Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

ÓZÓ IV 6f %j><X~T N­Ottó_jnta]omniorsolás ★ Apcon megmentettek egy családot A képernyő előtt ★ A bosszú hálójában ____________________________________ VILÁG PROMTS* TAT, EGY­ ÉLJETEK AZ MSZMP HEVES MEGYET BIZOTTSÁGA ES A MEGYET TANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam, 153. szám ARA: 70 PILLÉR feszt—magyar barátsági gyűlés Küldöttségünk Tallinban A Szolnok megyei Néplap kiküldött munkatársának tallini telefontudósítása. Alig néhány órája a Szov­jetunióban tartózkodó ma­gyar párt- és kormánydele­gáció még Volgográdban ko­szorút helyezett el az Elesett Harcosok terén, a központi síremlék vörösmárvány ta­lapzatán, amelyen soha nem hervad el a virág, amelyen örökké lobog az emlékezés lángja a hősök tiszteletére. Felejthetetlen napok, órák, amelyeket ebben a városban töltöttünk, ahol oly nagy szeretettel látták, fogadják a magyar vendégeket. Még fel­idézzük emlékezetünkben az SZKP XXIX. pártkongres­­­szusáról elnevezett 2,5 millió kilowatt kapacitású volgai vízierőmű lenyűgöző látvá­nyát. Még érezzük bőrünkön a szél simogatását, amint a volgai tengeren, a vízierő­mű majd 3 és félezer négy­zetméter területű víztároló­ján hajózunk, aztán megnyíl­nak előttünk a zsilipkapuk, s már a folyón úszik ha­jónk. Mindez vasárnap történt, s fél órás repülés után Ukraj­nából megérkeztünk a bal­ti-tenger partjára, az Észt Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosába, Tallinba. A repülőtér épületén hatal­mas felirat fogad: „Tere tu­­lemast kallid ungari söbrad! — szeretettel köszöntjük kedves magyar barátainkat!” Népviseletbe öltözött lá­nyok virággal kedveskedtek Kádár elvtársnak, Fock Jenő elvtársnak, a delegáció min­den tagjának. Zászlók, ken­dők lobogtak, vidám indu­lót játszott a katonazenekar, s a repülőtéren összegyűlt emberek igyekeztek szemé­lyesen is üdvözölni a vendé­geket. Azután gyors városnézés, Umlant, az Észt Kommunis­ta Párt első titkára, A. Mju­­risep az Észt Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnöke, V. Klauszon, az Észt Minisz­tertanács elnöke, s több más észt vezető kíséretében. Ká­dár elvtárs útközben oda­szólt: „Látta a Szolnok kávé­házat?” Igen, itt Tallinban éttermet neveztek el testvér­­városunkról. És máris a Ka­­lev sportegyesület három­ezer személyes sportcsarno­kában vagyunk, a magyar— szovjet—észt barátsági nagy­gyűlésen. Minden talpalat­nyi helyet elfoglaltak az ér­deklődők. Filmfelvevő gé­pek berregtek, fényképező­gépek kattantak, s percekig zúgott a taps, amikor a ma­gyar párt- és kormánydele­gáció élén Kádár elvtárssal az emelvényre lépett. Igaz barátként, testvérek­ként fogadták az észt embe­rek a magyar küldöttség tagjait. Amikor önök, ked­ves olvasóim, kezükbe ve­szik a reggeli lapot, a ma­gyar párt- és kormánydele­gáció­ már túl lesz a keddi nap első programján: meg­nézik Tallin környékét, az erdőket, s a tengert, mivel itt két órával jár előbbre az óra. Délben pedig különre­­pülőgépen a magyar kül­döttség visszaindul Moszk­vába. Varga Viktória I Indiai parlamenti küldöttség érkezett Budapestre A magyar országgyűlés meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett az indiai par­lament küldöttsége. A dele­gáció vezetője dr. N. Sand­­zsiva Reddi, az indiai parla­ment alsóházának elnöke. A küldöttség tagjai: B. And­­zsanappa, H. N. Mukerdzsi, Rabi Ray, S. Szapakar, D. Thengari és D. S. Bhandra Jadzsi képviselő, valamint B. N. Banerdzsi, a parlament felsőházának titkára. — Jószolgálati látogatásra érkeztünk Magyarországra — mondta a repülőtéren adott nyilatkozatában a küldöttség vezetője. — Baráti országnak tekintjük az önök hazáját, s látogatásunkkal is szélesíte­ni, szorosabbra fűzni kíván­juk az országaink közötti ba­ráti szálakat. Utunk Moszk­vából vezetett Budapestre, 14 napot töltöttünk a Szovjet­unióban, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk,­­ gazdag tapasztalatokat sze­reztünk. Bizonyos, hogy ha­sonló eredménnyel jár majd négynapos magyarországi programunk is — fejezte be nyilatkozatát dr. N. Sandzsi­­va Reddi. ★ Hétfőn az Országház dele­­gációs termében Kállai Gyu­la, az országgyűlés elnöke és dr. N. Sandzsiva Reddi, az indiai parlament alsóházának elnöke vezetésével megkez­dődtek a magyar—indiai hi­vatalos tárgyalások — az első ilyen jellegű megbeszélésso­rozat — a két ország parla­­menjének küldöttsége kö­zött Átadták a kiváló és érdemes orvos, gyógyszerész kitüntetéseket Hétfőn — Semmelweis szü­letésének 150. évfordulóján — a Semmelweis-teremben ün­nepélyesen átadták az idei kiváló és érdemes orvos, gyógyszerész kitüntetéseket. Dr. Völgyi Lajosnak, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjének megnyi­tó szavai után dr. Szabó Zol­tán miniszter mondott ünne­pi beszédet, amelyben han­g­­súlyozta: — Semmelweis életműve ma is éh elevenen hat az orvostudományban Semmel­weisről emlékezni, életművét folytatni elkötele­zettségünk és feladatunk. A továbbiakban néhány adattal ismertette a magyar anya-, gyermek- és család­­védelem fejlődését, a sere­­melweisi gondolat megvaló­sulását. Az elmúlt esztendő­ben az anya- és csecsemővé­delmi tanáemdés ideje már meghaladta a 460 000 órát. A leendő mamák átlag 7,5 alka­lommal jelentek meg a ter­hesgondozáson, a szülések 98 százalékát intézetben bonyo­lították le. Az élve születések száma kereken tízezerrel ha­ladta meg az 1966. évit. Ugyanakkor a csecsemőha­landóság 37 ezrelékre, a szü­léssel kapcsolatos anyai el­­l­álozás pedig 0,3—0,4 ez­relékre csökkent Beszéde végén átnyújtotta a Kiváló és Érdemes orvos, gyógyszerész kitüntetéseket Érdemes orvos kitüntetést kapott dr Kcmcz István, a gyöngyösi kórház belgyógyá­szati osztályának adjunktusa, és dr. Répássy *.Károly, a Hatvani TBC Gondozó Inté­zet vezető főorvosa. Érdemes gyógyszerész ki­tüntetésben részesült Sze­rencsés Imre, gyöngyösi gyógyszerész. A kitüntetettek nevében dr. Schultheisz Emil és Tan­kó József mondott köszönetet. Párizsi telefon jelentés: A választással semmi nem oldódott meg A francia nemzetgyűlési választások eredménye nagy meglepetés a baloldal, de a gaulle-isták számára is. A baloldali pártok az első for­duló után remélték, hogy a második fordulóban sikerül megfékezniük a jobboldal előretörését, a gaulle-isták legfőbb törekvése pedig az elsőnél kényelmesebb parla­menti többség biztosítása volt. Az eredmény, a gaulle-isták minden várakozását és álmát felülmúlta, hiszen az ötödik köztársaság alatt eddig még nem tapasztalt nyomasztó többséget szereztek. A választásokra olyan rend­kívüli események után került sor mint a párizsi diáktünte­tések és a több héten át tar­tó, jelentős sikereket elért tízmilliós követelési mozga­lom. Ezek után a baloldal előre­törését lehetett volna várni,­­ és a fordítottja következett be. Ez elsősorban a gaulle-is­­ta választási propaganda eredménye. A dolgozók köve­telésének jelentős­ kielégítési után sikerült elhitetniük a választók nagy részével,,hogy a gaulle-isták bukásával anarchia, polgárháború, pusz­tulás zúdulna az országra és kérték: tömörüljenek De Gaulle elnök körül a köztár­saság, a szabadság védelmére. Maga az elnök is erre szólí­­­­­totta fel a választókat köz­vetlenül a szavazás előtt. A vad kommunistaellenes hang­orkánban sikerült elfeledtet­ni, hogy a válságot magának a rendszernek belpolitikai csődje idézte elő. A választással tehát semmi sem oldódott meg, hiszen a rendszer válságát nem a nem­zetgyűlés válsága okozta. A gaulle-istáknak eddig is több­ségük volt a parlamentben, most is az van. A különbség az, hogy most sokkal kényel­mesebb ez a többség. Az igazi problémák, nevezetesen a gazdasági bajok, az áremelke­dés, az infláció, a munkanél­küliség, az egyetemi reform, — vagyis a válságot kiváltó okok — mind megoldatlanok maradtak. Ezeket a pro­pa­­gandatrükkökkel nem lehet eltüntetni. A három nagyhatalom képviselői Aláírták az atomsorompó-egyezményt Szovjet—amerikai megegyezés a tárgyalások megkezdéséről Az atomsorompó-szerző­­déshez csatlakozott három nagyhatalom: a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői, ünnepélyes külsőségek között aláírták a szerződést. Az ok­mány ünnepélyes aláírásá­nak színhelye a három fővár­o: Moszkva, Washing­ton és London, mindegyik fővárosban, mind­három nagyhatalom megha­talmazottja, kézjegyével lát­ja el a szerződést A szovjet fővárosban első­ként Andrej Gromiko kül­ügyminiszter látta el kézje­gyével az okmányt Utána Llewellyn E. Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, majd Sir Geoffrey Harrison, Nagy- Britannia moszkvai nagykö­vete írta alá a szerződés példányát Az ünnepségen jelen volt és beszédet mondott Kosztém­ mi­niszterelnök. A szovjet miniszterelnök kormánya nevében, fontos leszerelési javaslatokat ter­jesztett elő. Koszigin bejelentette, hogy a szovjet kormány memo­randumot juttatott el a vi­lág összes kormányaihoz. A memorandum intézkedéseket javasol a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, bele­értve a nukleáris fegy­verek alkamazásának eltiltását, a magfegyverek előállításá­nak megszüntetését, a nuk­leáris fegyverkészletek csök­kentését, továbbá a stratégiai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozá­sát és későbbi csökkentését. Hétfőn Washingtonban és Moszkvában hivatalosan be­jelentették: megegyezés jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ar­ról, hogy tárgyalásokat kez­denek a rakétafegyverkezési verseny korlátozásáról. Washingtonban, ahol 51 or­szág képviselői írták alá — köztük Józan Sándor, a Ma­gyar Népköztársaság wa­shingtoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője — hét­főn­ az atomsorompó-szerző­­dést. Johnson közölte: »megegyezés jött létre a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormánya között arról, hogy a leg­közelebbi jövőben meg­beszéléseket kezdenek, mind a nukleáris fegyve­rek célba juttatására szolgáló stratégiai rend­szerek, mind pedig a ballisztikus rakéták elle­ni védelmi rendszerek korlátozásáról és csök­kentéséről.” Ugyanezzel a szöveggel kö­zölte a hírt a TASZSZ hír­­ügynökség is. Hazaérkezett Losonczi Pál Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke hétfő dél­ben — kíséretével együtt — hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett a Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának el­nöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának első titkára 75. szü­letésnapja alkalmából rende­zett ünnepségen. A Ferihegyi repülőtéren Losonczi Pál fogadtatására megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nagy József­­né könnyűipari miniszter, Vályi Pé­er pénzügyminisz­ter, Púja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese Ott volt Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. 1968. július 2., kedd Vasárnap az egri strandon.­­Kiss Béla felvételei

Next