Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
Égr és föld között Reggelente megjelenik a füzesabonyi vasútállomáson a füzesabonyi MÁV Villamos Vonalfelügyelőség szerelőit szállító autóbusz alaku vágépkocsi. A motor után ztják a szerszámokat szállító pótkocsit és a fogat utolsó tagja a tornyos szerelőkocsi. A motoros menet Füzesabony, hol hol Vámosgyönk, hol pedig Mezőkeresztes irányába tart, attól függően, hogy a napi munkahelynek melyik állomást, vagy szakaszt határozták meg. A füzesabonyi vonalfelügyelőség karbantartási szakasza Vámosgyörk bejáratától Mezőkeresztes—Mezőnyárád állomás bejáratáig tart. Ez a távolság közel hatvan kilométerre tehető, s e távolságon belül 155 kilométer villamosfelsővezetékkel ellátott vágányhálózat van. Ezen a szakaszon kell karbantartási munkát és felügyeleti szolgálatot tartaniuk a szerelőknek. A járőrszerelők munkáját, (munkabeosztás szerint ez a felsővezetékszerelők megnevezése) sokan megcsodálják. Ég és föld között lebegnek, amikor a felsővezetéki berendezéseken dolgoznak! Akrobatikus ügyességgel közlekednek a felsővezetéken. Munkaterületükön ismerik az áramköröket, 25 ezer voltos feszültség alatt dolgoznak, minden meggondolatlan lépés könnyen végzetes lehet. A szerelőknek két „jó pajtásuk”, védelmezőjük van. Az egyik a szerelőtáskával ellátott biztonsági öv, a másik védelmezőjük a földelőrúd, mely az áramütés ellen védelmez. Ha a szerelők munkahelye két oldalról szabályszerűen földelve van, akkor nem érheti áramütés őket. A járőrszerelők szigetelőtisztítási munkája láványosságszámba megy. Hat és húsz méter magasságok között egykét szál dróton lógva, vagy ülve tisztítják a szigetelőt A MÁV Villamos Vonalfelügyelőség emberei hatodik éve dolgoznak Füzesabonyban. Ez idő alatt igen szép eredményeket értek el Az utóbbi egymást követő három évben al üzemszint fölött dolgoztak és mindhárom alkalommal igazgatói elismerésben részesültek. (Csak a kis létszám miatt nem adható ki az élüzem cím.) 1965-ben a „Szocialista munka szolgálati hely” kitüntetésben részesült a füzesabonyi vonalfelügyelőség. Négy szocialista brigádba tömörültek a dolgozók, melyek egyharmada már többszörös véradó. A szocialista brigádtagok a munkahelyen kívül is többször együtt vannak. Tanulmányi kiránduláson és közös mozilátogatáson is többször voltak már. Három szocialista brigádtagnak kislakás építésénél is segítséget nyújtottak. A kongresszusi mánkavesenyben nagyszerű eredményeket értek el Például Klementina állomás átalakítására 206 napot adtak. A pártkongresszus tiszteletére 190 napra vállalták a munkát és elvégezték 170 nap alatt! A versenytáblán ,ez áll: karbantartási munka tervteljesítése 106,2 százalék, az üzemeltetési önköltség teljesítése 115,4 százalék. A karbantartási munkák mellett az elmúlt évben és az idén beruházási munkákat is végeztek Miskolcon és Nyékládházán, több milliós költségűt. A járőrszerelők nem csak nappal, hanem üzemzavar esetén éjjel is dolgoznak. Minden éjjel egy készenlétes brigád a vonalfelügyelőségen alszik. Esőben, hóban, megjegesedett vezetéken is dolgoztak éjnek idején, lámpák fényénél. El kell végezniük a munkát éjjel is, mert a villanyvonatoknak kell a pálya, a vasút, az ország vérkeringése nem állhat meg... Szigetvára József A füzesabonyi rendező pályaudvaron a szerelők megszállták a vezetékeket. De a forgalom zavartalan, leeresztett áramszedővel átgördül a szilíciumos villanymozdony. (Fotó: Fekete Imre) Egy kis vállalat a jövőjét alapozza Nem mindennapi kísérletre, új feladatok megoldására készül a Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat: Kertész utcai üzemében egy Dunántúlról átvett profilt honosít meg, pontosabban az acélpáncélszekrények gyártását kezdi el A nyáron még csak ötlet volt, a vállalat gazdasági megszilárdításáról folytatott tárgyalások során vetődött fel , s most a tél elején, egy meglehetősen nagy átalakulás nyitányaként valósággá válik. Mint Szederkényi György főkönyvelő elmondotta, már hozzáfogtak a munkacsarnok berendezéséhez, szerelik a különféle gépeket, úgy iparkodnak, hogy 40—45 egri ember — javarészt nő — mielőbb biztos keresethez jusson. Tízmilliós termelés Eredetileg — alig többel, mint a korábbi profilgazda, a Veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat — 5,2 millió forintos tervvel számoltak, de az időközben megkötött keretszerződések jövőre már ennek csaknem kétszeresét, a 10 milliós termelést is lehetővé teszik. Mondani sem kell, hogy a bíztató kezdetnek mennyire örülnek a Heves megyei vállalatnál. Mivel az AP-csőszerelvények előreláthatólag két százalékos nyereséget hoznak, s ez lényegesen tompítja a különféle más termékek okozta veszteséget. A vállalat jelenlegi mechanizmusának átalakítására különben egyéb törekvések is vannak. A napokban az ÉM. Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalattól átvették a Selypi Téglagyárat, ahol később majd bevezetik a helyszíni értékesítést, hogy a környékbeli építkezők gyorsabban jussanak a falazóanyaghoz, s megszűnjenek a sajnos mégegyszerte sok felesleges kiadást jelentő keresztszállítások. Elfekvő anyagból Ugyan még csupán távolabbi cél — de már megtörténtek az első lépések egy másik, ugyancsak új profilnak, a salakblokk-készítésnek a kialakítására is. A Mátravidéki Hőerőmű tárolóterén évek óta felhalmo■ zott, használatlanul elfekvő sa■lakja ugyanis kitűnő alap■ anyag, a belőle Salgótarjában gyártott, s Budapesten vizsgált termékeik jól állták a próbákat, s alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a vállalat értékesíthesse. Az új üzemet Petőfibányám, a helyi lakosság — harmadrészben nők — foglalkoztatására szeretnék felépíteni, központi beruházási keretből. Az elképezelések szerint mintegy harminc dolgozónak megélhetést nyújtható, évi négymillió forintos tervre alapozott, 8 millió darab téglát helyettesítő hozzávetőlegesen 356 ezer blokkot gyártó telep tanulmányterve már elkészült. Remélhető, hogy jövőre elkezdik és be is fejezik az építését, s a következő évben átadhatják rendeltetésének. Stabil torzsgánlan Újságként említették még a vállalatnál, hogy ígéretet kaptak egy 1968-as beruházásra is , amellyel a káli betonáru üzemet fejlesztik majd. Ez a telephely mostani állapotában szűk, meglehetősen hiányos felszerelésű, s termékeinek magas az önköltsége. A korszerűsítéstől kétségkívül sokat várnak, bíznak abban, hogy elvégzése után lényeges javulás következik mind a gyártmányok jövedelmezősége terén, mind pedig a dolgozók munkakörülményeiben. A különféle tervek eredményes megvalósításához természetesen szükség van egy stabil törzsgárdára, amelyre állandóan lehet számítani. Szüntelenül keresik hát a folyamatos foglalkoztatás módját. Arra törekszenek, hogy a vállalat üzemeiben egyre kevesebb legyen az időszakos munkás, fokozatosan megszűnjön a fagyszabadság, s erős műszaki és pénzügyi gárda, jó felkészültségű vezetők irányításával egymás után érhessék el kitűzött céljaikat ___________(gyóni) Egy bélyegző ára Az utóbbi időben nem kedvezett az időjárás a szőlős termelőszövetkezeteknek. Így a gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezetben is jelentős kiesést okozott a kevés termés. Különösen megnövekedett ezért a már jól jövedelmező gombatermelés jelentősége. Nem meglepő tehát a gyöngyöspataiaknak az az igyekezete, hogy növeljék a gombatermelésre alkalmas pinceterületet és így adandó esetben —, ha csak megközelítőleg is — pótolni tudják a szőlőnél mutatkozó bevételi kiesést. A gyöngyöspataiak számításait azonban keresztezik az ügykezelés furcsaságai. Mint Nagy Miklós párttitkár elmondta, a szövetkezetnek van mintegy harminc méteres pincéje, amely ugyancsak alkalmas lenne gombatermelésre. Bővíteni kellene csupán, hogy a követelményeknek megfeleljen ... A műszaki tervek elkészítésével Kővári Lászlót, a Mátrai Ércés Ásványbánya Vállalat gyöngyösoroszi üzemének főmérnökét bízták meg, aki egyébként régi patronálója a közös gazdaságnak. A tervdokumentációk annak rendje-módja szerint elkészültek. A költségvetés a bővítéssel, fűtéssel és szellőző berendezéssel együtt 1,7 millió forintot igényelt. A Salgótarjáni Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség a terveket mind műszakilag, mind biztonsági szempontból jóváhagyta. Gyorsan és eredményesen haladt eddig a gyöngyöspataiak gombaügye. Csak a pénz hiányzott a munkák megkezdéséhez. Pénzt azonban a Nemzeti Bank csak abban az esetben folyósít, ha a megyei tanács tervezőirodája is ráüti a bélyegzőjét. A tervezőiroda azonban nem hagyta jóvá a terveket. Új tervek készítéséhez ragaszkodtak. A meglepő csupán az, hogy szakértőnek Kővári Lászlót, az előző terv készítőjét hívták meg. Az új tervdokumentáció semmi lényeges változást nem mutatott sem a költségvetésben, sem a műszaki kivitelezésben. Bizonyára megkezdték a munkákat — gondolhatná bárki. A szövetkezetiek válasza azonban még mindig nem megnyugtató. — Még nem kaptunk pénzt. Ám, ha megkapjuk is, a tervezőiroda részére ki kellene fizetnünk közel százezer forintot Miért...? Sajnos, a munkák elhúzódásában, az engedély megadásában döntő szerepet játszik a pénz. Ha történetesen a gyöngyöspataiak saját erőből képesek lennének a beruházás pénzügyi fedezésére, akkor megfeleltek volna Kővári László eredeti tervdokumentációi is. A sajnálatos a dologban az, hogy törvénytelenség nem történt, a rendeletek értelmében jogosan megilleti ez az összeg a tervezőirodát. A kérdés csupán az, hogy miért ilyen magas a bélyegző ára? Laczik János Közéletünk egyik legizgalmasabb témája a lakáshelyzet. Napirenden tartása, megoldása társadalmi ügy. Állami terveinkben központi helyen szerepel a lakásépítés. Közismert a 15 éves lakásépítési program. Megvalósításával egymillió lakásban önálló otthonhoz jut minden magyar család. E programnak megfelelően az első öt esztendőben 282 000 lakás épült. Most a 15 éves program második öt esztendejében további 300 000 új lakás felépítését és átadását tervezik. A kérdés állandóan napirenden: hogyan lehetne még több lakást építeni, még több családot minél hamarabb otthonba segíteni, s hogyan lehetne igazságosabban elosztani a felépített lakásokat? A lehetőségek latolgatásánál néhány tényezőt feltétlenül számításba kell venni. A legfontosabb: a lakásigények döntő többsége a városokban jelentkezik, tehát a felépítendő lakások zömét többszintes házakban kell elhelyezni. A városi építkezés, de egyre inkább a vidéki is közműves építési területet kíván. A közművesítés, az alapvető szociális és kulturális intézmények — iskola, óvoda, stb. — megépítése legalább olyan fontos, mint a lakások felépítése. A központi építkezéseknél ezeket megtervezik és felépítik. A magánerővel épülő lakóterületeken is az igények növekedésével egyre jelentősebbé váló központi erőforrások segítségével létesülnek ilyen beruházásaik. Miután a pénzügyi lehetőségek nem korlátlanok, azért a kölcsönt igénylők számának állandó növekedése miatt egy lakásra számítva csökken a kifizethető kölcsön összege. De tulajdonképpen nem is a pénz a lényeg, hanem a rendelkezésre álló építőanyag szűkös volta. Az illetékesek állítják, hogy a lakosságnak biztosított építési anyagkeret elegendő. Illetve elegendő lenne, ha közületek nem vennének el jócskán ebből a keretből. „Érthető” ez az eljárás, mert például a tanácsok a községfejlesztési alap terhére megvalósítandó beruházásokhoz csak 25—30 százalékos anyagfedezetet kapnak. Csak az nem érthető, miért kell ennek így lennie a tervgazdálkodás körülményei között?! Miért „csörgött” el ezeken a csatornákon a lakosságnak szánt építőanyag — becslések szerint — mintegy 20 százaléka? Miért fordul ez elő, ugyanakkor amikor az építőanyagnormák lazasága miatt az állami építőiparból „fekete” csatornákon sok anyag jut a szorult helyzetben lévő magánépítkezőknek, de főleg a „fusizóknak"? Jobb és szigorúbb építőanyaggazdálkodás tehát jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy több lakást építhessenek. A belkereskedelem is jobban figyelembe kellene hogy vegye a lakossági igényeket. Növelhető a felhasználható építőanyag mennyisége a helyi anyagok fokozott alkalmazásásával is. Számos helyen, sok házat építettek például salakból készült kisblokkok felhasználásával. A vályog helyett érdemes volna ezt általánosabban alkalmazni. Ehhez azonban az kellene, hogy erre a célra szakosított kisipari szövetkezetek szakszerűen készítsék ezeket az építőelemeket. Eléggé elterjedt vélemény, hogy a családiház-építkezéshez a korábban leállított téglagyárak terméskiesése miatt nincs elegendő tégla. Erről csak annyit, hogy annak idején 25 kis téglagyárat állítottak le. Azóta nyolc már újra termel. A többit már más célra átalakították, mert vagy rossz volt a környék agyaga, vagy kimerül az agyagbánya. A termelés leállítása miatt kiesett téglamenyiséget az országban működő 174 téglagyár teljesítményének növelésével pótolják. A városi többszintes, magánerőből történő lakásépítkezések jobb anyagellátásához járul hozzá az állami építőipar gyors korszerűsítése. Ahogy a nagypanelgyártás fejlődik, úgy a közép- és nagyblokk-felhasználás magánépítkezésekben fokozódhat és egy-két éven belül a teljes gyártott mennyiséget itt hogy használhatják fel. Budapesten, a Gyáli úton gyártott blokkokat például a XVII. kerületi KISZ-lakótelep építésénél használják sikeresen. Hagyományos építőanyagból akartak 1200 lakást építeni. A blokkos építkezés lehetővé tette, hogy 116 lakást a közelmúltban 6—7 hónappal előbb és mintegy 10 százalékkal olcsóbban adtak át Ezt a lakótelepet is kiszépíti, amelynek dolgozóit a blokkokat gyártó építőipari vállalat tanította meg a blokkos építkezésre. Közismert, hogy az építőiparban kevés a munkaerő. Ezen úgy lehetne segíteni, s ily módon hozzájárulni több lakás felépítéséhez, hogy az érdekelt lakásigénylőket jobban be kellene kapcsolni a munkába. Elsősorban segédmunkásként dolgozhatnának, de a szakemberek a szakmunkában is segíthetnének. Ezzel pénzkiadásaikat is csökkenthetnék, amint ezt például az NDK-ban teszik. Megfontolandó lehetőség ez, a gyakorlatban mégis idegenkednek tőle. De úgy is több lehetne a tettrekész munkáskéz, ha — mint Csehszlovákiában — nálunk is lehetőség nyílna arra, hogy az építőipar dolgozói — megfelelő feltételek mellett — rendes munkaidejükön túl vállalhatnának magánépítkezéseket. Jelentősen fejleszthetnénk a lakásépítkezést, ha a KISZ- hez hasonlóan a szakszervezet, valamint az ipari- és mezőgazdasági vállalatok is aktívan bekapcsolódnának az ezzel kapcsolatos munkálatokba. Tagadhatatlan ugyanis az e téren uralkodó bürokrácia, amely az általa „kitermelt” élősködők hadával együtt óriási károkat okoz és sok embernek elveszi a kedvét még a társasházépítkezéstől is. A vállalati és társadalmi szervezetek eredményesen segíthetnének a tervek elkészítésében, jóváhagyásában, a telekszerzésben. Közreműködésükkel intézményesen biztosítható lenne az anyag- és munkaerőellátás, a kellő szakfelügyelet. Nem beszélve arról, hogy pa több nagyüzemben lehetőségeiket kihasználnák a saját építő- és szakipari brigádok, s maguk az érdekeltek is részt vennének a munkában, s ezzel lényegesen csökkenne az építési költség. A társadalmi szervek, vagy vállalatok segítségével szervezett építkezéseken a gépellátást is jobban meg lehet oldani. Több lakást építhetnénk ■ úgy is, ha felelevenítenénk a néhány esztendeje elindult, s azóta elhalt kezdeményezést, a „félkész házépítési akciót.” Ennek az a lényege, hogy az építővállalat tető alá hozza az épületet, s a többi munkát az érdekeltek végzik, vagy végeztetik el. Ez is csak úgy kifejeződő, ha vállalatok, vagy társadalmi szervek koordinálják. Elsősorban ilyen és hasonló módszerekkel építhetnénk több lakást, s az igazságosabb elosztásnak is ez az első számú feltétele. Farkas István Több lakást — jobb elosztást! Mi lesz az egri várban? Meglepetések a föld alatt Egy évszázad^ egy szoba A határidő még bizonytalan Amióta törvény védi Eger belvárosát, sok új és érdekes dologról hallunk, amelyek felderítésére ez az új törvény nagy lehetőségeket nyit A vár rekonstrukciójában egyik fontos állomás lesz a későbbi időkben emelt épületek — annak idején a laktanya céljait szolgálták ezek — lebontása. Ezek alatt, a kutatások szerint, értékes és érdekes románkori épületmaradványokat rejteget a föld, amelyeket a tervezett időben napvilágra hoznak, feltárnak, s „kőkert’’ formájában egyik új érdekessége lesz az egri várnak. A jelenlegi képtár és népművészeti múzeum épülete tűnik majd el, hogy felszínre kerülhessenek a régi korok tanúi. És mi lesz a képtárral, a népművészeti remek kiállításával? Új helyiséget kapnak, a tervek szerint a Széchenyi utcában, a jelenlegi finommechanikai vállalat autójavító részlegének helyén. Az épületet felújítják, amely önmagában is nagyon szép lesz. A múzeum mellett, a pincegazdaság közreműködésével új érdekesség, méghozzá régen várt érdekesség is helyet talál itt: egy úgynevezett bormúzeum, ahol természetesen kóstolni is lehet. Minden teremben más borfajtát mutatnak be, korhű berendezéssel „körítve.” Az épület rendbe hozása és a berendezése több szerv, a tanács, a pincegazdaság és a műemléki felügyelőség feladata is lesz. Ami a határidőt jelenti, egyelőre 1975. szerepel a tervben, ez azonban túlságosan hosszú idő. A határidő-módosítással jelenleg a legmagasabb fórumon is foglalkoznak, s remélhetőleg a megoldás mindannyiunk számára kedvező lesz. Miniisen 3 1966. december 24., szombat