Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-01 / 162. szám

1958. augusztus 1., péntek Földművesszövetkezeti szakemberek szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében Értekezletet tartottak a hat­vani járás földművesszövetke­zeti agronómusai, s az egyik agronómus többek között elmondotta, hogy náluk igazán nem népszerű ember az agro­nómus. Azt tartja nem egy igazgatósági tag, hogy tiszta ráfizetés, mert semmi bevéte­le nincs a szövetkezetnek ab­ból, hogy szakembert tart, csupán kiadása­­ az agronó­mus fizetése. Ez a kijelentés olyan elvet tükröz, mellyel elég gyakran találkozni egyik­másik szövetkezet vezetőségi tagjainál. Ezek az emberek, csak a bolti kereskedésben lát­ják a szövetkezet jövőjét és feladatát, s minden tényke­dést hajlandók csak azon le­mérni, hogy év végére nő-e az osztalék, vagy sem. Megelé­gednek azzal, hogy egész sor jómenetelű boltot nyitottak, s megfeledkeznek a földműves- szövetkezetek másik, egyálta­lán nem kevésbé fontos fel­adatával: a mezőgazdasági ter­melés fejlesztéséről, a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zéséről. Pedig ennek a mun­kának hagyományai vannak, s helyenként régebbi hagyomá­nyai, mint a bolti kereskedés­nek. Ha régi földművesszövet­kezeti aktívák visszagondol­nak a földművesszövetkezeti mozgalom „hőskorára”, igen sokat tudnak mesélni arról, milyen feladatok megoldását vállalta magára akkoriban a szövetkezet. Az agrárproletá­rokból, kisparasztokból álló földművesszövetkezetek voltak azok, melyek kezelésbe vették, és az igával nem rendelkező újgazdák rendelkezésére bo­csátották a régi nagybirtokon tárolt gépeket, traktorokat. Ők segítettek vetőmagot beszerez­ni, s 1948—49-ben a „8000-es” rendelet megjelenése után a földművesszövetkezetek ott álltak mindenütt a termelő­szövetkezeti mozgalom bölcső­jénél, segítették a szövetkezet megalakítását, nem egy he­lyen anyagiakkal is. Azóta igen nagy változás történt a földművesszövetke­zetekben, hosszú ideig csak a falu áruellátásával törődtek. Igaz, dicséretre méltó, hogy egymás után nyíltak meg a vá­rosi színvonalat megütő szak­üzletek, azonban ebben még nem teljesedett ki a földmű­­vesszövetkezeti mozgalom fel­adata, s ezt igen helyesen is­merték fel és változtatták meg a párt útmutatásával. A falusi kereskedelem ellátása tovább­ra is igen fontos marad, de nem egyedüli és tegyük hozzá nem is legfontosabb feladata a földművesszövetkezeteknek. ..Ahhoz, hogy a földműves­szövetkezeti mozgalom való­ban betöltse szövetkezeti funk­cióit, a parasztság széles ré­tegeit felölelő élő tömegmoz­­galom legyen és alkalmassá váljék az igazi szövetkezeti közszellem kialakítására a fa­luban: mindenek előtt az szükséges, hogy a földműves­­szövetkezeteket megszabadít­suk az évek óta rájuk rakódott bürokratikus, kincstári, hiva­tali boltjellegtő­l” — mondja ki az agrártézisek egyik pont­ja, s ez megszabta a további feladatokat is. E feladatok végrehajtásának komoly segí­tői lehetnek a földművesszö­vetkezetek szakemberei, akik a termelőszövetkezeti tagok mellett elsősorban magyaráz­hatják meg szakmai szempon­tokból is a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését szolgáló in­tézkedések, módszerek helyes­ségét. A földművesszövetkezeti szakemberek alkalmazása igaz, nem növeli az év végén járó osztalékot, de igen nagy mér­tékben öregbítheti a szövetke­zet hírét, becsületét az egyé­nileg dolgozó parasztok előtt, s igen sok segítséget adhatnak abban is, hogy tervszerűbbé tegyék a kisparcellák termelé­sét. Ennek egyik módja a szer­ződéses termelés, mely mind nagyobb mértékben a földmű­vesszövetkezetek kezébe ke­rül. Ezúton a földművesszö­vetkezet szakembere helyes felvilágosító munkájával sokat tehet annak érdekében, hogy a szerződéskötésekkel tervsze­rűen befolyásolja a termelést, s ezzel növelje a dolgozó pa­rasztok jövedelmét. Egy példát erre: Csányban évek óta igen komoly vitákat okoz, hogy a földművesszövetkezet mint fel­vásárló szerv nem veszi át a tököt. Ezen igen sokat segíthet a földművesszövetkezet, — mint termeltető szerv azzal, hogy a szakemberek útján megmagyarázza, mennyi tökre van előreláthatólag szükség, mennyit érdemes termelni, s ugyanakkor ráirányíthatja a dolgozó parasztok figyelmét, nem kevésbé jövedelmező más növények termelésére. Ez ter­mészetesen nem megy egyik napról a másikra, de már ma­ga az a tény, hogy a földmű­vesszövetkezet szerződtető munkájának eredményeként már ebben az évben is körül­belül egyharmadára esett a töktermő terület — noha így is háromszorosa a szerződött­nek — azt mutatja, hogy a szövetkezet sokat tehet a me­zőgazdasági termelés tervsze­rűbbé tételéért. Igen nagy feladatok várnak a földművesszövetkezetekre az egyszerűbb termelői társulások megszervezésében is, kezdve a géphasználati társulásoktól, a jóval fejlettebb szakcsopor­tokig. Ezen a téren igen sok jó eredménnyel büszkélkedhet­nek már jogosan, de ezeket az eredményeket csak akkor tudják tovább fokozni, ha a szövetkezeten belül szakem­berek is segítik ezt a munkát. A géptársulások, szakcsopor­tok tagjai joggal várják el a földművesszövetkezettől a szakmai segítséget is, s ettől függ számbeli és gazdasági megerősödésük is. De hogyan lenne ez elképzelhető megfe­lelő szakembergárda nélkül? Szükség van tehát a föld­művesszövetkezeti szakembe­rekre, sőt szükség van azok szakmai felkészültségének ál­landó növelésére is. Szakembe­rek segítsége nélkül nem való­síthatók meg a földművesszö­vetkezetekre váró igen nagy feladatok, s­­ akkor, amikor egyes szövetkezetekben mégis azzal mérik az agronómus munkáját, hogy mennyi lesz abból a haszon, arra csak egyet lehet válaszolni: ha szö­vetkezeteink betöltik a rájuk váró feladatokat a mezőgazda­­sági termelés fejlesztése, szo­cialista átszervezése terén, az sokkal nagyobb hasznot jelent minden egyes szövetkezeti al­kalmazottnak és tagnak, mint bármilyen más kereskedelmi befektetés. Mert ez az egész dolgozó parasztság felemelke­dését hozza magával. DEÁK RÓZSI A Yeti mégis létezik!? Amint ismeretes, Gerald Russel vezetésével négytagú amerikai expedíció már há­rom hónapja keresi a Mount Everest lábánál a havasi em­bert. Eddig mindössze lábnyo­mait sikerült lefényképezni és néhány hajra emlékeztető, hosszú, selymes szőrszálat ta­láltak. Az utóbbi napokban váratlanul értékes­ bizonyíték került kezükbe. Az expedíciót felkereste a tibeti határ men­tén uralkodó rádzsa testőr­kapitánya és egy yeti bőrét hozta el az amerikai tudósok­nak. Elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt jelentették a rádzsának, hogy medvék tize­delik meg a yak­ nyáját. A megerősített őrség egy furcsa árnyat pillantott meg, amint két lábon nehézkesen futott a bozót felé, magával cipelve az egyik 5—6 mázsás vakot. Az őrök üldözőbe vették, majd mikor látták, hogy kép­telenek elfogni, egyetlen lö­véssel leterítették. Az ameri­kai tudósok megállapították, hogy nem mindennapi „va­dászzsákmány” és az általuk talált néhány szőrszál azonos eredetű, tehát feltehető, hogy yemi létezik! agy csecsemő Egy középkorú athéni as­­­szony különös torzszülött gyermeknek adott életet. A csecsemőnek­­ rendkívül nagy a feje és az orvosok gienált hogy három agya lapították, van. Orvosi vélemények szerint nincs kizárva," hogy életben tartható, NBPÜJ8ÄB Szalai János kombájnista az élen A poroszlói állami gazda­ságban versenyben dolgoznak a kombájnosok és az artógép­­kezelők. A kombájnosok ver­senyében Szalai János tört az élre, az aratás megkezdése óta 4 hold híján 200 hold gabonát vágott le, s összesen 2321 mázsa gabonát csépelt el. Az aratógép-vezetők ver­senyében változatlanul Biri­­nyi János vezet, 152 hold ara­tásával. 180 ezer forint fagylaltra, süteményre Az elmúlt hónapban a hat­vaniak nem kevesebbet, mint 180 ezer forintot költöttek fagylaltra és cukrászsütemé­nyekre, kerek 100 ezer forint­tal többet, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Az idén — mivel a cukrászda most már rendelkezik saját kúttal, nem volt fennakadás a fagylaltellátásban és sok­kal több cukrászsütemény is fogyott. Több, mint az egyénieknél A hevesi járásban is meg­kezdődött minden községben a búza cséplése. Már az első napok — és a kombájn-ara­tások — eredményeiből kitű­nik, hogy a termelőszövetke­zetek termésátlaga a rossz időjárás ellenére is mindenütt nagyobb, mint az egyénileg dolgozó parasztoké. A járás területén búzából mintegy másfél, két mázsával takarí­tanak be átlagosan többet, mint az egyéni gazdák. E­z az eltérés sok községben a szövetkezetek jó munkája alapján még nagyobb lesz. Jól dolgozik a nagytályai „asszony-tszcs“ Egy esztendeje lesz, hogy megalakult Nagytályán a ter­melőcsoport. A csoport tagsá­gának 70 százaléka nő, as­­­szony maga a tszcs elnöke is. Az asszonyok már az első esztendőkben megmutatták, hogy jól tudnak dolgozni — terméseredményeik a cséplési eredmények szerint, előrelát­hatóan két-három mázsával magasabbak lesznek, mint az egyéni parasztoké. Igen szép terveik vannak a jövőre néz­ve a csoport fejlesztésére is, s ezek a tervek vetekszenek olyan tszcsek­kel, ahol férfia­ké az irányító szerep. Ebben az évben — a közgyűlés ha­tározata szerint — a jövede­lem öt százalékát fizetik be közös alapra, s ezen megvá­sárolják a volt tsz darálóját. Ennek a darálónak a jövedel­méből akarnak azután közös állatállományt vásárolni, mert mint mondják, ez a további jó gazdálkodás alapja. Ebben az évben 15 holdon végeztek trágyázást, azonban, sajnos, venni kell a trágyát. Ezt a problémát oldja majd meg a közös állattenyésztés. Tervük van arra is, hogy a következő gazdasági évben a terület 6 százalékára pillangós növényt vetnek. Ez a talaj javításához és az állatállomány takarmá­nyának biztosításához egy­aránt fontos. A községi tanács minden segítséget megad a tszcs mun­kájához, a végrehajtó bizott­ság napirendre tűzte a cso­port munkájának megtárgya­lását. A vb. ülésen a csoport elnöke, Hágen Istvánná szá­molt be az eddig végzett mun­káról, és a tervekről. A tanács ezenkívül úgy is segíti majd a tszcs fejlődését, hogy ren­delkezésükre bocsátja, ha szükség lesz rá , a község­ben levő állami tartalékterü­letet. Tóth Jánosné, Nagytálya vb. elnöke. A legtisztább brigádszállásért A poroszlói állami gazdaság KISZ-szervezetének kezdemé­nyezésére tisztasági versenyt indítottak a fiatalok. A ver­senyt az a csoport nyeri, amelyiknek legtisztább, leg­otthonosabb lesz a munkásszál­lásbeli lakása. A legtisztább szobák lakóit jutalomban ré­szesítik, az I. díj 300, a II. díj 200 forint. A verseny eredményeként tiszták, rendesek a brigád­szállások. A poroszlói tapasz­talatok szerint érdemes lenne hasonló versenyt szervezni más állami gazdaságokban is. Hatvan város anyakönyvi! Születtek: Berecz Borbála Anna, Nagy Mária, Vidák Éva, Kiss Fe­renc, Kiss György, Buborék Juli­anna, Láng Erika Éva, Gulyás Ilona. Házasságot kötöttek: Pongrácz Sándor , Deák Mária. Meghalt: özvj Zagyi Jánosné (Cseri Ilona.) — A FÜZESABONYI járásban a kisiparosok mestervizsgájáról szóló rendelet óta egy kőműves és egy asztalos adta be kérelmét a mester­vizsga letételére. — GYÖNGYÖSÖN a Mér­ges és a Szív utcákban a megrongálódott gyalogjár­dák kijavítását megkezdték. — 06 EZER FORINTOS költséggel rendbehozták és körülkerítették az erdőtelki kultúrházat. Időj­árásj­elentés Száraz, meleg idő. Nyugat- és Közép-Európa felett a kialakuló anticiklon következté­ben szárazabb, melegebb az idő Az éjszakai erős kisugárzás miatt Franciaországban egyes helyeken 10—12 fokig hűlt le a levegő. A Skandináv-félsziget térségében to­vábbra is változékony, esős idő­járás uralkodik. Várható időjárás péntek estig: Nappali felhőképződés eső nélkül. Gyenge légáramlás: A meleg idő tovább tart. Várható legalacso­nyabb hőmérséklet ma éjjel: 18— 21, legmagasabb nappali hőmér­séklet pénteken: 30—33 fok között. Távolabbi kilátások: a meleg­idő tovább tart, (MTI 0 Jelkép novemberi na­p Tizennégy évvel ezelőtt — egy ködös 1 pon — óriási erejű robbanás-sorozat reszkettette meg a budapesti Margit-híd környékének házait. A szovjet harci alakulatok csapásai elől menekülő fasiszta erők barbár és gyilkos módon felrobbantották a Pestet Budával összekötő hidak közül az elsőt, a Margit-hidat, <romba döntötték Közép- Európa egyik legszebb hídját. A barbár tett pillanatában vil­lamosok közlekedtek a hídon; a leomló acéltraverzek és pil­lérek sok-sok embert — asszonyt, anyát, gyereket, öreget és fiatalt — temettek örökre hullámsírba. Nemcsak a budapes­tiek, hanem senki ebben az országban, nem felejti el a náci őrületnek ezt a tettét. És nem felejtik el az emberek azt a nagy és hősi mun­kát sem, amellyel e hidat — mintegy obeliszket emelve a háborúban meggyilkoltak emlékére — a magyar munkások felépítették. Igen, a magyar munkások, mert amikor a Magyar Kom­munista Párt, a felszabadulás után, kiadta a jelszót az or­szág újjáépítésére, a munkások az ország minden részéből felsereglettek a fővárosba. Nemcsak pesti, hanem miskolci, győri, pécsi, debreceni, alföldi és dunántúli munkások is ott voltak, amikor a főváros újjáépítése, a Margit-híd újjáépí­tése is megindult. Sokan voltunk ott... Vízbeomlott, széttépett és elgör­­bült acélívek, összerombolt betonpillérek fölött állványokon, olykor csak egy szál pallón álltunk, tűző napon, vagy sza­kadó esőben, fúvó, csípős szélben — és bizony, sokszor éhe­sen — dolgoztunk, emeltük ki a hullámokból egymásután a roncsokat, szegecseltük, hegesztettük az új, még szebb Margit-híd acéltraverzeit... A párt lapja azt írta rólunk: „... a Margit-híd újjáépítői nap mint nap hősi munkát vé­geznek, hősi erőfeszítéseket tesznek­­­ Pedig nem éreztük hősöknek magunkat, dolgoztunk, s mi néhányan, fiatalabbak — ha nem is tudtuk akkor —, de éreztük, hogy ez a munka valami újat, szebbet és jobbat hoz. Valóban, újat, szebbet és jobbat hozott. Mert az éppen ma tizenhárom éve újjáépült és a forga­lomnak átadott Margit-híd több volt, mint egy elkészült mű, — s ez csak később ért meg tudatunkban: jelkép volt. Egy új világ, a szocializmus építeni akarásának, az országot vezető párt mögé felsorakozott, dolgozó emberek százezrei­nek múltat tagadó, a jövőt megálmodó és igenlő állásfogla­lásának jelképe. Tizenhárom évvel ezelőtt adták át újra a forgalomnak az újjáépített Margit-hidat. A tizenhárom évvel ezelőtti első villamos — amely átgördült az új síneken — a felszaba­dult élet első nagy eredményét, s a jövő széles perspektíváit hirdette, amelyek — mint ahogy a híd felépült — a teremtő­alkotó munka nyomán valósággá lettek, s valósággá lesznek, DER FERENC. Az abszurdum teteje Hogy maholnap be kell majd zárni az egri strandot, egy érthetetlen rendelkezés miatt! Eddig a Vízművek béralapja, amit a strand személyzetének kifizetett, ru­galmasan növekedhetett a strand bevételével. Az em­lített rendelkezés most meg­kötötte ezt a béralapot, csökkenni csökkenhet, de túllépni egyetlen forinttal sem lehet. Tudott dolog: a strand mostani személyzete képtelen ellátni feladatát, a sokezer látogató igényeit ki­elégíteni (Kevés a kabinos és a kabin, a medencék tisztításához is több ember kellene!) A régi béralap le­hetőséget nyújtott kisegítő személyzet beállítására, ré­szükre a fizetés semmi hu­­za­vonát nem okozott, a béralap megengedte. Most ezt időszakosan sem tehetik meg, mert a béralap túllé­pése törvénybe ütköző dolog. Minden józan logikájú em­bert bosszant ez! De,­­ gondolkoztak-e az­ illetékes megyei és mi­nisztériumi szervek, hogy mit csinál a város, ha ide­gen­forgalmi értékétől foszt­ják meg? Mert érdemes ezen elgondolkodni! ‘AAAAAA/V'AAAAiVW'AAA^/^AAAAAAAAAA(V'AA'W\AA(WVWWVWWWS^'WVV AÓA^AAAAAA/WWSAAAAAAAA/vVVN Elmunkás utca 2JD Gyöngyös város legszélén, a budapesti út baloldalán új lakótelep épül. A vörös színű emeletes bérházak lakásait folyamatosan adják át az igénylőknek A háztömbök falai mögött, a megszokott bérházi élet található. Úgy élnek itt az emberek, mint egy nagy család. Az emeleti lakók tudják, hogy mi történik a földszinten és viszont. Nézzük csak ezt a szürke háromemeletes bérházat. Tavaly novemberben költöztek bele az első lakók. 28 család lakik benne. A ház falán felírás: Élmunkás utca 2/d. Kívülről semmi különösebb nem látszik, talán pillantsunk be, s nézzünk meg néhány családot, hogyan élnek, mik a problémáik. Kezdjük talán a földszinten. Az ajtó mellett kis tábla, rajta a név: Mellan Vendel, 2. ajtó. — Szerbusz, katona — ugrik két kis szösz­ke apróság a nyakamba, nyílván ingem színe miatt vagyok katona, mikor benyitok a la­kásba. A kisfiú három és fél, a kislány két és fél éves. Édesapjuk, a szépen berendezett szobában egy díványon fekszik, újságot ol­vas. Honvéd tiszt. Fiatal, mindössze 27 éves. Most szabadságon van. A múlt év decembe­rében jöttek ebbe a lakásba Pápáról. — Most már szeretnénk itt meghonosod­ni, mert nagyon szeretjük ezt a kis várost, — mondja a felesége. Ugyanezen a folyosón, négy ajtóval ar­rébb, Somogyi Sándorék laknak. A gyön­gyösi XII-es aknánál, mint lakatos dolgo­zik. Sztahanovista. Látogatásomkor aludt, mert éjjeli műszakon dolgozik. A konyhá­ban meghitt beszélgetés. A mama az asztal­nál ül és horgol, lánya, a 18 éves Hajnalka, udvarlója jobbján. Az asztalon virág. Ma három éve, hogy megismerték egymást ud­varlójával, s ezt ünneplik. Tervezgetnek, be­szélgetnek a jövőről. A szülők már nem fia­talok, Somogyi bácsi 54, felesége pedig 44 éves. — Eleinte nehéz volt megszokni ezt a za­jos életet, de most már jól érezzük itt ma­gunkat. Nagyon örülünk, hogy ilyen jó szom­szédokkal kerültem össze. — mondja Somo­gyi néni és boldogan néz a fiatalokra. Hogy mi a vágyuk és mi a tervük, azt nem kérdez­tem, a legfőbb gond bizonyára úgyis lányuk férjhezadása. De menjünk egy­ emelettel feljebb. Csak úgy találomra benyitok az egyik ajtón. A kis szobában kellemes fény dereng. Szalai Ferenc lakik itt. Előtte nagy halom bélyeg­album, azt rendezgeti. Fehéredő hajón lát­szik, hogy már túl van az ötödik x-en. Sza­badnapjait, délutánjait legszívesebben ott­hon, feleségével tölti. A gyöngyösoroszi érc­bányában, mint szalaglakatos dolgozik. Hét gyermek édesapja, a gyermekek már vala­mennyien megnősültek, férjhez mentek. — Mi a kedvenc szórakozása? — A bélyeggyűjtésen kívül nagyon szere­tek kirándulni. Nincs olyan vasárnap, — ha­csak valamelyik gyermekünk meg nem láto­gat —, hogy ne mennénk ki a Mátrába a fe­leségemmel. Utoljára a harmadik emelet egyes ajtaján kopogtattam. Egy fiatalasszony fogad. Férje, ifj. Kovács János, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban dolgozik. Most délutáni műszakon van. — Ilyenkor egyedül unatkozom itthon, de mindig kitalálok valamit, s így gyorsabban megy az idő. Nyolc hónapja, hogy meges­küdtünk, és még csak most tesszük meg az első lépéseket... az élet útján. Arcán látszik, hogy tele reményekkel és tervekkel. Szívesen is beszél terveiről. — Most spórolunk, mert egy kombinált bútort szeretnék venni. Már van 4700 forint,­­ de ez még kevés. No, azért nem csügge­dünk, mert decemberre sikerül megvenni, — mondja bizakodva. Két év múlva pedig na­gyon szeretnénk egy kislányt. — Miért éppen kislányt? — Mert az olyan aranyos és szépen lehet öltöztetni, olyan kedvesek, ha hízelegnek. Az asztalon horgolótű,­­pamut, mellette félig kész csipketerítő. Ez már biztosan az új, kombinált bútorra készül. Megtudom még azt is, hogy nagyon szeretik a mozit, a színházat, de legszívesebben, mint fiatal há­zasok, ők is a jövőjükről tervezgetnek. Elbúcsúzom. Mikor kilépek, előttem, a folyosón egy tominadrágos, szurtos gyerek szalad végig. Megérinti az ajtókat, s minden harmadikra egy nagyot üt, majd beoson az utolsó ajtón. Csend van. Távolról motorzúgás hallatszik, de rövid idő után az is elhalkul. Csend bo­rul a telepre ... KISS Bu­hA.

Next