Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

4 il­lisfi Szerencse? A mekkai rádió számolt be arról, hogy az idén „különösen jól sikerültek” a zarándokla­tok. A Mekkába zarándoklók közül 130-nak sikerült útköz­ben meghalni, s így — a moha­medán hit szerint — a legna­gyobb szerencse érte. A világért se akarok vitába szállni a mekkai rádióval és a mohamedán hittel. De, mintha egy ötös lottó-találat, kicsit na­gyobb szerencsét jelentene. (­ó) — BŐSÉGES A PARADI­­CSOMTERMÉS ebben az esz­tendőben a horti termelőszö­vetkezetekben. Már megkez­dődött a paradicsom nagy­szedése, s így a községben három átvevőhelyet is fel kellett állítani, hogy zavar­talanul bonyolíthassák le a paradicsom átvételét, reke­szekbe rakását, válogatását és szállítását.­­ AZ IDEGENFORGALMI HIVATAL egri kirendeltsége augusztus 27-én háromnapos autóbuszkirándulást szervez Sopronba. A részvételi díj 250 forint. — RÖVIDESEN MEGKEZ­DIK a recski bányász szín­játszók Soós György Pettyes című színművének „tájelő­adásokon” való bemutatását. A tervek szerint a színművet a többi között Bodonyban, Kisfüzesen, Mátraderecskén és Pétervásárán adják elő.­­ MEGALAKULT A MÁ­SODIK szocialista brigád a Recski Ércbányában. Varga János brigádja után — amely most már mintegy egy eszten­deje küzd a szocialista brigád megtisztelő címért — Sárvári János 17 tagú brigádja kez­dett el július elsején dolgozni másodiknak a szocialista bri­gád cím elnyeréséért. — A MÚLT HÓNAP VÉ­GÉN ELKÉSZÜLT a szarvas­kői bánya külszíni világítása, most már nem botorkálnak a sötétben az éjjeli műszakba igyekvő bányászok. A kül­színi világító berendezések szerelési munkái nyolcezer forintba kerültek.­­ 300 GYERMEK ÜDÜL a parádsasvári gyermeküdülő­ben. A hatalmas épület a nyári időszakban kicsinek bizonyult, ezért a hozzátartozó parkban 13 nagy sátrat is felállítottak, amelyben 88 nagyobb gyerek számára biztosítottak kényel­mes szállást.­­ E HÉTEN teljesen elké­szül a szarvaskői Gyöngy­virág-táró primőr-kamrája. A 40 000 forintos beruházási keretből eddig már 10 000 fo­rintot használtak fel. A pri­­mér-kamra megszünteti majd az energia­zavarokat a bá­nya egyes szakaszain, ahol eddig mindennaposak voltak a feszültségcsökkenések. A primér-kamra üzembehelye­zésével működtetni tudják a szovjet feltörési fúrógépet is, amelyet a feszültségcsökke­nések miatt, hosszú időn át, nélkülözni kellett a bányá­ban.­­ NEMRÉGEN KEZDTEK HOZZÁ Parádon a régi posta­épület rendbehozásához, bőví­téséhez. A postaépületet ennek során teljesen felújítják, kor­szerűsítik. A munka olyan elő­rehaladott állapotban van, hogy az új parádi postát rövi­desen ismét üzembe helyezhe­tik. EGRI VÖRÖS CSILLAG A csodálatos malom EGRI BRÓDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Hovanscsina GYÖNGYÖSI PUSKIN Különös hajótöröttért GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Sikoly az utcáról HATVANI KOSSUTH Végállomás: szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Merénylet FÜZESABONY Szökés a szigetről HEVES Nincs előadás PETERVASARA Mines előadás NÉPÚJSÁG Jól érzik magukat Egerben a fővárosi pedagógusok Valamikor, 5—6 évvel ez­előtt, a budapesti pedagógus területi bizottság ellátogatott Egerbe, hogy pedagógusainak üdülési lehetőséget keressen. Sokak meglepetésére, a Szé­chenyi utcán levő, akkor még középiskolás­ diákotthon néven ismert kollégiumot jelölték meg erre a célra. Hogy a kije­lölés helyes volt, azt az ötéves üdültetés gyakorlata bebizo­nyította. Sokat számít ugyan az is, hogy a gondnoktól kezd­ve a beosztottakig, nagyon ke­vés változással, ugyanazok az emberek vannak az üdülőben, akik ezt a munkát megkezd­ték. Így aztán évről évre csak javul az ellátás, a jó gyakorlat­ból szokásokat alakítanak ki. Tavaly az üdültetés szüne­telt, mert a kollégiumot kívül­­belül renoválták, úgy, hogy akik évekkel ezelőtt itt voltak, most őszintén csodálkoztak azokon a külsőségeken, ame­­lyek a most érkezetteket fo­gadták. Sztakó Júlia tanárnővel be­szélgetek, aki a budapesti Szív utcai általános iskolában tanít, és ő mondta el nekem azt, hogy bár őt Sopronba utalták be, mégis — a két év előtti ta­pasztalatok és élmények után —, azt kérte, hogy Egerbe jö­hessen pihenni. — Mindenekelőtt, azt kell hangsúlyoznom, hogy ahogyan itt fogadtak bennünket, az már maga üdülés. Az a rengeteg vi­rág mindenfelé! Szobákban, ebédlőben, mindenütt virág, és mellé szíves, kedves emberek, ennél több nem is kell egy fá­radt pedagógusnak! A gondnok fáradhatatlan, így aztán az el­látásunk elsőrendű! A főváros­ban komoly híre van ennek az üdülőnek! A vendégtanárnőnek igaza van. Minden üdülő csak dicsé­rettel beszél arról, hogy itt, a belváros szívében, ilyen csend­ben és ilyen nyugodtan pihen­hetnek, s a fiatalok is megta­lálják a szórakozásukat a vá­roson belül és a városon kívül is. Erről beszél Pataki Aranka tanítónő, aki Komlóról van itt. — Én nagy turista vagyok, és imádom Eger környékét! Az Egri Spartacus természetjáró szakosztálya nagyon kedves volt, és segített nekem abban, hogy megismerkedjek Eger környékével. A dolog úgy áll, hogy bizony, én mindössze há­rom napra jöttem, és már lassan két hete lesz, hogy nem tudok elszakadni ettől a ked­ves üdülőtől és a várostól — teszi hozzá mosolygó sóhajjal. Az üdülő lakóinak nagy ré­sze éppen városnézésre indult Nagy Sándor tanár vezetésével, aki egri ember, és mint ilyen, jól ismeri a szórakozási lehető­ségeket. Vannak azért olyanok is, akik a szépen gondozott kert fái alatt pihennek, olvasgat­nak, kézimunkáznak, ezek ál­talában olyanok, akik vagy is­merik már Egert, vagy inkább pihennek, mint mennek. Hajdú Gizella, budapesti tanítónő ér­dekes, de nagyon emberi dol­got mondott.­­ A többi között az is elő­nye ennek a nyaralásnak, hogy itt legalább összeismerkednek a budapesti pedagógusok, ki­cseréljük szakmai tapasztala­tainkat, hiszen hiába üdül az ember, ha rokonszakmával akad össze, csak terítékre ke­rül a munka! Én csak annyit tudok mondani, hogy aki Egerbe jöhet, az ne menjen máshová! Megjártam­­ Pécset, megjártam Sopront, de engem Eger kapott meg legjobban. Nem is annyira a város, mint inkább az a csend és nyuga­lom, amelyet itt számunkra oly nagy igyekezettel biztosítanak! Mindezek a vélemények azt mutatják, hogy Kovács István gondnok személyében is na­gyon megfelelő erre a munká­ra, mert már öt esztendeje an­nak, hogy minden nyáron ve­zeti az üdülőt. Ismeri a beutal­tak kívánságait, hiszen ezek általában a jó szobára, kényel­mes ágyra és egyéb ilyen álta­lános dologra vonatkoznak, s mielőtt mondanák, általában ezek már teljesítődnek. Legna­gyobb érdeme azonban mégis csak az, hogy kiváló konyhát vezet, mert egy pihenő, üdülő embernek nem mindegy, hogy jó kosztot, vagy tömegkosztot adnak-e eléje. Az üdülő személyzete csupa udvariasság. Nem én mondom,­­ az üdülők mondják. Ez min­denesetre olyan vélemény, ami azt mutatja, hogy nem kell föl­­tétlen „kinevelni” egy-egy üdü­lőhely kiszolgáló személyzetét, hiszen azok, akik egész eszten­dőben gyerekek között vannak, természetes dolognak tartják a szocialista emberek egymás­­közötti viszonyának helyes módját. Cs. Ádám Éva Egy izgalmas szovjet filmalkotásról A „Szomjúság“ bemutatója előtt Vizet, egyszerű ivóvizet ad­nak jegyre, szigorúan megsza­bott mennyiségben. És elérke­zik egy nap, amikor ebből az értékes nedűből egy csepp sem marad ... hol történik ez? Ogyesszában, a hős városban, amely szilárdan állja az ellen­ség rohamait, bár lakosságát a szomjanhalás réme fenyegeti. Az ellenség elfoglalta a város melletti vízműveket, elzárta a vízvezetékeket és most így akarja megadásra kényszeríte­ni a várost. S ekkor a parancs­nokság döntése értelmében, egy szakasz tengerész merész és életveszélyes feladatra indul: ha csak rövid időre is, vissza kell foglalni a vízművek épü­letét, működésbe kell hozni a gépeket, hogy a lakosság ez­alatt legalább a­ tárolóedények­ben összegyűjthesse az életet jelentő vizet. A vállalkozás sikerül,­­ de a tengerészek, akik valamen­­­nyien utolsó töltényükig véde­keznek — mindannyian életü­ket áldozzák a hősi küzdelem­ben. .. Ez a jelentős, magyarul be­szélő szovjet film Grigorij Po­­zsenján könyvéből készült, s hogy kitűnően sikerült, az a rendező: Jevgenyij Taskov, az operatőr: Pjotr Todorovszkij és a főszerepet alakító Vjacsesz­­lav Tyihonov érdeme. Az újszerű, néhol bravúros operatőri munka meglepi, a né­zőt. Todorovszkij olyan opera­tőr, aki képeinek hatásában mindig újdonságra, leleményes megoldásokra törekszik. Így történt új filmjénél is. A for­gatás befejezése után elmon­dotta az újságíróknak, hogy az egyes jelenetek beállításán sok­szor napokig gondolkodott, amíg megtalálta azt a formát, amely az adott esetben a leg­kifejezőbben érzékelteti a mon­danivalót. Egy példa: Todo­rovszkij rendkívül izgalmasan oldotta meg a front átlépésé­nek felvételeit. Mindenütt mozdulatlanság, nyomasztó csend. A harcosok derékig érő vízben, a lélegzetüket vissza­fojtva haladnak céljuk felé. Ezeket a képeket az operatőr is a vízbe, sőt időnként a víz alá helyezett felvevőgéppel fényképezte és így a néző ott érzi magát a felderítők között, az izgalmas átkelésen ... A szív újra dobog, A harma­dik és a Májusi dal című fil­mekből ismertük meg Tyiho­­novot, a Szomjúság főszereplő­jét, Bedzborodko szerepének kiváló alakítóját. Tyihonov mindössze 25 éves, de színpadi és filmszerepei alapján már jól ismerik a Szov­jetunióban és külföldön egy­aránt. 1960. július 21., csütörtök EPIKUROSZ 1960. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK 2230 évvel ezelőtt, ie. 270-ben Halt meg EPIKUROSZ görög materialista filozófus, „az ókor radikális felvilágosítója” (Marx). Materialista álláspontja Leukip­­posz és Demokritosz atomelmé­­letének továbbfejlesztésében nyilatkozik meg. A megismerés alapjának az érzékelést tekin­tette, szerinte a lélek anyagi természetű. Filozófiája célját az emberi boldogság megteremté­sében, a lélek nyugalmában és az élet szenvedéstől mentessé­gében látja. Főművében (A ter­mészet) a babonák ellen har­colt, filozófiáját a töredékben ránk maradt Fő tételek című munkájában fejtette ki. Epiku­­rosz ie. 342-ben született. 20 évvel ezelőtt, 1940-ben, Litvániában, Észtországban és Lett­országban megdőlt a fasiszta uralom és e napon kiáltották ki ez országokban a szovjet hatalmat. 1456. július 21-én aratta HUNYADI JÁNOS világraszóló győzel­mét Nándorfehérvárnál a török felett: megsemmisítette a törökök dunai hajóhadát és futásra kényszerítette hadseregüket­ , 140 évvel ezelőtt, 1820-ban észlelte először CHRISTIAN OERSTED dán fizikus azt, hogy a mágnestű a villamosáram hatá­sára helyéről kitér. Felfedezése Mexwell és Hertz további kutatá­sai során a modern technikában alkalmazott ELEKTROMÁGNE­SES JELENSÉG meghatározásához vezetett. FILM: Hovanscsina A film Muszorgszkij halhatatlan, népszerű operájának filmváltozata. Szélesvásznú szovjet film, a moszkvai Állami Nagyszínház együttesének előadásában, Mark Rejzen fősze­replésével kerül a közönség elé. A filmet az egri Kertmozi július 21-től 24-ig mutatja be. Kétéltű teherhajó Leningrádi szakemberek egy csoportja eredeti kétéltű teher­­hajót készített a kikötőben horgonyzó tengerjáró hajók rakományának közvetlenül a raktárakba való szállítására. A kétéltű hajó raksúlya 60 tonna, merülése 1,6 méter. Mo­torjának teljesítménye 180 ló­erő. A kétéltű hajó a parthoz érve, külön e célra készített padozaton felkapaszkodik és a kikötőutakon végighaladva, egyenesen a raktárakba visz terhét. Na­­gy megtiszteltetésnek vettem, hogy az Igaz­ságügyi Minisztérium és az Országos Ügyvédi Tanács ve­zetősége engem is jelölt a test­véri Bulgáriába utazó, öttagú j­ogászküldöttségbe. Már napokkal az indulás előtt felkészültem a „külfödre utazás” minden várható élmé­nyére, és érdekességére. Töb­bek között megvizsgáltam ma­gamat — eléggé ismerem-e a testvéri ország földrajzát, az ország nagyobb városait, he­gyeit, folyóit — ismerem-e néprajzi viszonyait, gazdasá­gát, mezőit és gyárait, isme­rem-e történelmét? A próba­közben rádöbbentem, hogy is­merem — de mégsem eléggé. Elolvastam és tanulmányoztam azokat az adatokat, amelyek különösképpen a felszabadulás utáni időre vonatkozóan adnak tájékoztatást ennek a gyönyö­rű országnak és nagyszerű né­pének életéről, egyre növekvő és erősödő gazdaságáról, amel­­­lyel nap mint nap közelebb jut a szocializmus teljes meg­valósításához. Nem tudok egészen hű képet adni mindarról, amit láttam és tapasztaltam, bármennyire sze­retném is. Az biztos, hogy Bul­gária is az az ország, ahol a tények­ beszélnek. A külön­böző társadalmi és gazdasági jelenségek valóban igazi meg­ismertetéséhez nagyszerű lehe­tőséget nyújtott az a mély és leírhatatlanul őszinte barát­ság, amely a magyar és a bol­gár nép fiait egész történel­münk során egybekapcsolta és ma is egybekapcsolja. A jogászdelegáció elsősorban a testvéri bolgár nép jogi in­tézményeit tanulmányozta. Megállapíthattuk, hogy a bol­gár jogászság nagyfontosságú munkát végez a bolgár nép közéletében, valamint gazda­ságának igazgatásában, ugyan­akkor jelentős mértékben ve­szi ki részét az egész bolgár nép szocialista átnevelésének nagy munkájából is. Erre ké­sőbb még visszatérek. Jogász vagyok, ezen belül ügyvédi hivatásomat szép és nemes hivatásnak tartom, így természetes, hogy a jogászság­­nak ezt a közérdekű tevékeny­ségét is elsősorban az ügyvé­dek munkájának tükrében vizsgáltam. Megállapíthattuk, hogy az ügyvédek Bulgáriában ezt a munkát a dolgozó nép teljes megelégedésére végzik. A jogászság, ezen belül az ügyvédség teljes társadalmi egységben él a nép széles tö­megeivel, ugyanígy az állam­­igazgatás és igazságügyi szer­vek intézményeivel és dolgo­zóival is — megfelelő és he­lyes keretek között, hivatalon belül és hivatalon kívül egy­aránt A bolgár jogászság, külö­­nösképpen az ügyvédség közérdekű tevékenységének és társadalmi megbecsülésének a jelentősége, ennek az igen szé­les kereteket betöltő társadalmi aktivitásnak az értékelése csak úgy lehetséges, ha megvizsgál­juk a jogászság szerepét abban az időszakban, amikor a bol­gár nép egész történelmi kor­szakot felölelő szabadsághar­cát vívta, előbb a török hódí­tók ellen, majd az első világ­háborút követően a reakciós­fasiszta diktatúrával szemben. Amikor a reakciós-fasiszta pártok uralmát 1935-től III. Borisz cár személyes diktatú­rája váltotta fel, a fasizálódás Bulgáriában még tovább foko­zódott. Ebben az időben, illet­ve ezt követően az illegalitás­ban működő Bolgár Kommu­nista Munkáspárt vezette azt a népi ellenállást, amelynek so­rán a bolgár jogászok, ezen belül a bolgár ügyvédek hősi magatartásukkal bebizonyítot­ták, hogy egész életükkel és munkájukkal a társadalmi ha­ladás ügyét szolgálják. Nem kis részük van ab­ban, hogy a Bolgár Kom­munista Munkáspárt vezette népi ellenállási mozgalom és az ehhez kapcsolódó partizán­harc végül is 1944 szeptembe­rében győzelmes felkeléshez vezetett, amely megdöntötte a fasiszta diktatúrát, majd a szovjet csapatok diadalmas harcai nyomán meghozta Bul­gária népeinek a teljes sza­badságot. A szeptemberi felke­lés eredményeként kikiáltották a Bolgár Köztársaságot és megalakult a Hazafias Front koalíciós kormánya. 1946-ban a minisztertanács elnöke a hal­hatatlan emlékű G. Dimitrov lett, halála után pedig 1949-ben V. Kolarov. Mindkettőjük emlé­két forrón őrzi az egész bolgár nép, és vele együtt az egész világ munkássága és haladó értelmisége. Az 1944 előtti történelmi időszakban a bolgár jogászság jeles képviselői, a bolgár ügy­védség színe-java, élete koc­káztatásával harcolt a fasiszta diktatúra ellen — ki hogy, tol­lal és fegyverrel. Voltak, akik ebben a harcban elestek, vagy súlyos áldozatokat hoztak. Száznál jóval több azoknak az ügyvédeknek a száma, akik életüket áldozták a nép ügyé­ért. Akik pedig a sokszor ha­lált jelentő fasiszta börtöncel­lákban sínylődtek , csak megerősödtek abban a rendít­hetetlen hitükben, hogy a nép ügye győzni fog és győzött is. Például Pleven városában, az ottani kerületi ügyvédi testület — a mi megyei ügyvédi ka­maránknak megfelelő szerve­zet — elnöke sok évet töltött a fasiszták börtöneiben. Ma az ősz „Papa” — mert így neveztük őt egymás között — tántoríthatatlanul, sok más idősebb és fiatal bolgár ügy­véddel együtt ott áll azoknak a sorában, akik a szocializmus felépítéséért vívott harcban élen járnak és egész életüket, minden tudásukat a nép ügyé­nek szentelik. Ugyanígy Vasil Savov elvtárs, a szófiai ügyvé­­di kamara elnöke, aki nem­csak kiváló jogász, nemcsak kiváló ügyvéd, nemcsak ki­váló ember,­­ de kiváló parti­zán is volt. Bulgária mezői és hegyei sokat tudnának beszél­ni arról, hogy Savov elvtárs és hős partizántársai hány fasisz­ta életét keserítették meg az ellenállás éveiben. Bolgár vendéglátóink nem­csak kiváló hazafiak, nemcsak kiváló jogászok, hanem végte­lenül kedves és vendégszerető házigazdák is. Megérkezésünk első percétől kezdve éreztük a bolgár nép őszinte, testvéri ba­rátságát. Ez ma már több, mint a hagyományos magyar­­bolgár barátság, mert ebben a vendégszeretetben benne volt az elszakíthatatlan összetarto­zás érzése, benne volt a sok­ban közös történelmi sors tu­data és annak a felismerése, hogy a hatalmas szocialista vi­lágrendszerben, mint egyfor­ma népek munkálkodunk a szocialista haza felépítésén. A bolgár nép büszke­­ mindarra, amit több mint 15 éve szabad hazájában épít. És erre joggal lehet büsz­ke. Nincs az országban egyet­len bolgár ember, aki ne érez­­né magáénak a hatalmas Sztá­­lin-víztárolót, a szocialista ipar nagyszerű létesítményeit, mint például a dimitrovói vas- és acélgyárat, a dimitrovgrádi ve­gyi- és cementműveket és még sorolhatnám az ország más, egyéb modern ipari létesítmé­nyeit, amelyek mind azt bizo­nyítják, hogy Bulgáriában a szocialista ipar területén rend­kívül gyors fejlődés tapasztal­ható. (Folytatjuk: Bulgáriai útiélmények írta: dr. Gál György

Next