyi Ani­kó tánca. Meg is kellett ismé­telnie. Kiváló a spicc-techni­kája. Márciusban az ibolyák és a hóvirágok a tavasz hangulatát keltik a nézőben. Meg kell említeni, hogy ezek a kicsik ez évben először tanultak ke­ringőzni. Ebben a korban (7 évesek) nagyon szép teljesít­ményt nyújtottak. Édesek vol­tak a kismadarak az áprilisi jelenetben. A májusi jelenet elgondolása nagyszerű. Díszle­­tezéssel talán jobban ki lehe­tett volna hozni ennek a han­gulatát, bár a szerelmespár (Póka Eszter és Vladár Feri) így is tudásuk legjavát nyúj­tották. Ámor szerepében Kes­keny Ági megállta a helyét. Strauss halhatatlan meló­diája csendült fel a követke­ző hónap jelenetében. Itt Holló Éva különösen, de Mo­nostori Méri is nagyszerű tel­jesítményt nyújtott. Júliusban Hubay: Hejre Kati zenéjére komponált tánc átmenet a né­pi tánc és a balett között. In­kább lehetne táncfantáziának nevezni. Szép volt, de a be­gyakorlása lehetett volna tö­kéletesebb is. MINDEGYIK HÓNAF adott valami hangulatot. Az augusz­tus a nyaralás, kirándulás,­­ szeptember az iskolakezdés, október a gyümölcsszedés, no­vember pedig a szomorú őszi esős idő hangulatát. Sikeres­nek mondhatók ezek a beál­lítások és sikeresnek mondha­tó a kivitelezés. Tetszett a szeptemberi stepp-tánc, mely­nek zenéjét zongorakísérője, Komnya Ferencné komponálta. Az év záró hónapja a de­cember volt. Itt a Mikulás­­hagulatot a krampuszok tánca — a fenyőtánc pedig a kará­csony hangulatát igyekezett kifejezni. De miután az év utolsó hónapja a december, s e hó végén, Szilveszterkor mindenki igyekszik visszagon­dolni arra, hogy mit végzett az elmúlt évben, így víziószerűen elvonult ismét előttünk az egész év. Nagyon ügyes gon­dolat volt. A koreográfiát Török Endré­­né tervezte. Egyes koreográfiái nagyon sikerültek, különösen ott, ahol hamar megtalálta a kapcsot a zenével. Nem volt olyan hónap és tánc, ahol ne éreztük volna azt a hangulatot, amit ki­aka­­szom, ez a dicséret a mé­­nítással is én lett. A zenei ki,' en látta el a ből és a együttesből a­nekar. A film lemondása utá­bak”, így itt­­zökkenés, de i­nikájuk és elni tudásuk átsegít* második előadás fogástalan munka Díszletezéssel sok volna a hangulat de erre nem volt mi­nőség. UTOLJÁRA KELL líteni a jelmezek tér­ Ezt most kivételesen eg­yes növendékük, Póka csinálta, aki ezt a pályát hivatásának választotta, amint a tapsokból megáll­­hattuk, teljes sikerrel. Schillinger Attila Táncolnak a hónapok (Az egri városi művelődési ház balettcsoportjának bemutató előadása)

Next