Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

íN e P­O .J­S­A <5 1961. október 1., vasárnap IHszünnepség az egri Helyőrségi Tiszti Klubban (F­oly­tatás az 1. oldalról) Ai helyzet eléggé feszült, szer­te a világon a haladás ellensé­gei az amerikai imperializ­musban látják fő támaszukat, hazánkban is az ellenséges erők más rezsimről, más bir­tokviszonyokról álmodoznak. Az imperializmustól és csakis tőle várják, hogy visszanyerik bir­tokaikat és régi hatalmukat. A nemzetközi helyzet egy másik jellemző kifejezése az erőviszonyok eltolódása, a szo­­ lig ugoiKa mert akár Berlin, akár Nyu­­gat-Németország kérdésében tárgyalások lesznek, vagy a békeszerződés megkötése előtt, vagy a békeszerződés után. Ezt azért lehet elmondani teljes nyugalommal, mert mint ahogy ezt már több nyilatko­zat hangsúlyozta, csak két al­ternatíva van. Vagy a tárgya­lások útja, vagy a háború, amelyben a legmodernebb, legkorszerűbb, legnagyobb ha­tóerejű fegyvereké a szó. Egy ilyen háború pedig az imperia­lizmus biztos pusztulását je­lenti. Ezért bármennyire is fe­nevad az imperializmus, tár­gyalni kényszerül. Ennek alap­vető biztosítéka, hogy a háború kimenetelét győ­zelmesen befolyásoló leg­modernebb fegyverek egy olyan állam kezében össz­pontosulnak, amelynek alapvető hivatása, törté­nelmi küldetése a béke, az embermilliók életének vé­delme. Ha ez megfordítva volna, min­den esemény, minden konflik­tus az ellenkező irányban hat­ra. Ezért kell merőben más­képp tekinteni a Szovjetunió eddig tett, vagy ezután követ­kező intézkedéseit, mert ezek mind a békét oltalmazzák és a tárgyalásokat segítik elő. Hadd tegyem hozzá: a tár­gyalások gondolata az impe­rializmus vezető nagyhatalmak államférfiai számára már ko­rántsem olyan idegen, mint akár ezelőtt pár hón­appal is volt. Kennedy amerikai elnök ENSZ-ben elmondott beszéde már világosan tükrözi, hogy a vezető imperialista hatalom kormánya már látja, hogy tár­gyalni kell, és tudatában van, hogy tárgyalni kényszerül. Azonban most már olyan tár­gyalásokra van szükség, és olyan tárgyalásokat kell előké­­­szíteni, amelyek alapjában elő­ 1, re viszik a legfontosabbat: az­ általános és teljes leszerelést,­ végső soron a háború és a­ termonukleáris veszély meg­­­szüntetését.­­ Tehát olyan tárgyalásokról­ van szó, amely az amerikai­ tömb részéről is tisztességes­ szándékkal indul és nem te­­­remt olyan helyzetet, mint­ ahogy erről a szovjet kormány­­ emlékirata beszél, hogy amíg­ Genfben folytak az atomkísér­­­letek és az atomfegyvergyártásj betiltását célzó tanácskozások,­ addig Franciaország, a NATO­ tagja, szabadon folytatta kísér­­ leteit. S a tárgyalások időtar­­­tama alatt lázas tevékenység­ folyjék, hogy behozzák a­ Szovjetunió katonai előnyét,? a legmodernebb fegyverek? vonatkozásában. Kennedy és általában a nyu­­­gati tömb javaslatai most arra? irányulnak, hogy csak azokat a­ kísérleteket és fegyvergyártá­­­sokat korlátozzák, amelyben a­ Szovjetunió maga mögött­ hagyta az imperialista tömböt,* és benne az Egyesült Államo­­­kat is. A cél tehát, megkötni a­ Szovjetunió kezét és a másik? oldalon szabad folyást engedni? egy újabb háborúra való fel­? készülésnek. Beszélnek a leve­?­gőben végrehajtott kísérletek­ megszüntetéséről, de hallgat­nak a föld alatti robbantások és általában az atomfegyverek? betiltásáról. Meg akarják szün­­­tetni a légtérben történő rob­­­bantásokat, indokolásul azzal,? hogy szennyeződése ártalmas­ az emberi szervezetre. Ugyan­­­akkor nem akarják megszün­­­tetni a termonukleáris fegyve­­­rek gyártását. Beszélnek az el­­­lenőrzésről, és olyan ellenőr­­­zést akarnak, ami legalizált­ kémtevékenységet jelentene a­ Szovjetunió területén, a lesze­­­relésről beszélnek, de hallgat­­­nak az általános és teljes Ii­­­szerelésről. Féltik az emberisé­get a légtérben végrehajtott kísértetek ártalmas kisugárzás cialista tábor javára, és általá­ban a béke erői javára. Ez az erőeltolódás olyan nagyarányú lett, hogy a jelenlegi helyzet­ben minden olyan esemény, pontosabban, ami a konfliktus veszélyét rejti magában, a tár­gyalások irányába viszi előre a nemzetközi helyzetet. A tár­gyalások irányába, egészen a legmagasabb szintű tárgyalá­sokig. Olyan helyzet állott elő az erőviszonyok eltolódása foly- 11 nézhetünk a fótól, de nem hajlandók meg­semmisíteni azokat a fegyvere­ket, vagy általában a fegyve­reket, amelyek százmilliók életét oltanák ki, ha egyszer elszabadulnának. Most, ahogy a Szovjetunió emlékirata mondja, nemcsak a sugárzás veszélye ellen kell óvni az em­bereket, hanem a termonukleá­ris fegyverek pusztító vesze­delmétől. Ennek pedig egyetlen útja az általános és teljes le­szerelés. Ma egy szovjet, amerikai, angol megegyezés a nukleáris kísérletek beszüntetéséről nem jelentene egyebet, mint meg­fosztani a Szovjetuniót attól a lehetőségtől, hogy megfelelően felkészüljön az emberi élet vé­delmére, a béke megőrzésére. Ezeknek a fegyvereknek tökéletesítésére mindaddig szükség van, míg létre nem jön az általános és teljes leszerelés. a legnagy­ob volt és ez egyben az év egyik legnagyobb nemzetközi esemé­nyei közé tartozik. Ennek a nagyszerű programnak jelen­tőségét még a nyugat is kény­telen elismerni, noha ezt kese­rű szájízzel teszi. Míg a kommunizmus gran­diózus tervének megvalósulá­sa, mint új szputnyik, a gaz­dasági életben útnak indul, addig az Amerikai Egyesült Államok népe demoralizált körülmények között él. Ma az amerikai sajtó fő témája, prob­lémája az, hogy erkölcsös do­log-e termonukleáris óvóhe­lyekre géppisztolyt, pisztolyt azzal a szándékkal levinni, hogy akiknek nincs atombiztos tán, hogy a feszültség növek­szik ugyan — mert sorra vere­séget szenved az imperializ­mus, amely elveszti gyarma­tait, s csak a háborúban lát kivezető utat, nő a háború utá­ni vágya —, azonban a lehető­ségek egyre inkább csökken­nek. Már azokat a lehetősége­ket kell érteni alatta, amelyek az imperializmus győzelmével végződnének. Tehát a jelen­legi nemzetközi viszonyok kö­zött jövo elő. Ez pedig a Szovjetunió és az egész szocialista tábor hőn óhajtott vágya. Amikor a szocialista tábor katonai erők szükségességéről és katonai erők fölényéről be­szél és ennek további megőr­zését tartja szem előtt, ezt mindig annak vonatkozásában kell szemlélni, hogy ezzel pár­huzamosan a szocialista tábor fő feladatának és fő céljának az általános és teljes leszere­lést tekinti. Tehát lényeges különbség van a két katonai erő, vagy fölény között. Mert lényegesen mások a szándékok és célok. A Szovjetunió, a szo­cialista tábor katonai ereje és fölénye úgy jelenik meg a nemzetközi élet porondján, hogy ennek az erőnek javasla­ta az általános és teljes lesze­relés, a béke megvédése és fő célja a pusztító háború elkerü­lése és veszélyének végső ki­küszöbölése. óbb meglepetés ) éves program óvóhelyük, és atomtámadás idején menedéket akarnak kér­ni, azokat lelőjék. Erről foly­nak már viták hetek óta az amerikai sajtóban és folyóira­tokban. Érdemes párhuzamot vonni a szocialista tábor éle­tével, ahol a népek a szocia­lizmus és a kommunizmus fel­építésén munkálkodnak, az emberi jólét perspektívájában. Az imperializmus alkonyán a nyugati társadalom olyan de­­moralizáltságban él, hogy he­tek óta azzal foglalkoznak, jo­gos-e géppisztollyal agyonlőni azt, vagy azokat, akik atom­háború esetén más óvóhelyén menedéket keresnek. A jelenlegi nemzetközi hely­Szükséges ezt megérteni, mert vannak emberek, akik hajlandók egyenlőségjelet ten­ni az Egyesült Államok hadi­­technikai fejlesztésére irányuló igénye és a Szovjetunió, a szo­cialista tábor hasonló igényei közé. Hajlandók egyenlőség­­jelet tenni az imperializmus erőpolitikája és a szocialista tábor erőnléte közé. Holott ez az előbb vázoltak alapján lé­nyegesen különbözik egymás­tól, mert más célokat szolgál­nak. Az erőviszonyok komplexu­ma sok más vonást is tartal­maz. Ez pedig a szocialista tá­bor és mindenekelőtt a Szov­jetunió gazdasági sikere és cél­kitűzése. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy ez az év a kom­munizmus építésének 20 éves perspektívájával vonul be a történelembe. Ez nagy ese­mény, amely szintén az erővi­szonyok eltolódását jelenti. Ott, ahol olyan célok megvaló­sítása kerül napirendre, mint az ingyenes orvosi kezelés, in­gyenes közszolgáltatás, lakás, víz, világítás, stb., világos, hogy csak gazdaságilag erős, függetlenségét védeni képes állam vagy nép tűzhet ki ilyen célokat. Sok találgatás folyt a nyu­gati sajtóban, politikusok kö­rében, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja soron kö­vetkező kongresszusának idő­szakában a Szovjetunió vajon milyen nemzetközi sikerekre számít. És­ ­ az SZK­P jó­ zét egyik problémája most a német kérdés, Nyugat-Berlin kérdése. A szocialista tábor e kérdésében elfoglalt álláspont­ja egyértelmű és világos. Meg kell kötni a békeszerződést mindkét német állammal Nyugat-Berlint szabad, demi­­litarizált várossá kell tenni. Le kell rögzíteni a határokat és szavatolni azok sérthetet­lenségét. És az imperializmus­nak vállalnia kell minden kö­vetkezményt és felelősséget e határok megsértéséért. Berlin helyzetének rende­zése egy újabb lépés a bé­ke, az emberi élet meg­óvása érdekében. Ma Nyugat-Berlin az imperia­lizmus kém- és diverzáns eu­rópai központja. Innen indul­nak ki a népi demokráciák ellen a rágalomhadjárattól kezdve, a népi demokráciák elleni támadások egész sora. Berlin Európa szívében tűzfé­szek, amely sok veszélyt rejt magában. A Német Demokra­tikus Köztársaság ellen irá­nyuló meg-megújuló sikerte­len támadások zavarják, nyug­talanítják nemcsak a német népet, hanem a világ békesze­rető emberiséget is. A Német Demokratikus Köztársaság tör­vényes elismerése, mint szu­verén állam, véget vet egy sor nyugtalanító jelenségnek. És az egész kérdés-komplexum megoldása pedig az egész em­ Berlinért nem éi kezd Mások úgy latolgatják, nem érdemes, nem szabad New Yorkot elpusztítani Berlinért. A nyugati imperializmus ma már nagyon jól tudja, hogy a berlini és a német kérdést a szocialista országok meg fog­­ják oldani, velük együtt, ha ezt ők is akarják, ha nem, akkor nélkülük. A nyugati imperializmus fő kérdése most az, hogy mennél kisebb presztízs­veszteséggel megoldani Németország és Nyugat-Berlin kérdését, úgy, hogy Adenauer se nagyon csa­latkozzék. Ez viszont az ő dol­guk. A miénk az, hogy egy ujjabb tűzfészek kiiktatásával közelebb vigyük az emberisé­get a béke végső győzelméhez, a háború örök likvidálásához és végleg elmúljék az emberi­séget fenyegető termonukleá­ris háború veszélye. Ezekért a célokért harcol ma a világ haladó emberisé­ge. Ezért harcol különös­ erő­vel a szocialista országok né­pe, amelyek már maguk előtt látják és tudják a kommuniz­musba vezető út széles távla­tait.­ Népünk gazdasági sikerei az iparban és a mezőgazdaság­ban ezeket­ a célokat is segíti. A most nyilvánosságra hozott 5 éves terv célkitűzései mutat­ják népünk felemelkedésének útját. Ez az 5 éves terv szocia­­­­lizmust építő hazánk új mérföldköve lesz, mert e terv időszakában megvaló­beltséget nyugtalanító tűzfé­szek kiiktatását jelenti Euró­pa testéből. Így szolgálja a német kér­dés rendezése a békét és csök­kenti a háború veszélyét. A német kérdés megoldásában, mint ennek népünk már tanú­jelét adta, egységes, mert tud­ja, érti ennek jelentőségét.­ Nyugat még Berlin és a né­met kérdés körül nagy lármát csap, háborúval fenyegetőzik. Azonban a berlini, illetve a német kérdés mégsem fog há­borúhoz vezetni. Nem vezet háborúhoz már az előbb em­lített erőeltolódások következ­tében sem. Nem titok már az Egyesült Államokban sem, mert sajtónyilvánossága van, hogy rdemes háborút eni­ sül a szocialista Magyar­­ország, amely véglegesen és még erő­teljesebben elzárja az útját mindenféle kapitalista restau­­rációs kísérletnek. Az imperia­lizmusnak ezt is, mint tényt tudomásul kell vennie. A mi népünk jövőjének szebbé téte­­lén munkálkodik. Ennek pedig éltető ereje a béke, a békés egymás mellett élés. Ezért gyű­löli népünk a háborút, ezért gyűlöli mindazokat, akik újabb pusztító háborúra spekulálnak. Ezért ellenez minden olyan kísérletet, amely a népek sza­badsága és függetlensége ellen irányul. A mi népünk és állami be­rendezkedésünk nem a népek leigázására, szabadságharcá­nak elfojtására törekszik. Ezért ilyen céllal nem is hozhat lét­re fegyveres egységeket. Ha létrehozta és erősíti ezt, akkor azért teszi, hogy jól képzett, modernül felfegyverzett fegy­veres erők álljanak készen né­pünk védelmére. Biztosan, ha­tározottan, erejének tudatá­ban — ami egyben a szocia­lista tábor rettenthetetlen ere­je is — álljon a béke, a népek szabadságának vártáján, abban a tudatban, hogy magasztos, gaz ügyet szolgál. Katona,­endőr, karhatalmista, min­­kásőr és a fegyveres erők min­den tagja, népünkkel együtt, pizakodva, erőben és egész­ségben tekinthet szépülő jö­vendőnk elé. ! Az „A” pavilonban a men­­­nyezet alatt körben, különböző nyelveken ez az egy szó olvas­ható: Béke. Az egyik magas­­ épület oldalán is a békés épí­tés, kereskedelem folytatását,­­óhajtását kifejező felirat lát­ható. Másutt aztán már csak­­ szakmai feliratokat helyeztek fel a pavilonokban és a szabad­­ kiállító­tereken, s mégis min­­­denütt ott van, oda vetítődik­­ ez, a világ többségét összefor­­r­­asztó szó.­­ Nézegetjük a szovjet ipar új­donságait, a teherautókat, gé­peket, a magyar autóbuszokat,­­dömpereket, műszereket, a nyugatnémet új megoldású, terhét menetközben ürítő csil­lesort, a különböző országok mezőgazdas­ági gépeit, a járva­keverő és adogató sertésetető­gépet, a tehénmosó praktikus szerkezetét, a magyar kétsoros kukoricakombájnt, az Első Brnoi Gépgyár gázturbináit, a rengeteg személyautót, a cseh­szlovák ipar új diesel- és elektromos mozdonyait, s minderre azt mondjuk, mint sok tízezren itt: ez kell, mert ez a béke. Itt a brnoi vásáron meglát­szik, mi mindenre képes a békében alkotó ember. Mind­egyik kiállító országról sok érdekeset tudtunk meg, de legtöbbet mégis a csehszlovák iparról, amely a házigazda jo­gán a legnagyobb kiállítási anyaggal dicsekedhetett. Beszéltünk néhány csehszlo­vák külkereskedelmi vállalat képviselőjével, s mindegyikük értékes információt adott. A Strojexport például száz új­donságot mutatott be most Brnoban. Diesel-motorokat, villamosmozdonyokat, s ezek­hez hasonló gépeket, amelye­ket a CSKD, a Sigma, a Tatra, a Skoda, a Slavia Művek állí­tanak elő oly nagy számban, hogy a külkereskedelmi válla­lat 117 országgal állhat keres­kedelmi kapcsolatban. Nem kisebb a Technoexport munkája sem, amely 56 or­szágba szállít teljes gyárbe­rendezéseket, cukorgyárakat, konzerv- és kerámia-üzeme­ket, erőműveket, famegmun­káló és gumigyártó gépeket. Csodálatosan szép a keres­kedelem révén mindinkább szélesedő, szilárduló barátság, amelynek kiteljesedését ez a brnoi vásár is hivatva volt se­gíteni. Ám itt ráadásul nem csu­pán arról van szó, hogy a Technoexport a vásár első nap­jaiban 150 millió koronás meg­rendelésre kötött szerződést, csupán kémiai és légtechnikai berendezések szállításával kapcsolatban, vagy a Strojex­port, a MOTOKOV, a KOVO hasonló jövedelemhez juttatta megállapodások aláírásával a csehszlovák ipart. A Technoexport egyik rész­legében a csehszlovák szak­emberek elmondták, hogy 1959-ben nagy gyárat rendelt a külkereskedelmi vállalatnak India, úgy, hogy a termékeket előállító berendezéseket a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, az ezeket kiszolgáló gépeket pedig a Szovjetunió szállítja. A Kalkutta közelé­ben fekvő Rancsiban épülő üzemben harmincezer munkás dolgozik majd, s a szakmák elsajátításában csehszlovák szakemberek segítenek az ot­taniaknak. 1500 csehszlovák munkás már ott is él család­jával, s az építés munkájában is részt vesz. — Mi feladatunknak tekint­jük így is a gazdaságilag, techniksílsa­­­’„„nz adottabb országok segítését — fordította tolmácsunk, Kellner Kálmán kassai mérnök, a Technoexport szakembereinek szavait —, nemcsak azért, mert az ajánl­kozó kapitalista államok sora előtt mi kaptuk meg a meg­rendelést. Ez kötelességünk is... Ugyanebben a szellemben építenek a csehszlovák szak­emberek Indonéziában cukor­gyárat, a­ dzsungel közepén. Az ilyen nagyszerű, odaadó segítségnyújtásnak természete­sen számos új eredménye szü­letik. Azon kívül, hogy magá­tól értetődően szorosabbá vá­lik a csehszlovák, az indiai és az indonéziai nép barátsága, például azt, hogy a nyugati államok is mind szívesebben tárgyalnak a Technexporttal üzletkötés céljából. Egy nagy jelentőségű ilyen üzletet már el is könyvelhetnek csehszlo­vák barátaink. A szocialista országok közül elsőnek kaptak megrendelést nyugati államtól vízierőmű építésére. Az erőmű Brazíliában, Sao Paolóban épül majd. Makettjét kiállítot­ták a brnoi vásár „Z” pavilon­jában, s a kis remekművet büszkén mutatják minden­­ ér­deklődőnek:: 25 kapitalista vi­lágcég ajánlatát félretéve egy ilyen erőmű felépítését kérték a brazil gazdasági vezetők. Szó sem esik itt a vásárról a tárgyalások során, a kereske­delmi szerződések megkötése­kor arról, hogy békevédelem, vagy békeharc, s mégis a béke örök óhajtásáról beszél min­den. Vagy a számos bányagép, mezőgazdasági felszerelés, gyárberendezés szállítására, autóvásárlásra kötött szerző­dés nem emellett bizonykodik? Minden tekintetben emellett.. Erről nem volt nehéz kicse­rélni nézeteinket, vélemé­nyünket, még hazafelé utaz­­tunkban a vonaton. Mire a té­ma végére értünk, teljesen meg is virradt, s felkelt a nap. Ragyogóan szórta szét sugarait az éjszakai álomból ébredő emberekre, földekre, házakra. Nagyszerű látvány volt. Mint az a színes, gyü­mölcsöző, s biztatóan békés, barátságos kavargás amely igyekszik kizárni az életből az 1890-es május 1., a nemzeti felkelés, a nemeckai vérengzés borzalmainak megismétlődését, ott, néhány száz kilométerre m­ögöttü­k a M­­ Brnoi Nem­zetközi Nagy vásáron . . . Weidinger László Minden a békeóhajról beszél A csehszlovák ipar egyik újdonsága, a T 444 típusú diesel-motoros mozdony.

Next