Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 101. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. május 3., csütörtök nek tagjait. Nagy taps köszöntötte a május 1-i felvonuláson Eger város termelőszövetkezetei-Képünkön a Rákóczi Termelőszövetkezet felvonulásának egy csoportja. MáAV\/WW\AAAA/WWWVAAAAAAA/WS/WVAA^WW{SAAAAA/VAAAA/VV>AAAAAAAAAAAAAAAAAA/WW\AAAAAAA^>AA Hűvös idő — forró hangulat: Lelkesen, vidáman, felszabadultan ünnepelte a megye a munkásosztály nagy seregszemléjét Az idő hűvös volt, a hangulat forró. Jogos volt az emberek kérdése, akik kora délelőtt boldog izgalommal kérdezgették egymást: hát ki maradt odahaza? Mert az utcák már a reggeli órákban megteltek. Különböző vállalatok, hivatalok dolgozói zászlókkal, táblákkal, léggömbökkel és virágfüzérekkel felszerelve gyülekeztek, s aggódva kémlelték az eget, vajon megkegyelmez-e az eső, a nagyszerűnek ígérkező, színpompás májusi seregszemlének. Nos, az idő megkegyelmezett. Végeláthatatlan sorokban vonultak az egri munkások, a gyöngyösi szövetkezeti gazdák, a hatvani vasutasok, a hevesiek, pétervásáriak, füzesabonyiak, s nem volt olyan apró települése a megyének, ahol jókedvvel ne ünnepelték volna a munkásság nagy napját, május 1-ét. Mikor délután csendesült az embertömeg hömpölygése, s az érdeklődők hada a kulturális és sportbemutatókra tódult, már kiformálódott az egyöntetű vélemény: ilyen szép tavaszünnepet még sohasem vigadtak végig az emberek ebben a megyében. Tízezrek az egri utcán Csupán még a televízió képernyőjén csodálták a moszkvai május 1-i felvonulást, de már tízezrek tolongtak kilenc óraikor az egri utcákon. Diákok gyülekeztek az iskolák előtt, izgatott úttörők vonultak sípszóra menetelve, hogy elfoglalják helyüket az ünnepi menetben. Az élelmesebbek már kiszemelték maguknak a legjobb „magaslati pontot”, ahonnan úgy remélték, zavartalanul végignézhetik a felvonulást, amelyről röpke negyedórák alatt kiszorították őket, hogy féllábon szorongva, nyakukat nyújtogatva vegyék szemügyre az ünneplő sokaságot. A harsonák szavára minden szem a Líceum felé fordult, ahonnan elindult a honvéd zenekar, s előtte a megye, a város, a párt, állami, társadalmi vezetői, a munkásmozgalom veteránjai, a munkában kimagasló teljesítményt elért dolgozók, akik rövidesen elfoglalták helyüket a pártbizottság előtti dísztribünön. És a kanyarban már feltűntek a fiatal diáklányok, akik virágfüzérekből alakították ki. Éljen május 1. Közvetlen utánuk fiúk emelték magasba a népek zászlaját, s a proletariátus jelvényét, az ötágú vörös csillagot. A következő jelmondat is a munkásság összefogását jelképezte, s néhány perc múlva már a 810-es számú Lenkey János úttörő csapat egyenruhás fiataljainak szólt a taps, akik őrsi zászlójukat hozták és a különböző nemzetek népviseleteivel szimbolizálták a nemzetközi összefogást, együttműködést. Közvetlenül utánuk a Pedagógiai Főiskola gyakorlóiskoláinak úttörői érkeztek a tribün elé, májusi bokréta alatt, léggömbök erdejét lendítve a magasba. Aztán, mint megannyi kis virág, a 1ll-as számú Általános Iskola növendékei következtek, csodálatos összeállítású, élő májusi csokrukkal, míg pajtásaik taneszközeikkel vonultak, hogy jelképezzék, számukra legfontosabb a tanulás, ismereteik gyarapítása. Az úttörők menete nemcsak szép, de hangulatos is volt, s jókedvtől hangos a pirosnyakkendős apróságok szavalókórusokat alakítottak, s ütemesen kiáltották, éljen május 1., a munkások ünnepe. Reménytelen vállalkozás hű képet adni erről a menetről. Virágcsokrok emelkedtek a magasba, kendők lobogtak, galambok repültek az ég felé, léggömböket eregettek, aztán népviseletben vonultak a felnémeti iskolások, s vidám éneket vitt a lengedező szél, szállt a dal a Gagarin-raj ajkán. Még a tribün előtt integettek az úttörők, de a figyelem már az Egri Sportiskola impozáns felvonulása felé fordult, s rövidesen a sportolóknak tapsolt a több ezer főnyi nézősereg, akik fegyelmezett menetben vonultak, illetve, mintha a fegyelem megbomlott volna. De nem csak az utánpótlás produkciója következett, fiatal fiúk cigánykerekeztek az ünneplősereg nagy örömére, de már elterelték róluk a figyelmet a buzogánygyakorlatokat bemutató sportoló lányok, aztán tőlük is elhódították a sikert a tornászok, akik szép mutatványukkal hívták magukra a figyelmet. És tapsoltunk. Mert jöttek a kedvencek, a kosarasok, atléták, birkózók, vívók, a „vizesek”, úszóik, teniszezők és a szurkolók nem tagadták meg önmagukat, amikor feltűntek az „aranylábú fiúk”, mert felzúgott az terriert „hajrá, Dózsáig . . ' Ésderültünk, mert a sportolók menetét ügyesen kihasználta két kis srác, és külön felvonultak és derültünk, mert jöttek a komplett bölcsődék, mamákkal, babákkal, s óvónénikkel és irigyeltük szépvonalú kocsijaikat, amikben oly büszkén feszítettek az ifjú „vezetők”. Örültünk és tapsoltunk A taps ezúttal az egri vasútállomás dolgozóinak szólt, akik most nyerték el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s büszkén hozták az értékes zászlót, s a transzparenseket, amelyeken hírüladták az ünnepi sokaságnak, s ezek a sikerek azzal magyarázhatók, hogy — amint egyik tablójukról olvashattuk — tervüket, 107 százalékra teljesítették és büszkén emelte magasba a táblát a Varga-brigád, amely 108 százalékos teljesítményről tudósított Az egyenruhás vasutasok után neoncsövekből alakítva olvashattuk a következő felvonuló vállalat címét: az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat következett, akik hasonló sikert értek el, mint a vasutasok, díjuk a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja. Autókon hozták „mesterségük címerét”, a távvezeték oszlopot, amelyen hírül adták: tizennégyszer nyerték el már az élüzem címet, ötletes módon mutatták be, milyen fejlődésen ment keresztül vállalatuk, s ezt az autókra szerelt, különböző méretű transzformátorokkal érzékeltették. A kórháziak menetét végigtapsolták. Munkaruhában, fehér köpenyben, az ápolónők virágfőkötőben vonultak, miközben a „virágágyú” haláltkozó lövedék helyett szirmokat szórt az ünneplő sokaságra. Az emberek szemét szinte elvakították a fehér egyenruhák, de a szem már rövidesen megpihenhetett a megyei tanács dolgozóinak felvonulásán, az üdítően szép erdészautón, ahol miniatűr csemetekertet láthattunk, s aztán már a lakatosárugyáriaknak szólt a taps, akik virágfüzéreket hoztak, a KISZ egyenruhás fiataljai vonultak a hatalmas Lenin kép alatt, s szakmájuk jelképeit hozták, óriási kulcsokat, logarléceket, s szinte percenként követték őket a többi üzemek, a dohánygyáriak, a pártkörzetek dolgozói, aztán a Nagy József Tsz, amelynek tábláján ott büszkélkedett a felirat: 50 forint egy munkaegységre, termelőszövetkezetek vitathatatlan a jókedvben, elvitték a pálmát a felvonulók sokaságából együtt meneteltek az őket patronáló üzemek küldötteivel, a katonákkal gyakran táncra perdültek a zenekarok muzsikájára. És ezután komoly dolgok következtek. A Vegyesipari Vállalat tudatta, hogy miniszteri elismerést kaptak szorgalmas munkájukért, aztán a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének szimbóluma következett a menetben, amely szemléltetően mutatta, néhány év alatt milyen óriási fejlődésein ment keresztül üzemük. Nyíltszíni taps köszöntötte a gyár fiatal(Folytatása a 3. oldalon) Az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóinak ezrei köszöntik május 1-ét. Az egri diáklányok egy csoportja virágbetűkkel kérdezte a kommunizmus