Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Békés, boldog új esztendőt kívánunk kedves­ olvasóinknak! Tsokdog új évet — mondjuk­ és írjuk esek­­" ’ ben a napokban hozzátartozóinknak, b­arátainknak, kívánjuk ismeretlen honfi­tár­sainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet—milyen régi és régóta ismétlődő sza­vak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéledés a romokból és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus út­­jáxa. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tar­talmának változását. Ma nemzetőr* szabad, nem nyom benn­ Gru­lást a társadalmi osztályok heves érdekell­en­­téte, törvényes rend­ben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi pri­vilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadását végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar r­amklinnek nem k­ell megütköznie a tőkéséé!, a dolgozó paraszt sem tart ki szipolyozóitó. Magunk formáljuk életünket, országunk gazdagságát gyarapítjuát, a társadalmi haladást támogat­tuk az egész világon és harcolunk a békéért Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül a egyes ember életkörülményeinek javulása “nft rajtunk múló feltételen múlik: egyrészt xixm, hogy „ kitűzött gazdasági feladatok menniyire helyesek és előrevivők, másrészt pek végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatid art mtrtntJSfcj­fiver a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezét bizonyítja gazdasági fejlődésünk _gft-Ax­twwdÉs meranvisegg négy év Hát 40 százalékka­ emelkedett Iy*ggyormb­­tan fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrá­gyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyag­­gyártás. Új ipari korvinátok önte­tek. A régi­­ teamek nagy része korszerűsödött fejlődött J Iparunk terjesztőképessége. JOdreMptonk a­­ megk­ezdett úton, a nálunk iparilag fedettet* * «szágok színvonala felé.­­ A mezőgazdaság­ term­éMfe — egyes évek * ■ kedvezőlen időjárása ellenére; — név­év alatt j­ kb. 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek tér-­­­m­ezőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sok­­ ezer géppel, szállítóeszközökkel, új gazdasági­­ épületekkel gazdagodott. Terjednek az új terh­ < m­intt eljárások, nő a felhasznált műtrágya, s a négy hozamú vetőmag és növényvédőszer­­ mennyisége. Eképpen évről évre terebélyese­­n ffik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-mű- * teaM bázisa.­­ Jelentősen emelkedett a lakosság ételsziín-­­ Vonala, amely megközelíti az ötéves tervidő­­szak végére előirányzott mértéket. Feltűnő a jó bérek és különösen a béren felüli juttatások­­ gyors növekedése. A kifizetett nyugdíjak ös­­ *­­szege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt,­­ 1964-ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az­­ idénycikkek és néhány, a táplálkozásban nem e­lsőrendű élvezeti cikk kivételével: szilárdak.­­ A parasztság jövedelme megközelíti az ö ► éves terv végére tervezett színvonalat, bár a­­ mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassab­­­­ban emelkedett. Ebben az időszakban valósult­­ meg a parasztság állami, egészségügyi ellá­­­­tása, új szocialista eleme a paraszti életfor­­mának, a nyugdíjellátás is. *. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális­­ ellátása, emelkedik műveltsége. Szocialista­­ rendszerünk magasabbrendűsége nyilvánul­t meg abban is, hogy nálunk a munkaképes­­ korú fiatalok nagyobb hányada tanul közép­­­­iskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ben­­ 60 százalékkal többen érettségiztek­­, m­int négy évvel ezelőtt. Az egyetemi és főiskolai hall­­­­gatók száma majdnem megkétszereződött. A­­ televízió-előfizetők száma 1960-ban 103 ezer­­ volt, most több mint 600 000. ( A megtermelt javak elosztása pártunk po­­l­itikájának megfelelően úgy történt, hogy rend­­­­szeresen emelkedjék az életszínvonal és­­ ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés­­ bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt négy évben sok létesítménnyel gaz­­­­dagodtunk. Sok milliárd forint értékű beren­­­­dezés és gép üzembe állítása tette könnyebbé, s eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy­­ munkásra jutó gépek értéke négy év alatt ,átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink tehát számot­tevőek, és a jövőt tekintve is biztonságérzet­­ tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkeze­­­­teink, közigazgatási irányító szerveink tevé­k­enysége azonban nem mentési feliratot a»­«ágyáctól, hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysége nem emel­kedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége én a munkafegye­lem; — a termése»* önkortaégének­ csökkentése lassúbb a tervezettnél; — a takarékos«,» elve a gyakorlatban hwa. csorbul, sok a pazarl­ó építkezés és m egyéb költekezés; — a műszaki haladás elmarad a követel­ményektől, sok tanmércünk minősége kifogá­solható. Az új esztendő egyb«« «Ave» tervünk utolsó éva Az ötéves terv időszakába« nép­gazdaságunk töretlenül és jelen­tősen fejlő­dött. 1965-ben, mint addig, pártunk gyakorlat­ban kipróbált, és bevált politikáját folyte­t­t a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását Emeljük az anyagi javait termelőéít, de nagyobb gondot ferdítünk­ a termelők korsze­rűségére, minőség­ére, a munka termelékeny­ségének emelésére át a termékek szoköltségé­­nek csökkentésére, a takarékosság elveinek betartására. Egy napval, ahogy mondani szokás, javítjuk a gazdasági tervékenység hatásiorcát. Teh­át: — Megszilárdítjuk és kismértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszínvt*>*i­lát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására; — gondolunk a jövőre is, ennek megfele­lően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglevő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a­ termelést. Új lakótelepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet; — fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változat­lanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szé­lesítésére a nem szocialista országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv sze­ n­rint 4,5 %-kal kell emelnünk. Az elmúlt éveknél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél jóval gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobban” elvét kell elsősorban hangsúllyoznunk. Vagyis, a kitűzött mennyi söld feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremt­hetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltség csök­kentésére. Mindezt egyetembe véve, ipari dolgosaótók feladata 1965-ben sem lazább, fennem: feszesebb Egyes ipanágakban, üze­mekben pedig a termelés mennyiségét is je­lentősen, 8—10 százalékkal, vagy nagyobb mértékben kell érz­elni, különösen az export­­termékekbe::cu i ] 1 Az ipari termelés növelését úgy kell meg­valósítanunk, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten lassabban emelkedjék, s a termelékenység fokozásából származzon a termelés növekedésének nagyobb része, mint­egy hetven százaléka. Ez a cél kemény mun­kát igényel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munka termelé­kenységének növelését „frontálisan” kell elő­mozdítanunk, kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előrelépni a műszaki haladás útján, fokozni a teljesítményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munka­teljesítmények nagyon külön­bözők. Itt az ideje a teljesítménynormák felül­vizsgálatának és megszorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes mun­katerületen a munkaidő kihasználása, a mun­ka intenzitása, a teljesítménybérben dolgozók­ munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segéd­üzemi és adminisztratív létszám. Ezek felül­vizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a nép­gazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk azt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzem­ben létszámhiány­­alatt akadozik a termelés, másutt „szociális" okokra hivatkozva pazarol­ják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munka­jogi intézkedést. Például a munkahelyeken indokolatlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezményeket és egy időre megtiltaná, hogy az új munkahelyen maga­­­sabb bért kaphassanak. Hatásosabb intézke­dések bevezetése is indokolt: a fegyelmezet­lenek, a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleges elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rend­szabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag embe­rek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyen dolgozókat. Azokat, továbbá, akik nem­csak a megszokott munkaműveleteket veszik el, hanem újat visznek a munkába, aktív ko­vácsai a szocialista munkaerőrölésnek, önzet­len segítői munkatársaiknak. Erre lehetőséget teremt az­ is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — kb. egy százalék lesz — csak jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel. A­z ön­költség csökkentése, a termékek mi­­­nőségének javítása a vezető beosztásban és a munka nnd mellett dől gőzök közös erőfeszí­tésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöke az első szó az új termék gyakorlásában, majd az eurves munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogás­talan terméket. De saj­nos, gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a meó-tól, hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A meó csak megál­lapíthatja a bajt, de tőlük­ is nagyobb szigo­rúság követelhető. Iparunk termelése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi érték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi mimika. Egytized százalék költség­megtakarítás az iparben ma már meghaladja a kétszázmillió forintot, 1995-ben az ipar önköltségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egymilliárd forintos megtakarítás­nak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fej­lődésének, az életszínvonal biztos megalapo­zásának. Ezért kell a gazdasági tevékenység hatékonyságát ennyire hangsúlyozni. A lakos­ság jövedelmének színvonala 1965. végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökken­tés feladatát, a munkatermelékenység emelé­sét, a mezőgazdaság termelési feladatát hiány­talanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kis­méretű emelése reális. Nem erőltetjük a be­ruházások növelését sem, itt is az elért szín­vonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása, a beruházások megvalósítása céljából, igénybe vettünk bizo­nyos népgazdasági tartalékokat, ami csak át­menetileg engedhető meg. Az A feladatunk tehát a termelés mennyisé­­­gének olyan növelése, amely­ együtt jár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása , az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruhá­zási fel­adatok megvalósítása nem lehet megalapozó“ BÁLINT JÓZSEF, ts: MSZMP államgazdasági osztályánál helyettes vezetője Az ötödik év sikeréért

Next