Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
mAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA AKA: I.— FORINT 1971. szeptember 26., vasárnap XXII. évfolyam, 227. szám •*AAAAAAAAAAAA/WAA*AAAAAAA/WVWVWWWWVWWWNAAA/WWWWWN A „tálcán nyújtott gondolat "a a világ legtöbb gyorsan fejlődő ipari országában sokkal több külföldi szabadalmat vásárolnak meg, mint amennyit eladnak. Sőt, akadnak olyan nemzetek is, amelyek többet költenek licence-vételre, mint a hazai kutatásra. A szabadalmak megvásárlása különösen a kis- és közepes országok életében döntő. Ma már a nagyhatalmak közül is kevés dicsekedhet azzal, hogy önmaga a tudomány és a technika valamennyi ágában eredményesen dolgozó kutatási és fejlesztési gárdát fenntartani, és erre megfelelő pénzt áldozni képes. A mi gazdasági életünkben is egyre mindennaposabbá válik, hogy külföldről műszaki gondolatot, gyártási módot vásárolunk meg, és, ha modern technikát veszünk, akkor végre nem sajnáljuk a pénzt a betanulástól sem, tehát áldozunk arra is, hogy az újat alkalmazó szakembergárdát kinevelje az eladó ország. Tehát itt már nem is a berendezés az elsődleges, hanem a tudás! A műszaki gondolat megismerése és átültetése a hazai viszonyoknak megfelelően. A szabadalmak vásárlása sok-sok előnnyel kecsegtet Általában főleg a gazdasági vonatkozásait szoktuk boncolgatni, azt, hogy készen kapunk olyan gyártási technológiát, modern megoldást, amit nekünk már nem kell „újra felfedezni", hanem csak megtanulni. Az is igazság, hogy nem is lenne sem anyagi, sem szellemi képességünk, hogy mindazzal foglalkozzunk kísérleti laboratóriumokban, próbaüzemekben, amire az ipar átalakításához és korszerűsítéséhez okvetlenül szükségünk lesz. Meg ott az idő is —, hogy valamennyi érvet összefoglaljunk —, évekbe telik, amíg valami valóban újszerű megszületik!... De a pénz, a szellemi kapacitás, az idő „trojkája” mellé még szeretnék valamit hozzátenni: a szabadalmakkal együtt ipari kultúrát is vásárolunk. Tehát nem csupán az időt gyorsítjuk fel azzal, hogy a kísérletezés idejét kizárjuk és a készet kapjuk meg, hanem ezekkel a jól kiválasztott szabadalmakkal új gyártási gondolkodást is vásárolunk. S erre legalább olyan szükségünk van, mint a korszerű berendezésekre és termékekre. Akik előttünk járnak — és csak onnan szabad ma technikát, műszaki gondolatot vásárolni, ahol előttünk járnak — ott megtanulták már kihasználni a belső tartalékokat, a korszerű üzem- és munkaszervezéssel a lehető legjobban hasznosítani a kor műszaki eredményeit. Rajtakaptam magam, hogy milyen szívesen használom a „korszerű,, kifejezést. Nem árt ennél is időznünk, mert sokszor halljuk, hogy a legjobb technikát, a világon szinte egyedülálló gépet vásárolt valamelyik üzem, hogy ilyen és ilyen, berendezés alig akad még más országokban ... Nem tudom, hogy ezzel minden esetben dicsekednünk kell-e?... Nem tükröződik-e ebben egyes vállalatok „nagyhatalmi” gondolkozása? ... Ugyanis: nekünk nem a világ legjobb technikájára és licencére, gyártási módjaira van szükségünk —, hanem arra, ami a mi viszonyainknak legjobban megfelel!... A mérce még így is magas. Mert azt nézzük, és azt kell néznünk, hogy mire vagyunk képesek. Ezért mindig a képességeink legyenek a döntők az új kiválasztásában is, és itt most nem is elsősorban az anyagi képességekre gondolok, mert nincs drágább az olcsó, de rossz berendezésnél, hanem arra, hogy mire vagyunk képesek gyártási-műszaki kultúránkban. Az utóbbi években meggyorsult hazánkban a licencevásárlás. Sokan ezt sokáig fölösleges pénzkidobásnak érezték, ma már egyre ritkább az ilyen hang. De olyanok még ma is szép számmal találhatók, akik, ha választani lehet egy abszolút újdonsággal bíró licence és egy nagyjából korszerű gép (mert egy berendezés eleve nem lehet már olyan modem) között, akkor sokkal inkább a készen kapott berendezés felé hajlanak. Pedig: a készen kapott gondolat a több! Márcsak azért is, mert akkor azt éppen a hazai iparra és lehetőségekre nekünk lehet átépíteni. Most megint nem elsősorban azt ismétlem, hogy ez így jóval olcsóbb, hanem azt, amit fontosabbnak érzek: a vele és a mellette dolgozó emberek tudása gyarapszik, addig, amíg a gondolatból a berendezés lesz, amíg a berendezéssel elkezdenek dolgozni. Tulajdonképpen türelmetlenkedhetnénk is, hogy igenigen elég sok szabadalmat vettünk (csak zárójelben mondom, hogy tisztes mennyiségben adtunk is el!), és egyre több licencet hasznosítunk, de azért elkelne belőlük több is. De, ez esetben mégis a pénzre kell hivatkozni. Sőt, a jelenlegi beruházások feszültsége, a rendelkezésünkre álló deviza, mert akár a szocialista országoktól, akár nyugati cégektől vásároljuk meg a licenceket, elég sokba kerülnek, be is határolja a lehetőségeinket. Legfeljebb úgy tudjuk „sokszorozni” az anyagi forrásainkat, ha jól sáfárkodunk a rendelkezésre álló összeggel és valóban olyan licenceket veszünk, amelyek szellemi és anyagi vonatkozásban a legtöbb hasznot hoznak. : • Bán János Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton délben Jugoszláviából jövet rövid baráti látogatásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és kísérete: Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai,a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a KB tagja, belügyminiszter, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter. Pója Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese. Gyenes András, a KEB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Marjai József, külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. (MTI) Ho Si Minh domborművet avattak Szolidaritási nagygyűlés az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán A Hazafias Népfront Heves megyei bizottsága és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola szombaton délután a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 26. évfordulója alkalmából szolidaritási nagygyűlést rendezett a főiskola központi épületében. A nagygyűlésen — többek között — megjelent Hoang Cuong, a VDK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Nguyen Hung Khanh, a DVK ideiglenes ügyvivője, dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára, Pelyhe Szilárd, a városi pártbizottság első titkára, dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke, Pátl Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei bizottságának titkára és Kónya Lajos, a KISZ Heves megyei bizottságának első titkára. Szűcs Lászlónak, az egri főiskola főigazgatójának bevezető szavai után Péti Jenő tartott beszédet. Ennek során megemlékezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának körülményeiről, beszélt a francia imperialisták elleni hét éves harc rendkívüli eredményeiről, a vietnami nép alkotó munkájáról. Később az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborús cselekményeiről szólt, méltatva Észak- és Dél-Vietnam népének hősies harcát és mindennapi alkotó munkáját. Ezután a párizsi tárgyalásokról tett említést, hangsúlyozva a DIFK hétpontos javaslatának jelentőségét, fontosságát, kiemelve azt, hogy csak ennek következetes megvalósítása jelentheti a vietnami kérdés végleges megoldását. Később Szűcs László főigazgató felavatta ifj. Blaskó János szobrászművész Ho Si Minh-t ábrázoló domborművét. Hoang Cuong nagykövet beszéde során megköszönte a szolidaritási gyűlés résztvevőinek egyetértését, beszélt a vietnami nép igazságos harcáról, hangsúlyozva, hogy „Nincs értékesebb a függetlenségnél és a szabadságnál”. Az ünnepség záróaktusaként Szűcs László főigazgató felolvasta az egri főiskola testvérintézményéhez, a Vinhi Pedagógiai Főiskolához intézett szolidaritási táviratot. Szovjet-jugoszláv közös nyilatkozat A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének hivatalos rezidenciájában szombaton Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Joszup Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke ünnepélyes keretek között szovjet— jugoszláv közös nyilatkozatot írt alá. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és a kíséretében levő személyiségek a Jugoszláviában tett négynapos, nem hivatalos baráti látogatás után szombaton délelőtt, különrepülőgépen elutaztak Belgrádból. MA „Magasra értékeljük a magyar fiatalok munkáját.. A napokban Egerben járt az NDK munkaügyi delegációja, amelynek magas rangú vezetőjével beszélgetett lapunk munkatársa. Az interjút a 4. oldalon közöljük. " Utat felfedező úton ! Egy láthatatlan útépítésből számol be munkatársunkba lapunk 5. oldalán olvasható írásában. Hogyan terem a vándormadár? A kérdésre egy rejtjeles távirat alapján válaszolunk’ lapunk 6. oldalán. Szép munka volt ! Az egri Lenin út építői határidő előtt, elsőrangúan végezték el a korszerűsítési munkákat. Róluk szól írásunk a 6. oldalon. Mire költik a szakszervezeti segélyalapot ? E kérdésre keresett választ munkatársunk a Siroki Mátravidéki Fémművekben. Riportja lapunk 7. oldalán található. Mennyi víz van a faltjan ? Egy csőrepedéstől hogyan lehet eljutni a mélyebben rejtőző hibákig, erről szól lapunk 7. oldalán található írásunk. Szüret az Újogás-dülőben Az egri határban, az országút mentén nyílik a kis völgy. A neve, ki tudja mióta — ma is így hívják — Ujfogás-dülő. A megfakult, száraz szőlőkarókat azóta betontámaszok váltották fel, széles szőlősorok kapaszkodnak a domb hátára, de a szüret hangulata mit sem változott. A puttonyokba gyűlik a fürt, telik a kád. A szüretelők közé kukkantott be a riporter optikája, hogy rögzítse a minden ősszel nekibuzduló és újra elszálló szüret hangvillat. Képes riportunk a lapunk 7. oldalán számol be az Újfogás-dűlő egy délelőttjéről. —i— ._ ÍEfoJOj Kiss Béla)