Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Új tervek küszöbén írta: Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökségének első helyettese történelmi fordulatot harcoltunk végig és valósítottunk meg. A mezőgazdaságban is egyeztek a szocialista termelési viszonyok. Az MSZMP agrárpolitikájának eredményeként megnyílt a magyar parasztság előtt a társadalmi és a gazdasági felemelkedés biztos útja. A kollektivizálás anyagi feltételeit a terv előteremtette, de ez az erők nagyarányú átcsoportosítását és összpontosítását követelte meg. Jelentősen — egyötödével, s egyhatodával — nőtt a dolgozók életszínvonala. Javultak az életkörülmények, nőtt a foglalkoztatottság, a kultúra- színvonal, fokozódott a műveltség a társadalom egész keresztmetszetében. Voltak az elmúlt öt esztendőnek árnyoldalai is. Ezeknek s a hibáknak leküzdésére hívta fel az ország társadalmát , az 1963. decemberi és különösen az 1964. decemberi központi bizottsági határozat. A hibák * megjelenésének két csomó pontja volt. Az egyik a termelés hatékonyságának, minőségi jellemzőinek kedvezőtlen alakulása. Ez magában foglalja a munka termelékenységének nem kielégítő növekedését, az önköltség csökkenésének lassú ütemét, a termelés és fogyasztás sokszor hiányos össz- _ hangját. A másik az ipari és a mezőgazdasági termelés exportképességének nem kielégítő alakulása, ami szintén összefügg a termelés magas önköltségével, de még inkább a termékek minőségének, korszerűségének hiányosságaival. A gazdasági életnek ezek a negatívumai fékezik az előrehaladást, lassítják a továbbfejlődést és szűkítik gazdaságpolitikánk érvényesülésének hatóterületét. A múlt évben érzékelhető javulás történt a nehézségek leküzdésében. A termelés emelkedésének több mint négyötöde származott a termelékenység növekedéséből. Javult a termelés önköltsége, kezd elterjedni a takarékos gazdálkodás. A kivitel jobban nőtt a behozatalnál, javult az ipari termékek exportképessége, nőtt a termelésen belül a kivitel részaránya. Mindez azonban még nem elég. Nem is gondolhatta senki, hogy egy év alatt mindenhol feltárulnak a termelékeny gazdálkodás, az ésszerű takarékosság, a korszerű munkaszervezés és üzemvezetés, a piachoz — a belsőhöz és külsőhöz egyaránt — való messzemenő, rugalmas alkalmazkodás tartalékai. Ezért az 1966-os év az 1964. év decemberi párthatározatok továbbvitelének és következetes érvényesítésének jegyében kell, hogy folyjék. Ez a záloga a kiegyensúlyozott, nyugodt fejlődésnek a fogyasztásban és a további műszaki haladás területén egyaránt. Az 1966. évi népgazdasági terv meghatározó vonása ezért a termelés minőségi követelményeinek fokozott érvényesítése. Ez többek között azt jelenti, hogy nem az úgynevezett teljes termelési érték előírt növelését tekintjük a fő célnak, hanem azt, hogy a megrendelőket — tehát a belkereskedelmet, a külkereskedelmet, a beruházókat, a kooperációs partnereket — minél teljesebben és pontosabban elégítsék ki a szállítók. Ez a s tervezett, folyamatos termelésnek a feltétele és elengedhetetlen tényezője annak is, s hogy a feleslegesen felduzzadt jó s jelentős társadalmi munkát a fordítást lekötő készleteket kisszerű keretek között tart r, lassúk. A jövő évben tovább erősítsük azokat az előnyös szerkeeti mozgásokat, amelyekről fentebb szóltunk és amelyek a termelés gazdaságosságát foldozzák és növelik expanziós lehetőségeinket a külső piacokon. Az átlagos 4—6 százaléknál gyorsabban, mintegy 100 százalékkal nő a vegyipar terselése, a híradástechnikai és r 1 műszeriparé pedig 7—8 százalékkal. Míg a szénfelhasználás részaránya csökken a szűk 1 légterekkel összhangban, a kőolaj termékek és a földgáz- 1 felhasználás részesedése erősen növekszik. A végrehajtandó fogyasztói ár csökkenésének következtében nőni fog a ruházati cikkek iránti kereslet és ez jelentős feladatot állíít a textilipar elé. A mezőgazdasági termelés anyagi alapját a növekvő gépállománnyal és a javuló műtrágya- és növényvédőszer-ellátással összhangban a terv előirányzatai biztosítják. 1966- ban például egynegyedével több műtrágyát állít elő a hazai ipar, mint az elmúlt éviben. Az állati termékek felvásárlási és fogyasztói árának jelentős növelésétől azt várhatjuk, hogy az állattenyésztés feltételei a közösben és a háztáji gazdaságokban lényegesen javulni fognak. Ez a közellátásban okoz előnyös , változást és a szarvasmarha- kivitelt is elősegíti majd. A munka termelékenységének növelésén alapul ebben az évben is az ipari termelésnövekedés 80 százaléka. Ezzel összhangban 1966-ban a munkások és alkalmazottak reálbére 3,5 százalékkal nő, a parasztságé hasonló mértékben. A nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések következtében azonban ez az általános 3,5 százalékos növekedés erősen differenciálva érvényesül. A kis jövedelmű családok zömére és néhány, eddig elmaradt bérszintű dolgozó rétegre jut az életszínvonal-emelkedés nagy része. Lesznek olyan, főként magasabb jövedelmű dolgozók, akiknél most bizonyos jövedelemcsökkenés áll elő. Az éves terv ismét középpontba állítja a külkereskedelmi feladatokat. A kiviteli terv teljesítése és bizonyos túlteljesítése — ez az a cél, amire mozgósítanunk kell, ez az a cél, amelynek eléréséért össze kell fognia a gazdasági és pártvezetésnek, a műszaki erőknek és közgazdászoknak. Az 1966-os beruházások már az új, a harmadik ötéves terv létesítményeit gyarapítják. Idén lép üzembe egyebek között a Szegedi Gumigyár, a Békéscsabai Konzervgyár, a Bajai Hűtőgyár, több állami áruház és szálloda és ugyanakkor megkezdenek egy sor új beruházást is, olyanokat, mint a 00 kV-os magyar—szovjet illamos távvezeték, a Lábatlan Papírgyár, a Miskolci Házgyár, a Nagykőrösi és Debreceni Konzervgyár. Az ötéves terv megalapozó zámításai egyébként már elkészültek az Országos Tervhivatalban, a minisztériumokban és folytak már egyeztető megbeszélések a megyei tanácsokal is. Minden KGST-országgal egyeztettük a gazdasági együttműködést és a kölcsönös áruforgalmat. A vezető álami és pártszervezetek már öbb alkalommal foglalkoztak a terv különböző kérdéseivel. A 7. összefüggő javaslat néhány hónap múlva kerül az ország közvéleménye elé. Egyszóval a befejező munkák folytak a harmadik ötéves terven, a körvonalak viszont már végegesen kialakultak. A következő öt év további erőteljes gazdasági fejlődés időszaka esz iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben. A termelés minőségi jellemzőinek gyors javulását akarjuk továbbra is fő feladatként magunk elé állítani. A beruházásokban kiemelt szerep jut a termelő beruházásoknak, ezek között is a korszerűsítő, a meglévő üzemeket bővítő jellegűeknek. A külkereskedelem terve olyan, hogy erősen támaszkodik a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés fokozására, külkereskedelmünk kétharmada velük bonyolódik le, de emellett széles teret enged az árufogalom növelésére, más társadalmi rendszerű országokkal is. Ha az egész nép közös erőfeszítéséből valóban tovább tudjuk javítani a termelés hatásfokát, akkor a következő öt évben jelentős életszínvonal emelkedéssel számolhatunk városon és falun is. Mindebben nagy szerep jut a gazdaságirányítás most kidolgozás alatt álló reformjának, amely meggyőződésünk szerint új, eddig nem érvényesülő alkotó erőket szabadít fel és állít a gazdasági továbbhaladás szolgálatába. Az ország népe bizakodva és várakozással tekint új gazdasági terveink elé. Ha mindannyian akarjuk és mindannyian egy irányban munkálkodunk, az 1966-os esztendő és az induló ötéves terv újabb sikereket, az ország életének, népe jólétének, kultúrájának további emelését hozza magával. A MÁTRA CSICSAIN tartja magát a tél, lent a faluban puha pelyhekben szálldos a hó. Egy fiúcskát állítok meg a gyöngyöstarjáni főutcán. — Mutasd meg, hol lakik a legöregebb ember! Rám csodálkozik és azt mondja: — Nagyapám volt a legöregebb, de ő meghalt szüretkor. Az iskola felé kanyarodik az út. Deres hajú igazgató ülteti az irodában. Elmondom, hogy régi népszokások nyomában járok, szeretnék ellopni a múltból egy darabkát. Tűnődik, kutat az emlékek között, aztán kifelé mutat. — Abban a házban lakik Agócs néni, mellette az öreg Ludányi András. Nála érdeklődjön. Egy lélekvesztő visz át a patakon, onnan már egy ugrás e ház, ahol a falu legöregebbje lakik. — Csak nyolcvanhét vagyok még... Egy éve temettem a feleségemet. Hatvankét évig éltünk együtt békességben. Nagyon jó asszony volt szegény Később szép sorjában felelevenedik a múlt. — Legény koromban jártumk új évet köszönteni. Éjfélig bá volt, aztán az éjféli harangszó után sorra vettük a házakat — Bort, búzát, békességet szép asszony feleséget adjon az Isten kedves mindnyájuknak. — Ez volt a beköszöntő Ahol eladólány volt, ott mézei pálinkával kínáltak, másho forró borral. Macska ugrik a lócára. — Ketten lakunk ebben a házban. Én, meg a macska. A fiam, a lányaim hívnak, menjek hozzájuk, de én szeretem a magányt. Itt érzem magam jól Látja, eszembe jut megint valami: újév hajnalán régen diót meg almát adtak a köszöntőnek. Ezek hozták a szerencsét. De ha férges volt az alma, vagy a dió, akkor semm jót nem várhatott az új évte az illető ... HALLGATOM GYÖNGYÖS TARJÁN legöregebb embere Aszott, vértelen ujjait a tűzhely fölött melengeti. — Volt nekem egy derék fiam. Megölték. Kisbíró volt községházán. A gyilkosa mé ma is él. Tíz évet kapott, nyolcat kifizetett, kettőt tölt ki csak a börtönben. Itt csalta lépre szép szóval a hídon, ahc átjött hozzám. Két évet eg gyilkosságért! Mondja, va igazság?? A karja mozdul a flam, csa a kékes lány foszforeszkál szemében. A tehetetlen düh ökölbe húzza ujjait. Percekig tart a csend. Szétnézek a konyhában. Régi idők hangulata árad mindenfelől. A faragott ágyról már lekopott a festék, az almáriumban tanyát ütött a pók. — El ne felejtsem, Miklós napján sok háznál gallyat ültettek virágcserépbe. Ha újévre kizöldellt, akkor gazdag terméshez bízhatott a gazda. Az én időmben így, újév táján, szokás volt a fokhagymaevés is. A hagyma elkergette a gonoszt. AZ UDVARON VAKKANT a kutya. Nem jön senki, csak két asszony halad át a pallón. — Újév reggelén nagy tülköléssel hajtott ki a kondás. Nyírágvesszőt hozott a kezében, azzal állított be szép új esztendőt kívánni. A vesszőnyalábból aztán egy szálat kihúzott a gazdasszony és ezzel hajtotta ki a nyáj közé a malacokat. Mennyi emlék, mennyi kincs, s ezeket a falu legöregebbje őrzi. Őrzi, és nem is sejti, hogy tulajdonképpen évezredek, messzi népek ősi szokásait viszi majd egykor a sírba magával, hiszen a zöld ág, a kivirágzott gally, mind a régmúltból átvett ősemlék. Az alma, a dió a bőség, a termékenység szimbóluma volt mindig és almával köszöntötték az új évet már akkor is, amikor nem január elsején, hanem márciusban kezdődött az új esztendő. Az iskola előtt megint megkérdezek egy gyereket: — Szoktál-e új évet köszönteni? — Szoktam — mondja. — Nagyanyám forintot ad értej meg mákos kalácsot. — Tudsz verset? Riadtan pislog, gondolkodik. — Kicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok. Boldog új évet kívánok! — Itt a forint, a mákos kalácsot meg kérd el nagymamádtól. Szél támad a Mátra felől. A falu végén, az útszéli táblánál, negyven körüli férfivel találkozom. — Hogyan búcsúzott 1965- től? Ránc fut össze a homlokán, a fejét csóválja. — Nem sok jóval. Innen inkább vitt, mint hozott. Feronoszpóra, jég, árvíz... Érzi a falu, a szövetkezet. — Mit kíván az új évtől? — Amit nagyapáink szoktak: bort, búzát, békességet. AZ ARANYÁSÓ ÖRÜLHET úgy parányi aranyrögeinek, mint én e néhány töredéknek, amelyet az öreg Ludányi Andrástól kaptam. Olyan értékek ezek, amelyeknek minden darabkája manapság már igazi kincsnek számít... Szalay István RÉGI ÚJÉVEK. Vetőmagtsi Jelentős beruházással bővül ismét a megyénk. Kálban az ország legmodernebb tisztító telepét építik, amelynek átadására hamarosan sor kerül. Az Észak-magyarországi Vetőmagtermeltető Alközpont itt tisztíttatja majd a megyében megtermelt borsók, bükkönyfélék, pillangós takarmánynövények magvait. Ez az üzem, amelyet teljesen gépesítenek :tízóriálban és évi kapacitása 1000 vagon lesz, jelentős mértékben hozzájárul majd, hogy a minőség javuljon és csökkenjen a magas önköltség. Javítja majd az új tisztítótelep munkája a termelőszövetkezetek és a magtermeltető közötti jó viszonyt is, hiszen ezzel segíteni tudják az eredményesebb magtermelést is. Búcsúzó asztalok: A Budapesti Bútoripari Vállalat 7. számú egri gyára tegnapig 104,6 százalékra teljesítette 1965-ös forinttervét , s a hatféle típusból elkészítette a hatvanegyezredik asztalt is. A bútorgyárban már ismeretesek az új év tervei: az idén 3 millió forinttal több értékű munkát várnak dolgozóitól, — érkező asztalok mint az elmúlt esztendőben. Az óév végén két termék — az Egri tv-asztal és az Egri rádióasztal — búcsúzott a gyártól: elavultak, korszerűtlenné váltak, nem tart többé igényt rájuk a kereskedelem. Helyükbe két másik gyártmány lép: a Variafix és a Hangulat asztal. Újabb 3400 óvodai 12 000-rel emelk iskolai nap. A Művelődésügyi Minisztérium költségvetési előirányzata 1966-ra meghaladja a hat és fél milliárd forintot, s 3,5 százalékkal magasabb az 1965. évinél. A tanácsi óvodák költségvetési előirányzata az 1965-ös 665,8 millióval szemben 691,5 • milió forint. Az óvodai helyek számát 3400-zal növelik, 319-zel emelik az általános iskolai napközi otthonos csoportok számát, s ennek eredményeként mintegy 12 400 tanulóval több részesülhet napközis ellátásban, mint az idén A körzetesítés során további 1 000 fiatalnak biztosítanak majd helyet az általános iskolai diákotthonokban. [ A diákotthoni helyek száma 23 962-ről 25 612-re növekszik, a fejlesztés azonban nem szünteti meg a zsúfoltságot. hely — Több mint edik az általános ezisek száma A nevelőotthoni helyek száma 400-zal emelkedik és összességben megközelíti a 14 SOC-at. A gyermekvédő otthonokban és nevelőszülőknél elhelyezett 30 600 állami gondozott ellátására az idén 7,5 millióval többet, összesen csaknem 114 millió forintot irányoztak elő. A különféle könyvkiadó vállalatok 1966-ban mintegy 2 300 művet jelentetnek meg, 33,8 millió példányban, csaknem 600 millió forint értékben. A kulturális programterv szerint 1966-ban 20 nagyjátékfilmet, kilenc tv-játékfilmet, 99 híradó-, 123 oktató-, dokumentum- és egyéb kisfilmet készítenek, 135 filmet pedig szinkronizálnak. A programban» 150 nagyjátékfilm bemutatása szerepel. ' Tudtuk, hogy nem lesz könnyű az 1965-ös év. Sok és nehéz feladat várt ránk, mégis bizakodással, jókedvvel vártuk. Bíztunk önmagunk erejében és munkatársaink segítségében. Mégis mi volt a legnehezebb? Az emlékek még frissek, de már túl vagyunk rajtuk, tehát higgadtan, tárgyilagosan beszélhet az év legnehezebb feladatáról az igazgató, a művezető és a gyári munkás. KÓCZA IMRE, a Finomszerelvénygyár igazgatója: — Most egy éve neveztek ki igazgatónak. Először fordul elő a gyár történetében, hogy „kapun belül”, az üzem dolgozói közül került ki az igazgató. Pár hónap múlva ez ismétlődött az új főmérnök kinevezésekor. Mindketten a törzsgárdához tartozunk. Meg is mondták az emberek: kell hogy ismerjük gondjaikat, bajaikat, de éppen azért el is várják, hogy minden jó legyen. — Melyik volt a legnehezebb napom? Nem az első. Szeptemberben kezdődött és december végéig tartott. A korábbi tárgyalásoktól eltérően megrendelőink akkor jelentették be hogy 1966-ban 700 ezer helyett csak 200 ezer kerékpárvilágítási garnitúrát vesznek át. És esőstől jött a baj. A külkereskedelmi vállalat közölte, hogy 3,5 millió helyett csak egymillió fecskendőt rendel. A 125-Ö. Danuvia motorkerékpárokhoz elegendő porlasztó van a kereskedelem raktáraiban, ezér újabbakat nem rendelnek Egyéb gyártmányaink előzetes megrendelését is csökkentették így 845 ezer normaóra esett k az 1966-os termelési tervből. Ez azt jelentette, hogy 550 ember el kell bocsátani, mert ninc rájuk szükség, nem jut nekik munka. — Belenyugodhattunk ebbe? El tudta volna megmagyarázni ezt az embereknek? Nem, ez ehetetlen... — Összehívtuk a párt-, a szakszervezeti és a gazdasági vezetőket. Kertelés nélkül, őszintén feltártuk a helyzetet. Az első elhatározás az volt, hogy december 20-ára megállást kell találni. De még így, ilyen szorult helyzetben sem kapkodhatunk. Több évre szól, állandó profilt kell keresni, se olyan megoldással, hogydeiglenesen is minél kevesebb embernek kényszerüljünk felmondani. — Mennyi gyártmányt és lányféle technológiát vizsgálunk felül? Mennyi számítás és árgyalás követte egymást szeptembertől december közepéig? Közös munka volt és fejében sikerült. — Hogyan? Nem árulok el átkot, örömmel mondom el. A HŰK 1-es háztartási kompresszorból 25 ezer helyett 50 ezret gyártunk 1966-ban. A fecskendőtű fejgyártásra nagyon gyorsan felkészültünk, már megkezdtük a sorozatgyártást. Olajkályha-úszóházakat, Dieselmotorkhoz adagoló alkatrészeket és új típusú kávéfőzőt gyártunk nagy mennyiségben és a lehető legkisebb átállási időveszteséggel. A mopedek és az első kompresszorok idejében két évig rágódtunk, hogy csináljuk-e és hogyan. Most három hónap alatt döntöttünk, már javában dolgoznak a felszámozáson és részben mér gyártjuk is az új terméket. Ötszázötven helyett csak 40 embernek kellett felmondani. Ez volt az elmúlt év legnehezebb feladata. — Mire ügyeljünk nagyon az új évben? Főleg a HVK 7-es minőségére. Jobbat és olcsóbban kell gyártanunk, hogy exportra többet szállíthassunk. Sikerülni fog, én bízom a Filomszerelvénygyár dolgozóiban — mondta Kócza Imre igazgató. PÁL JÁNOS, a Finomszerelvénygyár 26-os üzemének művezetője: — Az elmúlt évben mi volt a legnehezebb? Minek örültem leginkább? A gépipari technikumi érettséginek. Négy éve hetente háromszor jártam iskolába. Munka után, délután háromtól este nyolcig. Az idén lettem művezető. Előzőleg csoportvezető lakatos voltam a tmk-ban. — Régebben majdnem minden filmet megnéztem a telepi moziban, de az utolsó évben erre már nem jutott időm. Négyéves kislányomnak sehogy sem tudtam megmagyarázni, hogy miért olyan ritkán játszom vele. Még szerencse, hogy a feleségem is tanul, a közgazdasági technikum második osztályába jár. Most törlesztek a kislányomnál. Mostanában sokat sétálunk, játszunk és ródlizunk, hogy az édesanyja nyugodtan tanulhasson. — Szabadság? 1965-ben azt is elvitte az érettségi. Bármihez kezdtem munka után, úgy éreztem, hogy a tanulást és magamat lopom meg. Az éjszakából kellett pótolni, hogy mulasztásomat jóvátegyem. Olyan jó, hogy mindennek vége már. Erősen elhatároztam, hogy megszerzem a technikuma végzettséget. Megérte! Sikerült. KÁRPÁTI GYULÁNÉ, dohánygyári munkásnő: — 1965-ben melyik volt a A legnehezebb napom? Az órát és a percet is meg tudom mondani. A férjemet vártam haza a lakáshivatalból. Évek óta jártunk oda. Ha beléptünk az ajtón, nevünkön szólítottak: Kárpáti Gyula, a Menház utca 13- ból. — Milyen volt az a lakás? A fal repedésén kifért a karom. Ha esett az eső, a becsurgó víz elől a sarokba rángattuk az ágyat, szekrényt. Nyolcvan éves volt a házigazda és az apjától örökölte a lakást. Amikor helyszíni szemlére jött a bizottság, félve léptek be a szobába, mert minden pillanatban leszakadhatott a tető. — Egyszóval, nagyon vártam a férjemet, mert azt mondták, hogy már kiutalták a lakásokat. Sápadtan állított be és szó nélkül elém tett egy iratot. Alig akartam hinni a szememnek. Forgott velem a világ. A Hadnagy utca A/5-ös épületben kétszobás, összkomfortos, gázfűtéses lakást utalt ki nekünk a tanács. Újra és újra elolvastam a kiutalásról szóló értesítést. A két lányom táncolt örömében. — Amikor először ébredtem fel ebben a gyönyörű, napfényes szobában, azt hittem, álmodom. Meg is csíptem magamat, hogy valóban ébren vagyok-e. Higgye el, csak én tudom igazán, hogy a Menház utca után mit jelent ez a lakás Ezt a napot nagyon nehéz vol kivárni. Mégis az volt a legszebb életemben. Dr. Fazekas László Óévi gondok f ■ fH I« I« III — újévi oromok