Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 84. (83.) szám
Hiszékenység és Napilapjaink immár állandó rovatként ismétlődő bűnügyi híradásaiban sorrarendre feltűnnek voltaképpen elképesztő, s csak a bírósági ítélettel hitelesítve hihető esetek. Már az arcizmunk sem rándul afféle hírek olvastán, hogy a főmérnök hálás köszönettel nyúlja át harmincezer forintos takarékbetétkönyvét az ajtaján ilyenolyan mesével csengető szélhámosnak. Mindez — mondhatnék —, Végeredményben kriminalisztikai tömegfelvilágosítás kérdése, ha nem bukkannának elő az említett históriák ikertörténetei — szintén tucatjával —, az állami, vállalati, szövetkezeti gazdálkodás szférájában is. Szinte válogatás nélkül említhetnénk eseteket, amelyek az előbbieknél nem kevésbé hihetetlennek tűnnek, pénzkezelői munkakörbe állítani sikkasztásért többszörösen elítélt bűnözőt; tsz-melléküzem vezetését bízni az ugyanilyen tevékenységgel egyszer már balatoni villát szerzett, s attól bírói ítélettel megfosztott „kiváló” szakemberre, vállalati vezetői székbe ültetni azt a hétpróbás fiút, aki a belépéskor a szavát adta, hogy ő villamosmérnök, s csupán évek múlva derül ki a „félreértés”, miszerint cipőfelsőrész-készítő, stb. A gyakran kóros hiszékenység azonban nemcsak ilyen látványos és végül bűnügyi tudósításokban összegeződő eseteket produkál; szerényebb változatai sokkal tömegesebbek és talán tanulságosabbak is. Ismeretes, hogy mennyi baj van nálunk — úgyszólván minden szinten — az ellenőrzéssel. De talán nem árt a laza ellenőrzés okai között egy általánosabb, társadalmilag különösen fontos összefüggésre rámutatni. Köztudomású, hogy az úgynevezett jogi szabályozás, az indokoltnál több paragrafus — bástya, voltaképpen kedvező terep azok számára, akik a paragrafusok között bujikálni akarnak. Ezt az általános igazságot a köznapi élet sok ténye igazolja ma is, de még több bizonyította —, elsősorban a gazdálkodás szférájában — három évvel ezelőtt zárult gazdaságirányítási körülmények közepette. A minden részletre kiterjedő előírások; az az irányítási módszer, amelyben a milliárdos értékkel gazdálkodó vállalati igazgató jelentéktelen részletkérdésekben is csak a központi szabályozás szinte ellenőrizhetetlenné vált milliónyi előírásai szerint cselekedhetett, valójában ingerelt, néha pedig kényszerített e szabályok átlépésére. A mai körülmények tenné- bizalom szeresen már alapjaiban mások, különösképpen az új gazdaságirányítás teremtett módosult terepet a szabályozás és az ellenőrzés számára. Az a tény, hogy a központ, tehát az ágazati és a funkcionális minisztérium nem foglalkozik többé a részletekkel, lehetővé teszi egyszersmind, hogy ellenőrzésük reflektorának fénycsóvája a legfontosabbra, a tendenciákra, a folyamatokra irányuljon. Másfelől pedig a vállalatoknak, a szövetkezeteknek immár saját, anyagiakban kifejezhető érdekük, hogy házon belül is érdemben, hatékonyan építsék ki ellenőrzési rendszerüket. Mindez pedig végeredményben arra az etikai alapelvre épül, amit — kiindulópontként és elsősorban —, a bizalom jellemez. Nem árt tehát még egyszer tisztáznunk, hogy a hiszékenység vámszedői elleni társadalmi védekezés korántsem azonos a bizalmatlansággal; ellenkezőleg, az utóbbi, ami túlszabályozásban ölthet testet, éppen hogy kedvező közeget teremt ügyeskedések, visszaélések, gyakran pedig bűncselekmények elkövetéséhez. Az általános és elsődleges bizalom ad igazi társadalmi alapot a védekezésre azok ellen, akikel szemben jogos és nélkülözhetetlen a bizalmatlanság! T. A. I Autó és paradicsom — Igaz, hogy ötven aszczony kilépett a termelőszövetkezetből? — Nem teljesen. Most ötvenhat lépett ki — Miért? Erre a kérdésre már nem kapásból kapom a választ. — Amiért, az már bonyolultabb kérdés — mondja Lukács Sándor, a karácsondi termelőszövetkezetet— Három évvel ezelőtt tizenhét női munkacsapat dolgozott a termelőszövetkezetben, száznyolcvan dolgosával, jelenleg nyolcvanöt női dolgozónk van a növénytermesztésben. Megfeleződött a létszám. — Kevés a pénz, rosszul keresnek? — Azt nem mondhatom, hiszen egy tízórás munkanapra eső átlagjövedelem nyolcvan forint volt a női dolgozóknál. — A férfiaknál több? — Egy tízórás munkanapra eső átlagos jövedelmük 94 forint. De férfiak közül kerülnek ki a traktorosok, szerelők, egyszóval a szakmunkások. Ezért keresnek jobban. — Tehát nem a pénz intett mentek el. — Ezt azért nem mondanám. Az anyagi érdekeltség szerepe, hogy finoman fogalmazzak, nem elhanyagolható. Érdekes felmérést készítettem tavaly a termelőszövetkezetben. Azt vizsgáltam, hogy hány olyan termelőszövetkezeti tag van, aki megélhetését kizárólag a termelőszövetkezetben végzett munkából biztosítja, tehát nincs a családban olyan tag, aki az iparban dolgozik. Mit gondol, az ötszázhatvan tag közül mennyi akad ilyen? — Nem tudom. — Harmincnégy. Ez azt jelenti, hogy harmincnégy tagra lehet állandóan számítani, harmincnégy kötődik minden szállal a termelőszövetkezethez, a többi már csak fél lábbal van a mezőgazdaságban. Ahogy a családban az iparból áramló kereset aránya emelkedik, úgy lesz egyre kevésbé fontos a termelőszövetkezetben dolgozó tag keresete, munkája. Ezért fontos, hogy a tsz jól fizessen a tagjainak. Ha jól keres a tsz-tag, a család besegít a munkájába, ideiglenesen, de lehet, hogy tartósan munkaerőt hoz a jól fizetett tag a gazdagéinak. — Milyen volt az idei zárszámadás? — Kilenc forinttal csökkent az egy munkanapra rrfizetett összeg. Az nem sok, a rendkívül rossz körülményekhez viszonyítva. De így is kiléptek jó néhányan. — Csak nők? — Egy traktoros már jelentkezett, hogy el akar menni. Vagy a vasúthoz, vagy Visontára, nem tudom. — Mit mondott, miért? — Nem kell azt mondani, tudom én nagyon jól. A traktorosok néha napokig nem tudnak dolgozni, mert esik az eső, vizes a talaj, utána aztán jönnek a tizenhat órás munkanapok, túlórapótlék nincs, tizenhat órán keresztül rázza a traktor, fújja a szél, nincs szombat délután, nincs vasárnap. Kérem, egyet szögezzünk le. Öntudatból senki nem tud megélni, és senki nem vállal önként nehezebb körülményeket. Vagy biztosítunk normális körülményeket, nyolcórás munkaidővel, kényelmes gépekkel, vagy nem lesz, aki életpályának válassza akár a traktoros pályát is. Legfeljebb átmeneti ideig jó kereseti forrást lát benne. Jelenleg azonban a termelőszövetkezetek jövedelemelvonási módját sem látom teljesen megnyugtatónak. Úgy tűnik, nem veszi kellően figyelembe, hogy a termelőszövetkezetek munkaerőgondokkal küzdenek, és nehéz, egyre nehezebb megtartaniuk a gazdaságoknak a munkaerőt. — Magyarországon még mindig aránytalanul magas a mezőgazdaságban dolgozók száma? — Ne hasonlítgassuk össze magunkat olyan országokkal, amelyek más helyzetben vannak, mint mi. Azt hiszem, Angliában három százalék körül mozog a mezőgazdasági dolgozók aránya. Az Anglia. Nekünk mások az időjárásbeli, termeléstechnológiai adottságaink, más fázisban járunk mint ők, más az egész termelésszerkezetünk. Nekünk igenis szükség van a jelenlegi körülmények között a nagyobb létszámú munkaerőre. Kiélezettnek és tűhegyen táncolónak látom a munkaerőhelyzetet. Címszavakat sorolok: Cukorrépa-probléma, burgonyagond, zöldségterület-csökkenés. A probléma gyökere azonos, nem lehet tökéletesen gépesíteni, az élő munkaerő kevés. Én nagyon örülök az iparban mutatkozó erőteljes fellendülésnek, csak egy groteszk gondolat foglalkoztat. Mi lesz akkor, ha autóval állunk sorba, paradicsomért, vagy paprikáért? Szigetig András Örömmel olvastam, hogy sátrakat exportálunk Ausztráliába, Angliába, Svédországba, sőt még Kanadába is. Örömöm annak a ténynek szólt, hogyha nem is éppen rövid idő után, de szerte a világon felismerték, hogy sátorhoz értő nép vagyunk. Illetőleg voltunk. A sátorlakó nomád magyar nép, amely a sátortervezés, -szervezés, -építés és belső térkiképzés minden csínját-bínját egykor oly annyira tudta, rövid egy ezredév után sátraival betört a nemzetközi piacra. A jó bornak nem kell cégér, a jó sátornak is csak legfeljebb időre van szüksége, — jó időre, ahhoz, hogy eljusson hazánkból a még oly távoli országokba is. Meg vagyok győződve arról, hogy nem kelletik újabb ezer esztendő, legfeljebb ötszáz ha kell ahhoz, hogy a magyar társassátrak, akarom mondani, társasházak is exportra induljanak kies magyar hazámból. Ennyi időt pedig még egy szerény vezért sátorban, valamin ülve is kibír az ember. (ő) Elnök elnök után Á derűlátó, új vezetőség nem hisz a csodákban a gyöngyösi Kékes Ktsz-ben Átlag két évenként választottak új elnököt a gyöngyösi Kékes Ktsz-ben. És minden alkalommal abban reménykedett a tagság, hogy gyökeres változás következik majd be. Éppen úgy, mint most legutóbb, néhány héttel ezelőtt Az egyik: a béralap túllépése Füleki László már ezelőtt is tagja volt a vezetőségnek, tehát mint elnök nem az ismeretlenségből bukkant elő. Bizonyos tapasztalatokat gyűjthetett eddigi választott funkciójában is. Amikor a tavalyi év jellemző körülményeiről kérdezgetem, sorolja az adatokat. Köztük a jelentős mértékű bértúllépés hívja fel a figyelmet. Ennek a magyarázata is megvan. A korcsolyacipőről van szó. Ne bonyolódjunk bele a részletekbe, elégedjünk meg azzal, hogy a termelést nem sikerült úgy fejleszteniük, ahogy szerették volna, a sok túlórázás így keletkezett, az pedig vitte a a bért. Igyekeztek ugyan újabb gépekkel a termelékenységet fokozni, de a megrendelt gépek egyfelől késve érkeztek meg, másfelől viszont a béreket nem igazították a gépek teljesítményéhez. Pedig műszakonként a termelés a korábbi mérték felével nőtt meg. A szervezési hiányosságok és a négy hónapig tartó év végi hajrá megdézsmálta a forintot. A másik: a szubvenció A ktsz legfontosabb része az exportra gyártó cipőszalag. Nincs is bajuk a megrendeléssel, hiszen tavaly is kilencezer párral növelte a megrendelést a külföldi partner. A mostani igénye is több mint tízezer párral haladja meg a ktsz saját erejét. Valahonnan tehát segítséget kell szerezniük. A bajt inkább a szubvenció csökkentése okozza. Már tavaly kevesebb volt a térítés, az így keletkezett különbséget pedig nem tudták pótolni. Most másként készültek fel Új anyagot kutattak elő, amit bemutattak a megrendelőnek is. Miután megkapták a partner hozzájárulását, az új anyagot használják, így sikerül csökkenteni a költségeket és a szubvenció alacsonyabb mértékét korrigálni. A jelenlegi bizakodásuk tehát nem alaptalan. De hát, nem minden a technikai felkészültség. No és az emberek ? Mint mindenütt, a Kékes Ktsz-ben is az ember a legfontosabb tényező. Az elnök bizakodó. Bátran mondja: maga mellett érzi a tagság, a vezetőség támogatását, főként pedig a pártszervezet segítőkészségét. Enélkül nem megy, az biztos. De a vezetőségválasztás alkalmával a szavazatok nem valami elsöprő győzelmet fejeztek ki. Nem vitatkozik Füleki László. Csak ismétli előbbi álláspontját: neki a józan többség támogatására van szüksége. A józanság most a közügyekben mutatkozó magatartást jelöli. Mert akad néhány olyan személy is, aki egy kis szálkával a lelkében figyeli az ismétlődő nekirugaszkodásokat és elégtételnek tekinti, ha egy újabb kátyút nem sikerül kikerülni. Ellendrukkerek lennének? Nem a kifejezés a fontos. Emberileg még érthető is a „kibicelésük”. De egy ilyen hátrány megnehezíti minden új vezetőség és elnök munkáját. Hiszen a tagság demoralizálását segíti elő, ha nincs is ilyen szándéka senkinek. Mégis megoldható Elment egy nagy csomó pénz olyan külföldi utakra, amelyeknek a célja ugyan a szövetkezet gazdálkodásának a serkentése lett volna, de semmi sikert nem hoztak. Sok embernek joggal nem tetszett a közpénzen tett utazás. Az sem tetszett, amikor valaki kijelentette: a külföldi gép megszerzését csak úgy lehet meggyorsítani, ha az egyik kereskedelmi cég intézkedésre jogosult alkalmazottjának háromezer forintos célprémiumot ajánlanak fel. A gép megérkezett plusz háromezer forint nélkül is. Vitatkoznak már évek óta azon is, melyik részleg ráfizetéses, melyik tartja el a másikat. A mostani elnök úgy véli, egyik részlegnek sem kellene törvényszerűen hiánnyal zárnia, ha a vezetője, munkásgárdája jobban végezné a feladatát. Szóval: nem valamiféle „átok” sújtja a ktsz-t. A megoldást a tagság hordozza magában. Nem bátorság kérdése Megkérdeztem Fülep Lászlótól, hogy ilyen körülmények között volt bátorsága az elnöki tisztséget vállalni. Szerényen válaszolta: ez nem bátorság kérdése. Húsz éve tagja a ktsz-nek, az utóbbi időkben a vezetőségbe is beválasztották, tehát ismeri az embereket. Tudja jól, hogy eddig a személyeskedés volt a legfőbb rossz a kisz életében, de hát ennek is vége kell, hogy szakadjon egyszer. A sok „őrségváltás” után az érintettek egy része már belenyugodott a változásba. A többség nyugalmat, munkát akar. Eszembe jut a közmondás, amely szerint az okos ember a más kárán tanul. Húsz év elegendő tanulási időt adhatott Füleki Lászlónak. Már csak ezért is várható, hogy az elnöki posztra való állításával megszakad egy nem egészen dicsőséges sorozat, és végre a közösség megelégedésére és hasznára tevékenykedik az új elnök. A tagsággal összefogva: G. Molnár Ferenc Több munkalehetőség a nőknek az építésügyi ágazatban Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium széles körű felmérést készített az építésügyi ágazatban foglalkoztatott nők gazdasági és szociális helyzetéről. A téma mintegy 60 000 asszonyt érint, bár az építőipari dolgozóknak mindössze 12,2 százaléka nő. Ezen belül háromszor annyian dolgoznak alkalmazotti beosztásban, mint fizikai munkásként. Viszont az építőanyagipari dolgozóknak majdnem 40 százaléka nő, s közöttük háromszor annyi a munkás, mint az alkalmazott. A házgyári hálózat üzemeiben létrehozott kedvezőbb, állandóbb feltételek több munkalehetőséget teremtettek a nőknek. Ennek eredményeként egy év alatt 16,8 százalékkal emelkedett a munkásként dolgozó nők száma. Miután az építőipar férfi munkaerőforrása már lényegében kimerült, a negyedik ötéves tervben különösen sürgető népgazdasági követelmény, hogy kedvező munkakörülmények megteremtésével tegyék lehetővé a vállalatok a nők nagyobb arányú foglalkoztatását. Ennek leghatékonyabb módezlere a gépesítés, a műszaki fejlesztés és a könnyűszerkezetes építésmódok terjesztése. Fontos feladat a nők szakmai képzettségének növelése, amely egyúttal módot nyújt keresetük emelésére is. Sok még a tennivaló a kereseti „egyenjogúság” érvényesítésében is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a vizsgálat alapján irányelveket dolgozott ki az építő- és építőanyag-iparban dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének javítására és foglalkoztatásuk kiterjesztésére. Az építők szakszervezetének elnökségével egyeztetett irányelvek felhívják a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőit, hogy vizsgálják felül és foglalják jegyzékbe azokat a munkahelyeket, amelyeket nők tölthetnek be. Megvizsgálják a nők részmunkaidőben történő foglalkoztatásának és a — bizonyos szakmákban —, a bedolgozói rendszer bevezetésének lehetőségeit. Gépesítési és műszaki fejlesztési terveket készítenek a három műszakban dolgozó nők számának csökkentésére és a nők szakmai továbbképzésének növelésére. Tizenegy új játékfilm A legutóbb Belgrádban, Poznanban, illetve Szófiában járt filmátvételi bizottság szakemberei 11 új játékfilmet vásároltak meg a baráti országokból magyarországi forgalmazásra: a megvett filmek között három jugoszláv, négy lengyel, illetve négy bolgár alkotás szerepel. Az átvett jugoszláv filmek között találjuk a „Csapda a tábornoknak” című filmalkotást. Miomir-Miki Sztamenkovics rendező a kalandfilmek izgalmával vitte vászonra egy fiatal orvos kockázatos megbízatásának történetét. A Kreso Golik „Aki énekel, rossz ember nem lehet” című alkotása ironikus komédia, amely a kispolgári romantikát veszi célba. A harmadik jugoszláv film, a „Szomjúság”, Lengyelországban átvették a szakemberek Andrzej Wajda „Nyírfaliget” című legújabb alkotását; a költői elbeszélés a szerelemről és a halálról szól. A „Szemben az igazsággal” rendezője Bohdan Porebe. Játsszunk heringesdit A fáma szerint először félelmetes lovasnemzet, aztán a labdarúgásáról híres ország voltunk, később kávézókká, napjainkban pedig — a televízió és a MÁV jóvoltából — játékkedvelőkké váltunk. Most ez dúl. A divat a tűz gyorsaságával terjed, s Egerben is felütötte fejét egy speciális szórakozás: a heringesül ... Ezt úgy játsszuk, — ha valaki nem ismerné —, hogy szombaton délben szépen kiballagunk a vasútállomásra, megváltjuk a menetjegyünket arra a vonatra, amelyik pontosan 13 óra 15 perckor indul Füzesabony felé. Az igazi játék ekkor veszi kezdetét: nem szabad szombatos munkások, naponta dolgozók, pihenésre vágyó diákok, kirándulni, kikapcsolódni indulók — ki tudná megszámolni hány százan — tülekednek felfelé az alig néhány álló szerelvényre. Amikor már mindenki az „élére állt, lehet kérdezni! Például ilyet: azért teszi ezt a MÁV, mert sok jó magyar elfér kis helyen? Vagy: miért nem lehet szombaton a másik vágányon álló hosszabb szerelvényt elindítani, amikor alig háromnegyed óra múlva csak néhányan utaznak rajta?! Ha időközben nem kapnának választ — a kalauz is a lépcsőn utazik — várjanak türelmesen a következő szombatig, vagy az azt követő hétvégekig. (szilvás) Mmmsmiffe 1971. április 8., csütörtök