Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ményeként az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szövegben egyhangúan elfogadta. Ezután a napirend szerint következett a bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. Elsőként felszólalt dr. Korom, Mihály, igazságügyi miniszter. Expozéjának be­vezetőjében elmondotta, hogy a törvényjavaslat kidolgozá­sa során — az Alkotmány­ban foglalt alapvető rendel­kezésekkel összhangban — az államélet és a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesz­tésének, a jogrendszer kor­szerűsítésének követelményei játszottak alapvető szerepet. Hangsúlyozta: „Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, meg­büntetjük. Ugyanakkor jog­rendszerünk minden becsü­letes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és féle­lem nélküli életet. Bírósága­inknak jelentős szerepük van e­ fontos elvek megvalósítá­sában. A rájuk bízott fel­adatok további jó ellátásá­nak feltételeihez járul hoz­zá a törvényjavaslat. Fontos láncszeme ez azoknak a ma­gas szintű szabályoknak, amelyek a társadalmunkban bekövetkezett változásokkal összhangban az igazságszol­gáltatás továbbfejlesztését szolgálják.” Ezután dr. Ko­rom Mihály arról a munká­ról beszélt, amelyet a bíró­ságok és a döntőbizottságok végeznek. A bírói igazság­szolgáltatás alkotmányos alapelve érvényesítésének fontos feltétele, hogy magas szintű jogszabály egyértel­műen határozza meg a bíró­sági hatáskörbe tartozó ügyek körét. Ennek a köve­telménynek tesz eleget a törvényjavaslat, amikor ki­mondja, hogy a bíróság dönt a büntető és a polgári jogi ügyekben, a családjogi viták­ban, valamint a munkaügyi és a szövetkezeti tagsági vi­szonnyal kapcsolatos legfon­tosabb kérdésekben. A miniszter utalt arra, hogy az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja következetesen ér­vényre a törvényjavaslat az­által is, hogy az eddigi ál­lamigazgatási jellegű gazda­sági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bírósá­gokká alakítja át. Ezzel a szabályozással egyszerűsödik, áttekinthetőbbé válik az igazságszolgáltatási szervezet rendszere, megszűnik a tar­kaság, a párhuzamosság, a széttagoltság, a szervezeti rendszer bonyolultsága. Ko­rom Mihály arra is utalt, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági jog­kört. Sőt, kedvező tapaszta­latok alapján elismeri egyes államigazgatási szervek köz­reműködésének szükségessé­gét, meghatározott jogviták eldöntésében. A miniszter ezután a tör­vényjavaslat egyéb vonat­kozásairól szólt, beszélve a Legfelsőbb Bíróság szerepé­ről is körvonalazta az igaz­ságügy-miniszter felügyeleti tevékenységét, hangsúlyozva, hogy a törvényjavaslat az Igazságügy-minisztériumot nem minősíti az igazságszol­gáltatási tevékenység puszta szemlélőjévé. A törvényjavaslatnak a bí­rók választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak tel­jes összhangban vannak Al­kotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával több mint két évtizedes gyakorla­tot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bí­rák választása olyan magas állami vezetőtestület hatás­körébe került, mint népköz­­társaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tzékenység fontosságát, a bírók társadalmi megbecsü­lésének növekedését. Korom Mihály beszélt ar­ról is, hogy a törvényjavas­lat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meg­határozandó esetekben bíró­sági tanács helyett első fo­kon egyes bíró hozzon dön­tést. Utalt arra is, hogy ez korántsem csökkenti a nép részvételének alkotmányos elvét az igazságszolgáltatás­ban. A miniszter végül hang­súlyozta, hogy az új bírósá­gi törvény, valamint a hoz­zá kapcsolódó többi jogsza­bály és azok sikeres végre­hajtása elősegíti igazságszol­gáltatásunk további fejlesz­tését. Korom Mihály expozéja után az elnök dr. Biczó Györgynek, Szeged 1. vá­lasztókerülete képviselőjé­nek, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elő­adójának adta meg a szót. Felszólaltak még dr. La­katos Pál (Komárom megyei, dr. Nezvál Ferenc nyugal­mazott miniszter (Zala me­gye, 9. választókerület), Zámbó József (Győr-Sopron megye, 9. választókerület) képviselők. Ebédszünet után dr. Be­­resztóczy Miklós elnökleté­vel folytatta munkáját az országgyűlés. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy az ál­­lamélet továbbfejlesztésének igénye nem elégíthető ki az igazságszolgáltatás fejleszté­se nélkül. Elmondotta azt is, hogy jelentős az a közérdek, amely a jogszabályok egy­séges és helyes értelmezésé­hez és alkalmazásához fű­ződik, ez a szocialista tör­vényesség alapvető követel­ménye is. Beszélt arról is, hogy a bírósági hatáskör ki­­szélesítése és az igazság­szolgáltatás egységesítése egyben azt is jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogkö­re is lényegesen bővült: egy­részt az egyes ügyek elbírá­lásával kapcsolatos ítélkezé­si teendők vonatkozásában, másrészt az elvi irányító funkciót illetően. A törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos meg­nyilvánulását az egész jo­gász társadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfel­sőbb Bíróság elnöke, majd az Alkotmányban előírt kö­telességének eleget téve be­számolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság műkö­déséről. Elmondotta, hogy az elmúlt két év során — az általános jellegű elvi irány­­mutatások mellett — több mint 2200 büntető- és csak­nem 2700 polgári — perben összesen tehát mintegy öt­ezer konkrét ügyben hozott határozatot a Legfelsőbb Bí­róság. Ezek fontos eszközei voltak az elvi irányításnak. Miután a törvényjavaslat­hoz újabb hozzászólást nem jeleztek, dr. Korom Mihály összefoglalta az elhangzott észrevételeiket Dr. Beresztóczy Miklós el­nök ezután szavazást rendelt el. A szavazás eredménye­ként az Országgyűlés először a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság által írásban beterjesztett módosításokat, majd­ pedig ezek figyelembe­vételével a bíróságokról szó­ló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben egyhangúan elfogadta. Az Or­szággyűlés a Legfelsőbb Bí­róság elnökének beszámoló­ját tudomásul vette. Napirend szerint követke­zett a Magyar Népköztársa­ság ügyészségéről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Dr. Gonda György a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság elnöke beterjesztet­te a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény­­javaslatot. Dr. Gonda György beszéde után dr. Szénási Gé­za, legfőbb ügyész emelke­dett szólásra. Bevezetőben rámutatott arra, hogy a tör­vényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentő­ségű, hanem kiemelkedő fontosága van alkotmányjogi vonatkozásban is: „A Ma­gyar Népköztársaság ügyész­ségéről szóló törvény — a tanácstörvénnyel és a bíró­ságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elké­szítését az Alkotmány írta elő, s amelyek az Alkotmány egy-egy fejezetének végre­hajtását szolgálják.” A tör­vényjavaslat szerint az ügyé­szek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, uta­sítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabályértelme­zés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. A legfőbb ügyész ezek után al­kotmányos kötelességéhez hí­ven beszámolt az országgyű­lésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munká­járól. Foglalkozott a fiatal­korú bűnözők helyzetével és problémáival is. Elmondotta azt is, — az ügyészi általá­nos felügyeleti munka ta­pasztalatai alapján —, hogy a törvényesség általános helyzete jónak értékelhető, fejlődött az állami szervek jogalkalmazó tevékenysége, javult az állampolgárok ma­gatartása és jogszabály-tisz­telete. Beszélt arról is, hogy a ta­nácsi szerveknek az eddi­gieknél jobban fel kell ké­szülniük a szövetkezeti tör­vénynek megfelelő állami törvényességi feladatok fo­lyamatos végrehajtására. Dr. Szénási Géza beszéde után szünet következett, majd Apró Antalnak, az or­szággyűlés elnökének veze­tésével folytatódott a ta­ Féte alatt dr. Má­tay Pál (Fejér megye, 3. vá­lasztókerület), majd őt kö­vetően Benkei András bel­ügyminiszter. Külön kiemel­te, hogy a törvényjavaslat az ügyészség fontos felada­tává teszi a törvények tisz­teletére nevelésben a jogtu­dat fejlesztésében való ak­tív tevékenységet. A továb­biakban rámutatott: „Egye­sek nehezen akarják megér­teni, hogy a törvények szel­lemében élni nemcsak olyan bűncselekmények elköveté­sétől való tartózkodást je­lent mint az emberölés, a rablás, vagy a betöréses lo­pás, hanem — többek között — a közösség tulajdonával való takarékos bánásmód és sokféle más, a népgazdaság értékeit becsületesen kezelő és védelmező tevékenységet, az anyagi és erkölcsi fed­­hetetlenséget.” A törvényjavaslat vitája ezzel véget ért, az elnöklő Apró Antal szavazást ren­delt el. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény­­javaslatot általánosságban és részleteiben, a jogi igazgatá­si igazságügyi bizottság által beterjesztett eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogad­ta. Ezután interpelláció kö­vetkezett. Búza Barna szob­rászművész (Budapest, 21. választókerület) a Balaton­nal, a tó jövőjével foglalko­zott. Búza Barna interpellá­ciójára a kormány nevében Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vá­laszolt. Ezt követően az elnöklő Apró Antal a képviselőknek jó munkát, a szabadságra menőknek kellemes pihenést kívánva az országgyűlés nyá­ri ülésszakát berekesztette.­­Ha­­vács IcoBác. Géptávírókon „utazik” az országgyűlés anyaga­ a megyei lapoknak, így a Népújságnak is. (Fotó: Kiss Béla) Heves megye vezetőinek távirata a Csuvas ASZSZK-ba N. VORONOVSZKIJ elv­társnak, az SZKP Csuva­l Területi Bizottsága első titkárának, SZ. ISZLJUKOV elvtársnak, a Csuvas ASZSZK Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, M. ZAJCEV elvtársnak, a Csuvas ASZSZK Minisz­tertanácsa elnökének. SZOVJETUNIÓ CSEBOKSZÁR! Drága Csuvas Barátaink! Kedves Elvtársak! Nagy szeretettel, igaz testvéri és elvtársi barátsággal köszöntjük Önöket és önökön keresztül az egész csuvas népet, szovjet Csuvasia minden lakóját, autonóm nemzeti területté nyilvánításuk 52. évfordulója alkalmából. 1920. június 24-én írta alá Lenin, a proletariátus nagy vezére, a Csuvas Autonóm Terület megalapításáról szóló törvényt, s ez történelmi fordulópontot jelentett az év­századokon át elnyomott és kegyetlenül kizsákmányolt népük életében. Áldozatos, küzdelmes utat jártak be az 52 esztendő során, de az áldozatok, küzdelmek nem vol­tak hiábavalóak. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az, hogy amíg a forradalomig Csuvasiában krónikus volt az éhség, 80 százalékos volt az analfabétizmus, s gyakor­latilag nem volt ipar, most a Szovjetunió egyik fejlett ipari körzete lett, korszerű mezőgazdasággal, élelmiszer­iparral, fejlett tudományos és kulturális élettel. 1969 óta Heves megye és a Csuvas ASZSZK között hivatalos párt- és állami kapcsolatok teremtődtek, a csuvas és a Heves megyei üzemek, vállalatok, intézmények és tár­­sadalmi szervezetek között rendszeres munkakapcsolato­tok szövődtek. Sokoldalú kapcsolataink alapja egyrészt né­peinknek a régmúlt, a történelmi időkben gyökerező ba­rátsága, másrészt az a szilárd marxista—leninista poli­tika, s azok a közös kommunista-szocialista célkitűzések, amelyek pártjainkat és népeinket összekötik. Büszkék vagyunk csuvas barátaink eddig elért eredményeire és kívánjuk tiszta szívből, hogy az SZKP XXIV. kongres­­­szusa szellemében a IX. ötéves terv megvalósítása során további magaslatokat hódítsanak meg a kommunizmus­­hoz vezető úton. Eger, 1972. június 24. Elvtársi OLÁH GYÖRGY, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára üdvözlettel: FEKETE GYŐR ENDRE, Heves megye Tanácsának elnöke A Parlament folyosóin (Munkatársunk telefonje­lentése.) A Parament épülete kön­­­nyen becsaphatja a látoga­tót, még a gyakori látogatót is! Jómagam például tudom, hogy a főbejárattól balra látszik Heves megye címe­re és bent, a Házban, min­denütt a piros szőnyegen kell menni. Mindezek ismereté­ben az egyik kollégámat büszkén lekísértem az alag­sorba, ahol az MTI székel, aztán visszavezettem... Nos, amikor a karzatra érkez­tünk, mégiscsak meg kellett kérdezni az egyik teremőrt, hogy tulajdonképpen­­ mer­re menjünk vissza... De maradjunk a terem­őröknél. Főnökük, Gál Jó­zsef gondnokhelyettes, fü­zesabonyi származású ember, aki készségesen nyilatkozott a teremőrök munkájáról. — Mindent elő kell készí­teni: kitakarítani, csinosíta­ni a termet, biztosítani a technikai és egyéb feltétele­ket. Ismernünk kell a napi­rendet, sőt az olyan válto­zásokat is, amikor valame­lyik képviselő például eláll a felszólalástól. Aki követ­kezik , az kap egy pohár vizet. Mi szereltetjük fel a mikrofonokat is, mi közve­títjük a fontos üzeneteket és ellenőrizzük, hogy csak az legyen az ülésszak résztve­vője, akinek megvan a belé­pője. — A hőmérő télen is, nyáron is 24 Celsius fokot mutat — jegyzem meg. — Ez is a feladatunk: nyáron a hűtés, télen a fű­tés. A meleget télen a Ba­lassi utcai bérházunk fűté­séből szerezzük. Ez Magyar­­ország legrégibb távfűtése, még 1902-ben, a Parlament épületének elkészültekor szü­letett. A hűtés? A nagy tel­jesítményű ventillátorok jégtáblákon keresztül „kon­dicionálják” a levegőt. Egy nyáron napi 10—15 mázsa jeget használunk fel! ★ Fél tíz: Tízkor folytatódik az­ ülés­szak. A legelsőnek érkező Heves megyei képviselő Sas Kálmán, aki egy fontos ce­mentgyári igazgatói tanács­kozásról érkezett. Nem sok­kal később már dr. Novák Pálnéval, Vadkerti Miklós­­néval és Pusztai Lászlónéval találkozom, akik az első nap sajtóját böngészik. — Nagy segítséget jelent a munkánkban — mondja Fo­dor Istvánná, aki éppen ek­kor érkezik. — Amióta ilyen tekintélyesre nőtt az országos, de elsősorban a megyei la­pok országgyűlési tudósítói munkája, a választók még jobban látják, milyen mun­kát is kell itt végeznünk. Megérkezik Hevér Lajos. — Éppen Faluvégi Laj­os pénzügyminiszterrel beszél­tem — mondja. — A cso­port nevében megköszöntem neki, hogy támogatta a Gaz­dasági Bizottság előtt az eg­ri kórház korszerűsítési ter­vét. A miniszter „nem hi­vatalos” ígéretet tett arra, hogy annak idején ellátogat majd megyénkbe, megtekin­teni, milyen földbe hullt a mag?... Tiliczky József Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­nisztertől az apci Qualitás fejlesztéséről érdeklődött. Ki­derült, hogy a csepeli köz­pont 450 millió forintot ka­pott a fejlesztésre és ebből 30 millió az apci továbbfej­lesztése. Reméljük, hogy az eddigi elég súlyos probléma ezzel valamelyest megoldó­dik.★ Sokszor beszéltem arról, hogy nem könnyű az ország­­gyűlés munkája. Hát még az előkészület!... Rosta László, az Országgyűlési Iro­da főosztályvezetője fogadott a szobájában és elmondta, hogy miképpen is készítik elő az országgyűlés egy-egy ülésszakát. — Törvényjavaslatról van szó. Ezt a különböző ható­ságok készítik elő és ter­jesztik a kormány elé. Köz­ben az Igazságügy-miniszté­riumban bizonyos ratifikáci­ós (törvényelőkészítő) mun­ka is folyik a témáról. A kormány ezt megvitatja és javaslatként elküldi az or­szággyűlés elnökének, aki ezután a téma jellegétől füg­gően kiadja a javaslatot a megfelelő országgyűlési bi­zottságnak. (A jogi bizottság általában minden törvény­­javaslatot megtárgyal. Ha költségvetésről van szó, azt mindegyik bizottság megvi­tatja.) Ezután kialakul az anyag, s az országgyűlés el­nöke összehívja a bizottsá­gok elnökeit és a képviselő­­csoportok vezetőit. Itt már arról is szó esik, mikorra javasolják az Elnöki Ta­nácsnak az országgyűlés összehívását és milyen ja­vasolt témákkal (amelyeket egyébként a képviselőcso­portok is külön megvitat­nak.) Az iroda arról is tájé­kozódik, hogy ki szólal fel, milyen témával és ki inter­pellál, így épül fel az ülés­szak javasolt napirendje. Közben sok technikai fel­adatot meg kell oldani: ér­tesíteni a sajtót, a rádiót és a tévét, kiadni az igényelt belépőjegyeket, biztosítani a képviselőknek a szállodát, beosztani a szolgálatot, az országgyűlés résztvevőinek étkeztetését, biztosítani a gyors- és gépírókat, a jegy­zőkönyv előkészítését, hogy az az előírt határidőre, 21 napon belül eljusson a kép­viselőkhöz ... Hát ez valóban munka. De nem kisebb felelősség az sem, amikor a megvita­tott téma végén a képvise­lő szavazásra emeli a ke­zét! Kátai Gábor M mmQ 1972. június 24.,

Next