Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
Párbeszéd a tsz-szövetségről A megalakulandó vétségről a recski Gyopár Termelőszövetkezet irodájában beszélgettünk. Kiss Tibor elnöknek egyetlen kérdést tettünk fel: hogyan segítheti a szövetség a hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdasági megerősítését? Munkaerőhiány és díjazás tsz-sze- ott termeljenek, ahol erre jó Kékesi lehetőség van. Az állattenyésztést ott fejlesszék, ahol feltételei adottak és ott se úgy, hogy „millió” fajta állatot neveljenek. — Hogyan realizálódik a szakosítás a recski tsz-ben? — A már elkészült tízéves tervünkben a szarvasmarha- és a juhtenyésztést jelöltük ki a közös gazdaság fő profiljának. A növénytermesztés pedig az állatnevelés kiszolgálója lesz, így szeretnénk erősíteni a gazdaságot. Persze tervünket hasznos lenne helyes javaslatokkal kiegészíteni. — együttműködés — öt község, öt világ — pedig olyan közel vagyunk egymáshoz. Sírok, Mátraderecske, Parád, Bodony és Recsk tsz-elnökei alig tudnak valamit egymás munkájáról. Nincsenek meg a jószomszédi kapcsolatok. A mátraderecskei közös gazdaságnak régebben mi közösen adtunk egy erőgépet, ők pedig a személygépkocsijukat. Végül veszekedés és számla lett a segítésből. A jó összhang meggyorsíthatná termelőszövetkezetünk fejlődését is. Hányszor dobunk ki felesleges forintokat, ahelyett, hogy összefognánk és például közös beruházásokat valósítanánk meg — mindnyájunk érdekében. Az összhang javítása nem ártana a felvásárló vállalatokkal sem. És az összehangolás megszüntethetné az oktalan konkurrencia-harcot is. Például a Kőbánya Vállalat és a tsz kőbányái után nem terveznének tanácsi kőbányát is nálunk. * A tsz-szövetség jövendő munkáját vázolta ez a párbeszéd is. Kéri a hegyvidéki tsz, hogy eredményes munkadíjazási rendszer kidolgozásával segítse a szövetség a munkaerő-probléma megoldását, keresse a célszerű szakosítás lehetőségeit, támogassa a jó tervek készítését, hangolja össze a termelőszövetkezetek, a vállalatok munkáját, segítsen megszüntetni a konkurrencia-harcot. Végezetül idézni szeretném a párbeszéd elejét: — Elnézést — mondta az elnök —, de elő kell vennem a stencilt Abból megtudhatjuk, hogy mit kérhetünk a szövetségtől. Mert nem szeretnénk szétfeszíteni ezeket a kereteket A beszélgetés során azonban egyetértettünk abban: helyes ha irányelveket adnak ki a szövetség működéséről, azonban ezt nem kellene minden közös gazdaságban „szentírásnak” venni, hiszen nem tükrözheti precízen a helyi viszonyokat, s az lenne a helyes, ha a helyi vezetők és a tagság a mindennapok igényei alapján töltenék meg e „kereteket”. Fóti Péter : A mi termelőszövetkezetünkben 58 év az átlagéletkor. Két év múlva a tagság 60 százaléka nyugdíjba vonulhat. Kevés a munkaerőnk. A fiatalok ugyanis nem nagyon , , jönnek a közösbe dolgozni. A„SSZöhanQ Oll Sag bányászfeleségek két-három év után kilépnek. Jelenleg is háromnak-négynek van a kérelme az íróasztalomban. Hogy miért? A fizetés miatt. — Hallottam, hogy egy kerítés választja el az állami gazdaság és a tsz gyümölcsösét és... — És a kerítés túlsó oldalán — az állami gazdaság fái között — kevesebb, de biztos bérért dolgoznak asszonyok. Nálunk meg a környező községek asszonyaival kell betakarítani a termést. A kerítés nemcsak a fákat osztja ketté, de a bizalmat is. — Hogyan lehetne visszaszerezni ezt a bizalmat és vele együtt az embereket is? — Elsősorban a biztos fizetéssel. Garantált bérrel, rugalmas, ötletes munkadíjazási rendszerrel. Állami gazdasági egységbérrel kellene dolgoznunk, persze, ehhez a termelési költséghez igazodó bérhitelt is garantálni kellene. — A jó munkadíjazással is csak a meglevő jövedelmet lehet szétosztani. — Ez igaz, de ha jobban és igazságosabban osztjuk szét a pénzt, akkor még a kevesebbel is nagyobb munkakedvet teremthetünk. Persze, a jövedelmezőség emelése mindennél fontosabb. Terv és szakosítás — Még eredményesebben kell gazdálkodnunk, a hegyvidékhez mérve a lehetőségeket. Reálisan tervezni és kihasználni az állami támogatásokat. Ehhez persze a legfontosabb: a jó terv. — Milyen a jó terv a hegyvidéki tsz-ekben? — Jó terv, csak körültekintően és a helyi ismeretek birtokában készülhet, értelmes szakosítással. Szerintem búzát Terven felül 1 millió 689 ezer forintos teljesítés jogszolgálat Gyöngyösön Vezetőségi ülést tartott a KISZÖV A megye kisipari szövetkezeteinek tervteljesítéséről tárgyalt augusztusi ülésén a KISZÖV vezetősége. A beszámolót a kisipari szövetkezetek termelésének alakulásáról Takács Józsefnek, a termelési osztály vezetőjének beszámolója alapján értékelték. Második napirendi pontként a kisipari szövetkezetek munkavédelmének helyzetéről tárgyalt a vezetőség, Kaszás Zoltán munkavédelmi felügyelő beszámolója alapján. Harmadik napirendi pontként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny első féléves eredményeit értékelték. A kisipari szövetkezetek dolgozói a lakossági szolgáltatások tervét több mint másfél millió forinttal teljesítik mi a nagy évforduló tiszteleti v Vállalásokat tettek az öntöltség csökkentésére és az exporttervek túlteljesítésére is. A vállalások időarányos részét teljesítették a szövetkezetek, s ehhez sokban hozzájárultak a szövetkezetekben dolgozó szocialista brigádok. 80 szocialista brigád tagjai állnak versenyben a tervek túlteljesítéséért. A KISZÖV vezetősége, megvitatva a napirendeket, határozatokat hozott a munka továbbjavítására. Marika varrónő lesz A Hatvani Háziipari Szövetkezet női méretes részlegében ismerkedik a szakmával Patkó Mária második évfolyamos tanuló. Az oktató Bizony Ferencné. (Fotó: Kiss Béla) Fórum és érvényesülés Miniszttkiak, dalai közgazdászok Alkotni, tenni vágyó diplomások fóruma a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa. Egészen pontosan fogalmazva: fórum és érvényesülési lehetőség azoknak a fiatal szakembereknek, akik előrehaladásukat, mondhatjuk karrierjüket, nem a diplomájukra, hanem meggyőződésükre, munkájukra, tehetségükre alapozzák. Kettős cél A KISZ Heves megyei bizottság mellett 11 tagú tanács „patronálja” az üzemek, a vállalatok fiatal műszaki, közgazdasági szakembereit. A tanács vezetője Mocsáry László, a gyöngyösi MÁV és Kitérőgyártó Üzemi Vállalat technikus-közgazdásza. — Kettős célja van a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának: egyrészt bekapcsolja a műszaki fiatalokat a politikai, a társadalmi akciókba, a KISZ-szervezetek életébe, munkájába, másrészt lehetőséget ad szakmai tudásuk gyarapítására, s ezen keresztül fórumot, érvényesülési lehetőséget biztosít tehetségük bizonyításához. — Megyénkben hány ilyen tanács működik? — 17. Gyakorlatilag már minden jelentősebb üzemben, vállalatnál van fórumuk a fiataloknak. Rangos múlt Hagyománynak nevezhetjük már: a különböző minisztériumok évenként országos versenyre hívják a fiatal műszakiakat. A versenyek eredményei rendkívül hízelgőek megyénkre. * — Valóban így van. A tavalyi verseny első díját éppen a mi gyárunk fiataljai nyerték el. A Hajtómű, és Felvonógyár 4. sz. egri gyáregységének mérnökei is már több második díjat, oklevelet nyertek. De más üzemek, vállalatok fiataljai is eredményesen szerepeltek ezeken az országos versenyeken. Kétszeresen is értékesek ezek a versenyek: egyrészt igazi alkalmak a bizonyításra, másrészt az üzemek, a vállalatok is jól járnak, mert a versenyzők a legtöbb esetben olyan témákat dolgoznak fel, amelyek szorosan kapcsolódnak vállalatuk mindennapi munkájához, feladataihoz, terveihez. Egy-egy téma feldolgozása így nemcsak szakdolgozat lesz, hanem újítás és sok esetben találmány is. Friss emel Papíron megyénkben 17 üzemnél, vállalatnál van hivatalos fórumuk a fiatal műszakiaknak. Valamennyi jól dolgozik? — Ezt nem mondhatnánk. Petőfibányán, a Mátravidéki Fémművekben, az egri Finomszerelvénygyárban, a Hajtóműgyárban, a Dohánygyárban nemcsak „papíron” dolgoznak szék a tanácsok. Nagyon is komoly, alapos munkát végeznek. Jelentős segítséget adnak az újítási feladattervek megvalósításához, alkotó munkájukkal nagyban hozzájárulnak a vállalatok gazdasági eredményeihez. • Hol gyengélkednek? — A Gyöngyösi Vas és Fémipari Vállalatnál, a Hatvani Cukorgyárban, az egri volt lakatosárugyárban és Visontán. — Milyen az együttműködés a vállalatok vezetőivel? — Nagyon jó. Azokban az üzemekben, ahol valóban dolgozik a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, a gazdasági vezetők minden segítséget megadnak munkájukhoz. — A 11 tagú „patronáló” tanács hogyan segíti a fiatalokat? — Tulajdonképpen egy kis önkritikával kell kezdenem. Eddig jobban is dolgozhattunk volna. De most friss erővel ismét munkához látunk, s mindent elkövetünk, hogy még több alkotó, műszaki fiatalé legyen ez a fórum. A mindennapi munkában, az üzemek, a vállalatok, a fiatalok előtt álló gazdasági, politikai, társadalmi munkában eredményesen kell majd dolgoznia. Ezért fáradozik majd a ,,patronáló” tanács is. Reméljük, így lesz, s az újabb sikerek, eredmények sem maradnak el. fc. j. — Az egy hülye fejig tömör megfogalmazást Krampács Elemér jelleméről Elizkától kaptam, aki még néhány nappal ezelőtt azt suttogta szemérmesen lesunyt szemmel, hogy Krampács tetézik neki, szívesen lenne a... igen... még a felesége is. Nem azért, mert mérnök és jól keres, még azért sem, mert főbérleti lakása van és autója, szó sincs róla... Krampács Elemér szelleme, férfias magatartása és magára hagyatottsága fogta meg Elizkát, akiben feltámadt a szerelmes nőbe oltott anyai babusgatás ösztöne — ő mondta így — és a mély részvét Krampács Elemér anyagilag kiegyensúlyozott, ám lelkiekben mégis magára hagyatott élete iránt. És most, alig néhány nappal a bizalmas baráti beszélgetés után. Krampács Elemér „egy hülye fej”... — Alaposan kiismertem — válaszolta Elizka a dehálmiértemre. — Ennyi idő alatt? — Egy nőnek ennyi idő még sok te. Elég egy este! Hát képzelje el — harapott még most is dühösen a szája szélébe Elizka —, képzelje el ezt az Elemért... Ott ülünk a presszóban, közel hajol hozzám és megkérdi, nem iBtíib&n mennék-e fel hozzá egy pohár italra... Nem kell tartanom tőle... Hát hogyne mennék, Elemérke, mondtam neki erre, mert őszintén mondom, én nem tartottam tőle, ha ő sem tart tőlem... Szóval, érti? Felmegyünk a lakásba. Leültet. Italt hoz. Iszunk. Én a pamlagon, ő velem szemben, kicsit zavarban vagyok, mert ugye más egy miniszoknyában az Operába menni, vagy négyszemközti lenni, éppen egymással szemben ülve egy pamlagon. Beszélgettünk. Elmesélte olaszországi, franciaországi, leningrádi útjait, megfogta a kezem, s bár már egy kicsit sokat beszélt, de azért még szívesen hallgattam. És ekkor megkérdezte tőlem, hogy nincs-e nagyon melegem? __ Melegem? — borzongtam meg, pedig csak a kie keppem volt a vállamon —, de igen, azt hiszem, melegem van... Vagy lesz — mondtam neki és levettem a keppet, és ekkor ő felállt, s azt mondta, most valami pompás következik... Ne ijedjek meg. Én, megijedni? Alig vártam már, hogy végre jó alaposan megijedjek. Töltött, megittuk, felállt, s azt mondta, hogy elsötétít. Ö, kis szemérmes, majd leszoktatom róla, mondtam magamban... Aztán azt is mondta, hogy hunyjam be a szemem, s majd szól, ha kinyithatom, meglepetést tartogat a számomra. Azonnal behunytam a szemem, elhelyezkedtem a meglepetéshez. Vártam. Hallottam, hogy jár-kel a szobában, fél szemem kinyitottam, éppen a szekrényben kotorászott, aztán hirtelen rám nézett, megfenyegetett játékosan az ujjával, s én gyorsan behunytam a szemem. Aztán hallom, hogy elalszik a hangulatlámpa is és valami felberreg. — Most nézze! — kiáltott rám... Tisztára hülye fej, esküszöm — háborgott Elizka az emlékektől. — De hát mi történt végtére is? — Semmi, nem érti, semmi sem történt. Ez az őrült elővette a diavetítőjét és két órán keresztül saját felvételein bemutatta Olaszország szobrait, Franciaország legszebb templomait és a leningrádi utcákat... Két órán keresztül... És én még bíztam, hittem ennek az embernek a becsületességében... Felcsábít egy ártatlan lányt a lakására, hírbe hozza kétórás diavetítéses előadásért... Undorító alak. Gyűlölöm — mondta Elizka és úgy búcsúzott el tőlem, mintha egy távoli kolostorba indulna, hogy mélységes csalódását a férfi tisztességben és a szerelemben, kirekessze a klastrom vastag falain kívülre. (egrij Tíz működő gépsor, a mezőgazdasági kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár a korszerű mezőgazdasági gépek nagyszabású seregszemléje is lesz. A kohó- és gépipar 25 vállalata 1000 négyzetméternyi fedett és több mint 3000 négyzetméteres szabad területen mutatja be legújabb mezőgazdasági gépeit, műszereit, gépsorait. Különösen sikeresnek és tanulságosnak ígérkezik annak a tíz gépsornak a kiállítása, amelyek működés közben tízféle mezőgazdasági technológia legkorszerűbb elvégzését reprezentálják. Ott láthatók majd munka közben a talajművelés, a szállítás és rakodás, a gabona-, a kukorica-, a burgonya-, a cukorrépa-, a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztés, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás gépsorai. Bemutatják azokat a külföldről importált gépeket is, amelyek kapcsolódnak az említett gépsorokhoz. A gabonatermesztés gépkomplexumának például éppen a szovjet kombájn a legfontosabb tagja, ehhez kapcsolódnak a hazai magtisztítók, csávázók és a vetőgépek. Külön bemutatón ismertetik meg a látogatókat az öntözés új eszközeivel, mindenekelőtt a Ganz-Mávag és a Diósgyőri Gépgyár szivattyúival. Azok részére, akik még közelebbről meg akarják ismerni a mezőgazdaság új technikáját, a kiállítás tartama alatt külön szakmai bemutatót rendeznek a tápiószentmártoni Kossuth Tsz-ben és a Budapesti Mezőgazdasági Gépjavító Állomás telepén. Az érdeklődőket autóbusszal viszik a bemutatók színhelyére. 1967. augusztus 12., szombat