Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

Közös a gondunk... A hevesi gépállomás körzeti szerelői, határjárásaik során, sohasem hagyják ki a termelő­­szövetkezetek gépeinek felül­vizsgálását, ellenőrzését sem. Kis füzetbe beleírják, mikor mit kell rendbehozni, javítani. És erre nemcsak a traktorista figyelmét hívják fel, hanem a tsz-enökét is, hogy alkalom­ad­tán ellenőrizze, hogyan viseli gondját a traktoros a közva­gyonnak, s a gépnek. Nagy segítséget jelent ez, kü­lönösen azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol még kezdő a traktorista, s nem nagy szak­értője a gépnek az elnök sem. De hát az csak természetes, hogy segítünk, — mondják a gépállomásiak, — hiszen közös a munkánk, közös a gondunk. — d — — MEGJELENT a Milliók Könyve sorozat 3—1. kötete Tolsztoj Golgota című két­kötetes munkája. Az állami és földművesszövetkezeti könyvesboltok mindenütt megkezdték a sorozatot elő­­jegyzők számára a könyvek árusítását. A Milliók Könyve sorozatban legközelebb Fran­ce: A vörös liliom című mű­vét adják ki. A BEFEJEZÉSHEZ közele­dik Egerben a Dobó téren az elmúlt évben átalakított tér aszfaltozott útjainak feltöltése. A feltöltés során a tér teljesen új aszfaltburkolatot kap. — VASÁRNAP ESTE — július 23-án Egerben, a Me­cset Étterem kerthelyiségé­ben Mecset-bált rendeznek. A bálon a Városi Művelődési Ház tánczenekara és a Me­cset Étterem népi zenekara szolgáltatja a zenét. — ELŐRELÁTHATÓAN ok­tóberben átadják rendeltetésé­nek Egerben, a népbüfé he­lyén épülő bisztrót. Az építők már jól előrehaladtak munká­jukkal, úgy, hogy nemsokára megkezdődhet a felszerelések és berendezések beállítása.­­ A BUDAPESTI HAJTÓ­­MŰGYÁR egri üzemegysé­gének 30 KISZ-vezetője KISZ-táborba készül a Balaton mellé. A költségeket részben az üzem, részben pe­dig saját maguk fedezik. — AZ EGRI Állami Zeneis­kolában most rendszerezi a nevelőtestület a felvételi vizs­gák eredményét. A különböző tanszakokra történt jelentke­zések azt mutatják, hogy még mindig túlsúlyban van a zon­gora, ezzel szemben még van hely a réz- és fafúvós tansza­kon, valamint a zenei előké­szítő tanfolyamon is. — VASÁRNAP, a Hajtó­műgyár tíz esztergályosa tár­sadalmi munkában, a prob­lémát okozó U—28-as trak­torhoz való 18-as előgép ten­gelyből 150 darab esztergá­­lyozását végezték el. — AZ EGRI szakszervezeti Székházban működő Munkás­­otthon Mozi előadásai a nyá­ri időszakban szünetelnek. A mozi szeptember 15-én nyitja meg ismét kapuit közönsége előtt. — CJ SPORTSTADIONT építenek a bükkszéki fürdő háta mögött. A stadiont köz­ségfejlesztési alapból, vala­mint a Gyógyvíztermelő Vál­lalat segítségével és jelentős társadalmi munkával hozzák létre. EGRI VÖRÖS CSILLAG Újra reggel van EGRI BRODY Megmérgez a családom EGRI KERTMOZI Cirkuszművészek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Küldetés Bahcsiszerájba GYÖNGYÖSI PUSKIN Atomrevü HATVANI VÖRÖS CSILLAG Dúvad HATVANI KOSSUTH Hamupipőke HEVES Végállomás, szerelem PÉTERVASARA Nincs előadás JÜZESABONY Nincs előadás ■ NÉPÚJSÁG Milyen lesz Eger új színháza? A következő évadot már az ideiglenes helyiségben kezdi a Gárdonyi Géza Színház társulata A napokban végre eldőlt a sokat vitatott probléma, hoz­zákezdjenek-e az egri Gárdo­nyi Géza Színház felújításá­hoz, bővítéséhez, s ennek eredményeként, most már biz­tos, hogy a következő évadot az ideiglenes helyiségben, a volt Trinitárius templomban kezdi a színház társulata. A színházlátogatók, a színház iránt érdeklődők azt már tud­ják, hogy az illetékes szervek áldozatvállalása, s főként a Megyei Tanács VB támogatá­sa révén ez az ideiglenes szín­házhelyiség is a lehető legjobb felszerelést kapja, s egyáltalán nem kelti majd az „átmeneti megoldás” benyomását. De ha már erről sok szó volt, termé­szetesen merült fel az a kérdés is: milyen lesz Eger új színhá­za a felújítás, bővítés után? A Megyei Tanács VB terv­osztályán sikerült bepillantást nyerni a tervdokumentációkba, amelyek métermagasságban tornyosulnak egy íróasztalon, s egy szekrény több polcán. Ezek alapján azt mondhatjuk: Thália a lehető legkorszerűbb vonalú és berendezésű otthont kapja majd az átépítés után városunkban. Már maga a színház homlokzati része nagy hatást gyakorol majd a járó­kelőkre, az egész ugyanis jó­formán teljesen üvegből ké­szül. De talán menjünk akkor már sorjában. A színház főbe­járata nem ott lesz ahol eddig volt. Áthelyezik a gyógyszer­­tár felé eső részre, az épület új szárnyába. A széles lépcsőkön a nézők egy tágas foyerba, majd az utca felőli frontján teljesen üvegfalú nagy előcsar­nokba jutnak. A foyerból nyí­lik egyébként a dohányzó és büfé is, amely szintén az új épületszárnyban kap helyet. A színháznak ezen a részén a falborításokhoz is a lehető leg­korszerűbb anyagokat használ­ják. A bejáratnál, az oldalfo­lyosókon, a ruhatáraknál szí­nes mozaiklapokkal burkolják a falakat, a foyerban, a lép­csőházakban, az oldalfolyosók másik részén, a dohányzóban színes, mosható, műanyag lesz a borítás. A padló a lépcsőhá­zakban, a foyerban, a dohány­zóban és folyosókon trapéz ala­kú, kemény haraszti mészkő­lap borítást kap, a ruhatárak­ban, öltözőkben, s a színház­teremben pedig igelit gumiból készül. A bútorzat is alkalmazkodik a belső építészethez, az elő­csarnokban, a ruhatáraknál, a büfében fekete kínai már­ványból készülnek a pultok, a büfét meg hozzá a legkorsze­rűbb felszereléssel látják el. Külön érdemel említést a világítás. Úgynevezett indi­rekt módon világító berende­zéseket szerelnek fel a szín­háztermet környező, a közön­ség számára fenntartott helyi­ségek nagy részében, a do­hányzóban alumínium „töl­csérekből” sugárzik majd a fény, a teremben pedig su­gárzó világítótesteket szerel­nek fel, amelyek fénye men­­­nyezet „szőnyeget” alkot majd. A színházba lépő emberek­re már az első pillanatok ked­vező hatást gyakorolnak majd. A foyerban ugyanis Gárdonyi Géza életnagyságú bronz mell­szobrát állítják fel a fő he­lyen, s ki nem szereti váro­sunkban az Egri csillagok szerzőjét­? Ez a hatás azon­ban még nyilvánvalóan foko­zódik a későbbiekben, s kü­lönösen a színházteremben, amelynek átépítése, berende­zése is megfelel majd a kor­szerű építészet követelményei­nek, az akusztikai és jó szín­padi látási kívánalmaknak, ha maga a nézőtér, a néző befo­gadási szám tekintetében nem is növekszik. A nézőtérről már csak egy ugrás a színpad, s itt is érde­mes körülnézni, a tervdoku­mentációk alapján. Az új színpad nyílása 8,20 méter lesz, s 132 négyzetméternyi felületét borovifenyő padlózat borítja. Hozzátartozik majd egy 53 négyzetméternyi hát­só színpad is, s a korszerűsí­tett zsinórpadláson kívül ter­mészetesen olyan világítási berendezések, amely egy ek­kora színpaddal kapcsolatos minden követelménynek meg­felelnek. Így az új színházban nyolc nagyerejű fényszóró világítja majd meg a színpadot, a két világítótornyon kívül pedig még egy hidat is építenek, nem beszélve az újrendszerű rivaldáról, a horizont-világítás megoldásáról, a két, úgyneve­zett fejreflektor felszerelésé­ről, valamint a már eddig is nagyon hiányolt „vasfüggöny” megépítéséről. A jelenlegi színházépület egyáltalán nem megfelelő hat öltözőhelyisége helyén rende­zik majd be a gazdasági rak­tárt, a kézi kelléktárt, a színpadmesteri szobát, az ügyelőszobát, orvosi szobát, a világosító személyzet és a vi­lágosító rendező szobáját. A színház épületéhez csatlakozó új épületszárnyban pedig — amely egy kis udvart vesz majd körül — kapnak helyet az igazgatói, főrendezői, kar­mesteri, rendezői szobák, va­lamint a titkárság és a gazda­sági irodák. Az új épületrészben ezenkívül bizonyosan a szín­ház művészeinek nagy örö­mére, kényelmes, korszerűen felszerelt, s berendezett öltö­zők sora épül. A tervek tehát elkészültek, s a felújítás, korszerűsítés munkája is rövidesen meg­kezdődik. A színházat szerető emberek minden bizonnyal örömmel veszik az építők te­vékenységét, amely nyomán egy idő múlva méltó hajlék­ban folytathatják munkájukat városunk színművészei. (w) Sikerül-e megtalálni Attila sírját? Elektronikus műszer a régészeti kutatásban Lehetséges, hogy a nemzet­közileg is nagy feltűnést keltett új magyar műszer, a Csenda— Molnár—Zalavári-féle egye­temes elektronikus vezetékku­tató a közeljövőben régészeti és kultúrtörténeti kincs fel­tárását segíti.­­ A műszer tulajdonképpen a földfelszín alatt elfektetett víz­vezetékek, csatornák, kábelek, stb. helyét érzékeli anélkül, hogy a földet fel kellene ásni. Csanda Ferenc mérnök nem­rég érdekes kísérletbe fogott a műszerrel. Megpróbálja fel­használni egy régen keresett titok megfejtésére. Az egykori feljegyzések és legendák alapján az ország számos pontján tételezhető fel, hogy ott nyugszik hármas érc­koporsójában a nagy hun ki­rály, Attila. Granda mérnök a vezetékkutatóval felszerelve, elkezdte a kutatásokat ezeken a helyeken, de a műszer so­káig „néma” maradt. Nemré­giben egy idős iparos, Lakatos Balázs jelentkezett nála, aki magánérdekből évek óta gyűjti az Alföld népe között az Atti­lára vonatkozó szájhagyomá­nyokat, s közölte, hogy értesü­lései szerint egy Budapesttől nem nagy távolságra levő terü­letre összpontosulnak. Azonnal kivitték a műszert a helyszín­re, s ott az „megszólalt”. Jelzé­seiből körülbelül akkora fém­tömeg jelenlétére lehet követ­keztetni, amekkorának vélhető Attila hármas koporsója. A terület feltárása rövidesen megkezdődik. Lehet, hogy az érctömeg nem az, amire gya­nakszanak, lehet, hogy a feltá­rás igazolja a reményeket. 1961. JÜLIUS 21., PENTEK DANIEL 165 évvel ezelőtt, 1796. július 21-én halt meg ROBERT BURNS skót költő. Elbeszélő költeményeit a nép é­s a föld szeretete hatja át; szerelmi dalait az egyszerűség és a csodálatos zeneiség jellemzi. Burns a skótok nemzeti költője. Válogatott versei magyarul is megjelentek. Idézzük legismer­tebb versei közül a Szombat es­te a kunyhóban és a Szt. Vilma imája című antiklerikális szatírá­ját.* 145 évvel ezelőtt, 1816-ban, e na­pon halt meg GAVRIL DERZSA­­VIN orosz költő, a Puskin előtti­­ idő legjelentősebb lírikusa. Felica című ódájának nagy hatása volt az utókor költészetére. Belinszkij szerint ,,műveiben az orosz XVIII. század tisztán tükröződik vissza.* 505 évvel ezelőtt, 1456-ban, ezen a napon halt meg Nándor­fehérvár ostromakor DUGOVICS TITUSZ Vas megyei magyar vi­téz. Bonfinius írja le hősi tettét: a vár fokára a török zászlót fel­tűzni akaró zászlótartót magával rántotta a mélybe. Hősi tettét Wagner Sándor ismert történelmi festménye örökítette meg. ROBERT BURNS Csehszlovák filmek külföldi sikerei Tavaly nemzetközi filmfesz­tiválon 50 csehszlovák film nyert díjat, illetve kitüntető oklevelet. A legnagyobb sikere a „Romeo, Júlia és a sötétség” című filmnek volt, amely az olaszországi Porettában nagy­díjat, a spanyolországi San Se­bastian­ban pedig aranyszala­got nyert. A franciaországi Annecy-ban megrendezett nemzetközi báb- és rajzfilmfesztiválon Bretislav Pojar „Az oroszlán és a dal” című bábfilmje nagydíjat ka­pott. A velencei kisfilm­ feszti­­vál első díját „A vihar előjele” című csehszlovák dokumen­tum­film nyerte, ugyanezen a fesztiválon a „Három ember” című rajzfilm is első díjat ka­pott. AZ ELSŐ FÉLTÉKENYSÉG ■*- Kitől kaptad ezt a levelet? 1961. július 21., péntek TÖREDÉKEK — Te, ennek a Topolyának vaj van a fején. — Mit gondolsz, mennyi lehet?* Közérdekű közlemény. A bizánci pátriárka közli a hí­vekkel, hogy egy Botond ne­vű szittya-magyar buzogányá­val beszakította a várkaput, így az kapuzárás után is hasz­nálható.* Rejtvény: Vitézek! Mi lehet e széles föld felett szebb dolog a vé­geknél? A megfejtők között értékes Wartburg és Trabant végvá­rakat sorsol ki báró Balassi Bálint.* Ki a legrosszabb magyar író? — Nem tudom. A verseny olyan éles, hogy az esélyek is naponta változnak. * Mennyei elővigyázatosság! Tábla a Napon: A korong érintése veszélyes. * Még egy nap­ bölcsesség) Sötétben a Nap is másként ragyog.­ — Nézd, Anyu! Megint fogy a Hold! — Vajon mitől? * Mottónak javaslom a Ludas Matyinak: — Minden vicc addig és ameddig nevetnek rajta. — garas — G. MOLNÁR FERENC: KAKUKKSZO A LÁNYOK ott álltak egy csoportban a sarkon. A szőke, mindig feleselő szavú Kati, szemben vele a döcögve nevet­gélő Zsuzsi és kettejük között Anikó. Most is, ahogy az len­ni szokott, Kati tartotta szó­val a másik kettőt. Amikor Laci kifordult a sarkon a mo­torral, Kati csodálkozó szem­mel meredt rá, jobb karja szinte a levegőbe szúrt és csak annyit mondott álmél­­kodva: — Nézzétek, Lacr» Zsuzsi csak egy villanásra meredt szembe a váratlan képpel. Szája elé kapta a ke­zét, és meg-megújuló nevetés­sel húzta a fejét a nyaka kö­zé. Szeme sarkából a másik két lányt figyelte, hogyan fo­gadják Lacit. Anikó arcán alig mozdult a láthatatlan rezdülés, csak a szeme alatt pirosodott ki a bőre. Az alsó ajkát a fogai közé szívta. Laci kihúzott derékkal ölt a motoron. Szája sarkában fiókmosoly bujkált. De arcát mozdulatlanná igyekezett me­revíteni. Óvatosan fékezett, megállt a lányok mellett. Bal lábával a járdához támaszko­dott, jobb lába pedig a féket taposta. A motort idegesen pörgette a fel-felhúzott gáz­zal, mert attól félt, hogy le­áll. Akkor pedig a lányok... — Micsoda klassz motoros lettél! — Jaj, de érdekes vagy így! — Mióta van motorod? — Te már vezetni is tudsz? Csak Anikó nem szólt. Laci őt nézte. Erre Anikó elfordí­totta a fejét. Maga sem tudta, miért. — Eljössz velem? Azt hitte, nem tőle kérdezi ezt Laci. De amikor a másik két lány bökdösni kezdte, rá­csodálkozott Lacira, ő, Laci­val, motorozni? — Menjél már! — Micsoda jó neked...! Szóval, irigykedtek rá. Ezt csak sejtette. AMIKOR elindultak, vis­­­szafordult és integetett a lá­nyoknak. Azok még utána kiabáltak valamit, de már nem értette meg őket. A házak közül gyorsan ki­értek. A széles aszfaltút a hegyek felé vezette őket. Két­oldalt az eperfák zöld mosol­­­lyal futottak el mellettük. A szél a fülébe fütyült, és szét­bontotta a haját. Eleinte még lélegzeni is nehezebb volt. Érezte, hogy Laci mögött kell megbújnia. Onnan kukucskál­hat csak ki, hogy ne érezze a szél erősödő prését a bor­dáin.­ Laci egész úton nem szólt. Csak egyszer fordult hátra, egy pillanatra, és furcsa mo­sollyal, kérdő tekintettel né­zett rá vissza. Néhány kilométert mentek így, amikor Laci az út szélére vitte le a motort és leállt — Pihentetni kell — mond­ta nagy komolyan. — Szállj le. Milyen furcsa érzés volt is­mét lábra állni. Mintha el­zsibbadt volna a lába. A szél vékony hangját még a fülében érezte. A feje is kábult. — Gyere, leülünk egy ki­csit. Laci megfogta a kezét, és az út melletti fiatal fák alá vezette. — A zsebkendőmre ülsz? Tiszta. A zsebkendőt már terítette is szét és várta, hogy Anikó szóljon. Anikó a virágos szok­nyájára nézett, aztán a Laci kezében levő zsebkendőre. — Jó, köszönöm, leültek. Laci félkönyökre dőlt, Anikó pedig oldalt maga alá húzta a lábát, szoknyájá­val betakarta a térdét. Nézte, hogy Laci füvet tép, a fogai közé dugja, és akaratlanul is őrölgetni kezdte. Szeme az út szélén álló motoron. Vissza se fordul feléje, úgy kérdezi. — Tetszett? — Jó volt. Még soha nem motoroztam. — Elkértem a bátyámtól. Én szoktam tisztogatni. Ezért engedi meg néha, hogy ráül­jek. Ha keresek majd, én is motort veszek. Akkor mindig megmotoroztatlak. Jó lesz? Anikó visszanézett Lacira és elmosolyodott. Most már nyílt mosollyal, minden zavar nélkül. — A többieket is megmoto­rozta­tod? — Nem. A többi nem érde­kel. Ezt nagyon határozottan, nagyon komolyan mondta. Még Aniéknak is elgyengült a tekintete. Egyszerre neki is kinyúlt a keze a fatorzsák közé. Aprókat tépdesett, meg­feszülő kezével a vékony fű­lándzsák hegyéből. — Most is csak azért kér­tem el a motort, hogy téged elhozzalak. Veled jó lenni. ANIKÓ IDEGESEN össze­­rándult, belenézett a kék, fel­­hőpárnás égbe, és kihúzta a derekát. Arcán megmereved­tek a lágy vonások. Nem mert Lacira nézni. — Menjünk vissza. Otthon nem tudják, hol vagyok. Ha keresnek... — Akkor sem történik sem­mi. — Nem tudom. — Félsz? — Anyu nagyon szigorú. — Te már nagy lány vagy. Legfeljebb nem mondod meg, hol voltál. — Azt nem lehet. A lányok is... Ők tudják, és... Gye­rünk­ haza. Hirtelen felállt, gyorsan le­simította a szoknyáját, és meg­indult a motor felé. Laci dü­hösen kapta fel a zsebkendő­jét, az első mozdulat úgy in­dult, hogy begyűlt a zsebébe, aztán mégis összehajtogatta las­san. Anikó már az út szélén állt. — Minek kell így viselked­ned? — szólt rá ingerülten. — Haragszol? — Olyan vagy, mint egy gyerek. Hogy lehet így félni anyádtól? Megesz, mert moto­rozni voltál? — Nem akarom, hogy vesze­kedjenek rám. Látod, kár volt engem hoznod magaddal. — Én ezt nem mondtam. Lehet, hogy igazad van. Jó, gyerünk. Nem akarom, hogy sírva fakadj. — Te nem érted ezt... — Nem. Ne is akard meg­magyarázni. MÉRGESEN lépett a motor­hoz, meghúzta a gázfogantyút, aztán eszébe jutott, hogy a motor még a sztenderden áll. Belevörösödött, mire a puha talajból ki tudta húzni. Dühö­sen kinyitotta a benzincsapot, és teljes súlyával ráugrott a berúgókarra. A motor azonban csak üresen pöfögött. Hiába kí­sérelte meg újra, nem gyújtott, Anikó figyelte, érdeklődve kö­vette minden mozdulatát. Sze­mében azonban bizonytalan fény hunyorgott. — Ülj le egy kicsit. Nem indít — lihegte Laci. — Baj van? — Mi baj lenne? A gyertya^

Next