Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

1959. június 2^ kedd KÉPÚJSÁG fl béke és barátság ünnepe Mátraderecskén AZ AUTÓK alig 20 kilomé­teres sebességgel döcögnek az esőmarta úton. Ahogy köze­lednek a Mátra felé, úgy fosz­lik szerte az utasokban a rádió­­ biztatása: délutánra kiderül, n­em, nem! A Mátra nem en­gedi el a felhőt, s a vasárnapi béke és barátság napra bizony komoly esőben érkezik meg a várva várt kedves vendég, B. V. Gorbacsov elvtárs, a Szov­jetunió magyarországi nagy­­követségének titkára. A foga­dáson nemcsak a község veze­tői vannak jelen, hanem a falu apraja-nagyja ott tolong a szö­vetkezet udvarán. Néhány me­leg szó, rengeteg virág, majd a vendégeket áttessékelik a párt­helyiségbe, ahol terített asztal mellett, nagyon sok mindent megbeszélnek az elvtársak. Gorbacsov elvtársat minden érdekli. Kikérdezi Rátkai elv­­társat, a tanács elnökét: mi­lyen a dolgozó parasztok élete, hogyan vélekednek az őket érintő problémákról, s mikor arra terelődik a szó, hogy mi­lyen volt itt az emberek hely­zete régen, Maruzs elvtárs, a pétervásári járás népfront­titkára röviden így tájékoztat­ja a vendégeket: — Bizony, a múltban közsé­günk népe a legelnyomottabb emberek közé tartozott. Hóna­pokig summáskodtunk az évi szűkös kenyérért. Az se járt jobban, akinek az útépítés, vagy Bell Miklós úr téglagyá­ra adott munkát. Hisz ez csak inségmunka volt. Panaszkod­ni? Kérni? Követelni? — nem is mertünk. Nagyságos Bell képviselőnk arról volt híres, hogy egyetlen egyszer szólalt fel a parlamentben, mondván: „csukják be az ajtót, mert hu­zat van.. ETTŐL KEZDVE így sut­togtak egymás között az urak: „egyszer szólt csak a mátrai kakukk.” Hát, kedves Gorba­csov elvtárs, ez volt a mi éle­tünk régen. — Ma? Nézzenek körül az elvtársak — veszi át a szót László elvtárs. Nem is házak, hanem villák épülnek. Szorgal­mas, dolgos nép a mienk. — A téglagyár is a miénk. De még mennyire az. Közel 40 millió forintot kaptunk most a bővítésére, építésére, korszerű­­­sítésére. Gorbacsov elvtárs elgondol­kodva figyel. Közben a mo­solygós derecskéi menyecskék kitálalják a pompás­­ ebédet. Pohárköszöntök hangzanak el, majd Orosz elvtárs, a sztaha­novista vájár szól: I. — Mondja meg azt­ is Hargi­tai elvtárs, a kedves szovjet vendégünknek — fordul a tol­mácshoz —, hogy a múltban mindössze­ három bányász élt a faluban, ma 200 vájár van, sőt egy közülünk bányaigazga­tó. Mikor aztán a kölcsönös ér­deklődés közelebb hozta az embereket egymáshoz, kérdé­sekkel árasztották el Gorba­csov elvtársat. Ezek a kérdé­sek általában külpolitikával foglalkozó dolgok voltak, s mindenre kielégítő, kimerítő választ kaptak. Délután 3 órakor, annak el­lenére, hogy az eső vigasztala­nul esett, tömve volt a szövet­kezeti kultúrterem. Orcskai elvtárs előadása után a házi­ipari szövetkezet, a KISZ és a nőtanács készítményeikkel ajándékozták meg Gorbacsov elvtársat és a tolmácsot. Fe­szült csend ült a teremben, mi­kor Gorbacsov elvtárs felszó­lalt. Beszélt az ezeréves elnyo­­mottság közös küzdelmeiről, a két nép testvéri közösségéről, szeretetéről. S mivel sok kér­dést hallott a nap folyamán, a hétéves tervvel­­ kapcsolatban, a többi között így szólt: — Nagy dolgok születnek nálunk. Ez igaz. Nagy dolog az is, hogy a Szovjetunióban meg fog rövidülni a munkanap. De még nagyobb, hogy a munkák mindennapos boldog érzését, kedvteléssé változtat­ják. Mint ahogy Lenin mon­dotta: „A kommunizmus nem más, mint a szabaddá tett munka”. S a kommunista em­berek azok, akik mindenek fe­lett tisztelik a munkát. PEREGTEK A SZAVAK. A mondanivaló súlyát érezték a kis község ünneplői, mert mikor kifelé jövet körülvették Gorbacsov elvtársat, egy öreg néni megragadta a karját, s őszinte szeretettel mondta: Jöjjön el máskor is, és beszél­jen sokat arról, amit mi még nem tudunk. Gorbacsov elvtárs nem ér­tette a szavakat, nem volt mellette a tolmács, de a néni kérő hangjából megértette mit akar, s mosolyogva ígérte: „majd jövök”. A kellemes baráti beszélge­tést nem zavarta az eső. A fel­szabadult jókedvet nem a bor fűtötte, hanem az a szándék, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Felcsendültek a szebbnél szebb népdalok, de eljött a búcsú órája is. Nagy tömeg kísérte autójához a ked­ves vendégeket, elküldték vele üzenetüket a szovjet népnek, s mikor a kis utca kanyarulatá­ban eltűnt a fekete Mercedes, olyan érzéssel oszlottak szét az emberek, mint akik érzik, hogy új barátot leltek. Mindenki őszintén megható­dott. Hiszen a vak is láthatta, hogy a mátraderecskeiek sze­­retete, kedves fogadása, nem kirakatszeretet volt, nem is a követségi titkárnak szólt, ha­nem Gorbacsov elvtársnak, személy szerint neki, aki azt a népet képviselte ezen az ün­nepségen, amely megszabadí­totta az apró falvak népét a bányabárók, a gyártulajdono­sok végtelen elnyomásától, és emberséget, öntudatot, szabad­ságot hoztak. S HA A NYUGATIAK né­hány percre idedugták volna mindenre kíváncsi fülüket, azt a tapasztalatot szűrhették vol­na le maguknak: ha egy ilyen kicsi faluban is, ilyen mély szeretettel van a nép felszaba­dítója iránt, mégis csak igaz­ság a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága és testvéri szeretete. CS. ÁDÁM ÉVA I. A pénteki lottó jutalomsorsolás főnyereményei: három öröklakás, családi ház és két személyautó A lottó pénteki jutalom­sor­­solásán a 19. hét szelvényeire, a visszamaradt nyeremények­kel együtt, összesen 516 juta­lomtárgyat sorsolnak ki. A fő­nyeremények száma — egy át nem vett személygépkocsival és egy garzon öröklakással — hatra emelkedett. A legértékesebb nyeremé­nyen, a kétszoba-hailos, gar­­derobos öröklakáson kívül bárhol felépíthető családi ház, két garzon öröklakás és két Skoda-Spartak személygépko­csi jut a legszerencsésebb lot­tózóknak. Új nyeremény lesz a teljes lakásberendezés, amely szoba-, konyha- és előszoba­bútorból és háztartási felszere­lésből, gépekből áll. Kisorsolnak egy teljes szo­ba- és egy teljes konyha­berendezést, 15 külföldi tár­sasutazást, stb. (MTI) Köszönet érte Május 26-án délután 4 óra 10 perckor Egerből a Verpelét —Parádsasvár felé közlekedő autóbusszal utaztam. Verpelé­­ten leszálltam, a csomagot — melyben értékes dolgok voltak — a kocsiban felejtettem. Te­lefonálni nem tudtam, meg kellett a másnap reggel 7.40 órakor Verpelétre visszaérke­ző buszt várni. Sietve kérdez­tem a kalauzt, nem találta-e meg tegnap a csomagjaimat a buszban? Miután elmondtam neki, mi volt benne, hogyan nézett ki, mosolyogva adta le a csomagokat. Csak hálával tudok vissza­gondolni az ilyen emberekre, dicséret és köszönet illeti érte. Rózsavölgyi István Verpelét. Ünnepi könyvnapok a Megyei Kórhá­­nál Eddig sokan keresték fel a Megyei Kórház könyvnapi ki­állítását. A könyvtárosuk, Reiner Ferencné, fáradhatatla­nul végzi munkáját, szereti a könyveket, szinte csalogatja a vásárlókat, s szebbnél-szebb könyveket ajánl nekik. Jelen­leg az eladott könyvek értéke 4200 forintot tesz ki. Olcsóbb, de rosszabb Frissen festett felirat hir­deti a Széchenyi utcai új Tej­­ivóban, hogy olcsóbb lett a kakaó. Hét 50-ért kapható li­tere az eddigi kilenc és fél forint helyett. Mindig örül az ember, ha valamihez kevesebb pénzért juthat hozzá. Így lenne ez most is. No, de álljunk csak meg egy szóra és kóstoljuk meg ezt az olcsó kakaót. Nos, ugye, oda az öröm, mert nemcsak az ár új, hanem új a kakaó minősége is. Nem jobb, hanem sokkal, de sok­kal rosszabb. Hogyan? Eddig a tejüzletben készí­tették a k­akaót. Kilenc liter jó minőségű zsíros tejhez 25 dekagramm elsőosztályú ka­kaóport és hetvenöt deka­gramm cukrot adagoltak. S ha elfogyott, frissen készítet­tek még egy kannával. A vendégek így állandóan friss kakaót kaptak, literenként kilenc ötvenért. Valakinek azonban eszébe jutott, hogy lehet olcsóbb és rosszabb kakaót is mérni... A Tejipari Vállalathoz for­dultak. Azóta jelent meg a kis táb­la, amely közli az árcsökke­nést és ugyanakkor nem közli a még nagyobb minősé­gi differenciát. A Tejipari Vállalat 100 li­terenként készíti a kakaót, ugyanolyan adagolással, mint a Tejbolt, csak éppen olcsóbb kakaóport, s lefölözött, so­vány tejet használ erre a célra. így hat, kedves reggeliző vendég, ne lepődj meg, ha rossz minőségű kakaót tesz­nek eléd, mert látod, meg­van annak az oka és vedd fi­gyelembe azt is, hogy meleg van és nagyon gyorsan sava­­nyodik a nagy mennyiségben előre elkészített reggeli. Félreértés ne essék, mi nem az árcsökkenés ellen be­szélünk. Az nagyon jó dolog, csupán a rossz minőségű ka­kaó ellen vagyunk. A Ven­déglátóipari Vállalat Dobó téri Tejpresszójában ugyanis hét és fél forintért jó minő­ségű, friss kakaót lehet kap­ni, amely zsíros tejből készül. A Kiskereskedelmi Válla­lat intézkedjék ebben az ügy­ben. Követeljenek a Tej­üzemtől jó minőségű, zsíros tejből készült kakaót, vagy pedig készítsék továbbra is a Tejivóban úgy, ahogyan ed­dig csinálták. Mert az nagyon jó volt. Ez meg most nagyon rossz. (márkusz) Hazánk egyik legkorszerűbb üzeme lesz a gyöngyösi XII-es akna (Tudósítónktól.) Jelentős fejlődésen ment keresztül ebben az esztendő­ben is megyénk egyik legjobb üzeme, a gyöngyösi XII-es akna. A már eddig is jelentősen gépesített korszerű üzem a műszaki fejlesztési tervek vég­rehajtása során hazánk egyik, legmodernebb üzeme lesz, ahol a bányaművelés új módszerei­vel, az emberi munka lehető legnagyobb megkönnyítésével folyik majd a munka. Mit je­lent a műszaki fejlesztés, s egyáltalában mit hoz e tervek végrehajtása? — erről beszél­gettünk a minap Bernát Vik­torral, az aknaüzem főmérnö­kével. Tájékoztatás alapján meg­tudtuk, hogy a drága fabizto­sítás teljesen kiszorul a front­fejtésekről, s mint most már a 39-es fronton, a későbbiekben az egész bányában áttérnek az acéltámos és az acélgerendás biztosításra. Az új biztosítási eljárás nemcsak felbecsülhe­tetlen értékű faanyag megta­karítását jelenti, hanem lénye­gesen jobb munkafeltételeket biztosít a munkások számára, ugyanakkor lehetővé teszi a si­keres kísérleteket a gépjö­­vesztés alkalmazásáról. Egyébként a bányában már jó ideje Dombasz-kombájnnal folynak eredményes kísérletek, amelyek olyan előrehaladott stádiumban vannak már, hogy előreláthatólag mintegy , két hónap múlva üzemszerűen is alkalmazzik ezt a nagyteljesít­ményű gépet, amely kiküszö­böli a robbantást, fúrást, csá­kányozást és magát a rakodást is. Érdekes kísérletet folytat a bánya az F—4-es géppel is, amellyel a KISZ-brigád dolgo­zik. Az eddigi gumiszalagra való rakodás helyett végtelen kötélpályát szerelnek fel, és így az F—4-es közvetlenül a csillének juttatja a kitermelt szenet. A gumiszalag haszná­latának megkerülésével egyet­len vágatkihajtásnál egymillió forintot takarítottak meg. Ér­dekes kísérletek folynak a Hi­­dasy-féle rakodógéppel is. A kísérletek — mint a 48-as szál­lítóvágat csapatának munkája is igazolja — igen biztatóak. A közelmúltban szovjet, len­gyel, német, jugoszláv szak­emberek fordultak meg a XII-es aknában, s elismerőleg nyilatkoztak az itt folyó mun­káról. Ha a műszaki fejlesztési program tervfeladatait meg­oldja a bányaüzem — s erre minden lehetőség megvan —, akkor az akna széntermelése nemcsak könnyebbé és gyor­sabbá, de lényegesen olcsóbbá is válik. A Magyar Tanácsköztársa­­ság sok évszázados el­nyomás után felszabadította — ha csak rövid néhány hónapra is — a dolgozó magyar nép tettere­jét, hatalmas alkotó­készségét. A munkásgyermekek, akik először játszhattak, üdülhettek és tanulhattak emberhez méltó körülmények között, a nők és fiatalok, akik először jutottak emberi jogokhoz, a munkások, akik birtokukba vették a ter­melőeszközöket, a parasztok, akik megszabadultak a nagy­birtok átkos uralmától, a tu­dósok és művészek, akik előtt megnyílt a szabad alkotás le­hetősége, — soha többé nem felejtették el a proletárhata­lom rövid négy és fél hónap­ját. Ahogy múlnak az évek és évtizedek, az első magyar pro­letárdiktatúra, nemzeti törté­nelmünk eme kimagasló ese­ménye mind teljesebb fényben áll előttünk. Lelkesít jelenlegi harcainkban, segít és utat m­u­tat a jövő építésében. A Tanácsköztársaság óriási munkát végzett ahhoz, hogy a magasabbrendű proletár-kul­túrát megteremthesse. Az ok­tatás fejlesztésében 133 nap alatt nemcsak azokat a haladó célkitűzéseket váltotta valóra, amelyeket Kossuth Lajos és Eötvös József 1848-ban szüksé­gesnek találták, hanem az or­szág félévszázados fejlődése során időszerűvé vált, sokkal messzebbmenő követelménye­ket is, amelyekért haladó­­ és szocialista pedagógusaink­­ év­tizedek óta küzdöttek. Az uralkodó osztályok több évszá­zados bűnös mulasztását pó­tolni négy és fél hónap kevés volt, mégis a forradalom töb­bet tett a demokratikus nép­­kultúra, a haladó tudomány és művészet érdekében, mint bár­mely avas kormány Magyar­országon. Elkészítette az új kulturális építőmunka terveit, s ennek egy részét meg is va­lósította. A Tanácsköztársaság rövid ideig állt fenn — ne csak azt nézzük tehát, amit ezalatt meg is valósított, hanem amit tervezett. Még az ellenforra­dalmi írások is kénytelenek voltak sok mindent elismerni e nagyszerű kultúrprogramból, tevékenységből. A Tanácsköz­társaság biztosan vezette a dolgozókat egy fejlettebb kul­túra magaslatai felé. A Magyar Tanácsköztársa­­ság 40-ik évfordulója al­kalmából előadásunkban azt a célt tűztük magunk elé, hogy Heves megye területén próbál­juk bemutatni a Tanácsköztár­saság iskolapolitikai tevékeny­ségét, hogy néhány adalékkal mi is hozzájáruljunk a prole­tárdiktatúra kultúrtevékenysé­­gének összefoglaló értékelésé­hez. 1918. október 30—31-én meg­dőlt a földesúri­ tőkés osztály hatalma. A néptömegek elég erősek voltak ahhoz, hogy megdöntsék a régi rendet, de nem voltak elég tudatosak ah­hoz, hogy a kezükben levő óriási túlerővel következetesen megformálják a munkás-pa­raszt hatalmat. A hatalom a liberális burzsoá-kispolgári csoportok kormányrajutása ré­vén a Nemzeti Tanács kezébe került. A Károlyi-kormány polgári demokratikus kormány volt, ennek megfelelően igye­kezett a forradalmi fejlődést megállítani és visszaszorítani. A békét és függetlenséget hozó őszirózsás forradalomhoz lel­kesen cannafeoaS magyar pe­dagógusoknak is keserű, kiáb­rándulással kellett tapasztal­­niok, hogy a közoktatás tény­leges átszervezését a Károlyi­­kormány nem hajtotta végre. A forradalom e megrekedésé­ből csak a szocialista forrada­lom irányába juthatott ki. Az 1918-as magyar polgári forra­dalom időszakában a követke­zetes közművelődési politika csak 1918. november 20-tól, a Kommunista Párt megalakulá­sától kezdve érvényesülhetett, egyelőre csak a szakszerveze­teken keresztül. A­z ország pedagógus-társa­­dalma 1918 előtt számta­lan „egyesületbe’’ tömörült. Minden vármegyében volt álta­lános megyei és egyházmegyék szerint még felekezetinként is külön tanító- és tanáregyesü­let. Mindezeknek volt országos egyesületük is. Az 1906-ban megalakult Magyarországi Ta­nítók Szabad Egyesülete (az MTSZE) lett volna hivatva ar­ra, hogy összefogja a feleke­zeti, nemzetiségi és egyéb szempontok szerint sokfelé ta­golt s egymással szembeállí­tott tanítóságot. Az MTSZE programjában először tükrö­ződtek a haladó pedagógusok követelései: az iskolák államo­sítása, a hittantanítás kiküszö­­lése, a nyolcosztályos egységes népiskola felállítása, a tankö­­­­telezettség következetes ke­resztülvitele, a munkásoktatás,­­ a gyermekvédelmi intézkedé­­­­sek, a nappali tanoncoktatás,­­ a pedagógusok anyagi és tár­­­­sadalmi helyzetének rendezése, s a munkaviszony szabályozása, • a tanítóképzés, a tanfelügyelet • regarája, stb. A programnak voltak helytelen pontjai (pl. hogy „politikamentes tudo­mányról, kultúráról” beszél), de minden fogyatékossága el­lenére egészében a tanítóság leghaladóbb álláspontját kép­viselte. Az őszirózsás forradalom nyomán szétzilálódtak a taní­tóságot korábban összefogó egyesületek. A szociáldemok­rata elveket valló, túlnyomóan fővárosi tanárok és tanítók azonban október után hama­rosan közzétették programju­kat. Az országos szakszervezet megalakítására felhívó jelszót a másféléves szervezeti múlt­ra visszatekintő, gazdag harci tapasztalatokkal rendelkező Városi Alkalmazottak Orszá­gos Szövetsége (a VAOSZ)­­ta­nítószakosztálya adta ki. Meg­indult a pedagógusok szakszer­vezeti alapon történő országos szervezkedése, megalakult a Magyarországi Tanítók Szak­­szervezete (a MTSZ), a magyar tanítóság osztályharcos szerve. A fővárosi pedagógusok kez­deményezése nyomán a mis­kolci pedagógusok 1918. no­vember végén a „Nevelő Mun­kások Országos Szövetsége” megalakítása érdekében kör­iratot intéztek az összes tan­testületekhez. A szervezők a köríratban kifejtették olyan irányú nézeteiket, hogy a ma­gyar tanítóságnak a kamarai rendszer alapján — nem pedig szakszervezeti alapon — kell szervezkednie, hogy ilyen mó­don kizárólag gazdasági ala­pon találhassa meg a helyze­tének javítását célzó módoza­tokat, s ne kelljen semmiféle politikai párthoz csatlakozni, ami — szerintük — egyenlő volna „a politikai és etikai szabadság kigúnyolásával”. A miskolci felhívás alapján ala­kult meg Gyöngyösön decem­ber 14-én a Nevelőmunkások Kamarája. Az egri pedagógu­sok (tanárok, tanítók, óvónők) — tekintet nélkül az iskola fo­kozatára — 1918. december 15- én a főreáliskolában gyűltek össze, hogy szervezkedésüket megbeszéljék.­­ A gyűlést, amelyen megje­­lent Mádly László kor­mánybiztos főispán is, a szer­vezőbizottság nevében Alpáry Lajos tanfelügyelő nyitotta meg, majd indítványára Csu­­torás László jogakadémiai ta­nárt választották meg a gyűlés elnökévé. A „nevel­őmunká­­sok” soraiba tartozó, tanítással foglalkozó összes pedagógusok törekvéseit és szervezkedésé­nek célját Miklóssy előadó is­mertette. Ezt a célt az előadó abban jelölte meg, hogy „a politika kizárásával... az or­szág nevelőmunkásainak nagy­becsű munkájának értékét tel­jes mértékben méltányolják és elismerjék”. Elvetette tehát a politikai harcot, s a szervezke­dés lényegét elsősorban a pe­dagógusok anyagi helyzetének rendezésében jelölte meg. A gyűlésen részvevő egri peda­gógusok kívánságai között sze­repelt a szolgálati pragmatica, amely törvényesen előírná jo­gáikat és kötelességeiket, a ta­nítói és tanári kamarák fel­állítása, a kulturális intézmé­nyekben a­­ vezető szerep bizto­sítása, és a pedagógus-gyere­kek megfelelő támogatása. A bemutatott alapszabályokat a jelenlevők kisebb módosítá­sokkal elfogadták, s végül ki­mondották a „Nevelőmunká­sok Országos Szövetsége Egri Csoport­jának megalakulását. (Folytatjuk) SZÁNTÓ IMRE: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 1918—1919 KlSZ-hel­yiséget építenek Bekölcén Nagy fába vágták a fejszét a bekölcei fiatalok, amikor el­határozták, hogy KlSZ-helyi­­séget építenek. A helyiség épí­tését a „20 órás mozgalom’’ keretében akarják megvalósí­tani. A költségek túlnyomó rész­ét saját erőből fedezik, de a községi tanács is segítségük­re van. Úgy tervezik, hogy a helyiség mellé öltözőt is épí­tenek. A KISZ-szervezet ifjú­sági segítőbrigádja már kiter­melte a szükséges homokot és sódert, most már csupán a 3500 tégla vár elszállításra, amelyet a Borsodnádasdi Le­mezgyár ajánlott fel. A szál­lítás befejezése után rövidesen megkezdik az építést, amely­ből kiveszik részüket mind a KISZ-tagok, mind a KISZ-en kívüliek is. Készül az erdőrendezés tízéves terve A Heves megyei Erdő­rende­­zőség tízéves rendezési ütem­terveket készít. Térképeket rajzolnak, felmérik a jelenlegi faállományt, az erdők terüle­tét, s ezeknek az adatoknak az alapján készül el a tízéves terv. Mindemellett azonban az Er­dőrendezőség feladata az is, hogy a fában szegény helysé­gek környékén megerősítsék az erdőségeket, fasorokat, erdő­­foltokat és erdőszegélyeket lé­tesítsenek. A jövőben Hatvan, Vámosgyörk, Halmajugra, Új­­lőrincfalva, Visonta környékén létesítenek erdőfoltokat. Kö­rülbelül három-négy, sőt öt­szörösére emelik az eddigi fás területek nagyságát az említett községek környékén.v — NEGYVEN HOLDON termel takarmányrépa-magot a Poroszlói Állami Gazdaság. Jelentős növényápolási m­un­kák folynak, és végzik a nö­vény nikotinos $tennetezée*t

Next