Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

Távolban Németh Magda 531 cm-re­ ú megyei csúcsot ugrott Az ugrószámok az k­iverésé­­r­­él a csúcsok sorozata adja a szép kíséretet. Elmondhat­juk, hogy határozott fejlő­désről tettek tanúbizonysá­got ugrónőink, amelyet bi­zonyít az egyéni rekordokon kívül a csapatban elért csú­csok sorozata is. Demény Anna — mint a többi gyön­gyösi atléta — csak június végéig folytathatott rendsze­res edzést, utána a pálya át­rendezése miatt csak jófor­mán kondícióedzést tartottak, ami gátolta további fejlő­désüket. Így legjobb ered­ményeiket is az év elején ér­ték el. Demény pontosan annyit teljesített, mint egy évvel ezelőtt, s ezzel beállí­totta 153-as megyei rekord­ját, amelyet a magasugrás­ban is kitűnő­­ Németh Mag­dival együtt tartanak. Né­meth Gyöngyösön 153-at, Egerben 152-t, Dunakeszin pedig 150-et ugrott lépőtech­nikával. Németh jobb telje­sítményét a nyáron bekövet­kezett mandulaműtétje be­folyásolta. Gyorsasága, ru­ganyossága és növekvő test­­magassága egészen nagy ug­ró kibontakozását sejteti. Lukács A. csak a középisko­lai bajnokságon indult, mint a rangsoroltak közül még többen is. Besze A. és Zsí­ros E. is elérték az ezüstjel­vényes szintet (130 cm), amit egyébként még 11 atléta tel­jesített Demény A. és Né­meth M. aranyjelvényt sze­reztek a 150 cm magasság átugrásával. Örvendetes, hogy még az általános isko­lások között is találunk olyan ugrókat, akik a 135 cm-t teljesítették, mint pél­dául Verebélyi zagyvaszán­tói, Gergelyi M. egri, Hor­kai K. egri, Takács M. és Ardai A. gyöngyösi iskolá­sok. Magasugrásban 42 ver­senyző ért el tavaly legalább XV. osztályú szintet (125 cm). Ezek ismeretében elmond­hatjuk, ha az idén a sport­körök még komolyabban lát­ják el feladatukat, nagyot léphetünk előre a minősített versenyzők létszámának és eredményeinek fokozásában. Itt említjük meg, hogy az ötös átlag 147,4 cm, a tizes átlag pedig 143,7 cm — mindkettő új megyei csúcs. Távolugrásban évekig 470 •—480 cm elég volt az első hely megszerzéséhez. 1969- ben az ötödik helyhez is 490 kellett. Ez arra bizonyíték, ho­zá sokat javultak a távol­ugrók. Németh Magda és Besze Ágnes — mindketten a Gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium tanulói — és a GYESE atlétái egymással versenyezve javítottak ered­ményeiken. Rajtuk kívül Ba­lázs Katalin és Katona Ibo­lya is jó eredményeket ért el. Németh Magdi legjobb teljesítményét a Népstadion­ban nyújtotta, ahol 535 cm­­mel a harmadik helyre ke­rült az országos középisko­lai bajnokságon. Többször teljesített ezenkívül 520 cm­­en felül is, de gyakorlási le­hetőség híján rohamát nem tudta kiszámítani, s legtöbb­ször távolról rugaszkodott el. Ennek ellenére sikerült arany­­jelvényt szereznie. Balázs Kati is többször ugrott ta­valy öt méteren felül, őt azonban sérülése akadályoz­ta a nagyobb eredmény el­érésében. Katona Ibolyáról el kell mondanunk, hogy a középiskolai bajnokságon meglepő győzelmet aratott, de aztán eredménye elma­radt a várakozástól. Besze 1968-ban 510 cm-t teljesí­tett, egy évvel később a 497- es centimétert csak megkö­zelíteni tudta. Nála a roham merevségén kell lazítani, s akkor jóval öt méter fölötti eredményt tud majd elérni. Hajdú csak két versenyen szerepelt, de itt is megmu­tatta „oroszlánkörmeit”. Ju­hász A., Ványi A., Uracs K. nem sokat versenyzett A nagyon tehetséges egri Csutorás Éva is megelége­dett az úttörő­ olimpiai sze­replésével. A többiek közül Nemes Jutkát, Verebély Ág­nest és Benei Mártát kell kiemelnünk, akikről 1970- ben is többet fogunk halla­ni. Ide kívánkozik, hogy tá­volugrásban is megdőltek az átlagcsúcsok. Az ötös átlag 507.2 cm, a tízes átlag pedig 485.2 cm. Tavaly 41 ver­senyző ért el legalább IV. osztályú szintet (380 cm). Szóljunk az összetett ver­senyekről is. Sajnos, a ser­dülő A korosztályban, de a B-csoportban is csak egy­­egy verseny volt tavaly. Er­re is novemberben került sor. Az A-csoportban Kato­na Ibolya bizonyult a leg­jobbnak, de Bak Éva és Ju­hász Ágnes is elérte az ezüstjelvényes szintet. A B- versenyzők közül a gyön­gyösi Kiss Ildikó győzött a tehetséges Nemes Jutka előtt Csak ők érték el a bronzjelvényes szintet. Ah­hoz, hogy ezekben a korosz­tályokban nagyobb eredmé­nyek születhessenek, több versenyre van szükség. Na­gyon fontosnak tartjuk a versenyszámok gyarapítását az úttörő négytusában. Az ifik és felnőttek bajnoksá­gát alacsonyabb gátakkal és 100 helyett 80 m távon ren­dezték, így az eredmények nem rangsorolhatók, csupán egymáshoz viszonyíthatók. A felnőtteknél Hajdú Ágnes javított a megyei csúcson, 3451 pontot ért el. Rajta kí­vül még hét felnőtt verseny­ző küzdötte végig a nehéz távot. Az ifi Balázs Kati is jó teljesítményt nyújtott, s mellette Uracs Klári máso­dik helyezése érdemel dicsé­retet. Sajnos, itt csak öt in­duló volt, és egyes számok­ban még sokat kell javulni­uk a versenyzőknek, hogy eredményeik elérjék a jó szintet. Heves megye női atlétái­nak rangsora 1969-ben: Magasugrás: 153 cm: De­mény Anna (GYESE), Né­meth Magda (GYESE), 145 cm: Lukács Ágnes (E. Dó­zsa), 143 cm: Besze Ágnes (GYESE), Zsíros Edit (GYE­SE), 140 cm: Hajdú Ág­nes (E. Tanárképző), Dienes Zsuzsa (GYESE), Fain Má­ria (Hatvan), Nagy Mária (Gyöngyös), Adorján Erzsé­bet (Eger). Ötös átlag: 147,4 cm új megyei csúcs, tízes át­lag: 143,70 cm új megyei csúcs. Távolugrás: 531­ Né­meth Magdolna, 516 Balázs Katalin (E. Dózsa),­­502 Ka­tona Ibolya (Hatvan), 497 Besze Ágnes, 490 Hajdú Ág­nes, 477 Juhász Ágnes (E. Dózsa), 464 Csutorás Éva (Eger), 460 Ványi Aranka (E. Tanárképző), Uracs Klára (Atkár), 455 Koch Erzsébet (E. Tanárképző). Ötös átlag: 507,2 cm új megyei csúcs, tízes átlag: 485,2 cm új me­gyei csúcs. Hárompróba ser­dülő A korcsoport: 1844 Ka­tona Ibolya (Hatvan), 1751 Bak Éva (E. Dózsa), 1637 Ju­hász Ágnes (E. Dózsa), 1528 Pál Ilona (Hatvan), 1439 Nagy Éva (Hatvan) 1383 Fáii Mária (Hatvan), 1320 Bálint Éva (Hatvan). Hárompró­ba serdülő B korosztály: 1370 Kiss Ildikó (GY.­ITSK), 1314 Nemes Judit (E. Dózsa), 1242 Lapu Mária (Gy. ITSK). ^Érdekes, újszerű, jó küzdelmeket ígér a tavaszi bajnokság• Labdarúgóedzők, vezetők véleménye a félidényes bajnokságról Az egyidényes labdarúgó-baj­nokság kiírása élénk visszhangot váltott ki az edzők és a vezetők körében. Általános vélemény: si­került érdekesnek ígérkező, tét­re menő küzdelmet biztosítani. Veres István, a Vasas szakosz­tályvezetője : A kiírás biztosítja 1970 tava­szára is a versenyszerűséget, a küzdelmet. Nagyon jó megoldás, hogy már az elkövetkező hóna­pokban pontokat lehet gyűjteni a jövő esztendő közepére is. A csapatok két csoportra osztásával ki lehetett küszöbölni, hogy a pályaválasztói jogból viták szár­mazzanak, ugyanakkor megfele­lő számú mérkőzést is vívhatnak a csapatok. Pusztai László, az MTI Heves megyei Tanácsának elnöke: — Nagyon kellemesen lepett meg bennünket ez a bajnoki ki­írás, ötletesnek, ügyesnek tart­juk az elgondolásokat. Sokan úgy gondolják, hogy az edzők a „pontátvitel ” miatt megfeledkez­nek majd a fiatalok szerepelte­téséről és csak a győzelemre mennek. Én ezt nem így látom. Nőtt a szakosztályok és az ed­zők felelőssége, nyugodtan vál­lalhatják a csapatalakítás mun­káját, mert legföljebb jelentékte­len ponthátrányba kerülhetnek, amelyet azután egy jól összeho­zott együttessel, az 1970/71-es idényben nyugodtan ledolgozhat­nak. Palicskó Tibor, az MTK edzője:­­ véleményem szerint a né­­h­­hány hónap alatt sorra kerülő .•Oda-vissza tétmérkőzésekre szí­vesen jön majd a közönség, s ez a klubok és a sportág jövője szempontjából egyáltalán nem megvetendő szempont. Érdekes lesz a bajnokság, az első mér­kőzéstől az utolsóig. Kapocsi Sándor, a Pécs edzője: — Sokkal jobban járt minden csapat, minden játékos és a szur­kolók tábora is az újszerű baj­noksággal, mintha félidényes ti­zenhatos mezőnyű torna zajlott volna le. Sikerült kihúzni a fél­idény „gazdasági méregfogalm’ azzal, hogy oda-vissza alapon mérkőznek a csapatok, így nem származnak különbségek bevétel szempontjából sem. A jövőre biztosítható pontok nagy jelentő­séget adnak a mérkőzéseknek, nem veheti félvállról a harcot egyetlen csapat sem. Subits Lajos, a SZEOL edzője: — Csak helyeselni lehet, hogy a csapatok tavasszal tétre játsza­nak. Így minden együttes teljes erővel küzd a jobb helyezésért. Az NB I-ben létrehozott két cso­portot egyforma erejűnek tartom. Akadnak utazási különbségek, nekünk például Szombathelyen is kell játszani, de ezt vállalnia kell annak a csapatnak, amelyik a legjobbak között szerepel Koroknai Géza, a Szombathely elnöke: — Nagyon hasznosnak és jó­nak találjuk a féléves bajnokság lebonyolítási tervét. A szombat­­helyi közönség minden bizonnyal továbbra is nagy számban keresi majd fel sporttelepünket és be­vételeink nem maradnak el a korábbi évek hasonló időszaké­ j­tól. Szakmai szempontból azért tartjuk jónak, mert a tétre való tekintettel lelkiismeretesen kell készülni mindenkinek. A cso­portbeosztás nekünk megfelel, külön öröm, hogy mumusunkkal az Ü. Dózsával a tavaszi idény­ben nem kell játszani. Kalocsai­ Géza dr., a Ferenc­város edzője: — Komoly tétje lett a bajnok­ságnak, igyekezniük kell m­ajd a csapatoknak, nem lehet „séta­­mérkőzéseket” játszani. Ügy­­en­sebb lesz ez a félbajnokság, mint mondjuk a tavalyinak egyik fele volt. Nem értek azonban egyet azzal, hogy a csapatok jó ponto­kat szerezhetnek és vihetnek át az 1970—71. évi bajnokságra. A Ferencváros számára különösen hátrányos ez a változtatás. Köz­ismert, hogy két komoly sérül­tünk van Albert és Páncsics sze­mélyében, akik talán az első for­dulóban nem is szerepelhetnek, ősszel úgy kerülhetnek vissza a csapatba, hogy esetleg már a rajtnál néhány pontos hátrá­nyunk van. Úgy terveztük, hogy ezt a féléves bajnokságot csapat­­építésre szánjuk, s az nem megy máról holnapra. Ilyen körülmé­nyek között nagyon óvatosan le­het majd csak kísérletezni, ha nem akarunk jelentős hátrányba kerülni. Keszthelyi Mihály, a Csepel ed­zője • — Úgy látom, hogy a csoportok beosztása is jól sikerült, csaknem teljesen egyforma erejűnek lát­szik a két­­ nyolcas”. A ponto­zás nem reális — véleményem szerint —, mert nem ugyanazok r’irn szerzik a csapatok a plusz­pontokat, mint a másik csoport Alapvető változások a kosárlabdasport versenyrendszerében A Magyar Kosárlabda Szö­vetség elnökségének jóváha­gyásával a szervezési bizott­ság kidolgozta a sportág új versenyrendszerét és ennek alapján készítette el az 1970. évi versenynaptárt. A ver­senyrendszer megváltoztatá­sát feltétlenül szükségessé te­szi a sportág fejlődésében mutatkozó megtorpanás, sőt, visszaesés. A távlati fejlesz­tés irányelvei is megkövete­lik már a verseny- és bajno­ki rendszer reformját. A TÖREKVÉSEK TÖBBRÉTŰEK Az egyik feladat: a nem­zetközi színvonalnak megfe­lelő tudásszintet kell kiala­kítani és biztosítani. A nem­zeti bajnokságban — legin­kább a középmezőnyben —, a szakmai munka szintjének emelése, a színvonalnak az első osztályhoz való köze­­lebbvitele már alapvető kö­vetelmény. Rendkívül fontos a versenyzők számának nö­velése, s a felkészülési rend­szer egységesítése is. Adott a célok elérésének módja is, mégpedig olyan bajnoki rendszer kialakítása, amely a csapatok részére ténylegesen több mérkőzést biztosít. Ez különösen fontos az élvonal utánpótlását biz­tosító csapatoknál, hogy le­hetőségük legyen az egyen­letes fejlődésre. A jelenlegi, már elavult és egyenlőtlen nívójú bajnok­ságok megszüntetése, he­lyettük az NB III. létrehozá­sának követelménye lépett előtérbe. A feljutások rend­szerét úgy kell biztosítani, hogy az tükrözze az egész évi szakmai, nevelő munka eredményét. Az alapképzés­hez a 9—14 éves gyerekek részére is rendszeres ver­senyzési lehetőséget kell ad­ni. A MINI-KOSÁR­LABDÁTÓL AZ NB I-IG A mini-kosárlabda, vala­mint a serdülő és ifjúsági csoportokban alapfokú váro­si, megyei versenyek, a leg­jobbak részére pedig orszá­gos szintű döntők szervezé­se is hasznos. A fejlődés fon­tos biztosítéka az országos középiskolás bajnokságok rendszeressé tétele. Nélkü­lözhetetlen feladat az orszá­gos válogatott kereteik fog­lalkoztatása, az NB I-es csa­patok junior bajnokságainak, valamint az egyetemi, főis­kolai,­­ tanintézeti bajnoksá­goknak a megszervezése. A felnőtt korú játékosok részére az egyes sportköri szakosztályok fejlettségi fo­kának, anyagi lehetőségeinek figyelembevételével alapszin­tű városi, kerületi, ezenkí­vül NB III., NB II. és NB I. osztályú bajnokságokat in­dítanak. Az MNK-val, a kü­lönféle tornákkal és emlék­versenyekkel is növelik a já­téklehetőséget A FELNŐTT BAJNOKSÁGOK FELÉPÍTÉSE Az NB I-ben 14—14 csa­pat, az NB II. két-két cso­portjában (női, férfi) össze­s­en 28 csapat, a többcso­portos NB III-ban, csopor­tonként 14—14 csapat vetél­kedik. A feljutás igazságos elvének betartása se lénye­ges. Minden csoportból ki­esik a 13—14 helyezett. Az NB I-be feljut az NB II. két csoportelsője, az NB II-be pedig az NB III. négy cso­portjának első helyezettje. ÁTTÉRÉS AZ ÚJ BAJNOKI RENDSZERRE Az 1969. évi bajnokság be­fejeztével az NB I-ből a 12— 14. helyezett az NB II-be ke­rült vissza. Az NB I-be fel­jutott az NB II. három cso­portgyőztese. A másodosz­tályból kiesett a 3—3 utolsó helyezett. Az NB II-be csu­pán egyetlen csapat, a Bu­dapest bajnokság első helye­zettje jutott fel, miután az országban — az alsóbb szin­­tű bajnokságok közül — egyedül itt haladta meg a csapatok száma a tizenket­tőt. Az NB III. egyes csoport­jainak végleges kialakítása az új bajnoki idény megkezdé­se előtt történik meg az ide benevezett csapatok ismere­tében. A III. osztályban kö­zépiskolai és tartalékcsapat nem vehet részt. Számukra külön városi, kerületi baj­nokságot szerveznek. AZ NB II-AS MEZŐNY Az előzetes tervek­ szerint egy-egy NB III-as csoportot több megye alkotna. Az el­ső terv szerint hat megyé­ből tevődött volna össze a megyénket is érintő csoport. A sportág versenyrendsze­rének e megváltoztatását alapos megfontolás és széles körű vita előzte meg. A változások végrehajtása le­hetőséget teremt arra, hogy a kosárlabda újból elfoglal­ja a sportágak között azt a helyét, amelyet az ötvenes évek elején betöltött. Csak a fiaim . •­­ Raimund­o de Cunha Rolát, az ismert brazil FIFA-játék­­vezetőt egy ízben felkérte fiai iskolaigazgatója egy iskolák közötti mérkőzés levezetésére. Ezt ugyebár nem lehet vissza­utasítani gondolta magában­­, majd így morfordírozott: nem árt, ha szülő szívességet tehet az iskolának. Különö­sen, ha a két fia jobban szeret futballozni , mint tanulni A pályán megjelent minkét iskola a szülőkkel együtt. Ragyogó tavaszi napfény simogatta a 22 csillogó szemű gye­reket, közöttük az én két fiamat is. Olyan büszkén feszítet­tek, s olyan áhítattal néztek rám, hogy egyszerre lámpalázat éreztem. Jaj, csak most az egyszer ne tévedjek... A gyerekek nagy lendülettel játszottak, s a küzdelembe elég gyakran kellett közbeavatkoznom. Bárhogy igyekeztek azonban, a labdát sem sikerült a hálóba juttatniuk. Már csak két perc volt hátra, amikor a nagyobbik fiam támadni kezdett és mikor lövésre lendült a lába — fellökték. Tizenegyes volt... De mit szól majd a másik iskola, ha megítélem? ... A fiamnak ítéltem egy tizenegyest. Hogy az ő iskolája nyerjen?... Nem ítélem meg, s gól nélküli dön­tetlennel ért véget a mérkőzés. A két igazgató és a gyerekek sorra megköszönték köz­reműködésemet. Csak a fiaim nem fogtak velem kezet. Mint arról már beszámoltunk, ebben az évben megrendezik a Heves megyei NB-s csapatok tar Uilek labdarúgó-bajnokságát. Ebben a csoportban nyolc csa­pat: Egri Dózsa, Berval Vasas, Egercsehi, Gyöngyösi Spartacus, Zalka SE, Gáspár SE, MÁv HAC és Hatvani Kinizsi tarta­lékjai szerepelnek majd. Tavas­­­szal és ősszel is két-két fordulóra kerül sor.­ Az Észak-Magyarország című Borsod megyei lapban olvastuk, hogy Szentmarjay Tibor, az Egri Dózsa labdarúgó-csapatá­nak volt edzője vette át az MVSC NB II-es labdarúgó-csa­patának oktatói tisztét. Szent­marjay a héten már bemutatko­zott a játékosoknak és vasár­naptól ő vezeti az edzéseket. * Január 6-án megkezdte a fel­készülést az idei bajnoki küz­delmekre a Bervai Vasas újonc NB III-as labdarúgó-csapata is. A szakmai teendőket Gere Ti­hamér edző látja el, aki ez ideig az Egeresem Bányásznál tevékenykedett. A bervaiak min­dennap tartanak foglalkozást, hetente kétszer pedig tornater­mi edzés szerepel programjuk­ban. Január 19-től egyhetes ed­zőtáborozásra vonul majd a gárda. Újság még az együttes­­nél, hogy ez­­ ideig sikerült le­igazolniuk Pázmándit (Ózd), Oroszt (DEAC), Harangit (BVSC), Brázt (Zalka SE), Ba­csót (Edelény) és Antalt (Egri Spartacus).* Ebben az évben hat barátsá­gos labdarúgó-mérkőzést játsz k a magyar válogatott. A tervek szerint Jugoszlávia—Magyaror­szág, Magyarország —Lengyelor­szág, Magyarország—Svédország, NSZK—Magyarország, Magyaror­szág—Ausztria és Magyarország— Skócia összecsapásokra kerül sor. Ezenkívül egy EB-mérkő­­zés is szerepel a programban. Rövid határidőre vállaljuk fémszerkezetű portál és nyílászárók készítését, , valamint mindennemű építőipari lakatosmunkát. íj Építő- és Szakipari Ktsz, Hál, Arany János ta, 2» j Gyarmati Andreát­ kiadta a DVSC Szűcsöt és Felkait nem adja ki a Ferencváros A Ferencváros Elnöksége meg­tárgyalta Szűcs Lajos labdarú­gó és Felkai László vízilabdázó átigazolási kérelmét. Mint is­meretes, Szűcs a Bp. Honvéd­­ba, Felkai pedig a Bp. Sparta­­cusba kérte átigazolását. Az elnökség úgy határozott, hogy a két válogatott sportolót nem adja ki. Tisztázódott Gyarmati Andrea átigazolási ügye, s a kitűnő, í fiata­l úszót a BVSC kiadta aas Schirillcs szombaton átússza a Dunát Schirllla György hagyomá­nyos téli , immár tizenhar­madik Duna átúszására szombaton 14 órakor kerül sor. Schirilla az Erzsébet híd pesti hídfőjénél száll vízbe és a Szabadság híd budai hídfőjénél érkezik célba. (MTI) I*ob*sín«*1i La­»s 8si«v«í nyerte tornát Szerdán este Hastingsban be­­fejeződött a hagyományos nem­zetközi sakktorna. Az utolsó for­dulóban érdekesen alakult a helyzet. Az élen 6—6 ponttal állt a magyar Portisch és a jugosz­láv Gligorics. Portisch 3 óra alatt, a ?>?.. lépésben győzött az angol Corden ellen, míg Gligorics játszmája az NSZK-beli Unzicker ellen függőben maradt. A folyta­tásban — összesen 7 órás játék­idő után — a 68. lépésben Un­­zicker javára dőlt el a játszma s így Portisch egyedül került az első helyre. — A viadal végered­ménye: 1. Portisch (magyar) 7 pont, 2. Unzicker (NSZK) 6,5 pont, 3. Gligorics (jugoszláv) 6 pont, 1. Szmiszlov (szovjet) 5,5 pont. Földi világrangelső legjobb magyar súlyemelők 1969 évi eredményeikkel előkelő helyet biztosítottak maguknak a világranglistán. A varsói VB és EB pontversenyében a Szovjet­unió és Lengyelország mögött a harmadik helyet szerezték meg, néhány súlyemelő pedig kategó­riájában a nemzetközi mezőny él­vonalában helyezkedne el. Földi Imre ! igsúlyban az első helyen áll minden idők ranglistáján, Holzreiter, Nagy R., Benedek, Bagócs, Bakos, Veres és Tóth G., is ott található az örök ranglista­­ tíz legjobbja között.­

Next