Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
’ VWWWWWWWWWWWW WWWW>. VvWV.vV > VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXI. évfolyam, 281. szám A mindennapok aprópénze Kiürültek az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házájának széksorai, kihunytak a jupiterlámpák — véget ért a pártunk X. kongresszusa. A munka azonban folytatódik tovább, a határozatokat a mindennapok során, hétköznapi munkánkban valósítjuk meg, váltjuk át élő valósággá. A kongresszus és munkánk így szoros összhangban, kölcsönhatásban van egymással, hiszen a célkitűzések csupán akkor válhatnak valóra, ha a maga posztján mindenki szorgalmasan teljesíti feladatát. Egyes nyugati sajtóorgánumok — bár többségük jelentőségének megfelelően értékelte a tanácskozást — szürkének és eseménytelennek tartották a kongresszust. „ Szürkének —, mert elmaradtak az általuk várt drámai fordulatok, nem került sor a párt politikájának megváltoztatására, nem tagadtuk meg eddigi célkitűzéseinket, elveinket. Nekünk nem volt szürke ez a kongresszus. Igaz, hogy csak munkáról, elvekről, feladatokról volt szó, de a mi munkánkról, a mi elveinkről és a mi feladatainkról. Feladataink egyértelműek: a szocializmus teljes felépítését szolgálják. Bárki feltehetné a kérdést, ha ennyire egyértelmű minden, ha nem változtattuk meg politikánkat, miért volt szükséges a pártkongresszus összehívása. Talán Biszku elvtárs beszédének egy részlete megvilágítja ezt a kérdést: „Azt is bizonyosra veszem, hogy dolgozó népünk nagy többsége a párttal együtt vállalja azokat a feladatokat, amelyeket úgy jellemezhetünk, hogy a szocializmus teljes, felépítését szolgáló munka magasabb szinten való folytatása”. Tehát nem arról van szó, hogy alapvető célkitűzéseinket változtattuk meg, hanem arról, hogy a szocializmus építésének egy olyan szintjére jutottunk el, hogy munkánk minőségének a szintjét is magasabbra kell emelnünk. S talán itt ejthetnénk szót a szocialista demokráciáról is, amely a kongresszus vitájában és a határozatokban is kiemelt helyet kapott. Nem véletlenül. Ismét Biszku elvtárs beszédére lehet utalni, aki kifejtette: „Pártszervezeteinkben, társadalmuinkban energiákat kell feltárni, amelyek elősegítik, hogy ezeknek az igényes és összetett feladatoknak is jól megfeleljünk. Ennek az energiának bőséges forrása a szocialista demokrácia, amely a társadalom friss erőit segíti bevonni harcunkba”. A szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése tehát rendkívül indokolt, hiszen alapvető eszköz ahhoz, hogy a nagy célkitűzéseket a mindennapi munkánkban aprópénzre váltsuk. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban — összefogva: az élet minden munkaterületén nap mint nap növekednek feladataink, egyre bonyolultabbá válnak. A vezetőknek egyre nehezebb dolgokban kell állást foglalniuk. A helyes állásfoglalás elképzelhetetlen anélkül, hogy a dolgozók előzetes véleményét kikérnék, meghallgatnák észrevételeiket, elképzeléseiket. Szükséges az elvégzett munka társadalmi értékelése is. A termelésben is, a közéletben is egyre nagyobb szükség van tehát ahhoz, hogy helyes döntések szülessenek, a hibákat minél előbb feltárják és a problémákat gyorsan orvosolják. Mindez elképzelhetetlen a dolgozók széles körű bevonása nélkül. A szocialista demokráciának tehát a mindennapok valóságává kell válnia. Néhány vezető — mint ez a kongresszusi vitában is elhangzott — ellentmondást vél felfedezni az új gazdaságirányítási rendszer és a szocialista demokrácia között. Úgy gondolják, hogy nincs szinkronban a vezető megnövekedett önállósága, felelőssége és másrészről a demokratikus vezetés. A kettő pedig nem ellentétben, hanem összhangban áll egymással. Hiszen a jó vezető széles körű politikai és gazdasági látókörrel rendelkezik, érzi, hogy a megnövekedett feladatoknak csak úgy tud eleget tenni, hogy támaszkodik mások véleményére is. Igaz, hogy ez a munka időigényesebb, hiszen sokszor vitatkozni is kell valamin, de megéri. Az is bizonyos azonban, hogy a demokrácia nem menlevél a felelősség vállalása alól. A kongresszust összefoglalni egy cikken belül nem lehet. Talán csak azt lehet megállapítani, hogy a célkitűzések — amelyek évekre meghatározzák munkánkat — szoros kapcsolatban állnak egymással, az iparra, a mezőgazdaságra, külpolitikánkra, vagy a szocialista demokrácia szélesítésére vonatkozó határozatok ugyanannak a kiforrott, higgadt politikának alkotó elemei. Ez a politika nem kiugró eredmények elérésére törekszik, hanem a realitásokkal számolva, dinamikus, de ugyanakkor nyugodt, egyenletes fejlődést irányoz elő életünk minden területen. Ezt fejtette ki Kádár elvtárs is zárszavában: „teljes joggal mondhatjuk: a pártnak világos politikája, meghatározott, világos célja van”. S hogy ez mennyire így van, arról bárki meggyőződhetett. Majdnem úgy, mintha a kongresszusi teremben ült volna. A televízió, a rádió és a sajtó jóvoltából szinte 5 percről percre követhette bárki, hogy mi történik. Nem csak a párttagok. Inneni az egész ország közvéleménye előtt folyt a tanár'—-ás. S így is van ez jól, hiszen mindannyiunk ügyéről volt szó. ■í Kaposi Levente is ^VW^^WWV^A/VWVWWVWWWW\WVWWVW\AA/VWV%_VWVVWVWV 1970. december 1., kedd „Külpolitikánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme Brezsnyev beszéde Jerevánban JEREVÁN (MTI): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Jerevánban beszédet mondott a Szovjetörményország és az örmény KP 50 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi ülésen. Leonyid Brezsnyev méltatta Szovjet-Örményország kimagasló tudományos és kulturális eredményeit, majd az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kitért néhány nemzetközi kérdésre is. Jellemezte a szovjet külpolitika lényegét: „Külpolitikánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes védelmezése, a béke és a népek közötti barátság szilárdítása”. Vietnammal kapcsolatban megjegyezte: a Szovjetunió és más szocialista ország támogatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsította az amerikai hadigépezet terveit és számításait. Az amerikai diplomáciának most mindenképpen ügyeskednie kell, hogy valahogyan elterelje a közvélemény üigyelmet attól, milyen zsákutcába jutott az Egyesült Államok majdnem egy évtizedes délkelet-ázsiai agressziós hadviselésének eredményeként”. „Az európai helyzet normalizálásának szempontjából komoly jelentőségű lenne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak. Véleményünk szerint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. Csupán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jó szándékról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgozzanak ki, amelyek kielégítenék a nyugat-berlini lakosság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogaival” — jelentette ki Brezsnyev. Gyorslista a lottó tárgy nyeremény sorsolásáról (2. oldalon) Az emberekben bízni kell! (3. oldalon) Egyéves a hevesi rendelőintézet (4. oldalon) Ciprusi barangolás (5. oldalon) Az m I. B-ben; második az egri csapat (6. oldalon) Lunohod 1. Francia tudósok kísérlete a Hold és a Föld közötti távolság mérésére Francia tudósok a Lunohod 1. fedélzetén elhelyezett lézertükör segítségével pontosan meg akarják mérni a Hold és a Föld közötti távolságot Ahhoz,hogy a kísérletet végre tudják hajtani, a Holdnak a megfigyelés számára legalkalmasabb helyzetben kell lennie, amire csupán december első hetében kerülhet sor. De elengedhetetlenül szükséges feltétel az is, hogy tiszta és nyugodt legyen a Föld légköre, hogy biztosítani lehessen a lézer által visszavert sugár megbízható megfigyelését. Ez a követelmény nyugtalanítja a francia tudósokat az esős és ködös időjárás miatt. A francia tudósok véleménye szerint a Lunohod 1. sikeres földi irányítása lehetővé teszi majd a szovjet tudósok számára a harmadik feltétel teljesítését: a lézertükör elhelyezkedésének pontos meghatározását. A kísérletben részt vevő francia tudósok elmondották, hogy ezt a fontos munkát az tette lehetővé, hogy a szovjet Lunohoddal el tudták juttatni a Holdra a lézertükröt. *örömmel tettünk eleget a meghívásnak" Vietnam? láfoacito** ^ei#iT»e Még javában folyt a X. pártkongresszus munkája, amikor a részt vevő vietnami delegáció meghívó levelett kapott az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolától. Ennek a meghívásnak tett eleget hétfőn a Vietnami Dolgozók Pártjának delegációja, mely Hoang Van Hoannak, a VDP Politikai Bizottsága tagjának a vezetésével érkezett meg Egerbe. A delegációt elkísérte Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete és Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese is. A vendégeket a megyei pártbizottságon Oláh György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, és tájékoztatta Heves megye életéről, politikai, gazdasági és kulturális eredményeiről, a jövő terveiről. Hoang Van Hoan válaszbeszédében elmondotta, hogy különös örömmel tettek eleget az egri meghívásnak, hiszen tudomásuk van a Ho Si Minh főiskola és vinhi tanárképző főiskola több éves kapcsolatáról. S hozzátette: „Magam is vinhi vagyok, így módomban áll tolmácsolni az önök üzenetét”. A rövid fogadás után a vendégek ellátogattak a főiskolára, ahol Szűcs László, az intézet főigazgatója köszöntötte a delegáció tagjait, majd ismertette a főiskola munkáját, eredményeit. A vietnami delegáció vezetője a látogatás emlékére érdekes, nevezetes ajándékot adott át Szűcs László főigazgatónak: egy szépen megmunkált serleget, amely*■ egy Vietnamot bombázó, lelőtt repülőgép roncsaiból készült. A program során a delegáció tagjai megtekintették az intézet felújított, szép épületét, majd ellátogattak a modern leánykollégiumba, megtekintették a diákotthon mellett nemrégiben felépült új tanszéket, és természetesen az egri várat is. A program ezután városnézéssel folytatódott Képünk a főiskolán rendezett fogadáson készült amikor Hoang Van Hran, a delegáció vezetője átnyújtotta Szűcs László főigazgatónak a küldöttség hiárK’ ’-át. Hoang Van Loan mellett jobbról balra: Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, és Pelyhe Szilárd, az egri városi pártbizottság első titkára látható. (Fotó: Kiss Béla) Scheel meglepő nyilatkozata Bonnban hivatalosan közölték, Brandt kancellár a lengyel—nyugatnémet szerződés jövő heti aláírására nemcsak hivatalos személyiségeket visz magával Varsóba, hanem a nyugatnémet közélet több képviselőjét is. Brandt levelet intézett a három parlamenti párt frakció elnökéhez is, felkérve őket, hogy a frakció képviseltesse magát az ünnepélyes aláírásnál. A két koalíciós párt eleget tesz a kancellár meghívásának, Barzel, a CDU—CSU frakció elnöke azonban nem küldi el képviselőjét Varsóba. Brandt sajnálkozását fejezte ki az elutasítás miatt. Bizonyos meglepetést keltett egyébként, hogy Scheer külügyminiszter a hét végén a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálásánál is feltételéül szabta meg a nyugatberlini kérdés „kielégítő rendezését”. Ezt a kijelentést a kormány szóvivői úgy magyarázták, hogy Scheer nem „jo?i” feltételt akart szabni, csupán a politikai összefüggésre mutatott rá. E magyarázkodás ellenére tény, hogy a bonni kormány most már a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását is eszközül akarja felhasználni nyugat-berlini kérdésben érendő „eredmények” kiharcolásához.