Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
_*_* »*** ViUUWtVjU Kedd/ est/ külpolitikai kommentár Francia vendég Moszkvában KEVÉS PÖVÁROS van a világon, ahol annyi fontos te érdekes vendég fordul meg, mint Moszkvában. Mégsem nehéz megjósolni, hogy Maurice Schumann francia külügyminiszter moszkvai látogatása ott-tartózkodásának három napjánál sokkal tovább foglalkoztatja majd a világsajtót, a nemzetközi közvéleményt. Ha egy nagyhatalom külügyminisztere egy másik nagyhatalom fővárosában tesz hivatalos látogatást, az önmagában is figyelemreméltó esemény. Ebben az esetben azonban ennél jóval többről van szó, méghozzá több értelemben is. A szocialista szuperhatalom viszonya Franciaországhoz szívélyesebb, mint a többi nyugati nagyhatalomhoz. Ez nem utolsósorban a nemrég elhunyt nagy államférfi, Charles de Gaulle tábornok érdeme. Közismert, hogy a világpolitikának ez a markáns alakja hitt abban, hogy a két nagy nép történelmi barátsága olyan hagyomány, amelyet az atomkorszak körülményei között is folytatni lehet , és folytatni kell. A tábornok azt hirdette, hogy Moszkva és Párizs érdekei több lényeges területen azonosak vagy igen közel állnak egymáshoz és nem habozott érzékeltetni azt sem, hogy az egyik ilyen terület: az amerikaiak európai befolyásának visszaszorítása. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a szovjet fővárosban egyetértenek a közeledés koncepciójával és ez megmutatkozott a két ország kapcsolatainak konkrét alakulásában. DE GAULLE VISSZAVONULÁSA után Washingtonban és — kisebb mértékben, de félreérthetetlenül — Londonban, megpróbálták olyan irányban befolyásolni a francia külügyminisztérium, a quai d’orsay politikáját, hogy az szakítson De Gaulle elképzeléseivel. Már akkor kitűnt, hogy ez a törekvésük nem jár sikerrel: Georges Pompidou elnök kormányzata a francia külpolitika egyik pillérének és nem múló epizódnak fogta fel Párizs „keleti politikáját”. A két ország közötti együttműködés azóta még szorosabb lett, olyannyira, hogy rendszeres konzultációt határoztak el a két külügyminisztérium között. A TANÁCSKOZÁS gazdasági, és a két ország kapcsolatait érintő más kérdéseken kívül legfontosabb témája az európai biztonság lesz. Nem túlzás azt állítani, hogy Párizs és Moszkva konstruktív együttműködése nagyon sokat tehet kontinensünk nyugodt nappalaiért és éjszakáiért. A szovjet sajtó napjára A Szovjetunióban minden év május 5-én ünneplk a szovjet sajtó napját. 59 esztendővel ezelőtt látott napvilágot a Pravda első száma Pétervárott. Az SZKP Központi Bizottságának központi lapja fejlécén ezt olvashatjuk: „Az újságot V. I. Lenin alapította 1912. május 5-én”. A Pravda születésnapja tehát a szovjet újságírók, könyvkiadók, és nyomdászok ünnepe. Az orosz kormány első legális, nagy példányszámú politikai napilapja jelentős szerepet töltött be az oroszországi proletariátus forradalmi nevelésében. Szerkesztésében Lenin közvetlenül részt vett; a lap ma is az ő szellemében készül. Ma a Szovjetuniót méltán tartják világszerte a „legolvasottabb” országnak; a világ minden negyedik könyvét szovjet nyomdák készítik. 1970-ben a Szovjetunióban megjelenő lapok napi példányszáma körülbelül 140 millió volt, a folyóiratok egyszeri példányszáma pedig több mint 150 millió. Az elmúlt öt év alatt különösen falun nőtt meg a lapok és folyóiratok előfizetőinek száma, 65 millióról 107 millióra. A szovjet televízió adásait az ország lakosságának mintegy 70 százaléka nézi. Az elmúlt években működésbe lépett az Orbita műhold televíziós távközlési rendszer, amely a tivoli Északra, a Távol-Keletre, Szibériába, és Közép- Ázsia körzeteibe is eljuttatja a tv-adásokat. A sajtó, a rádió és televízió rendkívül sokat tett és tesz azért, hogy megvilágítsa a szovjet emberek előtt a Szovjetunió belső életének és a nemzetközi helyzetnek időszerű kérdéseit. Jelentős mértékben hozzájárulnak a kommunista építés élenjáró tapasztalatainak elterjesztése’’1’?, az új ember formájáa kapitalizmus vilá" ' -al vívott ideológiai harchoz. 1971. május anc Rogers Kairóban Rogers amerikai külügyminiszter és kísérete kedden, magyar idő szerint 16 óra 10 perckor megérkezett Kairóba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollégája Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseletének vezetője fogadta. Rogers még a délután folyamán megbeszélést tartott Mahmud Riaddal. Vietnami fogolykérdés Duong Dinh Thao, a párizsi megbeszéléseken résztvevő DIFRO-küldöttség szóvivője kedden nyilatkozatot tett közzé az indokínai hadszíntéren fogságba esett katonák kérdéséről. Ez hangoztatja: a Nixon-kormányzat azért vetette fel az úgynevezett hadifogolykérdést, hogy ezzel kerülje meg a dél- vietnami probléma valóban lényeges vonatkozásait, I ■ [UNK] .1 - ■ .min A szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ra szóló, fontosabb részleteket is figyelembe vevő fejlesztési elképzelést dolgozzunk ki. Tisztelt elvtársak! Az elmúlt években gyakran szóba került, hogy az életszínvonal összetevői eltérően hatnak a különböző rétegekre. Régebben, a szocializmus építésének korábbi szakaszában az alacsony lakbér- és közlekedési tarifa, az élelmiszerek és fogyasztási cikkek ára, valamint a társadalmi juttatások árszínvonala általánosabban érzékelhető volt. Most ezek a fontos életszínvonal-összetevők változóan hatnak. Az árak, különösen a szabadabb árformába tartozó cikkek árai, a társadalmi juttatások és szolgáltatások ágainak változásai a korábbinál nagyobb hatást gyakorolnak az életszínvonal alakulására. Mindez a nyereségre alapozott gazdálkodás és főleg az értékarányos árak kialakításának a következménye. A szakszervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját, de a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reálkeresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mivel üzemeink adottságai nem egyformák, eltérőek a lehetőségeik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbérek, a szociális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vállalatok közötti indokolatlan, hátrányos megkülönböztetések kialakulására. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyereségüket, mint a többi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fejleszteni a műszaki színvonalat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ágazatokban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők rl Nem az a baj, hogy eltérő a vállalatok nyereségnövelő és bérszintemelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazodnak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sorrendjéhez. A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt viszont tovább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. A kapacitások kihasználtsága, a létszámhiány miatt romlik a felhasználók, fogyasztók ellátása. Fel kell figyelnünk ezekre a jelenségekre, még mielőtt a feszültségek nehezen lesznek csak feloldhatók. Gondoskodnunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója részesüljön — ha különböző arányban is — a fejlődő gazdaság eredményeiből. Másfelől minden üzemben érjék el a szociális, egészségügyi és kulturális intézmények elfogadható szintjét, normáját és az előrehaladásra is meg kell legyen a lehetőségük. Erre — ha más megoldást nem találunk — külön alapot szükséges létesíteni. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfogadható módjait. A kisiparosok, kiskereskedők engedélyeinek kiadásánál az összlakosság ellátási érdekeit kell alapul tekinteni. Szigorúan írjuk elő számukra az alkalmazható munkavállalók számát, a felszámítható árakat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallásokat. Tisztelt kongresszus! Az árak változásainak egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalataik alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne legyen negatív hatásuk az életszínvonalra. A tapasztalatok szerint a legmegnyugtatóbbnak látszó módszer erre az érintettek pénzjövedelmének megfelelő arányú növelése. Az áremelkedéseket még így is többnyire az áremeléseiknél lényegesen nagyobb jövedelememeléssel lehet csak ellensúlyozni. Ez még inkább óvatosságra kell, hogy intsen bennünket a fogyasztói árak módosításánál. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A szakszervezetek szükségesek tartják, hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését. Az öregekről való gondoskodás is elemi, erkölcsi kötelességünk. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfelelő nyugdíjszínvonal kialakítása. A negyedik ötéves terv céljai között szerepel az alacsony összegű nyugdíjak további emelése. Az elmúlt évek nyugdíjrendezései némileg segítettek a helyzeten, de a problémákat korántsem oldották meg. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött éve után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a többgyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. Tisztelt kongresszusi A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyeik intézésében, a közéleti tevékenységben érvényesül. Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet amelyben ez számára magától értetődő lenne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkásosztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint felemelkedése zálogára. Az üzem, a munkahely életében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szocialista munkaversenyről, a munka becsületéről, az emberekkel való bánásmódról, munkáspolitikánk helyileg is olyan szintű megvalósításáról, ami ezt a tulajdonosi érzést minden munkás számára, a mindennapos cselekedetekben újra és újra nyilvánvalóvá és természetessé teszi. Nekünk olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a munkásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén —, hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. Az üzemi demokrácia a szocialista demokráciának nemcsak szerves része, hanem érvényesülésének, kibontakoztatásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgozóknak joguk van és lehetőségük van beleszólni a munkahelyi problémák eldöntésébe, részt vehetnek saját létfeltételeik alakításában. Beszéde további részében a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom kérdéseivel foglalkozott, majd a kulturális tennivalókról szólott, hangoztatva, hogy céljaink megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését, s a fejlődés nyomon követésének feltétele a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése. Végezetül a szakszervezeti mozgalom helyzetét értékelte és beszédét a következőkkel zárta be: Már elmondtuk néhányszor, de nem árt ismételten hangsúlyozni: csak a szocialista rendszer az, amely intézményesen támogatja a jót, a szépet, amely zöld utat nyit az igaznak, az emberinek. A mi hivatásunk, a szakszervezetek kötelessége, hogy a közüggyé tegyük mindazt, ami az emberek életét tartalmasabbá, gazdagabbá teszi. ★ Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette ezután a kongresszus elé a számvizsgáló bizottság jelentését. A már korábban kiadott írásbeli beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében szóvá tette, hogy a szakszervezeti mozgalom más területein tapasztalható nagy fejlődést nem követte a gazdálkodásban jól megfontolt, a lehetőségeket eléggé számba vevő távlati tervező munka. ★ A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet következett, majd megkezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött Biszku Béla felszólalása után a kongresszus délutáni vitájában még számos küldött hozzászólása hangzott el. A hozzászólók között volt Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és P. T. Pimenov, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának titkára is. A kongresszus ma tóváb^folytatja tanácsára» romkáMfc ....... . Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára a szónoki emelvényen. (MTI fotó — Pálfai Gábor felv. — KS) Biszku Béla: Tovább kell mennünk a kipróbált úton A vitában elsőnek Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. A Központi Bizottságunk és egész pártunk a szakszervezeti munkát megillető érdeklődéssel tekint a kongresszus tanácskozása elé — mondatta. — Az elvégzett munka értékelésével, a jövőre vonatkozó terveikkel egyetértünk, és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializmust építő társadalmunkban. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kongresszus határozatai, állásfoglalásai s azok valóra váltása jól szolgálják a magyar munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi céljait. Biszku Béla a komgresszust belpolitikai életünk figyelemre méltó eseményének nevezte, hangoztatva, hogy a kongresszus a munkásosztály legátfogóbb osz é&vtoiPirvipaftiiSntbi áSiá-agirtrfo«. lását hivatott tükrözni. Eredményesnek értékelte az elmúlt egy év munkáját, kiemelve azt a tényt hogy a magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munkának, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. Majd ezeket mondotta: — Társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűsége teszi szükségessé, hogy szocialista viszonyaink l..ott a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s magasabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A munkásember mindent megért, ha látja munkája értelmét, de nem tűr el a szocialista elveinkkel összeférhetetlen jelenségeket: az értelmetlenséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nemkívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak, és egységesen, együttes erővel harcolnak szocialista elveink valóraváltásáért Arról beszélt, hogy a változó társadalmi körülményekhez, a fejlődő szocialista viszonyokhoz igazodva, megnövekedett a társadalmi és tömegszervezetéfe, közöttük a szakszervezetek jogköre. Pártunk tudatosan törekszik a szakszervezetek jogainak, befolyásának és felelőségének növelésére, ez része a vikáshatalom erősítésének, a szocialista demokrácia folyamatai fejlesztésének. — A szakszervezetek őrködjenek azon — mondotta Biszku Béla —, hogy a dolgozók valóban étvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Azért dolgozunk, hogy minden jogos szükséglet minél hamarabb kielégíthető legyen. Amire már ma megvan a lehetőség, az sehol és sohase sikkadjon el. Befejezésül a következőket mondotta: A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építéséért. Ez a mű még nincs befejezve. Tovább kell mennünk a kipróbált úton, s ha az új feladatok megkövetelik, keresni kell az új megoldásokat is. Ahogyan múlik az idő, a végzett munka meghozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek jobbá, gazdagabbá teszik a dolgozó emberek életét. Ebben a meggyőződésben kívánok a Központi Bizottság nevében a kongresszusnak további jó munkát