Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
* Nem felejtjük el a bécsi VIT-et MÁR LASSAN két hónapja, hogy véget ért Bécsben a VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó eseménysorozata, a magyar küldöttek azonban még most is szívesen beszélnek élményeikről, tapasztalataikról. Csodálatosan szép napok, emlékek idéződnek fel elbeszéléseik nyomán, s most ketten megszólalnak a lap hasábjain is. Egyikük orvos. Dr. Ferenczy Imre, a magyar eszperantisták egyik vezetője. A másik fiatal Pintér Erzsébet, az egri Pedagógiai Főiskola hallgatója. , Először szólaltassuk meg dr. ■ Ferenczy Imrét: Másodízben vettem részt Világifjúsági Találkozón. 1957- ben Moszkvában, az idén nyáron Bécsben. Elmondhatom, hogy mindkét alkalommal igen sok felejthetetlen élményben volt részem. Mint orvos, és mint az eszperantó szervezet vezetője, fiak értékes tapasztalatot szegeztem. Ezúttal részletesebben foglalkozom az eszperantista fiatalok találkozójával, amit a bécsi VIT keretében is megrendeztek. Erre az összejövetelre július 28-án délelőtt a bécsi városi Sportcsarnokban, a Stadthalleban került sor. Egyetlen találkozó volt a sok ezer közül, amelyen tolmácsokat nem vettek igénybe. Az eszperantó nyelvet beszélő fiatalok jól megértették egyást, annak ellenére, hogy tizenegy ország hatvan képviselője beszélgetett, vitatkozott, _ tárgyalta következő feladatait'. Távoli országrészek is képviseltették magukat az összejövetelen. Jelen volt Brazília, Ausztrália és Japán eszperantó szervezeteinek küldöttsége. A népi demokratikus országok közül lengyel, bolgár és magyar eszperantisták jöttek el. Az üdvözlések elhangzása után Bulgária küldötte tartott beszámolót a minden fiatal számára legfontosabb témáról: hogyan tudna a világ eszperantista ifjúsága még hatásosabban dolgozni a békéért és barátságért. A beszámoló után megkezdődött a vita. Hollandia, Bulgária, Ausztria és Magyarország küldöttei szólaltak fel s a végén megszületett a határozat amelyben a VIT eszperantista találkozójának részvevői kérik a különböző nemzeti és nemzetközi szerveket, hogy a következőkben méginkább használják békemunkájukban a könnyen megtanulható nemzetközi nyelvet az eszperantót. AZ ESZPERANTISTÁK találkozója július 29-én folytatódott. Ezúttal a Burgkino-ban eszperantóra szinkronizált filmeket mutattak be. A nálunk és több országban ismert két filmünkön kívül ausztrál és bolgár filmeket is vetítettek. Nagyon tetszett a bolgárok színes filmje, a Vendégszerető tenger, de nagy sikert aratott a mi két filmünk is. Ezután városnézés, majd eszperantó nyelvű műsoros est tette teljessé a találkozót. A bolgár és osztrák eszperantisták értékes könyvajándékokat osztottak szét a színvonalas találkozó részvevői között. Az osztrák fiatalok az Anna Frank naplója című könyvvel ajándékozták meg eszperantó fordításban társaikat. Persze nemcsak eszperantóinkkal kapcsolatos találkozók voltak érdekesek a VIT-en. Egy alkalommal szem és fültanúja voltam egy párbeszédnek, mely egy disszidens magyar és egy magyar VIT-küldött között zajlott le. A disszidens ezt kérdezte a magyar fiútól: „Mondd csak, barátom, autód van-e már?" S a válasz a következő volt: „Autóm nincs, hazám viszont van.” A párbeszéd ezzel be is fejeződött, hiszen a felelet világos, és tömör volt. Nem olyan, mint a több nyelven megjelenő fesztivál-ellenes Bécsi Hírlap cikkei, amelyek a legkörmönfontabb módon igyekeztek a népi demokráciák, s így hazánk ellen is beszélni. Ez azonban alapjában véve nem tudta megtörni az igazi, jó VIT-hangulatot. Autogram-kérés, jelvénycsere, különböző ajándékozások mind-mind napirenden voltak s ezekben szinte elöljártak jó példával az osztrák fiatalok. Mindenütt ott voltak, segítettek a külföldi fiataloknak. Egy osztrák testvérpár, Puci és Hédy még vásárlásainknál is közreműködtek, így nem volt nehéz barátságot kötni a vendéglátó fiatalok nagy részével s most nem nehéz akár órák hosszat is beszélni a Bécsben szerzett élményekről. Most Pintér Erzsébeté a szó, aki leginkább a diákdelegáció munkájával kapcsolatos emlékeiről beszél legszívesebben. NAGYON SOKAT írtak már az újságok delegációnk Bécsben eltöltött 11 napjáról, a megnyitóról, a béketüntetésekről, fiatal művészeink és sportolóink szerepléseiről. Én most egy pár szóban a diákdelegáció munkájáról szeretnék beszámolni. Huszonhárman képviseltük a magyar egyetemi, főiskolai és középiskolai hallgatókat. Csoportunknak nap, mint nap külön programja, úgynevezett diákprogramja volt, aminek első eseményén, július 27-én került sor. Ekkor volt a diákklub megnyitó a Sebastian platz három alatt. Vajon akadna-e olyan diák, aki részt vett a fesztiválon s ne emlékeznék az itt lefolyt vitákra? Nem hiszem, hiszen a diákcsoportok minden tagja részt vett legalább egy ilyen szemináriumon, érdeklődési körének megfelelően hallgathatott jogi, filozófiai vitát Rendkívül érdekes volt a filmesek szemináriuma, amely szinte az egész fesztivál ideje alatt tartott. Egy alkalommal magam is részt vettem egy vitán, s külön élmény volt számomra, hogy néhány szót válthattam a Negyvenegyedik című szovjet film főszereplőjével, Szveckajával A szünetben Tamara Makarovát pillantottam meg. Odamentem hozzá — megjegyzem kissé szorongva —, s átadtam neki pár szó kíséretében egri diáktársaim egyik kedves kis ajándékát. Cserében Makarovától saját fényképét kaptam. AUGUSZTUS 1-ÉN kezdődött egy háromnapos szeminárium, amelynek tárgya a gyarmati országok gazdasági, politikai és kulturális helyzetének megvitatása volt. Itt mutatkozott meg leginkább a bécsi VIT-nek az a nagyon dicséretes és hasznos tanulsága, hogy mi fiatalok nemcsak táncoltunk és énekeltünk, hanem vitatkoztunk is. Az egyik felszólaló kislány ugyanis ezt mondta: „A nyugati imperializmusról már sokat hallottuunk, de beszélni kellene végre a keletiről is, a vörös imperializmusról.” Egy amerikai a következő kérdést tette fel küldöttségünknek: „Láttam a magyar határon olyan tankokat és ágyúkat, amelyek magyar földön vannak és a csövük is Magyarország felé tekint Mi ez, ha nem vörös imperializmus?“ Mi meghívtuk ezeket a fiatalokat hajónkra s elbeszélgettünk velük, arról, hogy hogyan élünk, dolgozunk, tanulunk, mi magyar fiatalok. Azt, hogy ki mit hitt el belőle, nehéz lenne megállapítani, de annyi bizonyos, sokkal tisztábban, világosabban állt előttük ezután Magyarország. AUGUSZTUS 3-ÁN, délután a Sebastianplatzon ismét összegyűltünk, ezúttal a diákklub záróünnepélyére. S míg a búcsúzás tartott, visszagondolva az elmúlt napok eseményeire, új barátokkal kötött ismeretségekre, a hasznos, termékeny vitákra, csak egyet állapíthattunk meg: ismét győzött a Frieden — Freundschaft! ül türelem nemcsak rózsát terem Mikó József, monosbéli lakos 1958 februárja óta szorgalmasan vásárolja a lottószelvényeket Hétről hétre mindig többet vásárol, kezdetben három szelvénnyel játszott, ez év 33. hetében már 180 szelvényre húzgálta a kereszteket, mígnem a 37. héten 55 szelvény közül hét befutott. Négy kettes, hét hármas, s egy négyes volt azon a héten, összesen 35 861 forintot nyert Azt mondják, a türelem rózsát terem, ezúttal megtermett egy rózsakertre való. Mikó József a nyereményből rendbehozza a házát , egy részét továbbra is lottózásra fordítja, s mindaddig játszik, míg ötös találatot nem ér el — mondotta. Moxik műsora, EGRI VÖRÖS CSILLAG Akiket a pacsirta elkisél EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kenyér, szerelem, féltékenység GYÖNGYÖSI PUSKIN Sabella nagymama HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Ketten a nagyvárosban HEVES Életem árán PÉTERVÁSARA Nincs előadás FÜZESABONY A boldogság vasárnap jön műsora. Egerben este fél 8 órakor: ÉRDEKHÁZASSÁG (Bérletszünet, bianco bérlet) Sírokban este fél 8 órakor: Warrenné mesterség# NÉPCJSAÜ 1959. október 1, csütörtök, 1949. Megalakult a Kínai Népköztársaság. 1869-ben kerül forgalomba Magyarországon — a világon először — a levelezőlap. & Névnap V Ne feledjük, pénteken: PETRA bine! BEFEJEZŐDÖTT az első kísérleti kutatófúrás Recsk község határában, a Tamna patak völgyében. Az ércesedést vizsgáló kutatás nem hozta meg a kívánt eredményt. — A HEVESI I. sz. Iskola úttörő küldöttsége virággal köszöntötte a néphadsereg napja alkalmából a helybeli kiegészítő parancsnokság tisztjeit és dolgozóit. A tiszt elvtársak szívélyesen elbeszélgettek velük és megköszönték a kis pajtások figyelmességét. A 3. SZ. KŐBÁNYA Vállalathoz tartozó somoskőújfalusi kőbányászok kultúrcsoportja látogatott el vasárnap Recskre, ahol jól sikerült műsoros estet és táncmulatságot rendezett. — EGERBEN a 32-es számú Autóközlekedési Vállalat KISZ-szervezete október 3- án tánccal egybekötött összejövetelt rendez a Városi Kultúrházban. A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó Ü. V. bejárata előtt színes plakátok népszerűsítik a kongresszusi munkaversenyt. Az ötletes, áttekinthető eredményeket mutató plakátok nagyban hozzájárulnak a sikeres munkaversenyhez, mert a munkások látják az eredményeket, tudják, mennyit kell még termelniök a vállalások teljesítéséért. Egy színházi este után Az előadásnak vége. A szokástól eltérően a színészek ezen az estén nem sietnek haza, hanem a színpadon gyülekeznek, ahol már szétbontották az est előadás díszleteit. A sivár színpad — kötelekkel, csigákkal, összerakott díszletfalakkal — kissé ridegnek hat, de mégis van valami ünnepélyes hangulat. Most találkozik az egri Gárdonyi Géza Színház először gyakorlatban a színházat patronáló Nemzeti Színház képviselőjével, Marton Endre főrendező személyében. Jelen vannak a fent említetten kívül a Népművelési Minisztérium küldöttei is. Vass Károly, az egri Gárdonyi Géza Színház főrendezője üdvözli a megjelenteket, majd Marton Endre fejti ki véleményét az előadásról. Nem sablonos kiértékelés ez, baráti beszélgetés, amely a rideg környezetet is meghittebbé tette, s mindenek felett őszinte volt. — Először találkoztam az egri színházzal — kezdte bevezetésében Marton Endre. — Megpróbáltam a néző szemével nézni az előadást, amely kellemes meglepetés volt a számomra. Én is jól szórakoztam a közönséggel együtt. Örülök, hogy ilyen sok tehetséges színészt ismertem meg, akik ezt a nem túl irodalmi igényességgel megírt darabot kedvesen, mértéktartóan játszották, nem estek a sablonos humor kátyújába, s megtalálták azt a formát, amellyel ízlésesen lehet szórakoztatni a közönséget. Kitűnő volt az előadás zenei vonala amely a színház zenei vezetőjének tehetségét dicséri. Visszatérve a színészekre, el kell mondanom, hogy nem könnyű játszani ezt a szükséges könnyű műfajt és sokszor a rendezőnek kell segíteni a darab dramaturgiai gyengeségein, így például a második felvonás szerelmi konfliktusánál is. Nem akarok részletes elemzést tartani, amely most nem is volna célravezető, összbenyomásomat mondtam el, s igyekeztem megismerni a színház tagjait. Mindent összegezve: benyomásom jó volt, s jól érzem magam köztetek. Ha a hibákról beszélnék, akkor el kell még mondani, hogy több súlyt kell fektetni a helyes magyar esszédre, ez a probléma i< iái a Nemzeti Színház színészeinél ;s ezt a munkát el kell kezdeni országos viszonylatban. Mert a színészek elsőrendű hivatása a szép masvaló beszéd fejlesztése. Még egyszer köszönöm ezt a kellemes estét, és örülök, hogy sok tehetséges embert ismertem meg. Kapcsolatunkat igyekszünk minél szélesebb körben kifejteni a két színház között, szívesen látjuk az egri színház művészeit a mi próbáinkon és előadásainkon Holnap a tájelőadást nézem meg, hogy ezáltal is több oldalról ismerjem meg az egri színházat Viszontlátásra. Viszontlátásra — mondjuk mi is. Nagv dolog ez a színházi kultúránk tévesztésében, amikor az ország első színháza iven őszinte baráti kapcsolat megteremtésével segíti az egri színházat, s ezáltal még jobban biztosítottnak látjuk az előadások színvoalának emelését és művészeink továbbfejlődését. (P. P.) Q 'őlJj'ri'sze k Megvalósul az álom Fehér kavicsok 7,ddig csak vágyakozva gondoltunk rá. Amikor beköszöntött az őszi eső és estétől reggelig, reggeltől estig szakadatlanul jesett, félve gondoltunk arra, hogy ki kell lépnünk az utcára. Féltünk a sártól, amely ott várt ránk a házak előtt és marasztalóan kísért bennünket a Várállomásig. Azt a kis troszkát, amely a sétányunkra jutott, féltő gonddal gereblyéztük hol ide, hol oda, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. De ha elhúztuk az egyik helyről, ott merült el két nap múlva a cipőnk, ha pedig elegyengettük az egész sétányon, másnap már vigyorogva nézett ránk a sár. Aztán hírek kezdtek szivárogni, hogy kiépül a sétány, teljesül az álom. Szinte féltőn hordtuk magunkkal a halovány reményt, hogy össze ne törjön bennünk, míg hazaérünk. Nem tört össze. Lelkesedéssé nőtt, összefogott a Vécsey-völgy és virágoskertté varázsolta a poros árokpartokat. Nem sajnált munkát,nem sajnált fáradságot, nem sajnálta az időt a gyomlálásra, kapálásra, öntözésre. Nőtt is a sok virág. A petúniák, a sarkantyúvirágok, a sziniák, a margaréták, a tátikák, a portulácskák, a verbénák, az őszirózsák csakhamar meg is mutatták virágos arculatukat, nemcsak a kertésszé vált utcabelieknek, hanem a határba siető, esténként onnan fáradtan hazafelé ballagó dolgozóknak is. Szegény virágok... Mintha hálásak akartak volna lenni, hogy életre keltettük őket, egész nyáron át versengtek azért, hogy melyikük fogja fel jobban a rengeteg port, amelyet felvert az úttest megnövekedett forgalma. Estére olyanok lettek, mintha messze útról tértek volna haza, fáradtak, porosak, a nap hőségétől elbágyadtak. De az öntözőkannák minden este lemosták róluk a nap porát, és éjszakánként felüdülve, álmodoztak arról, hogy másnap újra sok örömet fognak szerezni az embereknek. Az elmúlt héten megjelentek a cementlapok a sétány melletti virágos ágyakon. A tehergépkocsi homokot is szórt le melléjük, hogy puha ágyuk legyen, ha lefektetik őket. Most már csak a brigádot várjuk, hogy megkezdjék a munkát és befejezhessék, mielőtt beköszöntenek az őszi esők. Milyen jó, hogy ma már az álmok nem maradnak sokáig álmok... Aem kerestem öket, nem miattuk húzAdtam ki az íróasztalom fiókját. A más napi munkámhoz volt szükségem valami jegyzetre, az után kutatgattam. Akkor fehérlettek elő az egyik fölemelt füzet up alól. Négy apró kavics. A 'két nagyobb is csak', olyan nagy, mint madárka tojása, formájuk is ahhoz hasonlít; a két kisebb pedig, mint két, szép fehér fog, csillogott felém. Szép simák, ahogy lekoptatta őket az idő. Kivettem a rejtekhelyükről. Hűvösségük hűsítve simult meleg tenyeremhez, így néztek, tiszta fehérségükkel rám. Kutatgatva keresgéltem emlékeim között, amikor egyszer csak fel [UNK] tárult előttem a kép: az öreg Duna fövenye.' Sztálinváros alatt. Néhány évvel ezelőtt jártam ott. Három napot töltöttem a városban, amely úgy nőtt ki máról holnapra az ezeréves Dunapentele< kukoricás, krumpliföldes, gizgazos fennsíkjaból, mint a mesék városa. Országos újítási ankéton vettem részt. Közben bebarangoltuk a várost, a gyárat, csodálattal néztük a hatalmas kohókból izzó lángolással kiömlő patakot, a megolvadt vasat. Sétálgattunk a kilométer széles fiatal erdőben, amely mint levegőt tisztító, védő sáv húzódik a város és a Vasmű között. Ha nem volt közös program,s elmentem mindig a Duna felé. Hívott a táj, hívott a szépség, amely ott tárult elém. A Mezőföld löszfalának magasáról lenézhettem mélységbe, ahol csaknem félszáz méternyire, lent csillog a nagy víz, túl rajta pedig színének gazdagságában mutatja meg magát a', messzeségbe belesimuló Kis-kunság. Ó, milyen szép táj!... Egy darabja a magyar hazának. A föléje boruló égbolt látja az" egészet, amelynek messzeségbe vesző homályát már a szem nem, csak a szív tudja kísérni.. / Egyszer le is lépegettem a meredek lösz, falba vágott lépcsőkön. Túl a holt Dunaágon ■ hömpölygött a hatalmas folyam, amely messze országokból ért ide, hogy messze országakon keresztül elérje a megnyugvást, a tengert... Sok-sok kis kavicsot is hozott magával, ki tudja honnan... A fövenyre vetette.', Ezt a négyet fölszedegettem, így kerültek hozzám. Milyen jó, hogy akkor elhoztam őket Ér'zést hívtak vissza bennem, amely szép volt,', tiszta volt, elfelejteni ezért nem lehet soha', sem... HÓRVÖLGYI ISTVÁN 1959. október 1., eszttörtSl Tiszti kiutat avattak Recsken új tiszti klub. Az egység parancsnoka, Kovács Sándor őrnagy elvtárs, rövid ünnepi beszédében megköszönte azoknak a munkáját, akik segítettek abban, hogy a néphadsereg napjára elkészüljön a klub. A jó munkát végző, szorgalmas polgári alkalmazottakat és honvédeket — köztük Garas Imrét, Papp Sándort és a többieket — megjutalmazták. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszédre a vendégek közül Pribil Rezső ezredes elvtárs emelkedett szólásra. Így méltatta az új klub jelentőségét: ezzel az új létesítménnyel lehetőség nyílik arra, hogy a tisztek tovább képezzék magukat, tanuljanak, művelődjenek. Míg a nagyteremben tartott az ünnepség, addig a konyhában is szorgalmaskodtak az asszonyok. Ízletes vacsorát készítettek, hogy megvessék a jó verpeléti bor ágyát. Vidáman koccantak össze a poharak, az építők és a néphadsereg napját ünneplők egészségére. Az asztaloknál baráti csoportok alakultak és a jókedv víg nótát is csalt elő. A legvidámabb társaság talán mégiscsak Burda István ,és Kende Lajos asztalánál volt. Ezen a napon többszörös ünnepet tartottak. A késve érkező Csáti Mihály név- és születésnapját, meg még egy születésnapot, de legtöbbször az ünneplő néphadsereg tagjaira ürültek a poharak. A zenekar pattogó ütemű muzsikájára táncra mozdultak a lábak és jó hangulatban szórakoztál? késő éjszakáig. k. j. Ünneplőruhás emberek gyülekeztek hétfőn este egy új, csinosan berendezett épület előtt. Új tiszti klubot avattak Kovács Sándor őrnagy egységénél. Villanyfényben fürdött a nagyterem, megterített asztalok, virágcsokrok várták a vendégeket. Amikor elérkezett az ünnepség kezdete, már megtelt az VÉRZÉSCSÖKKENTŐ GYÓGYSZER Az edinburghi kutatóintézet laboratóriuma egy ausztráliai növény nedvéből olyan gyógyszert állított elő, amely a műtét előtt álló beteg ereibe fecskendezve nagymértékben csökkenti a műtét alatti vérzést,