Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

/ Nem fogták szavukon Amíg a Fecske eljut a hamutálig TÉMA LETT a Fecske, már­mint a cigaretta. Először azért, mert megjelent, megszerettük, aztán meg azért, mert elrepült. Először a pultok alá, de egy­szer csak onnan is. Később meg azért lett téma, mert visszarepült ugyan, csak nem úgy, ahogyan megismer­tük. Rossz lett a minősége, ke­mény volt a dohánya, levál­tak a filterek. Aztán ismét téma lett. Meg­javult a minősége, könnyebben szívható, állandóan lehet kapni, sőt, még a filterek sem válnak le. Lehet, hogy ezzel a téma karrierje véget is ért, mert megjegyzés — felmérés nem ké­szült ugyan a Fecske-tiszte­lők véleményeiről, de azt ta­gadhatatlan, hogy amióta van, s jó a Fecske, egyre kevesebben beszélnek róla Ez természetes is, elvégre mi abban a különös, hogy az ember jó cigarettát kap a pénzéért? Semmi. A füs­tölőket pedig egyedül ez ér­dekli a Fecske-témából. Pedig, ha tudták, illetve tud­nák, hogy milyen göröngyös út vezetett az Egri Dohánygyár­ban a jó, a jobb Fecskéig, ak­kor biztosan fele megjegyzés sem érte volna vajúdó korában a­z egri Fecskét Szó sincs itt valamiféle védőbeszédre, de tagadhatatlan, hogy számos problémával kellett bajlódniuk az egrieknek, amikor Lágymá­nyosról ide került a Fecske gyártása. Domán László fő­mérnök a megmondhatója ... — Idő kellett, hogy jobb le­gyen a Fecske. Teljesen isme­retlen munkafolyamatokat kel­lett megtanulniuk a dolgozók­nak. Sok baj volt a gépekkel, nem voltak hozzáértő emberek. Meg kellett tanulni, hogyan is készül a Fecske. Ehhez pedig idő kellett. Ezekhez a problé­mákhoz vezethetők vissza az­tán, hogy hol volt Fecskés, hol nem, és ha volt is, sok volt a minőségi kifogás ellene. Ha las­san is, de azért jelentős javu­lást értünk el. Nem ezt mon­dom, hogy már kifogástalan a Fecske, de jobb, mint volt. Összerázódtak az embereik, megismertée a gépeket, a mun­kafolyamatokat, a Fecske gyár­tását. Még egyszer azt mondom, hogy korántsem zökkenőmentes a termelés, de a javulás min­denképpen jelentős. HOGY MENNYIRE „egysze­rű’* dolog a Fecske-gyártás, s hogy mennyire könnyű a minő­ségi ellenőrzés — nem a dohá­nyosokra gondolva — arra egy példát: Naponta tízmillió Fecs­ke készül az Egri Dohánygyár­ban. Egy gépen négyen dol­goznak, egy műszerész, egy gépkezelő, elszedő és egy mi­nőségi átvevő. Ezek közül „leg­könnyebb” dolga a minőségi átvevőnek van, mert percen­ként „csak” 1500 darab ciga­rettát kellene ellenőriznie ... — Ez persze, lehetetlen, mint ahogyan az is, hogy a jelenlegi gépekkel naponta tízmillió se­lejt nélküli cigarettát gyártunk. Ahhoz pedig hogy kifogásolni lehessen munkánkat, elég an­­­nyi is, ha egy dobozba csak egy darab selejtes cigaretta kerül. Automatikus minőségi berende­zésre lenne szükségünk, így ke­vesebb selejtes cigaretta kerül­ne a vásárlókhoz. 1970-ig 46 millió forintos be­ruházással bővül a gyár. Kor­szerű technológiai épületet kap, ezzel megszűnik a függőleges anyagmozgatás, új gépek, be­rendezések szerepelnek a ter­vekben. Többek között az auto­matikus minőségi ellenőrző be­rendezés is. Korszerű, modern gyár lesz majd az Egri Do­hánygyár, persze, ehhez is idő kell és pénz. EZEKKEL természetesen mit sem törődnek a Fecske-kedve­lők, fő, hogy legyen cigaretta és nem is akármilyen, hanem jó.­­ A javuláshoz még az is hozzátartozik, hogy szigorú in­tézkedéseket hoztunk a minő­ség védelmére. Ha a gépeken rosszul dolgoznak, a selejtes cigarettát levonjuk a bérből. Kitartunk elveink mellett, mert egy pillanatnyi kihagyás is oda vezethet, ahonnan indul­tunk! E­zt pedig nem szeret­nénk. A jelenlegi gépekkel, műszaki berendezéseikkel is le­het jó, vagy legalábbis jobb ci­garettát gyártani, ehhez persze az kell, hogy mindenki lelkiis­meretesen, becsületesen dolgoz­zon a gyárban.­­ Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a javulásnak mondható eredmények nem egy-két embernek köszönhetők, hanem a gyár össz-kollektívá­­jának. Téma lett a Fecske, és nem­csak itthon, hanem külföldön is. A bírálat és a dicséret mel­lett arról sem szabad megfeled­kezni, hogy az Egri Dohány­gyárnak a hazai Fecske-igé­nyek kielégítése mellett 1966-ra egymilliárdos ex­port­terve is van. Fecskéből, Totóból, Velen­céből, Budapestből. És még va­lamit: az exportra gyártott ci­garettára egyetlen reklamáció, panasz sem érkezett. Mivel a „hazai” Fecske is javult, így igazán nem mondhatjuk, hogy rosszul dolgoznak a gyárban. Nem alaptalan dicséret, fölös­leges is lenne, mert a főmér­nök szavaiból úgyis az derül ki, hogy van azért még mit és min javítani. Néhány hónappal ezelőtt az egyik laptársunk munkatársa cikket írt a gyárról, írását az­zal fejezte be, hogy a gyárban ígéretet tettek a minőség javí­tására, de aztán a Fecske-ked­velők nehogy szavukon fogják a gyár vezetőit... NEM FOGTAK szavukon, mert az ígéretből valóság lett. Egyébként „csak” ennyi az út,­­ amíg a Fecske a gyár bejárati kapujától eljut e hamutartóig. Koós József > ■ ■ Verseny­­ a szocialista üzemegység címért Jól sikerült az első negyed­év az alföldi kőolajfúrási üzemnél. Fúrási méterfek­vüket 118,4 százalékra, rétegvizsgá­lati tervüket pedig 103,8 száza­lékra teljesítették. Az üzem történetében először fordult elő, ilyen jelentős tervtúltelje­sítés. Az eredmények nemcsak a szegedi, az orosházi és a szol­noki üzemegységek dolgozói­nak köszönhetők, hanem az egri üzemegységnek is. Jelen­tősen hozzájárultak a vállalat eredményes negyedévéhez. 53 rétegvizsgálat volt a terv és 66-ot végeztek. A gazdaság eredmények mellett jelentősen javult a munkafegyelem, csökkentek a balesetek számai. A szocialista brigádmozgalom tekintélyt, rangot vívott ki magának, az egri olajmezőkön is, a brigá­dok jelentős vállalásokat tet­tek, a többszörös szocialista brigádok mellé új brigádok alakultak. Az első negyedév jól sike­rült, s megvan a terv a máso­dik negyedév eddig eltelt idő­szakában is. Tartani akarják a negyedéves szintet, mert fél­évkor sem akarnak majd szé­gyenkezni. Sőt a javító-kar­bantartó műhely dolgozói el­határozták, hogy versenyt in­dítanak a szocialista üzem­egység címért. \ ­ Mi ad sajátos jelleget a boroknak ? Történelmi borvidékeink különböző típusú talajain ta­nulmányozzák a szőlőt a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola szigetcsépi gazdaságában. A helybeli, alföldi jellegű homok mellé Szekszárd környékéről lösz­, Tokaj-Hegyaljáról nyí­­roktalajt hozattak. Az eternit­­tartályokban elhelyezett há­romféle talajban az egész or­szágban legelterjedtebb olasz­­rizlinget nevelik. Az érdekes kísérlettel azt akrják megállapítani, hogy milyen szerepe van a különbö­ző borvidékeken termő borok sajátos jellegében a talajnak és a klímának. A jelenlegi ál­talános vélemény szerint a meghatározó szerepe inkább a talajé, de ez ellen szól az, hogy az egyes borvidékeknek sem egységes a földje. Az összehasonlító kísérlete­ket sok olyan vizsgálattal kö­tik össze,­­ amelyek eredmé­nyeit a gyakorlat közvetlenül is hasznosíthatja majd. Töb­bek között kutatják, hogyan hat a tápanyag- és a vízellá­tás a különböző talajokon a szőlőtermés mennyiségére és a bor minőségére. Kinek jó? Tisztelet és elismerés a tár­sadalmi ellenőröknek. Mun­kájukat önzetlenül, a közös­ség érdekében végzik. Egyet­len kivételes eset tehát nem von le semmit a többiek te­vékenységének értékéből, sőt még jobban megerősíti azt. De ezt a kivételt szóvá tesszük, hogy a jövőben még ez se fordulhasson elő. Történt pedig Gyöngyösön, a Zsuzsi cukrászdában, pén­teken délután négy órakor. Telt ház volt, amikor a szo­katlan esemény elkezdődött. M. Z. társadalmi ellenőr má­sodmagával ült az egyik asz­talnál. Két pohár úgyneve­zett rövid italt kért, majd amikor az asztalukra került az ital, elővette igazolványát, mondta a felszolgálónak, hogy a főnököt küdje oda. Két­­három perc múlva felfogta a két poharat és kivitte azokat a külső helyiségbe. Közben a poharak tartalmából egy kevés mennyiség kilöttyent. Még a raktárt nézte meg, aztán kérte az ellenőrzési könyvet, amibe bejegyezte észrevételét: a felszolgálással elégedett, a raktárt rendben találta. M. Z. gyöngyöstarjáni la­kos, a város területére meg­bízatása nincs. De a társadal­mi ellenőr nem mehet el észrevétlenül a hibák mellett akkor sem, ha azok nem az ő „körzetében” fordulnak elő. Ha hibát talál. És ha nem talál hibát? Akkor egy kicsit furcsál­­­ható az igazolvány felmuta­tása, a raktár ellenőrzése, a kemény hang, amire sokan kénytelenek odafigyelni. Fon­toskodás? Hivalkodás? Sze­replési vágy? Minek nevez­zük ezt a fajta magatartást? Egy tény: sehogy se ilik össze a társadalmi ellenőrök megbízatásával. Az ilyen ön­­mutogatásból haszna senki­nek sem származhat, de al­kalmas arra, hogy a társadal­mi ellenőrök működésének megítélésében helytelen kö­vetkeztetések levonására nyújtson lehetőséget. Kinek jó ez? (­ár) T^>nin kitartóan hangsúlyoz- vez­etés minden megnyilvánut­­ta, hogy a népgazdaság párt­­lását. Lenin hangsúlyozta, hogy irányításának tudományos irá- mindig szükségünk van a siko­­nyításnak kell lennie. Káde­­rek és fogyatékosságok józan veinket arra nevelte, hogy tö- felmérésére, pontos tényekre, rekedjenek az ismeretekre, a hiteles információkra, képzettségre, hogy becsüljék Az SZKP Központi Bizottsá­­meg a tudományt. Azt Köve­­ga 1964. októberi plénumának tette, hogy mindig és minden­ óriási jelentősége abban rejlik, ben­ne önkényesen, szubjekti­ hogy a párt egyhangúlag és ha­­vista megoldásokra és speku­­lározot­tan kijavította a fontos latív elméletekre támaszkodó gazdasági és politikai problé­­m­nk, hanem a tudomány és más megoldása iránt tanúsított a technika adataira, a gon- szubjektív hozzáállással kap­­csosan ellenőrzött tényekre, a csolatos hibákat, elítélte a szub­­gyakorlati tapasztalatokra. Le­­jektivizmust és a voluntariz­­m­u szigorúan elítélte a fen­- mást, mint a leninizmustól ide­­héjázás, a gőg és a zsarnokos- gén jelenséget, elítélte a tuda­­kodás megnyilvánulásait, szü-­many adatainak, valamint a net nélkül arra tanított, hogy párt- és a tanácsi szervek gya­­hozzáértéssel, az ellenőrzött korláti tapasztalatainak dilet­­tények és a tudományos isme­ táns semmibevételét. A­z retek teljes fegyverzetében kell SZKP Központi Bizottsága ok­­vezetai. tóberi és későbbi plénumainak. M­ég akkoriban, mikor a valamint a XXIII. pártkong­­szovjetország a szocialista resszusnak a határozatai alap­építés útján az első lépéseiket vető fordulatot jelentenek a tette, Lenin felhívott bennün- párt és az állam életében a tű­ket: törekedjünk arra, hogy a­­­dományosan megalapozott gaz­tudomány nálunk ne maradjon haságpolitika felé. Ezek a ha­holt betű vagy divatos frázis,­tározatok helyreállítják , a­hogy a tudomány valóban mai viszonyokhoz alkalmazva testté és vérré, teljes mérték­ 'fejlesztik a kommunista építés­ben és igazán az élet szerves tudományos vezetésének lenini tartozékává váljék- „Az egyse- elvett­­ges gazdasági tervről” szóló ne­ A párt gyakorlati tevékeny­­vezetes cikkében Lenin a szó­ “ sége szempontjából ka­­csaták és a skolasztikus fejte- Ionosén értékesek Leninnek getések kedvelőihez szólva azok a gondolatai, amelyek a hangsúlyozta: meg kell tanulni kommunizmus építésében a gaz­végre, hogy értékeljük a tu­­daság és a gazdaságpolitika hu­­dományt, hogy elvessük a hi­­lyével és szerepével függnek lettánsok és a bürokraták össze. „A szovjet hatalom so­­s,kommunista” gőgjét, meg kell ren lévő feladatai” című cikk tanulni Végre rendszeresen eredeti változatában Lenin fel­dolgozni, saját tapasztalatun­ lárta a szovjet állam gazdá­kat, saját gyakorlatunkat fel­­ségpolitikájának meghatározó használva, jelentőségét. Rámutatott, hogy A vezetés lenini elvei határa- most „nem a politika, hanem a­z ottan elvetik a szubjektivit- gazdaság lesz elsődleges jelen­­tus. az önkény, a hebehurgya, tőségű”. it nem gondolt ábrándos ter- E gondolatoknak megfelelően Lenin nemegyszer óva intett a puszta parancsolgatástól, figyel­meztetett rá milyen veszélyt rejt magában az, ha a népgaz­daság irányításában az admi­nisztratív felfogás túlsúlyba kerül a gazdasági módszerek­kel szerbben. Vlagyimir Iljics arra tanított, hogyha a kom­munista közigazgatási személy, akkor elsőrendű kötelessége, hogy óvakodjék a parancsolga­tásba való belemerüléstől, hogy először számításba vegye azt, amit a tudomány már kidolgo­zott, hogy először megkérdez­ze, ellenőrizték-e a tényeket, hogy először tanulmányozza azt, hol követtünk el éppenség­gel hibát, s csakis ezen az ala­pon lásson hozzá annak kijaví­tásához. Más helyütt Lenin ar­ra figyelmeztet, hogy ne sza­kítsuk ezt az igazgatást a poli­tikától, ez a feladat. L­enin előtérbe állította az TM irányítás gazdasági mód­szereit. E módszernek a múlt­ban történt lebecsülése volt az egyik oka a népgazdaság fejlő­désében tapasztalt ama néhány negatív jelenségnek, amelyről a központi bizottságnak a XXIII. pártkongresszushoz L. I. Brezsnyev elvtárs által elő­terjesztett beszámolója nyíltan és őszintén szólt. A párt most kidolgozza a népgazdaság irá­nyításának új szemléletmódját, amely kifejezésre jutott a köz­ponti bizottság márciusi és szeptemberi plénumának hatá­rozataiban, valamint a XXIII. kongresszusnak az ötéves terv­re vonatkozó irányelveiben. Ez az új szemléletmód a gazdaság­­politika lenini elvein nyugszik. Jelenlegi feladataink világ­­történelmi nagyságának megfe­lel. mind a mi hatalmas, egészen korszerű anyagi-mű­szaki bázisunk, mind pedig a szovjet nép tudományos és kul­turális fejlettségének magas színvonala Az elmélet a gyakorlatból in­dul ki, a gyakorlatot általáno­sítja, ám egyszersmind megter­mékenyíti a gyakorlatot, a jö­vőbe pillant, feltárja a politi­kai és gazdasági fejlődés ten­denciáit és távlatait Napjaink­ban különösen időszerűek Vla­gyimir Iljics azon egyszerű szavai, hogy nem az elméleti kérdéseket kell levennünk a napirendről, hanem egész gya­korlati pártmunkánkat kell a munkáspárt előtt álló feladatok elméleti megvilágításának ma­gaslatára emelni. A XXIII. pártkongresszus “ nagy magasságba emelte a társadalomtudományok fejlő­désének, az elméleti munka je­lentőségének, a párttagok és az összes dolgozók eszmei—politi­kai nevelésének kérdéseit. A mai viszonyok között, amint ezt a központi bizottságnak a XXIII. kongresszus elé terjesz­tett beszámolója megállapította, az elméleti munka méretei és feladatai még nagyobbak lesz­nek. Egyetlen társadalomnak sem volt annyira szüksége tu­dományos elméletre, mint a szocialista társadalomnak. Az eszmei elméleti front a legélesebb harc arénája, ahol mindig készen kell állnunk ar­ra, hogy pontos és megrendítő csapásokat mérjünk az eszmei ellenfélre. Az imperialisták és ideológiai csatlósaik eszeve­szett aknamunkát folytatnak a szocialista rendszer, annak el­vei, ideológiája, erkölcse el­len. Nekünk kötelességünk for­radalmi éberséget tanúsítani, és fáradhatatlanul leleplezni az imperializmusnak és cinkosai­nak a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen folyta­tott ideológiai diverzióit, táma­dó harcot vívni a burzsoá ideo­lógia, a jobb- és „baloldali” re­­vizionizmus a nacionalizmus ellen, lankadatlanul megvédel­mezni a forradalmi marxizmus és a proletár internacionaliz­mus elveit. A lenini párt vezette szovjet nép úttörője volt a nagy társa­dalmi-gazdasági átalakulások­nak, neki jutott az a megtiszte­lő, de egyszersmind hihetetle­nül nehéz és bonyolult külde­tés, hogy az egész emberiség számára megépítse a szocializ­mushoz vezető főútvonalat, hogy lerakja a kommunista ci­vilizáció alapjait. Ez a feladat akkor vető­dött fel először pártunk előtt, amikor uralkodó párt lett, amikor konkrétan választ kel­lett adnia a történelem által napirendre tűzött kérdésre: mi­lyen irányban kell munkálkod­ni, hogy a kapitalista társadal­mat kommunista társadalom­má alakítsa. E kérdésre Lenin adta meg a választ. Az ő művei dolgoztak­ ki először a szocializ­mus és a kommunizmus építé­séről szóló tanítás tudományos alapjait. E művekben kifeje­zett eszmék jelentik számunkra azt a pótolhatatlan iránytűt, amely lehetővé teszi a párt­nak, hogy szilárdan kövesse a választott utat, hogy helyesen megoldja a politikai és a gaz­dasági élet bonyolult problé­máit. (Ford: Dosek Lajos) Aratásra készülnek a Füzesabonyi Gépjavító Állomás kombájnosai (Császár István tudósító). A MÁJUSI MELEG időjárás szépen növeszti és rohamosan érleli az őszi és tavaszi kalá­szosokat a füzesabonyi járás területén. A mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei egyre többet foglalkoznak már ezekben a napokban az aratá­si munkák előkészítésével, szervezésével. Füzesabonyban, a gépjavító állomás központjá­ban is ez képezi most az üzem vezetőinek legfőbb gondjait, akik a szerelőgárdával egye­temben a kombájnok javítását, megfelelő műszaki előkészíté­sét végzik. — Az idén öt új, szovjet kombájnnal gyarapodott a gép­javító állomás gépparkja — mondja Balsai Gyula főmér­nök — és most összesen 61 arató-cséplő gép áll rendelke­zésünkre. Megkötöttük már az aratási szerződéseket a járás termelőszövetkezeteivel, össze­sen 24 ezer hold kalászos le­aratása vár gépeinkre és kom­­bájnosainkra. A feladat nagy­sága természetesen azt köve­teli meg az üzem dolgozóitól, hogy műszakilag alaposan fel­készített, kijavított kombáj­nokkal álljanak a termelőszö­vetkezetek­­ rendelkezésére. A kombájnok javításához tulajdonképpen még az elmúlt év decemberében hozzáláttak a gépjavító állomás szerelői, és a múlt évben 6 kombájnt ja­vítottak ki Azóta ez a munka folyamatosan haladt, és a ja­vításra váró 56 kombájnból 45 már teljesen kész állapotban várja az aratás kezdetét.­­ Sajnos anyag- és alkat­részhiány is gátolja a munkát — mondják a gépszerelők, mert az SZK 4-es típusú gé­pekhez nem lehet beszerezni sebességváltót, tengelyt, és fo­gaskereket. A gépek javítá­sa a gépjavító állomás mind­három üzemegységben, Sa­rud, Füzesabony és Kálban fo­lyamatosan halad, igyekezni is kell, mert június 3-án és 4- én kerül sor a kombájnok nyá­ri gépszemléjére, ezt követő­en pedig, a szerződéskötések­nek megfelelően, minden ter­melőszövetkezet megkapja az igényelt gépeket. Legnagyobb gépi segítséget a járás és a megye legnagyobb gabonater­mő szövetkezetének, a sarudi Tiszamente Termelőszövetke­zetnek ad a gépjavító állomás, ahová 7 kombájn indul. A KORSZERŰ talajművelés ma már azt is megköveteli hogy az aratást azonnal köves­se a tarlóhántás. A gépjavító üzem vezetői erre is gondoltak, és a kombájnok javításával egy időben végzik a tarlóhán­tást végző lánctalpas nehéz gépek javítását is. Hét Sz 100- as és két lánctalpas DT trak­tort javítanak ki a megfelelő ekéikkel, munkagépeikkel együtt a közeli hetek folya­mán. A kombájnaratások kezde­téig a gépjavításokon kívül annak személyi feltételeiről is kell gondoskodni. Most van fo­lyamatban a megfelelően kép­zett kombájn vezetők és segéd­vezetők kiválasztása. Ebben a munkában a termelőszövetke­zetek is besegítenek, és leg­jobb traktorosaikból biztosíta­nak vezetőket és segédvezető­ket a kombájnokhoz. A mű­helymunkások közül is többen, mintegy ötvenen ülnek majd a kombájnok kormánya mellé az aratás időszakában. A nagy munkák kezdete előtt a meg­felelő elméleti felkészítésről is gondoskodik az üzem vezető­sége a kombájnosok részére, és június 13-tól egyhetes oktatást rendeznek számukra. Az elmúlt évben is jól be­vált módszerek szerint ismét megszervezik a szokásos ver­senymozgalmat, amely az idén is nagy előrelendítője lesz a munkának. NEM LESZ HIÁNY a megfe­lelő felkészülésben a Füzes­abonyi Gépjavító Állomáson. A szakemberek előzetes becs­lése szerint június 20-a táján a­ Tarna menti községek terme­lőszövetkezeteiben beérik az őszi árpa, és kezdetét veszi az aratás. Ezt követően pedig a járás egész területén a kombáj­noké és a kombájnosoké lesz a döntő szó, akik a nagy ara­tási munkákra kellően felké­szülve az idén is minden bi­zonnyal helytállnak. Nmusap3 1966. június 1., szerda

Next