Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk Krómozott füllentés VALAMENNYI világlap vezető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának legújabb határozatát. A döntés lényege: változatlanul érvényben van a világszervezet minden szankciója a fajüldöző rhodesiai rendszer és mindazok ellen, aki ezt a rezsimet akár gazdasági, akár politikai, akár más eszközökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy esztendeje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos határozatot, amely nemcsak szellemében, hanem betűjében is jórészt megegyezik a mostanival. Jogos a kérdés: akkor miért volt szükség erre a néhány órája megszületett döntésre, illetve egy már régebbi elvi-gyakorlati állásfoglalás megismétlésére. Kezdjük azzal, hogy erre az ismétlésre feltétlenül szükség volt. A világszervezet egyik legtekintélyesebb testületének az a határozata, hogy fenntartja 1968-as döntését, ezúttal látványos politikai gesztusként és az egyik állandó BT-tag, Nagy-Britannia súlyos vereségeként értékelendő. Egy másik tag, az Egyesült Államok számára pedig vereségként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül. A BIZTONSÁGI Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert azóta a helyzet megváltozott. 1968-ban London — bár titokban üzleteket kötött a salisburyi rezsimmel — hivatalosan még zendülőnek, árulónak tekintette Ian Smith-t és telepeskormányát. Néhány héttel ezelőtt azonban rendkívül lényeges fordulat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előrevetette árnyékát. A London és Salisbury közötti tárgyalások eredményre vezettek: Anglia — ötmillió elnyomott afrikai háta mögött és rovására is megegyezett egy kétszázezer főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A megállapodás annyit jelentett, hogy London szemében egyenrangú partnerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a világ szemében nem, és ezt a fontos tényt rögzítette a BT-határozat. Ezt a határozatot a tanács 13 szavazattal fogadta el. Két tartózkodó volt, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul megjegyezte: elkerülhetetlen, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy valamelyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Time mutatta ki, hogy az importra nincs szükség, hogy a vásárlás lényege Smith-ék támogatása. A FÜLLENTÉST az sem szépíti meg, ha csillogó krómmal vonják be. 1 AAMM/WWSéAAiM/WiAAWANAMMAVV/W/VWVWVWWWWVWWWi Titokban marad a pekingi tárgyalások tartalma Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök kedden délelőtt kormánya tagjait és a kongresszus vezetőit tájékoztatta kínai látogatásáról. Az elnök hazatérésekor mondott hétfő esti beszédében nyomatékosan köszönetet mondott ugyan a „békeutazását kísérő kétpárto támogatásért”, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy héttel a New Hampshire államban lezajló első próbaválasztás előtt a Fehér Ház lakója számára rendkívüli korteselőnyt biztosít a kínai látogatást körülvevő óriási publicitás. A demokrata párti elnökjelölt-pályázók többsége, különösebb lelkesedés nélkül ugyan, de elismeréssel adózott Nixon elnöknek „békeerőfeszítéseiért”. Edward Kennedy szenátor, aki ritkán talál dicsérő szavakat Nixon elnökre, most kijelentette, hogy „a Pekinghez kiépített híd tartós emlékműve lesz Richard Nixon elnökségének”. A demokrata párti ellenzék részéről eddig csupán Hubert Humphrey és Henry Jackson szenátor fejezte ki aggodalmait „Tajvan feladásával” kapcsolatban. Jackson szenátor azzal vádolta az elnököt, hogy „egyoldalú engedményeket tett Pekingnek”. „Nem jó dolog az, ha egy újraválasztásért fellépő elnök megy csúcstalálkozóra és mindenáron egyezményt akar elérni” — mondotta. MOSZKVA: A szovjet fővárosban figyelmesen tanulmányozzák az amerikai—kínai csúcstalálkozóról kiadott közleményt, amelyet a TASZSZ hírügynökség jelentése alapján valamennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertet. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tartalmazza, Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló az álláspontok közeledése. Az indokínai álláspontok látszólagos változatlansága viszont eleve felveti a kérdést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes kifejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak. Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. WK, március 1, é7k Holdkőzet A Holdról sikeresen visszatért Luna 20 szovjet automatikus űrállomás értékes zsákmányt hozott a Föld kísérőjéről. Képünkön: a Földre hozott holdkőzet egy része. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Ma érkezik Moszkvába Rahman sejk Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros eseményekben gazdag diplomáciai életében is kiemelkedő dátum lesz Mudzsibur Rahmannak, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnökének érkezése. A szovjet rádió és televízió, valamint a TASZSZ-iroda munkatársai az utóbbi napokban több interjút készítettek Daccában Mudzsibur Rahman sejkkel, s ezekből egyértelműen megállapítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országának vezetője politikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivatalos moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak a Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt: az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiálltak a volt Kelet-Pakisztán népének függetlenségi törekvései mellett. A köztársaság a maga részéről az el nem kötelezettséget, a békés egymás mellett élést, az imperializmus elleni küzdelmet tekinti külpolitikája alapelveinek. Maga Mudzsibur Rahman „barátsági misszióként” jellemezte a napokban szovjetunióbeli hivatalos látogatását. Mudzsibur Rahman sejk, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén, négynapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai még Adbusz Szamad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám az állami tervbizottság elnöke, továbbá a pénzügy- és kereskedelmi minisztérium államtitkárai, szakértők és újságírók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vett fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig egy napot tölt Taskentben. Párizsi provokációk Mint már jelentettük, ultrabalos, magukat maoistáknak valló csoportok hétfőn este Párizsban, a Metro Charonne nevű állomás közelében tüntetést rendeztek. A tüntetés szervezői előzőleg azt hangoztatták, hogy annak célja a Boulogne- Billancourtban pénteken lezajlott véres incidens miatti tiltakozás lesz, a tüntetés során azonban a felvonulók elsősorban kommunistaellenes jelszavakat hangoztattak. Egyes szélsőbaloldali csoportok hétfőn a Renaultművekben is megkísérelték, hogy tüntetéseket, sztrájkot szervezzenek, az üzem dolgozói azonban, az FKP és a CGT éberségre intő felhívásait követve, visszautasították a provokációs kísérleteket. Az üzem 34 000 dolgozója közül csak néhány száz szüntette be rövidebb időbre a munkát. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese kijelentette, hogy a Renault-művek dolgozóinak fegyelmezett, hidegvérű magatartása, amellyel meghiúsították egy felelőtlen sztrájk kirobbantását, megmutatta az ultrabalos csoportok elszigeteltségét. „A pénteki incidens során hidegvérrel meggyilkolt fiatalember halála azonban nem hagy közömbösen bennünket — tette hozzá. — A vérontásért azokat terheli az igazi felelősség, akik politikai spekulációikat arra építik, hogy ultrabalos csoportokkal harcoljanak a kommunista párt ellen”. Az Indiai-ccessn stratégiai jelentősége Az Indiai—pakisztáni háború idején, 1971. decemberében — az amerikai 7. flotta egységeinek a Bengál-öbölben történő felvonulása — az érdeklődést ismét az Indiai-óceánra irányította. A 75 millió négyzetkilométer területű Indiai-óceánt három oldalról kontinensek határolják. A térség tengeren nyugatról — a Szuezi-csatorna 1967-es lezárása óta — csak Dél-Afrika megkerülésével, keletről a nagyforgalmú Malaka-szoroson keresztül közelíthető meg. (A szoroson havonta 1709 hajó halad át, lezárásával — a Japán külügyminiszter szerint — Japán gazdasági élete 45 nap alatt összeomlana.) Az óceán belső forgalma viszonylag csekély, csak a Perzsa (Arab)öböl térségében kitermelt kőolaj Európa és Japán felé történő szállítása számottevő. Az Indiaióceán jelentőségét tranzitfunkciója adja, az a szerep, amelyet a partjaitól távol fekvő országok Japán és Európa országai vagy a Szovjetunió balti-tengeri és csendes-óceáni területei között betölt. (Nagy-Britannia ku. kereskedelmi forgalmának 5 százaléka az Indiai-óceánon bonyolódik le, itt hajózik különböző országok zászlói alatt az angol kereskedelmi flotta harmada.) A térség hadászati jelentőségét az Indiai-óceán partjai mellett elhelyezkedő államok fontos politikai és katonai helyzete határozza meg. 1970-ben Anglia elhalasztotta a kivonulást a „Szueztől Keletre” levő területről. Az 1965. november 8-án alapított új angol gyarmat a 364 négyzetkilométer területű, 1019 lakost számláló Brit Indiai-óceáni Terület korallszigetei nagy jelentőséggel bírnak az angol—amerikai hadászati elképzelésekben. (Chagosszigetek 47 négyzetkilométer, 803 lakos; Aldabra 307 négyzetkilométer, 242 lakos, Parquhar: 5 négyzetkilométer, 50 lakos; Desroches 5 négyzetkilométer, 120 lakos. A lakosság kopra- és teknőspáncél gyűjtéssel és halászattal foglalkozik. A Chagosszigetek egyik tagján, a Diego öareián épül a térség legnagyobb atom-tengeralattjáró, légi és távközlési támaszpontja. Mesterséges holdak segítségével a bázisról ellenőrizhetővé válik az óceán hajóforgalma és ezen keresztül kívánják biztosítani a földközi-tengeri 6. és a csendesóceáni 7. flotta kapcsolatát is. Az Ausztráliában épülő Cockburn Sound-i támaszpontról irányítják az Arab-tengeren és az Indiai-óceánon cirkáló, Poláris- és Poseidon-rakétákkal felszerelt tengeralattjáró flottát. A terület tömbön kívüli országai szeretnék, ha az Indiai-óceán békeövezetté válna és ezen keresztül lehetőség nyílna az érdekelt államok gyorsabb társadalmi és gazdasági fejlődésére. Genfi leszerelési értekezlet Kedden Genfben — hossszabb téli szünet után — folytatta munkáját a 25 tagú leszerelési értekezlet. A résztvevőket a megnyitó ülésen üdvözölte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsin szovjet és Joseph Martin, az új amerikai fődelegátus voltak. Felszólalt még Mexikó képviselője is. Iszlám országok külügyminiszteri értekezlete Hétfőn a szaúd-arábiai Dzsiddában harminchárom ország képviselőinek részvételével megkezdte munkáját az iszlám országok külügyminiszteri értekezlete. A napirenden a nemzetközi helyzet időszerű problémái, az arab országok egymás közötti kapcsolatainak kérdései szerepelnek. Szabadlábon Taszfi Tell merénylői Fejenként ezer egyiptomi font óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezik Vaszfi Teli, a Kairóban meggyilkolt jordániai miniszterelnök merénylőit. A szíriai útlevéllel rendelkező négy palesztin férfit a múlt év novemberében helyezték vád alá Kairóban. Megkezdődött Angelet Davis pere A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal tiltakoztak a tárgyalásnak ebben a városban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Davis-szel szemben. Kínos jelenetekre került sor egy újabb esküdtjelölt, William Hotaling vállalati igazgató kihallgatásakor. Jóllehet, Angela Davist a bíróság „emberölésért, emberrablásban és összeesküvésben való részvételért” vonja felelősségre, a hivatalos propaganda több mint egy év óta annyira a fiatal filozófusnő kommunista voltát állította előtérbe, hogy a bíróság előtt a vád képviselője volt kénytelen felvilágosítani az esküdt jelöltet: a per nem a kommunista párt ellen folyik. Hotaling a védő egyik kérdésére nyíltan kijelentette, hogy szerinte a kommunista párt tagjai „ellene vannak amerikai kormánynak” és ő a maga részéről nem tud párrtatlan lenni Angela Davis esetében. Az ügyész kérdéseire azután visszavonta ezt az álláspontját. A képen: Angela Davis és Doris Walker, (jobbról) egyik ügyvédje megérkezik a tárgyalásra. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat)