Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

í sspüjsåg 19S9. december L, ÉaM Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatóa a 3. oldalról) gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatossá­got tanúsított , a szocialista iparban 3,2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felaján­lásoknál is több és szebb azonban, hogy dolgozóink november ele­jéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették — összesen 3,1 milliárd fo­rint értéket adtak terven fe­lül. A felajánlások és azok tel­jesítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektí­vák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mező­­gazdasági dolgozók brigádjai vagy az úgynevezett komplex­brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a­ fiatal dolgozók legöntuda­­tosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjú­sági export-brigádok jó munká­ja. Még napjainkban is szület­nek újabb és újabb felajánlá­sok — folytatta Kádár János. A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagy­szerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kom­munista brigádok, Csehszlová­kiában szocialista brigádok ala­kítását kezdeményezték a dol­gozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy két-három héten belül minden központi kezdeményezés nélkül, egyide­jűleg az ország különböző ré­szén százszámra alakítottak brigádokat, amelyek a „szocia­lista brigád” címének elnyeré­séért versenyeznek. Ezek a brigádok, igen helyesen, a ter­melési célokon és a munka fej­lesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejleszté­sén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél-négy­ezer ilyen brigád dolgozik az országban. Az évi terv első háromne­gyedének teljesítése a követke­ző képet mutatja: A mezőgazdaságban meg­szilárdítottuk a termelő­szövetkezeteket. Az ipari termelés 12 százalékkal, a termelékenység 4 száza­lékkal növekedett a múlt év azonos időszakához ké­pest. A kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal, a lakosság összes pénzbevétele 8 százalékkal, a lakosság takarékbetét-állomá­nya 69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az első háromnegyed év összes eredménye azt mutatja, hogy az ipari termelés, az ön­költség és valószínűleg a ter­melékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hama­rabb elérjük a hároméves terv­ben 1960. végére tervezett szin­tet. Elvtársak! Pártunk álláspont­ja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült, az, hogy kongresszusi irányelvek ki­mondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljöve­delem legalább 26—29 szá­zalékkal, a lakosság fo­gyasztási alapja pedig a je­lenlegihez képest legalább 40—45 százalékkal növe­kedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülmény­ei­nek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagy­szabású lakásépítési program­ja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy minde­nekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidol­gozni. A kormány már jóvá­hagyta a tervet. Eszerint az öt­éves terv idején állami és ma­gánerőből kétszázötvenezer la­kást, az utána következő ötéves tervben 350 000-ret, majd az azt követően 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv tehát összesen egymillió kor­szerű, egészséges, új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 10 százaléka újonnan épült la­kásba költözhet. Ezt máskép­pen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves­ lakásépítési terv meg­valósításával minden igényja­­gosult család önálló lakáshoz jut. Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves terv­ben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek ter­­melése is. Beszámolója negyedik részé­ben a kulturális fejlődés idő­szerű és megoldásra váró fel­adatairól beszélt Kádár János A magyar dolgozó nép mű­veltségében, kulturális fejlődé­sében a felszabadulás óta be­következett hatalmas mennyi­ségi fejlődés minőségi válto­zást is jelent: a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emel­kedésével. Nézzük, hogyan alakult a dol­gozók életszínvonala hazánk­ban: az életszínvonal 1949-re elérte az 1938-as év színvona­lát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gya­korlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani át­ka, a munkanélküliség. A Horthy-rendszer idején évente átlag 200-300 000, az 1928- 33-as válság idején pedig 7—800 000 munkanélküli volt. Rendszerünkben az 1949-et kö­vető 10 év alatt 650 000-rel nö­vekedett a keresők száma, 1945. után 3—4 éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztsághoz képest elmaradt. 1958. végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótolták a munkások és alkal­mazottak életszínvonalában mutatkozott átmeneti lemara­dást is. Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer-fogyasztási cikk alakulása. Az egy főre ju­tó átlagos húsfogyasztás ná­lunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyan­akkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogrammról 21-re, cukorból 10,5 kilogramm­ról 24,8-ra, tojásból 93 darab­ról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növeke­dett. Tudvalevő, hogy a Hor­­thy-rendszer idején Magyaror­szágon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökor­szág dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei kö­zül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaor­szágban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köz­társaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkal­mazottak összes béralapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó embernek úgy­szólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakos­ságnak még csak 31 szá­zalékát vonták be a társa­dalombiztosításba, ma már 71 százalékát. Az orvosok száma a felszaba­dulás óta 40 százalékkal növe­kedett E tekintetben a Szov­jetunió áll világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 or­vos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely or­szággal. Míg Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra. Kádár János hangsúlyozta hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg ar­ról, hogy a Központi Bizottság és a kormány milyen követ­kezetesen érvényesíti állás­pontját az életszínvonal fej­lesztésében. Már 1957-ben 14— 16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljö­vedelme pedig 8—10 százalék­kal. Bevezettük a nyereségrésze­­­sedés rendszerét is. 1958. ele­jén nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emel­ni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasz­nálni, hogy az elért eredmé­nyeket megszilárdítsuk, a ter­melés fejlesztésével alá­támas­­­szuk. A tömegek megértették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást, így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesí­tettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük A tavalyi jó eredmények alap­ján a Központi Bizottság napi­rendre tűzhetett néhány meg­oldást sürgető kérdést. A poli­tikai bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtot­tuk végre a Központi Bizott­ságnak a munkásosztály hely­zetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongres­­­szusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely össze­függésben van az életszín­vonal alakulásával. A határidő 1959. első féléve­s Volt. A végrehajtás: 1959. ma­i állapítottunk meg, nyár elsejével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre­ különösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük, ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február elsejei hatállyal lé­pett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Ja­nuár elsejétől 408 000 idős em­ber nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermekeket nevelő nők és a többgyermekesek csa­ládi pótlé­kát. Mindez évente egymilliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az élet­viszonyok, van értelme a mun­kának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette érté­ket részben a termelés fejlesz­tésére — vagyis jövendő ma­gasabb életszínvonalának meg­alapozására —, részben pedig közvetlenül fogyasztásra, a ma jobbá tételére, a dolgozók élet­­színvonalának rendszeres eme­lésére fordítjuk. A gazdasági építésben előt­tünk álló feladatok közül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János, mivel a gazda­sági feladatokkal külön beszá­moló foglalkozik a kongres­­­szuson. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Az állami és gazda­sági vezetésiben meg kell szün­tetnünk a bürokratikus voná­sokat és növelni kell a terv­szerűséget a terv- és állami fe­gyelmet. Bér-, fizetés- és pré­miumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A ter­vező irodákban pl. olyan a ju­talmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drá­gább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kormány már másfél évvel ez­előtt utasította az illetékese­ket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a ter­­vezők egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érdekeinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem ter­mészeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14, 16, il­letve 17 000 sertést vásároltak fel — október elején és a kö­vetkező napokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazda­ságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szeptember 30-án zá­rul a negyedév, s a felvásárló­kat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizál­ják. Bizony, gazdasági életünk­ben még sokfelé van ilyen hátrafelé „ösztönző” erő. Fel­tétlenül meg kell őket szün­tetni. A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mér­tékben és bátrabban tá­maszkodjanak fejlődésünk legnagyobb lendítőerejére, a tömegek öntudatára, vé­leményére és lelkesedésé­re. Vegyék figyelembe és hasz­nosítsák a szocialista munka­verseny, a szocialista brigád címéért küzdők mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két év­ben túlteljesítették a terveket. Látni kell, hogy a fejlődés nagy lendítő­ ereje mindinkább a dolgozók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják népgazdasá­gunk javára a szocialista or­szágok együttműködésében rejlő jelentőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltéte­lek gazdasági életünk fejlődé­sére. Az előttünk álló felada­tok megoldása alapot teremt népünk életszínvonalának to­vábbi reális emeléséhez is. A­z a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánk­ban az írni-olvasni nem tudó fenőtt ember. Az írástudatlan­ság Magyarországon lényegé­ben megszűnt. A népi demok­rácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tu­domány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet ho­zott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Aka­démiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellen­forradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómunka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segíti iparunk, me­zőgazdaságunk és a népgazda­ság általános fejlődését. Felépült a kísérleti atom­reaktor, izotóp-előállítás is folyik, és rövid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk átütjük elő. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el: a homokláp - és szikes talajok hasznosításában, kivá­ló hibrid kukorica fajtákat, jó minőségű nemesített répamag­vakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közre­működésével nemrégiben konst­ruált, universal traktorra sze­relhető kukoricabetakarító-gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett biztató eredmények vannak az irodalomban, a művészetben. Az új szocialista, realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmé­nyek a dráma és filmművészet­ben. A legújabb termésből meg­említjük a Kormos ég, a Har­minckilences dandár, a Teg­nap, a Szélvihar, a Pesti em­berek című műveket, örven­detes egy új, pártos, fiatal nemzedék jelentkezése a tár­sadalomtudományokban, a mű­vészetben, az irodalomban. —• Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális fel­emelkedését jelzik könyvkia­dásunk adatai is. Míg 1938- ban 2400 mű jelent meg 9 mil­lió 200 ezer példányszámban, addig 1958-ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példányban. Az ország majd­nem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer la­kosnál kisebb községek 94 szá­zalékában is.­­ A színházi látogatók szá­ma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy­­rendszer idején volt, a mozilá­togatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növe­kedett .A nemzetközi összeha­sonlítást e tekintetben is áll­­juk: egy lakosra egy évre Hollandiában kereken 6, Svéd­országban 10, Francaországban 10, Magyarországon 13 mozi­­látogatás jut. Elvtársak! A szocialista for­radalom előretörése és győzel­me a kulturális fronton a nagy­szerű eredmények ellenére, vi­szonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez k­épest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavartkeltés az ideológia területén öltözött. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal az e téren vívott harcban erősödött értel­miségünk marxista törzse. tu-Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósít­son. Elengedhetetlen követel­mény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban, a munkásosztály, a dolgozó tö­­­megek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon és azt szolgálja. — Le kell küzdeni a bur­­zsoá rendszer szellemi örök­ségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemi­tizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kis­tulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetet­len, hogy a marxizmus—leni­­nizmus eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kul­túra valamennyi területén ural­kodó világnézeti alappá válja­nak. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat kö­vetkezetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoz­nunk az iskolát az élethez. Is­kolarendszerünk megreformá­lása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatai­nak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondo­sabb figyelembe vételét. Szé­lesítsük azokat az oktatási for­mákat — a levelező oktatást, az esti iskolák rendszerét, — ame­lyek a termelésben dolgozó fia­talok és felnőttek továbbtanu­lásának lehetőségeit biztosít­ják. A műszaki színvonal fej­lődése magasabb műszaki is­mereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a terme­lésben dolgozó munkások számára a műszaki to­vábbképzés célszerű for­máit. Új ötéves tervünkben biztosít­juk a tudományok fejlesztésé­hez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományok­ra nagy szerep vár népgazda­ságunk műszaki fejlesztésében, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegíté­sében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok műve­lői elemezzék legújabb fejlődé­sünk, szocialista építésünk ala­kulását és nyújtsanak segítsé­get a gyakorlati szakemberek­nek. Komoly feladatuk: a val­lásos és más idealista nézetek­kel szemben segítsék a megfe­lelő tudományos propagan­át. — A művészetnek, az iroda­lomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzel­meinek, ízlésének formálásá­ban. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésé­nek kulcskérdése: szilárdan marxista-leninista eszmei egy­ség fogja össze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. Pár­tunk természetesen elsősorban a kommunista írókra és művé­szekre támaszkodik, ugyan a­­dományok­, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolá­ja volt a tömegeknek is. Új, jó harci fegyvereink, a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kér­déseivel foglalkozó pártokmá­nyok­­kor számít minden becsületes szándékú író és művész alko­tásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődé­sének fő, szocialista irányzatát mozdítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban művei­ben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztály­harcban ki mellett áll, ki­vel tart. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásá­ban, a kultúra továbbfejleszté­sében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi mű­vészeti szövetség hatékony tá­mogatására. A szocialista nevelés köve­telményeit kell érvényesíteni a a tömegek műveltségi színvo­nalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színházainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozga­lom együtteseinek. Az e terü­leten dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az eddigieknél sokkal céltudato­sabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra tér­nyerését. Az eddiginél hatéko­nyabban kell küzdenünk a re­akciós burzsoá eszmék marad­ványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben. Kádár János ezután szocia­lista társadalmi rendünk to­vábbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. ■— A legközelebbi évek döntő feladata, hogy a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak le­rakását. — A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és techni­kai alap­jának­ megteremtése, a kulturális forradalom végigvi­­tele, az emberek tudatának át­formálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a me­zőgazdaság szocialista átépíté­sének befejezését a legközeleb­bi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell ér­nie — a termelésben és fogyasz­tásban egyaránt — azt a szín­vonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek. — A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű mert az új, szocialista paraszt­ság kialakulása feloldja a je­lenleg még meglevő ellentmon­­dásokat és örökre megbonthat­­atlanná teszi államunk legfőbb politik­ai alapját, a munkás— paraszt szövetséget, legyőzhe­­tetlen­né munkás—paraszt álla­munkat, a Magyar Népköztár­saságot. A mezőgazdaság szó­(Folytatása az 5. oldalon) Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kulturált emberéhez. A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában.

Next