Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Gazdálkodási recept — hegyvidékre Nemsokára ott drukkolunk a mákföldön vizsgálódó elnök­nek, aki nagyítóval „vallatja” a földet, adott-e elég nedvessé­get, jó ágyat a parányi mák­szemeknek. — Micsoda életerős csírák — mutatja szakemberi lelkesedés­sel a sötét héjat szétrepesztő hajtásokat Aztán alig győzzük követni a határt keresztül-kasul bejáró elnököt. Szereti mindenütt ott lenni, ahol valamit dolgoznak Segít, ha ekét kell állítani, ta­nácsot ad, ha műtrágyát szór­nak, de legfőképp akkor, amikor a földbe kerül a mag, mert más volt a régi gazdálkodás, s más követelményeket állít az új brotechnika a szövetkezet tagjai elé. A laposban egy­es szakmai vitája támad az elnöknek a vetőmag sárközeit jelölő mező­ének Az öreg bizonygatja: ré­gen nem ilyen módon ültették a burgonyáit. Mire az elnök magyarázza, mennyivel más igényei vannak a vetőburgo­­nyának­, mint az étkezésinek. Az érvelését elfogadják. Tud­ják róla, a közösség javát akar­ja tudásával gyarapítani s mil­liós bevételekkel bizonyította, a belterjes gazdálkodás életre­valóságát. — s ennyi munka mellett lépést tud tartani a rohamosan fejlődő mezőgazdasági tudo­mánnyal? Az elnök, aki korábban kör­zeti agronómusa volt a vidék­nek s ma sem szakította meg kapcsolatait a „tudományos vi­lággal”, arról beszél, mennyire hasznos a Kompolti Kísérleti Gazdasággal tartott kapcsolata > egy-egy országos hírű szak­ember, vagy éppen a gyakor­lati gazdálkodásban jártas szövetkezeti elnöktárs ötlete. A kapáslucerna termesztését például Bócsa István nagyhírű szakember javaslatai alapján kezdte meg s egy-egy új nö­vény, vagy termelési módszer meghonosításánál ma sem res­tell nálánál okosabb, tapasztal­tabb emberhez fordulni segít­ségért. A télen mezőgazdasági mérnök továbbképzőn vett reszt, ahol a hegyvidéki gaz­dálkodás nehéz tudományából adtak újabb ízelítőt. — Akkor tehá­t sikerült tisz­tázni mi a titka az eredményes hegyvidéki gazdálkodásnak? — Kevés ahhoz egy tanfo­lyam — mondja, majd felso­rolja a hirtelen összeállított, de sok év tapasztalatát összefog­laló „receptjét”. 1. Tervezési lehetőség a pro­fil, a legjobban jövedelmező gazdálkodás kialakítására. 2. Talajvédelem. S. Gondos munkaszervezés, alaposan átgondolt, de határo­zott vezetés. 4. Időben, jó minőségben el­végzett munka. — Persze, ez így túl egysze­rű, az életben ezerszer bonyo­lultabb, — bizonyítja példákat citálva. A görög kereskedők elégedettek Az istállók körül járva rend fogadott bennünket és Oravecz József állattenyésztő, aki, mi­után érdemeiről esett szó, rög­tön behúzódott kedvenc állatai közé. Pedig ő és állattenyésztő társai, Lakatos István, Csabai István kihúzott mellel dicse­kedhetnének. — A kezük alól kikerült hí­­zómarhákért idejöttek a görög kereskedők. Extrém marhák­hoz méltó árat kaptunk jószá­gainkért, — dicséri tovább az elnök a szarvasmarhatenyész­tőket Később a bárányaik is Hel­­laszba kerültek. — Miért éppen a szajlai bá­rány kellett a görögöknek? — Úgy látszik, megfelelt. A többi tsz is elhozta ide felkí­nálni bárányait, de azok nem érték el a követelményeket Az exportnál nagy az igény... — bizonygatja az elnök. A szajlai állattenyésztők jó­szágai megfeleltek az igények­nek s az idén is egymillió fo­rintos bevételre számítanak az állattenyésztésből, jelentős mennyiségű hízót, üszőbárányt, és állati terméket adva export­ra és közfogyasztásra. S bár a tejtermelés önköltségével még itt sincsenek megelégedve, az állattenyésztést már nyeresé­ges szintre hozták, elsősorban azzal, hogy a minőségre töre­kedtek, nem a számszerűségre. (Annyira nem, hogy még el­adásra is jutott takarmányuk. Bár ez soha nem tartozott a „jó vásárok” közé.) A sertésólakban szép, egysé­ges állomány röfög, ötvenet már átadtak belőle az állam­nak, de a helyi fogyasztásra is gondolnak. — Ezeket a háztáji állomány feljavítására hoztuk, — mutat az elnök a mangalica növen­dékekre. — Azt akarjuk, ott is fajtiszta sertések legyenek. A közösben ez már természetes ... Arra nagyon vigyázunk. Leg­utóbb AtkámM kaptunk volna húsz anyakocát, de nem hoztuk el, mert úgy láttuk, nem meg­felelő számunkra. A tehénistállónál megjegyzi az elnök. — Már csak három gumók­ó­­ros tehenünk van, nemsokára együtt lesz az egészséges állo­mány ... Mi neveltük vala­mennyit. Ferde szemmel nézik a bárányokat . Nehogy azt higgye, olyan könnyen ment itt minden. Az emberek itt is nehezen barát­koztak meg az ipari növények­kel, a magtermeléssel, a juhte­nyésztéssel. Bár rengeteg pénzt kaptunk a juhtenyésztésből, annak idején négyszer kellett közgyűlés elé vinni, míg meg­szavazta a tagság a juhok be­szerzését. A párttitkár is megtoldja egy mondattal.­­ Legalább ilyen aggoda­lommal fogadták az aprómag­­termesztésről szóló bejelentést is. Bizonygatták: tíz holdon sem terem három mázsa. —... És egy holdról többet szedtünk le, — bizonyítja az el­nök. A zöldségtermesztéstől, — bár százezreket hoz a szövetke­zetnek — még ma is fáznak. Elsősorban a vezetők érdeme, hogy mégis nekivágtak , bát­ran használják a modern ter­mesztési eljárásokat, növény­védőszereket s nem riadnak vissza az „istenként tisztelt”, de egyébként kis értékű füvet adó rétek feltörésétől, haszno­sításától sem. Azt tartják, az új módszerek alkalmazásával —, ha ez meg­felelő élelmességgel párosul — pénz terem minden barázdá­ban. S errefelé nem ismernek értékesíthetetlen terményt, föl­dön elrothadó zöldséget, sőt, a magnak termelt dinnyét „két­szer is eladták” már, mint kü­lön a magját és külön a gyü­mölcsét. S míg más tsz-ekben nem tudtak mit kezdeni szabványtól nagyobbra nőtt sárgarépákkal, ők az üdülők­nek jó pénzért értékesítették. — A lehetőségek határa . . . ... végtelen itt is, mint más tsz-eknél — ez az elnök véle­ménye s bár ők e lehetőségek­ből, helyi adottságokból igen sokat hasznosítottak, még nagy tartalékok várnak felhaszná­lásra. Óbertal János brigádve­zető például abban látna fan­táziát, ha az erdejükből kike­rülő fát nem tűzrevalónak ad­nák el, ha feldolgoznák szer­számnyeleknek, hófogóknak, szénaszárító állványoknak. Má­sok a gyümölcstermelésben lát­ják a nagy lehetőséget (még egyetlen hold sincs a szövet­kezetben)/ ismét mások az ön­tözés meghonosításában, amely különösen a víztárolók meg­épülésével lesz majd aktuális amikor 300 holdon tudnak ön­tözéses gazdálkodást folytatni s ez teremtheti meg majd a nagyarányú víziszárnyas-te­­nyésztésnek is az alapját, vagy a halgazdaságnak, amely ko­moly bevételi forrása lehet a szövetkezetnek. A két hegyvidéki közös gaz­daságban szerzett tapasztala­tok közlését befejeztük, azzal a reménnyel, hogy mindazok, akiknek szívügyük e nehéz­­ kö­rülmények között dolgozó ter­melőszövetkezetek megszilár­dítása, lehetőségeik még jobb kihasználása — elmondják majd véleményüket lapunk hasábjain. Kovács Endre A hegyvidéki termelőszövetkezetek helyzetéről, adottsá­gaik kihasználásáról írt cikksorozatunk befejező részében a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezetben­­ tapasztaltakról számolunk be. \ Heves megye gazdasági szerveinek 1964. I. negyedévi tevékenysége A KSH Heves megyei Igazgatóságának jelentése A megye gazdasági szervei­nek tevékenysége általában eredményesebb volt az egy év­vel korábbinál. Az egyes ága­zatok eredményeit az alábbiak jellemzik: Ipar A megye területén levő ipari üzemei a negyedévben átla­gosan 36 ezer főt foglalkoz­tattak, 11,9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A növekedéshez jelentősen hoz­zájárult, hogy a cukorgyárak­ban a répa feldolgozását ké­sőbb fejezték be a korábbi éveknél. Az idényjellegű élel­miszeripari vállalatok adatai nélkül a növekedés 7,5 száza­lék. Jelentősen emelkedett a foglalkoztatottak száma a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vál­lalat demjéni telepén, 24,5, az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárnál 20,4, a Hajtómű­ég Felvonógyár egri telepén 19,6 százalékkal. A munkások átlagos havi keresete 2,8 szá­zalékkal meghaladta az egy évvel korábbit.­ A megfigyelt termékek zö­méből többet termeltek a ter­vezettnél : 90,1 Takarmánykeverék 85,7 171,5 A helyi ipar (tanácsi és szö­vetkezeti ipar együtt) érték­ben a tervezettnél 3,0, az egy évvel korábbinál 18,1 száza­lékkal termelt többet. A ter­melés növekedésének 42 szá­zaléka a termelékenység növe­kedéséből adódik. A termelé­kenység 7,3 százalékkal maga­sabb az 1963. I. negyedévinél, és 3,8 százalékkal haladja meg a tervezettet Az állami építőipari vállala­tok a tervezettnél 8 százalék­kal kevesebb, az előző évinél azonban 78 százalékkal több, a szövetkezeti építőipar a ter­vezettnél 10, az egy évvel ko­rábbinál 20 százalékkal több értéket termelt. Az állami épí­tőipar 34, a szövetkezeti építő­ipar 11 százalékkal több épí­tőipari munkást foglalkozta­tott az egy évvel korábbinál. Mezőgazdaság Az őszi kalászosok jobban teleltek, mint az előző évben. A búzavetések 50—00 százaléka jó, 30—40 százaléka közepes és mintegy 10 százaléka gyen­ge minőségű. A késői tava­­szodás miatt a gazdaságoknak a tavaszi munkát fokozottabb ütemben kell végezni. A ter­melőszövetkezetekben — az operatív adatok szerint — áp­rilis 25-ig mintegy 13 ezer kh területet szántottak meg, és befejezték a tavaszi árpa ve­tését. A cukorrépa vetését a tervezett területnek mintegy 95, a kukorica vetését 75—80 százalékán fejezték be. A ti­szai árterületben mintegy 4— 4 és fél ezer kh-on a tavaszi munkát csak az árvíz elvonu­lása után tudják megkezdeni. A tanácsi szektorban a szarvasmarha-állomány nem változott lényegesen, a sertés és tyúkfélék állománya maga­sabb az egy évvel korábbinál. A termelőszövetkezetekben a tehén- és anyakoca-állomány mintegy 10—10 százalékkal nőtt. Az állatfelvásárlás az egy évvel korábbi szintot nem érte el, ugyanakkor tejből 22 szá­zalékkal, bőrből 2,5-szer töb­bet vásároltak fel, mint 1963. I. negyedévében. A termelő­szövetkezetek a zárszámadási adatok szerint 1963. évben 10 százalékkal magasabb termelé­si értéket értek el, mint 1962. évben, és a tagok közösből származó jövedelme 11 száza­lékkal növekedett. A közös va­gyon egy év alatt 30 százalék­­kal nőtt. A gépek, berendezé­sek és járművek együttes érté­ke másfélszerese az egy évvel korábbinak. Áruforgalom A lakosság pénzbevételének növekedését tükrözi a kiske­reskedelmi forgalom tavalyinál nagyobb mértékű növekedése. A kiskereskedelmi áruforgalom II, 5 százalékkal több, mint 1963. I. negyedévében. A forga­lom növekedését segítette az is, hogy a húsvéti vásárlásokat márciusban bonyolították le, míg tavaly áprilisban. A kiskereskedelmi eladásom belül legnagyobb mérvű az élelmiszer forgalom növekedé­se (14,6 százalék), amely első­sorban a falusi lakosság egy­re fokozódó vásárlásával függ össze. A földművesszövetkeze­­tek forgalma nagyobb mérték­ben nő, mint az állami kiske­reskedelemé. A falusi lakos­ság egyre nagyobb mértékben vásárol olyan cikkeket, melye­ket korábban gazdaságában állított elő. A földművesszö­vetkezetek pl. kenyérből 6, zsírból és szalonnából 41 száza­lékkal többet adtak el, mint egy évvel korábban. A ruházati forgalom 7,3 szá­zalékkal volt több a múlt évi­nél, és ezzel­­ a több évi csök­kenés, illetve stagnálás után az 1960-as szintet is meghaladta. A vegyes iparcikkek eladásá­nak növekedése lényegében a tavalyi növekedés mértékének felel meg, a tartós fogyasztási cikkek forgalma azonban ki­sebb volt a múlt évinél. Csök­kent a hitelvásárlások értéke is, mert több cikket kivontak a hitelforgalomból. A tartós cik­kek forgalmának lanyhulását részben ellensúlyozta az élénk tüzelőforgalom. A TÜZÉP Vál­lalat kicsinyben­ eladása 31 százalékkal volt több az előző évinél. Szénből pl. 464 vagonnal többet vásároltak, mint egy évvel korábban. Népművelés A lakosság kulturális igé­nyének növekedését tükrözi, hogy a televízió fokozott terje­dése mellett a mozil­átogatók száma nem csökkent, és ugyan­akkor a színházlátogatók száma több mint 50 százalékkal meg­haladta az egy évvel korábbit Ez utóbbi annak eredménye, ho­gy a Gárdonyi Géza Szín­ház jelentősen növelte a fólum előadásait. Népmozgalom A negyedév folyamán a me­gyében 357 házasságot kötöt­tek, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A születé­sek száma 1047, lényegesen nem változott, a halálozások száma 916, némileg csökkent. Kialudt a villany. Hirtelen, váratlan, mintha egy kéz gyors és határozott mozdu­lattal elvágta volna va­lahol a vezetéket. El­hallgat a rádió, a ke­zemben úgy marad a könyv, amint éppen la­pozni készültem, s jó­magam is kissé előre­hajolva, kíváncsian kémlelem a következő oldalt, amelyet már nem láthatok a sötét­ben. Mintha megállt volna az óra is, kinn az utcán az emberek, megtorpant a levegő is, riadt tanácstalanság most minden körülöt­tem. Kialudt a villany. A civilizációhoz szokott ember tehetetlensége, kiszolgáltatottsága jön most körül és valami furcsa, érthetetlen és nevetséges félelem. A dolgok rendje, ha hir­telen megváltozik, az ember ősi ösztöne ve­szélyt szimatol. A vil­lany ég. Az este, az éj­szaka nem sötét, csak ha én akarom. Ha aka­ratomon kívül történik valami, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak ér­zem magam, ebben gyökerezhet csak a fé­lelmem. Csak ebben vajon? Valahol, a házban hangos dörejjel ajtó csapódik, összerezze­nek a sötétben és ön­kéntelenül is felugrom a fotelból, a könyv puffanva esik a padló­ra és körülöttem a vak sötét, s fülemben még visszhangzik a becsapó­dott ajtó dörrenése. — Istenem... Mi­atyánk, ki vagy­o» mennyekben — nyö­szörgött fel az asszony és a következő pilla­natban rémült törte­­téssel rohant ki a szo­bából, le a lépcsőn, hogy eljusson az óvó­helyre. A házban nem volt még pince sem. Szemben, az úttest má­sik oldalán, ahol kis játszótérré szélesedett a szürke, sivár és re­ménytelen utca, óvóhe­lyet vágtak a földbe. Két méter mély, tete­­­jén ha ugyanannyi a felpúpozott föld. Olyan messziről, mint egy tö­megsír. Az asszony őr­­­­jöngő életféltésében oda bukdácsolt a kor­látba kapaszkodva, le az emeletről. A magasban repülő­­ ­ géprúgás hallatszott, ügyetlen fényszórók ke­resték a gépet, de a hir­telen sötétbe borult vá­ros felett most csend volt. Az asszony, akit a robbanás és a nyomá­ban kialudt fény mene­külésre késztetett a szobából az ismeretlen és ijesztően idegen ut­cára, a tömegsír alakú óvóhelyre, néhány perccel ezelőtt még egy levelet olvasott. A le­velet a férfi írta, nem nevezve mást meg fel­adóhelynek, csak a tá­bori posta számát, s arra kérte, hogy vi­gyázzon magára. A fér­fi ott is rá gondolt, s onnan, ahol a halál tébláb unalmában is gazdag aratást lel, on­nan írta ide asszonyá­nak, hogy vigyázzon magára. Az asszony nézte a levelet. Nemcsak ol­vasta, nézte. Nem levél volt az, hanem egy élő ember, akinek arcát felrajzolták a betűk, hangját idehozták a szavak, s a ferdén le­felé futó sorok, mintha kissé görnyedt vállát mintázták volna a pa­pírra. Az asszony, a kis fotelben ült az ol­vasólámpa tenyérnyi fényében és éppen ott tartott, hogy: — ... vigyázz magad­ra, kedvesem, mert ha tudom, hogy semmi ba­jod, az megvéd engem U... ... amikor fordítani akart a levél utolsó ol­dalára. A villany hir­­­telen kialudt és vala­hol, nagyon közel bomba robbant. Hogy a bomba robbant-e előbb, vagy a villany­fény menekülése meg­­előzte-e, már nem is tudja. Kezében a levél kissé összegyűrve, s ösztönösen kikémlel a hamu alól... A szom­széd házból futó lépé­sek ritmustalan koro­­gása, alakot, embert nem lehet látni. Azok is az óvóhelyre mene­külnek, G­ior* i­amo­dét, s máris ott van a két méter mély és két méter maga­s tömegsír­­nél, amelynek ugy­­an­ogy odarögzített vas­ajtaja felett nappal el­olvasható a rosszul írt tábla: „Ovohej”... Aztán az ovohejet* visszalapátolták és egy ideiglenes fakeresztet helyeztek fölé. Majd később végleges helyet, S­ ahogy illik, mind­egyik külön fakeresz­tet kap. Az utcáról hangos nevetés trillázik fel, lányok és fiúk élvezik a nekem riasztó sötét­séget, s mintha a ne­vetés pálcája összefor­rasztaná az imént el­vágott vezetéket, hirte­len fény önti el a szobát. A könyv, mint lőtt madár, szétterült, szár­nyakkal ott fekszik a lábam előtt és kissé hunyorogva, kissé szé­gyenkezve hajolok le érte. Megszólal a rá­dió is, zenét sugároz enni külföldi adó, nyu­­galom, otthonosság, bé­kés, kissé talán ásíto­­zó is az este. Vissza­ülök a fotelbe és olva­sok tovább. Utóvégre nem történt semmi. Semmi! Csak a villany aludt !.­• egy percre! S ezért a villany iga­zán nem hibás ... Gyurkó Géza c. üillaiul kialszik

Next