Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
mAQ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK*. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAP A XXI. évfolyam, 1. szám ÁRA 1 FORINT 1970. január 1., csütörtök As új esztendőre írta: Darvas József 19701 Új évtized, kezdődik! Ímét egy új évtized, — tele előttünk sorakozó, megfejthetetlen kérdőjelekkel. "Miit hoz, mit rejteget? Csak ffl legelső éve is már...? Az ember tudja, hogy hiába kérdez, mert a kérdőjeleket csak az idő válaszolhatja meg, — <is kérdez mégis. Ez, úgy látszik, az emberi természethez tartozik, s talán jó is ez. A jövőt az kutatja, aki hisz benne, akar valamit, tervei vannak, s hiszi, hogy az élet nem elrendelt végzet, hanem formálható alakítható. Ma egyik legdivatosabb tudomány, — legalábbis Nyugaton — a „futurológia" a tudományos igényű jövőkutatás. Nem tudnám eldönteni, hogy csakugyan tudományos-e, vagy az lesz, s lehet-e, mert nem ismerem eléggé módszereit. De azt tudom, hogy nem nyugati találmány; — a szocialista társadalmak már régen „tervezik a jövőt’’ — s persze kutatják is, — a szocialista tervgazdálkodás formájában. A jövőt kutatni és megtervezni, szolidan, biztonságosan csak a múlt, s a jelen alapos ismeretével lehet, — és csak ott, ahol a társadalmi, a gazdasági élet mozgásának anarchiáját leküzdötték. S még ott sem lehet előre mindent kiszámítani, — ott is fenyeget a tévedés lehetősége, az előre láthatatlan ti ;ezők közbeavatkozása. Ezt a magunk életéből is tudjuk. Mi ezzel a tanulsággal nézünk az új évtized elé. 1970 a mi számunkra nemcsak egy új évtized kezdete. Ebben az esztendőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját, az új Magyarország felépítésének kezdetét. Nagy ünnep ez, hiszen 25 évvel ezelőtt népünk történelmének, — hiába elkoptatott a szó, mégis igaz! — új, dicsőséges, szakasza kezdődött. Dicsőséges? Igen, az! Tudjuk , hogy ez a 25 év nemcsak a sikerek, a győzelmek negyedszázada volt. Történtek itt hibák, bűnök, tragédiák **• s ezek tanulságairól, éppen a jövő érdekében, a jövő tervezése érdekében, ,soha nem szabad megfeledkeznünk! De, ha ünneplésünk nemcsak emlékezés hanem egyben összegezés is tesz, — márpedig ünnepelni, csak így helyes, — akkor a végső eredmény, az „egyenleg” feltétlenül pozitív. Nem egy ilyen rövid cikk feladata elkészíteni ezt az egyenleget. Nem is férne keretei közé. Ám arra emlékeztetni, hogy mi volt itt 25 évvel ezelőtt, talán mégsem felesleges. Félig romba dőlt ország, ostromlott főváros, éhség, és pusztulás. Egy másik 25 év — a Horthy - fasizmus negyedszázadának — iszonyú csődtömege. Debrecenben már megalakult az ideiglenes nemzeti kormány — de hányan hittek akkor a kommunisták pártjának „jövőkutató” jelszavában: „Lesz magyar újjászületés!” Pedig lesz. Mégpedig úgy, hogy nem a régi, félfeudális Magyarországot restauráltuk, hanem egy új társadalmat teremtettünk. Leraktuk a szocialista Magyarország alapjait. Nem könnyen. Nem áldozatok nélkül. Néha még felesleges áldozatokat is róttunk önmagunkra, — vagy rótt népünkre egy eltorzult hibás politika. Ám az ország épülete áll, — s már ahhoz is jócskán hozzákezdtünk, hogy belül jól lakhatóvá tegyük. Nem hiszem, hogy szükséges lenne részletezni e történelmi jelentőségű folyamat minden szakaszát: a Szovjetunió felszabadító harcait, a földosztást, az újjáépítésig a koalíciós küzdelmeket, a kapitalista kizsákmányolás megszüntetését, az új paraszti életforma kialakítását, a néphatalom megteremtését, s megvédését, a gazdasági élet hatalmas arányú fejlődését, a kulturális forradalom eredményeit. Mindez már történelem. Kiküzdött, megszenvedett, s megteremtett történelem. Ám az emlékezés is, az összegezés is csak akkor tud a jövőnek szólni, ha konstruktív, alkotó elégedetlenség is munkál benne. Amit elvégeztünk, elvégeztük — legyünk rá büszkék. Én soha nem tudtam, ma sem tudok egyetérteni azzal a némely körben ma divatos „deheroizáló’’ szemlélettel, amely múltunkban, az elmúlt 25 évben is, főleg azt igyekszik „fölfedezni”, ami hiba volt, rossz volt. Az alkotó elégedetlenségre azonban szükségünk van, — főleg a jövő szempontjából. A legutóbbi népfrontkongresszuson ezt így fogalmaztam meg: „Nekünk a magunk ellenzékének is kell lennünk”.« Részben azért, mert negyed- század nagy idő ugyan, — de a történelem minden rossz örökségét ennyi idő alatti még nem sikerülhetett fel számolni. S az élet különben is: folyó történelem, —< a megszüntetett ellentmondások helyett újakat teremt Azokkal is szembe kell néznünk. . Hiába nagyok elért gazdasági eredményeink, — új módszereket kell alkalmaznunk, hogy a termelés gyorsabban emelkedjék. Ezt követett tőlünk a nemzetközi verseny, de ezt az is, hogy a népünk életszínvonala gyorsabban nőjön. Széles néprétegek élnek még nehezen, sí az ország egyes területei között, — mondjuk Szabolcs Vas megye között, — még túlságosan nagy a különbség. A gazdasági reform, — már eddig is kiderült, — a gyorsabb előrehaladás jó segítője lesz, — de ez az új mechanizmus se érvényesült magától, mechanikusan. A gazdasági életnek a szocializmusban is megvannak a maga sajátos törvényei, csupán a gazdasági ösztönzők, ha elsődlegesek is, önmagukban nem elegendők. Kell mögéjük a közösség érdekeivel törődni képes, szocialista emberi, tudat. S ennek az erősítése, éppen ma, holnap, hallatlanul fontos dolog: a széles értelemben vett kulturális forradalom további kibontakoztatása talán még fontosabb, mint valaha. A történelmet megismételni nem, lehet. A tömeglelkesedésnek azt a széles sodrását, ami a felszabadulás utáni éveket jellemezte, helyzelet „új mechanizmusával , — a szocialista demokrácia állandó szélesítésével Közhely, hogy a jövő az ifjúbban érik,de az a közhely ma nálunk hallatlanul nagy feladatokat rejt. A mai fiatalságnak nincsenek olyan történelmi élményei, amelyek a mi nemzedékünknek 15 évvel ezelőtt szárnyakat ad~Uj’ Teális ^menyeket kell a számukra adnunk! Ez is a jövő tervezése. Nos hát, e néhány vázlatos példából is látható talán hogy milyen felelősséggel kell néznünk az új évtized az új negyedszázad elé! Whisky és sör — szilveszterre Szilveszter napjának délelőttjén a vendéglátóipari vállalatoknál, az éttermekben, a zenés szórakozóhelyeken és az eszpresszókban az utolsó simításokkal, díszítéssel kezülődtek az éjszakára. A gyárakból és raktárakból megérkeztek az utolsó szállítmányok a vendéglátóipari üzletekbe és a kiskereskedelmi bolthálózatba. A Szeszipari Országos Válalachól Club Whiskyvel 140 OCo hétdecis palackot töltöttek meg. December 4MKcéa felében nagy a mennyiségben került az üzletekbe az Alma-Vodka. A félliteres palackokból 40 000—et rendelt a belkereskedelem. A tétel háromnegyed része a karácsonyi és az előzetes szilveszteri vásárlásoknál már el is fogyott, úgyhogy a szeszipar pótszállításokkal segítette ki a kiskereskedelmet. A sör kedvelői sem maradnak szomjan — legalább is a vendéglátóipari helyesen. Az Országos Söripari Vállalat az óév utolsó hetében napi 300—100 hektóval több sört küld a megrendelőknek. A budapesti szórakozóhelyekre szerdán több mint háromezer hektó sört küldtek. Az országos vendéglátóipari hálózat ezen a napon tízezer hektó sört kapott. Kedden és szerdán 800 külföldi vendég érkezett, illetve érkezik Budapestre, az itt szilveszterező külföldiek egy részét különvonatok és repülőgépek hozták a fővárosba, ahol az IBUSZ által rendezett 15 bálon köszöntik az új asatendőSfc <B. QÍ. <£. JC. 1970. „Kényes egyensúly” A „Cherbourgi hajók”" ügyében vigyázó szemét Párizsra veti a világ Az óesztendő utolsó napján változatlanul nagy terjedelmet kap a világsajtóban és a hírügynökségi tudósításokban a „cherbourgi hajók” ügye. 1969 legvégének csakugyan egyik legfeltűnőbb eseménye volt az öt hajó „kicsempészése” az izraeliek részéről Franciaország egyik legnagyobb kikötőjéből. S miközben a hajók talán már meg is érkeztek, vagy éppen e sorok olvasásának idején érkeznek meg valamelyik izraeli kikötőbe, a világközvélemény érdeklődésének középpontjában már nem is maguk a hajók állnak. Inkább az érdekli a világot, hogy Franciaország végül is mit tesz majd a dologban? S mennyiben befolyásolja az egész ügy mind a francia—izraeli viszonyt, mind pedig Párizs és az arab országok — az utóbbi időben mind inkább javuló — kapcsolatait. Párizsból érkező jelentések szerint ebben a kényes és a francia kormányt zavarba ejtő ügyben attól függ majd Pompidouék döntése, hogy milyen az arab országok állásfoglalása. Ez utóbbi pedig, az eddigi jelek szerint, vegyes. .Amíg például egy algériai újság kereken kijelenti: lehetetlen, hogy a francia kormány nem tudott volna az ügyről — tehát eléggé nyíltan teszi felelőssé és támadja Párizst —, s hasonló hangok fedezhetők fel egyik másik szíriai és libanoni trgánumban is, addig az egyiptomi sajtó igen mérsékelt és tárgyilagos hangon foglalkozik Franciaország szerepével. Mindenesetre érdeklődésel várja az egész világ a további fejleményeket. Annyi bizonyos: az eset nehéz leckét adott fel Párizsnak, s most van igazán szükség a francia diplomácia rugalmasságára, hogy a „kényes egyensúlyt” egyfelől az arab államokhoz, másfelől Izraelhez fűződő kapcsolataiban meg tudja tartani. A francia kormány hivatalos állásfoglalását várják a cherbourgi kikötőből eltávozott öt ágyúnaszád ügyében a francia minisztertanács üléséről. A minisztertanács ülésén lapértesülések szerint a kormány hivatalos állásfoglalásán kívül konkrét büntető intézkedést is kívánnak hozni azokkal a felelős funkcionáriusokkal szemben, akiknek „mulasztása”, vagy „hanyagsága” lehetővé tette a hadihajók távozását. Megszűnt a vízumkényszer a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság köti a vízumkényszer megszüntetése tárgyában Budapesan 1969. október 1-én aláírt egyezmény csütörtökön lép hatályba. Az egyezménynek megfelelően 1970. január 1-től érvényes útiokmány birtokában vízum nélkül utazhatnak a magyar állampolgárok a Finn Köztársaságba, illetve 1» finn állampolgárok a Magyar Népköztársaság területére