Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

mAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA AKA: I.— FORINT 1971. szeptember 26., vasárnap XXII. évfolyam, 227. szám •*AAAAAAAAAAAA/WAA*AAAAAAA/WVWVWWWWVWWWNAAA/WWWWWN A „tálcán nyújtott gondolat "a a világ legtöbb gyorsan fejlődő ipari országá­ban sokkal több külföldi szabadalmat vásárol­nak meg, mint amennyit eladnak. Sőt, akadnak olyan nemzetek is, amelyek többet költenek licence-vételre, mint a hazai kutatásra. A szabadalmak megvásárlása különösen a kis- és közepes országok életében döntő. Ma már a nagyhatal­mak közül is kevés dicsekedhet azzal, hogy önmaga a tu­domány és a technika valamennyi ágában eredményesen dolgozó kutatási és fejlesztési gárdát fenntartani, és er­re megfelelő pénzt áldozni képes. A mi gazdasági életünkben is egyre mindennapo­­sabbá válik, hogy külföldről műszaki gondolatot, gyártá­si módot vásárolunk meg, és, ha modern technikát ve­szünk, akkor végre nem sajnáljuk a pénzt a betanulás­tól sem, tehát áldozunk arra is, hogy az újat alkalmazó szakembergárdát kinevelje az eladó ország. Tehát­ itt már nem is a berendezés az elsődleges, hanem a tudás! A műszaki gondolat megismerése és átültetése a hazai viszonyoknak megfelelően. A­ szabadalmak vásárlása sok-sok előnnyel kecsegtet Általában főleg a gazdasági vonatkozásait szoktuk bon­colgatni, azt, hogy készen kapunk olyan gyártási techno­lógiát, modern megoldást, amit nekünk már nem kell „újra felfedezni", hanem csak megtanulni. Az is igazság, hogy nem is lenne sem anyagi, sem szellemi képességünk, hogy mindazzal foglalkozzunk kí­sérleti laboratóriumokban, próbaüzemekben, amire az ipar átalakításához és korszerűsítéséhez okvetlenül szük­ségünk lesz. Meg ott az idő is —, hogy valamennyi érvet összefoglaljunk —, évekbe telik, amíg valami valóban újszerű megszületik!... De a pénz, a szellemi kapacitás, az idő „trojkája” mellé még szeretnék valamit hozzáten­ni: a szabadalmakkal együtt ipari kultúrát is vásárolunk. Tehát nem csupán az időt gyorsítjuk fel azzal, hogy a kísérletezés idejét kizárjuk és a készet kapjuk meg, ha­nem ezekkel a jól kiválasztott szabadalmakkal új gyár­tási gondolkodást is vásárolunk. S erre legalább olyan szükségünk van, mint a kor­szerű berendezésekre és termékekre. Akik előttünk jár­nak — és csak onnan szabad ma technikát, műszaki gon­dolatot vásárolni, ahol előttünk járnak — ott megtanul­ták már kihasználni a belső tartalékokat, a korszerű üzem- és munkaszervezéssel a lehető legjobban haszno­sítani a kor műszaki eredményeit. Rajtakaptam magam, hogy milyen szívesen haszná­lom a „korszerű,, kifejezést. Nem árt ennél is időznünk, mert sokszor halljuk, hogy a legjobb technikát, a világon szinte egyedülálló gépet vásárolt valamelyik üzem, hogy ilyen és ilyen, berendezés alig akad még más országok­ban ... Nem tudom, hogy ezzel minden esetben dicse­kednünk kell-e?... Nem tükröződik-e ebben egyes vál­lalatok „nagyhatalmi” gondolkozása? ... Ugyanis: ne­künk nem a világ legjobb technikájára és licencére, gyártási módjaira van szükségünk —, hanem arra, ami a mi viszonyainknak legjobban megfelel!... A mérce még így is magas. Mert azt nézzük, és azt kell néznünk, hogy mire vagyunk képesek. Ezért mindig a képességeink legyenek a döntők az új kiválasztásában is, és itt most nem is elsősorban az anyagi képességekre gondolok, mert nincs drágább az olcsó, de rossz beren­dezésnél, hanem­ arra, hogy mire vagyunk képesek gyártási-műszaki kultúránkban. Az utóbbi években meggyorsult hazánkban a licence­­vásárlás. Sokan ezt sokáig fölösleges pénzkidobásnak érezték, ma már egyre ritkább az ilyen hang. De olya­nok még ma is szép számmal találhatók, akik, ha vá­lasztani lehet egy abszolút újdonsággal bíró licence és egy nagyjából korszerű gép (mert egy berendezés eleve nem lehet már olyan modem) között, akkor sokkal in­kább a készen kapott berendezés felé hajlanak. Pedig: a készen kapott gondolat a több! Márcsak azért is, mert akkor azt éppen a hazai iparra és lehetőségekre nekünk lehet átépíteni. Most megint nem elsősorban azt ismét­lem, hogy ez így jóval olcsóbb, hanem azt, amit fonto­sabbnak érzek: a vele és a mellette dolgozó emberek tudása gyarapszik, addig, amíg a gondolatból a beren­dezés lesz, amíg a berendezéssel elkezdenek dolgozni. Tulajdonképpen türelmetlenkedhetnénk is, hogy igen­igen elég sok szabadalmat vettünk (csak zárójelben mon­dom, hogy tisztes mennyiségben adtunk is el!), és egyre több licencet hasznosítunk, de azért elkelne belőlük több is. De, ez esetben mégis a pénzre kell hivatkozni. Sőt, a jelenlegi beruházások feszültsége, a rendelkezé­sünkre álló deviza­­, mert akár a szocialista országok­tól, akár nyugati cégektől vásároljuk meg a licenceket, elég sokba kerülnek­­, be is határolja a lehetőségein­ket. Legfeljebb úgy tudjuk „sokszorozni” az anyagi forrá­sainkat, ha jól sáfárkodunk a rendelkezésre álló összeg­gel és valóban olyan licenceket veszünk, amelyek szel­­­­­lemi és anyagi vonatkozásban a legtöbb hasznot hoznak. : • Bán János Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívására szombaton délben Jugoszláviából jövet rövid baráti látoga­tásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és kísérete: Konsz­­tantyin Katusev, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai,a Központi Bizottság titká­rai, Benkei András, a KB tagja, belügymi­niszter, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter. Pója Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese. Gye­­nes András, a KEB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Marjai József, kül­ügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. (MTI) Ho Si Minh domborművet avattak Szolidaritási nagygyűlés az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán A Hazafias Népfront He­ves megyei bizottsága és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola szombaton délután a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 26. évfordulója alkalmá­ból szolidaritási­ nagygyűlést rendezett a főiskola központi épületében. A nagygyűlésen — többek között — megjelent Hoang Cuong, a VDK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Nguyen Hung Khanh, a DVK ideiglenes ügyvivője, dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára, Pelyhe Szilárd, a városi pártbizott­ság első titkára, dr. Varga János, Eger Város Tanácsá­nak elnöke, Pátl Jenő, a Ha­zafias Népfront Heves me­gyei bizottságának titkára és Kónya Lajos, a KISZ Heves megyei bizottságának első titkára. Szűcs Lászlónak, az egri főiskola főigazgatójának be­vezető szavai után Péti Jenő tartott beszédet. Ennek so­rán megemlékezett a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság megalakulásának körül­ményeiről, beszélt a francia imperialisták elleni hét éves harc rendkívüli eredményei­ről, a vietnami nép alkotó munkájáról. Később az Ame­rikai Egyesült Államok viet­nami háborús cselekményei­ről szólt, méltatva Észak- és Dél-Vietnam népének hősies harcát és mindennapi alko­tó munkáját. Ezután a párizsi tárgyalá­sokról tett említést, hang­súlyozva a DIFK hétpontos javaslatának jelentőségét, fontosságát, kiemelve azt, hogy csak ennek következe­tes megvalósítása jelentheti a vietnami kérdés végleges megoldását. Később Szűcs László főigazgató felavatta ifj.­­ Blaskó János szobrász­­művész Ho Si Minh-t ábrá­zoló domborművét. Hoang Cuong nagykövet beszéde során megköszönte a szolidaritási gyűlés részt­vevőinek egyetértését, be­szélt a vietnami nép igazsá­gos harcáról, hangsúlyozva, hogy „Nincs értékesebb a függetlenségnél és a szabad­ságnál”. Az ünnepség záró­aktusaként Szűcs László fő­igazgató felolvasta az egri főiskola testvérintézményé­hez, a Vinhi Pedagógiai Fő­iskolához intézett szolidari­tási táviratot. Szovjet-jugoszláv közös nyilatkozat A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­kének hivatalos rezidenciá­jában szombaton Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra és Joszup Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke ünnepé­lyes keretek között szovjet— jugoszláv közös nyilatkoza­tot írt alá. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és a kí­séretében levő személyisé­gek a Jugoszláviában tett négynapos, nem hivatalos baráti látogatás után szom­baton délelőtt, különrepülő­­gépen elutaztak Belgrádból. M­­A „Magasra értékeljük a magyar fiatalok munkáját.. A napokban Egerben járt az NDK munkaügyi dele­gációja, amelynek magas rangú vezetőjével beszélge­tett lapunk munkatársa. Az interjút a 4. oldalon kö­zöljük. " Utat felfedező úton ! Egy láthatatlan útépítésből számol be munkatársunkba lapunk 5. oldalán olvasha­tó írásában. Hogyan terem a vándormadár? A kérdésre egy rejtjeles távirat alapján válaszolunk’ lapunk 6. oldalán. Szép munka volt ! Az egri Lenin út építői ha­táridő előtt, elsőrangúan végezték el a korszerűsí­tési munkákat. Róluk szól írásunk a 6. oldalon. Mire költik a szakszervezeti segélyalapot ? E kérdésre keresett választ munkatársunk a Siroki Mátravidéki Fémművek­ben. Riportja lapunk 7. ol­dalán található. Mennyi víz van a faltjan­ ? Egy csőrepedéstől hogyan lehet eljutni a mélyebben rejtőző hibákig, erről szól lapunk 7. oldalán található írásunk. Szüret az Újogás-dülőben Az egri határban, az országút mentén nyílik a kis völgy. A neve, ki tudja mióta — ma is így hívják — Ujfogás-dülő. A megfakult, száraz szőlőkarókat azóta betontámaszok váltot­ták fel, széles szőlősorok kapaszkodnak a domb hátára, de a szüret hangulata mit sem változott. A puttonyokba gyűlik a fürt, telik a kád. A szüretelők közé kukkantott be a riporter optikája, hogy rögzítse a minden ősszel nekibuzduló és újra elszálló szüret han­gvillat. Képes riportunk a lapunk 7. oldalán számol be az Újfogás-dűlő egy délelőttjéről. —i— ._ ÍEfoJOj Kiss Béla)

Next