Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Kölcsönös érdekek és előnyük jellemzik a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokat Harmadik ötéves tervünk céljainak elérése feltételezi nemzetközi gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztését. Az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, hatékonyságainak fokozása, az életszínvonal emelése megkívánja, hogy elsősorban azoknak a termékeknek az előállítását szorgalmazzuk, amelyekhez természeti, gazdasági társadalmi adottságaink kedvezőek, termelési költségeik a világpiaci árhoz képest előnyösen alakulnak és így exportjuk is gazdaságos, míg azokat a cikkeket, amelyeket itthon nem tudunk előállítani, illetve termelésük kevésbé előnyös számunkra, ésszerűbb importálni. Ez az elv mint gyakorlati szükségszerűség is utat tör magának gazdasági életünkben. A feldolgozóipart, a mezőgazdaságot gyorsan fejlesztjük, de ehhez nincs elegendő gazdaságosan kitermelhető nyersanyagunk és energiánk, növekszik tehát az import. A feldolgozóipar valamennyi ágát sem fejleszthetjük egyidejűleg, ha a termékek korszerűségét, sorozatnagyságát, előállítási költségeit világszínvonalra kívánjuk fejleszteni, így a késztermékek exportjával párhuzamosan növekszik behozatalunk is, hogy magas színvonalon elégíthessük ki az ipar, a mezőgazdaság, a lakosság gép-, vegyianyag-, háztartási cikk- stb. szükségleteit. Mindez indokolja, hogy külkereskedelmi forgalmunk csaknem másfélszeresére növekszik a harmadik ötéves tervben. Az új ötesztendős időszak népgazdasági tervének megalapozását szolgálják nagy jelentőségű távlati megállapodásaink a szocialista országokkal és elsősorban a Szovjetunióval. E tervek szerint 1970-ben 3 milliárd kilowattóra villamos energiát és 4 millió tonna kőolajat importálunk a Szovjetunióból. Ezért új 400 kilovoltos távvezeték épül Munkács és Göd között, s Gödön újabb állomás létesül. Az igényeknek megfelelően a Barátság kőolajvezetéknek is új leágazását tervezik hazánkban, közvetlenül Kárpát-Ukrajnából. Jövőre megkezdik a szovjet—magyar timföld—alumínium-egyezmény végrehajtását, amelynek értelmében évről évre növekvő mennyiségű, így 1970-ben 120 ezer, 1980-ban már 330 ezer tonna hazai timföldet kohósítanak a Szovjetunióban olcsó villamos energiával. A magyar—szovjet áruforgalom szerkezetére jellemző, hogy 1965-ben 10 millió 3 ezer tonna árut importáltunk és 630 ezer tonnát exportáltunk. Amíg a két testvéri ország külkereskedelmi forgalma 70 százalékkal növekszik, 1966—1970- ben az anyagjellegű termékek importja 75 százalékkal! Növekvő nyersanyag-importunk több mint felét szállítja a Szovjetunió. Vasércből (azonos fémtartalomban számolva) 5,3 millióról 7,1 millió tonnára, nyersvasból 356 ezerről 905 ezer tonnára, hengereltáruból mintegy félmillió tonnáról csaknem 1,4 millió tonnára, faféleségből 8,6 millióról 9,6 millió köbméterre növekszik a szovjet import a harmadik ötéves tervben az előző ötesztendős időszakhoz képest. E számottevő szovjet nyersanyag- és energiaszállítások nélkül aligha fejlődhetne népgazdaságunk egészségesen és biztonságosan hosszú távon, sőt, az ipari termelés és a lakosság foglalkoztatásának jelenlegi színvonalát sem lehetne fenntartani. A Szovjetunió, amely a hazai import-nyersanyag és energia fő szállítója, egyben mezőgazdasági termékeink és ipari készgyártmányaink legnagyobb külföldi felvevőpiaca. A Szovjetunióba irányuló zöldség- és gyümölcs szállítások például megháromszorozódhatnak 1965 —1970-ben, biztosítva a mezőgazdasági termelés belterjes fejlődését. A nagyarányú szovjet rendelések a gépipar gazdaságos exportját, nagy sorozatok gyártását teszik lehetővé. Tavalyi teljes gépkivitelünk 52 százalékát, ezen belül a hajók 70, a műszer-híradástechnikai cikkek, élelmiszeripari berendezések nagyobb részét a szovjetunióba szállítottuk. A szovjet rendelések alapján különösen gyorsan fejlődhet a harmadik ötéves tervben közúti járműgyártásunk. A tervek szerint 1970-ben már 4 ezer nagy teljesítményű autóbuszt szállítunk a Szovjetunióba, s így a hazai sorozatnagyság eléri majd a 7 ezer darabot. Ilyen nagy sorozatban egyetlen európai ország sem gyárt autóbuszt. S a Szovjetunióval nem csupán a kész járművek gyártását egyeztettük hanem a részegységek fejlesztésében és gyártásában is termelési és műszaki kooperációt alakítunk ki Ezenkívül öt év alatt 240 hajót, 215 négyrészes motorvonatot, 90 sajtgyárat, 200 zöldség- és gyümölcsfeldolgozót, konzervgyári vonalat szállítunk a Szovjetunióba. A Szovjetunió gép- és berendezés-szállításai kisebbek ugyan, de népgazdaságunk fejlődése szempontjából nem kevésbé fontosak. A második ötéves tervben például 54 üzem épült szovjet közreműködéssel. A harmadik ötéves tervben 152 darab Diesel mozdonyt vásárolunk, további négy új házgyárat is beszerzünk. A mezőgazdaság traktor-, gabonakombájn- és pótkocsi-igényeinek nagy részét is a szovjet szállításokból elégítjük ki. Az együttműködés mindkét országnak egyaránt előnyös: a kölcsönös előnyök nélkül nem is lehetnének tartósak és megalapozottak szocialista jellegű kapcsolataink sem. A szocialista országok, s köztük hazánk internacionalista gazdasápolitikája nem elvont elvek, hanem jól felfogott nemzeti érdekek diktálják. A kölcsönös nemzeti érdekek internacionalista kifejezője a magyar—szovjet együttműködés is. Itt van például a timföld-aluminium-egyezmény. Egy tonna alumínium kohósítása nálunk a drága hazai villamos energiával 7400 forintba kerül, az egyezmény alapján viszont csak 5600 forintba. A tonnánként 1800 forintos megtakarítás 1970-ben több mint 100 milliót, 1980-ban pedig mintegy 300 milliót jelent majd. Mi tehát jól járunk azzal, hogy az alumínium-kohászathoz felhasznált villamos1 energiát világpiaci áron számlázzák. A Szovjetuniónak ez szintén előnyös, húszén a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban állítja elő azt a völgai vízi erőművekben. A közvetlen távvezetékes villamosenergia-export viszont ilyen távolságról már nem lenne kifizetődő. Egy másik péda: szintén villamosenergia-gondjainkkal összefüggésben. Aligha lehetséges, hogy energiaszegény hazánkban különösen jelentősége lesz majd az atomerőművek építésének.Ám nincs elég szellemi erőnk és anyagi eszközünk a drága kísérletekhez és kutatásokhoz. A gazdag szovjet tapasztalatok átvétele viszont lehetővé teszi — ahogy ezt már megállapodás is rögzíti — minden szempontból gazdaságos, nagy teljesítményű ipari atomerőmű építését hazánkban. A Szovjetuniónak sem előnytelen ez a kereskedelmi és műszaki megállapodás, hiszen mi is átadjuk a szovjet szakemberek által nagyra értékelt gyógyszer-, iszapszivattyú- és műtalpgyártási stb. tapasztalataim, kát. Az ellenséges propaganda rágalmait nem cáfolhatjuk meg egyoldalúan azzal, hogy csak a szovjet segítségről beszélünk, elhallgatva partnerünk tényleges előnyeit, internacionalizmusával egybevágó nemzeti érdekeit. Nyilvánvaló, hogy az együttműködés fejlődésének alapja a kölcsönös előnyök a közös érdekek elve, így a Szovjetunióval kötött távlati megállapodások nem jelentenek abszolút biztonságot és főleg kényelmet az érdekelt vállalatoknál. A műszaki fejlesztéstől, a minőség javításától, a pontos szállítási határidők betartásától nagyban függ, hogy milyen mértékben sikerült az 197ú-ig kötött távlati szerződéseket realizálni. Hiszen nemcsak a mi igényeink növekednek, hanem a baráti országok vásárlói, felhasználói is mind nagyobb követelményeket támasztanak — teljes joggal — termékeinkkel szemben. Ennek megfelelően a szocialista világpiacon is növekszik az egészséges verseny, s a baráti országok reformtörekvései szintén ilyen irányba hatnak K. J. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Mbs jjgjf moaggeretfagffqT Eredmények és feladatok a hatvani járásban Hamar beköszöntött az ősz. Nemcsak a naptári érkezés pontos dátumát tartotta be, hanem mindjárt vacogtató hőmérséklettel igazolta, hogy vége a nyárnak. Ez a gyorsan ősziesre fordult időjárás részben segíti, részben gátolja a mezőgazdasági munkák gyors elvégzését. A betakarításoknak jól jött ez a kissé hűvös, csapadékmentes hó vége, de az elvetett magok már követelik az esőt Hogyan használják ki a napokat a hatvani járásban? Erre kértünk választ a járási tanács mezőgazdasági osztályától. A cukorrépa-termés negyede a feldolgozó üzemben Először a betakarítás helyzetéről kaptunk tájékoztatást. A járás közös gazdaságainak csaknem nyolc és fél ezer hold közös és háztáji földről kell betakarítani a kukoricát. Eddig több mint 1500 holdról került górékba a termés. A munkában a boldogi, ecsédi, lőrinci közös gazdaságok tagjai járnak élen. A szokásoktól eltérően a kukoricatörés későbbre tolódott, mert a kora tavaszi csapadékos idő miatt az alacsonyabban fekvő területeken később lehet vetni, másrészt az átlagosnál hűvösebb időjárás miatt az érés időpontja is eltolódott. A kukoricatöréssel párhuzamosan jól halad a szárvágás is A burgonyaszedés lényegében befejeződött. Az átlagtermés 50 mázsa körül van, jobb tehát a tavalyinál. A cukorrépa-szedés a gyári ütemezésnek megfelelően történik. Szeptember végéig a termés 25 százalékát szállították be a feldolgozó üzembe. A szedést már több miint 350 holdon végezték el és az eddigi felmérések alapján jó termés ígérkezik. 2000 vagon répa várható, ami 180 mázsás átlagtermésnek felel meg A silózás minden termelőszövetkezetben megfelelő ütemben halad. Tíznapos előny a talajmunkában Az augusztusban és szeptember elején lehullott csapadék nagymértékben elősegítette aalajmunkák végzését. A termelőszövetkezetek lényegében valamennyi lakóterületen könnyebben és gyorsabban végzik a vetőszántásokat. Csaknem kilenc és fél ezer holdat szántottak már be, amely nagyon jó eredmény, a megművelendő terület 70 százaléka. Idejében hozzáláttak a talajerő-pótlásihoz is, eddig több mint ezer hold nyári trágyázás lett elvégezve, de a területnek mindössze 15 százaléka kapott szerves trágyát, ami rendkívüli alacsony. Sajnos a termelőszövetkezetek zöldtrágyázási terveiket sem teljesítették. Őszi árpából túlteljesítik a tervet A vetési munkákat augusztus utolsó napjaiban elkezdték a termelőszövetkezetek. A munka az időjárásnak megfelelően jól halad, az őszi árpa és takarmánykeverék vetési tervét száz százalékra teljesítették a közös gazdaságok, őszi árpából túl is teljesítették a tervet. A vetésben eddig a csányi, horti és a herédi tsz-ek jártak az élen. Rozsból 330 holdat őszi búzából 1700 holdat vetettek már el. A búza fajtamegválasztása tekintetében tovább növekszik — idén mintegy kétezer holddal — a Berosztája 1. vetésterületi aránya. Egyre nagyobb területet hódít meg a járásban a tavaszi árpa rovására az őszi árpa. Az október hónap újabb feladatokat ad a közös gazdaságoknak. Készülnek rá a járásig a termelőszövetkezeti vezetők és a tagok is, hiszen sok őszi munkájuk a jövő év jó termékét alapozza meg f. p. OTT FENN, a kőbánya második szintjén, a Bélkő csúcsától alig 50 méterre, nehéz a járás a szürkés-barnásfehér szikladarabok között. Nehéz a munka is. A por, a metsző hideg itt már ősz elején is állandó vendég. De itt jól ismerik a kövek tulajdonságát és segítségül szólítva a nagy teljesítményű gépeket és a fáradhatatlan villamos energiát, hatalmas tömbökben görgetik lefelé a mészkövet, hogy mész és cement legyen belőle. Ismerik a kő tulajdonságait, tudják, ha bántó, hozzá nem értő kézzel nyúlnak hozzá, visszaüt, lesújt, megmakacsolja magát, de ha értően szabadítják fel a benne rejlő értéket, a hasznos ásványtartalmat, szívesen feláldozza magát a tűznek, az embernek, aki építőanyagot készít belőle. Itt ismertem meg egy férfit, aki érti e kövek nyelvét, aki segít felszabadítani a kövekben rejlő értékeket, s aki mintha idomulna e sziklák világához, maga is egész sor tulajdonságait viseli e hegyet alkotó köveknek. E kövek tulajdonságairól azt írják: „Kezdetben oldott állapotban létezett a tengerben, aztán igen laza, törékeny volt, később tömöttebbé lett és erősen megszilárdult”. Ez a kő tulajdonsága. .. És mennyire hasonlít az emberhez, aki e kövekkel bánik: Lőrincz Gáborhoz, aki reggeleit, délelőttjeit itt tölti, e sziklák birodalmában. — Én nem állítom, hogy rögtön 45-ben olyan határozottan a kommunistákhoz tartoztam volna. Akkor előfordult, hogy odacsapódott az ember, ahol szebben magyarázták meg a jövőt. Én is a kommunistákhoz húztam legelőször, mint fiatal legény, de mindig csak a zászlóhordozással bíztak meg ! Mondtam nekik, vagy adnak valami komolyabb munkát, vagy megyünk a szociáldemokratákhoz. Nem adtak, hát elmentünk. De csak rövid időre, mert a szocdemben olyan kisiparos levegő volt, hogy azt nem soká bírtuk. Visszamentünk a kommunista párthoz és azóta „nem hordtam másnak a zászlót”. Tudja, akkor még nagyon fiatal voltam, szerettem a zenét, a színjátszást, később meg a szakszervezeti és pártmunkát, általában mindent, amivel segítettünk a gyárnak, a falunak. Az elvekkel azóta sincs baj, csak a gyakorlat nehéz, mivelhogy itt lennt a bányában dolgozom, a pártszervezet többi tagjai pedig lent a villamosműhelyben. Nehéz innét a kapcsolatot tartani, meg részt venni a járási revíziós bizottság munkájában. Mert itt soha nem lehet tudni, mikor van rám szükség... S MINTHA A véleményét megerősíteni jönne, idős ember sürgeti, kéri, mondaná meg, miként helyezzék el a kábeleket, nehogy később baj legyen a gépek áramellátásával. S a pártmunkás most átalakul szakemberré s emlékezését félbehagyva részletes tanácsokat ad, hogy minden rendben legyen a vezetékeknél. — Mert itt mi tíz évvel előbbre dolgozunk — fűzi hozzá magyarázatképp —, akkor is szükség lesz ezekre a kábelekre. Távolabbra a fúrógépek, rakodógépek, bulldózerek zajától, a bánya szélére telepedünk le, a költői össze-visszaságban heverő lerobbantott szikladarabokra. A beszélgetés óhatatlanul ismét és ismét visszakanyarodik a kövekhez, amelyből élnek, amellyel dolgoznak itt, a félezer méternél is nagyobb magasságban. „Ez a kő ,szőke, egyszerű kőzet, tömött, érdes, kissé darabos”. Ez a kő tulajdonsága. LŐRINCZ GÁBOR szőke és mint a hegyet alkotó kövek olyan zömök, kissé érdes, darabos is. — Azt mondta az egyik barátom, hogy mielőtt megszóralnék, hatvanig kellene számolnom. De hát ez nagyon nehéz. Úgy ismernek, hogy ha hibát látok, rendellenességet nem hagyhatom szó nélkül Azért bánt, hogy a csúcsvezetőség-választásnál nem tettem szóvá, amit pártszervezetünknél oly sokat hangoztattak: a párt, pontosabban annak vezető szerepének féltését és azt hogy fizikai dolgozókat nem választottak be a vezetőségbe Mert az aggodalom, úgy éreztem én is, néhány esetben jogos. Több megbecsülést érdemelnének a kommunisták,, mármint azok, akik megérdemlik. Elment az egyik idős elvtársunk nyugdíjba. Égési életében a pártért dolgozott és csak úgy elbocsátották volna köszönöm nélkül. Mikor szóltunk, akkor búcsúztatták csal el tisztességgel. Mondhatom nagyon rossz érzés volt. Gondoltam, hátha így lesz ez velem is? De hát amikor az ember dolgozik, nem elsősorban ez jár az eszében. Nem a dicséretért, a pénzért teszi, de mégis fáj, ha úgy érzi, hogy mellőzik. Persze, szólni kell, ez az én véleményem, s erre biztatom az embereket is. Hogy néha nyersen fejezem ki magam? Tudom. Ez hibám. De én egyszerű munkás vagyok, kalkulálják be, ha kicsit erősebb a hangom, és főleg azt, amit a pártért teszek, vagy amit már tettem. Ez a kő, amivel itt dolgozunk, könnyen felsérti az embert, így van ez néha az én szavaimnál is. Azt mondják még a mészkő tulajdonságairól, hogy sokféle célt szolgál, értékes, hasznos, jól viseli magát a tűzben, érdemes vele bajlódni, mert végtére is az embert szolgálja. Ezt mondják a kőről, mert alkalmuk volt hosszú évtizedeken át kitapasztalni tulajdonságait. ÉS AZ EMBERÉT? Lőrincz Gábort gyerekkora óta ismerik itt. Úgy is, mint 45-ös párttagot, úgy is, mint zenekedvelőt, mint szakszervezeti kultúrást, mint pártvezetőségi tagot, mint a járási revíziós bizottság tagját, mint munkásőrt, mint... olyan embert, akinek nehezen tudnak annyi munkát a nyakába akasztani, amelyet el ne végezne. Most is „főnök nélkül” dolgozik kint a bányában, s mégis úgy, hogy minél kevesebb perce maradjon kihasználatlanul munkaidőben. Megtanulta és megtanította munkatársaival az új csehszlovák gépóriás kezelését, segít rendet teremteni a szocialista brigád mostanában vihart kavaró ügyében, véleményt mond, bírál, képviseli munkatársai érdekét, szót emel a panaszok lassú intézésénél, egyszóval: »,jól viseli magát a tűzben”, mint a kő, amelynek bányászásában segít s amelynek tulajdonságai között szerepel, hogy „az embert szolgálja”. Itt a hegyen, ahol ezekkel a kövekkel birkóznak, jól ismerik a kövek tulajdonságait. És az emberekét is. Ezért jelölték Lőrincz Gábort a bélapátfalvi kommunisták — egyetlent a fizikai dolgozók közül — küldöttként a járási pártértekezletre Kovács Endre Az ember és a kő tulajdonsága Egy évtized két újító életében Tíz esztendeje két rózsaszentmártoni embert, két újítót váratlanul szárnyra kapott a hír: közös konstrukciójuk, a bányászatban hasznosítható farabló villa a tröszt üzemeiben és az egész iparágban élénk érdeklődést váltott ki. Nevük visszatérően szerepelt az újságok hasábjain, „találmányukról” hosszú ideig cikkeztek, míg a gép alkalmazását országosan elrendelték ... Egy évtized múltán az egykori híres emberek nyomába eredtünk, s tíz év történetét hallgattuk tőlük. 1 — Gömöri István vagyok, a petőfi bányai gépüzem vezetője. Most is ugyanazon a poszton dolgozom, mint annak idején ... Sokat nem mondhatok, megszokott munkában teltek az évek. Az üzem valamivel kisebb lett, leadtuk az osztályozót, a szalagzárót, a kötélpályát, csak a gondok növekedtek. És a feladatok. Az idén már közel 40 millió forintos tervünk van ... Majd elfelejtem! Üzemünk azóta kétszer elnyerte a szocialista címet, s olyan gárdát sikerült összekovácsolnunk, amely becsületboltból vásárol, becsületpénztárból veszi fel a fizetést. Itt a munkahelyen van a bolt is,a pénztár is, soha nincs egyikben sem hiány... Miről beszéljek még? — Az újításokról... — Ahhoz csak annyi közöm van, hogy én voltam a kivitelező. Mert hát lakatos vagyok én tulajdonképpen, s értek valamit a gépekhez... — Eszébe jut-e néha a fai rabló villa? — Nemigen gondolok rá. Már kevés is van belőle a trösztinél. — Mi történt még az utóbbi évtizedben? — Felnőttek a gyerekek.. . A kisebb fiam most nősült a nyáron, a nagyobb meg az ősszel szerel le a katonaságtól. — Más semmi? — Elvégeztem a technikumot... Kaptam jutalmakat is. Aranyjelvényes kiváló újító lettem, megkaptam a szolgálat érdemérem bronz fokozatát és A bányászat kiváló dolgozója«* kitüntetést... Ennyi volt. I _ I — Hogyne, emlékszem I Z • Szól a villára, néha még 1 találkozom is vele. Rózsában, Gyöngyösön — meséli Koósz Pál. — A múltkor Egert csehiben is láttam. De már egyre kevesebb van belőlük. Országszerte hódít a pajzsfestés ... A villára lassan már csak akkor lesz szükség, amikor valami nehezebb súlyt kell arrébb vonszolni. Arra még jó» Nagy ereje van ... — Népszava-szerdák, újság* cikkek? — Voltak ilyenek ... Ankétok, cikkek. — örzi-e még a régi újságod kat? — Egyet sem ... — Tíz év alatt merre vezeitett az útja? — Annak idején a szűcsi 10-es és 11-es akna üzemvezetője voltam. Aztán mind a két üzem bezárta a kapuit. Az egyik a rossz terepviszonyok, a magas önköltség miatt, a másik pedig azért, mert útjában állt az ecsédi fejtésnek ... Én előbb Ecsédre kerültem a ,,szenelő” részleghez, aztán pedig berendeltek a tröszt termelési osztályára. Tavaly óta a kútfejtésű üzemek területi főmérnöke vagyok... — Közben elvégeztem még a közgazdasági technikumot és a Marxista—leninista Esti Egyetemet... Volt néhány újításom, legjelentősebb az ecsédi szénszállítás módosítása. Ez hármunk ötlete volt... A farabló villáért kapott 20 ezer forint, meg a többi újításból jött pénz sokat segített abban, hogy 1962-re kész lett a házam, s szépen berendeztem . . . Tíz év óta autóm is lett: a legújabb Moszkvics... — S hogy fejeződött be az évtized? — Nehéz megbízatással: október elsejétől ugyanis kinevezték az ecsédi külfejtés főmérnökévé. Győri Gyula 1966. október 1„ szombat j VpjiűitM