Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 101. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. május 3., csütörtök nek tagjait. Nagy taps köszöntötte a május 1-i felvonuláson Eger város termelőszövetkezetei-Képünkön a Rákóczi Termelőszövetkezet felvonulásának egy csoportja. MáAV\/WW\AAAA/WWWVAAAAAAA/WS/WVAA^WW{SAAAAA/VAAAA/VV>AAAAAAAAAAAAAAAAAA/WW\AAAAAAA^>AA Hűvös idő — forró hangulat: Lelkesen, vidáman, felszabadultan ünnepelte a megye a munkásosztály nagy seregszemléjét Az idő hűvös volt, a hangulat forró. Jogos volt az em­berek kérdése, akik kora délelőtt boldog izgalommal kér­dezgették egymást: hát ki maradt odahaza? Mert az utcák már a reggeli órákban megteltek. Különböző vállalatok, hivatalok dolgozói zászlókkal, táblákkal, léggömbökkel és virágfüzérekkel felszerelve gyülekeztek, s aggódva kémlel­ték az eget, vajon megkegyelmez-e az eső, a nagyszerűnek ígérkező, színpompás májusi seregszemlének. Nos, az idő megkegyelmezett. Végeláthatatlan sorok­ban vonultak az egri munkások, a gyöngyösi szövetkezeti gazdák, a hatvani vasutasok, a hevesiek, pétervásáriak, fü­zesabonyiak, s nem volt olyan apró települése a megyé­nek, ahol jókedvvel ne ün­nepelték volna a munkásság nagy napját, május 1-ét. Mikor délután csendesült az em­bertömeg hömpölygése, s az érdeklődők hada a kulturális és sportbemutatókra tódult, már kiformálódott az egyönte­tű vélemény: ilyen szép tavaszünnepet még sohasem vigad­tak­ végig az emberek ebben a megyében. Tízezrek az egri utcán Csupán még a televízió kép­ernyőjén csodálták a moszk­vai május 1-i felvonulást, de már tízezrek tolongtak kilenc óraikor az egri utcákon. Diá­kok gyülekeztek az iskolák előtt, izgatott úttörők vonul­tak sípszóra menetelve, hogy elfoglalják helyüket az ünnepi menetben. Az élelmesebbek már kiszemelték maguknak a legjobb „magaslati pontot”, ahonnan úgy remélték, zavar­talanul végignézhetik a felvo­nulást, amelyről röpke negyed­órák alatt kiszorították őket, hogy féllábon szorongva, nya­kukat nyújtogatva vegyék szemügyre az ünneplő sokasá­got. A harsonák szavára minden szem a Líceum felé fordult, ahonnan elindult a honvéd zenekar, s előtte a me­gye, a város, a párt, állami, tár­sadalmi vezetői, a munkás­­mozgalom veteránjai, a mun­kában kimagasló teljesítményt elért dolgozók, akik rövidesen elfoglalták helyüket a pártbi­zottság előtti dísztribünön. És a kanyarban már feltűntek a fiatal diáklányok, akik virág­­füzérekből alakították ki. Éljen május 1. Közvetlen utánuk fiúk emelték magasba a népek zászlaját, s a proletariátus jel­vényét, az ötágú vörös csilla­got. A következő jelmondat is a munkásság összefogását jelké­pezte, s néhány perc múlva már a 810-es számú Lenkey János úttörő­ csapat egyenru­hás fiataljainak szólt a taps, akik őrsi zászlójukat hozták és a különböző nemzetek nép­viseleteivel szimbolizálták a nemzetközi összefogást, együtt­működést. Közvetlenül utánuk a Pedagógiai Főiskola gyakor­lóiskoláinak úttörői érkeztek a tribün elé, májusi bokréta alatt, léggömbök erdejét len­dítve a magasba. Aztán, mint megannyi kis virág, a 1ll-as számú Általános Iskola növen­dékei következtek, csodálatos összeállítású, élő májusi csok­rukkal, míg pajtásaik tanesz­közeikkel vonultak, hogy jelké­pezzék, számukra legfontosabb a tanulás, ismereteik gyarapí­tása. Az úttörők menete nemcsak szép, de hangulatos is volt, s jókedvtől hangos a pirosnyak­­kendős apróságok szavalókó­rusokat alakítottak, s ütemesen kiáltották, éljen május 1., a munkások ünnepe. Reménytelen vállalkozás hű képet adni erről a menetről. Virágcsokrok emelkedtek a magasba, kendők lobogtak, ga­lambok repültek az ég felé, léggömböket eregettek, aztán népviseletben vonultak a fel­németi iskolások, s vidám éne­ket vitt a lengedező szél, szállt a dal a Gagarin-raj ajkán. Még a tribün előtt integettek az úttörők, de a figyelem már az Egri Sportiskola impozáns felvonulása felé fordult, s rö­videsen a sportolóknak tap­solt a több ezer főnyi néző­sereg, akik fegyelmezett me­netben vonultak, illetve, mintha a fegyelem megbom­lott volna. De nem­ csak az utánpótlás produkciója követ­kezett, fiatal fiúk cigánykere­keztek az ünneplősereg nagy örömére, de már elterelték ró­luk a figyelmet a buzogány­gyakorlatokat bemutató sporto­ló lányok, aztán tőlük is elhó­dították a sikert a tornászok, akik szép mutatványukkal hív­ták magukra a figyelmet. És tapsoltunk. Mert jöttek a kedvencek, a kosarasok, atlé­ták, birkózók, vívók, a „vize­sek”, úszóik, teniszezők és a szurkolók nem tagadták meg önmagukat, amikor feltűntek az „aranylábú fiúk”, mert fel­zúgott az terriert „hajrá, Dó­zsáig . . ' És­derültünk, mert a sporto­lók menetét ügyesen kihasz­nálta két kis srác, és külön felvonultak és derültünk, mert jöttek a komplett bölcsődék, mamákkal, babákkal, s óvóné­nikkel és irigyeltük szépvona­lú kocsijaikat, amikben oly büszkén feszítettek az ifjú „ve­zetők”. Örültünk és tapsoltunk A taps ezúttal az egri vasút­állomás dolgozóinak szólt, akik most nyerték el a Miniszter­­tanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját, s büszkén hozták az értékes zászlót, s a transz­parenseket, amelyeken hírül­­adták az ünnepi sokaságnak, s ezek a sikerek azzal magya­rázhatók, hogy — amint egyik tablójukról olvashattuk — tervü­ket, 107 százalékra teljesítet­­­ték és büszkén emelte magas­­­ba a táblát a Varga-brigád, amely 108 százalékos teljesít­ményről tudósított Az egyenruhás vasutasok után neoncsövekből alakítva olvashattuk a következő fel­vonuló vállalat címét: az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat következett, akik hasonló sikert értek el, mint a vasutasok, díjuk a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaja. Autókon hozták „mesterségük címerét”, a táv­vezeték oszlopot, amelyen hí­rül adták: tizennégyszer nyer­ték el már az élüzem címet, ötletes módon mutatták be, milyen fejlődésen ment ke­resztül vállalatuk, s ezt az au­tókra szerelt, különböző mére­tű transzformátorokkal érzé­keltették. A kórháziak menetét végig­tapsolták. Munkaruhában, fe­hér köpenyben, az ápolónők virág­főkötőben vonultak, mi­közben a „virágágyú” halált­­kozó lövedék helyett szirmo­kat szórt az ünneplő sokaság­ra. Az emberek szemét szinte elvakították a fehér egyenru­hák, de a szem már rövide­sen megpihenhetett a megyei tanács dolgozóinak felvonulá­sán, az üdítően szép erdész­­autón, ahol miniatűr csemete­kertet láthattunk, s aztán már a lakatosárugyáriaknak szólt a taps, akik virágfüzéreket hoztak, a KISZ egyenruhás fiataljai vonultak a hatalmas Lenin kép alatt, s szakmájuk jelképeit hozták, óriási kul­csokat, logarléceket, s szinte percenként követték őket a többi üzemek, a dohánygyá­riak, a pártkörzetek dolgozói, aztán a Nagy József Tsz, amelynek tábláján ott büsz­kélkedett a felirat: 50 forint egy munkaegységre, termelőszövetkezetek vitathatatlan a jókedvben, el­vitték a pálmát a felvonulók sokaságából együtt meneteltek az őket patronáló üzemek kül­dötteivel, a katonákkal gyak­ran táncra perdültek a zeneka­rok muzsikájára. És ezután komoly dolgok következtek. A Vegyesipari Vállalat tudatta, hogy minisz­teri elismerést kaptak szorgal­mas munkájukért, aztán a Bu­dapesti Hajtóműgyár egri tele­pének szimbóluma következett a menetben, amely szemlélte­tően mutatta, néhány év alatt milyen óriási fejlődésein ment keresztül üzemük. Nyíltszíni taps köszöntötte a gyár fiatal­­(Folytatása a 3. oldalon) Az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóinak ezrei köszöntik május 1-ét. Az egri diáklányok egy csoportja virágbetű­kkel kérdezte a kommunizmus

Next